Dagger - Fejvadász élet I.

Dagger – Fejvadász élet

Első rész

Vedd fel álarcod, és felejtsd nevedet” – ez a Dercaton-klán jelmondata. Mindig elvégezzük a feladatunkat, nem számít mily nehéz, vagy bonyolult, bármi áron befejezzük azt, amit elkezdtünk. Fejvadászokra mindig is szükség volt és lesz is, amíg jelen van a rossz a világban. A jó nem élhet a gonoszság árnyékában. Ez volt az, ami mesterünket, Dirket hajtotta, amikor megalapította a szervezetet. Akkoriban hemzsegtek a csavargók, banditák és más rosszfiúk itt, a Zöld Régióban. Ugyan nem mindig a jó oldalon állunk, sokszor előfordul, hogy privát megbízatásokat is elfogadunk, de fő célunk a gonosztevők likvidálása.
 

Jómagam már régóta vagyok tagja ennek a közösségnek. Talán tíz, vagy tizenöt éve már. A fejvadász életstílus izgalmakban bővelkedő, ezért egy idő után az ember elfelejti, hogy mikor és miért csatlakozott.
 

Az az este is ugyanolyan volt, mint a többi. Egyszerű feladat, gyors végrehajtás. Mindössze egy tíz főből álló csoportot kellett hidegre tennem. Banditák és útonállók díszes gyülekezete volt az…

 

Megközelítettem a fákkal tarkított területet, ahol célpontjaim tábort vertek éjszakára. A sötétben lépkedve hűvös levegő csapta meg az arcomat, ezért szürke csuklyámat felhúzva haladtam tovább. Óvatosan lépkedtem az avaron, ami száraz faágak és egyéb zajkeltő dolgoknak adott otthont. Osonásomat elősegítette a lábra simuló, enyhén keményített talpú bőrcsizma. Így nem csak halkabban tudtam járni, de a mászást is nagyban megkönnyítette. A közelben parázsló tűzrakó helyet vettem észre. Már nem lehettem messze.
 

Kitapogattam a megfelelő fatörzset, amin felmászhattam, majd útnak is indultam. A törzs több helyen is bütykös volt és megfelelő ágat se találtam rajta. Szövetkesztyűm tenyérrésze bőrből készült, ami biztosabb kapaszkodást nyújt. Átszökkentem egy másik tölgyre, igyekezve minél halkabban érkezni. A hátamon lévő tegezekben megzörrentek ugyan a kilövésre váró nyílvesszők, de nem hallotta meg senki a zajukat. Egy vastagabb faágra kapaszkodtam föl és ráguggoltam. Hátamat a törzsnek vetve szinte tökéletes rálátásom nyílt a banditákra. A levelek takarásában elővettem íjamat bőrtokjából. A tökéletes lövéshez a legjobb feltételekre volt szükségem. Egy recézett hegyű nyílvesszőt helyeztem az idegre. Enyhe szél kerekedett az erdőben, megnehezítve ezzel a pontosságot. Észak felől érkeztek a hűvös fuvallatok, így kicsivel jobbra kellett céloznom. Veszélyesen megingott alattam a faág egy erősebb széllökéstől, a bal lábammal kitámasztottam magam. Célpontom mélyen aludt a koszos földön, tökéletes találatnak ígérkezett. Íjkesztyűs kezemet az idegre helyeztem és két ujjal közrefogtam a nyílvessző tollas végét. Különösen figyeltem arra, hogy a kisujjamat még véletlenül se nyújtsam ki, ugyanis a bőrkesztyűbe rejtett penge kicsapódva tönkretehette volna a lövést. A fejére célozva megfeszítettem a fejvadász fegyvert és útjára indítottam a vesszőt.
 

