Az utolsó vadászat

 A három vadász napok óta járta a vadont, de zsákmányukat nem lelték. Nem a hagyományos értelemben vett vadászok voltak ők. Prédáik között nem szerepelt állat, fegyvereik ritkán vájtak vadhúsba, a melegen tartó prémeket nem maguk nyúzták. Egy dolog miatt járták a vadont: megtalálni és kivégezni a célpontot. Embervadászok voltak.

 

Pontosan negyedik napja folyt a vadászat, de csak elvétve akadtak használható nyomra. Letört faágak, ruhafoszlányok, sárban lévő lábnyomok, mind fontosnak tűntek, ám mégse vezettek sehova. Célpontjuk eddig valahogy mindig kifogott rajtuk. Ilyen csak nagyon ritkán fordult elő a három vadásszal. Mindig szűkös határidőn belül kellett teljesíteniük feladatukat, és ez sikerült is nekik. Megbízójuk, a régensuralkodó nem szabott meg hasonló feltételeket, csak azt kérte, hogy vigyék el neki a szökevény fejét, több információt nem közölt. Egy személyleírás és a menekülési útvonal elegendő volt a fejvadászoknak, mondhatni, azonnal szagot fogtak.

 

Mindhárman nagyon különböztek egymástól, mégis remekül dolgoztak össze. Nem ők voltak a leghíresebbek a szakmájukban, de ez nekik nem számított. Gavin volt a csapat vezetője, akire ráragadt a bukott lovag jelző. Az uralkodótól korábban megkapta lovagi címét, ami azt jelentette, hogy háború idején kötelessége volt királya oldalán harcolnia. Azonban ez elmaradt némi bor és egy átmulatott éjszaka miatt. Másnaposan teljesen megfeledkezett feladatáról, a győztes csata után száműzték, és megfosztották minden vagyonától, valamint címétől.
A csapat második tagja egy Kelight nevű csempész volt, aki fél életét azzal töltötte, hogy egyik birodalomból a másikba szállított árut. Csak szárazföldön végezte tevékenységét, óvakodott a tengertől. Egy rosszul megválasztott üzlettárs, némi kémkedés, és máris a király tudomására jutott az illegális üzletelés. Kelightnak fel kellett hagynia korábbi munkájával, és egy évig bujdokolt az embervadászok elől, akik aztán letettek a csempészről.
Fienn volt a társaság harmadik tagja, egy keménykötésű földműves. Földesurát hűen szolgálta, mindaddig, amíg kapát nem állított a pöffeszkedő nemes hátába. Az egykori földbirtokos rossz szokása volt az, hogy szeretett kijárni a földekre, és dirigálni jobbágyainak, ezt elégelte meg Fienn. Örökös hiányában a birtok visszaszállt a királyra, aki azonban nem engedhette meg, hogy a gyilkos jobbágy szabadon kószáljon. Vitézek eredtek a paraszt nyomába, de sehol nem lelték, így aztán felhagytak a kereséssel.

 

Este volt, tábortűz lobogott a fák között, körülötte három ember ült.
– Francba ezzel az egésszel! – mérgelődött Fienn, akinek türelme igencsak véges volt, és már ráunt a hajtóvadászatra.
– Hallgass! – csitította Gavin. – Szép kis summára tehetünk szert, ha elkapjuk azt a mocskot.
– Mivel is vádolják a szerencsétlent? – kérdezte Kelight, miközben egy ronggyal tisztítgatta lándzsájának fejét.
– Azt beszélik, meghágta a régensuralkodó asszonyát, aztán lelépett néhány aranytállal a zsebében – válaszolt Fienn, majd hangos nevetésben tört ki.
– Ejha! – simított végig az állán a csempész. – Az szép kis trófea.
A társaság vezetője, Gavin csendben hallgatta társait, akik épp rátértek az uralkodó feleségének részletes elemzésére. Nagyot kortyolt vízzel teli bőrkulacsából, majd hanyattfeküdt, és szemét a sötét fák lombkoronáin kezdte legeltetni. Idegen volt neki a vándorló életmód, ezért csak ritkán ivott együtt társaival. Emlékképek rajzolódtak ki előtte régi életéről, a királyi birtokról, ahol teljes jólétben töltötte napjait. Visszagondolt az átmulatott éjszakákra, a bordélyházak ágyainak melegére, és a zamatos bor mámorító ízére. Már akkoriban is jól bánt a karddal, ezért a király még inkább dühös volt, amikor megtudta, hogy az egyik legügyesebb fegyverese bortól, és olcsó kölnitől bűzölögve henyél valamelyik bordélyban. Később megfosztották lovagi címétől, birtokától, és száműzték a birodalomból. Páncélját eladta, egyszerű ruházatot és egy láncinget vett, majd délre vándorolt, ott találkozott a csempésszel és a jobbággyal. Egy tucat kiivott kupa után kellemes beszélgetéssel folytatódott az este, és eldöntötték, hogy szerencsét próbálnak a fejvadász szakmában, hiszen valahol mindhárman törvénykívülinek számítottak, és a fegyverrel is jól bántak. Azóta járják a helyeket, ahol még nem ismerik őket, és néhány érméért cserébe elkapják, akit kell.

