Paktum

U-Drokhai szürke heréltjének patkói a zúzalékká silányult beton kavicsain csikordultak meg, ahogy a kis karaván élén ráléptetett a Város útjára. Testőrei egy kopjahossznyira lemaradva poroszkáltak sötétpej lovaikon. Mögöttük ökör vontatta szekér haladt lassú, kényelmes tempóban, úgy, hogy a féltucat kérdezni vágyó zarándok is könnyűszerrel tudta tartani velük a lépést. U-Drokhai madártollakat font szakállába, és háza előtt hagyta koponyadíszes lándzsáját, hogy messziről láthassák; nem harcolni kíván. Hátáról azonban nem hiányzott hatalmának jelképe, Urgush, nagyapja szerszámacélból kovácsolt másfélkezes kardja.
Mikor feltűntek a város romos épületei Rí-re nyugtalanul fészkelődni kezdett a szekérre halmozott adományok között. U-Drokhai szánakozó pillantást vetett rá, de megkeményítette szívét. Így kell lennie. A törzs nem tart el magatehetetleneket, és gyengéket. Még akkor sem, ha a tulajdon kilenc tavaszt se látott öccséről van szó. Vadászat közben lábát törte, és úgy forrt össze a csont, hogy a bal láb jó tenyérnyivel rövidebb lett a jobbnál. Sosem fog vadat űzni, vagy harcolni. Ha nem Drok vére, kegyelemből álmában megfojtották volna. Így viszont a Könyvmesternek adják. Gyengének a gyengék közt a helye. Rí-re egy lesz a kullancsok közül a törzs testén, de az ősök akaratával nem szállhat szembe. Egy leomlott felüljáró kőkoloncai mellett léptettek be a Város belső főútjára. A kőházak beroskadt tetején akácfaligetek nőttek, és vak ablakaikban madarak vertek tanyát. A könyvtár volt az egyetlen épület, amit rendben tartottak, és laktak. A háromszintes, oszlopos kőépület előtt zöldre vénült bronz lovasszobor állt.
U-Drokhai a töredezett kőlépcsők elé léptetett, majd lováról leszökkenve az ablakok felé tárta üres tenyerét, és élesen felrikoltott. Hangja visszhangot vert a romos épületek között, madarak felhői robbantak rikácsolva a levegőbe. Mire elcsitultak a vastag kétszárnyú ajtó kattant egyet, majd csikorogva kitárult. Narancssárga ruhás, púpos öreg lépett ki rajta, mögötte hatalmas termetű fiatal férfi bandukolt. Fatörzsnyi karjai, széles válla bármelyik legendás harcosnak becsületére váltak volna, de az arcát uraló bárgyú mosoly azonnal elárulta, hogy gyengeelméjű. U-Drokhai megvető arccal intett nekik a szekér felé, és lova kötőfékét az egyik testőre kezébe vetette. Találomra rámutatott az egyik zarándokra, egy szalmakalapos férfira, majd vele a nyomában felszaladt a lépcsőkön.
Hunyorogva lépett be a napfény után a könyvtár sötét, poros levegőjű épületébe. Az előtér tükörsima márvány lapjain csattogott bőr csizmájának talpa, míg a csarnok közepén felállított íróasztalokhoz nem ért. Az asztalokon, és mögöttük lévő polcokon több száz könyv sorakozott. A könyvhalmok mögött aszott vénség mosolygott rá egy látóüveg mögül, mellette egy tíz éves forma, vékony fiúcska állt szintén narancssárga ruhában.
- A könyvmesterrel akarok szót váltani! Te addig válaszold meg a kérdéseket!- vetette oda az öregnek a háta mögött lévő zarándokra bökve, majd választ sem várva tovább haladt a polcsorok mellett.
- A főkönyvtáros hamarosan itt lesz.– Hajtott fejet a látüveges öreg, majd intett a szalmakalaposnak, aki előre lépett, és egy kukorica szárat helyezett az asztalra.
