Aréna: Fagypont alatt

 Aréna: Fagypont alatt

 

A szekér lassan haladt, hősünk csak akkor ébredt fel, amikor érezte, hogy csúszik hátrafelé. Megpróbált belekapaszkodni valamibe, de nem talált fogást, így nekicsapódott a kocsi hátuljának.
– Mirkel, mit csinálsz? – kiáltotta előre társának kérdően.
– Nyugalom, csak egy kis emelkedő.
– Kis emelkedő? Ha nagyobb erővel vágódok oda, már nem lennék a szekéren.
Társa csak legyintett, majd tovább figyelte az utat. Egy havas hegy oldalán lévő ösvényen haladtak felfelé. Kora délután volt, a nap fénye miatt ragyogott a körülöttük lévő tiszta hó. A levegő nem mozgott, csend ült a környékre. A harcos felkúszott a szekéren, majd lehuppant Mirkel mellé a bakra.
– Mit keresünk itt? Egyáltalán hol van ez az „itt”?
– Ez a Kheros hegység, tetszeni fog a hely, ahova megyünk – mosolyodott el a társa.
– Mi lehet annyira jó egy ilyen hideg helyen?
– Fogd! – nyújtott oda egy vastag bundát hősünknek.
– Előbb is odaadhattad volna – mérgelődött a harcos, miközben magára terítette a szőrmét.
A hegyi ösvény meglehetősen keskeny volt, óvatosan kellett irányítani a szekeret, de hősünk társának ez nem okozott gondot. Néhány évvel ezelőtt még csak egyszerű kocsisként tengette napjait, aztán kezdett el mecénáskodni. Azóta segít a harcosnak megszerezni a küzdelmekhez szükséges felszerelést, és bejuttatja a legnevesebb arénákba.

 

Két óra utazás után megérkeztek az ösvény végéhez. Hatalmas vaskapu magasodott előttük, mögötte pedig egy út vezetett a hegy belsejébe. A bejárat előtt tábortűz lobogott, aminél egy ember melegedett. Amint észrevette a közeledő szekeret, felpattant, és odasietett az érkezőkhöz.
– Megállj! Kik vagytok és mi dolgotok itt? – kérdezte mogorván, miközben fújta, és dörzsölgette kezeit.
A férfi tetőtől talpig vastag bundát viselt, ami alól kilátszódott kopott páncélja. Övén méretes fejsze pihent, arra várva, hogy lesújtson néhány akadékoskodóra. Beesett arcán nem látszódott az elszántság apró jele sem, de tekintete valahogy mégis határozott volt.
– Be szeretnénk menni – felelte Mirkel.
– Hát aztán minek? – kérdezett ismét, miközben kezét a fejszén pihentette.
– Van itt egy harcos, aki meg szeretne mérettetni az arénában.
Az őr tekintete átvándorolt a bakon ülő másik férfira. Végignézett rajta, majd grimaszolva válaszolt:
– Nem idevaló.
– Ezt meg hogy értsem? – állt fel a harcos.
– Ülj le! – parancsolt rá Mirkel.
A kapuőr harsányan felnevetett.
– A bátorság nem lesz itt elég, de menjetek.
Az őr lesöpörte a vaskapu melletti csörlőről a havat, majd megragadta, és forgatni kezdte. Hangos nyikorgás kíséretében kitárult a bejárat, és a szekér behajtott rajta.

 

Széles ösvény vezetett a hegy belseje felé. Csak a szekér halk zötykölődése volt. Néhány perc múlva beszélgetések hangja csatlakozott a kocsi monoton zörgéséhez. Egy őrjárat haladt el mellettük. A fal mentén fáklyák lobogtak, amik bevilágították az egész helyiséget.
– Már nem vagyunk messze – konstatálta Mirkel a távolból hallatszódó zajok alapján.
Hamarosan megérkeztek egy nagy faajtóhoz, ami mögül vidám zene és hangos nevetés szűrődött ki.
– Egy fogadó? Itt? – kérdezte a harcos értetlenkedve.
– Pontosan.
Mirkel leugrott a bakról, és öklével bedörömbölt az ajtón. Az ajtó egyik szárnya résnyire kinyílott, és egy bozontos alak dugta ki rajta a fejét.
– Mit akartok? – kérdezte gorombán.
– Az arénaharcra jelentkezni, eressz be!
– Na, akkor befelé!
Hősünk társa visszaült a bakra, és bevezette a szekeret az ajtón. Benn vidám volt a hangulat. Félrészeg emberek iszogattak az asztaloknál, az egyik sarokban néhány férfi játszott lanton. Az egész helyiséget belepte az erjedt pia szaga.
– A szekeret oda vigye! – mutatott a kijelölt helyre a bozontos férfi.
– Nézz körül addig – tanácsolta Mirkel a harcosnak.
Hősünk leszállt, és a pulthoz sétált.
– Mit adhatok? – kérdezte a pultos.
– Legyen, mondjuk egy korsó sör.
– Ajánlhatok inkább valami különlegesebbet?
– Ki vele!
A kocsmáros matatni kezdett a mögötte lévő szekrényben, majd elővett egy halványkék folyadékkal teli üveget, ami itt-ott jégvirágos volt. Gyorsan letette a pultra a fagyos italt, és dörzsölgetni, lehelni kezdte a kezeit.
– Nagyon hideg, de egyben különleges is.
Hősünk elgondolkodott. Akárhányszor eddig elfogadott valamit idegentől harc előtt, mindig pórul járt. Először a beragadt kard, majd a kettétört íj okozott gondot neki. Mirkel éppen akkor érkezett a pulthoz.
– Hm, jégpálinka – jegyezte meg, és intett a pultosnak, hogy töltsön neki egyet.
A pohár oldala azonnal megfagyott, ahogy a hideg folyadék elérte azt. Mirkel megmarkolta a jeges italát, és egy húzásra megitta. Egy pillanatra kirázta a hideg, de aztán elégedetten felsóhajtott. A harcos tátott szájjal figyelte az eseményeket, majd dicsérően így szólt:
– Ez igen!
– Amikor itt járok, muszáj meginnom egy pohárral, nagyon kellemes ital, nem próbálod ki?
– Tudod, mi volt, amikor legutóbb elfogadtam valamit egy idegentől.
– Ugyan már, ezt én állom – nevetett Mirkel, majd kért társának is egy jégpálinkát.
Hősünk megitta az italt, majd rövid émelygés következett. Néhány perc múlva a pultra csapott, és kijelentette:
– Ez egy remek ital!
– Tudom – nevetett Mirkel. – Na, menjünk a szervezőhöz!
Elköszöntek a kocsmárostól, és elindultak a lépcső felé, ami az arénamester szobájába vezetett.

