A szállítmány - első rész

Meg kell hagyni, egy ork nem tartozik a legszebb látványok közé. Nagydarab, csupa izom, gusztustalan állat, horrorfilmbe illő fejjel, hatalmas agyarakkal, a legkülönbözőbb fegyverekkel, és már messziről érezhető, gyomorforgatóan penetráns bűzzel. Ezek olyan tények, amelyeket még akkor sem lehet letagadni, ha egyébként az ork barátjának mondhatod magad.
Maci, az ork, akit azért neveztünk el így, hogy ez a játékos, szeretetreméltó név enyhítsen valamit a fickó külseje által keltett összbenyomáson, (ez egyébként nem igazán jött be), már régóta a mi kis társaságunk tagja. Fajtájának valódi díszpéldányaként úgy néz ki, hogy maszk nélkül eljátszhatná a Predátort, a film valamelyik múlt századi folytatásában. Akiket eddig a legkegyetlenebb módokon átsegített a másvilágra, azok tanúsíthatnák, hogy az ő esetében nem igaz a mondás, mely szerint a zord külső érző szívet takar.
Egészen más a helyzet Dianával, aki - mitológiai őséhez méltóan, - joggal viselhetné a vadászat istennője nevet. Őt szívesen "puskavégre" kapnám, ha értik, mire gondolok!
A lány tipikusan, sőt, mondhatni banálisan úgy néz ki, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Testére tapadó fekete bőrszerkója tökéletesen kirajzolja isteni alakját, telt melleit, karcsú derekát, és gyönyörűen gömbölyödő hátsóját. Hosszú, szőke haját lófarokban hordja, babaarca van, durcásan összeszorított vérpiros szájjal, és smaragdzölden világító szempárral, amellyel az őrületbe tud kergetni bárkit, akire csak ránéz.
Igazi sámánnő, aki a paraképességein túl szerintem magánszorgalomból még valami harcművészetet is elsajátíthatott, méghozzá nem is akármilyen szinten, ugyanis néhányszor volt már alkalmam éles akciókban megfigyelni a mozgását, és igazság szerint nem sokat láttam belőle. Legutóbb például olyan sebességgel intézett el az egyik éjszakai mulatóban három csibészt, akik azt hitték, hogy a csaj könnyű préda lehet a számukra, hogy mire a nézők felfogták, hogy mi történt, a fickókból már csak három nyöszörgő, összetört testű roncs maradt a helyszínen.
Ennél érdekesebb, és számomra sajnos lehangolóbb az a tény, hogy a lány a férfiak számára megközelíthetetlen. Mindenféle közeledést olyan hevesen utasít el, mintha az életéről lenne szó. Szerintem valamilyen gyerekkori megrázkódtatás lehet a háttérben, de biztosat egyikünk sem tud. Neki pedig esze ágában sincs, hogy elmondja nekünk az igazat.
Jómagam szokványosnak mondható életutat jártam be, mielőtt az árnyvadászok nehéz, de becsületes - ne röhögjenek! - kenyerét kezdtem enni. Hosszú éveket töltöttem egy különleges alakulat kötelékében, aztán egy súlyosabb sebesülés véget vetett ottani karrieremnek. Miután úgy-ahogy felépültem, kénytelen voltam számot vetni egész addigi életemmel, és elgondolkodni azon, hogy most hogyan tovább.
Miután semmi máshoz nem értek, csak a gyilkoláshoz, - bármilyen keményen is hangzik ez, - egyértelmű lett a számomra, hogy a jövőben is valamilyen rokonszakmában fogok tudni csak elhelyezkedni. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy rájöjjek a megoldásra. A dolog szinte adta magát.
Árnyvadásznak kell lennem!
Ezt persze nagyon könnyű kimondani, de nem olyan egyszerű megtenni. Árnyvadászból egyébként van elég, legalábbis olyan fickókból, akik annak tartják magukat, de az igazi profikból itt is hiány van, akárcsak az élet egyéb területein.
Tudtam, hogyha magas színvonalon akarom csinálni ezt a melót, és mellesleg élni is szeretnék mondjuk még néhány évtizedet, akkor elkerülhetetlen, hogy megfelelő szakemberek jelentős beavatkozásokat hajtsanak végre rajtam.
Majdnem egy teljes évig tartott, amíg a testembe az orvosok beépítették a legkülönbözőbb kíberver implantokat, amelyeket meg kellett szoknom, és a használatukat be kellett gyakorolnom, olyan szinten, hogy gondolkodás nélkül alkalmazhassam őket, ha szükséges.
Mára a testem természetes részeivé váltak ezek a szerkezetek, olyannyira, hogy néha már magam sem tudom, hogy ember vagyok-e még egyáltalán, vagy csak valami gondolkodó, fémalkatrészekkel telepumpált hústömeg. A választ egyszer talán megadja nekünk egy magát filozófusnak nevező okostojás.
Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, a mi kis csapatunk a legjobbak között van. Ha nagyképű lennék, mondhatnám azt is, hogy mi vagyunk a legjobbak, de ez valószínűleg nem lenne igaz. Aki már annyi időt eltöltött ebben a szakmában, mint én, az tudja, hogy nincsen olyan, hogy legjobb. Megbízások vannak, amelyeket vagy teljesít valaki, vagy nem.
Persze arról, ha egy csapat folyamatosan magas szinten, és sikeresen hajtja végre a feladatait, azért tudomást szerez a többi árnyvadász is. Mi pontosan ismerjük egymást, egy-egy nagyobb akciónak villámgyorsan híre megy közöttünk, mint ahogy annak is, ha valamelyik banda megszívja. Ugyanis a tévhitekkel ellentétben, nem mindig mi vagyunk a nyerők egy-egy megbízásnál. A nagy multicégek, amelyekkel a legtöbbször dolgunk van, megtehetik, hogy a legjobb biztonsági berendezéseket, és a legjobban felszerelt fegyveres alakulatokat alkalmazzák a saját védelmükre. Ebben az állandó vetélkedésben pedig előfordul, hogy az árnyvadászok húzzák a rövidebbet, sőt, az sem ritka, hogy néhányan a csapatból otthagyják a fogukat.
Valószínűleg a hírünknek köszönhetjük, hogy most, amikor egyébként meglehetősen szűkös idők járnak ránk, - nevezetesen, hetek óta senki sem akar meggyilkolni, felrobbantani, szétlőni vagy gazdaságilag tönkretenni senkit és semmit, - velünk szemben itt ül egy kifogástalan eleganciájú úr, és szemmel láthatólag arra készül, hogy valamilyen megbízást adjon nekünk.
A Pokoltüze Klub, ahol a mostani találkozónk létrejött, nem tartozik éppen a legjobb hírű helyek közé, bár ez nézőpont kérdése. Sötét, illegális ügyletek lebonyolítására, árnyvadászok és megbízóik közötti összejövetelekre például el sem lehet jobbat képzelni. Azt nem mondom, hogy egy mezei átlagpolgárnak nyugodt lelkiismerettel próbálnám ajánlani, mert az illető nem biztos, hogy épségben hagyná el a helyet. Már ha egyáltalán elhagyná, és nem egy külvárosi csatornából fognák ki a hulláját az eltűnését követő második hétvégén.
Az biztos, hogy ide csak olyanok szoktak jönni, akiknek határozott elképzelésük van, és pontosan tudják, hogy mit akarnak. Az elegáns, csuklójukon valódi arany Rolex karórát viselő, tekintetüket méregdrága napszemüveg mögé rejtő megbízók keménységet, profizmust, és a feladatok legmagasabb szintű végrehajtását várják az egyik oldalról, az árnyvadászat ismert figurái pedig izgalmas, veszélyes feladatot, és főleg, súlyos nujen-ezreseket a zsebükbe a másik oldalról.
Az a kis tárgyalóterem, ahol most ülünk, mindenféle szempontból teljesen biztonságos. Nincsenek rejtett kamerák, vagy lehallgatókészülékek, sőt, a falakba apró zavaróberendezések vannak beleépítve, hogyha valaki a másik teremből a falon át akarna hallgatózni, ezt ne tehesse meg.
Az illető Mr. Johnsonnak nevezi magát, ami teljesen megszokott dolog manapság. Kezdő koromban egy ideig csodálkoztam, hogy miért hívnak minden megbízót Mr. Johnsonnak, aztán jöttem csak rá, hogy ez egy olyan álnév, amely jól bevált az idők során. Talán jobb is így. Semmi szükség arra, hogy tudjuk, kicsoda a másik. Az illető megbízást ad, fizet, és névtelenségben marad. Ezzel megelőzhetünk esetleges későbbi problémákat, melyeknek során a hatóság kellemetlen kérdéseket tehetne fel az üggyel kapcsolatban.
