Ütközet

 Csend volt. Csak a zászlók halk lobogása hallatszott, ahogy a kora őszi szél végig süvített a harcmezőn. A feszültség szinte tapintható volt, olyannyira, hogy még a nap is a felhők közé bújt. A Királyság minden részéről érkeztek bátrabbnál bátrabb hadvezérek és seregeik. Fénylő, frissen élezett pallosokkal és fejszékkel ültek a lovon, előttük pedig a gyalogság foglalt helyet. Leghátul íjászok, lövészek hada sorakozott parancsra várva. Érezhető volt a két oldal közti ellentét. A harcmező másik végén a tengeren túli, egzotikus szigetek hadvezérei voltak. Ellentétben a Királyság erőivel, ők díszes páncélzatot viseltek, sisakjaik tetején pedig madártollak díszelegtek. Hosszú és kemény munkával, de sikerült egy lobogó alá vonni a Szigetkirályság minden neves hadvezérét, így megkezdődhetett az ütközet, amin talán a világ sora múlik.

Egy harsány trombitaszó hallatszott, majd rögtön utána egy tisztább hangú hangszert is megszólaltattak. A seregek elindultak. Lovak dobogása szorította ki a csendet a harcmezőről és hatalmas port kavarva megütköztek. Az első lovasok közül néhány azonnal elesett, a páncéljukon átfúródó lándzsák miatt. Hirtelen sötétség borult az egész harcmezőre, a hadvezérek felpillantottak. Több száz nyílvessző szállt a levegőben, amiket mindkét oldalról útnak indítottak. Hatalmas zajt csapva értek földet, vagy épp egy rossz helyen lévő áldozatot. Némelyik lövedék tompa hanggal pattant le a pajzsokról, majd folytatódott a harc. A Királyság előre küldte elit egységeit, a nehéz, vastag páncélt viselő lovagokat. Lassan mozogtak, de öltözékükön csak nehezen hatolt át bármiféle fegyver. Kétkezes pallosaikkal pedig sorra kaszabolták le az ellenfelet. Ezt látván a Szigetkirályság se tétovázott tovább, a főparancsnok intett, majd a lándzsás és szablyás katonák tömege szétnyílt és több tucat lovas özönlött ki közülük. Csak láncinget viseltek ugyan, de mindkét kezükben láncos buzogányokat pörgettek és szinte végigtaroltak az eléjük kerülőkön.

Már javában folyt a csata, amikor eleredt az eső. A kiszáradt földet pillanatok alatt felnedvesítette és a másik pillanatban már tocsogtak a sárban az emberek. Kitartóan küzdött mindkét fél, de a Szigetkirályság felülkerekedni látszott. A lovasaik könnyedén végeztek a Királyság lovagjaival, ezzel utat törve a gyalogos egységeknek. Az íjászok a csúszós sár miatt nehezen tudtak csak célozni, így legtöbbjük kardot ragadva a csatatérre rohant. Eldőlni látszott az ütközet, amikor a déli szigetről érkezőknek sikerült kiiktatniuk egy-egy Királyságbeli hadvezért, de ekkor váratlan fordulat történt. Mivel a tengeren túlról érkezők hajókon érkeztek, nem volt erősítésük, vagy utánpótlásuk. Sok időbe tellett volna még a legközelebbi szigetről is eljuttatni a kontinensre. Ellenben a Királyságnak volt felmentő serege, de még mennyire, hogy volt. A közeli erdőben várakozott két hadvezér is, akik eddig csak megfigyelték az események, de most seregeikkel megindultak és oldalba támadták a Szigetkirályság erőit. Kiáltások és kardok csattogása hallatszott, ahogy az utánpótlás beszállt a csatába. A Királyság íjászai egyre közelebb merészkedtek az ellenség hadvezéreihez. A gyalogosok pajzsokkal védték a lövészeket, amíg azok ritkították az ellenséges sorokat.