 

Mirkel bekopogott az ajtón, és odaszólt a társának:
– Te maradj itt, amíg beszélek a szervezővel!
– Miért?
– Őrködj! – mosolygott a mecénás, majd belépett az ajtón.
A harcos letelepedett a rozoga lépcsőre, és várta a fejleményeket. Közben észrevette, hogy a pultnál nem nagy a forgalom, így támadt egy jó ötlete. Odasétált, és rendelt még egy pohár jégpálinkát.
– Elfogyott – jelentette ki határozottan a kocsmáros.
– Na, ne szórakozzon, hisz az előbb még egy egész üveggel volt! – értetlenkedett a harcos.
– Nincs, és kész!
A pultos néhány tiszta poharat helyezett el a szekrényben, majd leült a székére és rövid időn belül elaludt. Hősünk ekkor újból felbukkant, odasompolygott, és óvatosan kinyitotta az öreg komódot, amiben az italok voltak. Azonnal rábukkant a fagyos hűsítőre, és gyorsan magához vette azt.
– Hé, te! – kiáltott rá az egyik vendég, aki a közelben iszogatott.
– Hozzám beszélsz? – kérdezett vissza a harcos, majd gyorsan a háta mögé rejtette a piát.
– Igen, mit művelsz ott?
– Csak körülnéztem.
– Itt nem tűrjük az ilyen szaglászós fickókat, mint te – mondta fenyegetően a vendég.
– Talán félsz, hogy megérzik a szagodat?
Hatalmás nevetés támadt a helyiségben, de mindenki tudta, hogy mi fog következni. A zenészek gyorsabb ütemre váltottak, és néhányan félrehúzódtak. A férfi játszi könnyedséggel kapta fel a széket, amin korábban ült, és elhajította a harcos felé. Hősünk elbújt a pult mögött, majd nagyot húzott a jégpálinkából. A kocsmáros felébredt a hangos zajra, és észrevette, hogy megdézsmálták a készleteket.
– Bolond, mindenki csak egy pohárral ihat! – kiáltott rá a harcosra.
– Hát, akkor nekem szerencsém volt, tessék, fogja! – odadobta a pultosnak az italt, majd felállt. – Ideje távoznom.
– Nem mész te sehova! – mondta a dühös vendég, és hatalmas öklével megpróbálta leütni a harcost.
Hősünk elhajolt, a csapás pedig célt tévesztett. Ennek eredménye egy jókora lyuk lett a szekrény ajtaján. Kicsapódott a másik ajtó, és kilépett rajta az arénamester.
– Befejezni! – kiáltotta, majd lesétált a lépcsőn.
Odébb lökte a támadót, aztán a harcoshoz fordult.
– A küzdelem hamarosan kezdődik, menj a kapuhoz!
Mirkel magához hívta támogatottját, és együtt mentek a küzdőtérre vezető ajtóhoz.

 

Néhány percig csendben sétáltak egymás mellett, de aztán a mecénás megszólalt.
– Mi volt ez a felfordulás?
– Nem érdekes, csak egy dühös vendég – nevetett a harcos.
– Nos, rendben. Az ellenfeled egy nagyon különleges szerzet lesz.
– Különleges?
– Hallottál már a Renegátokról?
– Nem igazán.
– Hajdan mágusok voltak, de aztán a közelharc utáni vágyuk miatt elkezdték tanulmányozni a harcművészeteket is.
– Szóval csatamágusok?
– Majdnem, viszont ezek elárulták korábbi mestereiket, és nem tartoznak senkihez.
– Tehát egy gonosz, kívülálló és nagyhatalmú csatamágus lesz az ellenfelem.
– Mondhatni.
– Remek.
Megérkeztek a bejárathoz, egy tömör acélkapuhoz.
– Nos, amikor készen állsz, csak húzd meg azt a kart, és a kapu kinyílik – mondta Mirkel, és a falon lévő szerkezetre mutatott.
– Tudnom kell még valamit erről a Renegátról?
– Talán csak annyit, hogyha legyőzöd, akkor sokak szemében Paragon leszel.
– Micsoda?
– Példakép, sok sikert!
A mecénás visszaindult a fogadóba, a harcos pedig meghúzta a kart, mire a kapu lassan kitárult.

 