A férfi egyedül jött, ami viszont szokatlan, és a legritkább esetben fordul elő. Az ilyen elegáns, jómódú emberek, akik felkeresik a városnak ezt a nem túlságosan bizalomgerjesztő negyedét, mindig egy, vagy két testőrrel szoktak járni, ami önmagában ugyan még nem lenne garancia arra, hogy ne érje őket bántódás, az esetleges támadó viszont tudja, hogy valószínűleg túl nagy árat fizetne a vakmerőségéért.
- Talán csodálkoznak azon, - kezdi Johnson egy félmosollyal a beszélgetést, mintha csak a gondolataimban olvasna - hogy egyedül jöttem. Úgy gondoltam, így kevésbé vagyok feltűnő, mintha állig felfegyverzett gorillák társaságában állítanék be ide.
- Ebben lehet valami, uram - felelem neki, és kissé közelebb hajolok hozzá az asztal fölött - csak a dolognak van némi kockázata. Manapság annyi mindent hallani. Tudja, ezen a környéken könnyen előfordulhat, hogy az ember megsérül, vagy esetleg úgy eltűnik, hogy a hozzátartozói soha többé az életben nem látják.
- Azt hiszem, értem, mire gondol - mosolyog rám, és elgondolkodó arckifejezéssel a kezébe vesz az asztalon álló gyümölcsöstálból egy narancsot. - Lehet, hogy hibát követtem el azzal, hogy egyedül jöttem. Ámbár én még sohasem éreztem úgy, hogy különösebb védelemre volna szükségem.
Úgy tesz, mintha a tenyerén méregetné a narancs súlyát, aztán hirtelen feldobja a levegőbe a gyümölcsöt, és jobb kezének összeszorított ujjaival rábök. Egy kékesfekete villanás, a narancs egy pillanatig mintha apró tűzgömbbé változna, aztán lepottyan az asztalra, és négy gőzölgő, egyenlő darabra esik szét.
Nem egészen értem, hogy a férfi mit akar bizonyítani ezzel. Ha azt hitte, hogy hasra esünk egy ilyen trükktől, akkor nem jósolok neki nagy jövőt a mi köreinkben. Aki itt megpróbál keményebbnek látszani annál, mint amilyen, az nagyon könnyen ráfizethet.
- Nem rossz - bólintok elismerően a mutatványra, míg a többiek szótlanok maradnak - bár azt hiszem, ennél azért több kell ahhoz, hogy valaki komoly támadás esetén meg tudja védeni magát.
- Ez természetes - mondja beleegyezően. - De azt ön is tudja, hogy ha valaki látszólag egyedül van, az még nem jelenti feltétlenül azt, hogy az illető a valóságban is egyedül lenne.
Hoppá! Mi akar ez lenni? Egy kis erődemonstráció? Johnson csak nem valamiféle asztrális védelemre céloz ezzel?
Kezd komolyan érdekelni a fickó, ezt persze igyekszem nem kimutatni előtte.
- Lépjünk tovább, Mr. Johnson, valószínűleg mindkettőnk ideje értékesebb annál, mint hogy holmi bűvészmutatványokra fecséreljük.
- Ön meglepően választékosan beszél, Mr...
- Smith
- ...Smith - mondja elismerően a férfi. - Amikor önökhöz készültem, be kell valljam, azt hittem, életveszélyes kinézetű, sötétagyú bunkókat találok itt. Nos, ami az életveszélyes kinézetet illeti, talán nem tévedtem nagyot.
- A mi esetünkben a látszat csal - mosolyogok rá.
- Ezt hogy érti? - kérdezi csodálkozva.
- Hát úgy, hogy mi még annál is sokkal veszélyesebbek vagyunk, mint amilyennek kinézünk. Ami pedig a sötétagyú bunkót illeti, olyannal is szolgálhatunk, ha óhajtja! Igaz, Maci?
- Mi a faszról lököd itt a rizsát, Brian? - röhög az ork, és hatalmasat szellent. - Tuggya aztat mindenki, hogy itten szart se ér a jómodor, ha nincs hozzá stukkered, amivel eekűdheted az annyába azt, aki kötözködni akar veled, bazmeg!
- Meg vagyok győzve! - emeli fel a kezeit megadóan a férfi. - Azonnal rátérek a jövetelem céljára.
Laza mozdulattal a zakója belső zsebébe nyúlna, mire a következő másodpercben négy darab feketén csillogó fegyvercső mered az arcába rezzenéstelenül.
- Valamit rosszul csináltam? - kérdezi felhúzott szemöldökkel, és megáll a keze a levegőben. Csodálkozást látok az arcán, félelmet azonban nem.
- Azt hiszem, Mr. Johnson, ön nincs teljesen tisztában az itteni viszonyokkal - csóválom meg a fejem, és intek a többieknek, hogy eltehetik a fegyvereket. - Más társaságban már jó eséllyel halott lenne. Manapság, amikor minden második lénynek - embert már nem is merek mondani - felturbózott reflexei vannak, és ugrásra készen várja, hogy honnan fogják megtámadni a következő pillanatban, minden félreérthető mozdulat életveszélyes.
- Elnézést - mondja zavartan, és most először látok rajta valami bizonytalanságot. Vagy tényleg olyan marha, mint amilyennek kinéz, vagy pedig zseniálisan játssza a szerepét. Majd kiderül.
- Csak egy adattároló chipet szeretnék átadni önöknek - folytatja.
- Azt lehet.
A chipet elteszem, és a kínossá váló csendet megtörve, meghívom a férfit egy italra, amit ő örömmel elfogad. Aztán végre megtudjuk, miről lenne szó.
- El kellene vinniük egy autót valahonnan valahová.
- És erre a feladatra mi kellünk önnek? - kérdezem csodálkozva, bár kezdem sejteni, hogy mi lesz a válasz.
- Igen - bólint magától értetődő természetességgel. - Persze, gondolhatják, a feladat nem annyira egyszerű, mint amilyennek az első pillanatban látszik.
- Ebben biztos voltam - felelem. - A kocsiban lesz valamilyen rakomány is, ha nem tévedek, ugye?
- Lesz. Egy nagyon fontos alapanyag, amely elengedhetetlenül szükséges a kutatásainkhoz.
- Aha - vakarom meg elgondolkodva az államat. Körmeim alatt serceg a borosta. Megint elmulasztottam a reggeli borotválkozást. - És miért nem a cégük autójával, erős fegyveres kísérettel viszik a szállítmányt oda, ahová kell?
- Erről igazából nem kellene tudniuk, de elmondom - feleli kelletlenül. - Két oka van. Először is: kutatásaink egyelőre erősen kísérleti stádiumban vannak, ez az alapanyag pedig ma még illegális. Reményeink szerint persze a helyzet hamarosan jobbra fordul, amint a Nemzetközi Gyógyszerkutatási Részvénytársaság áldását adja rá, de addig kénytelenek vagyunk a szert egyéb, nem egészen tiszta forrásokból beszerezni. Ha érti, mire gondolok.
- Tiszta sor - bólintok.
- Másodszor pedig, - és ez talán még nyomósabb érv, mint az előbbi, - ha a cégünk feliratos páncélautójával, tucatnyi fegyveres kísérővel vinnénk a rakományt a rendeltetési helyére, biztos, hogy néhány rosszfiú megpróbálkozna valamivel. Mi pedig szeretnénk elkerülni a feltűnést.
- Értem - nézek a többiekre, mintha tőlük várnék segítséget a döntésemhez, de kifejezéstelen arcok néznek vissza rám. Hiába, ha én vagyok a főnök, akkor vállalnom kell ennek minden következményét.
Visszafordulok a férfihoz, aki várakozásteljesen, csendben ül, mintha igazából nem is érdekelné, hogy mi lesz a döntés. Éppen kinyitnám a számat, hogy kérdezzek még valamit tőle, amikor váratlan dolog történik.
- Engem az érdekel, hogy mennyi a lóvé! - szól közbe az eddig szótlanul figyelő ork, és az oldaltáskájából hirtelen elővesz egy iszonyatos bűzt árasztó, vagy két kilónyi nyers húsdarabot, majd élvezettel beleharap. Mi már megszoktuk tőle az ilyen váratlan húzásokat, de Johnson láthatólag majdnem elhányja magát.
- Ezt kihagyhattad volna - mondom az orknak dühösen, de ő csak vigyorog.
- Idefelé gyüvet olyan éhes lettem, hogy benéztem a vágóhídra, ahol a dögöket szokták táróni, aztán nem akartam eekésni, és eeraktam magamnak ezt a darab májat. Isteni, nem kértek? - Ránéz a férfira, borzalmas ábrázatán kétoldalt csurog lefelé a vérrel keveredett zsír, és vigyorogva kérdezi: - Szóvaa, uram? Mennyit lehet szakíttani?
Johnson nyel egyet, és némileg rekedt a hangja, amikor megszólal: - Sokat. Mielőtt idejöttem, tájékozódtam a szokásos tarifákról. Egy ilyen meló általában 15.000 nujenbe kerül fejenként. Nos... én hajlandó vagyok a dupláját fizetni maguknak. Most a felét, és amikor megcsinálták a munkát, akkor a másik tizenötezret. Azt hiszem, ez nem rossz ajánlat.
