Előtte.

-Az időő.. Az időőő... nekem dolgozik... Azidőő Azidőőő nekem dolgozik.

Igazi kihalt hajnal ötös panoráma a kodály köröndön, baloldalt a patinás házak boltíve, jobboldalt a felújítással terhelt park betonoszlopai, Közötte a kocsisorral szegélyezett utcák, a járdán pedig néhány kopogó lábnyom visszhangja.
A megszokott Ork semmittevő segédmunkás, nagy mohazöld, sűrű borostával megáldott arckifejezéssel, agyarakkal, (amit egyesek szemfognak néznek) orr- fül- és szemöldökkarikával, és egy unott reggeli vicsori arckifejezéssel. Különleges tulajdonságok egy átlagos ork naplopónak.
Póréhagymát visz a hóna alá csapva, tizesével összehurkolva, egy hatvanas köteget. Farmerzsebbe süllyesztett lapátkezek, olcsó, talán kukázott bőrkabátból kikandikáló sulytány, másik zsebből előbúvó patkánykoponya, és még pár, meg nem nevezhető, vagy le nem fordítható akszesszoár.

Egy igazi ork vendégmunkás, világcsavargó, aki talán túl sok Rejtő Jenő könyvet olvasott gyerekkorában.

Vele szemben egy Goauld szaktanító, kivágott hasú inggel, hogy a szépen megmunkált hasi keresztmetszés jól látszódjon,
(főleg a testparkolásért felelős vállalat mini reklámfelülete, amit a keresztmetszés négy fülére tetováltak fel) egy fekete aktatáskával, amin az I LOVE EGYIPTOM felirat patetikus fennköltségét legfeljebb a végtelenül kontrasztos Rolling Stones Lick logója tudja visszarángatni a valóságba.

A Goauld megemelte a kalapját, az ork kivillantotta a fogait, és elmentek egymás mellett.

Nem ecsetelem a napot, amikor a Goauld részegen fetrengett a Pólus előtti buszmegállónál, és meszemenő elméleti tárgyalásokat folytatott, az ugyancsak kapatos ork szabadúszó munkással, a pszchohistóriai módszerek hatásáról, és arról a tényről, hogy a technokratikus szemléletmódot milyen módon változtatta meg a space fantasy megjelenése. Mindezt három hete, tehát elég valószínű, hogy a goauld középosztálybeli származását, a háromemberes, vagy még rövideb heti ciklussal tudja megtámogatni. Végül is, nem szégyen a takarékosság, a jó kis háromfelé szelt életvitel, egy olcsóbb testparkoló kyrokamrája, mind olyan egyszerű és olcsó luxus, amit egy goauld megengedhet magának.

Az ork segédmunkás csak sétált tovább, szembejött vele a Duna, és megállásra késztette.

Kinézte magának a közeli villamost, előkaparta a farzsebéből a fecnit, és megnézte a közvetítési címet. Valahol a kettes villamos vonalán kellett leszállnia.

Mellette egy Borotválatlan ballonkabátos klingon ült az aszfalton, és hátával a megálló plexijének támaszkodva árulta a késeit. Tipikus taktika, kifordítva vette fel a belső akasztókkal felszerelt ballonkabátot, élő "Kés magazin" Hirdetőoszlopként lógtak, akadtak és csörögtek a mindenféle szeldelő, nyesdelő, szúró, vágó, tépő és szaggató eszközök. Lepukkant arc, talán a hetvenes impulzusrendszerű rekreációs fázis végén. Nem húzza sokáig. Ha felszedi azt a 20 milliós összeget ami a folyamathoz kell, akkor talán újra élhet még hatvan évet.

Megjött a villamos, a késes klingon arca végre beugrott, ő volt a harmadik kerületi terjesztő. Kívül kések, belül ampullák. Rendes kis álca.

A villamoson, akadt egy üres hely, a szembeszéken egy csontos fiatal nacionalista hegyezettfülű poshadt, fekete pólóval, az elején egy régi, nagy dicsőségében tündöklő Glórfindel, a hátterében a lenyomat, hogy mennyit foglal el a honföldből most Írország. Háát igen, ezek a mai fiatalok, már mindenhol csak a maguk igazát keresik.

Amióta a feszty körkép árpádját restaurálták, egy jó kis elf fülű íjat tartó jelképpé, a mai fiatalok csak nem akarnak lemondani nemzetiszocialista elképzeléseikről.

-Szia.