 

Fél órával később a tűz még mindig lobogott, de egyre hűvösebb volt. Gavin felkelt, majd körülnézett. Társai már aludtak, a csendet csak a tábortűz ropogása, és Fienn hangos horkolása törte meg. A lovag kinyújtóztatta végtagjait, és felállt. Derekára csatolta övét, amihez kardja és annak hüvelye volt erősítve, majd kiemelt egy félig elszenesedett vastag ágat a tűzből, és elindult az erdőbe. A fáklya nem árasztott túl sok fényt, de Gavinnak még úgy is sikerült összeszednie néhány lehullott faágat a földről. Gallyakkal a kezében sétált vissza a táborhelyük felé, amikor erős szél támadt az erdőben, és kioltotta a fáklya lángját.
A lovag ledobta az összegyűjtött tűzifát, és kivonta kardját. Nem ment messzire táboruktól, így hamar észre is vette a közelben pislákoló fényt. Halkan lépdelve elindult visszafelé, közben a területet kémlelte. Szeme kezdett hozzászokni a sötéthez, így láthatta, amint egy alak átszökken az egyik fatörzstől egy másik mögé, és egy szekérféleség körvonalai is kirajzolódtak két fa között. Gavin felgyorsította lépteit. Beért a táborhelyre, de társai már nem voltak ott. Hirtelen megrezzent az egyik alacsonyan lévő faág, majd rögtön utána egy másik is. Zörögtek a földre hullt levelek és ágak, ahogy átfutottak rajtuk valakik. A lovag ide-oda forgolódott, kardjának markolatát erősen szorította, majd megpördült, és lecsapott. A penge belefúródott egy fatörzsbe.

 

Hangos nevetés hallatszódott a fák mögül, és előlépett a lovag két enyhén kótyagos társa:
– Ezt az arcot nem lehet elégszer látni! – nevetett Kelight, miközben elutánozta Gavin meglehetősen ideges arckifejezését.
– Inkább aludnátok a bolondságok helyett! – förmedt társaira a lovag, és kardjával az erdő felé mutatott. – Holnap elérjük Szirtvárat, ott megtaláljuk a szökevényt, de két semmirekellő, másnapos alak csak hátráltat a küldetésben!
Fienn és Kelight semmit nem szóltak, leültek a tűz mellé. A csempész kortyolt egyet vízzel teli kulacsából, majd átadta a mellette ülő férfinak, aki szintén ivott. Gavin mérgesen lecsatolta övét, és a földre dobta. Lefeküdt, arccal az erdő felé, de egy dolog még zavarta:
– Egész éjjel szélcsend volt, hogy csináltátok? – kérdezte oda se fordulva a társaitól.
– Mi is éreztük, de nincs közünk hozzá – jelentette ki Kelight –, ha csak nem Fienn fingott egy hatalmasat.
A jobbágy a neve hallatán felkapta fejét, és a kulaccsal megpróbálta leütni a csempészt, de az elhajolt. A butykos kicsúszott Fienn kezéből, és egyenesen a tűzben landolt.
– Idióta, az az enyém volt! – kiabálta Kelight.
– Legalább egy kicsivel tovább bírja a tűz, aludjatok! – parancsolta a lovag.
A csempész nagyot horkantva ledőlt a fűre, és perceken belül el is aludt, társa is követte a példáját.
Gavin úgy érezte, sokat változott, mióta száműzték hazájából. Korábban szinte mindennapos tevékenység volt nála, hogy a sárga földig leitta magát, és egy éjszaka alatt több nővel is hált, de ez már a múlté volt. Felelősségteljesen irányította a társaságot, noha akadtak összezörrenések, mindig megoldódtak.