Nem, és pont ez benne a gyanús. Johnsonnak valami miatt nagyon fontos, hogy elvállaljuk ezt a melót. De végül is, kit érdekel? A mai helyzetben ne legyünk finnyásak. Örüljünk, hogy kereshetünk egy kis pénzt!
- Azt hiszem, menni fog a dolog - mondom neki. - Most már csak az van hátra, hogy megmondja nekünk a szer nevét. Szeretem tudni, hogy mi miatt viszem vásárra a bőrömet.
- Ezt az egyet ne kérje tőlem, Mr. Smith! - rázza meg a fejét a férfi. - Mindnyájunknak jobb, ha nem tudják, mi van a szállítmányban.
Ez egyre érdekesebbnek hangzik. Vajon mi lehet az a titokzatos anyag, ami ennyire fontos lehet egy kutatásban? Valami biológiai, vagy vegyi fegyverhez való kiegészítő? Még csak az hiányzik, hogy magunkra szabadítsunk valami halálos vírust, vagy belélegezzük egy mérgező anyag gőzeit!
- Attól tartok, Mr. Johnson, ebben az esetben kénytelenek leszünk eltekinteni az üzlettől. Általában nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy mi van egy csomagban, amit ránk bíztak /csodálom, hogy ekkora hazugságra nem szakad a fejünkre az álmennyezet!/, de ez most más dolog. Ez nem olyan, mint amikor információkat tartalmazó ártalmatlan lemezeket, vagy chipeket kell ellopnunk valahonnan, vagy esetleg egy időzített bombát kell leraknunk valahol. Tudnunk kell, hogy mi lesz nálunk, ugyanis a szállítmánytól függ, hogy hogyan készülünk fel az útra. Ha például lövöldözésbe keveredünk, és esetleg megsérül a cucc burkolata, nem mindegy, hogy milyen veszélyes anyagok szabadulhatnak ki belőle, és még sorolhatnám. Csak akkor tudok teljes felelősséget vállalni az ügyben, ha tudom, hogy mit viszek.
Csend lesz. Erre a fordulatra valószínűleg nem számított a férfi, mert jól látható, hogy erős küzdelmet vív magában, hogy elárulja-e nekünk a szállítmány tartalmát, vagy sem. Elgondolkodva végignéz rajtunk, aztán egy mélyet sóhajt, és ekkor már tudom, hogy nyert ügyünk van.
Végül bólint, és kimond egy nevet, mire Maci félrenyel, köhögni kezd, elfordul, és egy jókora darab félig összerágott húsmassza repül ki a szájából, undorító csattanással landolva a kőpadlón. Aztán az ork még fuldokolva, de heves gesztikulálásokkal magyarázni kezd.
- Ember! Ez az egyik legmenőbb jazzdrognak, a Quixotulolnak a legfontosabb alapanyaga! - Ilyenkor, amikor fontos dologról van szó, Maci teljesen tisztán, akcentus, és tájszólás nélkül beszél, egyem a szívét! De amit mond, az véletlenül igaz. Akkor pedig egészen más megvilágításba kerül az ügy! Semmi kedvem ujjat húzni a fanatikus muszlim harcosokkal, akiknek ez a szer a mindenük. Miután ők vallási okokból nem használnak kíbervereket, a legkülönbözőbb, jazzdrognak nevezett szerekkel turbózzák fel az érzékeiket, hogy versenyben tudjanak maradni a huzalozott, implantokkal teletömött ellenfeleikkel. Egy ilyen szállítmány többet ér nekik, mintha ugyanolyan súlyú arany lenne. Tehát adott esetben mindent el fognak követni azért, hogy megszerezzék.
Diana elgondolkodó arckifejezéssel megsimogatja a bal szemöldökét. Ez a mi egyezményes jelünk szerint azt jelenti, hogy ne vállaljuk el az ügyet, hanem hagyjuk a fenébe az egészet. Azt hiszem, igaza van.
- Sajnálom, Mr. Johnson, de erre a munkára keressen valaki mást - mondom a férfinak, és kiteszem eléje a chipet az asztalra.
- Az informátorom azt mondta, hogy maguk a legjobbak - feleli a férfi, és egyelőre nem rakja el a kis adattárolót. - Hajlandó vagyok a szokásos tarifa dupláját fizetni, azt is elárultam maguknak, hogy mi van a szállítmányban. Akkor ezek után még mi a probléma?
- Üdvözlöm az informátorát, Mr. Johnson - bólintok, és felhajtom a maradék italomat. - A dolog túlságosan kockázatos ahhoz, hogy elvállaljuk.
- Ilyet még nem is hallottam! - néz körül csodálkozva a férfi. - Kezdem azt hinni, hogy az elsőáldozó lánykák egyesületébe jöttem tévedésből. Ha jól tudom, maguk abból élnek, hogy olyan ügyeket is elvállalnak, amilyeneket mások nem. Ráadásul nem is olcsók, de ez most nem fontos. Az ember fizesse meg a minőséget! Akkor viszont ennyi pénzért cserébe ne legyenek fenntartásaik! Nem azt kérem maguktól, hogy nyírjanak ki harminc gyereket, vagy robbantsanak fel egy bevásárlóközpontot a hétvégi roham idején, amikor tele van emberekkel!
- Ez mondjuk igaz.
- Na látja! Arról nem is beszélve, hogy szerintem a dolog kockázata minimális! Csak annyi az egész, hogy teljes titokban kell tartani a melót. Ha nem szólják el magukat valakinek, akkor senki sem fogja tudni, hogy mit visznek a kocsiban.
Elhallgat, és fürkészően néz ránk. Egyikünk sem szól. Johnson ekkor remek pszichológiai érzékről tesz tanúbizonyságot. Felsóhajt, mélyen a zsebébe nyúl - ezúttal senki nem fog rá fegyvert - és mint aki a végére tartogatta az adu ászt, szép sorban lerak elénk az asztalra négy darab hitelkártyát. Diana egy diszkrét mosollyal elővesz egy elegáns, lapos kis leolvasó készüléket, és egyenként belehelyezi a kemény kis plasztik lapokat.
- Tizenötezer nujen van mindegyiken - mondja aztán közömbös hangon, miután ellenőrizte a kártyákon lévő összegeket. Őt nem sok dolog tudja kizökkenteni a nyugalmából.
- A tiszteletdíjuk fele, ahogy megállapodtunk - mutat a kártyákra a férfi.
- Rendben van! - döntök egy hirtelen sugallat hatására. Most már úgyis benne vagyunk. - Vállaljuk.
- Ennek nagyon örülök - nyugtázza elégedetten Johnson. - Minden adat rajta van a chipen, az, hogy hol kell átvenniük a szállítmányt, aztán mivel nem lenne szerencsés egy közúti ellenőrzésbe belefutniuk, a javasolt útvonalak, az úti cél, és minden egyéb. Két napon belül szeretném, ha elvégeznék a munkát.
- Úgy lesz.
- Rendben. Akkor, ha megbocsátanak...
Feláll, még egyszer végignéz rajtunk, aztán elköszön, és otthagy bennünket.
- Nagyon különös figura volt ez a "Mr. Johnson" - jelenti ki elgondolkodva Penge, a szamuráj, aki eddig a háttérbe húzódva a fal mellett állt, és nem szólt egy szót sem.
- Volt már dolgunk ilyenekkel - mondom ajkbiggyesztve. - Ez a szakma tele van furcsa alakokkal. Amíg fizetnek, addig nem érdekel, mit mondanak, vagy hogyan viselkednek.
- Szerintem ez más volt, mint az eddigiek - kapcsolódik be a beszélgetésbe Diana. - Egész idő alatt az volt az érzésem, hogy már találkoztunk az illetővel. De meg nem tudnám mondani, hogy hol.
- Nekem az a kis mutatványa tűnt fel a naranccsal, ami felett ti olyan könnyedén elsiklottatok - mondja Penge. - Pedig a dolog komolyabb annál. Hétköznapi embernek nincsenek ilyen képességei. Lehet, hogy a pasi titokban sámán, vagy mágus.
- Akkor viszont nem jött volna ide hozzánk, hogy segítsünk neki.
- Miért ne? Át akarta valakinek passzolni a piszkos munkát!
- Lehet, hogy a konkurens cég akarja így kompromittálni a másikat.
- Na jó! - emelem fel a kezem. - Itt be is fejezhetjük, mielőtt túlságosan belemelegednénk a vitába. Találgatások helyett inkább nézzük meg, hogy hogyan tudjuk a legjobban elvégezni a melót.
Felveszem az asztalról az adattároló chipet, és ezúttal én helyezem bele a saját leolvasó készülékembe. A következő percekben némán a kis képernyőre meredünk, mert a többiek a vállam fölött tanulmányozzák az adatokat.
- Egyszerű, tiszta meló - állapítom meg, miután végeztünk, és eltettem a chipet. Ekkor persze még nem tudhatom, hogy mekkorát tévedtem ezzel a kijelentésemmel.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2015-05-27 13:54 Kelvin

