A szurdok

Fawol Tin csak zúgást hallott a közelében bekövetkezett robbanás miatt, feje úgy hasogatott, mintha a főváros legmagasabb tornyának harangjai szóltak volna a belsejében. Először arra sem emlékezett, mi történt, de hamar ráébredt a keserű valóságra: az északi hadsereg rést nyitott védelmükön, és átjutottak az erőd falán.
Legördítette magáról az ifjú Bakon hadnagy holttestét, majd kótyagosan ugyan, de feltápászkodott. Érezte, nem időzhet sokáig, mert az ellenség vele is végez. Összeszedte magát, leküzdötte fájdalmát, és maga elé emelte Jalotot, lélekfalónak nevezett kardját.
– Gyertek, mocskos északiak!
A déliek földjét járó bitorlók mintha meghallották volna hívását, tömegével tódultak be az erődítmény falán keletkezett lyukon át. Különböző irányokba indultak, az útjukba kerülőket lekaszabolták.
Mind ismerték Fawol tábornok hírnevét, aki meg tudott fordítani egy vesztes csatát is, ráadásul kiváló kardforgató hírében állt, ennek ellenére hárman mégis ellene iramodtak. Pirosra festett arcuk baljóslatú halálmaszkként tetszelgett, mellyel megpróbálták megfélemlíteni az ellent.
Az első támadónak még a kardját sem maradt ideje fellendíteni, Jaloto könnyedén hasította fel gyomrát. Össze sem rogyott a férfi, Fawol újabb északival végzett, ezt követően ügyes csellel tért ki az utolsó támadója elől: könnyedén bújt át a betolakodó pengéje alatt, majd ahogy utána perdült, olyan mélyen vágott bele annak hátába, hogy még a gerincét is átnyisszantotta.
Tin figyelme nem lankadhatott egy percre sem, szeme elé újabb északiak látványa tárult, amint beözönlöttek a lyukon át, számuk pillanatok alatt megduplázódott. A tábornoknak rá kellett jönnie, így nem nyerhetnek. Felesküdött Metron szurdokának védelmére, amely most elesni látszott. Csak ő állíthatta meg a bitorló északiakat, mielőtt elérnék Xerdon elővárosát, Zatrost. Talán még ott képesek lennének megvívni ellenük egy utolsó csatát, hiszen már mindenkit kimenekítettek abból a városrészből.
Fejében összeállt egy öngyilkos akció képe: ha az embereivel nem tudják megállítani az északi kutyákat, akkor majd a főváros előretolt serege megteszi Zatrosban.
Futásnak eredt a fal mentén a sziklafalba ásott feketeporos raktár irányába azzal a határozott céllal, hogy rárobbantsa támadóikra az egész hegyet. Vesszőfutása közepette nem foglalkozott a többi katonával, akik próbálták megfékezni az északi hordát, mert most a nagyobb célt igyekezett szem előtt tartani. Ha az erőd el is veszne, esélyt adnak az elővárosnak a győzelemre.
A tábornokot már csak alig tíz méter választotta el a feketeport rejtő tároló ajtajától, kezével már most nyúlt felé, ekkor azonban átfúrta vádliját egy nyílvessző, és a földre vitte. Érezte, kicsúszik kezéből az irányítás, hacsak nem kell fel azonnal. Sérülése ellenére olyan gyorsan állt talpra, amennyire csak tudott. Megfordult, és az íjat leeresztő ellenfelére nézett, egy húszas évei közepén járó, szőke fiúra, aki a festéket használó társaival ellenben orrára húzott sállal maszkírozta el magát.
Olkut Zar végre szemtől szemben állhatott azzal, aki végzett apjával, Medsszel a háború kitörésekor. Mélyen az agyába égett az emlék, amikor megérkezett hozzájuk Medsz egyik közeli barátja azon a meleg nyári napon, és közölte velük a hírt. Olkut felszaladt az északi főváros legmagasabb dombjára, és onnan vette szemügyre azt, amiért az apja harcba indult: Andoris városát és annak égbe nyúló kőtornyait.
Minden értelmet nyert számára, amin keresztül ment az elmúlt évben a kemény kiképzéstől egészen a mai ostromig. Elvesztett számtalan barátot, anyjával hónapok óta nem beszélt, de ha végezhet Fawollal, megérte. Minden keserves percet megért.
Az ifjú íjász nem habozott, sorban küldte nyílvesszőit ellenfele felé, aki tanúbizonyságot tett kardforgató tudományáról, és mindegyiket sikerült félrecsapnia. Olkut legnagyobb bánatára a nyílvesszői hamarabb elfogytak, mint ahogy a lélekfaló hibázott volna. Ez csak tovább korbácsolta a fiatal harcos dühét.
– Ha végezni akarsz velem, azt tedd férfiként, karddal! – Mutatott rá fegyverével Fawol.