 

Pirkadt, amikor a társaság hátrahagyva a füstölgő tábortűz maradványait elindult Szirtvár felé. Azt gyanították, hogy a szökevény ott rejtőzik, hisz az a várrom kedvelt búvóhelye volt mindenféle törvénykívülinek. Kelight és Fienn gyakran megálltak pihenni egy-egy fánál, mert hasogatott a fejük az előző este miatt. Gavin nem várt rájuk, öszvér módjára haladt a saját feje után. Három óra kimerítő gyaloglás után a lovag letelepedett egy sziklára, ami mögött fák és sűrűn burjánzó bokrok sorakoztak. Néhány perc lemaradással a másik két vadász is befutott, majd fáradtan a földre huppantak.
– Miért… álltunk… meg? – kérdezte Kelight, nagy levegőt véve minden szava után.
– Pihenjetek, hamarosan nem lesz rá alkalmatok – tanácsolta Gavin, majd nagyot húzott kulacsából. – Talpra, ideje indulnunk!
A lovag leugrott a szikláról, és besétált a sűrűn nőtt bokrok közé. Fienn nem nézett rá jó szemmel a tréfája miatt, de nem volt idő újabb vitába bonyolódni. A jobbágy feltápászkodott, butykosából vizet locsolt a földön fekvő csempész arcába, aki azonnal felpattant.
– Jól van már, na! Menjünk! – mondta mérgelődve, és Fiennel együtt elindult Gavin után.

 

A futónövények sűrűn benőtték a régen használt ösvényt, de az éles fegyverek könnyek kettéhasították őket. Hamarosan felzárkózott a lovag mögé két társa, és libasorban haladtak a keskeny úton. Rövid séta után elhagyták az utat, és kiértek egy sűrű aljnövényzetű területre, aminek a végében terültek el Szirtvár romjai. Nevét onnan kapta, hogy a várat és melléképületeit egy hatalmas kőszirt tetejére húzták fel. Évtizedekkel ezelőtt az akkori régensuralkodó ostrom alá vette a kastélyt, mert annak ura megtagadta a király parancsait, és több alkalommal is ellene vonult. A megtorlás szörnyű volt. Az ostromgépek és katapultok porrá zúzták a várat, csak a főterem egy része és néhány romos boltív maradt meg a csata után. Az uralkodó emberei mind egy szálig lemészárolták az ellenállókat és vezetőjüket is. Azóta a kastély maradványainál már sokféle ember megfordult. Csempészek, menekültek, szökevények, vagy egyszerű kíváncsiskodók, akik csak egy várromot akartak látni.
Gavin mozgásra lett figyelmes a romok körül, ezért intett társainak, hogy húzzák meg magukat a növények között. Egy rongyokat viselő gyermek lépdelt a boltíveknél, és ámulattal csodálta azokat. Feltűnt egy férfi is, aki sebesen beterelte az ifjút a főépületbe, és bereteszelte a bejáratot.
– Ők is bujkálnak, és mi is, ennek így semmi értelme – jelentette ki Fienn.
– Kússzatok! – adta ki az utasítást Gavin.
A fejvadászok ugyan lassan haladtak előre, de az aljnövényzet kiváló rejtekhelynek bizonyult. Hamarosan két fegyveres férfi jelent meg a romoknál. Mindketten leültek egy-egy kőre, és beszélgetni kezdtek. A lovag jelt adott két társának, mire azok előtörve rejtekükből, megrohamozták az őröket. Kelight a lándzsájával egyenesen átdöfte ellenfelét, de Fienn se késlekedett. Kardját belemélyesztette a férfi hasába, majd miután kihúzta a fegyvert, annak markolatával leütötte ellenlábasát, aki holtan terült el a földön.
– Szép munka! Ideje megnézni magunknak azt a szökevényt – mondta Gavin, majd egy erős rúgással eltüntette a bejáratot lezáró reteszt.

 