Kelvin képe

"Őt szívesen "puskavégre" kapnám, ha értik, mire gondolok!" Tudom, én vagyok a szemét állat, amiért lehúzom, de ezt komolyan jó ötletnek tartottad? Nem érzed, milyen olcsó, közhelyes benyomást kelt, főleg a "ha értik..." résztől, de én még az idézőjelet is elhagynám, a végén a felkiáltójelet meg végképp.
Van úgy, hogy az ember találkozik egy jó nővel, elbambul rajta, meg hasonló, szexista dolgok, aztán a csaj csinál valami számára teljesen hétköznapi dolgot, amitől olyan okádék ellenszenves lesz, hogy már egy "partont" sem érne meg, ha érted, mire gondolok! Írásban gyakoribb az ilyen. A helyedben átírnám.
"Jómagam szokványosnak mondható életutat jártam be, mielőtt az árnyvadászok nehéz, de becsületes - ne röhögjenek! - " Nem röhögtem.
Bő hatezer karakter a bevezető. Túlzásnak érzem egy novellánál, altatja az embert.
Szerezz valahonnan egy gondolatjelet. Wordben Ctrl-
"- Talán csodálkoznak azon, - kezdi Johnson egy " nem kell a vessző.
A központozást nem javítom, mert legtöbbször tök felesleges.
http://karcolat.hu/kozpontozas
Ha akarod, megtanulod, ha nem, viseld a következményeit. :) Ahogy nézem neked inkább a vesszőkkel van bajod, nem a központozással.
"- Mi a faszról lököd itt a rizsát, Brian? - röhög az ork, és hatalmasat szellent." Elkeserítő. Ha nem ismered a szlenget, ne erőltesd, mert hiteltelen.
"Tuggya aztat mindenki, hogy itten szart se ér a jómodor, ha nincs hozzá stukkered, amivel eekűdheted az annyába azt, aki kötözködni akar veled, bazmeg!" Ez viszont jó. :D
Közel 11ezer karakter, mire rátér a jövetele céljára.
" /csodálom, hogy ekkora hazugságra nem szakad a fejünkre az álmennyezet!/," Ezt miért pont így oldottad meg?
"Penge, a szamuráj," :D

Hát, nem tudom. Nekem nem tetszik, közhelyes párbeszéd, közhelyes karakterek, banális megbízás, brutál hosszú, felesleges bevezetővel.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2015-05-27 17:28 polgarveronika

polgarveronika képe

Becsülettel megmondom: nem szoktam fantasyt olvasni, és írni sem tudnék, mert úgy érzem, hogy ahhoz egy egész másfajta stílus, eszköztár, dramaturgia, gondolatközlési mód kell, mint az enyém, - de beleolvasva ebbe (csakis miattad!) -, most már mondhatom, hogy más kell oda, mint ez.
Nem elemzem, mert nem értek hozzá, de az tuti, hogy ez a fajta személyeskedő, vállveregetős, kvaterkázós ki-beszólás nem ebbe a műfajba illik.
Keresd meg a SAJÁT hangod!
Nézd végig a korábbi írásaid, és amelyikből a legtöbb akad, vagy amelyikhez igazán szívesen vonzódsz, talán az lesz a tied, a magadé:)
Üdv: V.
Később újra nekifutottam, mert nem éreztem hitelesnek a kritikai észrevételemet, hiszen én magam sosem írtam fantasyt (és akkor minek dumálok,:)). Inkább csak a személyes benyomásomra hagyatkozom: lehet, hogy jó lesz maga a történet, nekem a szövegbe ékelt ki-beszólás zavaró, főleg az elején, nekem az stílusidegen.
A nyelvtani hiányosságokra és egyebekre majd felhívják a figyelmed a hozzáértők.:)
Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2015-05-27 14:46 Para Celsus

Para Celsus képe

Üdv, jöttem kötözködni! :D
Két észrevétel. Az egyik, hogy hajlamos vagy felülfogalmazni, hogy úgy mondjam, túlírni dolgokat. Pl. itt:
"A férfi egyedül jött, ami viszont szokatlan, és a legritkább esetben fordul elő. " - a szokatlan és a legritkább esetben fordul elő redundanciát okoz. Naná, hogy ha valami szokatlan, akkor ritkán fordul elő! :D

A másik: mintha kicsit kidolgozatlanok lennének a karaktereid, ami pedig nem jó, mert nekik kéne elvinni a hátukon a sztorit. A narrátor-főszereplőről pl. megállapítja a megbízó, hogy milyen választékosan beszél, hogy nem is sötét agyú bunkó - mégis, a narrátornak kell pár hónap, amíg bepuffereli, hogy miért mutatkozik be minden megbízó Johnsonként :D

adatchip - a chipen mikroprocit értesz? Mert annak nem az adattárolás a profilja. (Ha át akarsz vinni egy filmet egy havernak, nem a négymagos procit veszed ki a gépedből, hanem a flash drive-ot, pl. :) )

kíber - direkt hosszú í?

"Általában nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy mi van egy csomagban, amit ránk bíztak /csodálom, hogy ekkora hazugságra nem szakad a fejünkre az álmennyezet!/, de ez most más dolog." - ezt a záró... vagyis perjelezést (nem, nem olyan perjel, mint az egyházban) narrációban még csak-csak benyeli az olvasó, de párbeszéd közben nem ildomos a használata.

A jazzdrog jó ötlet, kicsit a Dűne-féle melanzsra és a szemuta-drogra emlékeztet. De a muszlimok annyira odalennének a jazzért? :D

A központozásod tényleg nem jó, ami meglepő egy már publikált írónál.

Várom a folytatást, egyelőre nem sokat tudok mondani - a karakterek közt megtalálható a sci-fi vagy akciófilmek szokásos "dögös, de halálos" bigéje, az izomagyú srác (itt épp ork), a hallgatag nindzsa, és persze a karizmatikus (és borostás! :D ) góré.