Hűs szellő csapta meg hősünk arcát, ahogy kisétált a küzdőtérre. A közönségből csak néhányan tapsoltak. A hely egy dolgot kivéve ugyanolyan volt, mint a többi aréna. A harcmezőt körbevette a lelátó, azonban a harcossal szemben egy hatalmas szirt magasodott. Leginkább egy fennsíkhoz hasonlított, de egyre jobban keskenyedett, ahogy a küzdőtér fölé ért. Csend ült az arénára. Hősünk lassan előhúzta kardját, és várt az ellenfélre, aki hamarosan meg is érkezett. Futóléptek zaja hallatszott, aztán egy férfi szökkent a szirtről a magasba. Rövid zuhanás után behajlított lábakkal ért földet. A talaj megrepedezett körülötte, és hó szállt fel az aréna területén.
– Lenyűgöző – állapította meg a harcos.
– Tudok jobbat is – mondta a Renegát, majd előrenyújtotta jobb kezét, mire egy kard jelent meg benne.
A csatamágus nem habozott, rohamozva támadta meg hősünket. Alig egy pillanat alatt kellett cselekednie, maga elé tartotta kardját, hárítva ezzel a csapást, de elveszítve egyensúlyát. Ezt kihasználva a Renegát kirúgta a harcos lábait, majd a magasba ugrott és a semmiből egy hegyes jégtömböt idézett elő. A kardja eltűnt, és mindkét kezét a feje felett tartotta. Nagy sebességgel megindult a jégdarab hősünk felé, aki gyorsan oldalra gurult, így mellette csapódott be a varázslat. Felkapta kardját, és hárította a levegőből érkező támadást. Ellenfele ismét a földön volt, pengéjét a kezében tartva. A harcos se késlekedett, egy ügyes mozdulattal lefegyverezte a Renegátot, akinek a kardja a levegőben megsemmisült. A csatamágus ismét felszökkent, de most egy-egy jégdárda jelent meg a kezeiben, amivel sebes támadást indított. Átsuhant a küzdőtér felett, és a levegőből támadt a harcosra. Hősünk előrevetődött, a dárdák pedig a falba csapódtak, a Renegát pedig elterült a talajon. Már készült volna egy újabb varázslatot indítani, amikor észrevette, hogy egy kard szegeződik az arcába.
– Nyertél, Paragon – mondta a Renegát lehajtott fejjel, a földön ülve.
– Reméltem is, hogy ez lesz – nevetett a harcos, az új példakép.
Hirtelen hatalmas rengés rázta meg az arénát, a lelátóról pedig elmenekültek az emberek. Lassú ütemet vett fel a földrengés, valami közeledett. Hangos üvöltés hallatszott, és széthullott a nézőtér egy része. A porban egy nagy alak rajzolódott ki.
– Egy jégóriás… – mondta elhaló hangon a Renegát.
– Mi?
– Csak akkor jönnek ide, ha megérzik a jégpálinka illatát.
– De itt mindenki azt issza!
Több idejük nem volt a beszélgetésre, mert a következő csapás mellettük ért földet. Az óriás egy tömör jégtömbbel csapkodott, de lomhasága miatt könnyen kikerülhető volt. Hősünk behúzódott egy nagyobb szikla mögé, a Renegát pedig követte.
– Mégis hogyan tudjuk legyőzni? – kérdezte a harcos.
– Egyszerű, csak tereld el a figyelmét!
A harcos nem nagyon értette a tervet, de nem volt más választása, kiszaladt a fedezék mögül. Előhúzta kardját, majd rohamot indított a jégóriás lába felé. A penge lepattant a jégpáncélról, de elegendő volt ahhoz, hogy elterelje a teremtmény figyelmét. A csatamágus előlépett, kezeit a magasba tartotta, ujjait mozgatni kezdte. Hirtelen az arénában erős légmozgás támadt, majd néhány pillanat múlva egy széltölcsér ölelte körül az óriást. A Renegát megfeszítette karizmait, és lángra lobbantotta a kézfejét. Néhány tűzgömböt küldött a tornádóba, majd rögtön utána még többet. Hangos üvöltés töltötte be az arénát, ahogy a jégóriás szenvedett a tűzcsapdában. Felhevült a teste, és lassan olvadni kezdett. Hősünk a törmeléken keresztül felmászott a lelátóra, majd odakiáltott a csatamágusnak.
– A kard nem lesz elég!
A Renegát kitartotta oldalra a jobb kezét, majd valamit mormolni kezdett. A varázsige elmondása után egy masszív harci kalapács jelent meg a kezében, amit egy újabb varázslattal felrepített a harcosnak.
– Használd ezt – mondta, majd fokozatosan elkezdte megszüntetni a mágiát a jégóriás körül.
Hősünk megmarkolta a nehézfegyvert, ami meglehetősen könnyű volt termetéhez képest. Amikor látta, hogy a varázslat teljesen megszűnt, futni kezdett a lelátó széle felé. A magasba szökkent, miközben a feje felett tartotta a pörölyt. Lesújtott a fegyverrel, egyenesen a jégóriás testét célozva. A becsapódás következtében repedések jelentek meg a jégpáncélon, és az óriás darabokra hullott.

 

Jégtömbök zuhantak a földre. Egy nagyobb törmelék alól előmászott hősünk, majd lesöpörte magáról a vastagon lerakódott havat. A pöröly eltűnt a Renegáttal együtt. Néhány perc múlva Mirkel szaladt a küzdőtérre, és nagyon megörült, amikor látta, hogy hősünk egészben van.
– Fogalmam sincs, hogy mi történt itt, de nyertél! – kiáltotta jókedvűen.
– Kétszer is.
Megérkezett az arénamester, és a romokkal nem törődve gratulált hősünknek, majd átadott neki egy fényes fadobozt, amin ez a szó állt: Paragon.

1.4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 1.4 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2013-04-25 01:20 craz

craz képe
1

kiáltotta előre társának kérdően. / lehet nem kérdően is kiáltani egy kérdőmondatot?
Egy havas hegy oldalán lévő ösvényen haladtak felfelé. / ? Az ösvény is havas volt, vagy csak a hegy? Egy szekér egyáltalán hogy férhet el egy ösvényen? :O
Kora délután volt, a nap fénye miatt ragyogott a körülöttük lévő tiszta hó. / Ugyan mi mástól ragyoghaott volna? :o
– Előbb is odaadhattad volna – mérgelődött a harcos, miközben magára terítette a szőrmét. / Ez most valami paródia lesz, vagy a kocsis haragudott valamiért a harcosra?
A hegyi ösvény meglehetősen keskeny volt, óvatosan kellett irányítani a szekeret, / ? Mondom egy ösvényen nem férhat el egy szekér, pláne egy hegyiösvényen!
hősünk társának / Ez olyan, mint a szobatársad apjának az unokaöccse? :) Tőled még paródiát nem olvastam, ha jól emlékszem. No lássuk akkor... remélem jobb léesz, mint az eddigi írásaid.
Azóta segít a harcosnak megszerezni a küzdelmekhez szükséges felszerelést, és bejuttatja a legnevesebb arénákba. / Ahol meghalnak tüdőgyuszi miatt, holmi oda nem adott bundák okán? :)
Hatalmas vaskapu magasodott előttük, mögötte pedig egy út vezetett a hegy belsejébe. / Mória? :)
A bejárat előtt tábortűz lobogott, aminél egy ember melegedett. / Az út közepén? :)
miközben fújta, és dörzsölgette kezeit. / kezét (ejnye-bejnye, ilyet miért írsz számos novellával a hátad mögött? :()
A férfi tetőtől talpig vastag bundát viselt / Olyat se láttam még. :)
A férfi tetőtől talpig vastag bundát viselt, ami alól kilátszódott kopott páncélja. / Értem, lyukas volt a bunda. :)
Övén méretes fejsze pihent, arra várva, hogy lesújtson néhány akadékoskodóra. / Olyan, mint a beszélő kardok Nemes Istvánnál, vagy Terry Pratchettnél? Bár, hogy fejsze, az új, igaz a Éj-Hajnal paródiákban volt beszélő ekevas is :)
Beesett arcán nem látszódott az elszántság apró jele sem, de tekintete valahogy mégis határozott volt. / Elhatározta, hogy azértse csap le a fejszével, bármennyire is akarja az? :)
– Be szeretnénk menni – felelte Mirkel. / Minő váratlan fordulat! ;)
– Nem idevaló. / Rasszista őr? :)
Széles ösvény vezetett a hegy belseje felé. / Látom ez az ösvény visszatérő motívum. :) Jó sokáig vájhatták a sziklába.
Csak a szekér halk zötykölődése volt. / Mi? A széles ösvény az előző mondatból? :O
A fal mentén fáklyák lobogtak / És mégis hogy? A padlóba szúrva? Egy barlangÖSVÉNYről van szó, nem? A fáklyák miért nem a falon voltak?
A fal mentén fáklyák lobogtak, amik bevilágították az egész helyiséget. / Milyen helyiséget? Mikor értek be egy helyiségbe? És ezt miért nem mondtad akkor?
Hamarosan megérkeztek egy nagy faajtóhoz, ami mögül vidám zene és hangos nevetés szűrődött ki. / Akkor hipp-hopp egy folyosóra kerültek közben? Hogyan? Mikor szálltak le a szekérről?
Mirkel leugrott a bakról, és öklével bedörömbölt az ajtón. / ??? Szekérrel mentek egy folyosón, ami egy ajtóban végződik? :O Ez hülyeség.
Az ajtó egyik szárnya résnyire kinyílott, és egy bozontos alak dugta ki rajta a fejét. / Kifér egy résen a feje?! :O
Hősünk társa visszaült a bakra, és bevezette a szekeret az ajtón. / Persze, bemennek egy szekérrel egy kocsmába. :/
Benn vidám volt a hangulat. / Ezt írd le még háromszor...
– A szekeret oda vigye! – mutatott a kijelölt helyre a bozontos férfi. / Mi a nyavalyát keresne egy szekér egy kocsmában? :O Ha a későbbiekben nem lesz valami szerepe, akkor csak simán baromság. :(
– Mit adhatok? – kérdezte a pultos.
– Legyen, mondjuk egy korsó sör.
– Ajánlhatok inkább valami különlegesebbet?
– Ki vele! / ?? Mert ugye egy ilyen felvezetés után eltitkolná, mit is akart két sorral feljebb? :o
A kocsmáros matatni kezdett a mögötte lévő szekrényben, / Mit keres egy szekrény egy kocsmában a pult mögött?
és dörzsölgetni, lehelni kezdte a kezeit. / kezét! Alapvető amatőr hiba, nem igaz, hogy itt a Karcolaton még sohasem hallottál/olvastál róla!
Hősünk elgondolkodott. Akárhányszor eddig elfogadott valamit idegentől harc előtt, mindig pórul járt. Először a beragadt kard, majd a kettétört íj okozott gondot neki. / ? Elfogad egy kardot, és a harcolászásig ki se húzza? :O Nemá'! Arról volt szó, hogy a mecénása felszerelte fegyverekkel, nem?
A pohár oldala azonnal megfagyott, ahogy a hideg folyadék elérte azt. / Ez már tényeg durva. Folyékony pohárba töltötte, ami az ital hőmérségletétől lett szilárd??
Egy pillanatra kirázta a hideg, / Kezdő alkoholista?
Hősünk megitta az italt, majd rövid émelygés következett. / Ez meg miféle mondat?
Hősünk megitta az italt, majd rövid émelygés következett. Néhány perc múlva a pultra csapott, és kijelentette: / Aha, néhány percig röviden émelygett - ha ő émelygett.
Elköszöntek a kocsmárostól, és elindultak a lépcső felé, ami az arénamester szobájába vezetett. / Ugye oda már nem szekérrel mentek?
Mirkel bekopogott az ajtón, és odaszólt a társának:
– Te maradj itt, amíg beszélek a szervezővel!
– Miért?
– Őrködj! – mosolygott a mecénás, majd belépett az ajtón. / Hát ez az épületes párbeszéd? :O :(
A harcos letelepedett a rozoga lépcsőre, és várta a fejleményeket. Közben észrevette, hogy a pultnál nem nagy a forgalom, így támadt egy jó ötlete. Odasétált, és rendelt még egy pohár jégpálinkát. / Ez az őrködés?
A pultos néhány tiszta poharat helyezett el a szekrényben, majd leült a székére és rövid időn belül elaludt. / Még jó, hogy ő egyszemélyben a pultos és a kocsmáros is, így nem tudja kirúgni magát. :/
A kocsmáros felébredt a hangos zajra / Mert ha halk zaj lett volna, akkor alszik tovább.
hogy megdézsmálták a készleteket. / Csak a jégpálinkáról volt szó! Ez nagyon kellemetlen, hogy folyamatosan eltitkolsz különféle dolgokat. Ráadásul semmi értelme, csak zavar és megakaszt. :(
– Ideje távoznom. / Jaj, itt éreztem, hogy valami hasonló fergeteges mondat jön... :(
– Nem mész te sehova! – mondta a dühös vendég, és hatalmas öklével megpróbálta leütni a harcost. / Ez olyan, mintha szedett-vetett komédiások ripacskodnának valami poros falubhan. :(
Hősünk elhajolt, a csapás pedig célt tévesztett. Ennek eredménye egy jókora lyuk lett a szekrény ajtaján. Kicsapódott a másik ajtó, és kilépett rajta az arénamester. / B*asszameg, most leköptem a monitort gombás tésztával. :( HOGY A F*ASZBA KERÜLT AZ ARÉNAMESTER A BÁRSZEKRÉNYBE??????
– Befejezni! – kiáltotta, majd lesétált a lépcsőn.
Odébb lökte a támadót, aztán a harcoshoz fordult.
– A küzdelem hamarosan kezdődik, menj a kapuhoz!
Mirkel magához hívta támogatottját, és együtt mentek a küzdőtérre vezető ajtóhoz. / Persze! Na jó, időt kérek, mert ez nagyon fárasztó... De most már csakazért is végigolvasom, bármennyi időbe is kerül.
– Hallottál már a Renegátokról? / Igen, de ők kis errel írták.
– Hajdan mágusok voltak, de aztán a közelharc utáni vágyuk miatt elkezdték tanulmányozni a harcművészeteket is. / Ez szerinted hihető? :(
– Majdnem, viszont ezek elárulták korábbi mestereiket, és nem tartoznak senkihez. / Ez aztán a csavar!
– Tehát egy gonosz, kívülálló és nagyhatalmú csatamágus lesz az ellenfelem.
– Mondhatni.
– Remek. / Ezentúl védjegyed lesz az életidegen bugyuta párbeszéd?
Megérkeztek a bejárathoz, egy tömör acélkapuhoz. / Ezen már meg sem lepődök. Csak akkor tenném, ha most azt írnád, hogy: és leszálltak a szekérről...
– Nos, amikor készen állsz, csak húzd meg azt a kart, és a kapu kinyílik – mondta Mirkel, és a falon lévő szerkezetre mutatott. / Persze, a csatamágus meg addig malmozik a túloldalt, amíg a harcos úgy dönt, hogy készenáll. :/
– Tudnom kell még valamit erről a Renegátról?
– Talán csak annyit, hogyha legyőzöd, akkor sokak szemében Paragon leszel. / Mi az a Paragon, miért nagypé, és mi köze ehhez a csatamágusnak?
A mecénás visszaindult a fogadóba, a harcos pedig meghúzta a kart, mire a kapu lassan kitárult. / A mecénást miért nem érdekli a harc?
Hűs szellő csapta meg hősünk arcát, ahogy kisétált a küzdőtérre. / Huzatos egy barlang ez. :)
Hűs szellő csapta meg hősünk arcát, ahogy kisétált a küzdőtérre. A közönségből csak néhányan tapsoltak. A hely egy dolgot kivéve ugyanolyan volt, mint a többi aréna. A harcmezőt körbevette a lelátó, azonban a harcossal szemben egy hatalmas szirt magasodott / És ez mégis hogy fér el egy hegy belsejében? És például mi világít meg egy ekkora területet?
Leginkább egy fennsíkhoz hasonlított, / Ez egy olyan benlül nagyobb, mint kivül dolog? :O
Hősünk lassan előhúzta kardját, és várt az ellenfélre, aki hamarosan meg is érkezett. / Ez se semmi mondat. :(
Futóléptek zaja hallatszott / Többen is jönnek?
Futóléptek zaja hallatszott, aztán egy férfi szökkent a szirtről a magasba. Rövid zuhanás után behajlított lábakkal ért földet. / És azon nyomban szörnyethalt.
A talaj megrepedezett körülötte, és hó szállt fel az aréna területén. / Ja, bocs, varázsló. De hogy kerül hó egy földalatti arénába? Egy dolog tuti, gyerekeknek ne mesélj soha, mert úgyis cssak folyton értetlenkedve közbevágnának. Egy olvasó ilyet nem tesz, inkább a fejét veri a monitorba, ha van olyan balga, hogy még eddig nem zárta be ezt az oldalt.
– Lenyűgöző – állapította meg a harcos.
– Tudok jobbat is – mondta a Renegát, majd előrenyújtotta jobb kezét, mire egy kard jelent meg benne. / - Tyű! - örjöngött erre a közönség.
A csatamágus nem habozott, rohamozva támadta meg hősünket. Alig egy pillanat alatt kellett cselekednie, / Olyannyira meglepte őt saját gyorsasága. :D
A csatamágus nem habozott, rohamozva támadta meg hősünket. Alig egy pillanat alatt kellett cselekednie, maga elé tartotta kardját, hárítva ezzel a csapást, de elveszítve egyensúlyát. / Túl nagy volt a roham. :)
A csatamágus nem habozott, rohamozva támadta meg hősünket. Alig egy pillanat alatt kellett cselekednie, maga elé tartotta kardját, hárítva ezzel a csapást, de elveszítve egyensúlyát. Ezt kihasználva a Renegát kirúgta a harcos lábait / ? Az elveszett egyensúlyt kihasználva? Nem semmi mozgáskultúra egy volt varázslótól!