Rövid időn belül elérkeztek a Szigetkirályság hadvezéreihez. Már csak egy sor szablyával felfegyverkezett gyalogos védte a vezetőket, de a Királyság lövészei hamar végeztek velük. A Szigetkirályság hadvezérei nem tétlenkedtek, utolsó erejükkel megrohamozták a támadókat és megkezdődött a mészárlás. A Királyság hadvezérei alig akartak hinni a szemüknek, amikor látták, hogy az ellenséges vezetők milyen különös harctechnikát alkalmazva tarolnak végig a katonákon. Gyorsan felpattantak lovaikra, majd a sereg segítségére indultak. A király főparancsnoka büszkén figyelte hadvezéreit, ahogy kijátszva a különös mozdulatokat, egyszerűen végeznek a Szigetkirályság vezéreivel. Ekkor hirtelen egy ferde kés repült a főparancsnok felé, aki elhajolt a penge elől. Hangos csatakiáltással rohant a Szigetkirályság vezetője a parancsnok felé. Gyorsan kardot rántva hárítani tudta az ütést. A déli szigetekről érkezett vezér egy fénylő szablyát tartott a kezében. A markolata gyémántokkal és egyéb drágakövekkel volt díszítve. A megerősített páncélja alatt csak egy egyszerű vászonruhát viselt. Gyors vágásokkal és szúrásokkal támadott, amit igen nehéz volt kivédeni, ezért a Királyság főparancsnokának meg is gyűlt vele a baja. Néhány horzsolást és sebet szerzett a párbaj során. A szigetekről érkezett vezér erőt vett magán és támadásba kezdett… az utolsóba. A parancsnok felé rohanva nem látta, hogy az egy rövidebb kardot húz elő ingujjából. Kardjával hárítva az ütést, a rövidkarddal előredöfött, ezzel végezve az ellenséges fővezérrel.

 

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2011-10-27 19:14 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Remélhetőleg csak egy kihívás volt, hogy írj egy harcleírást, gyakorlás, és nem gondolod ezt halálosan komolyan. Mert önálló műnek ez khm... nem túl jó. Gyakorlásnak azonban simán elmegy.

Kissé statikus. A stratégia háttér szerintem hibádzik, de ha ezt végigjátszottad egy számítógépes játékkal, akkor nem téged hibáztatlak, hanem a készítőket. :) Mert pl. könnyűlovassággal nehézlovasságot ügyességben simán túl lehet szrányalni, de a könnyűgyalogság ott nem fog előretörni, mert a nehézlovasságot megállítani igen nehéz. Nem egy csatát döntött már el az, hogy a nehézlovasság ne tudott megfordulni a csatamezőn. Szóval aki mögöttük van, azt bizony letarolják (nem rossz taktika ez sem). De tegyük fel, hogy nekik sikerült - nem, a könnyűlovasság akkor sem állítaná meg a rohamot.

Az eső. Az íjászok nem a sár miatt nem tudnak nyilazni, az eső miatt. A nedvesség, a víz a legnagyobb ellenség, az íj húrja megszívja magát, megereszkedik. A sár bakfitty. Ha nyílzápor van, védett íjászokkal, térdelésből, több sorból lőnek, ott csak a féllábú nyilas esik hanyatt. (Jó, ez erős volt.) Ez technikai probléma, feltehetően olyan, amit a többség kiszúrna.

Mi volt még... hmm... a cselből hátrahagyott seregek nem utánpótlás. Az utánpótlás az, ami az ütközetben elesetteket pótolja. Ők csak további hadtestek.

A vezérek csatája nagyon heroikus, de az, hogy a csata végén megküzdenek enyhén ironikus. Tolkien legalább figyelt arra, hogy Théoden azért tud a Boszorkányúrral küzdeni, mert az egyik a levegőből támad, a másik meg elöl rohant (esküszöm, moziban az hatalmas élmény volt, de szerintem mindenki úgy véli, az öreg "egy állat" - könyvben dettó). Nálad végig hátul vannak, majd a végén egymásnak esnek. A nagy csata középen van, nekik át kell verekedniük magukat pár száz (ezer) harcolászó főn. Vagy egyből kitámad a vezér, vagy félúton leszúrják, bármilyen jó harcos. Ez a csata csúcspontja, mikor nem hat ember lézeng a csatamezőn, hanem két sereg birkózik. Nem tudna ott egy Conan sem átmenni ép bőrrel. (Jó, ő talán. Meg Hematith egyes hősei. Pl. Azuth. De másról nem hiszem el.)

Aztán a szöveg: a leírás statikus. Igen, ezen kell majd javítani, hogy dinamikusabbá tedd. Nem ő támad-szúr-ő támad-megy-elestek..., hanem színesebben. Mintha nem fogott volna meg a gondolatiság, a sztori, ami mögötte van. Ha nem, hát nem, akkor írd le azt, ami téged érdekelne. A frász akarja állandóan két halom statiszta rendezői utasításait olvasni, fogd meg a csatatér közepén reszkető vakond szemszögét, vagy akármit, de ez a madártávlat ilyen formában unalmas. Neked sem tetszik, szerintem, de elégedett vagy vele, mert legalább ennyi összejött.

