A halál útja

„Az Úr 2012. évében soha nem látott erők prédálták fel a Földet. A két ősi faj az emberek otthonát szemelte ki a csatájuk végpontjának, akik kénytelenek voltak választani: háború, vagy halál két tűz között. A sárkányok és tankok vállvetve küzdenek meg minden talpalatnyi földért, ám ez egyre több vérbe kerül - a líbiai fronton feltűnik valami, vagy valaki: Arrchief.

A keselyű élelem után kutatva vitorlázott a síkság felett. A csata már továbbvonult, mindenfelé kilőtt tankok, terepjárók, szétlőtt és elszenesedett testek hevertek, nyöszörgő sebesültek viszont nem maradtak. Ez a harc nem hagyott túlélőket. A keselyű lassan körözött, majd egy hulla mellkasára szállt. A tetem még friss volt ugyan, de félig szétégett. Váratlanul egy puskacső emelkedett ki a bordák közül, és egy nagy kaliberű töltény szétrobbantotta a dögevő kopasz fejét.
Colin ledobta magáról a testet, és fintorogva megbökte a madarat. Rohadt dögmadár, a halottnak tartozott ennyivel. A közelben egy romhalmaz életre kelt, és a szemétdombból előbb a Hummer, majd az utánakötött pokoli szerkezet tűnt elő, s komor biccentéssel üdvözölte Samet. Csak ők ketten élték túl az ütközetet, legalábbis az itt dúló részét. A többiek ezért adták az életüket, hogy aztán ők hátba tudják kapni Arrciefet.
Körbenézett a hullákkal teli csatatéren, és komoran Samre nézett. A fiatal technikus is hasonló képpel vizslatta a harcmezőt, majd a távolban tornyosuló Arrchief felé vetett egy bosszúszomjas pillantást. Nem tudta, mit mondjon.
- Fel kell találnod magad, Colin, Arrchief közelébe nem sok ember férkőzhetett.
- Még jó, hogy nem vagyok ember.
- Csak pontosan kézbesítsd az ajándékot!
- Tudod, a télapó sosem téved – a vállára vetette a páncélöklöt, s némi akasztófahumorral a Humerra bökött. – És a legjobb rénszarvasaimat hoztam. Ideje véget vetni Arrchiefnek.
- Vagy ő, vagy mi. Indulj! – Sam hangja tőle szokatlanul hidegen csengett, fémes éllel, közben kihúzta az acél stiftet a helyéről, lekapcsolva a nyergesvontatóvá avanzsált Humerról a rakétatelepet. Colin a tekintetében gyilkos izzással bevágta magát a volán mögé, s búcsút intett a barátjának. Miközben elhaladt a kiégett roncsok mellett, a háta mögött Sam működésbe hozta a rakétatelepet, s vagy húsz 200mm-s, és harmincöt kisebb cső meredt fenyegetően az előttük tornyosuló alakra.
Arrchief. Még több kilométerről is gigászi volt. Amikor már túl közel került a sereghez, Colin kiugrott a terepjáróból, és megfeszítette az izmait. Megkezdte az átalakulást: a karja megvastagodott, és dús szőrzet sarjadt rajta, a combján, majd a felsőtestén szétszakadt a zubbony, ahogy az izmai óriásira duzzadtak, a tagjai megnyúltak, a koponyája pedig némi tompa fájdalom kíséretében átalakult, az állkapcsa óriási lett, és gyilkos ragadozófogak nőttek a szájában. A farkasember megrázta magát, s az átalakított RPG-vel a mancsában elügetett a gigász felé. Mindenhol halottak hevertek, szerencsétlenekből az utolsó csepp vért is kiszipolyozták, kilefetyelték a vámpírok és a farkasemberek. A sereg kísérői, az ő fajtársai… Undorodott, ha eszébe jutott, hogy végtére is közéjük tartozik. De hát nem tehet róla, hogy beléharapott a rohadt farkasember… aztán meg az a vámpír is.
Most még jól is jön ez az álca. És természetfeletti lényként fürgébb is, a vámpír sebességére pedig szűksége volt, hiszen minden egyes perc késlekedése századok életébe kerülhet. Újra a célpontjára szegezte a tekintetét – ez nem volt nehéz.
