Aréna: Sötét rengeteg

 A kövekkel kirakott útról rátértünk egy buckákkal teli, kitaposatlan ösvényre. Ide-oda zötykölődtem a szekéren, kapaszkodó után kutatva. Miután meg tudtam támasztani magam, Mirkel-hez fordultam:
 

– Miért tértünk le az útról?
– A mostani helyszínre bizony mélyre kell mennünk az erdőbe – ennyit mondott nagy mosolygás közepette, majd hátranyúlt és előhúzott egy díszes kardhüvelyt. – Az új fegyvered.
Kezembe vettem a tokot. A kard markolata egyszerű keményített bőrből készült, ellenben a penge nagyon is díszes volt. Mindenféle, kacskaringózó és egybefonódó alakzatok rajzolódtak ki, ahogy jobban szemügyre vettem.
– Miféle fegyver ez?
– Elf gyártmány, az egyik legjobb. A múltkori teljesítményed után úgy éreztem, hogy megérdemelsz egy jobbat. Nagyon könnyű a pengéje, akár egy gyermek is forgathatja, de egyúttal borotvaéles is.
 

Néhány perc elteltével megérkeztünk egy sűrűn fákkal borított helyhez. A sok növényt látván az ember azonnal egy erdőre gondolna, de valahogy mégis más érzés fogott el. Nem hallottam a madarak csicsergését, se az erdei állatok motoszkálását, amikor elindultunk befelé. A szél se járt a fák között, hátborzongató hely volt. Egyre beljebb és beljebb haladtunk, míg végül megérkeztünk úti célunkhoz. Leginkább egy hatalmas, kör alakú sövényfalra emlékeztetett a látvány, annyi különbséggel, hogy középen egy fából készült, díszes kapu állt. Leszálltunk a szekérről, Mirkel köszöntötte az elf őrt, aki kinyitotta nekünk a bejáratot.
– Ugye nem hegyes fülűekkel kell harcolnom? – ez volt az egyetlen kérdésem, miközben befelé sétáltunk a homályba borult csarnokban, azonban már előre tudtam a választ és nem örültem neki.
 

A pihenő itt teljesen más volt, mint az eddigi helyeken. Tisztaság és rend uralkodott a teremben, a többi harcos békésen evett vagy beszélgetett. A mogorva tulajdonos helyett egy díszes ruhát viselő elf lépett oda hozzánk:
– Üdvözlöm önöket, uraim! Mit parancsolnak? – kérdezte barátságosan.
Inkább Mirkel-re hagytam a beszélő szerepét. Nem tartozott a fő erényeim közé a kedves társalgás képessége.
– Semmit, köszönjük.
– Nos, rendben. A küzdelem hamarosan kezdődik. Tudtam, hogy számíthatunk egy ember harcosra is, így ön csak a döntőben fog harcolni a legutóbbi teljesítménye alapján, kihívója ellen – közölte velünk a hírt, majd visszaballagott a pult mögé.
– Remek, addig itt ülhetek.
 

Bő két óra múlva az utolsók is végeztek már, így én következtem. Újdonsült kardomat az övemre csatoltam. Ekkor a tulajdonos szaladt oda hozzám:
– Várjon, uram! A küzdelem során szüksége lesz egy íjra is, parancsoljon – mondta és átadott egy elfek által készített lőfegyvert és egy nyílvesszőkkel teli tegezt.
Naivan azt gondoltam, hogy ezzel nem lesz olyan problémám, mint az előző, szervezők által adott fegyverrel.
 

Kinyitottam az ajtót, ami a küzdőtérre vezetett. Szinte azonnal beleütköztem néhány faágba. Miután becsuktam a bejáratot, ráfonódtak és elzárták a kiutat. A különféle tölgyek és fenyők sűrűn álltak a küzdőtéren, a lelátót se tudtam kivenni közöttük. Megreccsentek a földre hullott faágak és száraz levelek, ahogy lépkedtem előre, keresve ellenfelemet. A talajt avar borította, ráadásul a dúsabb fajta. Itt már hallottam a madarak csiripelését, ugyanis a közönség síri csendben volt. Ellenlábasomra azonban még így sem tudtam rálelni, fogalmam sem volt, hogy merre bolyonghatott.
 

