Dagger - Fejvadász Élet IV.

 

Negyedik rész

Dirk felállt egy dűne tetejére, és onnan kémlelte a romokat. Én addig szemügyrevettem a zsoldosokat, akik őrizték a templomot.
– Mi a következő lépés? – kérdeztem.
– Rhyestas emberei ostobák, csak a pénzért harcolnak. Nem lesz nehéz túljutnunk rajtuk, ti is könnyen végeztetek velük.
– Végignézte? Miért nem segített?
– Nem éreztem szükségét, induljunk!

 

Nyugodt léptekkel haladtunk lefelé a dombon, a zsoldosok pedig észre is vettek minket, és támadást indítottak. Dirk mester egyenként végzett az összessel, láncával pillanatok alatt elintézte őket. Csak egynek sikerült közel férkőznie, de őt én likvidáltam egy dobótőrrel. Elérkeztünk a templom lépcsőjének aljához. Az épület egy emelvényen volt, mögötte pedig nagy udvar terült el. Feljutottunk a templomba, ahol csak egy oltár állt, ami mögött egy lépcső vezetett az udvarba. Az oltáron egy törött, azúrkéken izzó medál hevert.
– Ennek a segítségével szívta el a Zöld Régió földjének energiáját – magyarázta Dirk, majd a kezébe vette, és megvizsgálta -, de úgy látom megsemmisült.
– Akkor ezek szerint végzett a feladatával? Az egész hely elsivatagosodott?
– Nem hinném. Amikor elindultam, a terület nagy része még zöld volt, azóta pedig csak néhány villanást láttunk.
Eltette az ereklyét a köpenyébe, ami a bal vállán pihent, elrejtve a láncot.
– Menjünk tovább!

 

Lesétáltunk a lépcsőn, és kijutottunk a szabadba. Az udvar szélesebb volt, mint maga a templom és sokkal hosszabb is. A végében ott volt Rhyestas, a köpenyes alak, aki egy trónon ült, és valamiféle könyvet olvasgatott.
– Készítsd a fegyvereidet – mondta Dirk, és elindultunk.
Csak néhány lépést tettünk meg, amikor láttam, ahogy a varázsló feláll, és lehúzza a csuklyáját. A férfinek hosszú, hófehér haja volt, arcán vágások éktelenkedtek.
– Üdvözöllek, Dirk! – hajolt meg a varázsló, majd felemelte a kezét, amiben a könyvet tartotta. – Ismerős darab?
– Hogy szerezted meg? – csattant fel a mester, majd közelebb sietett, én pedig követtem.
– A fejvadászaid gyengék, figyelmetlenek. Nem volt nehéz beosonnom a faluba, és ellopni tőled.
– Tudod, hogy meg van tiltva az azúrmágia.
– Azúrmágia? Tehát akkor a gyógyítás, és a jelzésküldés mind ennek köszönhetők?
– Pontosan, Dagger – válaszolt Rhyestas a mester helyett.
– Ez itt most véget ér! – kiáltotta el magát Dirk, majd ledobta a köpenyét.
A lánc lecsavarodott, és megindította azt a varázsló felé. Rhyestas félreugrott, kiejtette kezéből a könyvet.
– Tehát még megvan a lánc, remek! Lássuk, mit tudsz!
Az azúrmágus is a földre dobta a köpenyt, és egy ugyanolyan lánc volt a bal alkarjára helyezve, mint Dirk mesteré. Egymásnak estek, a láncok szörnyű zajjal csapódtak össze. Szétzúzták a kőlapokkal fedett udvart, így hátrébb kellett húzódnom. Megpillantottam a lábam mellett a könyvet, amin törmelékek hevertek. Felemeltem, majd leporoltam, és elrejtettem az öltözékembe. Dirk megpördült, elhajolt a másik fegyver elől, majd láncát a varázslóba mélyesztette. A penge azonnal átdöfte Rhyestast, a tüskék pedig további sebeket okoztak, de ez már mindegy volt neki. Ahogy a mester kihúzta a fegyver, ellenfele teste élettelenül hullott a szétrombolt udvar talajára. A mester térdre zuhant, majd láttam, ahogy intett a kezével. Közelebb sétáltam, átlépve a törmelékeket, és a kődarabokat.
– Ezt a helyet el kell pusztítanom, csak így szabadulhat meg a Zöld Régió a rontástól – mondta határozattan.
– Mi lesz a klánnal? – kérdeztem tőle.
– Az utód tudni fogja, hogy mikor kell átvennie a helyemet. Fogd, és hagyd el a templomot – a kezembe nyomta a medált, felállt, és mormolni kezdett magában valamit.
A könyv mellé raktam az ereklyét, és futásnak eredtem. Hátranéztem, a mester már széttárt karokkal állt Rhyestas teste mellett, körülötte kéken örvénylett a levegő. A kődarabok emelkedni kezdtek, és az egész udvar beleremegett a varázslatba. Nem tudtam elérni a lépcsőt, ugranom kellett. A kőkorláthoz rohantam, ami a területet kerítette be, felszökkentem rá, és a levegőbe vetettem magam. Azonban már túl késő volt. Az utolsó dolog, amire emlékeztem egy hatalmas, azúrkék fényt árasztó robbanás volt.

 

Epilógus

Két év telt el az utolsó azúrmágus veszte óta. A Zöld Régió részben visszanyerte eredeti állapotát, de sok helyen csak száraz fű nőtt. A Dercaton-klán elhagyta a területet, kelet felé vándoroltak. A romokat nem merték felkutatni, és a Zöld Régióba se tette be senki a lábát. 

 

 

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2012-09-14 17:41 Blade

Blade képe

Nem sokat fejlődött a főhős karaktere, sablonos. Az ördög a részletekben rejlik...teljesen mindegy, hány embert öl meg a fejvadász.

p, 2012-09-14 19:30 Gucs

 Néhány nap és küldöm a folytatást, talán arról jobb véleménnyel leszel. :)