Ha mégis tetszik a szöveg és további terveid vannak vele, tanácsolom, hogy olvass a görögöktől. Valahogy a rómaiak remek történetírók voltak, de a harcleírásaik annyira hmm... nem olvasmányosak. Szerintem azt hadászati szemszögből lehet jobban élvezni. De a görög történetírók munkássága ebből a szempontból jó gyakorlópálya. Persze a rómaiak is tudtak, lásd önéletrajzok, kiváló hadvezérek írtak az életükről és csatáikról.

És... most jutott eszembe a szalamiszi csata. Tegnap egész nap ezen gondolkodtam. Hogy mi volt a neve. Oké, Szalamisz. Ezt most igyekszem addig nem elfelejteni, amíg újra szóba nem kerül. Mibe fogadunk, hogy nem sikerül? Na, mindegy. Azért ezt köszi, bár sok közöd nem volt hozzá.

Összességében kiindulásnak nem rossz. Ez így megy. Vagy fejleszd, vagy szerintem hagyd a fenébe, nem kell ezt erőltetni. Nagyon ragaszkodsz hozzá? (Nem rossz, fejleszthető, nem azért, csak... szerintem ez nem a te világod.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2011-10-27 20:06 Gucs

 Először is köszi a hosszú kommentet, jó végre részletesebb "elemzést" is írni egy-egy irományomról és nem csak azt, hogy "ez jó volt" vagy "ez nem tetszett".

Másodszor pedig, igen, ezzel az írással csak a leírást akartam gyakorolni. Az irományaimban nem ment túl jól eddig az ütközetek, nagyobb csaták leírása, ezért úgy éreztem, hogy gyakorolnom kell.
A hadvezérek akkor csaptak össze, amikor a Szigetkirályság erői már kevesen voltak, tehát a királyságbelieknek csak a saját embereiken kellett átvágniuk, amit megoldottak.

Az íjászokról pedig csak annyit, hogy képzeljük el, hogy egy kissé meredek dombon állva zúdítják a nyílzáport az ellenre. Nem olyan egyszerű a zuhogó esőben, felfelé célozni, közben pedig a csúszós sáron talpon maradni. :)

A fő gond viszont valószínűleg az volt, hogy nem olvastam át. Tegnap este elkezdtem írni és elég hamar végeztem is vele (ez is lehet a gond), de átolvasás helyett beküldtem ide. Úgy éreztem, hogy odafigyeltem a dolgokra, de ezek szerint jobban tettem volna, ha átolvasom.

Ezt a rövid irományt nem fogom folytatni, amint mondtam ez csak gyakorlás volt, de a tervezettnél hosszabbra sikeredett, ezért küldtem be rendes műként. A következő gyakorlásom pedig másfajta lesz. Egy természeti jelenséget tervezek leírni, de jobban átgondoltam és verses formában fogom ezt megtenni... odafigyelve a rímekre természetesen.

Üdvözlettel: Martin

cs, 2011-10-27 20:27 Bloody Dora

Bloody Dora képe

De ha verset küldenél be, előbb vedd figyelembe a főoldali szabályokat, különben olvasatlanul vissza a feladónak. Az meg ugye kellemetlen. (Merthogy nem fogadunk verseket.)

Lássuk csak... dombokról nem írtál. Ergó az íjászok csúszkálása nem menthető. (Előbb nedvesedik be a húr, és lesz pontatlan, mint hogy elkezdjenek csúszkálni a sárban. Plusz rossz a páncélzatuk. Íjászokat csak az íjak használhatatlansága után, parancsra vetnek be, nem lehet, hogy egy egység a csata közepén feláll, hogy akkor ő most ráront az ellenre. Ők állnak hátul - leghátul!)

A fővezérek összecsapása: de akkor is ott vannak az emberek. Próbáltál már tömegben közlekedni? Még ha te is vagy a fővezér, akkor sem olyan egyszerű eljutni a másikig. Ezt mondom, nem hat ember lézeng ott. Simán levágták volna őket, hacsak nem a szárnyakról támadnak befelé, mögöttük egy hadtesttel. Mondjuk a fél lovassággal. :)

És a végső mondatot arra értettem, hogy a csataleírásokat gondold át, mert az nem a te világod. Még nem. (Figyelj, ha egy nulla stratégiai érzékkel bíró lány mondja, hogy szerinte erőtlen és pontatlan, akkor bizony érdemes elgondolkodni rajta, hogy mit javíthatsz.) De dicséretes, hogy gyakorolsz, most már tudod, merre tovább.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2011-10-27 20:37 Gucs

 Rendben, akkor a verset máshova fogom feltölteni, köszi, hogy szóltál. :)

Igazából tényleg jobb ötlet lett volna, hogyha két oldalról támadnak a hadvezérek, na de sebaj, majd legközelebb. Több ilyen csataleírást nem tervezek, de a további írásaimban természetesen elő fognak fordul, jobban odafigyelek majd.