Mély hangja volt, viszont a tündérek rezgését még ez sem tudta elnyomni. Előtte állt, talán ültében ért a mellkasáig, hiphoppereket mímelő vörös kapucnis felsővel, 26 os mini, converse csukával, térdig érő bő gatyával, hosszú, tejfehér hajjal, ami úgy volt betuszkolva a kapucniba.

-Szia.
-Négy negyvenes vagyok. Jössz?

Négynegyven. A zenei skála alaphangjának a rezgésszáma. Az ork ránézett a hightech, sárga villamos kijelzőjére, a kettes jelzés mellett, az óra 4:25 öt mutatott.

A tündér fellépett a térdére, és beleült az ölébe. Nem szokatlan a dolog, a képlet egyszerű. A tündérek nem élnek sokáig. Pontosan 24 órát. illetve hát 24 órát és 5 percet. Nem tudom melyik agyatlanság szülte ezt a minimális létciklust, de pontosan elég ahhoz, hogy azt tegyék amihez a legjobban értenek: Boldoggá más embereket. Vagy orkokat. Vagy a klingonokat, esetleg a goauldokat. Nem nagyon válogatnak, elfogadják ezt az életet. Azért a munkavállalóknak sem egy megnnyország, naponta más személyiség, a lehető legerősebben hangulatember egyénekkel dolgoznak. Lévén a napi hangulata, egész életének hangulatát határozza meg. Jóól be lehet mutatni azon embereknek, akik szerint a viselkedésünk, és így az egész életünk előre van kódolva a génekben. Nézzen meg egy tündért, mondjuk három napon keresztül. mindig változó viselkedésformával, magatartással, szokásrendszerrel, és gondolatokkal kerül elő.

A megállók tűntek el, az emberek föl-le szálltak, mikor-merre-hogyan sodródott a tömeg, a Boráros térnél az ork is jelzett. A tündér nem szólt, nem feszengett, csak készülődött. Például az embereknél a halál, az egy egyszeri dolog: megszületés, élet meg a halál. A tündéreknél más. Ott az ember megszületik, él aztán 24 óra múlva meghal, öt perccel később újra megszületik, újra él, és 24 óra múlva újra meghal.

Ciklikus, gyorsabb tömörebb, de nem erősebb és stabilabb folyamat mint az emberek élete. Így is lehet élni.

A tündér leugrott, látszott a szárnya a felső alatt, de nem nagyon kényelmetlenkedett. Van a szabály, hogy mindenki leveszi a táskáját, ha tömegközlekedési eszközön utazik, a tündéreknek pedig valami felsőt kell viselni, hogy a szárnyai ne nagyon zavarják az utasokat.

Leugrott utána az ork, meg az a nacionalista dress code-ú hegyesfülű is. A megállóban a tündér kibújt a felsőből, és széttárta a szárnyait. Olyan érzés lehetett, mint amikor valakiről leveszik a bilincseket, és megdörzsöli a karjait, hogy a vérkeringés rendesen visszaálljon. Hátrafordult:

-Jöttök? Tudok egy tuti helyet.

Választ nem várva lépett előre, elrugaszkodott, és egy hátraszaltóval, az ork nyakában landolt.

-A diliszobára gondolsz?

Nofene, a nemzetiszoci tündénknek még van némi utcai finesze, az ork is ismerte a helyet, jó kis csavargózug volt. Négy fal, meg egy vékony rés, ahol be lehet látni. Két perc sétával, a duna pláza oldalánál.
A falon épp egy másik tündér mászott kifelé, arcán a világ zaj- és színkavalkádjának ismeretlensége hagyott lenyomatot, jó kis fekete topban, kriminálisan apró mellein a PUNK'S NOT DEAD logóval.

Leugrott a tündér, a szőke nemzetiszoci elfünk elkapta magának, és ment a maga dolgára. Értelemszerűen, most már nem egyedül.

Utcai ismeretlenség, ismertség és kapcsolatok. Így működnek. A Tündér elrugaszkodott az ork nyakából, fent megvárta amíg a nagy köteg póréhagyma felkerül hozzá, és azokkal huppant le a másik oldalt. Figyelmesség, hogy az orknak ne kelljen mászás közben azzal is vacakolnia.

Bent a tündér megigazította azt a kupac kartondobozt, amin az ideiglenes helyfoglalók pihenni szoktak. Az ork leült a másik sarokba, és letette maga mellé a póréhagymát. A tündér alváshoz készülődött. Elfészkelődött egy kényelmes pózba, betakarta magát a kapucnis felsőbe, és lecsukta a szemét.