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2015-05-27 16:10 Hematith

Hematith képe

Különösebb helyesírási hiba nem tűnt fel benne. Gondolom, nem is lenne jellemző rád:) A túltekert szóhasználat már más. Nem mindenkinek jön be.
Én is kicsit soknak találom. Sok helyen lehetne kurtítani rajta. Ahogy a történetvezetésen, infóadagoláson is. Próbáld majd meg.
Például hogy Mr. Johnson miért nem testőrökkel érkezett. Ezt feltünteted a főszereplő gondolataiban, majd rögtön utána az ügyfél is erről beszél. Talán felesleges ha nem is ilyen hosszan, de duplán írni róla.
Kis zavarok, amiket szóvá tennék:):
A máj az belsőség:) Az ork májjal kínálgatja Mr. Johnsont, utána húsdarabot köp ki. Vagy volt ott husi is?
A zárójeleket én sem szeretem, hasonlóan a többiekhez.
Sajnos a karakterekkel is bajom van kicsit, túl sablonosak. Tudom, a Shadowrunban - erre mindjárt rátérek még -, tele van ilyenekkel az utca, de mégis... És most nem ugrik be, az orkok tényleg ilyen visszataszítóak benne? Kubasik Átváltozva c. regényében egy troll a főszereplő, és nem az maradt meg, hogy milyen undorító. persze ez utóbbi nem lényeg, nem is komolyabb baj. A gond az - egyelőre - jól ismert klisékkel van. Meglátjuk.
Szeretem a Shadowrun-könyveket, a fanfictionök annyira nem jöttek be eddig.

sze, 2015-05-27 15:49 Giskard

Giskard képe

Végül is, mit csinál egy árnyvadász? Felkapcsolja a villanyt? :) :(

"Erről igazából nem kellene tudniuk, de elmondom" Ha nem kell tudniuk róla, miért mondja el? Ha viszont fontos a megbízás teljesítéséhez, miért nem kell tudniuk róla?

"- Ezt az egyet ne kérje tőlem, Mr. Smith! - rázza meg a fejét a férfi. - Mindnyájunknak jobb, ha nem tudják, mi van a szállítmányban." Ez kb olyan, mint a Ki ne nyisd! felirat egy ajtón. A tejföltől az uránércig mondhatna bármit.

"- Sajnálom, Mr. Johnson, de erre a munkára keressen valaki mást " Ez után elég könnyen meggyőzi őket.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

sze, 2015-05-27 17:19 Gitáros

Gitáros képe

Üdv mindenkinek!

Az alábbi szöveget már megírtam privátban az egyik kedves szerkesztőnek, aki üzent nekem a novellával kapcsolatban, mielőtt kitette, néhány gondolattal kibővítve ideírom nektek is, talán néhány dologra magyarázatot ad.

Ennek a novellának az a története, hogy 2000 körül, - jó 15 éve, - mindenféle témákba belekóstoltam, szinte mindent elolvasgattam, ami a sci-fi műfajon belül csak előfordul.
Többek között fantasy-t, azon belül pedig ú.n. "shadowrun" történeteket is.
Nem az én világom, de akkor azt mondtam magamnak, hogy ilyet én is tudnék írni.
Egy kockás papírra lejegyezgettem magamnak, hogy milyen kifejezéseket szoktak ebben a világban használni, milyen karakterek szoktak benne szerepelni, aztán nekiláttam.
Ez lett belőle.
Olyan jól sikerült - mások szerint, akiknek megmutattam, és akik járatosak ebben a világban, - hogy egy akkor készülőfélben lévő sci-fi folyóirat legelső számába be is küldtem, vissza is jeleztek, hogy elfogadják, és meg fog jelenni, amikor teljesen váratlanul meghalt a főszerkesztő, - aki a lap egyik társtulajdonosa is volt - és az egész dolog füstbe ment.
A lap nem jelent meg, - azóta sem, - a szerkesztőség szétszéledt, az írásom pedig fiókban (számítógépben) maradt.
A napokban találtam meg a lepusztult régi gépemben, kimentettem, és mindenféle változtatás nélkül beküldtem hozzátok.
Csak azért, hogy ha már annak idején megírtam, ne legyen az enyészeté - tudom, meglehetősen önző szempont.:D
Szerintem nincs benne üresjárat, nincs túlírva, - ez persze az én véleményem, - ez pont olyan, amilyennek lennie kell.
A terjedelmi korlátokat természetesen még nem nagyon ismerem a Karcon, hosszúnak hosszú a sztori, az nem kétséges.
De szerintem elég érdekfeszítő, ha valaki szereti ezt a műfajt, akkor, ha elkezdi olvasni, biztosan nem hagyja abba.
Még csak annyit, hogy a második rész tömény akció, - én eredetileg egyben szerettem volna megjelentetni, de a kedves szerkesztő lebeszélt, mondván, hogy nagyon hosszú a történet, amiben egyébként igaza van, de láttam én már a Karcon ennél hosszabb novellákat is, és tetszettek.
A fantasy nem az én világom, - lehet, hogy brutálisan hangzik, de nem is nagyon érdekel, - ez az egyetlen sztori, amiben ezzel a műfajjal egyáltalán foglalkoztam, "tanító bácsi, bocsánatot kérek, ígérem, többet nem fog előfordulni!"...:)

Kelvin.
"Van úgy, hogy az ember találkozik egy jó nővel, elbambul rajta, meg hasonló, szexista dolgok, aztán a csaj csinál valami számára teljesen hétköznapi dolgot, amitől olyan okádék ellenszenves lesz, hogy már egy "partont" sem érne meg, ha érted, mire gondolok!"
Igaz, csakhogy ezt a csajt már nagyon régen ismeri a főhős, tehát más a viszonyuk, mintha először találkoznának.
"Elkeserítő. Ha nem ismered a szlenget, ne erőltesd, mert hiteltelen." - írod.
Lehet, bár miután 15 évig zenészként dolgoztam a budapesti éjszakában, többek között nehéz fiúk és könnyű lányok társaságában, ezt az észrevételt csak némi fenntartásokkal érzem a magaménak - engedelmeddel...:)

polgárveronika
"Nem elemzem, mert nem értek hozzá, de az tuti, hogy ez a fajta személyeskedő, vállveregetős, kvaterkázós ki-beszólás nem ebbe a műfajba illik.
Keresd meg a SAJÁT hangod!"
Köszönöm, a saját hangom már régóta megvan, ez a shadowrun történet tőlem pontosan olyan távol áll, mint tőled.

Para Celsus
" Várom a folytatást, egyelőre nem sokat tudok mondani - a karakterek közt megtalálható a sci-fi vagy akciófilmek szokásos "dögös, de halálos" bigéje, az izomagyú srác (itt épp ork), a hallgatag nindzsa, és persze a karizmatikus (és borostás! :D ) góré."
Igen.
Sablonokból építkeztem, mintha egy tinédzsereknek szóló képregényt, vagy egy Boris Vallejo festményt nézegetnék, - bombázó csajokkal és tökéletesen kidolgozott testű fickókkal - nem is volt vele más célom.:D
Fogyaszthatóság, és akció, amennyi belefér.
(A folytatást a szíves figyelmedbe ajánlom, brutális!..:)

Hematith
"Sajnos a karakterekkel is bajom van kicsit, túl sablonosak."
Igazad van, - lásd fent - de direkt így lett megírva a sztori.:D

Végezetül.
A folytatáshoz mindenkinek felhőtlen, jó szórakozást kívánok! - már azoknak, akik egyáltalán kedvelik ezt a műfajt.:D

Miki

sze, 2015-05-27 17:22 Hematith

Hematith képe

Sajnálom, hogy végül nem jelent meg.
Ha pont olyan, amilyennek lennie kell szerinted, akkor szuper:)

sze, 2015-05-27 17:31 Gitáros

Gitáros képe

Bocs, ez utólag visszaolvasva elég nagyképűen hangzik, - amiért elnézést kérek, - de ez az akkori viszonyokra értendő, ma már valószínűleg meg sem írnám, de akkor a lap szerkesztői lezsűrizték, és megdicsérték - hangsúlyozom, olyanok, akik otthon voltak ebben a világban, én akkor sem, és ma sem értek hozzá, egyszerűen csak akartam egy jó pörgős sztorit írni ebben a műfajban.
Ennyi a története ennek a novellának.