A lövedék kicsapódott a levelek közül, majd hangos csattanással lyukat ütött célpontom koponyáján. A banditák nem tűntek túl ébereknek, nem keltek fel társuk kivégzésének zajára. A másik tegezhez nyúltam és előhúztam belőle egy különleges nyílvesszőt. A hegyet bőrsapkával fedtem le, ugyanis ritka erős méreggel volt bevonva, ráadásul edzett acélból készült, így páncéltörőként is funkcionált. A tervemhez nem volt szükség szabaddá tenni a nyílhegyet, ezért tokkal együtt lőttem ki. Célba is ért a lövedék, egyenesen a füstölgő és parázsló tábortűzbe. A hő hatására leoldódott a védősapka alatt lévő méreg a hegyről és a füsttel keveredve szétáradt a táborban. Csak humanoidok ellen volt hatásos ez a vegyület. Belélegezve, vagy nyílvessző által a testbe jutva azonnal megbénítja az idegközpontot és rövid időn belül halált okoz. Így is történt. A csavargók szinte azonnal lebénultak és hamar kilehelték a lelküket. Egyikük azonban egy zárt sátorban aludt, amit eddig nem vettem észre a sötétben. Néhány percbe tellett, amíg a mérgező anyag feloldódott a levegőben és ismét tiszta lett a terep. Az ág nem nyúlt túl magasra, így hát levetődtem és bukfencezve talpra álltam. A holttesteken át lépkedve haladtam. Elővettem az egyik, kissé hajlított pengéjű tőrömet az övemről és lyukat kezdtem vágni a sátorfalon.
 

Odabent egy marcona alak horkolt, kétkezes pallosa mellette hevert a földön. Az szolgált bizonyítékként, meg kellett szereznem. Nagyobb bejáratot csináltam magamnak, majd bemásztam. Halkan lépkedve közelítettem a kard és tulajdonosa felé. Már nyúltam volna a fegyverért, amikor hirtelen kinyitotta a szemét és egy erős rúgással oldalba talált. Megpördültem a tengelyem körül és lábra érkeztem. Jobb kezemen kinyújtottam a kisujjamat, amitől kicsapódott a penge. Odaszökkentem, de akkor már nála volt a kardja és hatalmasat suhintott vele. Hátravetődtem és a földön fekve a bal karomon lévő vállvédőhöz nyúltam. Az alatta lapuló dobótőrök közül kettőt előhúztam, majd ellenfelem fejé hajítottam. A kések belefúródtak a mellkasába. Megingott és felém dőlt. Újból előkerült a rejtett penge és mindkét kezemet előre tartottam. A kolosszus egyenesen a fegyverbe dőlt, majd rám. Az arcomra csapódott egy adag nyál a szájából és megéreztem a bűzös, rothadó húsra emlékeztető szagát. Odébb löktem a mocskot, majd leporoltam szürke öltözékemet, amin apró vércseppek éktelenkedtek ellenfelem nyílt sebeitől. Kezembe fogtam a pallosát, és elhagytam a sátrat, majd egy rövidebb séta után az erdőt is.
 

– Feladat teljesítve – mondtam Dirknek, miután leraktam az asztalra a fegyvert.
– Szép munka, Dagger, mint mindig – jöttek a dicsérő szavak, de nem hatottak meg, mindenkinek ezt mondta.
– Érkeztek további utasítások?
– Egyelőre nem, de lenne itt egy másik feladat – kezdte izgatottan, de tudta, hogy el fogom vállalni.

– Hallgatom… 

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2012-07-21 09:28 Kelvin

Kelvin képe

Dirket nyugodtan írd így, nem kell a kötőjel. Egyszerű leírás, pedig én vártam egy csavart, azután, hogy "Az az este is ugyanolyan volt, mint a többi. Egyszerű feladat, gyors végrehajtás. Mindössze egy tíz főből álló csoportot kellett hidegre tennem. Banditák és útonállók díszes gyülekezete volt az…" Nem jött, mindegy. Jön a többi rész is?

