Markus mester történetei: Világok és hatalmasok

Világok és Hatalmasok

Markus kilépett a faházból a napfényes, virágokkal borított udvarra. Reggeli harmat és pára csillogott a bokrok, fák levelein és friss, nyirkos levegőt fújt a szél. Mindig, amikor elhagyta otthonát, arra a helyre ment, ahonnan teljesen beláthatta a környező területet. Hátára terítette megfakult, kék köpenyét, amin alig volt kivehető az aranyszínű hímzések sora. Felkapta a korlátnak támasztott, görbe botját és nagyot szippantva a levegőből, lesétált a teraszról levezető lépcsőn. A fővárosban zajló munkálatok megzavarták és tompán elnyomták a természet zenéjét. Az új kor lázas munkái, a fegyverkezés, a kereskedelem, és a felfedezés lázba hozták az új korok testvéreit, elvakítva szemüket és tompítva elméjüket.
Markust is izgatták a felfedezések. A legnagyobb valaha élt kutatónak, felfedezőnek és írónak tartották a múltban. A ma élő emberek az írásait legendáknak és fantasztikus meséknek tartanák,ami elszomorította Markust. A feljegyzések és írások elvesztek, nem emlékszik rá mi lett a sok felhalmozott tudással, dokumentációval, ami már csak ködös emlékezetében maradt meg. Sokszor elgondolkodott rajta, miért van még itt ebben a világban, ahol már semmi keresni valója nincsen? A másodszülöttek közt egyedül ballag az erdőkben és azokon az elfeledett helyeken, ahol egykor testvéreivel élt, alkotott és fantasztikus kalandokat élt át.
Amíg ezen gondolkodott, áthaladt a virágos kerten, amit olyan nagy odafigyeléssel, és szeretettel gondozott. A nagy Fa beárnyékolta a területet, Markus minden reggel feltekintett hatalmas, aranysárga és világoszöld színekben pompázó lombkoronájára. Kikövezett, virágokkal, bokrokkal szegélyezett úton lépkedett, ami kivezette a fákkal körbevett, a nagy erdő szélén elhelyezkedő otthonából és egy csobogó patakhoz vezette. A patakon egy kis kőtalapzatra épített fahíd vezette át a nagy rétre, ahol a diákjaival találkozott és tartott nekik órát. Most kirándulást szervezett a gyerekeknek, akik hamarosan megérkeznek a rét bejárata előtti találkozóhelyhez. Főként gyerekekkel találkozott, akik figyelmesen hallgatták mondandóját és érdeklődve figyelték, de elkerülhetetlen volt, hogy a fővárosból felkeressék egy fontos megbeszélés kapcsán. Nem szeretett kimozdulni, főleg nem a fővárosba, idegennek, hidegnek érezte, nem illett bele, céljaik és lényük teljesen különbözőek voltak.
Márkus testiekben fáradt volt, szelleme viszont nem öregedett, az ilyen találkozókon csak figyelt, részese volt ugyan a modern világnak és teljesen képben volt a történésekkel, éppen ezért határolódott el tőle, amennyire csak tehette. A gyerekekben nem csalódott, mindig érdeklődve figyelték és élményekben gazdagon távoztak. Márkus legbelül érezte, hogy az a küldetése, hogy hasznát vegyék tudásának, amit misztikusan megosztott velük.
Markus megállt a találkozási pont előtt, ami mára egy romos, gazos törmelékhalom volt, nem kellett, hogy sokat várakozzon és megérkeztek a gyerekek, kék energia csíkok kíséretében, majd kiléptek a fényoszlopból és hamar kiszúrták az öreg mestert. Örömükben kiáltozva rohant a tíz fős csapat Markus felé és sorba megölelték őt, mindig örültek, ha Markussal lehettek. Megnyugtató és kellemes volt az öreg társasága. Soha nem követelt tőlük semmit, nem várt el és szabadok lehettek mellette, persze a mester szigorúan számon kerté a hallottakat és elvárta, hogy figyeljenek rájuk.
- Mester. Merre megyünk kirándulni? – kérdezte Cendy. A kislány kíváncsian toporzékolt Markus előtt és nagy barna szemeivel figyelte a mestert.
- Nem messze kis hölgy, a szomszédos szigetre megyünk. – mondta Markus, lehajolt és megsimította a kislány arcát.