Az ork csak nézett, valamennyire nyitott szemmel, de végtére is, nem igazán arra figyelt ami előtte történt. Reggel fél öt múlt, ilyenkor a normálisabb emberek még alszanak. Végül is, a tündér is arra készült. A különbség annyi, hogy nála a légzésszám a nem a percenkénti nyolcig, hanem a percenkénti nulláig csökken.

Teltek a percek, a Tündér pihegett, a szárnyai minden lélegzetvételnél emelkedtek, és süllyedtek. Egészen 04:45 ig. Ott következett 5 perc szünet. Amolyan hatásszünet.

A fanatikus deathboyok és deathgirlök ilyenkor... Nos ilyenkor fényképeznek. Az ork, csak figyelt. Eddig se nagyon érdekelte, hogy mi történik a kis fehérlénnyel, de azért nagyon jó háttér volt a gondolataihoz az a csendesen és mozdulatlanul fekvő fehér szépség. Magában azért számolta a másodperceket, várta hogy mikor telik le az öt perc. Vizsgálta, hogy az abbamaradó vérkeringés miként szinezi a piros színű vért skarláttá, majd lassan kékké, végül lilává. Hiába a világ, hiába a huszonnégy órás életciklus, a kémiai reakciók, a fizikai törvények, mind érvényesek.

Az öt perc leteltével, újra mozogni kezdett a szárny, apró rezdülésekkel, finom amplitudóval és sovány frekvenciával, aztán, egyre inkább, és a vér is újra visszanyerte skarlátvörös színét. Ahogy kinyitotta a szemét, még a bíborszínben érződött valamennyi lilás árnyalat, és az újszülött világtól való félelme és rettegése. Szemmel nem követhető sebességgel bújt az ork ölébe, szárnyait összehúzva, összekuporodva húzta magát a kabát szárnyai mögé. Az ork nem tett semmit. Minden tündérnek megvan a maga periódusa, amíg kialakul az a világ-intelligencia, ami életképessé teszi őket ebben a társadalomban. Enek a kislánynak kilenc perc kelett. Durván. Utána a szeméből már nem idegenfélelem és rettegés, hanem valamennyi hálával vegyített szeretet sugárzott.

Az ork fogta magát, és kimászott a bőrkabátból. Nagyon úgy érezte, hogy annak a fehér jószágnak jobban kell mint neki. Felugrott a betonfalra, a tündér nyújtotta utána a köteg póréhagymát.

-Köszönöm.

A hangja kellemesen bizsergette meg az ork gerincét. A hideg is, reggel ötkor, kabát nélkül profán módon van hideg. Útjára indult, a cím valahol a boráros környékén volt.

Pár perc séta, elnézett a zsiráf melletti épülethez, megkereste a neves vendéglő művészbejáratnak csúfolt raktárbejáróját, és bekopogott. Fél perc múlva az egyik szakács nyitott ajtót. Jóvágású harmincsas ember, jobb kezében egy lábas, benne félig kész "sunny side up", bal kezében a tárcája.

-Hatvan szál snidlinget rendeltem.

Az ork elővette a papírfecnit, megnézte a rendelést.

-Ide hagyma van írva.
-mindegy. Nem akarom, hogy a reggeli sétád hiábavaló legyen.

A szakács átadta a pénztárcát, és bement a póréhagymákkal. Mire viszajött, egy újabb, addigra nyers tojással felszerelt serpenyőt cipelt. Visszakapta a pénztárcát, az ork a blokkal, és egy finom 2000 forintos bankóval lett gazdagabb...

A szakács végignézett rajta...

-Gyere. Segíts összedobni valamit ebből a hegynyi hagymából.

Az ork nem ellenkezett. Végülis. Nem a világ vége, a szeldelőbárdhoz értett, a hagymáért meg részben ő a felelős. Bevonult a konyhába, lemosta a reggeli villamos mocskát a kezéről, és hozzáfogott az aktuális rakás frissen mosott póréhagyma felkarikázásához.

-A mai nap, a póréhagymából készített francia hagymaleves különleges akciót kap.

Nem rossz ötlet, a srác már egy konzervatív értékeknek megfelelő kondérban forralta a vizet.