A kis helyiség közepén egy sovány, barna hajú férfi állt, karddal a kezében, mögötte a rongyokba öltöztetett fiú. A három fejvadász besétált, és Fienn már készült lesújtani kardjával, amikor Gavin megragadta a karját:
– Előbb beszélünk – mondta, majd fejével a gyerek felé biccentett.
A jobbágy nem értette a dolgot, de engedelmeskedett, és hátrébb vonult.
– Tedd le a fegyvert, te nem vagy harcos – mondta a férfinak, akin látszott, hogy akkor fogott először valódi kardot a kezében, hisz reszketett, és két kézzel szorongatta a látszólag egykezes fegyvert.
– Ti fejvadászok vagytok!
– Úgy van, te pedig a szökevény.
– Tévedsz! – jelentette ki reszkető hangon.
– Akkor tán ő lenne az? – kérdezte gúnyosan Gavin, majd a fiúra nézett.
A férfi nem szólalt meg, a hallgatás elegendő válasznak bizonyult a lovag számára.
– Ezt nem értem. Hogy is szólt az a pletyka, Fienn? Ez a gyerek hágta volna meg az uralkodó asszonyát?
– Az ilyen szóbeszédekben nem lehet megbízni, tudod jól – magyarázkodott a jobbágy.
– Mi folyik itt? – kérdezte a lovag a férfit, aki már félig leengedte a kardot, de szemmel tartotta a fejvadászokat.
– Ő a régensuralkodó fattya, én menekítettem ki a városból, és hoztam ide – válaszolta.
Kelight a véleményének hangot adva nagyot horkantott, Fienn pedig mosolyra húzta száját, látszólag szórakoztatta a kis történet.
– Miért? – kérdezte Gavin.
– Utazó kereskedő vagyok, és régóta szükségem volt egy inasra. Épp készültem elhagyni a várost, amikor felszökött a szekeremre ez a fiú. Kísértetiesen hasonlított a régensuralkodóra, és én is hallottam pletykákat. Tudtam, hogy ki ez a gyerek, de nem volt több időm gondolkodni, őrök közeledtek, és nekünk menekülnünk kellett.
– Hol a szekér, kereskedő? – kérdezte Kelight gúnyosan a háttérből.
– A portékámat a közelben elrejtettem, és gyalog jöttünk ide.
– Badarság! – förmedt Fienn a férfira. – Hazudsz, te féreg!
A jobbágy ismét felemelte kardját, és lesújtott vele. Hangosan csattant össze a két acélfegyver, ahogy Gavin hárította a csapást.
– Elárulsz, hogy megvédj egy kofát, meg egy fattyút? – kérdezte Fienn dühösen.
– Az uralkodó a fiút akarja, de tudta, hogyha egy gyerek megölésére bérel fel minket, nem vállaljuk. Átvert minket, így a megállapodásunk semmis.
A kereskedő szeme felcsillant:
– Akkor elengedtek minket?
Gavin bólintott, és társaival együtt félreállt az ajtóból.
– És ha hazudott? – kérdezte Kelight.
– Reszketett a félelemtől, a szekeret pedig én is láttam, amikor ti jókedvetekben megpróbáltatok rám ijeszteni.
A férfi és a gyermek kisétáltak a romos épületből, és eltűntek a sűrűn nőtt növényzet között.

 

A három vadász a romoknál letelepedett egy-egy kőre, és kis idő elteltével Gavin így szólt:
– Úgy érzem, mostantól nem vagyunk méltóak a fejvadász névre.
Társai egyetértően bólintottak.
– Szép hárítás volt – mondta dicsérően Fienn a lovagnak.
– Szép, erős ütés volt – dicsérte Gavin a jobbágyot.
– Az uralkodó üldözni fog minket egészen a határig – csatlakozott a beszélgetésbe Kelight.
– Akkor nem kell sokat menekülnünk – jelentette ki a lovag, majd társai értetlen tekinteteit látva folytatta –, a szirt alatt már egy másik királyság vár ránk.
– Ahol még nem ismernek minket – tette hozzá a csempész.
– Pontosan.