- Cendy. Ezt te is könnyedén kitalálhattad volna. Figyelembe véve, hogy ez a túra is egy tanórának minősül, nem mehetünk el olyan messzire, hogy ne érjünk vissza a megadott időpontban. Ezért, ahogy a mester is mondta maximum a szomszédos szigetig tudunk elmenni, mert a másik irány a fővárosba vezet. – magyarázta Joseph és megigazította orrán a szemüvegét.
- Induljunk gyerekek! – kiáltott Markus, megpörgette a botját és elindult a patak mellett kanyargó úton. Az ó világ, első és másodszülöttek nyomai még halványan megbújtak az időközben megváltozott táj alatt. Markus elméjében élesen kirajzolódtak az elhalványult formák és emlékezetében újra felépült az egykoron varázslatos hely. A patak mellett kanyargó út a két szigetet összekötő függőhídhoz vezetett, a lebegő szigetek között sűrű, fehér felhők haladtak komótosan. Olyan benyomást keltett a látvány, mintha fordított hegycsúcsok bukkannának ki a sűrű felhőréteg közül. A függőhídon áthaladva a Tanítványok Völgyébe vezetett az út, ami a Mesterek Hegyét és a Próbák Hegyét választotta el.
Az Ősidőkben nagy jelentősége volt a szigetnek, ami szellemi, testi, lelki fejlődést nyújtott a tanítványoknak. Markus gondolataiba merült és a lármás csapat elérte a függőhidat, ami a tejfehér semmi felett lebegett, a látványtól elnémult a vidám társaság és a csodálkozás hangjai visszhangoztak a fehér semmiben. Félelmetes volt a látvány amint a híd eltűnik a fehér ködben, nem látszódott hová tartanak.
- Várjatok gyermekeim. – mondta Markus és felnevetett.
Jól szórakozott a gyerekek rémületén, előre lépett és megállt a híd első falemezén. Két kézzel fogta és maga elé helyezte botját, majd lassan lehunyta a szemét. Naitar állt közvetlenül mögötte, aki azonnal kiszúrta a mester körül megjelenő, halvány kék energia mezőt. Markus körül fodrozódott a levegő, majd egy erős légáramlat söpört végig előttük, ami elfújta a felhőket és tiszta kilátást nyújtott a hídra.
- Így már jobb lesz. Ez a szellő éppen jókor jött. Biztonságosabb ha látjátok merre is mentek. – mosolygott Markus és elindult az ősrégi függőhídon. Meglepően jó állapotban megmaradt, sehol egy korhadt, vagy hiányzó falemez. Emlékeiben még élt, amikor ezt a hidat készítette, Rous, a hatalmas őshüllő segítségével, aki átreptette a túloldali szigetre. A két erős fonatú kötél kifeszítése volt a legnagyobb probléma, amiben a hatalmas madár a segítségére tudott lenni. A falemezek lehelyezése már nem volt olyan nehéz feladat. Márkus észre sem vette milyen hamar átértek a hídon és a Tanítványok Völgye bejáratánál álldogáltak.
A völgy két oldalán emelkedtek a hegységben és az út háromfelé ágazott el, egyenesen a két hegység lábához kanyargott, át a réten.
A fiatalok nem tudhatták hová vezetnek az utak, Markus tisztán emlékezett rá, sokat járt itt, hol magányosan, hol kísérettel. A jobbra vezető út megkerülte a rétet és a Hegyi törzs falujába vezetett. A hegységben mára, a Próbák Hegyének ismerik. Erről az útról még tovább lehetett menni a szürkület felé, a sötétség határához. A balra vezető út levitt a tengerpartra a Vízi Törzs falujába, ami már rég a feledés homályába veszett és áldozatul esett a bolygót megváltoztató erőknek. A változás után nagy szerep jutott ennek a szigetnek, ami a tanulás megbeszélt központja lett, a szellemi erő, kardforgatás, íjászat és harcművészetek elsajátìtásának színhelye.
Márkus elmosolyodott édes gondolatain miközben megállt és leült egy nagyobb kőre a füves mező közepén. Amíg Markus megpihent, a gyerekek fogócskáztak, beszélgettek, kacagtak körülötte, majd mikor elfáradtak leültek Márkus elé a fűben. Joseph elgondolkodva felnézett a mesterrel.
- Mester. Az már biztos, hogy léteznek más világok és csillagrendszerek. Ezért kezdtünk el űrhajót fejleszteni, hogy felfedezzük ezeket a számunkra ismeretlen világokat. Amerill teremtette a bolygónkat és a csillagrendszerek, más világokat is ő teremtett? Minden élet tőle ered? – kérdezte Joseph, aki a legintelligensebb tanoncok közé tartozott.