Olkut kötélnek állt, íját földre vetette, és kardot rántott. A két fegyveres egymásnak feszült, fegyvereik hangja túlszárnyalta a harc morajlását. Nem létezett rajtuk kívül más, csak ők ketten. Pengéiket egymásnak vetették, próbálták visszaszorítani a másikat, miközben farkasszemet néztek.
Zar piszkos trükkhöz folyamodott: összeszedte minden erejét, visszavetette Fawolt, majd rátaposott az ellenfele lábából kilógó nyílvesszőre. Üvöltésre késztette a tábornokot, közben ő újabb támadásba lendült. Jobbra-balra kaszabolt, csapásait alig tudta hárítani a tántorgó Fawol.
A tábornok bármennyire is ragaszkodott hű társához, végül elejtette Jalotot egy jól irányzott csapásnak köszönhetően. Fawolnak arra sem maradt ideje, hogy utána kapja fejét fegyverének, Zar pengéje mélyen a gyomrába hatolt, ekkor éles fájdalom járta át testét.
Tin addig maradt talpon, amíg fiatal, heves ellenfele ki nem rántotta belőle kardját, csak ezt követően rogyott térdre előtte.
Olkut istennek érezte magát, igazi bosszúállónak, aki most törlesztett apja haláláért. Kiélvezte a látvány minden pillanatát, míg Tin azt várta, hogy döntsön sorsáról.
– Megölted apámat a perodoszi csatában, Medsz Zart. A lelke azóta is abban a kardban sínylődik, de most megfizetek érte.
Fawol szóra sem méltatta a hallottakat, csak a sebét bámulta. Tudta, a fiatal férfi hiába ejtett rajta halálos sebet, ennek közel sincs vége. Hitte, hogy még mindig képes fordítani a csata sorsán.
– Fogalmam sincs, ki vagy te – közölte higgadtan. – Nem tudom, ki az a Medsz Zark
Ezzel még nagyobb lökést adott a fiú eddig kordában tartott gyilkos ösztöneinek, melyeknek köszönhetően Zar egyetlen suhintással választotta el a tábornok fejét a testétől.
Fawol Tin újfent ott állt a szurdokot elzáró, tizenöt méteres fal tetején, és a távolt kémlelte. Két oldalán íjászok sorakoztak, öt méterenként katonák álltak, akik gyúlékony olajjal töltött üvegeket tartottak, hogy isteni áldásként szórják azokat az ellenre.
A tábornok tisztán hallotta a horizonton táncoló, fekete csíknak tűnő északi sereg dübörgését. Tin nem érzett félelmet annak ellenére sem, hogy Olkut az imént fejezte le látomásában, hiszen már ismerte az északiak haditervét.
– Erődöt elhagyni! Készítsék elő a feketeporos raktár felrobbantását!
Utasításának mindenki engedelmeskedett, a hátsó kapun át távoztak, noha azt hitték vezetőjükről, hogy megőrült, és ezzel az északiak kezére játszotta az utolsó előtti védvonalat.
Az északi horda megállt, hogy bevethesse legerősebb fegyverét. Izmos testű, láncra vert rabszolgák tolták megfelelő pozícióba a hajítógépet, amelyet tüzelésre kész állapotba helyeztek. Kosarában foglalt helyet a feketeporral töltött fémgömb, amelynek külsejét leöntötték olajjal, és meggyújtották.
A gépezet magasba repítette a lövedéket, ami körül csapdostak a lángok. A fal közepére mért csapást, és ahogy a burok meghasadt a becsapódáskor, a lángok berobbantották tartalmát. Hangos detonáció tépte szét a vastag falat, darabjait magasba vetette.
Az északiak berontottak a lyukon keresztül, mint ahogy azt Fawol látomásában tették, csakhogy ezúttal nem találtak ott senkit.
Míg Olkut és a többi északi tanácstalanul álltak a déli sereg hűlt helyén, addig fogalmuk sem volt a raktár előtt talajra kiszórt fekete porcsíkról, amelynek java már leégett, és a rajta végigfutó tűz akkor szaladt be a barlangba.
Akkora robbanás következett be, amely darabokra tépte a sziklába vájt termet, megemelte a hegyoldalt, az erődítmény közeli részét elsöpörte. A behatolók megpróbáltak fedezéket keresni, de esélyük sem maradt az aláhulló hegyoldal-darabok ellen. Házméretű sziklatömbök zuhantak a menekülő katonák közé, és halálra zúzták őket. A hegy maradék része megcsúszott a kialakult lyuk miatt, és betemette a szurdokot lavinára emlékeztető látvánnyal.
Fawol Tin elégedetten figyelte művét biztos távolságból, az előváros pereméről. Tisztán hallotta robbantásuk mennydörgő robaját, amely jelezte, sikerült időt nyerniük. Ez persze nem ment volna a féltve őrzött titka nélkül, amiről még leghűségesebb embere, a mellette álló, meredten rá bámuló Bakon hadnagy sem tudott.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2019-11-06 14:17 Blade

