Anno Virgino

A hullámok rongycsomóként vagdosták ide-oda, jeges taréjok téptek a tagjaiba, a gerince görcsös ívbe merevedett a fájdalomtól, ahogy egy medúza végigsöpört a hátán. Valamiben kapaszkodott. Átfagyott tagjai görcsösen szorították azt a valamit. Valamit… Csak egy fűszál, ami még az élethez köti.
Egy név, Erenike. Talán a sajátja. Csak ennyit hagy hátra magából.
Egy hajó… Lázálom?
Kemény… Szilárd! Hideg van… Durva röhögés. Valaki fölé hajol. Kalózok!
Ájultan rogyott vissza a hajódeszkára.
Ágyúdörgés. Valaki beront hozzá. Hozzá? Viszi kifele. Katonák. Kalózok. Sikoltozás, ordítások, harc, és rengeteg vér. Borzasztó hangzavar, lövések. Egy ember mellett haladtak el. Legalábbis, félig még az volt, deréktól lefelé nem létezett.
Valaminek nekiestek, megint sötétség.
Hűvös. De kellemes, jó… Lassan kinyitotta a szemét, egy egyenruhás ember ült mellette, és nedves kendővel törölgette a homlokát.
- Biztonságban vagy, úrnőm - monta a férfi. Erenike kérdezni akart, de még ahhoz sem volt ereje, hogy oldalra fordítsa a fejét. Csak feküdt, és bámulta a plafont. A helyiség lágyan ringatózott, ezek szerint hajón voltak. A lány szaggatottan beszívta a levegőt, nem akart aludni, de a sötétség magához láncolta.
Amikor felébredt, a férfi még mindig mellette volt. Erenike összeszedte az erejét, és nagy nehezen félkönyékre tornászta magát. A tisztforma férfi, talán a kapitány, aggódva leste minden mozdulatát.
- Hol... - A hangszálai csak lassan engedelmeskedtek az akaratának. A kapitány lágyan az ajkára tette az ujját.
- Úrnőm, pihenned kell. Napokig hánykolódhattál a tengerben.
- Nem... nem emlékszem - kezdte, úgy érezte, teljesen üres a feje. Tenyerébe temette az arcát, és közben érezte, ahogy a keserű düh szétárad benne. - Nem emlékszem semmire!
Sokáig hallgattak, a kapitány felhúzott szemöldökkel méregette, Erenike pedig kifejezéstelenül meredt maga elé. Végül a férfi szólalt meg:
- Tudod úrnőm, mi azt gondoltuk, a kalózhajó volt a próbatétel, hogy elnyerjük a segítségedet. Ezek szerint, már megbocsáss úrnőm, egy nálad is nagyobb hatalom vetett téged ide. - Miközben a kapitány beszélt, Erenike gondolatai valamelyest kitisztultak. Még mindig teljes homály fedte a múltját, de legalább a helyzetet tisztá látta. Felkuncogott magában, ezek összekeverik Ereniké istennővel! Bár, meg kell hagyni, tényleg hasonlított a szobraira. És a neve is hasonló… Furcsa, hogy ezekre emlékszik. Mindegy, ha már így alakult, lehet ő Ereniké is. Megvonta a vállát.
- Nos, úgy fest a dolog. Mondd, kik vagytok?
- Inkább megmutatom, úrnőm! Ó, bocsáss meg, megfeledkezem magamról, Adrian Drake kapitány, szolgálatodra. Azonnal kerítek valami ruhát, elfordulok, amíg felöltözöl.
A lány belebújt az egyszerű, de mégis elegáns és kényelmes brokátba, majd megnézte az eredményt a tükör előtt. Nem állhatta meg, hogy a haját meg ne igazgassa. A kapitány felnevetett mögötte.
- Hagyd, te mindenhogy bámulatos vagy! - Erenike egy mosollyal nyugtázta a bókot, majd felkacagott, ahogy látta, a kapitány fülig elvörösödött. Nyilván eszébe jutott, „kivel” is beszél. Erenike belékarolt, és miközben kimentek a kabinból, megkérdezte:
- Miféle hajón vagyunk?
- A flottánk büszkeségén, a Virginián.
- Virginia? Valahonnan ismerős a név… Jézusom! - sikoltott fel döbbenten, ahogy kiléptek a hajótatra. Amerre a szem ellátott, a portugál armada hajói úsztak mellettük. - De hiszen ez…
- A királyi flotta, úrnőm. Szép kis kíséret, még hozzád is méltó!
- Azt meghiszem… - suttogta. Gyönyörködve végigfuttatta tekintetét a páratlan hajóhadon, és megkapaszkodott az egyik hajókötélben. A kapitányra pillantott, mintha egy cseppnyi keserűséget látott volna a szemében. - Miért vagytok úton? Háború? Kalózok?
- Rosszabb. Tortuga elpusztult, az egész város egy hatalmas temető csupán. Ami megmaradt belőle, kalózok prédálták fel. Szinte senki sem élte túl. - Erenike megborzongott, fázósan összefonta maga előtt a karját.