Arrchief maga akkora volt, mint egy húszemeletes toronyház, tolta maga előtt a seregeket. Tisztában volt vele, ha hibázik, nem lesz még egy ilyen lehetőség, s el fognak bukni – a goblinok átkozott kiborgjához édeskevés a legnagyobb sárkánymágusok ereje, és a legerősebb páncélos hadosztályokat pedig sorra morzsolta fel. A körülötte vibráló energiamező eltérített minden rakétatámadást felőle és a többi kiborg felől, mire pedig a seregeik elég közel kerültek volna hozzá, csupán fémforgács maradt a harckocsikból. A légvédelem pedig nem egy sárkány vesztét okozta már, anélkül, hogy a közelébe jutottak volna.
Rávigyorgott a hatalmas test felett egészen eltörpülő fejre. Már csak egy volt meg, a múltkori csata azért rajta is hagyott nyomokat... A másik nyak csonkján egy hatalmas termetű goblin ült – azaz másfél méter körüli volt – és ő helyettesítette a kolosszus másik énjét. Valamint gránátokat lőtt a magasból, valószínűleg csak szórakozásból.
Már az árnyékában volt. Még közelebb lopódzott, igyekezett minél inkább takarásban maradni. Közben a másik oldalról a társai hevesebb támadásba kezdek, s Arrchief minden idegszálával a lábainál dúló harcra koncentrált. Nem hiába, a legjobb csapataik áldozták ezért az életüket…
Csak el kell találnia a védelmi központot. Senki nem törődött vele, hiszen a földi erők mozgósították a tartalékaikat, és kínkeserves küzdelemmel megakasztották a sereg előrenyomulását. Colin a vállára vette a páncélöklöt, röviden célzott, és lőtt. A túloldalon látta, hogy lassan össze fog roppanni az arcvonaluk, ám ekkor iszonyatos bődülés hangzott fel a síkságon. A csomag célba ért. Egy pillanatra kihagyott a kolosszus figyelme, ahogy a hátába tépett a közvetlen közelről, a védőburkon belülről leadott lövés, és a védelme egy szempillantásra szerte foszlott. Mielőtt a goblinok még újragenerálták volna, délről halálos meteorzápor zúdult felé, s közel ötven rakéta a térdhajlatába, hónaljba, nyakszirtjébe, és a lágy részekbe tépett… Sam hajszálpontos számításai beváltak! A kolosszus meginogott, a gépezetek nem tudták megtartani a súlyát, mivel nagyrészüket szétlőtték, a hatalmas izmok pedig elernyedtek, ahogy a tarkójába fúródott a lehetetlen adagnyi idegméreg. A tömege egy darabig még egyhelyben tartotta, Colin farkas vigyorral bámulta, ahogy elkezdett dőlni. Aztán rájött, felé dől. Fenébe is, előtte a kiborg sereg, kétoldalt a szárnyak… sarkon fordult, de ekkor már három vámpír igyekezett felé. Ők értek ide leghamarabb, a többi rémség jóval lassabb volt. Vagy csak ledermesztette őket a látvány. Colin előreszökkent, és kihasználva, hogy a vámpírok egy egyszerű farkasembernek vélték, egy villámgyors csapással feltépte a legközelebbi torkát, a másiknak pedig a tarkójába mélyesztette a fogait. Arrchief egyre gyorsabban dől… Az utolsó ellenfele felé lendült, ez már óvatosabb volt. Ki tudott térni a roppant csapás elől, kikerülte a gáncsát, hogy aztán Colin ökle szétzúzza az orrát, s a karmai a szívébe mélyedjenek. Farkasemberszag ütötte meg az orrát, hirtelen arasznyi karmok téptek a vállába, s valami oldalról rávetette magát. Mindenfelé csattogó agyarakat, karmos mancsokat látott, tucatnyi helyen téptek a húsába. Valahogy félrecsapott egy mancsot, majd közel rántotta magához a gazdáját, és a torkába mélyesztette az agyarait. A test ráesett, közben tucatnyian ragadták meg, gyakorlatilag felkoncolták a fajtársai. Mozdulni sem bírt, egy pillanatra mégis meg tudta emelni a fejét, hogy felnézzen. Az utolsó kép volt, amit látott, több ezer tonna fém és hús temette maga alá.”