a magasba ugrott és a semmiből egy hegyes jégtömböt idézett elő. A kardja eltűnt, és mindkét kezét a feje felett tartotta. Nagy sebességgel megindult a jégdarab hősünk felé, aki gyorsan oldalra gurult, így mellette csapódott be a varázslat. / Eközben mi lett a jégtömbbel?
A harcos se késlekedett, egy ügyes mozdulattal lefegyverezte a Renegátot, akinek a kardja a levegőben megsemmisült. / Hogyan? Miért?
A csatamágus ismét felszökkent, / Tisztára, mint egy gumimaci! :D
kezeiben :(
Átsuhant a küzdőtér felett, és a levegőből támadt a harcosra. / Mi a fenének suhant át a küzdőtéren? Azt mondtad, az egy hatalmas terület, sziklaszírttel, fennsíkkal, miegymás. Ez csak felesleges energiapazarlás. Amíg visszaért, addig a harcos mit csinált?
Hősünk előrevetődött, a dárdák pedig a falba csapódtak, / MILYEN FALBA? Hol volt eddig ez a fal (csak most jelent meg), és miért titkoltad ezt is?!
Hősünk előrevetődött, a dárdák pedig a falba csapódtak, a Renegát pedig elterült a talajon. / Nagyon hihető. :/
– Nyertél, Paragon – mondta a Renegát lehajtott fejjel, a földön ülve. / Naná. Mert ugye pont most fogyott ki az összes varázslatából, meg teljesen elfáradt harcospaposkodni, mivel már ugrálni sincs energiája. :)
– Nyertél, Paragon – mondta a Renegát lehajtott fejjel, a földön ülve.
– Reméltem is, hogy ez lesz – nevetett a harcos, az új példakép. / Remélem ezen a két soron órák hosszat gondolkodtál, hogy így sikerült. :/
A porban egy nagy alak rajzolódott ki. / Hol? A lábuk előtt?
Több idejük nem volt a beszélgetésre, mert a következő csapás mellettük ért földet. / És az előző csapás? Azzal mi volt? Miért nem mondod el nekünk? :(
Az óriás egy tömör jégtömbbel csapkodott, de lomhasága miatt könnyen kikerülhető volt. / Akkor hogyan került olyan hirtelen melléjük?
Hősünk behúzódott egy nagyobb szikla mögé, a Renegát pedig követte. / Ja, óriások ellen tuti taktika.
kérdezte a harcos.
– Egyszerű, csak tereld el a figyelmét!
A harcos nem nagyon értette a tervet, / Na most ha elnevezted mondjuk Bélának, akkor a 10 harcos helyett lehetne öt-öt harcos és Béla. Akkor nem lenne ilyen monoton ismételgetés.
A harcos nem nagyon értette a tervet, de nem volt más választása, kiszaladt a fedezék mögül. / Akkor az előző mégsem a nyerő taktika.
Előhúzta kardját, majd rohamot indított a jégóriás lába felé. / Miért csak felé?
A penge lepattant a jégpáncélról, / Ez most milyen páncél? Melléütött, és az óriás páncélját találta el, ami szintén jégből volt, vagy mégis elérte a lábát, és azon volt jégpáncél?
A csatamágus előlépett, kezeit a magasba tartotta, / Ezek ilyenek, mindig ezt csinálják! ;)
ujjait mozgatni kezdte. / Aha, ezt is szokták, bár többször hussintanak vele inkább varázsláskor.
A Renegát megfeszítette karizmait, és lángra lobbantotta a kézfejét. / És mondd, ez fájt neki? :)
Néhány tűzgömböt küldött a tornádóba, majd rögtön utána még többet. Hangos üvöltés töltötte be az arénát, / Naná, mert a tornádó spirális alakban szerte-szét a menekülő közönségbe térítette el a túzgömböket - sebaj, leghközelebb majd hanyagolja a csatamágus a felesleges és értelmetlen tornádót. ;)
ahogy a jégóriás szenvedett a tűzcsapdában. / Milyen tűzcsapdában? :O
Felhevült a teste, és lassan olvadni kezdett. / Hiába hűtötte a tornádó szele?
amit egy újabb varázslattal felrepített a harcosnak. / Megint csak energiapocsékolás. Különben is nemrég már feladta a harcot, akkor most honnan van ereje varázsolni? :O
majd fokozatosan elkezdte megszüntetni a mágiát a jégóriás körül. / Emi mi is pontosan? A tornádó, meg a tűzcsapda?
Hősünk megmarkolta a nehézfegyvert, ami meglehetősen könnyű volt / :D
Amikor látta, hogy a varázslat teljesen megszűnt, futni kezdett a lelátó széle felé. / Miért? Most jut eszébe menekülni?
A magasba szökkent, miközben a feje felett tartotta a pörölyt. / Mert ezt az ugrálgatóst módszer úgy szerette volna már kipróbálni, ha már elleste a csatamágustól. :)
Lesújtott a fegyverrel, egyenesen a jégóriás testét célozva. / A jégóriás közben hogyan és mikor került a lelátó széléhez? Komolyan, ez így olyan, mintha egy narkolepszásnak mesélnél, aki felriad, hallgat téget, de a történetet nem tudja összerakni a folyamatos szakadások miatt! :(
A becsapódás következtében repedések jelentek meg a jégpáncélon / Mondd már meg, milyen jégpáncél? Tényleg érdekel!
A becsapódás következtében repedések jelentek meg a jégpáncélon, és az óriás darabokra hullott. / Ennyi? :(
Egy nagyobb törmelék alól előmászott hősünk, / ami azért nem volt olyan nagy, hogy halálrta préselje.
Egy nagyobb törmelék alól előmászott hősünk, majd lesöpörte magáról a vastagon lerakódott havat. / Könyörgöm, milyen havat? :O :(
A pöröly eltűnt a Renegáttal együtt. / Miért?
Néhány perc múlva Mirkel szaladt a küzdőtérre / Mégse ment vissza a kocsmába?
Megérkezett az arénamester, és a romokkal nem törődve gratulált hősünknek / Persze.
Megérkezett az arénamester, és a romokkal nem törődve gratulált hősünknek, majd átadott neki egy fényes fadobozt, amin ez a szó állt: Paragon. / És íme a novella méltó befejezése.
(kb. másfél óra)