Ez a ritmus azért félelmetes volt. A gondolataival, egy egész vendéglő napi bevételével játszott, határozott megfontolt döntéseket hozott, lehetőségeket mérlegelt, elvetett, végeredmények hatását vizsgálta a jelenlegi lehetőségek tükrében. Egy ork ilyet nem tesz. Neki ott az ideje, mindent megfontol, ha éhes eszik, ha fáradt, lassabb tempót diktál magának. Ha mégis Erősebb menetben, hosszan, biztos eredménnyel kell gyűrni a gondolatokat, akkor inkább másra hagyja az intenzív feladatot. Nem képes pörögni. Bár képes egybefogni 4 szál hagymát, és embertelenül gyorsan felkarikázni őket, de például, vezetni egy boltot, nehezen tudna. Komplex döntések, nap mint nap, intuitív gondolatok, ötletek elvetése, és újra elővétele, ezek nem olyan egyszerűek. Egy ork nem fog leülni egy tűz mellé, és azt bámulni 6 órán keresztül. Nopersze, leülhet, és megteheti, de az eredmény nem ugyanaz lesz. Ha a szakács leülne a tűz mellé, és vele szemben az ork. Vagy ha csak egyszerűen a gázláng égését néznék. Az ember megírna egy történetet. Vagy elkezdene mesélni a nagyanyjáról. Az ork, csak egyszerűen: Nem csinálna semmit.

Ez az egyed például, miután karikázta a hagymát, hátralépett, és elkezdte behabarni a rántást. Pusztán azért, mert látta a serpenyőt, az olajat és a lisztet, amit az ideiglenes konyhafőnök hátrahagyott neki. Ő épen valahol látótávolságon kívül volt. Fél perc múlva visszaért, és belezuttyintotta a hagymakarikák nagyját a forró vízbe. Az aprajából sűlt hagymát készített, egy kis rántással elkeverve készített hagymapogácsákat a leveshez, közben persze besűrítette a hagymalevest is.

Fél óra múlva a hagymaleves kész volt, és már a táblán is fent volt a Szöveg:

Hagymaleves, intellektuális orkpogácsás módra.

az orkot megkínálta egy adaggal, és a kezébe nyomott egy lezárható műanyag tálban egy adagot.

-Tessék.

Saccra, az a 200 forintos borravaló ami a póréhagymán volt, fedezte a konyhai segédkezés többletköltségeit. Kifelé menet látta, ahogy a nemzetiszoci elf, meg a 4:30 körüli tündér épp befelé mennek enni. Intett nekik, de nem igazán vették észre. Épp egymással voltak elfoglalva. Szerelem. Extrém megnyilvánulású, de valamennyire életképes.

Visszanézett a kabátjáért, a diliszoba betonfalára terítve találta, a Tündér egyensúlyozott rajta, a világot kóstolgatta, a levegőt ízlelgette, a gondolatait rendezgette. Egy óra alatt 9 évet öregedett. Örömmel nézett rá, öleléssel várta. Az ork rábízta a hideg élelmet, az rövid úton eltűntette. Elégedett arckifejezéssel tette le az üres tálat.

-Köszönöm.

Éhes ember disznóval álmodik, jóllakott ember meg csak simán alszik, függetlenül attól, hogy tündér, tele gyomorral senkinek nincs jobb dolga, mint emészteni. Az ork leült a földre, hátát a betonfalnak támasztotta, hagyta, hogy a tündér befészkelte magát az ölébe.
Csak a felkelő nap fénéyt figyelték, a híd tetejét, ahogy megcsilan rajta a fény.

Balról, a képbe a Glórfindfel pólós elf mászott be, kinézte magának a korlátot, átlendült rajta, és leült rá. A Tündért meglepte az idegen, jól megnézte magának, aztán visszafeküdt az ork mellé. A tündérek mindig is ösztönlények voltak. Vonzódtak az orkokhoz, áthidalva azt a szakadékot, ami a tündérek napig-óráig ragyogó életét, az orkok alvásmentes, lassú, biztos folyású milleniumától választja el.

-Hm? Mennyi vagy?
-Hetvennégy.

Hetvennégy, egy elfnél semmi. Még mindig nem a mágiával indokolják, de úgy tartják, hogy az elfek örökéletűek. Egyszerűen nem halnak meg. Nopersze az örök élet záloga ugyanolyan átok, mint bármi ami örökké tart. Az ember egy idő után megunja. Manapság a lelkisegély vonalak 90 százalékát a korosodó hetven-nyolcvanéves elf tinédzserek fogják le, mint ahogy a személyiségfejlesztő tanfolyamra is nagyjábol csak borgok jelentkeznek.

1.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 1.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2006-04-28 12:50 Max

Max képe

Ez már egy fokkal jobb, mint az előző. Ezért is engedtem fel. A javuló tendencia miatt. A témáját tekintve elég kaotikus. Vegyesen tartalmaz sci-fit, és fantasy-t. Leginkább egy alternatív jelennek látszik. A műben megjelenik a fajok, és életkoruk közti különbség, és az ebből adódó látásmód eltérés. Ezzel akár a pályázatra is indulhatnál, de oda inkább "színtiszta" fantasy-t várunk.
A hibákat nem sorolom, az nem az én stílusom. Különben is vannak mások, akik sokkal jobban értenek hozzá. Ezt meghagyom nekik.

