Dagger - Fejvadász élet II.

Második rész

Dirk mester kisétált az asztala mögül, és becsukta a kunyhó ajtaját. Arca egyszerre tükrözte az izgatottság és a feszültség furcsa keveredését, de végül megszólalt:
– Felderítőink különös, zsoldosszerű férfiakról számoltak be a napokban. Szinte mindegyikük látta a kis csoportokba verődött, koszos arcú embereket. Dél-nyugat felé tartottak. Az egyik járőrünket odaküldtem, de csak néhány dolgot tudtam kiszedni belőle, amikor visszatért.
– Miről van szó? – kérdeztem érdeklődve.
– A Zöld Régió dél-nyugati része valami oknál fogva elsivatagosodott, a kiküldött emberünk pedig megzavarodva tért vissza.
– Pontosan mi is lenne az én feladatom?
– Egy újonccal együtt menj el oda és kutasd át a környéket. Minden információ számít, amit csak össze tudsz gyűjteni. Úgy hiszem, hogy te vagy a megfelelő ember erre a feladatra.
– Én mindig egyedül dolgozom, mester – de hiába mondtam ezt, tudtam, hogy kit fog beosztani mellém.
– Ezúttal nem, mert Javelin veled tart. Javaslom, hogy próbálj meg beszélni a felderítővel, hátha neked sikerül megtudnod valamit. Most pedig indulj!
Nem volt tanácsos vitatkoznom vele, mert a mester feladatát mindig teljesíteni kellett.

Kiléptem a házból és a gyengélkedő épülete felé indultam el, ahol a fizikai, ritka esetekben pedig a szellemi sérüléseket gyógyították és ápolták a betegeket. Intettem a felcsernek, majd keresni kezdtem a felderítőt. Könnyen rátaláltam, ugyanis a bőre kéken ragyogott és a mennyezetet nézve motyogott valamit magában.
– A sivatagból jössz? – jobb kérdés híján ezt tettem fel neki.
Remegő tekintettel rám nézett, majd lassan bólintott.
– Ki tette ezt veled?
– Varázsló… - csak ezt az egy szót tudta kinyögni, majd hatalmasat üvöltött és többé már nem mozdult.
– Mi volt ez? – szaladt oda a felcser.
– Eggyel kevesebben vagyunk – feleltem, és elhagytam a helységet.

 

Sietős léptekkel haladtam a szállásom felé, nem akartam találkozni az újonccal, akit mellém osztottak be. Javelin volt az egyetlen fejvadász, aki ritkán ölt. Túl sok jóság és megbocsátás szorult abba a fiúba, nem volt közénk való. A családja kidobta otthonról gyenge képességei és ügyetlensége miatt, de Dirk mester látott valamit benne, így hát csatlakozhatott a klánba. Sose lesz belőle igazi fejvadász a jószívűsége miatt, de eddig még nem adta fel ezt az álmát.
– Dagger! – nem tudtam elkerülni a zöldfülűt, nagyot kiáltva szaladt felém.
– Mit akarsz, Javelin?
– Mikor indulunk? – kérdezte izgatottan.
– Reggel legyél a kapunál, és ne késs! – adtam ki a parancsot, majd besétáltam a kunyhómba.
A tegezeket lecsatoltam a hátamról és a ládámba helyeztem, ahol az íjász felszerelést tartottam. A rejtett pengével felszerelt íjászkesztyűt is levettem, helyette egy hagyományos darabot készítettem elő. Felnyitottam egy újabb tárolót, amiben a tradicionális fejvadász fegyvert, a telgont tartottam. Ez a penge pehelykönnyű, ám mégis rendkívül éles és jól irányítható. Sok harcot nyertek már ilyen fegyverekkel. A fejvadász hű társa ez a kard. A kesztyű mellé helyeztem, majd megtisztogattam a tőröket, és azokat is odatettem. Miután végeztem, nyugovóra tértem, hogy kipihenjem az este fáradalmait.

Feltámadt a szél a faluban, miközben a kapu felé tartottam. Úti célunk irányából sötét fellegek gyülekeztek, a Zöld Régió pedig veszélyben volt, éreztem. Javelin is hamarosan megérkezett. Dobódárdák voltak a hátán egy bőrtokba rakva. Övén pedig egy fél-telgon éktelenkedett, ami a fejvadász kard kisebb, elkorcsosult változata. Egy helyi kovács jó ötletnek vélte keverni a telgon és a rövid kard elemeit, így jött létre ez a fegyver.
– Készen állok – jelentette.
– Rendben, induljunk!