A levelek zizegő hangjára azonnal odafigyeltem, de senkit se láttam a fákon. Valaki ismét megzörgette a faleveleket, és ismét eltűnt. Aztán csak egy süvítő hangot hallottam, majd egy nyílvessző fúródott a mögöttem álló fa törzsébe. Gyorsan elbújtam egy másik mögé és felaljaztam a kapott íjat. Kilestem rejtekemből, a fegyvert a lombkoronák felé tartva. Újabb lövedék suhant át az erdőn, ami a búvóhelyemként szolgáló fának a törzsét találta el. Kiugrottam és visszalőttem. Rossz ötlet volt. Ahogy megfeszítettem az ideget, az íj kettétört és egyenesen orrba talált a felső része. Vérző orral visszadőltem a fa tövébe, messzire hajítva a selejtes fegyvert. Karomat az arcomhoz szorítottam, a másik kezemmel pedig előhúztam az elf kardot. Ismét kinéztem, de most észrevettem ellenfelemet. A nyílvessző hegye, amit épp készült kilőni megcsillant a beszűrődő napfényben. Az egyik vastagabb faágon guggolt és onnan vadászott rám. A vérzés kezdett enyhülni, így átvetődtem egy másik fa mögé. Így ment ez egy darabig, mígnem elértem annak a tölgynek a tövébe, amiről az ellenfelem lövöldözött. Fenn figyelt a fán, engem keresve.
 

Az arénában még mindig nagy csend uralkodott. Hallottam, ahogy a faág hangosan megreccsen alatta, úgy látszik eddig bírta. Átszökkent egy másikra és folytatta a kémlelést. Már közelebb volt hozzám, és tisztán ráláttam a hátára. Nem volt jobb ötletem és több esélyem sem. Megforgattam a pengét a kezemben és úgy tartottam, mint aki leszúrni készül valakit. A jobb lábammal kitámasztottam és egy célzott, erős dobással elhajítottam a fegyvert ellenségem felé.
 

Egy hangos kiáltást hallottam csak, amikor a hátába fúródott az elf kard. Elejtette fegyverét, megtántorodott és zuhanni kezdett. Az íja ráesett egy kisebb sziklára és azonnal összetört. A tegez mellette landolt, kiszóródott belőle az összes lövedék. Ellenlábasom teste nem messze tőlem ért földet. Közelebb sétálva sejtésem beigazolódott, ugyanis egy elf ellen harcoltam, ezért lőtt olyan profin. Kihúztam fegyveremet a hátából, de a közönséget még mindig nem hallottam, csak a fák susogását.
 

– Ezzel a kapott fegyverrel megint megjártam. Többet nem fogadok el senkitől se ilyet – mondtam, miközben az orromat tapogattam, ami még mindig fájt, de már nem vérzett.
– Mikor lesz végre egy hétköznapi győzelmed? – kérdezte Mirkel nevetve, amikor már kifelé haladtunk az erdőből a szekéren.
– Esetleg akkor, ha hétköznapi ellenfelet kapok.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2012-07-22 22:02 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Logikátlan. (Van egy nagyon hosszú kritikám, de a kritikus pontban nem bírtam tovább húzni.) Lehet, hogy a főhős nem egy IQ-fighter, de azért ha már többször megszívta a kölcsönfegyverekkel, ne legyen naiv. Így igen unalmas tud lenni bármiféle sorozat. Illetve ez novellasorozat, mindegyik rész önállóan is értelmezhető epizód. Akkor nem úgy kéne venned, hogy mindenki olvasott midnent tőled, hanem apró utalások, pár mondat (elég lenne két félmondat) az előzményekre: ki a főhős, mit keres itt, ki az a Mirkel (akit ne kötőjelezz, vagy keresztben lenyel a helyesírási nagyszótár álmodban) stb. Nem kell előzetes részletes tartalmi összefoglaló, hanem mondjuk az elején, mikor zötykölődik, hogy pl. még alig pihenti ki a múltkori harcot a mittoménkivel, vagy Mirkel, aki mindig új párbajt szerez neki - ilyenekre gondolok. Apró megjegyzések. Mert így ha valaki nem követte hűségesen (laza novellasorozatot nem is kéne), az nem ért semmit.