________________________________________________________________
"És mi lesz, ha nem lesz több sárkány? Akkor felkopik az állad! És engem csak úgy megölsz passzióból?"
Draco

p, 2006-04-28 15:13 Engelmann

"A témáját tekintve elég kaotikus."

(= AZ. Mutass nekem egy reggelt, főleg felkelés után hajnali négykor, amit te személyszerint teljesen tiszta, deduktív gondolkodásra alkalmas elmével rukkolsz elő.
.
Más szempontból: Istenkém. Az élet NEM habostorta. Nem egy burokban élünk, főleg nem a rejtő jenő könyvek szettingjében.
.
"Vegyesen tartalmaz sci-fit, és fantasy-t."
.
Nem ecsetelem a napot, amikor a Goauld részegen fetrengett a Pólus előtti buszmegállónál, és meszemenő elméleti tárgyalásokat folytatott, az ugyancsak kapatos ork szabadúszó munkással, a pszchohistóriai módszerek hatásáról, és arról a tényről, hogy a technokratikus szemléletmódot milyen módon változtatta meg a SPACE FANTASY megjelenése.
.
A másik: Az is lehet, hogy neked még a Star wars is sci-fi. ( :) Ezt most sértésnek szánom =) )Nem nagy gond. de akkor.. jobb ha megismerkedsz a space fantasy fogalmával
.
"Ezzel akár a pályázatra is indulhatnál, de oda inkább "színtiszta" fantasy-t várunk."
.
1. Ez engem nem érdekel. A pályázati kritériumban a SZÍNTISZTA szó nem szerepel.
2. Ez vicces. Inkább a sci-fi írók azok ,akik JOGGAL kiköthetik, hogy a sci-fi írások színtiszta sci-fik legyenek, és ne tartalmazzanak fantasy-t.
3. Lehet úgy fantasyt írni, hogy sci-fi a settingje. OTT A WARHAMMER 40K. Meg a shadowrun. Nopersze, a rengeteg Final Fantasy ról ne is beszéljünk, ugyanis a japánok elég régóta otthon vannak a technofantasy területén.

Hmm Hmm hmm... Az első értelmes kommentem.... Kezdek megöregedni.

p, 2006-04-28 15:22 Max

Max képe

A fantasy, és sci-fi között nincs tiszta határvonal, sok az átfedés. Nem lehet pontosan meghatározni, hol kezdődik az egyik, és hol a másik. Erről asszem volt, is egy fórum téma, de én nem akarok mélyeben belebonyolódni.
________________________________________________________________
"És mi lesz, ha nem lesz több sárkány? Akkor felkopik az állad! És engem csak úgy megölsz passzióból?"
Draco

p, 2006-04-28 21:29 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

"oda inkább "színtiszta" fantasy-t várunk"

Mé, ez mi? :)

Ne vedd föl, nem kötekszek, sápadt viccelődés akart lenni...

Namostakkor, nekem kifejezetten tetszett, függetlenül attól, hogy Engelmann stílusát a kezdet kezdetén nem tudtam elviselni - téged sem bántani akarlak, ez szimpla véleménnyilvánítás. Szerintem amúgy sem jellemző rád a sértődés...

Valahogy nagyon kevesen ismerik a spacefantasy fogalmát, stílusát, vagy mijét, nekem meg kedvencem. Amúgy is kedvelem a való világunkat kissé más színben bemutató írásokat, talán mert én sem a szokott módon látom azt, szóval meglepően megragadó volt, ilyen fáradtan semmi más nem tudott volna itt tartani, úgyhogy ez is egy elismerés. Nem is kicsi.
Jó éjt!

- : - : - : - : - : - : -
A magasabb sugallatok csak dalolnak, sohasem magyaráznak...
(Kahlil Gibran)

cs, 2008-06-05 11:48 Cardamine

Nem tudom, de szerintem Rejtő Jenőt inkább csupa nagybetűvel kéne írni. Attól még nem rossz valaki, hogy nem a kézzel fogható valóságról ír.

v, 2008-06-01 10:11 miyoku

miyoku képe

pont ráérek és a régi írások között mazsolázgatok. nekem nagyon tetszett! az már kevésbé, h benne hagytál minden létező hibát. a stílus, tartalom nagy 5-ös, de a helyesírás, és az elírások viszont elveszik az olvasás élményét. grat hozzá!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen