Dagger - Fejvadász élet III.

Harmadik rész

Első áldozatom már meg is jelent a szikla mellett, de nem vett észre, így lesből támadhattam. A mellkasába mélyesztettem a telgont, majd végighúztam benne. Erős ütést mértem markolatgombbal a vállára, amitől összerogyott, és többé nem kelt fel. Javelin eközben a fedezék mögül próbált eltalálni egy zsoldost dárdáival. Meglepő módon már a második próbálkozását siker koronázta. A hajítódárda egyenesen a célpontja combjába fúródott, mozgásképtelenné téve. Az utána következő pedig a hasába csapódott be, kivégezve a zsoldost ezzel. Egy nehéz kard pengéje csattant a kövön, kis híján megszabadítva a testemet a fejemtől, de még időben el tudtam hajolni. Eközben még egy ellenfél ott termett, fejszéjével oldalirányba vagdosott a levegőben. A kardommal leszorítottam az ellenfél pallosát, majd gyorsan előhúztam az egyik tőrömet és leszúrtam vele a martalócot. Nem éreztem telgonom markolatát a jobb kezemben. Másik ellenfelem ügyesen lefegyverzett, miközben én a társát végeztem ki. Egy dobódárda süvített el mellettem, és a zsoldos karjába fúródott. Elejtette a fegyvert, végeznem kellett vele. A második tőrt is kezembe vettem, majd a két pengével egyszerre támadtam. Mélyen a vállaiba fúródtak, de nem öltem meg. A sziklához szorítottam, és a tőröket rászegezve vallatni kezdtem:
– Mondd csak, kinek dolgozol, te mocsok?
– Rohadék fejvadász, hamarosan elpusztul a fajtád – válaszolta vicsorogva.
– Beszélj, vagy megdöglesz!
– Nekem már úgyis végem – mondta, majd harsány nevetésben tört ki.
A zsoldos nem tudott semmit, elvágtam a torkát. Javelin begyűjtötte a dárdáit, majd kémlelni kezdte a romokat.
– Látsz valamit? – kérdeztem, miközben eltettem a tőröket.
– Megint furcsa fények jönnek a templomból – válaszolta.
Felszökkentem a sziklára, és láttam, ahogy egy csuklyás alak lépked a romok között, egyenesen felénk tartva. A zsoldosok meghajoltak, amikor elsétált előttük.
– Gyorsan, vissza a fedezékbe! – szóltam a társamnak.
Begyűjtöttem a kardomat, ami a homokban hevert, majd én is a szikla mögé húzódtam.

 

A szikla elrejtett minket a köpenyes alak elől, aki a másik oldalon állt. Hallottam a lépteit, ahogy közeledett a rejtek felé. Kikémleltem, de csak azúrkék fénycsóvákat láttam, ahogy cikáztak körülötte. Megpillantottam az alakot, aki kinyújtotta a jobb kezét, majd megérintette a követ. A fények mind egyszerre szálltak bele a karjába, utána pedig csak egy hatalmas robajt hallottam, és néhány méterrel odébb, a homokban landoltam. A szikla darabokban volt, előtte állt a csuklyás fickó, tőle nem messze pedig Javelin feküdt. Éreztem, ahogy a hátamon végigfolyt valami hideg, majd folytatta útját a homokba. A hátamat sebek tarkítottak, amiket a sziklarepeszek okoztak, szétszaggatva a ruhámat. A telgon mellettem hevert, csak a tőrök voltak nálam, de a fájdalomtól nehezen tudtam mozogni. A csuklyás alak aközben már a társam fölött állt, és valamit mormolt magában. Kinyújtotta fölé a kezeit, tenyérrel lefelé, és kék fénycsóvák fúródtak a tanonc testébe.
– Takarodj onnan! – kiáltottam rá, de nem tudtam közelebb menni.
Az alak megfordult, szája félmosolyra húzódott, majd eltűnt.

Javelin a homokban feküdt, teste kéken ragyogott, de máshogy, mint a felderítőé a faluban.
– Gyerünk, állj fel! – hallottam egy hangot, és egy árnyék magasodott fölém.
– Dirk mester! – mondtam meglepődve. – Mit csinál itt?
– Hiba volt csak két embert küldenem ide. Nagyobb fenyegetéssel állunk szembe, mint azt gondolnánk. Tessék, folyasd rá ezt a hátadra – mondta, és odaadott egy fiolát, amiben áttetsző, kék anyag volt.
Nagy nehezen feltérdeltem, kinyitottam az üveget, és a tartalmát a tarkómtól kiindulva, egészen derékig a hátamra öntöttem. Szúró érzés tört rám, kiejtettem a kezemből az üres fiolát. Sercegő hang kíséretében minden fájdalmam eltűnt, és a sebeim összeforrtak.
– Miféle varázslat ez?
– Fejvadász-mágia – jött a megszokott válasz. – Állj hátrébb!
A társamból ekkor még több fény tört elő, és hirtelen növekedni kezdett. Ahogy nőtt, úgy vált azúrkékké a bőre, és látszólag meg is keményedett. Kinyitotta a szemét, ami zölden ragyogott, majd felállt.
– Nincs esélyünk – nyugtáztam beletörődve, de Dirk más véleményen volt.
– Elintézzük – mondta magabiztosan, majd ledobta magáról az utazóköpenyt, amit eddig viselt.

 

A lény kezében egy hatalmas lándzsa jelent meg, ami ugyanolyan anyagból volt, mint a forgatója.
– Mi ez, mester? – kérdeztem, miközben a telgont szorongattam a kezemben.
– Ha nem tévedek, egy azúr őrszem. Rhyestas specialitása.
Dirk bal alkarjára egy tüskékkel és pengékkel ellátott lánc volt felcsavarva, ami már bele is mélyedt a húsába, körülötte a bőr pedig halványkéken világított. Csörögve leengedett egy kisebb darabot belőle, majd hátralendítette, és megindította az őrszem felé. Szinte végtelennek tűnt a fegyver hossza, ahogy száguldott az ellenség felé. Nagy csattanással belefúródott a lénybe, repeszek szálltak mindenfelé. A lánc megfeszült, Dirk pedig megrántotta bal kezét, kihozva egyensúlyából Javelint. Az óriás a homokba zuhant, szétszórva azt mindenfelé.
– Dagger, most! – szólt a mester, én pedig tudtam, hogy mit kell tennem.
Rohanni kezdtem, hogy fegyveremmel kivégezzem, de a lándzsáját felém hajította. Hárításra esélyem se volt, ugranom kellett. Felszökkentem, azonban túlkésőn, így súrolta a lábamat a dárda, majd a homokba állt. A földre zuhantam, a lándzsahegy kiszakította a nadrágomat és egy mély sebet vágott a lábamba. A sérülésre szorítottam a kezemet, és figyeltem, ahogy a mester próbálja a földön tartani ellenfelét.
– Hagyd a sebet, begyógyul! – kiáltotta oda.
Nevetségesen hangzott ez a mondat, a lábam folyamatosan vérzett, és már a kezem is véres volt. Ám ekkor fény szűrődött ki a tenyerem alól, és a vágás gyógyulni kezdett. Néhány pillanat múlva már csak a megalvadt vér látszódott az összeforrt seb körül. Felkaptam a fegyveremet, és futni kezdtem a homokban vergődő őrszem felé, akit Dirk már alig tudott lefogni a lánccal. Bal lábbal a fejére léptem, majd a magasba szökkentem. A telgont a fejem fölé tartottam, döfésre készen. Nem hittem volna, hogy sikerülni fog, de a kard hegye belefúródott ellenfelem hátába, aki felordított. Kihúzni azonban már nem tudtam a pengét, így hát levetődtem róla Dirk mellé.
– És most?
Választ nem kaptam, a mester kiszabadította a láncot, majd megpörgette és a kard felé suhintott vele. Rácsavarodott a telgonra, és egy erős rántást követően kirepült a sebből, majd pörögve szállt felém. Figyeltem a markolatot, hogy időben sikerüljön elkapnom. Kinyújtottam a kezem, de csak a markolatgombot értem el, így pördült még egyet, és mellettem csapódott be a homokba. A kezem a fegyveren volt, így végül is sikerrel jártam.

 

A pengés lánc ismét a magasban tekergett, majd Dirk mester megrántotta bal kezét, és egyenesen a telgon okozta sebbe vágott fegyverével. Javelin még egyszer felordított, majd kihunyt szeméből a zöld fény. A mester visszahúzta láncát, aminek a végén egy halványkék, üvegnek látszó gömb volt. Leemelte a szinte félbevágott dolgot, majd a homokba dobta.
– Hát ez? – kérdeztem tőle, miközben a gömb fölé hajoltam.
– Egy azúr őrszem szíve. A kardoddal nem tudtál volna elég mélyre vágni, de tökéletes volt a döfésed, így hozzáfértem, és elpusztítottam – magyarázta, és visszacsavarta láncát az alkarjára.
– Sehogy se tudtuk volna megmenteni az fiút?
– A mágia túl erős volt, ez volt az egyetlen módja annak, hogy felszabadítsuk.
– Lenne még egy kérdésem.
– Tudom, a sebed. Még egy kis ideig benned maradt a varázslat, amit a fiolából a hátadra öntöttél, ezért gyógyult be a vágás. De többször már nem fog, úgyhogy legközelebb figyelj oda!

 

Bólintottam, majd visszahelyeztem a telgont a hátamra. Javelin, az őrszem szíve eközben elporladt a homokban. 

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2012-09-13 18:58 Kelvin

Kelvin képe

Nem értem, mit csináltál a fegyverrel az elején. Uh, meg úgy az egész harc olyan bizarr. "Martalócot". :) Jó, nem akartál szóismételni, de ez olyan hülyén hangzik itt.
"– Nekem már úgyis végem – mondta, majd harsány nevetésben tört ki." Van otthon közhelyszótár? Az ilyeneket gondold át, aki elmúlt tíz éves, úgyis csak a szemét forgatja, ha ilyet lát.
"Javelin begyűjtötte a dárdáit," Tényleg, ez az ember három dárdával sétál? Nem értek a régi korok harcához, de én biztos megbotlanék bennük.
Válaszolta, mondta, kérdeztem, válaszolta. Nem ártana itt is utalni a szereplő személyiségére, nem csak a kemény beszólásoknál. :)
"Kikémleltem, de csak azúrkék fénycsóvákat láttam, ahogy cikáztak körülötte." Csak...
"Éreztem, ahogy a hátamon végigfolyt valami hideg, majd folytatta útját a homokba." A vér nem meleg?
"A hátamat sebek tarkítottak" ták
"Javelin a homokban feküdt, teste kéken ragyogott, de máshogy, mint a felderítőé a faluban." Az jó, mert azt is láttuk, ugye... Hogy máshogy?
"– Elintézzük – mondta magabiztosan, majd ledobta magáról az utazóköpenyt, amit eddig viselt." Amit eddig viselt, csak nem említetted. Így viszont olyan a mondat, mint amikor Dolák-Sali Róbert mesél a Winnetouról.
"Dirk bal alkarjára egy tüskékkel és pengékkel ellátott lánc volt felcsavarva," Gondolod, nem toltam végig ezerszer a Prince of Persiát? Jaj, dehogynem. :)
"Bal lábbal a fejére léptem, majd a magasba szökkentem." Two Thrones?
 

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2012-09-13 19:16 Gucs

Hehe, gondoltam, hogy lesz olyan, aki felismeri azt a láncos részt. Akár hiszed, akár nem, a fegyver kitalálásakor nem gondoltam a PoP:TT-re. :) Ott pedig, ha jól emlékszem teljesen bele volt égve a lánc a karjába (vagy nem? régen játszottam már vele).

A felszökkenős részt se a Prince of Persia-ból vettem, csak ez tűnt jó megoldásnak.

Köszi a kommentet. :)

cs, 2012-09-13 19:38 Kelvin

Kelvin képe

Ha nem gondoltál rá, miért vártad, hogy felismerik?

De, bele volt égve, de attól még tudta lóbálni, meg ilyenek.

A felszökkenős rész meg egyértelműen az első főellenség. Tudod, az arénában az a nagy dög, amelyiknek nincs alsó állkapcsa.

Van ez így. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2012-09-13 19:41 Gucs

 Akkor máshogy mondom: tudtam, hogy lesz olyan, aki a PoP-al köti össze a dolgot. :)

Most már eszembe jutott, tudom melyik rész az, de nem emlékszem felszökkenős részre benne. Habár mondjuk sok játékban előfordul az ilyen rész. Pl.: God of War

cs, 2012-09-13 19:49 Kelvin

Kelvin képe

Az volt a másik gondolatom. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."