 

A kora reggeli hűvös időben lépkedtünk a fák között. Nem vezetett ösvény oda, ahova tartottunk, ugyanis nem volt ott egyetlen fontosabb hely sem. Ezért nem értettem, hogy mit akarhat ott bárki is.
– Csendesebben, azt hiszem közel járunk már – súgtam oda Javelinnek, amikor észrevettem, hogy a szellő homokot hordott dél-nyugat felől.
Halkan sétálva mentünk tovább, majd nem sokára hangokra lettem figyelmes. Elrejtőztünk egy vastagabb fa tövében, és hallgatózni kezdtem.
– Talán a mester végre megengedi, hogy lerohanjuk azokat a fejvadászokat – mondta egy mély hang.
– Nem harcolni jöttünk ide, nem érted? Csak biztosítjuk a terepet. Na, gyere!– jött a válasz, aztán halkuló léptek zaja hallatszott az avaron. Miután ismét csend lett, Javelin-hez fordultam:
– Te maradj itt, és figyelj a jelre. Ha látod, akkor indulj el, ott találkozunk.
Az ifjú bólintott, én pedig felmásztam a legközelebbi fára. Egy vastag ágon végigsétáltam, majd átszökkentem egy másikra, így haladtam előre egy darabig. Épp egy újabb tölgyre kapaszkodtam fel, amikor lenézve megláttam, hogy miről is beszélt Dirk.

 

Az a fa volt az utolsó egészséges példány a közelben, amin guggoltam. Az előttem lévő terület kihalt volt. A fák egytől-egyig elszáradtak, csak a csupasz ágakkal tűzdelt törzsek éktelenkedtek mindenfelé. A selymes, és zöld fűvel tarkított rétek kietlen sivatagokká változtak. Egy kőből épült helynek a romjai voltak csak láthatóak. Nem emlékeztem ilyenre, így hát leugrottam, és elindultam arrafelé. Hirtelen megrázkódott a föld, én pedig a homokba zuhantam, ami egyre inkább emelkedett. Gyorsan felálltam és figyeltem az eseményeket. A sivatag kiszélesedett, elérte a zöld részt és a fákat. A fűszálak és a levelek azonnal el kezdtek száradni. Egy perc múlva már csak a kopasz ágak és a fa tövét közrefogó homokszemek látszódtak.
– Mi a fene folyik itt? – kérdeztem magamtól.
Muszáj volt továbbindulnom és kiderítenem, hogy miért történik ez. Lassan haladtam a dűnék között és egy nagyobb homokbucka mögött megtaláltam a romokat. Lépcsőzetes elrendezésben voltak ott kisebb és nagyobb házak romjai, közöttük pedig zsoldosok őrködtek. A lépcsők tetején egy templomnak látszódó épület magasodott a többi fölé, amiből néha furcsa, kék fények törtek elő. Elbújtam egy szikla mögé, majd elővettem a jeladáshoz szükséges eszközt, ami egy széles pengéjű tőr volt. A fegyver különlegessége az, hogy magasra dobva érzékeli a közelben lévő fejvadászokat, és fényt kibocsátva jelez nekik. Azonban a kívülállók számára a penge, és a fénye is láthatatlan marad. Dirk alkotta meg ezt, mi csak fejvadász-mágiának neveztük. Feldobtam a tőrt, ami egy ideig lebegett a magasban, majd visszaesett a kezembe. Már csak Javelinnek kellett megérkeznie.

 

Az újonc kicsit késve futott be, és még a dűnén is elesett. Lecsúszott a homokban, felkeltve ezzel több zsoldos figyelmét. Kikémleltem a szikla mögül. Több martalóc is közeledett felénk, kivont fegyverekkel.
– Szép volt – vetettem oda ügyetlen társamnak, aki szintén a kő tövében guggolt már.

Előhúztam a telgont, és a rejtek szélére húzódva vártam az ellenfeleket. 

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2012-09-11 18:13 Blade

Blade képe

"Arca egyszerre tükrözte az izgatottság és a feszültség furcsa keveredését" - ez a mondat megérett az átfogalmazásra

"de végül megszólalt" - miért de?

"Nem volt tanácsos vitatkoznom vele, mert a mester feladatát mindig teljesíteni kellett." - miért? indoklás nélkül ez lóg a levegőben

"Remegő tekintet" - az milyen is?

"– Eggyel kevesebben vagyunk – feleltem, és elhagytam a helységet." - ezt nevezem karakternek! nulla reakció, akár fából is lehetne

" kipihenjem az este fáradalmait." - este? inkább a nap, nem? este semmi se történt

"Feltámadt a szél a faluban, miközben a kapu felé tartottam." - kellene egy kis előzmény, hogy reggel lett, vagy felébredt, vagy valami

Sok a "volt".

Hát, egy alapos átfogalmazáson át kellene ennek esnie, szvsz.

k, 2012-09-11 18:24 Gucs

 Köszi a hozzászólást.

Most ahogy itt kiemeltél egy-két dolgot, tényleg ráférne az átfogalmazás néhány helyen. Amúgy az este fáradalmait piheni ki, ennek az oka pedig az első részben megtalálható. Konkrétán az egész első rész az este fáradalmairól szól. :)

Igen, a "volt"-okkal sokszor tényleg nem tudok mit kezdeni. Próbálom minél többször helyettesíteni, vagy egyszerűen csak máshogy megfogalmazni a dolgokat, de még így is becsúszik pár helyen ez a hiba.

k, 2012-09-11 18:44 Kelvin

Kelvin képe

"– Eggyel kevesebben vagyunk – feleltem, és elhagytam a helységet." Még tegnap olvastam, de mintha ez lenne a legjobban kidolgozott rész a karakterről. :) Fából van, fejvadász. Ő már nem kővel dobálja a repülőt.
Azon viszont el kéne gondolkodni, hogy vajon megéri-e két havonta felrakni egy-egy részt a sorozatból. Az ok, hogy te így írod és neked ez szórakoztató, de tegye már fel a kezét, aki tudja, mi történt előzőleg! Szerintem már egy hét is sok lehet. Nem azt mondom, hogy felejtsd el, mert ha jól szórakozol mehet, nem sértesz vele szabályt, csak senki sem fogja egészében értékelni a történetet. A visszaolvasást meg felejtsd el. Olyat csak a legnagyobbak kapnak. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2012-09-11 19:08 Gucs

 Beküldtem volna már előbb, mert egy ideje már kész az egész, csak egy szerkesztő felajánlotta a segítségét, mégpedig úgy, hogy ő először elolvassa, elmondja mi a gond vele stb. én kijavítom, majd csak aztán küldöm be, de sajnos közbejött valami, így nem érkezett meg a kritika. :)

Amúgy arra a részre el is felejtettem válaszolni, de leírtad már helyettem, amit akartam.

cs, 2012-09-13 09:08 Nimretil

Nimretil képe

 Átolvastam, a történet egészéről még mindig nem tudok semmit se mondani, majd a végén. Kb. most is ugyanaz a helyzet, mint az első résznél. Át kellene gondolnod az egészet, bele kellene bújnod a szereplők bőrébe, hogy egy kicsit az ő fejükkel gondolkozhass.

Mindegy, nem akarok beleszólni, majd rájössz, hogy tudsz fejlődni.

 

He érdekel, itt van pár konkrétum, amin rágódhatsz egy kicsit. Nem kell őket komolyan venni, én sem tudom a tutit, csak gondold végig:

 

„Felderítőink különös, zsoldosszerű férfiakról számoltak be a napokban.” – mi az, hogy „zsoldosszerű”? Tudtommal az számít zsoldosnak, aki fizetség fejében katonáskodik. Ennek nincsenek külső jellegzetességei. Hogyan lehet megállapítani valakinek a kinézete alapján, hogy zsoldos? Elképzelhető, hogy vannak zsoldos szervezetek, ahol külön egyenruha van, de akkor ezt tisztázni kell.

  

„A Zöld Régió dél-nyugati része valami oknál fogva elsivatagosodott, a kiküldött emberünk pedig megzavarodva tért vissza.” – ez is megérdemelne valami extra kifejtést, azért ez elég durva, nem éppen megszokott jelenség, általában az „elsivatagosodáshoz” nem napokat kapcsol időintervallumnak az ember, így az olvasó első gondolata leginkább az, hogy: „Most mi van?”. Lehet, hogy Daggernek ez teljesen átlagos esemény, de akkor is jobban ki lehetne fejteni. Pláne, hogy nyilván valami természetfeletti jelenségről van szó.

 

„ritka esetekben pedig a szellemi sérüléseket gyógyították és ápolták a betegeket.” – eleve vessző kéne az és elé, de én kapásból kihúznám az „és ápolták a betegeket”-et, úgy ahogy van. Ez olyan, mintha azt írnád, hogy ápolták a betegeket és ápolták a betegeket.

  

„Könnyen rátaláltam, ugyanis a bőre kéken ragyogott és a mennyezetet nézve motyogott valamit magában.” – és ebből rögtön tudta, hogy ő a felderítő? Mondjuk ha tiszta lenne, hogy egy olyan helyről tért vissza, ami nem „elsivatagosodik”, hanem amin valami mágikus jelenség zajlik, akkor érthetőbb lenne. Ja, és hiányzik a vessző. Az és elé felsorolásnál nem kell a vessző.

 

„Varázsló… - csak” – itt gondolatjel helyett véletlen kötőjel van.

 

„Sose lesz belőle igazi fejvadász a jószívűsége miatt, de eddig még nem adta fel ezt az álmát.” – ez megint nehezen érthető. Tehát nem akar embereket ölni, de az az álma, hogy embereket ölhessen? Mostani fejjel nézve biztos gizda egy fejvadász, de ha te is az vagy, már csak tudod, mivel jár ez pontosan.

 

„Ez a penge pehelykönnyű, ám mégis rendkívül éles és jól irányítható. Sok harcot nyertek már ilyen fegyverekkel.” – egyrészt fegyverrel, másrészt kb. semmit nem tudunk meg róla, ha már kitalálsz egy új fegyvert, akkor leírhatnád, hogy néz ki. Szintén zavaros az ellentét. Az, hogy valami könnyű, nem jelenti azt, hogy életlen (pl. borotvapenge). Sőt, ha könnyű, akkor valószínűleg jól irányítható (pl. borotvapenge, bár van aki azzal is megvágja magát). Tehát az „ám mégis” itt indokolatlan.

  

„majd nem sokára hangokra lettem figyelmes” – milyen hangokra? Emberi hangokra mondjuk?

 

„Egy vastag ágon végigsétáltam, majd átszökkentem egy másikra, így haladtam előre egy darabig.” – ezt majd egyszer próbáld ki! Egy mókusnak tényleg összejön, de a vastag ágak annyira nem tudnak közel nőni egymáshoz, hogy vígan ugrálhass egyikről a másikra.

 

„Épp egy újabb tölgyre kapaszkodtam fel, amikor lenézve megláttam, hogy miről is beszélt Dirk.” – azért ez egy elég feltűnő jelenség, kizárt, hogy csak az utolsó fáról lehet észrevenni.

 

„azonnal el kezdtek száradni.” – ezt átfogalmaznám.

 

„és kiderítenem, hogy miért történik ez.” – szintén

 

„közöttük pedig zsoldosok őrködtek” – már megint ezek a zsoldosok. Gondolom nincs a homlokukra írva, hogy „zsoldos vagyok”.

 

„érzékeli a közelben lévő fejvadászokat” – mármint azokat, akikre meg azt írták, hogy „fejvadász vagyok”? Azt hiszem, értem amúgy mire gondolsz, de ez is sokkal érthetőbb lenne, ha mondjuk leírnád, hogy vmilyen mágiával megjelölik a felavatott fejvadászok, és ezt ismeri fel a tőr.

 

Remélem tudtam is segíteni, és nem csak a billentyűzetet koptatom. Várom a folytatást.

cs, 2012-09-13 14:49 Gucs

 A dolgok nagy része, amit leírtál igaz, csak az egyikhez szólnék hozzá.

"„Könnyen rátaláltam, ugyanis a bőre kéken ragyogott és a mennyezetet nézve motyogott valamit magában.” – és ebből rögtön tudta, hogy ő a felderítő? Mondjuk ha tiszta lenne, hogy egy olyan helyről tért vissza, ami nem „elsivatagosodik”, hanem amin valami mágikus jelenség zajlik, akkor érthetőbb lenne. Ja, és hiányzik a vessző. Az és elé felsorolásnál nem kell a vessző."

Igen, tudta. A mestere mondta neki, hogy megzavarodva tért vissza, nem volt nehéz megtalálnia.

Amúgy remélhetőleg a napokban felkerül az utolsó két rész is, utána pedig egy kis szünet, amíg írom a folytatást. :)

cs, 2012-09-13 15:17 Nimretil

Nimretil képe

 Hajrá! :D

 

Nekem a "megzavarodott"-ról biztos nem az jutna eszembe, hogy kéken világít. Bár igaz, azt is írtad, hogy a plafont bámulja, meg motyog, de a kéken ragyogás mellett azt szinte észre sem vettem.

 

cs, 2012-09-13 15:39 Gucs

 Hát igen, fogalmazhattam volna pontosabban, de majd a folytatás jobb lesz. :)