- Mégis… kik tették ezt?
A kapitány sokáig a vízbe meredt, a lány már azt hitte, nem fog válaszolni, amikor színtelen hangon mesélni kezdett.
- Nem „kik”. Egy szörny rontott elő a tengerből: a Kraken. Másnap értem küldött a király, levélben a szörny üldözésére utasított. Érkezett vele egy csomag is: egy iránytű volt benne, ami mutatja a szörny helyét, és egy dárda, ami képes elpusztítani.
Sokáig álltak még egymás mellett, az alkonyatban úszó roppant hajóhadat szemlélve.
- A Kraken valamiként összefüggésben van a kalózokkal, ezért kell a flotta - magyarázta a kapitány. - De ne menjünk be? Kezd hideg lenni.
A kabinban ismét viszonylag kellemes idő fogadta őket. A kapitány gyertyát gyújtott, Erenike pedig leült az ágyra, és intett neki is, hogy foglaljon helyet.
- Tortugában… volt ott valakije? - kérdezte a kapitányt. A másik hosszan hallgatott.
- A menyasszonyom.
Nem esett köztük több szó. Erenike némán közelebb húzódott a hozzá, és átkarolta. Sokáig ültek még egymáshoz bújva, az asztalon égő gyertyából csupán néhány hüvelyk maradt.
Nem értette magát. Egyszer csak azt vette észre, hogy már a kapitány zubbonyát gombolgatja, közben érezte a fűzőjén matató hosszú, erős ujjakat is. A ruhadarabok egyre gyorsabban kerültek le róluk, a kapitány inge széttépve az ágy mellé repült, a brokátruha egy darabja követte, majd ők is legördültek az ágyról. Erenike mohón falta a férfi ajkait, vadul, keményen szeretkeztek.
Percek múlva pihegve gördült le a férfiról, és rámosolyodott. Aztán hirtelen elkomorodott, látta rajta, most jutott eszébe a halott menyasszonya. Ahogy érezte, neki tartogatta az első alkalmat… Közelebb feküdt a férfihoz, és átkarolta a széles hátát. Sokáig csak a kettejük egyenletes szuszogása hallatszott, majd végre mély álomba merültek.
Lábdobogás. Ordítozás, pattogó parancsszavak és óriási hangzavar. Riadtan pislogott körbe, és ösztönösen a kapitány felé kapott, Drake azonban már rég elhagyhatta a kabint. Erenike egy pokrócot terített magára, és kirohant a fedélzetre.
A látvány, ami fogadta, kitörölhetetlenül beleégett a tudatába.
A tudatába, amelyet most könyörtelenül rohantak meg az emlékek. Valóban, ő nem Ereniké. Hanem annak elfeledett ikertestvére Erenike.
Dermedten figyelte a vízből előbukkanó rettenetet. A monstrum karjai a mellettük lévő hajóra fonódtak, a hadihajó apró kis játékszernek tűnt a hatalmas csápok között. A Kraken egyetlen erősebb rántással kettéroppantotta, és lassan elkezte lehúzni a mélybe.
Ekkor Drake rohant el Erenike mellett, egy kecses, alig egyméteres aranydárdával a kezében. Ahogy megcélozta a hatalmas fejet, a lény otthagyta a hajóroncsot, és feléjük fordult. Kiemelkedett a vízből, és hajónyi állkapcsával egyenest a kapitány felé kapott. A dárda suhogva falta a kettejük közt lévő távolságot.
Erenike, a balszerencse és bosszú istennője egy régi dalt dúdolt, az idő szinte lelassult körülötte. Már emlékezett.
A Krakent ő teremtette. Egy olyan lényt akart, ami kiragadja a világból, ami bűnös, és ebben senki sem akadályozhatja meg. A Kraken borzasztóan erős lett: erősebb a legtöbb istennél. És erősebb lett nála is.
A tömör romlásból fogant, ezért vonzotta olyan delejes erővel. Erenike akkor még azt hitte, így elpusztítja az írmagját is minden gonosznak. Csakhogy félreértelmezte a dolgokat: a Kraken mindent elpusztít. Mindent, amiben egy cseppnyi rossz is akad. Az pedig mindenkiben volt.
A lényt körüllengő átkot képtelenség volt legyűrni. Ezer évvel ezelőtt visszaszorította, ám most ismét támadásba lendült. Erősebb, mint valaha, minden egyes bűnös lélekkel egyre erősebb lett.
Szinte elpusztíthatatlan. Pedig olyan egyszerű lenne. A Kraken maga a tömény romlottság, egy színtiszta fémből készített fegyver azonnal elpusztítaná.
Az aranydárda ekkor pattant le a lény koponyáról.
De kell még valami. Nem csak a fémnek kell szűznek lennie. Annak is, aki hajítja.

2.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2009-02-17 17:19 Blade

Blade képe

"Úrnőm? Tud… tudsz valamit rólam? " - ez elég furán hangzik olyasvalaki szájából, aki épp most tért magához egy hosszú kábulatból - akár azt is kérdezhette volna, mennyi a pin kódom? ;)

"Ezek szerint, talán, már megbocsáss, úrnőm, egy nálad" - túl sok tagolás

"Miközben beszélt, Erenike gondolatai valamelyest kitisztultak. " - miközben beszélt_ a fickó_, ...

"Mindegy, a ha már így alakult, lehet ő istennő is" - elírás

A túl sok tagolás nagyon sok helyen felbukkan - ez az írás egyik fő hibája, inkább a folytonosságra érdemes törekedni.

"Mond, " - mondd

"De, ne menjünk be?" - vessző nélkül

"a vaskos fagerendák tartották a meleget." - a gerendák tartották a meleget?

"– Tortugában… volt ott valakije? – A kapitány hosszan hallgatott.
– A menyasszonyom."

Ebből a párbeszédből az jön le, hogy a kapitány kérdezett, a csaj meg leszbi. De leeht, hogy ezen csak én akadok fel. :)

"érezte, a férfi az összeomlás szélén van" - miért is?

"a kapitány ige" - inge

"Valóban, ő nem Ereniké. Hanem annak elfeledett ikertestvére Erenike." - he? nem értem...

"lény otthagyta a hajóroncsot," - amit már előtte lehúzott a mélybe?

Összedobott írásnak érzem, nyilvánvaló elírásokkal - át kellett volna nézned alaposabban, mielőtt feltetted.

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

k, 2009-02-17 17:55 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Jézusom, ilyen történetre először vetemedtem, de azért nem gondoltam, hogy ennyire borzalmas lett. Számtalanszor átolvastam - ezek szerint annyiszor, hogy a legostobább részek felett simán átmentem. Nos, ha az istennős történés nem tiszta (van két istennőnk, az egyik a sikeré, másik a balszerencséé, testvérek, ráadásul ikrek, utóbbit elfelejtették), akkor kérek szépen még valakitől egy egy csillagot is.
________
"Csak szídj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szídd a hazád. Szídd a világot."

k, 2009-02-17 17:57 Blade

Blade képe

Ne szívd mellre :)

De tényleg sok a hiba, nem?

Azt nem értem, hogy az egyik neve Ereniké, mi a másiké?

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

k, 2009-02-17 18:11 Dom Wolf

Dom Wolf képe

A másik Erenike. :D
Nem szívom, inkább írok valami rendeset, talán hagyom ezt az "enyelgést". Eredetileg scriptes írás lett volna (hála istennek nem az lett, kicsit félreolvastam a feladatkiírást), azért vannak benn ezek a nevek.
________
"Csak szídj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szídd a hazád. Szídd a világot."

sze, 2009-02-18 09:34 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Gerince göcsös ívbe merevedett a fájdalomtól - nem tudom, mi az a göcsös, de szerintem
rokonértelmű lehet a göcsörtössel, mindenesetre nekem valahogy nem illik ide, szerintem elég
annyi, hogy gerince ívbe merevedett a fájdalomtól.
Valóban, ő nem Ereniké. Hanem annak elfeledett ikertestvére Erenike. - ezt bevallom, nem
igazán értem, ahogy a történetet se. Az lejött, hogy a csaj valahogy a karib-tenger kalózai
közé keveredett, de az nem igazán, hogy miért. A Kraken hajónyi nagyságú állkapcsát is furának
találom. Az egy polipféle nem, ilyenekben ugyan Dóra a szakértő, de vannak egy polipnak egyál -
talán állkapcsai?
Amúgy egy kettesnél azért jobb, én hármast adok rá, de a sztorit nem értem.
Hogy Mickey Long örökbecsű szavaival éljek, sajnálom, de nekem ez most nem jött át.

________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

sze, 2009-02-18 09:44 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Göcsös - görcsös akart lenni...
A sztori annyi, hogy a balszerencse istennője a hajóra keveredik, és ott ismét balszerencsét hoz, hiszen a kapitány elveszti a szüzességét. A "verssel" akartam erre utalni, a krakent csak egy szűz férfi ölheti meg. Az meg valószínűleg nem akad még egy a hajón.
Ja állkapocs, a filmben volt neki. Nem hajónyi, te egy jó kis többsoros cápafogazata volt.
___________
"Csak szídj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szídd a hazád. Szídd a világot."

sze, 2009-02-18 10:03 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Oké, a világért se akartam volna olyasmibe kontárkodni, amihez én se értek :)
Így, hogy elmagyaráztad, értem a dolgot, bár asszem nem a legszerencsésebb ötlet
egy verses utalással az olvasó tudomására hozni mindezt.
Egy szónak is száz a vége, írsz te még ennél jobb Erenikét is. :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

sze, 2009-02-18 12:09 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Legközelebb igyekszem nem a hozzászólásban tisztázni a történetet, talán jobb lesz ;)
________
"Csak szídj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szídd a hazád. Szídd a világot."