1.25
Te szavazatod: Nincs Átlag: 1.3 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2013-06-05 18:11 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"A három vadász napok óta járta a vadont, de zsákmányukat nem lelték. Nem a hagyományos értelemben vett vadászok voltak ők. Prédáik között nem szerepelt állat, fegyvereik ritkán vájtak vadhúsba, a melegen tartó prémeket nem maguk nyúzták. Egy dolog miatt járták a vadont: megtalálni és kivégezni a célpontot. Embervadászok voltak." - Biztosan ennyiszer kell emlegetni a vadászt és a vadászatra való utalást? Ez nagyon redundáns, csak a helyet tölti. (Helykitöltőnek a Word a magyar ábécé betűit használja. Ugyanaz a szerepük.)
"Pontosan negyedik napja folyt a vadászat, de csak elvétve akadtak használható nyomra. " - Épp mondta volna magamban, hogy még egy vadászat, és kiugrom az ablakon. Nem mondok ilyeneket többé, magasan vagyok.
"Letört faágak, ruhafoszlányok, sárban lévő lábnyomok, mind fontosnak tűntek, ám mégse vezettek sehova." - Miért? Miért tűntek fontosnak, és miért nem vezettek sehová? Hogy nem tud egy nyom sehová sem vezetni? Egymásnak ellentmondó nyomok voltak? A nyomok egy ideig vezettek, majd felszívódtak? Ez egy tök jó kérdés, mégsem fejted ki elnintézed azzal, hogy az olvasó találja ki. Jó, de mit?
"Ilyen csak nagyon ritkán fordult elő a három vadásszal." - Megint feleslegesen emlegeted.
"Mindig szűkös határidőn belül kellett teljesíteniük feladatukat, és ez sikerült is nekik." - Ember, nem! Szerkesztés. Jó, az az én feladatom, én vagyok a szerkesztő, de ez az írói szerkesztés. Fogod a mondatot. Leülsz. Megírod. Megírod a művet. Király vagy, téged ünnepel a környék, bontasz egy pezsgőt, sztriptíz táncosnőket rendelsz, bulit rendezel, belépés hölgyeknek toplessben ingyenes, folyik a pia hordószámra, a bevételből tíz százalékot jótékony célokra adományozol egy állatvédő egyesületnek. (Opcionálisan. Az írás kemény sport, drága mulatság.) Utána kijózanodsz, kijózanodik a környék, ez eltart egy hétig. (Tételezzük fel, hogy jó nagy buli volt.) Csak ezek után veszed elő az írást, elsőre meg sem ismered, ötmillió más fájl közül bányászod ki egy cetli alapján, amit a hűtőn hagytál, hogy "anyad_ez_nagyon_penge_lesz_1.0.docx NÉZD MEG!". Ha már a hűtőnél vagy, csinálsz egy szendvicset is. (Nekem is legközelebb, kérlek. Megeheted, de a szándék a fontos. Érezd, hogy ott ülök melletted. Nem, az a szék nem fog megfelelni, kényelmetlen, te is tudod. Igen, azt a fotelt szeretném. Köszönöm. Told a monitorhoz, nem látok. Jó, most jó lesz. Köszi. A limonádé hol marad?) Leülsz a MŰ-höz. Elolvasod, becsületesen, minden szavát, nem csak átugrod, hogy "ja, ez az a rész, ahol mennek", ja, itt kardoznak", "ja erre emlékszem". Nem, minden szót, egyenként. Sopánkodsz, hogy tudtál ilyeneket írni. Ez nem opcionális, ez kötelező darab, mindenki sopánkodik szerkesztéskor. Szóval most jönne az a rész, hogy látod ezt a mondatot ott fent (el is felejtetted, mi?), és elgondolkozol, mi a fenét jelent. "Mindig hamar teljesítették a feladatukat, szűkös határidőn belül." Ésss... igen! A mondat nem egy ász, de ez jobb, mint az első verzió! (Ennél is jobb a "Mindig hamar teljesítették a feladatukat, hiába kaptak szűk határidőket.") Tehát átírod. Az ilyen "írás közben eszembe juttt még ez meg az" elsőre elmegy, másodjára nem maradhat a szövegben. A nyakatekert mondatoknak vesznie kell.
"Megbízójuk, a régensuralkodó nem szabott meg hasonló feltételeket, csak azt kérte, hogy vigyék el neki a szökevény fejét, több információt nem közölt. Egy személyleírás és a menekülési útvonal elegendő volt a fejvadászoknak, mondhatni, azonnal szagot fogtak." - Mondhatni töltelékszavakat használsz. Mondhatni kezdő hiba, tipikus kezdő hiba. Mondhatni megláttam és kinevettelek. (A régensuralkodó rossz elnevezés. Régensherceg mondjuk, az olyan... sármos szó. Az ország belpolitikai viszonyai meg rohadjanak el, kit érdekel? Ez fantasy, ne legyé' már polkorrekt!)