Hogy a főhős miért nem ellenőrzi a kölcsöníjat (nem érdekes, hogy siet, az ágbogakra van ideje, az íjra is lenne), hogy az elf ellenfél őt nem találja el, de ő maga egy laza csuklómozdulattal kardot állít a hátába, majd tisztelettel adózik a másik pontos lövéseinek, szintén értelmetlennek tűnik. (Amúgy mit csodálkozik, hogy elf? Mi más lehetett volna még?)

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2012-07-22 23:02 Gucs

 Furcsa, hogy a "Friss írások" menüpontban kétszer szerepel a nevem egymás után... ilyet még nem láttam. :)

Igen, az előzetes dolgokra való utalás tényleg nem lett volna rossz, de akinek tetszik a dolog a rész elolvasása után, az el fogja olvasni a többit is szerintem, akinek pedig nem, azt értelemszerűen nem érdekli. :)

A hősről pedig csak annyit, hogy tényleg kicsit über volt az elmúlt részekben, de ez változhat... :)

Üdv!

k, 2012-07-24 17:16 Eddie Peter Z.

Tényleg van benne pár logikátlan dolog. Engem ezek zavartak:
1. Ahhoz képest, hogy elf, nagyon bénán lő...aztán meg még meg is jegyzi a főszereplő (miután meglepődik rajta, hogy elf volt az ellenfele), hogy ezért lőtt ilyen pontosan:D Hát ez minden volt, de nem profi íjászat.
2. Ez sokkal zavaróbb volt: közeledik felé a főhős, de az elf nem veszi észre. Azt mégis hogy? Ha jól emlékszem, le is írod, hogy avar borítja a talajt. Ráadásul mégiscsak egy elf, meg kellett volna hallania. Egy átlag embernek is meg kellett volna hallania, mivel írtad, hogy néma csenddel figyeli a közönség a küzdelmet.

Ezután a két dolog után nem tűnik túl hitelesnek nekem, hogy elffel volt dolga:P

Meg még egy dolgot kiemelnék, ami lehet hogy csak számomra volt megmosolyogtató (nagyon vizuális típus vagyok):

"Inkább Mirkel-re hagytam a beszélő szerepét. Nem tartozott a fő erényeim közé a kedves társalgás képessége.
– Semmit, köszönjük."

k, 2012-07-24 17:50 Gucs

 1. Csak kidugta a fejét a főhős, máris előtte csapódott be egy nyílvessző, ez nem profi íjászat? :)

2. Megreccsent alatta a faáég, amikor hősünk már közel volt hozzá, ezért szem elől vesztette, mert át kellett ugrania egy másikra. A reccsenés és az ugrás közben nem nagyon hallhatta a főhőst, ahogy a fa tövébe húzódik.

Mirkel tudott kedvesen társalogni, viszont miért szavalna verseket egy egyszerű fogadósnak? Ráadásul lehetett szűkszavú is. Egyébként meg nem kértek semmit, megköszönte és kész, ezt nem kell túlcifrázni.

Köszi a kommentet. :)

Üdv!

k, 2012-07-24 18:10 Eddie Peter Z.

Erre a részre gondoltam: "Az egyik vastagabb faágon guggolt és onnan vadászott rám. A vérzés kezdett enyhülni, így átvetődtem egy másik fa mögé. Így ment ez egy darabig, mígnem elértem annak a tölgynek a tövébe, amiről az ellenfelem lövöldözött. Fenn figyelt a fán, engem keresve." Itt még nincs semmilyen ágreccsenés:)

k, 2012-07-24 18:13 Gucs

Mozgó célpont volt és csak egy pillanatra volt takarás nélkül, azért az elf se volt mesterlövész, csak jó íjász. :)
 

k, 2012-07-24 18:17 Obb

 Hehe, nehéz veled bármit is megértetni, Gucs, figyelj már oda, mit próbálnak elmondani neked.

k, 2012-07-24 18:17 Eddie Peter Z.