Miki

sze, 2015-05-27 17:43 Hematith

Hematith képe

Semmi gond. Éppenséggel valóban megjelenhetett volna, mint fanfiction, durva hibák nincsenek benne.
Azért a véleményemet fenntartom, arról ugye, amit eddig olvastam:) Nem mindig jó direkt sablonokra építkezni, remélvén, hogy majd elsodor a tömény, brutál akció, amire szegény olvasó még csak várhat:)

sze, 2015-05-27 17:40 Kelvin

Kelvin képe

Nem értetted meg, a jó nős hasonlatom az írásodra vonatkozott. Hogy néha elég egy hiba, és elmegy tőle az olvasó kedve. Nem a karakterek viszonyáról beszéltem.
Azt csinálsz az észrevételemmel, amit akarsz, csak jeleztem, hogy gyenge, erőltetett az a mondat. Ha jól ismered ezt a világot, akkor írd meg jól. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2015-05-27 18:11 Gitáros

Gitáros képe

Igazad van, máskor jobban vigyázok.:D

Miki

cs, 2015-05-28 11:38 Para Celsus

Para Celsus képe

"Sablonokból építkeztem, mintha egy tinédzsereknek szóló képregényt, vagy egy Boris Vallejo festményt nézegetnék, - bombázó csajokkal és tökéletesen kidolgozott testű fickókkal - nem is volt vele más célom.:D
Fogyaszthatóság, és akció, amennyi belefér." - oké, erről az jut eszembe, amikor bármit kiadnak "ifjúsági regény" vagy "YA" kategóriában. "Mert az úgyis csak kölköknek lesz, azoknak jó ez is."

Szóval ízlés kérdése, és megértem, ha nem szereted a zsánert, de ha sablonokból építkezel, kliséket használsz "mert fantasyba megteszi az is" - akkor abból nem lesz jó fanta :D

Én pl. nem tudok horrort írni, nem az én világom - de ha egyszer mégis arra adnám a fejem, tuti, hogy igyekezném kikerülni az ezerszer elhasznált kliséket (pl. üres ház, ahol gyilkosságok történtek, pszichopata gyilkos, furcsa kislány, kísértetek, etc.)


"The Rainmakeeeer!"

p, 2015-05-29 06:51 Smilezolika

Smilezolika képe

Para, megihlettél. Itt egy lehetséges megoldás a klisés problémára.

A kísérteties, öreg ház egy erdő közepén állt. Elhanyagolt volt és csendes. Pontosabban csak majdnem csendes, mivel az emeletre vezető lépcső folyamatosan nyikorgott.
Egy kísértet használta. Egykori elhízott tulajdonos szelleme volt, aki még a túlvilágon sem tudott megszabadulni plusz súlyától. A lépcsőt kizárólag fogyás céljából vette igénybe, minthogy sem fent, sem lent nem volt konkrét dolga. Afféle fitnesz szellemként szaladgált rajta.
A furcsa, karikás szemű kislány hálóingben, babával a kezében, a lépcső alatti kamrában lakott és mindig csendben volt. Ez persze nem jelentette azt, hogy a lépcső nyikorgása ne idegesítette volna halálra. Alig várta, hogy a szellem végre lefogyjon, amire nem volt sok esély, mivel már kétszáz éve nem jött össze. A lány persze elhagyhatta volna a kamrát, de nem tette, hiszen furcsa kislány volt.
A pszichopata gyilkos szintén a házban tartózkodott. Nemrég jött, de nem nagyon tudott mit kezdeni magával. A szellemet ugyan szurkálhatta volna, de minek, a furcsa kislányról pedig nem tudott, miután az némán idegeskedett a kamrában a kövér kísértet miatt.
A gyilkos egy darabig maga elé meredve ücsörgött, majd sírva fakadt tehetetlen dühében.
A kísértet annyira meglepődött a zokogó, rosszarcú férfi láttán, hogy rövid időre abbahagyta a lépcsőzést. A kislány örömében kirontott a kamrából.
A gyilkos meglátta őt, és azonnal boldogan homlokon szúrta. A kislány erre mérgében átharapta az ütőeret a gyilkos nyakán.
Nem sokkal később három kísértet lépcsőzött fel s alá. Egy azért, mert kövér volt, kettő pedig azért, mert nem volt jobb ötlete.

p, 2015-05-29 07:01 Para Celsus

Para Celsus képe

Hm, ez jó! Esetleg megírom a folytatását, amiben egy békés pszichopata gyilkos ágyba vizel és állatokat kínoz, közben a Hello Kitty főcímdalát dúdolgatja, és csak arra vár, hogy az emberek meg- és elismerjék őt, és olyan szeretetben és rajongásban részesítsék, mint a Hannibal Lecter-filmek főgonoszát - ám szerencsétlenségére egy nap gonosz greenpeace-esek törnek gyilkosunkra, análisan abuzálják, majd miután tesznek egy sikertelen kísérletet, hogy lenyúzzák a bundáját (a nyúzás menne, csak a szőrmennyiség hibádzik), eladják őt egy laboratóriumba, ahol állatkísérleteket végeznek rajta.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2015-05-29 13:31 Smilezolika

Smilezolika képe

Lesz vele dolgod.

p, 2015-05-29 15:30 Para Celsus

Para Celsus képe

Na vaihu toité, ahogy mondani szokás.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2015-05-29 06:46 Gitáros

Gitáros képe

"megértem, ha nem szereted a zsánert, de ha sablonokból építkezel, kliséket használsz "mert fantasyba megteszi az is" - akkor abból nem lesz jó fanta.:D - oké, de hamarabb is szólhattál volna. Úgy jó 15 évvel ezelőtt...:)
"Én pl. nem tudok horrort írni, nem az én világom". - Hát, erre azért nem mernék megesküdni, miután elolvastam a Boszorkányvágta c. művedet. Abban vannak olyan színtiszta horror elemek, - jó értelemben, és baromi magas színvonalon megírva, - hogy öröm volt olvasni.

Egy teljesen más téma: "jó fanta".
Erről az jutott eszembe, hogy én még annak idején, az akkori NSZK-ban ittam igazi, jó Fantát.
Amit nálunk Fanta címen lehet kapni, az annak a nyomába sem ér.:D

Miki

p, 2015-05-29 07:03 Para Celsus

Para Celsus képe

Hát mert itthon volt helyette Márka... ú-lala! :D

https://www.youtube.com/watch?v=UqIabiGxdxY
Ezeket simán el tudnám képzelni egy horror-fantasy főgonoszaiként.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2015-05-29 15:47 Gitáros

Gitáros képe

Sőt, még olyan is lehetne, hogy valaki úgy lesz öngyilkos, hogy halálra issza magát egy rekesz Márka üdítővel, és a kiürült üvegek ide-oda gurulnak a holtteste mellett...:)

Miki

p, 2015-05-29 15:55 Para Celsus

Para Celsus képe

Egyébként a fizikából tudjuk, hogy a természetben megfigyelt törvényszerűségek pusztán statisztikai jellegűek. Ahogy nem lehet megjósolni egy elektron útját, úgy nem lehet biztosan tudni, hogyan fog viselkedni egy üveg Márka. Az eddigi megfigyelések szerint milliónyi esetben az ember itta meg a Márkát, de nem lehetetlen, hogy milliárd esetből egyszer fordítva történik, és a Márka issza meg az embert. (Mondjuk kiszívja belőle a nedvességet.)


"The Rainmakeeeer!"

p, 2015-05-29 19:02 Gitáros

Gitáros képe

"nem lehetetlen, hogy milliárd esetből egyszer fordítva történik, és a Márka issza meg az embert. (Mondjuk kiszívja belőle a nedvességet.)"

Ilyen magas labdákat talán nem kellene feladnod egy Vízöntőnek, - amelyik állítólag a legkreatívabb, legfantáziadúsabb asztrológiai jegy, ami magamat ismerve, egyáltalán nem tűnik túlzásnak...:)DDD

Emberi testből egy Márka által kiszívni a "nedvességet", nem is olyan elképzelhetetlen, ha az illető Márkát mondjuk Márka Szibylla Evelynnek hívják...:)

Miki

p, 2015-05-29 19:16 Roah

Roah képe

Off!

Vááá!
A Karcon nagyon sok vízöntő van! :D
Obb, Kelvin, Dóri, Hantos Norbi, Dana, és ő... én is. :D (Meg még ki tudja, mennyi lehet?!) Februárban libasorban ünnepelhetnénk. Pont Parának írni egy ilyet? Nem tudhatod: engem simán vízöntő-fetisisztának szokott mondani. :D
Tudtad, hogy a vízöntők valahogy bevonzzák egymást? És azt, hogy - Dana írta még, a születésnapi fórumban, mert régen az is volt a portálon -, állítólag a világon mi vagyunk a legkevesebben? ;)
És az utolsó: a fáma szerint fel is ismerik egymást. ;)
Mikori vagy? (Csak hónap, nap. ;) A másik leggyakoribb jegy - amiket ismerek a Karcról - a Nyilas. :))) És egy, azaz egy szűzről tudok. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2015-05-29 20:30 Gitáros

Gitáros képe

február 14.
Valentin (azelőtt Bálint) nap.