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

szo, 2012-07-21 15:26 Gucs

Rendben, legközelebb úgy írom. Egyébként még a 2. rész cselekményén dolgozom, nem írtam le belőle még egy szót se, de igen, lesz folytatás. :)

Üdv!

szo, 2012-07-21 16:10 teuthan

teuthan képe

 Az eleje nem tetszett. :( Bocsi. Azért olvastam tovább, a fejlövéses rész meg kifejezetten bejött, csatt! Mellesleg, még mindig azt érzem, hogy túlságosan komolyak már-már félisteniek a karaktereid, ami talán nem baj, csak nekem ettől az egész olyan gagyi lesz itt-ott. Tényleg ettől? A lényeg, hogy az elejét is gagyinak éreztem picit, meg a végén a párbeszédet is. Majd jön valaki okosabb és megmondja nekem, mi is szúrja a szememet. Mert én most nem jövök rá. Ja tényleg! Assassin's Creed? :) A rejtett tőrös, dobókéses rész kifejezetten arra hajaz. Az első olyan írásod, aminek el fogom olvasni a folytatását. Te fejlődtél, vagy a téma tetszik jobban, mint a kalózaid? Értékelni meg majd megértékelem ha végeztél vele (remélem, az egészet jobban fogod zárni ennél az első résznél).

 ______________________

 

"A sok feszült, időhajszolta arcon
Ziláltságból ziláltságba zilált
Képzelgéssel telt, semmitmondó arcon
Figyelmetlen, duzzadt egykedvűség"

(T.S. Eliot: Négy kvartett)

szo, 2012-07-21 16:18 Gucs

 Az első rész egy amolyan főhős-bemutató fejezet volt. A lényege az volt, hogy az olvasó tisztában legyen nagyjából, hogy milyen is a főszereplő. De a karakter nem lesz ilyen "mindenkit lever és győz" típus, ez még csak az első rész volt.

Egyébként a rejtett pengét tényleg az Assassin's Creed ihlette, de próbáltam kicsit átalakítani, hogy azért ne legyen teljesen ugyanolyan. A vállvédőbe rejtett dobótőrök viszont nincsenek benne a játékban... vagy igen? :)

Üdv!

szo, 2012-07-21 16:19 teuthan

teuthan képe

 Dobótőrök vannak. :) (Jó, hát aláírom, nem rejtve.)

 ______________________

 

"A sok feszült, időhajszolta arcon
Ziláltságból ziláltságba zilált
Képzelgéssel telt, semmitmondó arcon
Figyelmetlen, duzzadt egykedvűség"

(T.S. Eliot: Négy kvartett)

szo, 2012-07-21 16:26 Gucs

 Hát igen, az úgy már más azért. :)
 

v, 2012-07-29 19:00 GColt

A novella nagyon tetszik, ötletes, javaslom viszont, hogy nézz utána a neten a különféle fegyverek jellemző - nem fantasy - sebzéseinek, és az esetleges orgyilkos harci technikáknak, sokkal jobbakat fogsz írni.

 

 

*****

- Nincs olyan, hogy sürgős, olyan van, hogy későn szóltál...

v, 2012-07-29 19:04 Gucs

 Köszönöm. :) Igen, gondoltam már arra, hogy utána kéne néznem ezeknek a dolgoknak, de egyedi technikákat szeretnék létrehozni a novellában.

Üdv!

v, 2012-07-29 20:54 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Aha. És hogy akarsz egyedit létrehozni, ha nem ismersz mindent a témában? Honnan fogod tudni, hogy amit írsz egyedi? Lehet, hogy ezer éves sablonhoz nyúlssz úgy, hogy nem is tudsz róla...

_____________________

Cornelius

v, 2012-07-29 20:57 Gucs

 Ez is igaz, azonban a legtöbb általam kitalált dolgot le szoktam ellenőrízni mielőtt beleírom a novellába. Sőt, sokszor az is előfordul, hogy egy mások által kitalált dolog csak ihletet ad, és átalakítom. Így volt itt is, az íjászkesztyűbe rejtett pengével. :)

Üdv!