Mindent egybevetve szerintem szörnyű. :(
Zavaros, logikátlan, ugyanolyan hibákkal, mint amiket eddig is elkövettél. Vagyis nem fejlődtél semmit több, mint két év alatt.
Ha legközelebb is ilyen színvonalú írást küldesz be, én biztosan nem fogom kirakni.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

cs, 2013-04-25 05:07 Kelvin

Kelvin képe

Craz, bazz, nem hiszem el, hogy nem ebből élsz. :D

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2013-04-25 14:56 Gucs

Ejnye, craz!

"Egy dolog tuti, gyerekeknek ne mesélj soha, mert úgyis cssak folyton értetlenkedve közbevágnának." - Ez az egy mondatod tökéletesen leírja a kommented lényegét, több kérdésem nincs is. :)

cs, 2013-04-25 15:08 craz

craz képe

Ez az egy mondatod tökéletesen leírja a kommented lényegét / Ezt kifejtenéd érthetően?
több kérdésem nincs is / milyen kérdés? egyet sem kérdeztél

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

cs, 2013-04-25 15:15 Gucs

Ha nem sikerült megértened, felesleges magyarázni.

cs, 2013-04-25 15:25 craz

craz képe

Az a baj, hogy magyarázni kell. Nem elég, hogy a novelládban nem lehet követni a cselekményt sem, már egy hozzászólást se tudsz megírni?
Az olvasó nem fogja kitalálni, te mire gondoltál írás közben, ha így céltalanul nem írsz le fontos dolgokat, cselekvéseket, történéseket, követhetetlen, érthetetlen lesz az egész írás.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

cs, 2013-04-25 15:45 Gucs

Igazad van, de amikor próbálom minél részletesebben jellemezni az adott szereplőt/helyszínt, valahogy mindig az történik, hogy túlságosan felsorolás-jellegű lesz az egész.

cs, 2013-04-25 19:53 sneaker

Egy angoltanárom fordításhoz javasolta, hogy előbb a mondat sémáját találd ki: "mi történik a kinek a milyen micsodájával", vagy "milyen kicsoda mit csinál a milyen micsodával". Érdemes lehet ilyenekkel játszani akkor is, amikor valamit le akarsz írni. Ha máshogy nem megy, keress olyan leírásokat amik tetszenek, és hasonlítsd össze a mondatszerkezeteket azzal, amit írtál! Észre fogod venni, hogy 2-3 "felsorolt mondatot", hogyan lehet összehúzni egy képbe. De ha átesel a ló másik oldalára, akkor az ugyanúgy agyoncsapja a hangulatot.

Az olvasó nem azt látja, amit te, hanem csak azt, amit megmutatsz. Képzeld el úgy, hogy egy filmből összevágod a kedvenc jeleneteidet. Lehet akármilyen szép, a történet nagyon nem lesz kerek. Szóval szerintem (de ez csak személyes vélemény) a két rossz közül inkább felsorolás jellegű legyen, mint hiányos.

cs, 2013-04-25 11:55 Rajczi József

Nekem, mint egyszerű olvasónak tetszett. Az egész egy laza, vidám, gondolkodásmentes kikapcsolódás volt. Képzeletem nem akadt meg Craz által kigyűjtött legtöbb hibán, hanem egyszerű magyarázatokkal foltozta a lyukakat. Pl.:
A hegy lábánál, illetve ahonnan jöttek a főszereplők, akik eleve melegen öltözöttek, még jobb idő volt, és csak itt váltott hűvösebbre, ezért nem volt létszükség a szőrme. Az út vagy ösvény akkora volt amekkora kell, hogy legyen. Bár itt van a lényeg. Aki már egy ideje írogat annak figyelni kell erre a különbségre. Ösvényen nem, de az úton már elfér a szekér.
De valóban gondolkodás kikapcs, képzelet be.
Zavart azonban, hogy a főhősnek végig nincs neve. A kocsmás jelenet jópofa. Itt ki lehetett volna bontani a harcos személyiségét, aki kicsit iszákos, megbízhatatlan, balhés, bunyós csirkefogó. Tényleg furán jött ki, hogy az őrködéssel bízzák meg, és már indul is a piáért.
A harcban is ezt éreztem. Nem volt elég infó, leírás és átmenet.
Több időt szánj rá, sok átnézést, és próbáld meg külső olvasói szemmel is elolvasni.

cs, 2013-04-25 15:01 Gucs

Köszönöm a véleményt, és örülök, hogy tetszett! :)

cs, 2013-04-25 10:48 Kázmér

3

Nekem tetszett.
Pár hiba azért tényleg van benne, mint például ez: "Széles ösvény vezetett a hegy belseje felé. Csak a szekér halk zötykölődése volt." .

cs, 2013-04-25 15:03 Gucs

Hm, ezek szerint ott lemaradt egy szó... észre se vettem. Örülök, hogy tetszett! :)

cs, 2013-04-25 15:09 Hematith

Hematith képe

Sajnos Craznak igaza van. Jó lenne mást mondani, de én sem látok fejlődést a korábbi aréna-, illetve Dagger novellákhoz képest. A régebben felsorolt hibák itt is tetten érhetőek. Kérdés az, ezt mikor írtad.
Másfelől, ha helyén kezelnéd a véleményeket, és az elmés visszavágások helyett a lényegre koncentrálnál bennük, sokkal hamarabb tovább lépnél.

cs, 2013-04-25 15:13 Gucs

A válaszom lehet, hogy egy elmés visszavágás, de ez nem zárja ki azt, hogy észrevegyem a kommentjében lévő fontosabb észrevételeket.

cs, 2013-04-25 15:20 Hematith

Hematith képe

Akkor nem tudom, miért nem fejlődtél. Mindenesetre sok szerencsét.

cs, 2013-04-25 15:43 Gucs

Úgy gondolom, hogy az első írásaimhoz képest sokat fejlődtem, de az is igaz, hogy bőven van még mit javítanom a fogalmazáson. Köszönöm, igyekszem a következő novellát logikusabban felépíteni. :)

cs, 2013-04-25 20:27 Sren

Sren képe

Ettől függetlenül azért csak sikerült roppant "elmésen visszavágnod", elegánsan hárítani a tapasztaltabbak segítő kritikáit és "Ha nem sikerült megértened, felesleges magyarázni." címszavú fölényeskedéssel ügyesen kapufát lőni egy szerkesztő véleménye ellenében. (Lehet, hogy ez az arcoskodás Craz szépérzékét nem sérti; az enyémet igen, ergo a következő ilyen "nagylelkű" kommented moderálva lészen. Csak szólok.)

Nem csak a fogalmazást és a történetírás mint olyan mibenlétét kellene tanulgatnod, hanem pl azt is, hogyan válaszoljunk normális emberi hangon azoknak, akik szabadidejükből önzetlen módon jókora szeletkét hasítanak szösszeneteink miatt.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2013-04-25 22:02 Gucs

" hogyan válaszoljunk normális emberi hangon azoknak, akik szabadidejükből önzetlen módon jókora szeletkét hasítanak szösszeneteink miatt." - Igazad van. Örülni kell annak, ha az olvasók veszik a fáradságot, végigolvassák, és még véleményt is írnak egy műről. Amint azt fentebb láthatod, normális hangnemben válaszoltam az ide kommentelőknék, és próbáltam kulturáltan reagálni Craz hozzászólására is. A válasz pedig olyan, amilyen... tükrözi a véleményemet. Craz kritikájában sok hasznos dolgot véltem felfedezni, ezt azonban csak azután tudtam megtenni, miután "figyelmen kívül" hagytam a felesleges szőrszálhasogatást.