"Mindhárman nagyon különböztek egymástól, mégis remekül dolgoztak össze." - Hogy gyün ez ide, kend? Ha ez a szereplők bemutatása, ölég furán kezeled... Először mutass, aztán mondj, miccósz? Előbb leírod, hogy ez azt csinálta (épp a sztori szerint), az amazt, ésatöbbi, majd ez a mondat. Összefoglalónak jó.
"Gavin volt a csapat vezetője, akire ráragadt a bukott lovag jelző." - Ragadós jelző. Mondják, hogy az értelmező nem, a minőségjelző viszont tapadhat, de nem hittem volna, hogy ennyire komolyan gondolják!
A szereplők háttétröténete Monty Python paródiába illő. A leírás még inkább, leszámítva, hogy az angoloknak volt humora (méghozzá jellegzetesen brit humora). A töketlen fecske repülése sebessége? Egyébként elég összecsapottan dobtad oda. Mutass megint: mutasd be, hogy összedolgoztak (és jól), mert egyelőre azt tudjuk, hogy különbözőek, de én bukott lovagként nem akarnék egy társadalmi reformokat önkezével szorgalmazó jobbágy társa lenni, nem tudom, ki hogy van vele.
"mérgelődött Fienn, akinek türelme igencsak véges volt, és már ráunt a hajtóvadászatra" - Vadásznak elég rossz alapanyag. Hoy lett belőle mégis jó? Az igencsak igencsak töltelékszó, mondhatni.
"– Mivel is vádolják a szerencsétlent? – kérdezte Kelight, miközben egy ronggyal tisztítgatta lándzsájának fejét." - Mondom én, mindenki tiszta politikailag érdekelt. Középkori baloldal. ("Ó, nagy uram, királyom, úgy vélem, elébde illene bocsátanom ama királyi érdeklődésedre számot tartható véleményemet, miszerint királyi tanácsosi rangomnál fogva javaslatot tennék bizonyos szociális hálózat kiépítésére a jobbágyok körében, engedelmeddel felsorolván ezeket, úgysmint: közművesítés, TB, szociális segély, családi pótlék, GYES, fizetett szabadság és egyenlő bánásmód. De ne aggódjon, fenséged, továbbra is elnyomott büdös parasztok maradnak, akik ökrök módjára igába hajtják fejüket, megbocsáss a bárdolatlan szavakért.")
"és szemét a sötét fák lombkoronáin kezdte legeltetni" - Imádom a magyar nyelvet, de a lombokat tényleg lehet legelni. Éhes egy szeme volt, na.
"Idegen volt neki a vándorló életmód, ezért csak ritkán ivott együtt társaival." - Éreztem én, hogy van itt valami a háttérben ezzel a bukott lovaggal, de várjá... most összeszokott a csapat, vagy sem? Esetleg ő volt a hajtóvadászati koordinátor, és eddig inkább egy várból irányított? (Akkor lehetne idegen neki a vándor életmód. Jelen esetben legfeljebb zavaró, ami sosem tud megszokni.)
"a bordélyházak ágyainak melegére" - Volt egy vára, minek neki bordély? (Azt a felvilágosodás hozta el, nemes saját szobát tartott fenn a megfelelő hölgyeknek.)
"hogy az egyik legügyesebb fegyverese bortól, és olcsó kölnitől bűzölögve henyél valamelyik bordélyban" - Vessző nem kell. (Olcsó kölni. Olcsó. Te... akkoriban máshogy fizettek, tudod? Nem éltem akkor, de kösz a poént. Nagyon nem így zajlott egy légyott, olcsó kölni meg speciel nem is volt.)
Oké, ez fantasy. De legyél azért világhű... ha a középkorról másolsz, maradjanak az értelmes gondolatok benne. A nemesnek volt annyi pénze és ehhez igénye, hogy nem ment bordélyba (nem is volt a mai formájában), hanem a nő jött házhoz. És nem akárki, nem olcsó kölnivel, hanem akit kiválasztott. A fizetség meg... bármi. Ha volt rá keret, hát aranykereszt ujjbegynyi rubintokkal (vagy smaragd? ki emlékszik?, Párizsi Notre-Dame, Esmeralda anyjának balladája), ha nem, akkor drága illatszer, vagy... nos, akár egy vekni kenyér. (Bőven megfelelő fizetség volt akkoriban egy pásztoróráért. Lehet siránkozni, hogy infláció van.) Oké, nem kötelező, hogy ezt tudd, de ha már elolvastam, feltűnt, akkor leírtam neked. Legközelebbre. A ilyenekből is tanul az ember. És minden társaságban remekül el lehet sütni a szextörténelmi ismereteket, kellően megbotránkoztató.
"Társai már aludtak, a csendet csak a tábortűz ropogása, és Fienn hangos horkolása törte meg." - Ilyet ma sem teszel, akkor sem tettek, plusz épp vadásznak. Őr lett volna, vagy felkeltik Gavint, hogy vállalja az első őrséget. (Vagy kioltják a tüzet. Tudod, szél, láng, fák... száraz fák...)
"Derekára csatolta övét, amihez kardja és annak hüvelye volt erősítve" - Szereted cifrázni a dolgokat. Kardja. A hüvely tartalmazza a kardot. Ha meztelen karddal járkál, azt kiemelheted.
"A lovag ledobta az összegyűjtött tűzifát, és kivonta kardját." - Megijedt a széltől. Világos. Kiskorában az anyja ettől is óvta.
"Zörögtek a földre hullt levelek és ágak, ahogy átfutottak rajtuk valakik." - Szórend.
"Felelősségteljesen irányította a társaságot, noha akadtak összezörrenések, mindig megoldódtak." - Főleg, ha a szereplők egy tízéves szintjén mozognak.
Szemezgetek már csak.
"Azóta a kastély maradványainál már sokféle ember megfordult. Csempészek, menekültek, szökevények, vagy egyszerű kíváncsiskodók, akik csak egy várromot akartak látni." - Korabeli turizmus. ("A Villa Negra nem apácazárda...")

Hát... oké. A belpolitikai viszonyok zavarosak (most mivan? miért akarja egy fejedelmi személy kivégeztetni a gyermekét? mert fattyú? de ha az övé... törvénytelen gyerek is gyerek... mindegy), de ebbe tényleg ne menjünk bele. A háttér picit akadozik, amolyan "sablon fanatsy középkor". A szereplők... eh. Gyerekesek, nem állnak meg a lábukon, ez még egyelőre papírsablon. Az írás... fejlődsz, mondjuk... egyes szint felé kacsintgat (http://heideldan.freeblog.hu/archives/2010/08/25/Az_rsrl_2_-_a_minimum_s... - mert szeretjük mások szavait idézni, és így egyszerűbb az élet). De már van néminemű fejlődésre utaló jel. Csak még rohadtul nem tartunk ott, hogy olyanokról vitázzunk, mint karakterfejlődés, koherencia, hitelesség, indíték, motiváció.
Amúgy ha már ott jársz, olvasgasd Raon írástech. dolgait, jók.
Hogy pozitív legyek a végére (asszem Rh negatív vagyok, nem akarok pozitív lenni): azért tényleg látok valami fényt az alagút végén. Messze a távolba révedve.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2013-06-05 21:10 Gucs

Miután beküldtem az írást, néhány napra rá eszembe jutott, hogy talán nem ártott volna néhány (vagy az összes) mondatot átnézni, és (át)szerkeszteni. Jó olvasni a kritikáidat, és ténylegesen segítenek ezek a tanácsok.