Anyám, - aki eléggé jártas az ilyen dolgokban, - mondogatta régebben, hogy biztos azért vagyok mindig olyan "fellegekben járó", a hétköznapi dolgokban kevésbé gyakorlatias, mert Vízöntő vagyok. Szerintem igaza volt.
Mi vagyunk a legkevesebben? A jóból keveset adnak, hahaha!
Annak örülök, hogy Te is Vízöntő vagy. Lehet, hogy azért érezzük magunkat úgy nagyjából egy hullámhosszon egymással, szinte már a kezdetek óta.:D

Miki

szo, 2015-05-30 07:19 Roah

Roah képe

Miután olvastam, mit írtál, volt egy futó gondolatom arról, hogy Valentin-napi vagy. :D Ez komoly! :)))

A tegnapi felsorolásból kimaradt Adachi - ő is az. .)))

Nem tudom, tényleg nem, de abban most már lehet valami, hogy felismerik egymást. ;) (És a helyi nyilasok is; Sren, Kenta, Chim és Randy Cain.)

Pedig szkeptikus vagyok.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2015-05-30 07:49 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Érdekes, mert nagymamám is Valentin-napi, mégis tökéletesen ellentettje volt minden "vízöntő tulajdonságnak". Pontos, precíz, szabályszerető, rendezett, könyvelő. :D (Bár állítólag egészen kreatívan is tudta vezetni a könyveket.) Pont, mint édesanyám - egyre jobban hasonlít a Mamára -, aki szűz.
[Úíristen! Anyukám szűz? Akkor ezért monfják, hogy öcsém feltűnően hasonlít Jézusra. Így érthető.]

Egyébként megnéztem, aki a határon született, az lehet, hogy nem is vízöntő. Szóval lázadhatok az ellen, hogy kreatívnak bélyegeztek, mert nem is. (És nyugodtan utálhatom a Hair-ből az Aquarius-t.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2015-05-30 08:51 Roah

Roah képe

Ez jó - dolgozzak bárhol, egy idő után - általában két hét után -, megmondta bárki, melyik az íróasztalom, vagy szekrényem. :D A munkámat évekre vissza tudták követni, annyira precíz volt. Meg az otthonom! :D Mondjuk most már mindennel azon vagyok, hogy leszokjak az őrült takarításokról, ahogyan a barátok hívnak, zárlatos takarítónő :D, és felfogjam végre, hogy a lakás van én értem, nem én a lakásomért, az ember otthona nem egy múzeum :D. Vagy külső összehangolásával, amiért rendre megkapom, hogy rajtam minden mindennel összefügg. :D Szabályos, szabályszerű - holott az egyik legnagyobb lázadónak, rebellisnek tartom magam, akit a hátán hordott a föld. A lázadás, ellenszegülés sokukban megmutatkozik, csak ez nem azonos, maga a lázadás oka. Majd' mindegyikben van valami, ami sajátosan rebellis. Különc. Azt olvastam - és ez volt eddig a legnagyobb egyezés a vízöntőknél -, hogy az egyik legjellemzőbb vonásuk az ambivalencia. Szélsőségesek, gyakran ellentmondásosak, gyakorlatilag ettől válnak kívülálló szemmel kiszámíthatatlanná. Egyszerre nagyok és kicsik, egyszerre nőies és kislányos, egyszerre kisfiús és férfias, egyszerre van egójuk és közben nincs önbizalmuk, egy szikrányi sem, egyszerre élik úgy az életet, hogy cárpe diem, aztán mégis megfontolják, mire költsenek hó végén, egyszerre zsenik és elveszettek, egyszerre bizonytalanok és határozottak, egyszerre igazodnak el bárki lelkében, magukra nézve pedig érzelmi autisták is akadnak köztük - tényleg rettentő ambivalensek. Borzasztó nagy a vonzódásuk a művészethez - festészet, irodalom, zene, filmipar -, a szellemiség mindenek felett. És még valami: hiperérzékenyek. :))) Mivel azok, ezt hajlamosak kivetíteni a külvilágra is. Hiszik, hogy a világon mindenki ilyen. Valahogy ettől is nőhet nagyra a szívük. :))))

**Ó, a két legfontosabbat majdnem kihagytam! :)))))
Vakmerőség és hirtelenség. Fúú, ha van felismerési megnyilvánulása egy vízöntőnek, legyen az férfi, vagy nő, ezek azok. Szerintem - hirtelen esnek szerelembe, aztán ahogyan jött, úgy múlik - ezt úgy jellemezte egy horoszkóppal foglalkozó szakirodalmár, "hogy időnként úgy érzi, hogy szerelmes" :D -, hirtelen harag, hirtelen sírás, hirtelen lenyugvás, hirtelen jókedv, hirtelenség a sokadikon. :D (Emiatt a hirtelenség miatt nagy előszeretettel kérnek bocsánatot, ha rossz fát tettek a tűzre.) És a bátorságuk. Rettentően merészek. Állítólag a világ első űrhajósai, autóversenyzői, meg csupa olyan tevékenység elvégzői, ami kockázattal jár, életveszéllyel, vízöntő nevéhez köthető.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2015-05-30 13:37 Para Celsus

Para Celsus képe

Olyat is hallottam, hogy a vízöntők (kisbetűvel) a legszerényebbek, de téged ismerve ez inkább tűnik túlzásnak :D

Én Johann Wolfgang Goethével és Robert Merle francia regényíróval születtem egy napon, de egyikükre sem hasonlítok. (Tekintve, hogy mindkét úriember visszavonhatatlanul halott, ennek csak örülni tudok.)


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2015-05-30 16:15 Gitáros

Gitáros képe

"Olyat is hallottam, hogy a vízöntők (kisbetűvel) a legszerényebbek, de téged ismerve ez inkább tűnik túlzásnak :D"

Vettem a poént, de irányodba megnyilvánuló minden tiszteletem mellett, meg kell jegyeznem, hogy asztrológiai jegyeket MINDIG nagybetűvel írjuk-írják.:D
Vízöntő, Nyilas, Bika, Mérleg, stb.
De ezt egy olyan magasságokban leledző zseninek, mint Te, nem kell tudnia. Elég, ha mi, földi halandók tudjuk...:)DDD

Miki

szo, 2015-05-30 16:42 Roah

Roah képe

Én reggeli anti-frissességem okán, népies nevén álmosságból nem figyeltem eléggé a nagybetű vs kisbetű elkövetését a horoszkópok helyesen leírt elnevezését illetően. :D
Egyébként, kedves Szűz - most figyeltem, naggyal írtam! :)))) -, én Verne Gyulával születtem egy napon. Nem hinném, hogy lenne jelentősége; ez a vízöntősködés a Karcon nálam csupán csak érdekességként van jelen. A Vízöntők egy helyen való csoportosulása. Soha életemben nem láttam még egy helyen ennyit belőlük, csak itt. Tudományos fantasztikum? Végül is...Verne az egyik atyja a műfajnak. :)))

És igen, elnézést kérek tőled, Drága Szűzem, ha esetleg ez az észrevétel, a Vízöntőkre való, valami megkülönböztetésszerűséget sugallt; ahogyan mondtam neked ma: kicseréltem a szavakat. A statisztikai megfigyelésemben. Szűzre.
Nem esett valami jól, és valóban úgy tűnhet, mintha ez valami nagy különlegesség lehet. Nem, nem az. Csak érdekesség.
Szóval bocs, ha valami másként jött le neked, mint aminek szántam. :)))

És nem hazabeszélek! :D Amikor a szerénységükre fogok utalni. Ismerek olyan Vízöntőt, aki hűdehúha keménynek, magabiztosnak, erősnek mutatja magát, azt hinnéd, mekkora egója van, mennyire ajha - aztán odabent egy puding lapul. :))) Mert vagy jól ír, és elhiteti magáról, hogy egy befutó máccsó, meg minden, vagy jó színész - de hogy valódi önbizalma nincs, az biztos.