- Nem. – mondta Markus meglepetten.
- Amerill csak a mi csillagrendszerünket teremtette. Számtalan világ létezik és mindnek megvan a maga teremtője.
- És a teremtőket ki teremtette? – kérdezte kíváncsian Joseph, aki sok kíváncsi fülét vonzott a kérdéseivel.
- Egyszer Amerill mesélt nekem egy érdekes történetet az egész világ mindenség keletkezéséről. – mondta Márkus és halkan folytatta tovább a történetet.
- Mesélt nekem az Ős Atyáról, a világ mindenség és a Hatalmasok teremtőjéről. A sötétségben, gondolataiba merülve üldögélt, fejét szétfeszítették a gondolatok. Gyermekekre vágyott, fényre, anyagra ami nem megfoghatatlan, nem tudta tovább magában tartani teremtő gondolatait, ami feltépte az ürességet fátylát és kirobbant belőle. Megteremtette a fényt, anyagot és gyermekeit, a Hatalmasok, akik segítik a munkájában. Mi mindannyian az Ős Atya teremtményei vagyunk és az ő akaratát szolgáljuk. Gyermekeibe ültetett minden tulajdonságát, jót és rosszat egyaránt.
- Léteznek olyan Hatalmasok, akik nem olyan jólelkűek, mint amilyen Amerill. – mondta Márkus és váratlanul elhallgatott.
Márkus tudta, hogy tiltott nézeteiről beszél. Az ősidőkben ismerte a más Hatalmasok létezését és elfogadták ezeket az ismereteket. Mára hitetlenkedve fogadták, hogy bárki veszélyt jelenthetne rájuk. Az Istenek létezésében is alig hittek, ugyan is senki nem tudta bizonyítani, hogy léteznek. Amerillt fogadták el egyetlen istennek, bizonyítani nem tudták a létezését és a tudomány egyre jobban háttérbe szorította a benne való hitet. Márkus többször felszólalt, elmagyarázta a vezetőknek, hogy legyenek óvatosak és ne szorítsák háttérbe a hitet. Az ősök hittek a Hatalmasok létezésében és régi feljegyzések bizonyítják az istenek létezését. Markust megmosolyogták és öreg korának tudták be, hogy régi mesékben és babonákban hisz. Nehéz volt az öreg mesternek egyedül győzködni a modern világ vezetőit, egyre sűrűbben látogatta meg a nagy fát és elpanaszolta bánatát, Amerillt, Sannyt hívogatta segítségül, de senki nem jött, egyedül maradt egy idegen világban, ahol nem találta a helyét. A gyerekek lármája rázta vissza a jelenbe, kérdések záporoztak és erősödtek hangzavarrá.
- Hogyan keletkezett a bolygónk? – kérdezte Joseph csillapítva a kedélyeket, mire a többi kíváncsi gyerek visszaült a puha fűbe.
- Amerill, miután megformálta a bolygót, egy pici magot teremtett. Előtte lebegett a térbe és sárgán, zölden villogott. Vastag, kemény kőzetréteget vont köré és teljes erejéből a megformált bolygónak dobta. Ekkor a megszilárdult, kihűlt bolygónak már megvolt a légköre, a felhőkből ömlő víz, folyókat, tengereken alakított ki. A pici mag nagy erővel földet ért, a burok felfogta és megóvta a nagy hőtől és becsapódástól. Az elültetett magból pici fa csemete villámgyorsan kifejlődött és elszaporította a bolygón az életet. Minden növény, állat és végül az első szülöttek is a Fa alatt születtek meg. Ismét nagy csend kerekedett Márkus körül, aki Josephet figyelte, aki nagyon okos kisfiú volt.
- Mennyi világot és Hatalmat ismersz Markus mester? – kérdezte Joseph és megigazította orrán a szemüvegét. Márkus felállt felnézett az égre és lassan elindult a mezőn. A gyerekek elcsomagolták a megmaradt ennivalójukat, felálltak és elindultak a mester után.
- Sok Hatalmasról hallottam, de csak kettőt ismerek személyesen. Amerillel és Aenával találkoztam. Joseph nem kérdezett többet, lassan visszatértek a függőhídhoz és a találkozási ponthoz a rét bejárata előtt omladozó romokhoz.
Miután a gyerekek elbúcsúztak Markustól és visszamentek a városba, az öreg mester emlékeibe feledkezve megpihent a kőrakás mellett és a nagy fát figyelve elaludt.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2019-07-02 10:22 craz

craz képe

és friss, nedves levegőt fújt a szél / Milyen az a friss és nedves levegő? Milyen az a nedves levegő, Párás? Ködös? Nyirkos? Vagy esik, azért nedves?

Mindig, amikor elhagyta otthonát, arra a pontra ment, ahonnan teljesen beláthatta a környező területet. / Pontra? Volt egy pötty festve a házától nem messze lévő dombra, sziklára, fa tetejére?

Az új kor lázas munkái, a fegyverkezés, a kereskedelem, és a felfedezés lázba hozták az új korok testvéreit, elvakítva szemüket és tompítva elméjüket.
Markust is izgatták a felfedezések. A legnagyobb valaha élt kutatónak, felfedezőnek és írónak tartották a mai napig. / Ez itt ellentmondás, ha ő a legnagyobb, akkor miért hagyta abba, pont akkor, amikor ez éppen érdekli az embereket?

Írásait mára csak legendáknak és fantasztikus mesékből tudhatjuk, ami elszomorította Márkust. / Akkor valami antiszoc figura lett, aki ki se lép a házából - ami pedig a fővárosban v mellett van -, a könyveit meg bezúzták, hogy nincs belőle egy példány se? De ha már legenda, akkor többszáz, -ezer éves?

Amíg ezen gondolkodott, áthaladt a virágos kerten, amit olyan nagy odafigyeléssel, és szeretettel gondozott. / Akkor ez valami családiházas környék? Gondolom valami spéci védelemmel, ami senkit se enged be a területére, és ő se hagyja azt el. Ja, nem: / A másodszülöttek közt egyedül ballag az erdőkben és azokon az elfeledett helyeken, ahol egykor testvéreivel élt, alkotott és fantasztikus kalandokat élt át. / A másodszülöttek a most élő emberek, mondjuk ezer évvel az ő születése után? És ha köztük jár, akkor hogy jönnek ide a legendák meg mesék? Elfeledték, nem tudják ki ő?

A nagy Fa árnyéka halványan kezdett a terület felé kúszni / Miért? Eddig nem kúszott? Várt a varázslóra? A nap állása nem befolyásolja az árnyékát?

A nagy Fa árnyéka halványan kezdett a terület felé kúszni, minden reggel feltekintett hatalmas, aranysárga, világoszöld színekben pompázó lombkoronájára. / Akkor ez egy varázsfa. Mert gondolom a fa tekintet fel a saját leveleire, nem az árnyék. Bár a mondat szerint az árnyék tekintett fel. A varázsló tuti nem, mert akkor alanytévesztés. És akkor most aranysárga ÉS világoszöld? Miért?

kivezette, vezette / ezt miért emeled ki szóismétléssel? Magától nem ment volna arra?

A patakon egy kis kőtalapzatra épített fahíd vezette át a nagy rétre, ahol a diákjaival találkozott és tartott nekik órát. / Akkor mégis érintkezik emberekkel? És még diákjai vannak? Így semmi értelme az elején lévő gondolatnak, hogy már csak legendának, fantasztikus mesének tartják. Talán csak beképzeli magának a nem létező tanítványokat? Esetleg elrabolta őket, hogy mégse érezze magát elfeledettnek, legendának, mesének?

Hogy lehet fontos megbeszélése? Így az a legendás rész máris értelmetlen.

Márkus testiekben fáradt volt, szelleme viszont nem öregedett, az ilyen találkozókon csak figyelt, részese volt ugyan a modern világnak és teljesen képben volt a történésekkel, / Akkor viszont ismerték őt!

Márkus legbelül érezte, hogy az a küldetése, hogy hasznát vegyék tudásának, amit misztikusan megosztott velük./ Misztikusan megosztott velük? :O Akkor ezt azt jelenti, hogy a tudását átadja, de elvarázsolja a gyerekeket, hogy azok ne tudják, kitől kapták, kihez is járnak tanulni? :O Ennek így nincs sok értelme.

Markus megállt a találkozási pont előtt, ami mára egy romos, gazos törmelékhalom volt, nem kellett, hogy sokat várakozzon és megérkeztek a gyerekek, kék energia csíkok kíséretében, majd kiléptek a fényoszlopból és hamar kiszúrták az öreg mestert. Örömükben kiáltozva rohant a tíz fős csapat Markus felé és sorba megölelték őt, mindig örültek, ha Markussal lehettek. Megnyugtató és kellemes volt az öreg társasága. Soha nem követelt tőlük semmit, nem várt el és szabadok lehettek mellette, persze a mester szigorúan számon kerté a hallottakat és elvárta, hogy figyeljenek rájuk. / Na jó, most már abszolút nem értem az elejét. Mit akartál ott mondani?

- Mester. / Párbeszéd. Nem kötőjel kell elé, hanem gondolatjel.
- Mester. / Mivel megszólítás, nem árt egy felkiáltójel se.

A kislány kíváncsian toporzékolt / ezt ugyan hogyan? :D Láttál te már toporzékoló kisgyereket? :)

és nagy barna szemeivel figyelte a mestert. / oké, fantasy, de gondolom a gyerekek - is - humanoidok, mindössze két szemmel.

- Nem messze kis hölgy, a szomszédos szigetre megyünk. – mondta Markus / Központozási hiba.

- Cendy. Ezt te is könnyedén kitalálhattad volna. Figyelembe véve, hogy ez a túra is egy tanórának minősül, nem mehetünk el olyan messzire, hogy ne érjünk vissza a megadott időpontban. Ezért, ahogy a mester is mondta maximum a szomszédos szigetig tudunk elmenni, mert a másik irány a fővárosba vezet. – magyarázta Joseph / itt is, ugyanaz

Az ó világ, első és másodszülöttek nyomai még halványan megbújtak az időközben megváltozott táj alatt. / Szerintem nincs annyi világ, hogy sorban az abc-ben el lehessen jutni az ó betűig, így óvilág. megbújt a táj alatt?

Lebegő hegyek? (Már megint?) Ezt már az Avatarhoz is nyúlták.

Az Ősidőkben nagy jelentősége volt a szigetnek, ami szellemi, testi, lelki fejlődést nyújtott a tanítványoknak. / Maga a sziget ezt mégis hogy tudta?

a csodálkozás hangjai visszhangoztak a fehér semmiben. / Nem hinném. A visszhangos helyek alapból nem működnek párás időben. Az pont tompítja a hangokat.

- Várjatok gyermekeim. – mondta Markus és felnevetett. / felszólítás, központozás: – Várjatok gyermekeim! – mondta Markus és felnevetett.

halvány kék energia mezőt / halványkék energiamezőt

Biztonságosabb ha látjátok merre is mentek. – mosolygott Markus és elindult az ősrégi függőhídon. / megint

Rous, a hatalmas őshüllő segítségével, aki átreptette a túloldali szigetre. A két erős fonatú kötél kifeszítése volt a legnagyobb probléma, amiben a hatalmas madár a segítségére tudott lenni. / most akkor madár vagy hüllő?

Márkus észre sem vette / idáig Markus volt a neve

észre sem vette milyen hamar átértek a hídon / észre sem vette, milyen hamar átértek a hídon

Márkus elmosolyodott édes gondolatain miközben megállt és leült egy nagyobb kőre / Szerintem ez a gonosz ikertestvére. :D amúgy vesszőhiba

Márkus elmosolyodott édes gondolatain miközben megállt és leült egy nagyobb kőre a füves mező közepén. Amíg Markus megpihent, a gyerekek fogócskáztak, beszélgettek, kacagtak körülötte, majd mikor elfáradtak leültek Márkus elé a fűben. / Vagy lehet skizofrén is, és te így jelzed, amikor váltogatja a személyiségeit. ;)

Az már biztos, hogy léteznek más világok és csillagrendszerek. Ezért kezdtünk el űrhajót fejleszteni, hogy felfedezzük ezeket a számunkra ismeretlen világokat. / Űrhajó? :(

- Nem. – mondta Markus meglepetten.

kérdezte kíváncsian Joseph, aki sok kíváncsi fülét vonzott a kérdéseivel.

- Egyszer Amerill mesélt nekem egy érdekes történetet az egész világ mindenség keletkezéséről. – mondta Márkus

világ mindenség

ami feltépte az ürességet fátylát és kirobbant belőle.

- Léteznek olyan Hatalmasok, akik nem olyan jólelkűek, mint amilyen Amerill. – mondta Márkus

egyre sűrűbben látogatta meg a nagy fát és elpanaszolta bánatát / fentebb még nagybetűvel írtad a fát

Amerill, miután megformálta a bolygót, egy pici magot teremtett. Előtte lebegett a térbe és sárgán, zölden villogott. / térben

fa csemete / facsemete

Eléggé zavaros, sok hibával. Nézdd át a Gyíkot meg a párbeszédek központozását!

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

k, 2019-07-09 07:50 Farkas Ernő

Kedves Craz.
Köszönöm a hozásszólást, amint látod kezdő vagyok és szeretnék tanulni a hibákból. Igyekszem mert szeretek írni, megnyugtat és kikapcsol. Köszönöm, hogy rávilágítasz a hibáimra. Direkt hagytam nyitva kérdéseket a történetemben, amit több novellára osztottam. Nem jól tettem? Vagy ezeket ki kellene fejtenem? azért világítasz rá? Nem tanultam és bevallom a nyelvtan és fogalmazás soha nem volt erősségem, de igyekszem mindent megtanulni és fejlődni. Köszönettel: Ernő

Ernő

k, 2019-07-02 19:46 gabesz890

Üdvözletem!

Érdekes mű, előttem már craz kivesézte a logikai hibákat, én inkább a nyelvtani részét emelném ki. Nem bántásként, inkább tanácsként. :)
Sok benne a szó ismétlés, gyakoriak a vesszőhibák, és túlírtad a cselekményt. Nem kell ennyire részletesen.
Visszatérő jelenség a több tagmondatból álló mondatoknál, hogy az utolsó mondatrészed "és"-sel kezdődik, de elé nem teszel vesszőt.

Pl.: "Vastag, kemény kőzetréteget vont köré és teljes erejéből a megformált bolygónak dobta."
Helyesen: Vastag, kemény kőzetréteget vont köré, és teljes erejéből a megformált bolygónak dobta.

Az írás feléig nem nagyon találtam benne elírásokat, a vége felé azonban egyre több van, mintha azt nem olvastad volna át, és nem javítottad volna.

Végénél volt egy tagolási hiba:
"Ismét nagy csend kerekedett Márkus körül, aki Josephet figyelte, aki nagyon okos kisfiú volt."
Ezt a mondatot a párbeszédbe írtad bele, ami úgy fest, mintha az öreg mondta volna, most éppen mi történik, ezzel magát is megszemélyesítve E/3-ban. Ha így adná elő a történést, akkor ott valami hibázhat az öregnél fejben. :)

A két hozzászólásban leírtakra odafigyelsz, valamint a központozásnak tüzetesen utánanézel, nem lesz baj. Így tovább :)

k, 2019-07-09 09:26 Farkas Ernő

Kedves Gabesz890
Köszönöm neked a véleményezést és a bátorítást. Sokat kell még tanulnom, minden segítséget örömmel fogadok és szeretnék belőle tanulni. Mint Craznak leírtam, nehezen ment a nyelvtan és be kell valljam nem könnyű megértenek, de nagyon igyekezni fogok, hogy tovább tudjak fejlődni. Köszönettel: Ernő

Ernő

k, 2019-07-09 17:46 gabesz890

Helyes a bőgés oroszlán! :)

v, 2019-08-04 11:08 Roah

Roah képe

"Rossznak gondolod a világot? Látnod kellene a többit!"

(P.K. Dick)

Szereted a narancslét? Most vettem ki a frigóból, tökre fincsi, mondhatni, koncentrátum, elvileg száz-százalékos a gyümölcs tartalma.

Nézzük, mink van. ;)

"- Nem messze kis hölgy, a szomszédos szigetre megyünk. – mondta Markus, lehajolt és megsimította a kislány arcát.
- Cendy. Ezt te is könnyedén kitalálhattad volna. Figyelembe véve, hogy ez a túra is egy tanórának minősül, nem mehetünk el olyan messzire, hogy ne érjünk vissza a megadott időpontban. Ezért, ahogy a mester is mondta maximum a szomszédos szigetig tudunk elmenni, mert a másik irány a fővárosba vezet. – magyarázta Joseph és megigazította orrán a szemüvegét."

Központozás - vagyis egy mondat per egy pont, nem több.

Vagyis így fest, helyesen:

- Nem messze kis hölgy, a szomszédos szigetre megyünk – mondta Markus, lehajolt és megsimította a kislány arcát.
- Cendy. Ezt te is könnyedén kitalálhattad volna. Figyelembe véve, hogy ez a túra is egy tanórának minősül, nem mehetünk el olyan messzire, hogy ne érjünk vissza a megadott időpontban. Ezért, ahogy a mester is mondta maximum a szomszédos szigetig tudunk elmenni, mert a másik irány a fővárosba vezet – magyarázta Joseph és megigazította orrán a szemüvegét.

Kiszedtem a két felesleg mondatvégi írásjelet, vagyis a pont az ékelést követi.

Figyu:

http://karcolat.hu/gyik

Olvasd át a Karcolat Bibliáját, vagy Kódexét, tutira találsz benne hasznosat. De ha van a közeledben könyv, akkor csapd fel, keress párbeszédeket, és zummolj az írásjelekre, hol a pont és mennyi, meg ilyenek. ;)

"A feljegyzések és írások elvesztek, nem emlékszik rá mi lett a sok felhalmozott tudással, dokumentációval, ami már csak ködös emlékezetében maradt meg. Sokszor elgondolkodott rajta, miért van még itt ebben a világban, ahol már semmi keresni valója nincsen?"

Vesszőbaki, nézd csak:

A feljegyzések és írások elvesztek, nem emlékszik rá (vessző) mi lett a sok felhalmozott tudással, dokumentációval, ami már csak ködös emlékezetében maradt meg. Sokszor elgondolkodott rajta, miért van még itt ebben a világban, ahol már semmi keresni valója nincsen?

Amúgy faramuci a megfogalmazása: nem emlékszik, de ködösen igen, miféle tudás, és úgy érted, most akkor mi a pálya itten? :))))

Szerintem sok gondolat nem fér meg így, ebben a formában, egy mondatban. Később, amikor már kialakul rutin, ennél komplikáltabb gondolatokat is uralni tudsz, meg tudod fogalmazni, amit meg akarsz, és úgy, ahogyan meg akarod - de amíg nincs írás terén tapasztalat, rövidebb, egyszerűbb megfogalmazásokat javasolnék. Hm? :)))
Első írás, igaz? :)))

Ez a jelenség jellemzi szerintem az írásodat: bonyolultság.

Ezzel több probléma is akad, azon felül, hogy az érthetőség rovására mehet.

Mutatok egy másik példát erre az írásból, talán ez jól szemlélteti majd, mire célzom:

"Amíg ezen gondolkodott, áthaladt a virágos kerten, amit olyan nagy odafigyeléssel, és szeretettel gondozott. A nagy Fa beárnyékolta a területet, Markus minden reggel feltekintett hatalmas, aranysárga és világoszöld színekben pompázó lombkoronájára. Kikövezett, virágokkal, bokrokkal szegélyezett úton lépkedett, ami kivezette a fákkal körbevett, a nagy erdő szélén elhelyezkedő otthonából és egy csobogó patakhoz vezette."

Szedjük ezt atomokra. ;)

1. A karakter gondolkodik
2. Halad
3. Koncentrál
4. Visszatekint a múltba,flesbek-lájt, vagyis ugrik egyet a mondat tartalma az időben, és utalást tesz valamire
5. Leírás
6. Újra flesbek, ujra ugrik a mondat a múltba
7. Leírás megint
8. Helyváltoztatás, jelen

Sok túltolt info, ami lényegében egy csobogó patakhoz vitte az olvasót - a mondat tartalma számomra csapong időben és térben. Nem mellékesen, van egy tanácsom a jövőre nézve: légy óvatos a redundanciával. ;)
Az írás lelkes környezetvédelmi kampány része is lehetne.
A tájleírások elvileg hangulati díszletek egy írásban, érzékeltetés a céljuk - klisés egyébként, mármint a tájakat hangulat-átadáshoz használni (akárcsak az időjárás jelentés majd' minden novella elején) de én csipázom őket, főleg, mert mindenki másként lát, és épp' ezért mindig akadnak a leírásokban újdonságok is a sablonok között.
De most azt javaslom, egyszerre csak egyet ábrázolj - fogalmazási gyakorlatként.

Fogalmazási gyakorlatnak ajánlok még olvasást, sok olvasást, brutál sokat lehet tanulni másoktól, akarva-akaratlan.

"Márkus tudta, hogy tiltott nézeteiről beszél."

Kicsiknek? ;) És értik is, mit mond? Azt, mit nem kéne mondania?
Hm?

Az írás tartalmával kapcsolatban bajban vagyok, pedig nem szokásom. Nem nagyon értem, ugyanis. Félretettem a bonyolult mondatokat, a leírásba vegyült faramuciságokat, kihámoztam, mit akartak a mondatok, de az össz célra nem jöttem rá. Filozófia? Hogy most ez egy világ akart lenni? Mert ahhoz csobogás van, meg szép fák, de semmi több támpont, információ (tudod, novellákban vagy nagyon pengén kell tömörben csapatni, vagy félő, hogy egy mukkot nem ért az olvasó, tele lesz hiányérzettel és kérdéssel), ami magyarázattal szolgálna. Hit-hirdetés? Fiktív vallásról? Vagy fiktív sci-fi-folklór?
Az agyadra mennék a kérdéseimmel, szóval nem sorolom fel az összeset, rendben? De...
Kevés ám az, hogy Hatalmasok, Ős Atya, Próbák Hegye, Vizi törzs, Tanítványok Völgye, és sok a karakter, tudomány vs hit, Markus, Amerill, Aena, Joseph, Cendy. Mert annyi karakterrel érdemes játszani, amennyit irányítani bír a szerző egy novella szűk határain belül, amiket kézben tud tartani, amiket kontroll alatt tud tartani, árnyal és kifejti személyiségüket.

Merj csak nagyokat álmodni!
De gyakorolnod kell még a prezentálást - na és? Azt vallom, hogy gyakorolni mindenkinek kell, ki ebben erős, ki abban. Szerintem minél tehetségesebb valaki, annál több munka vár rá, annál többet kell dolgoznia a sikerért.

Ma már könyve bárkinek lehet.

És olvasója? :)))

Sikere? :)))

Szóval gyakorolgass csak, tanulmányozd a Gyíkot, olvass többet, bármit, amit kedvelsz, ha kell, ugyanazt is elolvashatod, többször is, próbáld meg ne olvasói, hanem írói szemmel (!) követni a történetet, amit kézbe veszel. Nézd a fogásokat, fogalmazásokat, írásjeleket, tagolást. Mindig csak egyet, vagy ahogy az elméd engedi. :))))

Ha bármi kérdésed van, szekáld csak az ittenieket, kérdezz bátran! :))))

Isten hozott a Karcolaton!

Valami azt súgja, szereted a természetet. :))) A Természet-világát. :)))
Felénk is rendkívül népszerű. :)))
Hm.
Itt is hagyok neked valamit. Valamit Mexikó környékéről. ;)

Pacsi!

"Fizikai világunknak két arca van, az egyik látható, a másik láthatatlan. Az egyik világ fotonok, azaz a fény által küldi el hozzánk üzenetét, ezért látható, a másik háttérben marad, de jelenléte szükséges, hogy a látható világ létrejöjjön és fennmaradjon."

(Rockenbauer Antal)

https://www.youtube.com/watch?v=kWXCHwodEEk

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."