Úgy pattantam fel a számítógép elől, mintha izzó parazsat tettek volna a székemre. Kétségbeesetten az öklömbe haraptam, és fel alá járkáltam a szobában. Szóljak neki? Ha elvállalja a küldetést, akkor meghal? Vagy ne, és akkor nem lesz több gondunk Arrchiefre. Hiszen ki tudja, mikor lesz még egy ilyen lehetőség… Dühösen belerúgtam a székembe. Majd még egy párszor, amíg alig maradt belőle néhány szétroncsolt fadarab, s kis híján szétzúztam a képernyőt, hogy ne is lássam az átkozott betűket. Arrchief és Colin? Vagy egyik sem. Erőt vettem magamon és a képernyőre függeszttettem tekintetem, majd hálát adtam a sorsnak, hogy nem vertem szét azt is. Talán nem is kell meghalnia.
Átrohantam a szembelévő szobába, de nem találtam ott senkit. Az ebédlő! Hiszen ott szokták megbeszélni a részleteket. Amikor betoppantam, éppen egy térkép felett vitatkoztak.
- Na végre, Dom, most beszéljük meg…
- Ne most, Colin ezt olvasd el!
- De miért? Mi történt?
- Írtam – mondtam tömören. Néha írnom kell, ilyenkor az ujjaim diktálják a szöveget, én nem igazán vagyok ura annak, amit csinálok. Ilyenkor olyan dolgokat gépelek le, amik meg fognak történni, ezt a társaim is tudták. Colin szótlanul bólintott, s elétettem a laptopot. Pár perc múlva kiegyenesedett, és rám nézett.
- Újratervezzük az akciót. Valahogy ki fogok érni.
Elmosolyodtam. Tudtam, hogy nem fogja feladni. Nekiveselkedtünk, s pár óra alatt minden apró részletet kidolgoztunk, hogy minél hamarabb ki tudjon érni – talán elég lesz. Az idő már későre járt, mire végre leheveredtünk kipihenni magunkat. Az ütközet napjára.
Képtelen voltam elaludni. Órákig hánykolódtam az ágyamban, folyton járt az agyam. Jóval elmúlt éjfél, mire végre álom jött a szememre. Aztán nem sokkal később ismét felriadtam, az egész testem izzadságban fürdött. Valami ellenállhatatlan kényszer ismét a laptopom felé húzott. Türelmetlenül fészkelődtem, az ujjaim már a billentyűzet felett táncoltak, amíg bekapcsolt a gép.

„Colin az útjára bocsátotta a töltetet, s meg sem bizonyosodott arról, hogy célba talált-e, rohant a közeledő terepjáró felé. Körülötte a szárnyak rádöbbentek, mi történt, és a vezérük elestét látva megindultak feléje – ekkor érkezett a második sorozat délről, a napalmos lövedékek lángfolyosót vontak a menekülő Colin és a két seregrész közé. Az égett hús szaga, és fájdalomkiáltások vegyültek a levegőbe, a férfi pedig inaszakadtából rohant. Egy vámpír valahogy átjutott a tűzfalon, s előtte termett. Jutalmául egy kés fúródott a torkába, s a lendületéből jottányit sem veszítve elrobogott mellette. A terepjáró beérte, s egy éles fordulattal melléfarolt, Colin fellendült rá, és már teljes sebességgel vágtattak ki Arrchief alól. A monstrumra nézett… túl közel van. Nem fognak kiérni! Átugrott a sofőr mellé – hálát adva a Hummer kabrio mivoltának, és sűrűn áldva az a vámpírt, amelyik egykor belé harapott, kibontotta a szárnyait. Felkapta a sofőrt, és kiugrott vele a kocsiból. A hatalmas, bőrlebenyes szárnyak játszva elbírták a kettejük súlyát, s kifelé repült a gigász alól. Végigsuhant a test mellett, nyomasztóan közel hozzá, szinte súrolta. Lázas erőbedobással suhogtak a szárnyai, minden ízében lüktetett az élni akarás… Egyetlen kiállóbb rész a halálukat jelentette volna, a szárnya már többször hozzáért a burkolathoz. Hiába bukott alá, túl gyorsan jött. Alig húsz méterre voltak a földtől. Túl közel… Megfeszítette az izmait, s egy utolsót legyintett. Hirtelen eltűnt felőlük az árnyék. Kiértek!
Váratlanul valami a szárnyának csapódott, hallotta a vékony csontok reccsenését, és a sofőr kicsúszott a kezei közül. Tehetetlenül zuhant utána, vagy tizenöt méter után csapódott a földbe. Nem is a földbe, hanem a kolosszus feje mellé.
Egy ember már ebbe is belehalt volna, de a három faj életereje nem hagyta. Félig már visszaalakult emberré, az egyik szárnya maga alá gyűrve feküdt, a másiknak már nyoma sem volt, a bal oldala pedig még mindig robosztus, farkasemberszerű volt. Az eszméletével küszködött.
- Hát túléltem – nyögte cserepes ajkakkal. Látta, ahogy megszűnik a derékhad köré generált pajzs, a barátai áttörik a vonalakat. Az egysoros, eddig szinte sebezhetetlen kiborgsereget összeroppantják a tankok, a második sorból pedig több tucat sárkány emelkedik a levegőbe, és a légvédelem híján elemi erővel zúdul rá a derékhadra. Látta, ahogy oldalról benyomulnak a két szélső szárnyba, véres aratást végezve, hátulról pedig újabb sortüzek fogadják a menekülőket.”