Nem is az a gond ennél a résznél, hogy mért nem lőtte le. Hanem az, hogy nem tudja hogy a háta mögé került, meg kémlel utána tovább. Ha egyik fától a másikig vetődve halad az avarban, hallania kéne őt, hogy merre is jár éppen.

k, 2012-07-24 18:19 Gucs

 Ez igaz, de amikor a faág letörik, szem elől veszti a célpontot, aki már alatta is van. Kicsit bonyolult az igaz, de lehet érteni. :)

Üdv!

k, 2012-07-24 18:23 Eddie Peter Z.

Előbb került a háta mögé, minthogy megreccsent volna az ág, de mindegy, feladom. Nem kötekedni akartam, csak érzékeltetni, hogy mik a logikátlan dolgok benne. De mivel mindenre van valami magyarázatod (amik ráadásul nem is helytállóak), így nincs értelme folytatnom...:)

k, 2012-07-24 18:24 Eddie Peter Z.

Bocsánat: *előbb került alá

k, 2012-07-24 18:28 Gucs

 Igen, van magyarázat, ugyanis nem részleteztem az elfet, ami bizony hiba volt, ahogy elnézem a dolgokat. Tehát mindent bele lehet magyarázni. Tudom, hogy vannak benne logikátlan részek, ugyanis előtted már leírták ezt, és nem is vettem kötekedésnek. :)

 

Üdv!

k, 2012-07-24 20:36 Hematith

Hematith képe

 Az ösvény sok minden lehet, kitaposatlan ne legyen már. Akkor lehet nem is ösvény. Belegondoltál a szó jelentésébe? Főleg hogy a szekér is elmegy rajta.

A tokot a kezedbe vetted. Azon keresztül látod a díszes pengét? Ha elővonta azt, írd le. Az olvasónak nem egyértelmű minden. A keményített bőr gondolom a amrkolat köré volt tekerve, simán abból rossz ötlet markolatot gyártani, szerintem.

... azonnal egy erdőre gondolna... - múlt időben, bitte, ha a második tagmondat is abban van.

Remek, addig itt ülhetek - ezt minek biggyesztetted oda a végére? Tényleg kellett? Legalább egy felkiáltójel, vagy egy "mondtam dühösen", satöbbi lett volna utána. De nem. Ez jellemző az egész novellára egyébként, mintha egy ízetlen, szagtalan zabkását enne az olvasó. Tudom, ne magyarázd meg, ilyen a karakter - gondolom a hangja is színtelen, és nincsenek indulatai.

Nem mennék végig, kirostálván a hibákat, kitérvén a szórendre, vesszőhibákra, fura szavakra? A felaljazás szót honnan vetted? Komolyan kérdezem. Jobbára amatőr blogokon, novellákban találkoztam vele, mikor rákerestem. A felajzani gyakoribb, és vissza is vezethető az "aj" kifejezésre, ami a kis hasíték a nyílvessző végén.  Szóval ez érdekel.

Karomat az arcomhoz szorítottam, a másik kezemmel pedig előhúztam az elf kardot. Ismét kinéztem, de most észrevettem ellenfelemet. A nyílvessző hegye, amit épp készült kilőni megcsillant a beszűrődő napfényben. - szerintem töröltél valamit, mert ez érthetetlen (a két mondat közötti kapcsolatra gondolok, mielőtt vitatkoznál; mert az most nincs)

A hibás fegyver... nos. Mi ez, bunda-liga? Ha folyton selejtet adnak az egyik küzdőfélnek, elég hamar híre menne, nem gondolod? Meglepő, hogy milyen népszerű ez a rendszer, a csalások ellenére. Előttem már kimondták a szót: logikátlan. Mint ahogy az is, hogy aki rábízza az életét egy fegyverre - kivált egy "üüüüüber" arénaharcos -, nem csekkolja le a kezébe nyomott íjat.