- Kis fírgek eszik a málé szárát zsendüléstől. – bökött vaskos mutatóujjával a növény belsejébe – Oda lesz a termés.
- Mezőgazdaság- mormolta az öreg, és egy pergamen lapot nézett át. – Ez lesz az. A kukorica betegségei. Arany nyolcvanegyes. – fordult hátra a fiú felé, aki kis keresgélés után egy báránybőrbe kötött, színes képekkel illusztrált könyvet adott át az öregnek.
Az némi lapozgatás után rábökött az egyik képre.
-Aha. Kukoricamoly. El kell égetned betakarítás után a szárakat, mert abban lakik a férgesség.
U-Drokhai maga elé húzta az egyik könyvet, és bele lapozott. Rovások sorakoztak minden lapon, vég nélkül. Ezekben lakik a szó.
Közben a kalapos választ kapott minden kérdésére, és kifelé indult. Az ajtóban már fel is tűnt következő kérdezőnek a kovács, mögötte a javasasszony.
U-Drokhai türelmetlenül ledobta a könyvet, és a csarnok végében lévő ajtó felé indult, ahonnan a Könyvek mestere szokott érkezni. Sosem ment beljebb az előcsarnoknál, de ugyan itt ki állíthatná meg?
Belökte a tölgyfa ajtót, s kupolás csarnokba lépett. Sok ember magas polcsorok mindenütt. Fent a galériákon, az emeleteken. Végig ameddig csak a szem ellátott. Rajtuk könyvek. Kicsik, nagyok, kékek, barnák, millió és millió szám.
U-Drokhai csodálatában hangosan fújta ki a levegőt, és tétován belépett. Próbálta feldolgozni a látványt. Az oszlopok mellett is egymásra pakolt könyvek hevertek százszámra. Az egyiknek kép volt az elején egy nagy házzal, baltával, vérrel ezt felvette és bele lapozott. Csak rovások, és rovások. A szálkásra vénült papír elmállott a kezében, így a földre dobta. Halk köhintést hallott a háta mögül, de nem fordult meg.
- Stephen Kingtől a Ragyogás. Egy férfiről szól, akinek egy ártó szellem megmérgezi az elméjét.A fia még ugyan kicsi, de szembe száll az apjával, és a benne lakó démonnal.– mondta egy reszelős öreg hang, melybe sípoló légvételek vegyültek.
- Derék fiú volt. Büszke lehet rá a törzse. Ki kell rostálni a beteget, akár testi, akár lelki a nyavalya. - bólintott U-Drokhai, majd vállát felhúzva hozzátette - Sajnálom a könyved.
- Már megvan a könyvtárnak. Ezek azok a könyvek, amiket nemrégen hoztak nekünk az emberek, és még nem katalogizáltuk őket.
- Hmm. - bólintott a törzsfő, és a következő könyvbe lapozott. Ebben is rovások voltak, de mellette rajzok is. Tüzet köpő hegyek, barlangok, óriási szörnyek.
- Verne Gyulától az Utazás a föld középpontja felé. Egyik személyes kedvencem. Pár bátor harcos lemegy a föld alá, és ott egy új világot fedeznek fel.
U-Drokhai lelke mélyén rajongott a mesékért, és nagyon kíváncsi lett volna a történetre. Főleg arra a részére, ahol a kép szerint két szörnyeteg csatázik, de megvetően a földre dobta a könyvet, és végre szembe fordult a könyvtárossal.
- Mesék. Nem lehet őket megenni, nem adnak tejet, és nem lehet velük ölni. – legyintve körbe mutatott a végtelen polcokon. -Haszontalanok. Akár csak Ti. Hogy lehet ennyi haszontalan dolgot összegyűjteni?!
Beszélgető partnere, az ősz szakállú, vénségében is büszke tartású öregember mosolyogva bólintott, majd a kezében tartott vas járóbottal a törzsfő oldalán lévő kardra mutatott.
- Urgush. Nagyapád dicső kardja, mely száz csatában edződött. Átvág minden pajzson, és vérten. Emlékszel e még ki segített kovácsaitoknak, hogy megszülessen? Hogy ki mondta, milyen fémből kalapálják a pengét? Hogy meddig, és hogyan hevítsék a vasat?