Kaján vigyorral fejeztem be a történetet. Sikerülni fog! Ki akartam kapcsolni a laptopot, a kezem mégis visszatért a történet ikonjára. Nem, már nem akartam többet írni, remegtem az erőfeszítéstől, de nem bírtam mást tenni. Újra életre keltek a billentyűk.

„Valami megmozdult alatta.
- Csak szeretted volna – vihogott a goblin, Colin tudta, ki az. Az, aki fent ült a gigász nyakában, és onnan lövöldözött. Egy kés fúródott a húsába.
- Kis hülye. Farkasember ellen mit akarsz azzal az ócska fémmel? – hátracsapott a könyökével, és elégedetten visszadőlt. Vagyis inkább hanyatlott. A goblin valamit karattyolt, de már nem érdekelte, minden porcikája a pihenésért sajgott. Megérdemelte, hiszen óriási győzelmet arattak. Závár kattanását hallotta, majd mindkettejüket széttépte a repeszgránát”
Kínomban üvöltöttem, de még két sort legépeltem.
„A halál útja kifürkészhetetlen.”
Pár perc múlva még mindig a laptop maradványai mellett ültem, és a szétzúzott képernyő felett Colinék szobája felé tekintettem. Hisztérikus fény gyúlt a szememben, és bekopogtattam az ajtajukon. A kezem azonban megállt, mielőtt a fához ért volna. A halál útja kifürkészhetetlen, villant az agyamon. Visszaballagtam a saját lakrészembe, jobb, ha nem tudja, amit én.

3.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.7 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2008-11-20 21:05 Blade

Blade képe

A lelkembe nem tépett, de akciódús sztorinak tökéletes.

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

p, 2008-11-21 08:27 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
a stílus jó, de nem zavart volna az sem, ha kiderül miről szól a küzdelem, nem csak
úgy belecsöppenünk egy összecsapásba.Találtam néhány hibát is benne.
"A keselyű lassan körözött, majd egy hulla mellkasára szállt. Még friss volt ugyan, de
félig szétégett."
Ezt úgy is lehet érteni, hogy a keselyű volt friss és szétégett. A második mindatot
inkább úgy írtam volna, hogy: A tetem még friss volt ugyan, de félig szétégett.
" a térdhajlatába, hónaljba, nyakszirtjébe, és a lány részekbe tépett..."
nyílván a lágy részekbe, legalábbis remélem.
"Rávzár kattanását hallotta"
Závár ugye, vagy a rávzár egy speciális szakszó, amiről én még nem hallottam.
Ettől függetlenül nem rossz, bár olyan szerepjáték filingje van, igazi háttér nélkül,
viszont a látnoki képességek tetszenek - azért valami csattanó is megdobta volna.
Három csillag az én értékrendemben,

