Azúr orgyilkos - Kardbáró I.-II.

 

I

Két év telt el az utolsó azúrmágus bukása óta. A Zöld Régió részben visszanyerte régi valóját, de soha nem lesz már olyan, mint egykor. Az emberek elvándoroltak, és a fejvadász klán is eltűnt. Néhányan azt híresztelték, hogy feloszlott, és a tagjai szétszéledtek a világban, többen pedig úgy hitték, hogy keleten ütöttek tábort.

 

Daryn azonban fénykorát élte. A Zöld Régió egyetlen szomszédos területeként délen fellendítette a gazdaságot. Mindenfelől érkeztek kereskedők, kézművesek, vagy csak pihenni vágyó utazók. A régiót egyetlen ember irányította, a Kardbáró, aki a pengék fanatikusa volt. Míg a többi nemes aranyat, ezüstöt és ékszereket halmozott fel a kincstárában, ő kardokat gyűjtött a világ minden pontjáról. Ha talált egyet, ami még nem szerepelt a gyűjteményében, akkor azt gondolkodás nélkül megvette, vagy megjavíttatta. Néhány egészen különleges, mágikus darabot is sikerült megszereznie, amiről a legtöbb harcos, és lovag csak álmodott. Azonban mint minden gyűjtő, ő sem használta kincseit. Mindennap fényesítgette a kardokat, és csak neki volt belépése a kincstárába.

 

Kardmegszállottsága mellett maradt ideje kormányozni is a régiót, ezáltal sikerült életet lehelnie a kihalt területbe. Daryn kivívta a többi ország és tartomány tiszteletét azzal, hogy szinte a semmiből nőtte ki magát egy hatalmas kereskedőbirodalommá. Ám nem volt minden tökéletes. A Kardbáró egyre inkább kezdte elhanyagolni virágzó birodalmát, csak arra vágyott, hogy megszerezze a régóta áhított fegyvert a gyűjteményébe, a fejvadász telgont.

 

Felderítőcsapatokat küldött a Zöld Régióba, annak reményében, hogy találnak valamit az elhagyatott Dercaton faluban. Ám a könnyűnek tűnő küldetésről soha nem tért vissza senki. A helyiek nagy része úgy hitte, hogy banditák és csavargók vertek tábort ott, de voltak, akik gonosz démonokra gyanakodtak. A Kardbárót azonban ez nem érdekelte, folytatta emberei feláldozását a nagy zsákmány reményében.

 

 

II

Kora estére járt az idő, amikor újabb csapat érkezett a Zöld Régió határához. Széles folyó szelte ketté a területet, és kőhíd kötötte össze Daryn-t a fejvadászok volt otthonával. A Kardbáró embereinek arcán félelem tükröződött, szinte reszkettek, amikor elindultak a hídon át. Vezetőjük azonban egy ambiciózus ember volt, aki eljátszotta a bátor harcos szerepét emberei kedvéért, de tudta ő is, hogy valami nem stimmel arrafelé. A Zöld Régió teljesen megváltozott. Néhol, ahova nem ért el Rhyestas varázslata ugyanolyan volt, mint régen, de ezek a részek eltörpültek a többi mellett. A fák zöld lombtakarói eltűntek, helyüket száraz, barna levelek vették át, másutt csak a csupasz faágak lengedeztek a csípős szélben. A fű kiszáradt, az utak járókövei kiestek a helyükről, és mindent benőtt a gaz. A katonák elhagyatott farmok és szántók mellett haladtak el. Életnek nyoma sem volt a Zöld Régióban. Hosszabb séta után egy jobbirányba vezető ösvényre tértek rá. Néhány perc múlva meg is érkeztek a fejvadász faluhoz, amit magas cölöpfal vett körbe.
– Azt hiszem láttam valamit – mondta halkan az egyik katona, majd közelebb húzódott társaihoz, és a körülöttük lévő fákat kémlelte.
– Ne legyél már ilyen beszari! – rivallt rá a csapat vezetője.
Leszállt már az éj, amikor a felderítők tábort vertek a kapu előtt. Az erdő széléről száraz ágakat gyűjtöttek össze, elővigyázatosságból kis csoportokba verődve. A hűvös fuvallatok miatt nehézkesen ugyan, de sikerült tüzet gyújtaniuk. Körbeülték a tábortüzet, a kapitány pedig két emberével a kapuhoz lépett.
– Hogy a francba nyílik ez? – tapogatta a parancsnok a kétszárnyú cölöpkaput.
– Talán ha erősen meglökjük – mondta az egyik felderítő, majd nekidőlt a jobbszárnynak, ami a földet maga előtt tolva résnyire kinyílt.
– Remek, akkor nyissátok ki! – parancsolt embereire a vezetőjük.
A két katona együttes erővel tolta a kaput befelé. Nagy földkupac gyűrődött már fel a másik oldalon, amikor végre sikerült annyira kinyitniuk, hogy egy ember beférjen. Libasorban bemásztak, majd a falu egykori főterére sétáltak. A hely kihalt volt. Némelyik ház félig összedőlt már, és a legtöbbet futónövény lepte be.
– Hol keressük a fegyvert, uram? – kérdezte halkan az egyik harcos.
– Szerinted mégis hol? A fegyverraktárban, idióta! – jött a válasz.
A felderítők kardokat húztak elő, parancsnokuk pedig fejszét, és egy épület felé indultak el, amit az egykori raktárépületnek hittek.
– Nem hasonlít egy raktárra – szólalt meg ismét a katona.
– Te pedig nem hasonlítasz egy harcosra! – csattant fel a kapitány. – Menj vissza, és hívd a többieket!
A felderítő szó nélkül visszaindult. Az ajtó résnyire nyitva állt, így fejszéjével belökte azt a kapitány. Benn pókhálós falak, poros bútorok, és korhadt gerendák látványa fogadta őket. Fegyvernek, vagy más tárgynak nyoma sem volt.
– Szerintem rossz helyen járunk – mondta az ott maradt harcos.
– Nézzük meg mi van fenn! – javasolta a parancsnok.
Lépcső vezetett fel a ház emeletére, amit egy ajtó zárt el. A felderítő leguggolt, hogy szemügyre vegye a zárat, majd felegyenesedve ennyit mondott:
– Eléggé összetett szerkezet, de ki tudom nyitni, csak idő kell.
– Honnan tudsz te ilyeneket?
– Mielőtt csatlakoztam a Kardbáróhoz, tolvaj voltam – felelte, miközben nekilátott a zár kinyitásához, és elmosolyodva folytatta –, nem is akármilyen.
A kapitány gúnyosan felhorkantott, majd letelepedett a lépcsőre.

 

A felderítő rohant, ahogy csak tudott. Üldözője a rozoga házak közt suhant el. A katona látta a szeme sarkából, ahogy felszökkent egy háztetőre, majd játszi könnyedséggel átvetődött a másikra. Behúzódott az árny elől az egyik ház sarkához, hogy kifújja magát. Körbetekintett, keresve a néhány perce feltűnt alakot, de nem lelte. Pallosát még mindig ott szorongatta a kezében, védekezésre készen. Azúrkék fény ragyogta be a fölötte lévő háztetőt, majd egy fénycsóvához hasonló, azonban szilárd dolog ereszkedett alá. Megragadta a harcos fegyverét, és hatalmas erővel kitépte azt a kezéből, majd elhajította.
– Mit akarsz tőlem? – kérdezte félelemmel teli hangon a katona, és egy másik házfal felé hátrált.
Az alak leugrott a háztetőről, és halkan, félig begörnyedve ért földet. A fénycsóva visszakúszott alkarjába, amikor felegyenesedett. Poros, sötét köpenyt viselt, arcát csuklya fedte. Hátára kard volt erősítve, amit előhúzott, majd a felderítőre szegezett.
– Tűnjetek el innen – mondta szinte suttogva.
A báró emberének nem kellett kétszer mondani, fejvesztve menekült a főtér irányába, de amikor visszapillantott, a sötét alak már eltűnt.

 

Kattant a zár, és a felderítő belökte az ajtót.
– Meg is volnánk.
– Na, végre! – pattant fel a hideg kőlépcsőről a kapitány, majd odébb lökte emberét, és mielőtt besétált volna a terembe, odaszólt neki. – Ezt a zárnyitásos dolgot pedig ne említsd a parancsnoknak, értve vagyok?
A felderítő csak elmosolyodott, majd követte felettesét.
A szoba meglepően jó állapotnak örvendett a földszinthez képest. A bútorok nem voltak porosak ugyan, de kevesebb is kapott helyet belőlük. A falakat fényesre csiszolt deszkák fedték, és félhomály uralkodott benn. Polcos szekrények sorakoztak a fal mentén, tele régi könyvekkel. Díszes asztal állt a terem végében, mögötte egy székkel. A kapitány fejszéjét szorongatva sétált előre, de lassan haladt, csapdákra számított. Sértetlenül elért céljához, nem voltak rejtett meglepetések a helységben. Az asztalon fegyverek hevertek. Két, enyhén ferde pengéjű tőr, egy rövidíj, mellette tegezek, és egy háromujjú kesztyű. Felemelte a ruhadarabot, és észrevette a kisujjnál található mechanizmust, ami egy pengét rejtett.
– Különös tárgyak – lépett oda a felderítő –, egykor egy fejvadászé lehettek.
– Na, nem mondod! – mondta gúnyosan a felettese. – De vajon hol van az a nyamvadt telgon, ami annyira kell a bárónak?
Padlón súrolódó penge zaja törte meg a szoba csendjét, és mindketten megfordultak. Előttük állt a köpenyes alak. Kezében a fejvadászok tradicionális fegyverét tartotta, azonban a keresztvasból azúrkék, kacskaringózó fények kúsztak fel egészen a kard hegyéig. Leginkább repedésekre hasonlítottak, de a telgon sértetlen volt.
– Talán ezt keresitek? – emelte fel a fegyvert.
–Add ide, és szabadon távozhatsz! – jött a meggondolatlan válasz a kapitánytól.
– Nem ilyen egyszerű ám a dolog – mondta az árnyszerű férfi, és félmosolyra húzta száját csuklyája alatt. – Vegyétek el!
– Nekem bizony nincs szükségem rá – szólalt meg a felderítő nyugodt hangon, majd hátrálni kezdett.
– Indulj, és szerezd meg! – jött a parancs.
– Eszem ágában sincs.
– Mocskos dezertőr, ezért még számolunk! – bosszankodott a kapitány, majd fejszéjét lengetve maga előtt, megindult a köpenyes alak felé.
Ismét feltűnt a fénycsóva az alak bal alkarjából, de most nem a fegyvert célozta meg, hanem a forgatóját. Egyszerűen kikerülte a nehéz fejszét, és átdöfte a kapitányt, aki elejtette a baltát, majd a földre zuhant, de még életben volt.
– Végezd ki, és megkegyelmezek! – fordult a felderítőhöz az alak.
– Ezer örömmel! – jött a meglepő válasz, majd fegyverét megforgatta a kezében, és beleállította a földön fekvő parancsnokba, kivégezve azzal.
A csuklyás férfi visszahúzta különös fegyverét, és a hátára helyezte a telgont. A felderítő kikerülte, azután az ajtó felé vette az irányt.
– Várj! – szólt utána szinte emberi hangon az alak.
– Azt mondtad elmehetek.
– Még soha nem láttam olyat, hogy egy katona szó nélkül végez a felettesével.
– Ki nem állhattam a mocskot, miért kellett volna megkegyelmeznem neki? – válaszolta a harcos csevegő hangon.
– Mi a neved?
– Számít az valamit?
– Harcolhatnál az oldalamon.
– Egyáltalán ki vagy te?

 

A tábortűz még lobogott, amikor visszaért a megrémült felderítő.
– El kell tűnnünk innen, gyorsan! – kiáltott oda társainak, és rohant, ahogy csak tudott a visszafelé vezető úton.
– Hol van a parancsok? – pattant fel az egyik tűznél ülő.
– Biztos, hogy elkapta! Menekülnünk kell!
– Mi a franc van veled?
A kapu hangos lánccsörgéssel kitárult, és egy alak szökkent le a cölöpfalról. Mögötte még egy ember körvonala rajzolódott ki, de arcát árnyék takarta, nem ismerték fel a báró emberei.
– Kik vagytok? – kérdezte ugyanaz a felderítő, és fegyvert rántott.
A társai is így tettek, a rémült harcos pedig a háttérből figyelte az eseményeket.
– Úgy látom a társatok nem érttette meg veletek a helyzetet, kár… - sóhajtott egyet, majd jobb lábára támaszkodva kieresztette fegyverét. Mindkét alkarjából előkúszott egy-egy fénycsóva. Meglengette karjait, és ellenfelei közé csapott. Az azúrkéken ragyogó fegyverek úgy siklottak keresztül a felderítőkön, mint a legélesebb penge. Egyiküknek sikerült kivédenie a halálos csapást, és menekülni kezdett. Az eddig nyugodtan álló alak előlépett a sötétből, és egy tőrt hajított felé, ami a menekülő hátába állt. Már csak ketten maradtak életben, a hősiesen védekező harcos, aki komoly támadásokat hárított, és a háttérben reszkető katona. A köpenyes alak visszahúzta fegyvereit.
– Jared – mondta kimerülten a felderítő, amikor észrevette, hogy ki áll az alak mellett -, te áruló féreg.
Utolsó erejéből rohamot indított a dezertőr felé, aki egyszerűen elhajolt a csapás elől, és kardjával végigvágott támadója hátán. A harcos elejtette fegyverét, és holtan a földre rogyott.
– Vele mi legyen? – kérdezte a csuklyás férfi.
Jared akkor már egy dobótőrt forgatott kezében. A reszkető harcos menekülni kezdett, de a levegőben suhanó fegyver gyorsabb volt, és célba is talált. A felderítő összerogyott a földön.
– Ez.

 

Elrejtették a holttesteket az erdőben, azután visszaindultak a faluba. Mikor beértek a kapun, az alak felmászott a falra, majd meghúzott egy rozsdás kart. Ismét lánccsörgés és a bejárat bezárult. Leugrott a felderítő mellé, és sétálva haladtak egy nagyobb épület irányába.
– Tehát Jarednek hívnak – mondta a köpenyes férfi.
– Jared Regis – állt meg a felderítő, majd jobbját ökölbe szorítva a bal vállához emelte, és köszönésképp meghajolt.
Az alak szembefordult vele, és ugyanúgy köszönt:
– Dagger. A legtöbben így szólítottak.

1.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 1.5 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2012-09-25 17:15 Kelvin

Kelvin képe

Azért négy ember még nem tömeg. :) A kapitányt bírtam, nagy forma volt.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2012-09-25 18:05 Gucs

Akkor ott valószínűleg rossz szinonimát használtam, hehe. :) Amúgy próbáltam minél jobban "megmutatni" a kapitány személyiségét, ezek szerint sikerült valamennyire?

Köszi a kommentet.

k, 2012-09-25 18:46 sgtGiggsy

sgtGiggsy képe
3

Nem rossz, de nekem eddig elég középszerű. Egyáltalán nincs rosszul megírva, de azt sem mondhatnám, hogy láttam benne olyasmit, ami igazán ösztönözne a továbbolvasásra.

k, 2012-09-25 19:23 Gucs

Azért remélem elolvasod majd a folytatásokat, mert lesz néhány belőlük. :)

Köszi a hozzászólást.

p, 2012-09-28 12:39 Nimretil

Nimretil képe

Így első olvasásra jobbnak tűnik, mint a korábbiak. Főleg az első fele, a második fele inkább az előző Dagger-es írásokra hajaz (nekem).
Az elején kiszedtem pár dolgot, de most nem fogom átbogarászni az egészet. Illetve fel is merült bennem a kérdés, hogy van-e értelme most akkor kiírogatni, avagy sem? Szólj, ha nem tartasz rá igényt.

"– Szerinted mégis hol? A kovácsműhelyben, idióta! – jött a válasz." - fegyverraktárban esetleg. Kész fegyver mit keresne a kovácsműhelyben? Ha komoly fegyverről van szó, az nem csak úgy kallódik valahol a műhelyben. Annak az elkészítése több hónapot vesz igénybe, elenyésző a valószínűsége annak, hogy a kovácsműhelyben lenne. Arról nem is beszélve, hogy a kard elkészítésének nagy része hideg munka, szóval nem jellemző, hogy az üllő meg a tűzhely mellett kéne keresni.

"Mielőtt csatlakoztam a Kardbáróhoz, tolvaj voltam" - és ezt csak így benyomja? Másfelől, attól, hogy lop, még nem biztos, hogy ért a zárakhoz. Ha azt mondaná, hogy lakatosmester volt, vagy valami, akkor még érthető lenne, de azért így ez egy kicsit fura. Arról nem is beszélve, hogy honnan vannak nála olyan eszközök, amikkel fel tudja törni a "bonyolult" zárat, aminek jellemzőit anélkül is meg tudja állapítani, hogy látná? Mármint alapesetben a zárszerkezetet nem látod, az akármilyen is lehet.

"Felemelte a ruhadarabot, és észrevette a kisujjnál található mechanizmust, ami egy pengét rejtett." - látom, még mindig nem adtad fel a kisujj kinyújtására előugró pengét. Próbáld már meg csak 10 percig behajlítva tartani a kisujjadat.

"– Végezd ki, és megkegyelmezek! – fordult a felderítőhöz az alak... ...Egyáltalán ki vagy te?" - ezt a részt átgondolhatnád. Vagy részletezni kellene, vagy valami, de nekem így nagyon életszerűtlennek tűnt.

p, 2012-09-28 13:07 Gucs

Üdv!

Örülök, ha az olvasók véleményt is írnak a műről, tehát csak nyugodtan... :)

1. A pengét kovácsműhelyben készítik, a markolatba helyezni pedig már nem olyan nagy munka.

2. Képzelj el egy "középkori" tolvajt, vagy olyat, ami játékokban, filmekben, más könyvekben jelenik meg, szinte kivétel nélkül mindegyik ért a zárhoz. Halkabb úgy besurranni, mint téglával bedobni az ablakot.

3. Erről még később lesz szó, de az a fegyver első változata. Úgy tervezem, hogy a folytatásban még szerepelni fog, átalakítva.

4. Nos, igen... azon a részen sokat gondolkodtam, sok változatot írtam belőle, de ez tűnt a legjobbnak.

Egyébként az általad felsorolt dolgoknak elég szőrszálhasogatás szaguk van. Tudom, hogy fontosak a részletek, de ha irományt/könyvet olvasol, akkor nem árt a képzelőerőt is bevetni, hiszen az író nem térhet ki minden egyes apró részletre. :)

Köszi a kommentet.

p, 2012-09-28 13:29 Nimretil

Nimretil képe

Lehet, neked szőrszálhasogatásnak tűnik, de nekem meg sokszor az az érzésem támad, hogy nem néztél utána annak, amiről írsz. Nekem ezek marhára zavaróak, de nyilván ez az én gondom. Pl.:

" A pengét kovácsműhelyben készítik, a markolatba helyezni pedig már nem olyan nagy munka." - ha kézzel készíted, a penge lekovácsolása akkor sem vesz igénybe 1 napnál többet. (Nyilván, ha damaszkolni kell előtte, akkor más a helyzet, de végeredmény szempontjából nem oszt, nem szoroz.) Ellenben a pengét felcsiszolni kézzel akár hónapokba is beletelhet, de egybe biztosan. (Ugye szalagcsiszoló nélkül annyira nem egyszerű a helyzet, a homokkal meg ronggyal el lehet lenni egy ideig.) De még ha mindent egy helyen csinálnának (ami nem túl valószínű), a kész darabot akkor sem hagyják ott.
Mindegy, az a lényeg, hogy ez a feltételezés (mármint kardot keresni kovácsműhelyben) logikátlannak tűnik akkor, ha van vmennyi ismereted a témában. Ez olyan, mintha valaki azt írná, hogy könyvtolvajok betörnek az iskolába, és ahelyett, hogy a könyvtárat keresnék, kitalálják, hogy a könyveket a tantermekben használják, logikus, hogy ott kell lenniük. Téged ez nem zavarna?
Nemrég olvastam az Idő Kereke sorozatban egy részt, amiben az egyik szereplő egy kovácsműhelyben dolgozik. Egyszerűen élvezet olvasni, rögtön látod, hogy az író vette a fáradtságot, és megnézte, hogy néz ki egy ilyen munka. Az ilyenektől hiteles a könyv.
Ugyanez a helyzet a tolvajokkal is. A legtöbb "középkori" tolvaj nem zárakat fog feltörni. Esetleg ha vmi speckó betörő, vagy tudomisén, de a tipikus fantasy középkori tolvaj az, aki megszabadít az erszényedtől egy forgalmas utcán.

Amúgy nem a részletek fontosságán van a hangsúly. Az én szememben annak a fantasy írásnak van értéke, ami mögött van valamilyen tudás. Tehát nem a levegőbe ír az ember, van mondanivalója. Ahhoz, hogy értelmes dolgokat tudjon az ember kitalálni, ismernie kell más működő rendszereket, pl. a saját világunkat. Aki középkori fantasyt akar írni, annak akkor is kell egy alap történelem tudás, ha mindent magától talál ki. Ha arról akarsz írni, hogy készül egy kard, mit csinál egy kovács, hogyan néz ki egy küzdelem, akkor az a legkevesebb, hogy utánanézel ezeknek. Senki nem tud magától íróasztal mellől olyan dolgokat kitalálni, amihez az emberiségnek évszázadokra, vagy méginkább évezredekre volt szüksége.

p, 2012-09-28 14:27 Gucs

Nem, tényleg nem néztem utána annak, hogy hogyan is készítenek el egy pengét, ugyanis nincs nagy szerepe a sztoriban a kovácsműhelynek, és a mesterségnek, csak megemlítik. :) Így inkább a többi dologra figyeltem (amik lényegesek is a műben).

p, 2012-09-28 14:54 Nimretil

Nimretil képe

Jó, nem akadékoskodok többet. :D Amúgy, amennyire én látom, a szöveg javult. A kardbáró karaktere érdekes, azért is mondtam az első felére, hogy jobbnak éreztem a korábbi Dagger-es írásoknál.

p, 2012-09-28 15:04 Gucs

Ha a műhöz kapcsolódó dolgokat nem érted, akkor akadékoskodhatsz nyugodtan. :D

Igen, az első részt elég sokszor átnéztem, javítgattam. A Kardbáró pedig a harmadik részben fog először feltűnni... majd, ha kész lesz. :)

szo, 2012-09-29 20:48 Hematith

Hematith képe

No.
Létigék kazalszámra, bele lehet szédülni. Ha hallgatnál valakire, azt mondanám váltsd ki őket, de minek törjem magam. Szórend: néha feljajdultam, komolyan.
" Leginkább repedésekre hasonlítottak, de sértetlen volt a telgon."
" Rohant, ahogy csak tudott a felderítő"
Ilyenekre gondolok. Láttam már hasonlót, nem egy élmény olvasni, hidd el.
A párbeszédek - "párbeszédek" - sajnos nagyon gyengék, valótlanok, gyerekesek. A kapitányon kívül mindenki hót nyugodt, szinte csak ő használ kérdést és felkiáltást (háromszor-négyszer látok máshol is, de ugye megérted, ha ezt nem tartom frankónak. Tényleg csak csevegnek a katonák, ahogy ezt a kifejezést használtad is). Ő viszont csak azt. Ez még annyira nem jellemrajz.
Számomra furcsa dolgokból is akad, de biztos kimagyaráznád, pedig régebben kértelek, ne tedd. A bűnözői múlttal kérkedő katona, a másik, aki szemrebbenés nélkül leöli bajtársát, és tovább "cseveg", az említett kard-probléma (plusz minek hagynának ott egy fegyvert, ha máshová vándorolnak?), a háromujjú kesztyű, ami biztosan jó valamire, stb.
A kardmegszállottság szép, különleges, igen ritka szó (én még nem is láttam), az "értette" meg nem ugyanaz, mint az "érttette".
Ne haragudj, nekem ez eddig reménytelen. Ismét.

szo, 2012-09-29 21:42 Gucs

Nos, én örülök minden véleménynek, amit a műveimhez írnak, azonban a tiédben leginkább csak a rosszindulatot láttam. (Javíts ki, ha tévednék)

" Leginkább repedésekre hasonlítottak, de sértetlen volt a telgon.
Rohant, ahogy csak tudott a felderítő" - Igen, lehetne a szórendben változtatni, ám a mondatok így is értelmesek (csekély ésszel is fel lehet fogni őket)

A párbeszédeken szintén sokat dolgoztam, sokszor átolvastam őket, és változtattam rajtuk. Sajnálom, hogy gyerekesnek látod.

A karakterről, aki bűnöző volt miért gondolod, hogy önszántából csatlakozott az őrséghez? Egyébként megemlíti, hogy gyűlölte a parancsnokát. (Igen, ezt Te ismét magyarázkodásnak veszed, azonban ez már nem az én bajom) Arra viszont kitértem, hogy nem önszántából csatlakozott, csak az átírás során kikerült a műből... lehet nem volt jó ötlet.

Véletlenül, figyelmetlenségből nem maradhat ott egy-két fegyver a faluban? Hát dehogynem. :) A háromujjú kesztyű dolog pedig az előzményben szerepelt már (lásd: Dagger - Fejvadász élet).

Furcsa, valóban... mindemellett értelmes, magyar szó, így nem értem mi a problémád vele. Az "érttette" pedig jogos. :)

Sokszor tértél ki arra, hogy úgyse fogadom meg a tanácsodat, ebből gondolom, hogy csak rosszindulatból írtad meg kommentedet. Azonban erre csak annyit tudok mondani, hogyha ilyen lekezelő módon szeretnél építő jellegű kritikát írni a műveimről, legközelebb más iromány felé vedd utad. :)

Köszi a kommentet.

szo, 2012-09-29 21:58 Hematith

Hematith képe

Nem, nincs bennem rosszindulat:) igazából semmi érzelem nincs bennem se irántad, se az írásoddal kapcsolatban. Ezt tapasztaltam eddig, nem látom, hogy változnál. Kommenteltem más írásodhoz is, ezért írtam hogy reménytelen. Szomorú.
Szórend: érteni lehet, persze, de..."hát oszt mír? - ezt is lehet érteni. Érted ugye?:)
Miért gondolom, hogy önként csatlakozott? Mert nem írod, hogy nem, ennyire egyszerű. A bajtársát is megölte, jól emlékszem? Na mindegy, mert tényleg az. Nem ez itt a fő baj.

szo, 2012-09-29 22:57 Gucs

Ha egyáltalán nem is érdekelnek az írásaim (ahogy ezt mondtad is), akkor úgy gondolom neked felesleges is az "Új hozzászólás" gomb használata az irományaimnál.

Üdv!

szo, 2012-09-29 23:05 Hematith

Hematith képe

Felesleges lovagolni a szavakon. Ha leírnám, mi a különbség az érzelemmentesség és a kíváncsiság között, az már a szövegértéshez tartozna, nem az írásodhoz:) Az utóbbi vezetett eddig is, csak sajnos mindig csalódtam.

v, 2012-09-30 19:11 Sren

Sren képe

1: Hema születésekor sem volt rosszindulatú, és fél lábbal a koporsóban sem lesz. (Nem, mintha ismerném - még mielőtt meggyanúsítanak itten - láttam vagy kétszer... egyszerűen csak tudom, érzem, kicsoda ő. Profinak született a szerencsétlen, úgy hát rosszindulat kizárva, és ha elejt pár szót az írásodra, inkább örülj neki, mert ha egy ilyen tag egyáltalán megnyit és elolvas valami vértelen fércművet - nem mondtam, hogy EZ az, csak úgy általában -, az legalábbis figyelemre méltó. Mármint a kommentje, nem feltétlen a "mű".)

2. Most lehet megint én leszek a rossz, de elbírom, volt ez már így. Mindenesetre adnék egy tanácsot. Fogadd meg a tanácsot. Ennyi. :D (Háttér, kulisszák, miegymás: ne flémelj, mert letiltalak. Régóta figyelünk rád, régóta hajszál választ el, szóval szállj magadba, kérlek, vonatkoztass, és inkább köszönd a téged furamód övező birkatürelmet, mert lehet nem fog soká tartani.)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2012-09-30 19:35 Gucs

1. Rendben, akkor ezek szerint tényleg nincs benne rosszindulat, és annak pedig külön örülök, hogy "ősrégi" tagok is olvassák az irományaimat, ezt nem is tagadtam egy percig sem. :)

2. Remek tanács, eddig is odafigyeltem a tanácsokra, ezért is szántam több időt ennek a műnek a megírására (mármint erre a két részre, a többi még folyamatban van). Nem állt szándékomban flamelni egyébként. :D De akkor ezek szerint a kitiltás szélén vagyok már, vagy rosszul értelmeztem a mondatod?

v, 2012-09-30 07:07 Nimretil

Nimretil képe

Én nem látom rosszindulatnak jelét. Egyszer próbálnád meg nem kimagyarázni, amit a másik felvet, hanem megérteni, hogy ezzel mit akar. Néztem korábbi novelláidat is, amihez kaptál bőven hibalistát, bakter én a két kezemet összetenném, ha az én írásaim alatt csinálnák ugyanezt.

v, 2012-09-30 09:56 Gucs

A normálisan megfogalmazott kommentekre, ahol nem csak sorolják a negatívumokat, hanem építő jellegűen részletezik is azokat én is normálisan válaszolok, és igyekszem javítani a hibákat.

Egyébként én ezt nem nevezném kimagyarázásnak, inkább a saját művem "védésének". Miért gondolod, hogy az olvasónak mindig igaza van? :) (Sok esetben valóban jogos dolgokat mondanak, de azért előfordul néhány kivétel).

v, 2012-09-30 10:33 Nimretil

Nimretil képe

Nem azt mondtam, hogy érts vele egyet, hanem, hogy értsd meg. (Nem azt, hogy kinek van igaza, hanem, hogy miért mondja azt a másik, amit mond.) Ennél egyértelműbb nem tudok lenni.

Amúgy itt éppen valaki építő jellegűen részletezett neked, én ilyen tippeket szúrtam ki:

1. sok a létige, ami bizonyos mennyiség felett zavaró, jó lenne lecserélni őket
2. helyenként jó lenne átnézni a szórendet (" Leginkább repedésekre hasonlítottak, de sértetlen volt a telgon." " Rohant, ahogy csak tudott a felderítő" pl. de a telgon sértetlen volt, a felderítő rohant, ahogy csak tudott (de gondolom ezzel nem mondok újat))
3. az embereknek kéne stílust, érzelmeket adni
4. van pár logikai hiba, amit jó lenne átgondolni, hogy hiteles, életszerű legyen a történet
5. a kardmegszállottság szóval nem biztos hogy jó ötlet nyelvet újítani
*. nem kell védeni, mert senki nem támad, ezek csak tippek amiken el lehet gondolkodni. Amúgy javítottál már vmelyik hibajelzés után?

Ilyenkor felmerül bennem a kérdés: ugyanazt a hozzászólást olvastuk mindketten?

v, 2012-09-30 10:42 Gucs

Természetesen javítottam már a hibajelzések után. Miért mondanám, ha nem így lenne? :)

v, 2012-09-30 10:40 Hematith

Hematith képe

Részleteztem, felhoztam példákat, nem csak most, régebben is:) Teljesen érthető, ha nem tetszik, amit írtam. Az is, hogy keresed a mentségeket magad számára. De biztosan ismered a közhelyet: az olvasónak mindig igaza van. Látod, nem csak én gondolom, hogy ez nálad nem egy újkeletű probléma.
Egyébként fura. Ha a novelláidban írnál olyan furfangos módon, mint a kommentjeidben, sokkal előbbre tartanál. Nem tudom, ott miért nem megy.
Vagy például javítottad az "értette" szót?:) Ráfogod arra, hogy "rosszindulatú" vagyok, ezért nem kell törődnöd a javaslataimmal ( persze ezzel pont nem vitatkozhatsz). Mi van a létigékkel? A szórenddel? "Így is van értelme." Gondolod ez elég egy novellánál? Élőszóban elmegy, de itt nem. Figyelmetlenségből otthagynának egy-két fegyót, amit sehonnan nem tud megszerezni a kardbáró, már jó ideje? Még ha kollégistákról lenne szó:D de itt fejvadászok szerepelnek, nem igaz?
Nem ok nélkül mondom, amit mondok. Ha nem fogadod meg, a te szavaiddal élve "már nem az én bajom":)

v, 2012-09-30 11:39 Gucs

Tényleg nem mondtál akkor hülyeségeket, azonban a hangnemből nekem egyből az jött le, hogy inkább csak "beszólásként" írtad a kommentet. Általában el szoktam gondolkodni a javaslatokon, sőt... a legtöbb hibát ki is szoktam javítani. :)

k, 2012-10-02 19:56 Hematith

Hematith képe

Nem ment át PÜ-ben: részemről semmi gond.

k, 2012-10-02 19:58 Gucs

Igen, furcsa, hogy csak üres üzeneteket küldött el. Amúgy rendben. :)

szo, 2012-10-06 15:13 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Gondolkoztam, hogy írok egy hosszabb hozzászólást, de Hematith már kiemelt egy kazal hibát, amivel érdemes lenne foglalkozni. Egyetlen hibájául azt rovom fel, hogy sok problémát meg sem említett.

Nézzük az elejétől!

Szórend: attól, hogy értelmes egy mondat, még nem biztos, hogy egy novellában, mint irodalmi műben megállja a helyét. A szórend fontos. Ha vacak - mint nálad is -, a szöveg döcögős lesz, az olvasásélmény romlik.

Létigék: ugyanez. Trehány fogalmazás, döcögő szöveg, nehézkes olvasás. A franc sem fog kínlódni egy olyan szöveggel, amit szenvedés olvasni.
Amikor egy jó regényt olvasol, menet közben figyelj oda a fogalmazásra, a mondatszerkezetre, a szóhasználatra. És olvass sokat. Nagyon sokat. De csak így, odafigyelve.

Párbeszédek: az egyik legnehezebb téma az íráson belül. Ami a novelládat illeti, Hematithnak itt is igaza van. Hiteltelenek és gyerekesek a szövegek. Ha fejlődni akarsz, figyeld meg az emberek beszédét, írd le szó szerint amit hétköznapi szituációkban mondanak körülötted. Ez a téma azonban áthajlik a karakterépítésbe. Ami nálad nincs. Vannak arctalan alakok, akik mondanak valamit néha, és annyi. Karakterekről nem beszélhetünk.

Korrajz: egy fantasy író mondta, hogy aki jó fantasyt akar írni, annak úgy kell ismernie a középkort, mintha benne élne. A néprajtól a társadalmi berendezkedésen át a hadviselésig és a legapróbb hétköznapi szokásokig mindent ismerni kell ahhoz, hogy hiteles legyen a mű. Ha egy szakmáról bővebben írsz, akkor annak minden fogását ismerned kell, különben nevetségessé teszed magad. Pl. pont Hematith egyik írását olvasva kérdeztem tőle, hogy honnan tud ennyit a kovácsmesterségről, mert úgy írta le a kovács napi munkáját, mintha ő maga is azt csinálta volna évekig.

És akkor még nem emeltem ki a logikátlanságokat sem, mint kovácsműhelyben keresni egy kész kardot, pallós a felderítőknél - látszik, hogy leghalványabb fogalmad sincs mire való egy pallós és milyen helyzetben használták -, egy kardbáró beszari katonáit, egy volt tolvajt, aki puszta kézzel nyit föl zárakat... hadd ne soroljam.

Szóval szerintem nem magyarázkodnod kellene, hanem átgondolni a tapasztaltabb tagok véleményét, és fejleszteni magadat írástechnikában és ismeretekben. Ezek nélkül nem születik jó írás.

_____________________

Cornelius

szo, 2012-10-06 16:25 Gucs

Igazad van azokban, amiket leírtál, a harmadik részben már megpróbálom hasznosítani is ezeket a tanácsokat, és egy jobb fejezetet összehozni. :) Egyébként ismerem a pallos szó jelentését, de az is igaz, hogy felderítők ritkán használnak olyan típusú fegyvert.

Köszi a kommentet.

szo, 2012-10-06 17:53 Nimretil

Nimretil képe

Bocs az off-ért, de melyik novellájában ír kovácsolásról Hematith?

szo, 2012-10-06 22:08 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Regény, ezért nincs fent az oldalon, ne keresd.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2012-10-12 22:06 Gucs

Nos, módosítottam egy-két helyen, javítva a megemlített hibákat. :)