- Nem vagyunk Jeppók vagy Mindentfalók! Nem vagyunk állatok! Tudjuk mi az adott szó, és mi alku. Mindig megkapjátok az ősök varázslatáért az adományt! Terményben, húsban, és most vérben is. Elhoztam nektek Rí-rét az öcsémet. Lábát törve megnyomorodott, de Drok vére, így nem öltük meg. Gyengeként éljen a gyengék között. Mint Te atyám vére. Bezárva haláláig e falak között, a törzs kegyelemkenyerén.
- sziszegte dühösen U-Drokhai, és kezei ökölbe szorultak. Vett pár mély lélegzetet, és megrázta a fejét.
- Szánom őt. Egy ostoba eskü miatt kell így szenvednie örök rabságban a megváltó halál helyett.
Az öreg felvette a márvány padlóról a ledobott könyvet, és óvatosan az egyik kupac tetejére tette, majd mosolyogva válaszolt.
- Örök rabságban, és mégis szabadabban, mint te bármikor. Ne szánd öcséd, hisz a könyvek erőssé teszik majd, mint minket. És rajtunk keresztül benneteket is.
- Bennünket?! – höklött hátra a törzsfő. –Ti?! De hát csak élősködők vagytok! Nem vadásztok, nem harcoltok. Képtelenek vagytok ellátni, és megvédeni magatokat! Ezt Drok fiai teszik helyettetek. Köt bennünket egy ostoba ígéret amit atyáink atyjai tettek a Kor hajnalán.
- Gondolkodtál már azon, hogy miért erősebb a Drok mint a Holdkiáltók vagy a Jeppók? Hogy miért tudja legyőzni a Goggot, vagy a Mindentfalókat? Hiszen egy Gogg felér erőben Drok fiai közül hárommal is. A Mindentfalók pedig jóval számosabbak nálatok.
U-Drokhai először foghegyről akart valamit oda vetni, de inkább elgondolkodott a kérdésen.
- Mert Drok fiai ravaszabbak! – bökte ki végül, majd mivel látta már mire akar kilyukadni az öreg kelletlenül hozzátette
- Meg a fegyverek miatt. Acél kardjaink, lándzsáink vannak. Meg íjaink. Nekik meg bunkóik és köveik.
- Az embert az emeli ki az állatok közül, mert használja az eszét. A szellem erősebb mint az izom. Vezetőitek taktikát tanultak nálunk, kovácsaitok a fém megmunkálását. Mezőgazdaságot, állattartást tanultatok. Azért nem fagynak meg tucatszám Drok fiai telente, mert házakat tudnak építeni. A Drok ezért erősebb a többi népnél.
U-Drokhai szeme dühösen villant meg. Az öreg békítőleg felé fordította a tenyerét.
- Ne érts félre főnök. Nem azt mondom, hogy Drok fiai gyengék lennének. Sőt! A Kor hajnala után, mikor az emberek elfeledték az ősök tudását, azért lettek ők a választott nép, mert erősek voltak. Erős szívűek, mert kirostálták maguk közül a gyengéket, a betegeket, és az elfajzottakat. És erősek szellemben, megértették a Könyvtár adta lehetőségeket.
- Ha a könyvtár ilyen erős, miért nincs saját törzse? Miért támaszkodik Drok északi és keleti fiaira mint egy csecsszopó az anyjára? Miért nem igázza le a világot az ősök mágiájával?
- Mert tilalmas! A könyvtár első őrzői megfogadták, hogy nem adják tovább a tudást méltatlannak, nehogy újabb Pusztulat legyen. Nem alapítanak törzset, nem akarnak hatalmat. Csak őrzik a tudást. És aki ismeri a tudást örökre a falak közt marad. De a tudásnak lennie kell, mert ha ez nincs, akkor semmi nincs. Csak a puszta lét. Mind olyanok lennénk mint a Goggok. De van a paktum. A tudás morzsákért cserébe Drok fiai adják az adományt, és a könyvtárosokat.- Mondta az öreg, majd közelebb lépve kezét a harcos széles vállára tette – Atyád halála hirtelen jött, nem adhatott át neked mindent. Én atyád bátyja vagyok. Szárazláz vetett lobot a tüdőmben suhanc koromban, így a könyvtárnak adtak. De meggyógyultam az ősök tudása által.