Az első hiba valószínűleg ott volt, hogy kevés (vagy talán semmilyen) háttérismerettel vágtam bele az írásba, ezért adódtak olyan dolgok, hogy senki sem őrködik egy vadászat során, vagy a bordélyházas dolog. A mű végére érve éreztem, hogy a sztori nem a legjobb, a végét szerintem össze is csaptam, de igyekeztem odafigyelni az iromány szerkesztésére, és talán sikerült is a legtöbb helyen jól kitennem a vesszőt, vagy eltalálni a megfelelő szórendet. :)

Azt hiszem, ideje lenne végre normális karaktereket alkotnom, és a sztorit úgy alakítanom, hogy logikus legyen, valamint látszódjon rajta a háttértapasztalat megléte. Igyekszem. :)

Köszönöm a hozzászólást és a tippeket!

sze, 2013-06-05 18:44 craz

craz képe
1

"és szemét a sötét fák lombkoronáin kezdte legeltetni" :D :D :D :D

Hú, köszönöm, ez kellett a mai napra. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2013-06-05 21:11 Gucs

Igazán nincs mit. :)

sze, 2013-06-05 20:17 A Nyolcadik (nem ellenőrzött)

2

Iszonyatosan elnyújtott írás, aminek a tartalma talán nem is lenne olyan rossz, de egyszerűen borzasztóan unalmas. Felesleges részletezni a szereplők múltját és a kapcsolatukat, egy nagyregényben ezek fontos dolgok, itt viszont semmi szükség rá, csak az időt húzza.

sze, 2013-06-05 21:13 Gucs

Valóban, ez a részletes leírás egy-egy szereplő korábbi "kalandjairól" lehet, felesleges volt, helyette inkább a sztorit kellett volna érdekesebbé tennem. :)

Köszönöm a hozzászólást!

sze, 2013-06-05 20:13 Ovidius

Ovidius képe

" A három vadász napok óta járta a vadont, de zsákmányukat nem lelték. Nem a hagyományos értelemben vett vadászok voltak ők. Prédáik között nem szerepelt állat, fegyvereik ritkán vájtak vadhúsba, a melegen tartó prémeket nem maguk nyúzták. Egy dolog miatt járták a vadont: megtalálni és kivégezni a célpontot. Embervadászok voltak."

Már` ezért az öt mondatodért vissza kéne zavarni az ötödik osztályba. Az általános iskola ötödik osztályába...

- "fegyvereik ritkán vájtak vadhúsba"... Egy szerkesztő fogsora vájjon beléd, nem a fegyver abba a szerencsétlen
vadhúsba!
- "megtalálni és kivégezni a célpontot"... Kivégezni bűnösöket szoktak. Az a szerencsétlen célpont ott van, és
általában célbaveszik, nem kivégzik. Azért, mert nem követ el olyan nyelvgyilkosságokat, mint Te...

A francba. Nem elég baj van így is a világban, akkor még ez is...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

sze, 2013-06-05 21:17 Gucs

Hát, valószínűleg nem ez lett a legjobb művem. :)

Köszönöm a hozzászólást!

cs, 2013-06-06 13:44 Obb

1

Két bekezdés, eddig bírtam.

cs, 2013-06-06 18:12 Tim

Rengeteg problémát lehetne megemlíteni a szöveg kapcsán, de úgy gondolom, hatékonyabb, ha egyszerre csak egy hibád kijavítására koncentrálunk.
Maradjunk az első bekezdésnél.

„A három vadász napok óta járta a vadont, de zsákmányukat nem lelték. Nem a hagyományos értelemben vett vadászok voltak ők. Prédáik között nem szerepelt állat, fegyvereik ritkán vájtak vadhúsba, a melegen tartó prémeket nem maguk nyúzták. Egy dolog miatt járták a vadont: megtalálni és kivégezni a célpontot. Embervadászok voltak.”

Számold meg, hány „nem”-et tettél bele!
Az olvasó arra kíváncsi, ami VAN, nem pedig arra, ami NINCS. Ezért aztán célszerűbb állításokat használni tagadások helyett, amikor csak lehetőséged nyílik rá. Persze olykor szükség van a tagadásra is, de ebben a szakaszban te arra használtad, hogy megúszd a pontos fogalmazást.