p, 2008-11-21 13:12 miyoku

miyoku képe

"Még friss volt ugyan, de félig szétégett." az előző mondat alanya a keselyű, itt pedig a hulla. ezt jelezni kéne, hisz alanyváltás történt.
"szétrobbantotta a kopasz fejet." a madár kopasz fejét
"általa vontatott" ez kicsit esetlen
"életüket. Hogy aztán " vessző, kisbetű
"Colin a tekintetében gyilkos izzással bevágta magát a volán mögé, s búcsút intett neki." ismét félinfó. kinek?
"a karjai " karja
"a combjain" combján
"kiszipolyozták vagy kilefetyelték " vessző
természet feletti" egybe
"olyan volt, mintha sípcsonton rúgtak volna egy medvét." ez a hasonlat itt nem ül
"Közvetlenül előtte viszont a múltkori esetből tanulva senki sem volt, Dom jól elintézte… " ennek a moindatnak nincs értelme
"az arcvonaluk" harcvonaluk
"zengte át " jujj hangzott fel a síkságon
"A férfi rosszat sejtve felnézett. " miután szétmarcangolták? :) ez poén, v véletlenül került bele?
"függesztettem a tekintetem" a nélkül
"Colin szótlanul bólintott" új sor
"mire eltettük magunkat holnapra. " ááááááááááááááááá, ez a világ legeslegeslegócskább kifejezése! king szerint aki ezt leírja, azt el kell tiltani a billentyűzettől.
"klaviatúra" magyarok vagyunk, magyar szavakat használunk
ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-11-21 13:40 Creideiki

Creideiki képe

Mi a baj a klaviatúrával?? Az egy magyar szó. (most már...)
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

p, 2008-11-21 13:42 miyoku

miyoku képe

mert van helyette billentyűzet. kompjúter helyett számítógép, homepage helyett...
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-11-21 14:43 Creideiki

Creideiki képe

A klaviatúra francia eredetű szó, és régóta használatos. A zongorakészítők hozták be, századokkal korábban. Asszem.
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

szo, 2008-11-22 07:57 Ndy

Ndy képe

Annál is régebbi, mert latin eredetű. Csembaló előbb volt, mint zongora, de orgona már annál is régebben létezett. (már, ha valakit érdekel a rendszeres zene- és hangszertörténeti előadásom :) )

p, 2008-11-21 14:03 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Miyoku: azért egy magyar kifejezés ügyében ne pont King tanácsát idézd... bár nem tudom, hogy van angol eredetiben ez, de határozottan hülyébben hangzohat, mint magyarul. (Amúgy egy szép kifejezés, bár megfelelő stílusban és környezetben szabad csak használni, különben röhögésbe fullad a helyzet.)
A klaviatúra meg akkor használható, ha azt a szövegkörnyezet megkívánja. Magyar szó, tényleg, "honosítottuk". (Nem , még nem olvastam a művet.) Pl. egy hi-tech szókincsű műben a "billentyűzet" lenne zavaró.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2008-11-21 14:06 miyoku

miyoku képe

kingtől függetlenül borzalmas mondat!
ok, ok, csak annyira utálom a közhelyes, fantáziátlan kifejezéseket! ez meg pláne a "kedvencem", már beszédben is borzalmas.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-11-21 14:09 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ebben egyetértünk. (Mindkét állításban. Bár nekem tetszik az "elteszi magát holnapra", de mit szólsz helyette az "önbefőttesít egy éjszakát" kifejezéshez?.)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2008-11-21 14:14 miyoku

miyoku képe

:)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-11-25 18:13 Crystalheart

Most mé? :D Én pl. élőszóban is inkább a billentyűzetet mondom, csak úgy, ahhoz szoktam hozzá. (Jó, 50%-ban csak simán "bill". :P)
 
EK: WORD - hogy ráérzett.