-Mégis itt maradtál. –suttogta U-Drokhai és értetlen csodálkozással meredt a Könyvmesterre.
- Ha hazatérsz törzsfő lehettél volna atyám helyett a vér jogán. Vagy az ősök mágiáját használva tett jogán is. Hatalmas hadifőnök lehettél volna, mégis itt maradtál… gyengének.
- Igen. –bólintott az öreg.- Ezt választottam. És nem bántam meg soha, egyetlen percre sem a döntésemet.
U-Drokhai megpróbálta magát elképzelni ebben a helyzetben, majd tagadólag megrázta a fejét.
-Sosem volt senki aki másképp döntött volna? Vagy, hogy erővel szerezze meg tőletek a tudást?
Az öreg körbe mutatott a könyvek végtelen során.
- Azzal osztjuk meg a tudást, aki méltó rá. És aki méltó rá látja az igazságot. Minél többet ismer meg ezekből, annál inkább látja.
Sóhajtott egyet, majd beletörődően megvonta a vállát.
- Persze vannak néha próbálkozások. Legutóbb alig pár éve az északi Drok törzsfőjének fia kért beavatást. Eszes volt, hamar megtanult olvasni. Nos… Ő megcsalt minket. Szeme vak maradt a végső igazságokra. Csak az ősök halálbotjainak a titkát akarta.
U-Drokhai ismerte a legendákat, és látott képeket, melyeken a Kor hajnalának harcosai egész seregeket mészároltak le az ősök halálbotjaival. De aztán a halálbotok puszta fémmé lettek, mert az emberek elfelejtették, hogy hogyan kell táplálni őket. Halott testükből kardokat, ekéket kovácsoltak a népek. Már akiknek a tudás őrzői megtanították hogyan kell.
- És mi lett az északi harcossal? Megöltétek?
Az öreg könyvtáros elmosolyodva támaszkodott a botjára.
- Dehogy is. Csak az ősök lobotómia nevű varázslatával elvettük az akaratát. Itt maradt közöttünk örökre, hiszen a fogadalma erre kötelezi. Találkoztál vele ma te magad is. Épp Púpos testvérnek segít behordani az adományt a kocsitokról.
U-Drokhai össze rázkódott mikor eszébe jutott a fiatal férfi arcára kiülő bárgyú vigyor. Hogy lehet így megcsonkítani egy dicső harcos lelkét? Ez ezerszer rosszabb bármilyen halálnál. Dühöt érzett, de mellette valami mást is. Magának is nehezen vallotta be, de immár félelmet is.
Szeme össze szűkült, és előre lépett. Valamint mondani akart, de megakadt a szeme nagybátyja vas sétapálcáján, mely hirtelen gyanúsan emlékeztette őt, egy régi képen látott halálbotra. Megtorpant, és lehanyatlott a keze.
- A könyvtárnak adom az öcsémet! A paktum szerint. – suttogta végül, és fejet hajtva búcsúzott a könyvtárostól, akit nem gyengének látott immár. Inkább macskának, az egér szemszögéből. Ahol a macska pusztán szeszélyből kíméli meg a kis jószág életét. Sietve hagyta el a belső termeket, de ügyelt rá, hogy kifelé már büszkén lépdeljen. Lova nyergébe vetődött, majd öccsétől csak egy kurta bólintással búcsúzott.
Hazafelé poroszkálva azon kapta magát, hogy öccse sorsán jár az esze. Ezúttal nem szánalommal gondolt rá, hanem egyfajta irigységet érzett. Furcsa mód nem a halálbotok, meg az ősök minden titka miatt, hanem a könyv miatt melynek rajzán két ősi szörny csatázott. Az öccse el fogja tudni olvasni a mesét, és még ezer másikat is. Minden nap egy újabb mesét.