Amúgy csak nálam hibás az oldal? A chat üzenetek belelógnak a kommentekbe, igencsak zavaró.

Üdv!

p, 2011-10-28 15:23 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Csak nálad... milyen böngésző, milyen monitor (felbontás)?

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2011-10-28 16:42 Blade

Blade képe

 Nálam is, chrome. 

p, 2011-10-28 17:08 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Nálam is belelóg a chatablak a szövegbe. Firefox.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2011-10-28 17:10 Obb_régi

Expolernél is.

p, 2011-10-28 17:11 Tolerancia

Tolerancia képe

 Oszt itten is belélóg, kéremszépen. :-P

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

p, 2011-10-28 17:16 Roah

Roah képe

Nálam nem lóg be semmi. (Firefox)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2011-10-28 19:49 Gucs

 Chrome-ot használok és 1152x864-es felbontás.

szo, 2011-10-29 07:32 Crystalheart

Operánál nincs hiba, egy gépen sem. Megnézem IE-ben meg FF-ban is...

Nos, FF-ban jó, IE-ben nekem is gond van a sortöréssel. Valamit át kell állítani a kódban...

p, 2011-10-28 21:47 pankadraga

Nekem is belóg (firefox)

cs, 2011-10-27 20:07 Gucs

 Még valamit elfelejtettem. Az utolsó mondatodat nem teljesen értem. A leíró irományokra gondoltál, vagy arra, hogy nem kellene írnom? :)

Üdv!

szo, 2011-10-29 08:34 Obb_régi

Ha már ennyit offoltunk, legyen vélemény is.

“Csend volt. Csak a zászlók halk lobogása hallatszott, ahogy a kora őszi szél végig süvített a harcmezőn” – ellentétes állításokkal nem jó kezdeni, mert hamar abba is hagyhatják miattuk az olvasók

“A feszültség szinte tapintható volt, olyannyira, hogy még a nap is a felhők közé bújt.” – nos, ezt is jobban kellene megoldani, mert a Nap nem az emberek tettei végett szégyelli magát

“Érezhető volt a két oldal közti ellentét.” – tényleg? miből?

“A harcmező másik végén a tengeren túli, egzotikus szigetek hadvezérei voltak.” – voltak helyett pl. álltak

“Ellentétben a Királyság erőivel, ők díszes páncélzatot viseltek” – azt állítod, hogy a Királyság rangosabbjai nem viseltek díszes páncélt

“Egy harsány trombitaszó hallatszott, majd rögtön utána egy tisztább hangú hangszert is megszólaltattak.” – ilyenkor látszik a háttérmunka hiánya, nem szabad ennyivel lerendezni, járj utána annak a hangszernek, vagy adj neki te nevet

“Lovak dobogása szorította ki a csendet a harcmezőről és hatalmas port kavarva megütköztek.” – vessző

“Hatalmas zajt csapva értek földet, vagy épp egy rossz helyen lévő áldozatot. Némelyik lövedék tompa hanggal pattant le a pajzsokról,” – nem jó hangilag, a földbeérés zajos a pajzsnál tompa, nem fordítva? főleg, hogy a pajzoknál fémre gondolunk, páncélos harcosokról van szó, nem pedig fa vagy bőr pajzsra

“majd folytatódott a harc.” – eddig nem vettem észre, hogy állt volna a harc

“a nehéz, vastag páncélt viselő lovagokat. Lassan mozogtak,” – nem mozogtak lassan, csak nehezen fordult, a nehézlovasságnak a legnagyobb erőssége pont az volt, hogyha lendületbe kerültek az atyaúristen sem állította meg őket, letaroltak mindent

Na ezek után kb. olyan vicces a könnyűlovasság ellentámadása, mint a lengyelek lovasrohama a német tankok ellen

“Az íjászok a csúszós sár miatt nehezen tudtak csak célozni” – nem menet közben lövöldöznek, a sár nem zavarja őket

“Az íjászok a csúszós sár miatt nehezen tudtak csak célozni, így legtöbbjük kardot ragadva a csatatérre rohant.” – és legfőképp nem rohangálnak be a csatatérre vagdalózni

“Mivel a tengeren túlról érkezők hajókon érkeztek,” – érkezők-érkeztek

Lenne még bőven kifogásolni való, sok mondat finomításra szorul, a vége pedig már szinte fantasy, gyakorlásként akkor érne valamit, ha utánanéztél volna pár dolognak, így nem igazán.
Sienkiewicz, Tűzzel-vassal, nekem az egyik kedvencem, ajánlom.