p, 2008-11-21 14:32 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Kicsit megnyugodtam, hogy a látnokos rész nem lett ócska...
Hirtelen nem találtam más szinonímát, így lett az eltettük magunkat holnapra borzalom.
Amúgy Colin nem azután nézett fel, hogy a farkasember karmai a szívébe mélyedtek (vagy saját magamat idézni már nagyon nagy egoizmus?) hanem ő volt a farkasember, ezt majd érzékeltetem.
Most megyek, kifenem a hentesbárdomat, hogy átszabjam az arcát a sztorinak.
Ja, arcvonal! Komolyan harcvonal a helyes?8O
________________
Az élet egy rohadt nagy háború. A te dolgod, hogy élvezd - vagy takaríts a körletet.

p, 2008-11-21 14:37 Ndy

Ndy képe

Nem. :D Csak szopat a szőke.
http://www.kislexikon.hu/arcvonal.html

p, 2008-11-21 14:41 miyoku

miyoku képe

bocsánat, akkor ezt benéztem! sorry!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-11-21 14:42 miyoku

miyoku képe

a hangulata amúgy tök jó!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

szo, 2008-11-22 00:40 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Hey, Dom látom a keselyűs mondatot helyre tetted, de a lány részek és a rávzár
még mindig benne vannak, ne feledkezz meg róluk.

szo, 2008-11-22 09:26 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Ja, közben wördben javítom, és az még nincs fenn. A kedvedért irtam egy kis bevezetőt is!
Amúgy tényleg kell bele csattanó? Mivel minimum három helyen be tudtam volna fejezni a történetet, én annyira nem éreztem szükségesnek, de végül is, ha a hentesbárdommal célbaveszem az utolsó bekezdéseket, és csak a záváros mondat marad bent, már meg is van a csattanó. De azzal meg higítanám, nem, ez nem lenne jó ötlet. Á, megvan, a záróakkordnak jó lenne "halál útja kiszámíthatatlan". Megnézem.
________________
Az élet egy rohadt nagy háború. A te dolgod, hogy élvezd - vagy takaríts a körletet.

szo, 2008-11-22 18:56 miyoku

miyoku képe

úgy gondolom, h nem kell mindig, minden történet végére csattanó. ha jó a hangulata, és jól írták meg, akkor tökéletes nélküle is.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

v, 2008-11-23 17:43 Mickey Long

Mickey Long képe

Tetszett, tömören, velősen ez a véleményem . A hibákra nem térek ki, ( bár a lány részen somolyogtam magamban...) Igazi pörgős akció! Kicsit a " Mutant Chronicles" -re emlékeztetett, de ez jó pont. Lehet elfogult vagyok a stílussal szemben, de szerintem adok egy gyenge 4*ot. ( Bár egy kicsivel több háttér, vagy történés nem ártott volna...)

k, 2008-11-25 18:18 Crystalheart

"Az Úr 2012. évében soha nem látott erők prédálták fel a Földet."
Soha nem kezdenék így egy sztorit - nem is a megfogalmazást miatt, inkább csak nem tartanék érdemesnek egy ennyire sablonos kezdést. Tipikus "pár év múlva jön a világvége, mindenféle túlvilági cuccok és mi meg küzdünk az életünkért". Ala Hellgate: London... Mikor egy játéknak ez a története, arra az egyébként nem irodalmár játékkritikus is legtöbbször csak legyint. Hanem maga az ötlet nem rossz, az egésznek talán egy nagyobb történetben volna a helye. Bár... no, megintcsak a sablonozás: sárkány, vérfarkas, vámpír, goblin. De ez nár csak egyéni szocproblem. :D

sze, 2008-11-26 23:01 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Az is volt a célom, hogy kevés sorral minél több mondanivalót közöljön a bekezdés, na igen, sablonos is lett egy kicsit.
Ráhibáztál, egy a kis szösszenet egy regény része, ami eléggé összetett és kicsit talán őrült történetttel rendelkezik, hogy reményeim szerint nem fog zavarni a sablonos vámpír és farkasember karakter, főleg a többi, saját magam alkotta rémség mellett. Azért az elcsépelt jelzőt feljegyzem.
E.K: Igen. Ez is egy elég rendesen elcsépelt szó, gyanítom, ez egy MRI jelszógenerátor...
"Bocsásd meg Úristen ifjúságom vétkét,
Sok sablonosságát..."
________________
Az élet egy rohadt nagy háború. A te dolgod, hogy élvezd - vagy takaríts a körletet.