Én már itt meghúztam volna a rettegett „vörös vonalat”.
Obb türelmesebb volt.
Egy kicsit…

v, 2013-06-09 17:55 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Dóri hozzászólása tökéletesen összefoglalja a hibákat, nehéz kiegészíteni. Azért megpróbálom.
"A három vadász napok óta járta a vadont, de zsákmányukat nem lelték. Nem a hagyományos értelemben vett vadászok voltak ők. Prédáik között nem szerepelt állat, fegyvereik ritkán vájtak vadhúsba, a melegen tartó prémeket nem maguk nyúzták. Egy dolog miatt járták a vadont: megtalálni és kivégezni a célpontot. Embervadászok voltak." - kicsit sokáig húzod ezt a bevezetést szerintem. A lényeget rövidebben is le lehetne írni, nagyobbat ütne.

"csak azt kérte, hogy vigyék el neki a szökevény fejét, több információt nem közölt." - a harmadik tagmondatot elvenném.Ráadásul:

"több információt nem közölt. Egy személyleírás és a menekülési útvonal elegendő volt a fejvadászoknak, mondhatni, azonnal szagot fogtak." - mégiscsak közölt több információt, hiszen kaptak egy személyleírást, sőt egy menekülési útvonalat is. És a mondhatnitól kezdve piros vonal.

"akinek türelme igencsak véges volt, és már ráunt a hajtóvadászatra" - utolsó résznél újabb vonal, plusz a korábbi kritika

"Később megfosztották lovagi címétől, birtokától, és száműzték a birodalomból." - ezt egyszer már írtad

"– Legalább egy kicsivel tovább bírja a tűz, aludjatok! – parancsolta a lovag." - a tűz tovább ég, miután ráesik egy kulacs, ami tele van vízzel?

"Gavin nem várt rájuk, öszvér módjára haladt a saját feje után" - egy felelősségteljes csapatvezető nem hagyja hátra a társait.

"Három óra kimerítő gyaloglás után a lovag letelepedett egy sziklára, ami mögött fák és sűrűn burjánzó bokrok sorakoztak" - az amit vedd el, dobd ki és kösd össze a két tagmondatot egybe. Meg lehet csinálni, és még szebb is lesz.

"– Pihenjetek, hamarosan nem lesz rá alkalmatok – tanácsolta Gavin, majd nagyot húzott kulacsából. – Talpra, ideje indulnunk!" - áhá, hogy ha iszik egy kortyot, az már pihenés. Szerintem csak piaszünet. És a párbeszéd megint tök értelmetlen. "Miért álltunk meg? Pihenjetek" - ez nem válasz, de az hagyján, hogy a szereplőknek nem, az olvasónak sem, akit jócskán fel fog húzni az író a sejtelmességével. És miért is nem lesz idejük már pihenni? (Najó, erre talán a folytatásban benne van a válasz.)

Egyelőre ennyit haladtam, ennyire volt időm, és a hibák felét még nem is említettem. Van itt vesszőhiba, fogalmazás, stilisztika, narráció, úgy egyáltalán, a tálalás és még lehetne sorolni. Sajnos tényleg szinte minden. Később visszatérek rá, de szerintem már priviben.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

v, 2013-06-09 19:02 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Két részen most nem (csak) a szöveg a hibás. :D
"– Legalább egy kicsivel tovább bírja a tűz, aludjatok! – parancsolta a lovag." - a tűz tovább ég, miután ráesik egy kulacs, ami tele van vízzel?
Később írja (és ez itt most már jó, lehet, hogy előtte is meg kell említeni, nem emlékszem), hogy másnaposak. Mivel a közelben nem volt mézeskalács házikó benne dugi pálinkafőzdével (frászt vasorr, mibe, hogy réz és beöntette a banya!), valószínűleg nem víz volt a kulacsban.
Illetve a pihenős rész - valóban kissé furcsa a leírás - de humor és a karakter árnyalása akart lenni (ti. csak poénkodott, hogy pihenhetnek, már mennek is tovább).

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2013-06-09 19:16 Gucs

A kulacsos rész jó lenne úgy, de tényleg víz volt a kulacsban:

"A csempész kortyolt egyet vízzel teli kulacsából, majd átadta a mellette ülő férfinak, aki szintén ivott."

A pihenős részt pedig tényleg poénnak szántam. :)

v, 2013-06-09 23:18 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Igen, a kulacshoz vissza is olvastam, hogy bor/víz van benne, van-e benne, és hát sajnos előtte iszik belőle (nem pedig megissza), tehát van.
A poénhoz mit mondjak... fáradt vagyok. Több pihenéssel talán ütött volna (mármint részemről pihenéssel).

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.