A fogalmazáson és történetíráson pedig igyekszem javítani, mert a hozzáértő vélemények alapján tényleg túl sok a hiba benne. Remélem, sikerült kielégítő választ adnom, és a további offolás már felesleges.

cs, 2013-04-25 23:43 craz

craz képe

Felesleges szőrszálhasogatás?
Oké, akkor röviden fogalmazok. Szar az egész novella, úgy ahogy van, és többet nem fogok még megnyitni sem tőled semmilyen írást. Ezért pedig magadat okolhatod.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2013-04-26 10:44 paralel

paralel képe

Elkezdtem olvasni, mint rendes olvasóhoz illik.
Aztán az első bekezdésben két olyan kifejezésbeli hibát találtam, ami már azt sem engedte, hogy tovább olvassam, mert nem tudtam tőlük belefeledkezni a mesébe.
Az, hogy csúszik szegény, az rendben van, de akkor nem hiszem, hogy nekicsattan a kocsi végének.A csúszás -legalábbis számomra - egy lassú folyamatot sugalmaz, neki csattanni pedig nagy erővel és sebességgel lehet valaminek.A két állítás nincs szinkronban egymással. Nem tudom, érthető-e, mi az, ami zavar?
A másik lehet, hogy csak az én vesszőparipám, bár manapság gyakran használják, és nyelvtanilag helytelen.Azt mondja a hősöd:"Előbb is odaadhattad volna" Mármint hová? Oda? Az távolabb van.Nekem "ide" kell adnod, mert én itt vagyok, nem ott!
Na, itt már elment a kedvem az olvasástól.
Bocsi!

 

Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták.

Lukács György

p, 2013-04-26 15:46 Gucs

"két olyan kifejezésbeli hibát találtam" - Ezekre ki tudnál térni konkrétabban?

Egyébként az "ide-oda" hiba jogos, valóban az "ideadhattad" a helyes. Köszönöm az észrevételeket. :)

p, 2013-04-26 21:12 paralel

paralel képe

Bocs, akkor én sem fejeztem ki magam pontosan! :-D
Hát, erre a kettőre gondoltam, amit kiemeltem, az egymáshoz nem illő, illetve egymásnak ellentmondó két igét, és az "oda" helytelen használatát. :-D
És ez csak az első bekezdés volt.

 

Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták.

Lukács György

szo, 2013-04-27 11:43 Obb

Nem helytelen, mert térben és időben is visszafelé mutatunk.

p, 2013-04-26 11:41 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Én összességében jót szórakoztam, bár helyenként engem is megakasztottak a félreértelmezhető mondatok, vagy még inkább a leírás hiánya. Sokat ráncoltam a homlokom, pedig én is igyekeztem a fantáziámra bízni a hiányosságokat. A fogalmazáson még tényleg van mit csiszolni, viszont helyenként jót mosolyogtam, nálam talált a poén. Nem emelem ki, mit láttam helytelennek, mert szerintem Craz már mindent leírt.
Lehet, hogy ezért rám küld egy gonosz zombit, de szerintem ezzel együtt sem volt ez annyira szörnyű, ezerszer rosszabbakat is olvastam már. Ugyanakkor tény, hogy neki jobb szeme van a hibákhoz.
Tessék egy kicsit jobban kibontani a cselekményt, mert így nagyon nem kóser. Figyelj oda a mondatok szerkezetére, alanyára, én többször is eltévedtem, pl. hogy most éppen ki issza a piát, melyik melyik szereplő. A stílus sem az igazi (tudom, én beszélek, aki ugyanezeket megkapta az írásainál, de látod, kívülről látom én is, próbáld meg te is).
A párbeszédekről akarok még annyit írni, hogy tényleg elég élettelenek, itt-ott még fölöslegesnek is éreztem őket. Színesítsd a karaktereidet, mert a személyiségükről alig tudunk meg valamit! A hősöd társát nem sikerült megismernem, bár lehet, hogy korábbi novelláidban szerepelt, és azért maradtam le. A hősöd sem nyerte el igazán a tetszésemet, mert csak annyit tudunk, hogy egy piás, nagy szájú, de jó harcos, ennyiben egy ember sem merül ki. Jót nevettem rajta, ez kárpótol némiképp. A fejlődésedet nem tudom megítélni, mert fiatalabb tag vagyok nálad.
Ha ezekre figyelsz, akkor kaptunk volna egy tök jó novellát. Így viszont csak olyan egyszer olvasós szórakozás.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

p, 2013-04-26 15:43 Gucs

Köszi a tanácsokat, igyekszem legközelebb részletesebben megírni a cselekményt. :)

p, 2013-04-26 23:20 Kentaur

Kentaur képe

Sajnos tényleg semmit sem fejlődtél, Gucs.
Most már elég sok idő eltelt, olvastam, vagy legalábbis próbáltam olvasni sok művedet (néha nem bírtam, bevallom), és nagyon nem jó, amit írás néven művelsz.
Ne hidd el, ha nem akarod, de ha lenne benned tehetség, eddigre már megnyilvánult volna és utat tör magának. És itt most nem csak a mindenféle szabályokról van szó, hanem a mondanivalóról is, a megjelenítésről már nem is beszélve. Tudod: leírások, karakterek, hangulati képek, egyedi látásmód meg hasonló dolgok.

Biztos fáj ilyesmit hallani, de nem a kritikusaid tehetnek az igazságról.
Elhiszem, hogy nehezen fogadod, de a reakcióiddal csak azt érted el, hogy ami kis esélyed még lett volna hogy mégis valamilyen író legyen belőled, azt most örökre eljátszottad itt. Soha többé egyetlen öreg motoros vagy szerkesztő nem fog kritikát írni a te műveidhez. Többé nem hallasz igazi véleményt, legfeljebb a "nekem azért tetszett"-címűt. Ha ez neked elég, akkor szerintem rossz helyen jársz.
Gportálos blogokon meg hasonlókon több szerencséd lenne.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.