A legnagyobb baj persze az, hogy magyarázkodsz. ne tedd; ha egy írást magyarázni kell, el van b..va, sok helyen, sokan mondták már. Igazuk van. Te érted, amit csinálsz, és ez így van jól számodra. Rohadtul nem. Ha magadnak akarsz írni, tedd azt, de akkor ne álmodozz arról, hogy lesz belőled valami. Ha másnak, figyelj oda arra, amit mondanak. Lehet érdemes.

 

U.I: NE magyarázkodj!

 

 

k, 2012-07-24 20:49 Gucs

 Egyetértek a dolgokkal, amiket leírtál, a "felaljazás" pedig tényleg hibás, most rákerestem én is. Nos, eddig én mindig így írtam az irományaimban, de akkor ezek szerint rosszul.

A magyarázkodáshoz pedig csak annyit fűznék hozzá, hogy azért volt válaszom mindenre, mert kissé zavart, hogy az olvasó kiragadt egy mondatot a műből és abba kötött bele folyamatosan. :)

Üdv!

k, 2012-07-24 21:09 Hematith

Hematith képe

Ha egyetértesz, ne kövesd el legközelebb ezeket a hibákat. 

Az összes novellád után magyarázol, sajnos, nem csak itt. Ha zavar is, nem éri meg, job nem lesz tőle az írásod.

k, 2012-07-24 23:13 Eddie Peter Z.

Előbb még azt írtad, hogy nem vetted kötekedésnek. Most akkor, hogy is van ez? (na ez most az volt:P)
Am meg három dolgot emeltem ki, s a harmadikhoz oda is írtam, hogy az lehet csak nálam van. A másik kettőből meg inkább csak a másodikba mentem bele mélyebben, de mivel annak se volt értelme, így utólag látva, jobb is hogy az elsőre nem válaszoltam semmit se.

k, 2012-07-24 23:16 Eddie Peter Z.

Tényleg nem akartam kötekedni. Hogy is tehetném? Az én "írásaim" is tele vannak hibákkal (amiket egyelőre szándékosan nem javítottam). Csak gondoltam leírom a véleményemet, hátha segítek vele, de úgy látszik ez veszett ügy.

k, 2012-07-24 23:52 Gucs

 Segített a véleményed, ahogy a többieké is. A logikai dolgokon tehát még kell dolgoznom, köszi. :)

Üdv!

cs, 2012-08-09 21:13 2bro2b

2bro2b képe

Kiváló írás!

Öt csillag.

p, 2012-08-10 20:25 Gucs

 Köszönöm. :)

v, 2012-08-19 13:24 zador

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}

Én csak egy egyszerű olvasó vagyok, aki szereti a scifi-t. A véleményem valószínűleg nem számít, de azért leírnám. A történet alapja jó, de egy kicsit logikátlan. Ám én, mint egy egyszerű olvasó úgy gondolom, egész jó kis regényt lehet kihozni belőle. Igaz, időt és energiát kell szánni rá.

 

v, 2012-08-19 14:02 Gucs

 Ez nem sci-fi. :) Egyébként köszi, de nem tervezem, hogy regényt írok ebből a sztoriból.

Üdv!

v, 2012-08-19 16:55 zador

Tudom,hogy nem scifi, csak leírtam, hogy én szeretem ezt a műfajt, akár csak a fantasy-t. Ám én  továbbra is azt mondom, érdemes lenne egy regényt írni belőle. Gondold át még egyszer, de ha még sem érzed úgy, az természetesen a te dolgod. Viszont én is szoktam írogatni magamnak és ha nincs ellene kifogásod, ötletet tudnék meríteni belőle. Van is egy készülő írásom, amihez feltudnám használni, bizonyos elemeit. De a bele egyezésed nélkül, nem fogom.

v, 2012-08-19 18:47 Gucs

 Üzenetben írd le, hogy pontosan mit is szeretnél felhasználni, és megbeszéljük. :)

Üdv!

k, 2012-08-21 10:51 zador

Ami ötletet adott nekem, a történeted közepén található. Tulajdonképpen a fán lesben lévő elf és a főhős ,,úgymond" küzdelme. A fán rejtöző elf lesből támadása. Az én történetemben nincsenek elfek, de gonosz harcosok igen, Az egyikük lenne aki a fán rejtőzik. Ám a történetem teljesen más irányba terelődik.

k, 2012-08-21 12:18 Gucs

 Nem egy túl egyedi dolog, ha valaki a fán rejtőzik, tehát ehhez nem kell az én engedélyem.

Üdv!

v, 2012-08-19 13:27 zador

Bocsi az előző kúszaságért.

h, 2012-08-20 08:09 Nimretil

Nimretil képe

Körülbelül ugyanazt tudnám ehhez is leírni, mint a Dagger írásodhoz. Vagy nem gondolod át eléggé, vagy hiányzik egy sor olyan tapasztalat, ami az esemény kiötléséhez szükséges lenne. Próbálj meg jobban utánajárni a témának. Ennél kb. ezeknek:

- hogy néz ki egy erdő? Milyen egy ösvény, milyen egy szekérút.

- milyen egy kard?

- milyen az íj? Ha el is törik, tuti nem vág orrba (szakszerű használat mellett legalábbis :D). Egy profi íjász milyen teljesítményre képes? (Pl. Kassai egy vágtató lóról 10 mp alatt 6 nyilat lő ki halálos pontossággal. Ezt vesd össze akkor az elf teljesítményével, akinek reálisan még jobbnak is kéne lennie.)

- hogy lehet eldobni egy kést/kardot (ne a Karib tenger kalózaira hagyatkozz, mert az is csak a látványra épít, amúgy hülyeség. Lásd: fahajó, aminek csak az árbóca lóg ki; felmarkolatozott, felcsiszolt kard, amit visszatesznek a tűzbe, utána meg kardoznak vele; stb.)

- milyen egy párbaj? Hogyan rendezhetik meg? Hogyan játszódhat le? Erről is vannak jó leírások.

 

Ha adsz valamennyit a véleményemre, ezt javasolnám:

1. Olvasd el még egyszer, amit a többiek írtak az írásoddal kapcsolatban, és gondold át őket. Nem kötözködni akarnak, hanem segíteni.

2. Mindent nyilván nem tudsz kipróbálni, de nem is túl jó ötlet olyasmiről írni, amiről nincs elég tapasztalatod. Nézz szét ahhoz hasonló helyeken, ahol a történeted játszódik. Ha teheted, próbáld ki azokat az eszközöket, amiket a szereplőid használnak (pl. íjászkodásra biztos van lehetőség.) Nézd meg azokat, akik értenek is hozzá. Próbálj meg komolyabb, hitelesebb könyveket is átfutni a témában. Olvass sokat!

Ha nem szereted a történelmi regényeket, de a fantasy okés, pl. ezeket ajánlanám: Gyűrűk Ura, Végtelen történet, Szigetvilág varázslója, Idő kereke, Ködszerzet, Öt gyűrű legendája, Szél neve.

h, 2012-08-20 12:45 Gucs

 Igen, ebben egyetértek. Az volt a gond szerintem, hogy összekapkodtam, és ennek az eredménye lett a sok logikátlan rész. :)

1. Átgondoltam már az írásaimra adott véleményeket, és tanácsokat. Próbálom hasznosítani is őket. Talán az elkövetkezendő írásaimon már látszódni is fognak.

2. Olyan dologról nem szoktam írni, amiről egyáltalán nem tudom, hogy micsoda, vagy hogyan működik. Íjászkodást már próbáltam néhányszor (elég jól ment :D), úgyhogy egy kis tapasztalatom van ezzel kapcsolatban.

Leginkább fantasy-t szoktam olvasni, de ha megtetszik egy könyv, és mondjuk más a műfaja, akkor azt ugyanúgy elolvasom. :) Az első írásaimon meg is látszódott, hogy akkor nem nagyon érdekeltek még a fantasy könyvek, mert elég furcsán vannak összerakva, és leírva a történések. Ha gondolod, akkor küldök egy linket üzenetben, és elolvashatod az egyik ilyen irományt. :)
 

Üdv!