Blade képe

Van egy kis probléma a sztorival: ha látomásai segítségével mindent meg tud úszni, akkor miért van háború? Azt nem látta előre?

Kissé klisés, sok a pongyola megfogalmazás ("megpróbálták megfélemlíteni az ellent."), Tim szeretni fogja. :)

szo, 2019-11-09 08:39 gabesz890

Szia Blade.

Úgy gondoltam, egy háború megakadályozása túlmutat rajta a politika, meg egyéb összetevők miatt. De mint látod, rajtam egy normális mű megírása mutat túl. :)

sze, 2019-11-06 22:09 Howel

Howel képe

Hali!

Fú, na, ez azért tömény egy ilyen rövid terjedelemre.

Én nem látok problémát a főhős képességével a Blade által leírtak tekintetében, mert a sztori nem árul el többet, mint hogy max fél nappal előre látja az események lehetséges kimenetelét. Ki tudja, talán csak max egy nappal lát előre és csak a saját jövőjébe, ilyenkor elég nehéz megfékezni egy háborút. Vagy épp már háború volt, amikor megszületett. Etc etc.

"hasogatott, mintha a főváros legmagasabb tornyának harangjai szóltak volna a belsejében." - A magas torony harangja nem feltétlenül nagy, így a legmagasabb torony nem tesz hozzá a megértéshez. A következő kérdés, hogy a harangtól hasogat a fejed? cseng, döng, szétszakad, de a hasogat... el tudom fogadni, csupán jeleztem, hogy ez is megfontolandó.
"és maga elé emelte Jalotot, lélekfalónak nevezett kardját." - ez megakasztott. Jalot a kardja neve, és lélekfaló is a kardja neve? Vagy a Jalot jelentése lélekfaló? Milyen nyelv ez (hogy kerül ide, miért fontos), és miért fontos, hogy Jalot? :D
"Különböző irányokba indultak, az útjukba kerülőket lekaszabolták." - ha az előbbit ki is javítod, és pl átírod Lélekfaló-ra, ez a mondat elveszi az ember kedvét: olyan... egyszerű, mintha hirtelen átkapcsoltam volna egy akciófilmről egy unalmas híradóra.
"ráadásul kiváló kardforgató hírében állt, ennek ellenére hárman mégis ellene iramodtak. " - logikátlan gondolat: éppen azért nem egy, hanem egyszerre három indult ellene, mert tudták, hogy jó kardforgató, nem?
"Pirosra festett arcuk baljóslatú halálmaszkként tetszelgett" - tetszelgett? Borzasztó szóválasztás, gondolj csak a tetszeleg jelentésére.
"Össze sem rogyott a férfi" - oké, a nyelvünk lehetővé teszi a szórendi lazaságot, de az alapvető rendet akkor bontjuk meg, ha okunk van rá: A férfi össze sem rogyott, Fawol újabb északival végzett.
"könnyedén bújt át a betolakodó pengéje alatt, majd ahogy utána perdült, olyan mélyen vágott bele annak hátába, hogy még a gerincét is átnyisszantotta." - ki után perdült? mi az, hogy utána perdül?
"Felesküdött Metron szurdokának védelmére, amely most elesni látszott. Csak ő állíthatta meg a bitorló északiakat, mielőtt elérnék Xerdon elővárosát, Zatrost. Talán még ott képesek lennének megvívni ellenük egy utolsó csatát, hiszen már mindenkit kimenekítettek abból a városrészből." - Merduk, Xerdon, Zatros. Sok ez ide. Zatros Xerdon elővárosa, de a következő mondatban már városrész.