Mi van, ha ez a szitu is hasonló? :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2015-05-30 17:16 Para Celsus

Para Celsus képe

Ne higgy a dezinformációnak, csaje! :D


"The Rainmakeeeer!"

v, 2015-05-31 08:13 Para Celsus

Para Celsus képe

Nyugi, nincsenek komplexusaim egy csillagjegy miatt sem. :D :D


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2015-05-30 17:15 Para Celsus

Para Celsus képe

Örülök, hogy örülsz, amiért sikerült megtalálni a caps lockot a billentyűzeten :D
Áh, szerény személyem szerény javaslata abból állt, hogy ha személyre használod a vízöntőt, írd kisbetűvel. A csillagkép nagybetű, a csillagjegy nagybetű, de ha egy vízintő emberről beszélsz (határozatlan névelővel), akkor az ugyanolyan csoportot megjelölő köznév, mint a különböző népnevek.
Anglia - angol pl.
Persze nem durva hiba (tán nem is hiba) nagybetűvel önteni a vizet (azért nézhető el, mert ez egyfajta megkülönböztetést segít), de elegánsabb kicsivel, ha magadról beszélsz :D


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2015-05-30 20:32 Gitáros

Gitáros képe

Én nem tudom, hogy miért akadunk össze több-kevesebb rendszerességgel itt a fórumon, - a dolog lelki hátterét talán megvilágíthatná egy szakember - de személyre használni bármelyik csillagjegyet, nem lehet kisbetűvel.
Mondok egy példát. (Írásban jobban kiütközik a felvetett probléma.)

Első változat:
A nagyapám nyilas volt, a nagyanyám meg még szűz, amikor a 40-es években találkoztak.

Második változat:
A nagyapám Nyilas volt, a nagyanyám meg Szűz, amikor annak idején találkoztak. Kiderült, hogy az asztrológiai jegyeik alapján jól összeillenek.

Nem ugyánáz! - ahogy Hofi Géza mondta annak idején.:D

Én legutoljára akkor voltam vízöntő - kisbetűvel, - amikor véletlenül feldöntöttem az ásványvízzel teli poharat az ebédlőasztalnál.:D
Az asztrológiai jegyek nagybetűvel való írásában - és ez most komoly, - semmiféle nagyképűséget, kivagyiságot, beképzeltséget nem kell feltételezned, mert nincs benne...:)
Üdv!

Miki

szo, 2015-05-30 20:42 Para Celsus

Para Celsus képe

Ó, ahogy a jereváni rádióban mondanák, nem én és nem feltételezem, a többi stimmel :D


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2015-05-30 22:07 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Azért csak ne olyan hevesen.
http://www.e-nyelv.hu/2009-03-08/kos-vagyok-vagy-kos-vagyok-vizonto-hava/

Hivatalos állsáfoglalást nem találtam a témában, de a csillagkép neve biztosan nagybetű, tehát ettől megkülönböztetendő a csillagjegy - mivel tulajdonság - kisbetűs, de használható nagybetűs alakban is. Vagyis mindenkinek igaza van.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2015-05-31 09:14 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

"de személyre használni bármelyik csillagjegyet, nem lehet kisbetűvel..."

Tehát szerinted ez a mondat így helyes: "A kupéban egy Angol, egy Német és egy Holland férfi ült..."?

Szerintem inkább Parának van igaza.
A példád pedig sántít. Félreérthető, szándékosan rossz a fogalmazás. Ha valaki egy írásában így fogalmazna, azt itt szétcincálnák. mert ha elolvasod a példamondatod, az nem csak azt jelenti, amit te mutatni akarsz vele, hanem, ( az "amikor" mutató névmási határozószó miatt) mögöttes tartalomként, az is a jelentései között van, hogy a "40-es években" ugyan az egyik nyilas volt, a másik szűz - de később ez változott. Tehát lehet, hogy '45-ben már az egyik kos, a másik pedig halak volt. :-)

De az igazság valahol félúton ( a Dóra által linkelt cikk környékén) van. A szövegkörnyezet dönti el, hogy indokolt-e nagybetűs írásmód, de az alap felállás az, hogy ha csillagjegy nevének funkciója a szövegben egy tulajdonság megjelölése, akkor kisbetűvel írjuk, mivel pont olyan tulajdonság mint pld. a hajszín.

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

szo, 2015-06-13 10:46 Gitáros

Gitáros képe

"de személyre használni bármelyik csillagjegyet, nem lehet kisbetűvel..."

Tehát szerinted ez a mondat így helyes: "A kupéban egy Angol, egy Német és egy Holland férfi ült..."?

Nem tudom, ki hogy van vele, de én Angol, Német, vagy Holland csillagjegyű emberekről még nem hallottam, ezért a kérdést némileg értelmetlennek, vagy inkább átgondolatlannak tartom...:)

Miki

v, 2015-05-31 09:49 polgarveronika

polgarveronika képe

Hopsz, a példamondat értelemzavaró:
"Első változat:
A nagyapám nyilas volt, a nagyanyám meg még szűz, amikor a 40-es években találkoztak.

Második változat:
A nagyapám Nyilas volt, a nagyanyám meg Szűz, amikor annak idején találkoztak. Kiderült, hogy az asztrológiai jegyeik alapján jól összeillenek."

Az értelmet az *Amikor* szócska zavarja. Ugyanis ez azt jelenti ebben a formában, hogy akkor, amikor találkoztak, az egyik ilyen, a másik olyan volt, de ez később változott vagy változhatott. Márpedig nem. A Szűz az Szűz marad, és a Nyilas is az marad, független az évjárattól. (nagybetűvel)
Vagyis.: érdemes egy kicsit átszabni a mondatot:
A nagyapám és a nagyanyám a negyvenes években találkoztak. Jól összeillettek az asztrológiai jegyeik alapján, ugyanis nagyapám Nyilas volt, a nagyanyám pedig Szűz.
Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

v, 2015-05-31 14:46 Gitáros

Gitáros képe

Legyünk konkrétak.

A "nyilas" szónak két értelme van Magyarországon - sajnos... (Más, szerncsésebb országok ebből kimaradtak).

Tehát, ha azt írom, hogy a nagyapám nyilas volt, (kisbetűvel), akkor - ha a ti logikátokat követjük, - nem lehet tudni, hogy asztrológiai értelemben volt-e nyilas, vagy pedig annak a borzalmas szervezetnek a tagjaként.
Pedig igen.
Kisbetűvel írva a "nyilas"-t, senkinek nem jutna eszébe holmi asztrológiai dolgokra gondolni, hanem egyből a gyilkos társasághoz való tartozás ugrik be.
Éppen ezért, - szerintem, - egy pillanat alatt egyszerűvé és világossá válik minden, ha a csillagjegyeket nagybetűvel használjuk.
Én általában mindig mindenben a logikus megoldásokat próbálom megtalálni - több-kevesebb sikerrel.

Miki

v, 2015-05-31 16:14 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

"Tehát, ha azt írom, hogy a nagyapám nyilas volt, (kisbetűvel), akkor - ha a ti logikátokat követjük, - nem lehet tudni, hogy asztrológiai értelemben volt-e nyilas, vagy pedig annak a borzalmas szervezetnek a tagjaként." - Erre írtam, hogy a szövegkörnyezet a döntő.

"Kisbetűvel írva a "nyilas"-t, senkinek nem jutna eszébe holmi asztrológiai dolgokra gondolni, hanem egyből a gyilkos társasághoz való tartozás ugrik be." - Ez nem mindig és mindenkire igaz.

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

szo, 2015-06-13 13:35 fawcett

fawcett képe

Drága Mikikém! Ha a fenti okfejtések igazak, akkor máris értem, hogy a nagyapámat miért ütötték ’51-ben. Történt, hogy az elvtársak – akik hat éve még nyilasok voltak – bikacsökkel presszionálták, hogy vallja be, együtt menetelt Szélesivel (pardon: Szálasival), de ő folyamatosan azt hajtogatta, hogy „nem, kérem, én nem nyilas voltam, hanem vasöntő.” Duplán hazudsz, kutya! – kiáltá ekkor egy őrnagy – nagyon jól tudjuk, hogy júniusban születtél! – Az elvtárs alighanem „vízöntőnek” hallotta a vasöntőt. Ekkor a nagyfater – aki a Tolnai Világlapja asztrológiai rovatán szocializálódott – kapásból rávágta, hogy „ő nem Ikrek”, miután rugdalni kezdték és azt üvöltötték az arcába, hogy tudnak a testvéréről, aki nem mellesleg már aláírta a vallomást! Hogy a történet kerek legyen: nagyapám a dédszüleim egyetlen gyermeke volt :)