3.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2020-11-03 18:34 Dana

Dana képe

Szervusz! Tedd meg nekem, hogy átolvasod az írásod, és igyekszel kigyomlálni a helyesírási és központozási hibákat. Borzasztóan központozol. Találsz segítséget ezzel kapcsolatban az oldalon, de itt egy példa is tőlem.

- A könyvmesterrel akarok szót váltani! Te addig válaszold meg a kérdéseket!- vetette oda az öregnek a háta mögött lévő zarándokra bökve, majd választ sem várva tovább haladt a polcsorok mellett.
- A főkönyvtáros hamarosan itt lesz.– Hajtott fejet a látüveges öreg, majd intett a szalmakalaposnak, aki előre lépett, és egy kukorica szárat helyezett az asztalra.
- Kis fírgek eszik a málé szárát zsendüléstől. – bökött vaskos mutatóujjával a növény belsejébe – Oda lesz a termés.

Ez első és legfontosabb dolog: - --> kötőjel, – -- > gondolatjel. Párbeszédekben a gondolatjelet használjuk (a mondat kezdetén is). Tudom, szerinted a word ezt nem tudja – de tudja, csak másolás-beillesztés vagy egyéb trükk kell hozzá.

Egy csomó helyen elspóroltad a szóközöket, amit egy word simán aláhullámoz, jelzi, hogy hiba van. Ha nincs olyan word-öd, ami ezt megteszi, szerezz. Igen hasznos.

Helyesen így néz ki:
– A könyvmesterrel akarok szót váltani! Te addig válaszold meg a kérdéseket! – vetette oda az öregnek a háta mögött lévő (álldogáló, hogy legyen egy kis változatosság) zarándokra bökve, majd választ sem (válaszra nem) várva tovább haladt a polcsorok mellett.
– A főkönyvtáros hamarosan itt lesz – hajtott fejet a látüveges (?) öreg, majd intett a szalmakalaposnak, aki előrelépett, és egy kukoricaszárat helyezett az asztalra.
– Kis fírgek eszik a málé szárát zsendüléstől – bökött vaskos mutatóujjával a növény belsejébe (ezt a mutatványt nehezen tartom elképzelhetőnek – szerinted működik?) –, oda lesz a termés.

Vagy:
– Kis fírgek eszik a málé szárát zsendüléstől – bökött vaskos mutatóujjával a növény belsejébe. – Oda lesz a termés.

Az elejét amúgy szépen indítottad. Tudnék kifogást találni, de a felvezetés összeszedett volna, szépen fogalmaztál, szóval csupa-csupa öröm volt a szívem. Amint eljutottunk a központozáshoz, szétestél helyesírás és központozás szempontjából is.

Mivel látom, hogy a központozást minden alkalommal elmondjuk kb., és nem vagy hajlandó javítani, a következőt nem fogom tudni sajnos kiengedni, ha nincs próbálkozás megírás közben vagy utólagos javítás.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2020-11-10 06:11 Deep_Ankrin

Rendben. Köszönöm, hogy elolvastad. Képzeld, azt hittem, hogy már gondolat jelet használok, mert ctrl - billentyű kombinációval vittem be, a word-be, de ezek szerint így sem jó.

k, 2020-11-10 19:19 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Van, hogy nem szereti, nálam pl. a Ctrl + numerikus mínusz feltételes kötőjellé változott Word 2016 alatt. (Amit nem kéne.) Endash a karakter, amit keresel, karaktertáblán láthatod, hogy néz ki - ha a Word nem ezt állítja be, akkor egy rohadék, de előfordul, sajnos. Ezért sokan más kombinációt használnak helyette, nem ördöngősség beállítani, de amíg ezzel foglalkozol, más elsikkad.
Amúgy ez legyen a legnagyobb problémád. Írj két kötőjelet, az az írógép gondolatjel, a Word ezt automatikusan javítja. (Ha meg nem, akkor szólj, aztán a feltöltött műben javítjuk mi.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2020-11-12 14:29 Deep_Ankrin

Nekem nem probléma, mert én automatikusan úgy veszem, hogy gondolatjel, és kész:) De megpróbálkozok akkor majd ezzel a dupla kötőjeles verzióval. Ez lesz a járható út.

v, 2020-11-29 22:05 Stelvio

4

Nekem tetszett, a központozás csak néhol zavart, de elsősorban a történetre és a fogalmazásra koncentráltam. :-)