"Fejében összeállt egy öngyilkos akció képe: ha az embereivel nem tudják megállítani az északi kutyákat, akkor majd a főváros előretolt serege megteszi Zatrosban." - ez miért öngyilkos akció? Nem képe, hanem terve, de nem ez az öngyilkos akció, hanem rájuk robbantani a hegyoldalt úgy, hogy ő is ott van. Na az már egy suicide mission a javából.
"Vesszőfutása közepette" - nem, ez nem vesszőfutás. Milyen értelemben kívánod használni ezt a szót?
"ekkor azonban átfúrta vádliját egy nyílvessző," - mint fentebb: ekkor azonban egy nyílvessző átfúrta a vádliját.
"Sérülése ellenére olyan gyorsan állt talpra, amennyire csak tudott." - nem. Sérülése ellenére gyorsan talpra állt. Ez ok. Olyan gyorsan állt talpra, ahogy csak tudott. Ez is ok. De a kettő együtt zavaros. Sérülése ellenére amennyire tud, siet a felállással, pedig éppen ellenkezőleg a sérülése miatt kell "amennyire csak tud" sietnie.
"orrára húzott sállal maszkírozta el magát." - a maszkírozni jelentése nem foglalja magába a sállal eltakarni esetét.
"Nem létezett rajtuk kívül más, csak ők ketten." - rajtuk kívül csak ők ketten léteztek?
"csapásait alig tudta hárítani a tántorgó Fawol." - Mint fent, szórend!
"Megölted apámat a perodoszi csatában, Medsz Zart. " - mint fentebb: Újabb hely ÉS megölted az apámat, *neve ide kerül* a perodoszi csatában, *ide vagy az ő neve kerül, vagy valami sértés*:
- Végre elégtételt vehetek rajtad, Fawol Tin! - A fiú kiköpött - Te ölted meg az apámat, Medsz Zart, te mocskos disznóbaszó déli!
A lelke azóta is abban a kardodban sínylődik, de most megfizetek érte.
:)
"újabb támadásba lendült." - újra
"Nem tudom, ki az a Medsz Zark" - zart és pont. Ha ez egy belsős poén lett volna, hogy a kis sunyi direkt rosszul mondja a szőke apjának nevét, nem jött át.
"Zar pengéje mélyen a gyomrába hatolt, ekkor éles fájdalom járta át testét." - nem ekkor, hanem mire vagy és.

A különálló részeket legalább egy üres sorral elválasztanám.
Kerüld az olyan szóhasználat, mint "szórja az ellenre" vagy "megfélemlíteni az ellent". Nincs ellen. Nem zs kategóriás akciójátékot írsz.

És ez nem is zs kategória, szóval ne próbáld azzá tenni.

Pacsi!

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

szo, 2019-11-09 08:47 gabesz890

Szia Howel.

A felvéteseid jogosak, legközelebb jobban odafigyelek a szóhasználatokra és a szórendre. Azért köszönöm, hogy elolvastad. :)

cs, 2019-11-07 07:21 Tim

Szinte minden sorban találni kifogásolni valót. Logikai, helyesírási, stiláris hibák vegyesen előfordulnak a szövegben. Ezeket persze ki lehetne javítani egyesével, de…
…vajon érdemes?
Úgy értem, ha minden mondat rendben lenne, attól a történet még távolról sem.
Általában az a bajom az ilyen novellákkal, hogy a részletesen bemutatott harc nem alárendelt ESZKÖZ, amely a cselekményt szolgálja, hanem pont fordítva: a cselekmény szolgál eszközül (vagy inkább ÜRÜGYKÉNT), hogy legyen valami apropója a harci jelenetek megírásának.

cs, 2019-11-07 09:05 Howel

Howel képe

Szerintem minden mondatot ugyan nem érdemes javítani, de néhányat igen. Ugyanis ha csak azt írjuk, hogy mindenféle hiba előfordul vegyesen a szövegben, azzal a szerző nincs kisegítve.

Az utolsó mondatotoddal megfogalmaztad azt, amit éreztem, de nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg. :)

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

cs, 2019-11-07 20:16 Tim

„Ugyanis ha csak azt írjuk, hogy mindenféle hiba előfordul vegyesen a szövegben, azzal a szerző nincs kisegítve.”
Tévedsz!
A lehető legnagyobb segítséget kapta, ami adható.
Felhívtam a figyelmét, hogy abszolút zsákutcában jár, amikor téma és mondanivaló nélküli butácska, klisés jeleneteket ír. Ez sokkal hasznosabb tanács, mint hogy hova tegye a vesszőjét.

cs, 2019-11-07 20:42 Howel

Howel képe

"Ez sokkal hasznosabb tanács."
Fuh, oké, ez tetszik, olyan szép, majd használom én is :D

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

p, 2019-11-08 19:16 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Mit akarsz még? Az élet harc. Ezt a szimbólumot próbálják ezek a novellák prezentálni, némi könnyed cselekménnyel nyakonöntve, hogy jobban csússzon, erre te elégedetlenkedsz. Nem látod a cukormáztól a tortát.

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2019-11-09 08:13 Tim

Látni éppen látom, csak nem ismertem fel, hogy torta akar lenni. ;)

szo, 2019-11-09 08:50 gabesz890

Szia Tim.
Sajnos jogos a felvetésed, ezt most tényleg a csatára hegyeztem ki. A kliséket igyekszem elkerülni, de sosem sikerül. Azért köszönöm, hogy időt szántál rá. :)

szo, 2019-11-09 09:47 Tim

Általánosságok helyett beszéljünk inkább konkrét dolgokról. Olyan hibákra gondolok, amelyeket - ha már tudsz róluk - a jövőben elkerülheted (ha akarod).

1. Nézőpontváltás
Ha történet elején kiválasztottál egy nézőpontot – ami ez esetben közeli E/3 – és egy nézőpont karaktert – ami ez esetben Fawol Tin tábornok –, akkor célszerű ahhoz ragaszkodni, főleg, ha rövid a mű. Csakis akkor érdemes változtatni ezen, ha indokolt.
Itt egyébként nem látom annak, mert a váltás csak az ellenfél egyik tagjának a motivációjára ad némi magyarázatot. Igaz, az is klisés (bosszú) és infó tekintetében rosszul adagolt (pl. miért fontos, hogy egy meleg napon érkezett a hír?)
De ha mindenképp elkerülhetetlen a nézőpontváltás, akkor azt jelölni szokás.
Azt javaslom, kutass utána egy kicsit, miért fontos a nézőpont helyes megválasztása, továbbá hogy mikor és hogyan célszerű ezen változtatni.

2. Birtokos szerkezetek
Egy mennyiségen túl leterhelik a mondatot. Ezért lehetőleg kerülni kell a halmozásukat.
Idézném Raont, aki rengeteget foglalkozott írástechnikai kérdésekkel, és nem mellesleg az egyik legkeresettebb hazai fantasy szerkesztő (Delta Vision).

>>most jól megbirtoklom effekt
A birtokviszony azért jött létre a nyelvekben, hogy minimális erőfeszítéssel minél több információt lehessen közölni. Ez az elv nagyjából rá is mutat arra, miért nem érdemes olyan szörnyetegeket teremteni, hogy „éjfekete köpenyén megvillanó zöld rúnák lobbanó lángjai kitörésében”.
Igénytelen, a figyelem hiányára utaló eszköz: aki komolyan gondolja az írást, annak ismét csak érdemesebb ábrázolnia a félmunka helyett.<<

Azt szoktuk mondani: egy birtokos teljesen oké, kettő elmegy, három már necces, ha viszont ennél több van egy mondatban, akkor azt célszerű átfogalmazni.
Álljon itt egy példa a fenti műből:
„Fawolnak arra sem maradt ideJE, hogy utána kapja feJÉt fegyveRÉnek, Zar pengéJE mélyen a gyomRÁba hatolt, ekkor éles fájdalom járta át tesTÉt.”

3. Túlkormányzottság
Látszik, hogy gondosan próbálod elkerülni a szóismétléseket. Valamikor nyilván szembesültél ezzel a problémával, és azóta külön odafigyelsz, hogy ne forduljon elő. Ez a szándék önmagában dicséretes, csak az a gond, hogy nem mindig sikerült jobb, vagy ugyanolyan jó alternatívát találnod, mint az eredeti kifejezés volt. Sőt, néha egészen mókás eredményre vezetett a csere.
Például „darabokra tépett, sziklába vájt terem” lett a felrobbantott barlangból, vagy „aláhulló hegyoldal-darabok” a sziklákból.
Az a probléma a jelenséggel, hogy a félresikerült, túltolt mondatok nem olyan reakciót váltanak ki az olvasóból, mint szeretnél. A hősiesnek, pátoszosnak szánt jelenet egyszeriben mulatságos lesz az ilyen mondatok miatt.
Azt tanácsolom, ha nem találsz jobb verziót egy adott kifejezésre, inkább hagyd benne a szóismétlést.

szo, 2019-11-09 12:45 gabesz890

Szia Tim.
Köszönöm szépen a válaszod, igyekszem ezeket a tanácsokat megfogadni, a nézőpontnak meg mindenképp utánanézek tüzetesebben. :) Észre sem vettem eddig, hogy ilyen sok birtokos jelzőt használok. Bevallom, a túlkormányzottságra sosem gondoltam volna, valóban az ismétlődést szeretném elkerülni, de akkor próbálom kevésbé görcsösen. :) Még egyszer köszönöm a tippeket. :)

cs, 2019-11-07 13:49 Mayer

Szia!

Mindig is kedveltem a harci jeleneteket és ez most sincs másképp. Ami elsőre megzavart az a nevek kavalkádja. Néha koncentrálnom kellett már, ki kicsoda. Aztán ott van az, hogy a tábornok csatákat megfordító tehetséggel bír. A lőporraktár felrobbantása és három északi lekaszabolása azért nem csata fordító. Szívesen olvastam volna valami konkrétumot, ami a zsenialitást bizonyítja.

szo, 2019-11-09 08:52 gabesz890

Szia Mayer.
Talán majd a legközelebbiben sikerül valami zsenialitást írnom, a szurdok már elveszett. :) Azért köszi, hogy átfutottad. :)

szo, 2019-11-09 12:02 Mayer

Dehogy veszett el! Kicsit csiszolgasd. Nekem tetszik.

p, 2019-11-15 19:21 Roah

Roah képe

Ez is tetszik valakinek - Bollywood? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=byOw4AYd7-8

Nem tartozom közéjük. :)))

Viszont imádom a nívós bunyókat - irodalomban és filmekben egyaránt. A műfaj sincs megszabva, lehet prezent déj, lehet sci-fi, lehet fentezi, bármi - ha jó és precíz a koreográfia és ha van értelme (!) egy harc-jelenetnek. Ez utóbbi a legfontosabb, szerintem. A miértje.
A képvilágban a látvány, a minél látványosabb, a minél precízebb koreográfia a mérvadó.
Az irodalomban a szó üt, mint a traktorkerék. Az írott világban a szó ökle csap oda, a látvány másodlagos. A jól használt (!) verekedés, öldöklés, ami a cselekmény részét képezi, az működik, más nem nagyon. Mert...? Mert ha csak egy száraz tájékoztatás, 'sportközvetítés', hogy jobbra lép, balra lép, kitöri a könyökét, bezúzza a bordát, kicsavarja a vállát, elesik, vért prüszköl, torkon vág tenyéréllel, és hasonló mozgás-szervi bujálkodások, az csak száraz info. Egyszerűen kevés.
Érted? :))))

A Karcon itt van Chris Kelvin Nyár utolsó napja című munkája (ha gondolod, szívesen mutatok linket is hozzá), ahol ez példázva van. Tehát nem öncélú erőszakot ábrázol, hanem egy kőkemény lélektant, egy állapotot, egy jelenséget, és a verés/verekedés szó szerint a novella lelke. (Kemény sztori, amúgy, keményebb, szerintem, mint egy kád széle.)

Hogy konkrétan erre a műre is fókuszáljak, részemről már szörnyen klisés, és hát a nép már adott hasznos tanácsokat, kiváló javaslatokat a jövőre nézve, amit nem ismételnék meg feleslegesen, csak támogatni tudom őket.

Ne állj le egy ilyen szinten, ha ennél jóval több lehetnél!

Írjál csak nyugodtan bunyót, én kedvelem nagyon - csak írd meg jobban! ;)

Irtózatosan sok harc jelenet van, amit bírok, alig tudtam választani a képvilágból. :)))) Alábbi tűpontos kidolgozottságát imádom, lenyűgözött a koreográfia, amikor először moziban láttam - szóval az erő legyen veled! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=fQm9hPmVUCs

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2019-11-17 09:10 gabesz890

Szia Roah.
Persze, küldj nyugodtan egy linket, szívesen fogadom. :) Eddig mindig jókat ajánlottál. :)