Dum spiro, spero - Amíg élek, remélek

1
Te szavazatod: Nincs Átlag: 1 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2017-03-07 18:18 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Kiegészítés: láttuk a leveledet, de két probléma is van vele. 1: ma küldted, én meg már hajnalban befejeztem a kritikát az ide beküldött műről. (Két nap munka után.) Ha ezt javítottad útközben, akkor nem vettem észre a nüanszokat. Ha nem ezt, akkor 2: miféle új verzió? (Nem küldtél semmit csatolva, nem küldtél be újabbat.)
A javítás dicséretes, de pont az ilyen szerencsétlen helyzetek elkerülése érdekében - én írok egy hétoldalas kritikát, te meg valamit megváltoztatsz, és kezdhetném előről? -, egyszerűbb neked is, nekünk is, ha beküldés előtt nézed át és javítod az írásaidat. Nem hajt a tatár, nincs verseny, az elsőnek beküldő nem nyer semmit, két nap meg nem a világ, hogy ne lehetett volna visszatartani addig a beküldést, alaposan átnézni, és csak utána, a végső(nek gondolt) változatot beküldeni. Szóval ez ebből a szempontból bukott ügy (ha még lett volna javított változat, azt mondom, egye fene, de így...). Viszont ez magával vonja azt a problémát is, hogy akármit is mondjak, te arra csípőből közölheted, hogy "ezt már javítottam", "ezt már átírtam", "ezt a részt teljesen másképp képzeltem, és az új verzióban úgy van". Tehát tényleg feleslegesen dolgoztam (feltételezve, hogy tényleg javítottad a kifogásolt részeket, nem csak úgy mondod), ahelyett, hogy mondjuk a saját írásomat folytattam volna. Mert a kritikád hosszabb, mint az. (Ugyan csak kétszáz karakterrel, de hosszab.)

Először szeretnélek üdvözölni a portálon. Ez egy kedves hely, alapvetően segítőkész emberekkel, akiknek semmi baja veled. Ezt a lehető legkomolyabban mondom, mert most lehet, hogy elhiszed, de később nem fogod. (És ez az a pont, ahol a régi tagok elkezdenek kánkánt járni. [Magasabbra a térdeket! Fiúk, ti is!] Te még nem tudod, miért, ők nagyon is jól.)
Elöljáróban hadd meséljek a honlapról és az olvasóközönségéről. Vannak szűkszavúbb, szigorúbb ítészek itt, és csupaszív olvasók - javaslom Roah felhasználót, aki bárkinek mosolyt csal az arcára, megnyugtat, elringat, táncba hív és még zenét is küld. Úgy kiválasztja a titkos kedvenced, hogy csak pislogsz!
Na, én nem ilyen vagyok. Szeretek beszélni, mert a grafomániámat kóros kritikaírásban élem ki, miközben minden egyes szavadba belekötök. Az első és legfőbb szempont a segítségnyújtás mellett a szórakoztatás, csakhogy annak egy igen beteg formája ölt testet a hozzászólásaimban. Ez rendkívül fennkölten annyit tesz, hogy fogom a szöveget - csak a szöveget! semmi személyes! -, és addig nyúzom, amíg ki nem esik belőle minden hiba. Ez a szerző, jelen esetben Te, számára inkább kellemetlen, mint szórakoztató, emiatt igyekszem humorral is megfűszerezni a mondanómat. A végeredmény a legritkább esetekben élvezhető írói oldalról, ezért próbálj úgy állni a kritikához, mintha nem a te művedről készült volna. Állítólag ez segít. (Sosem jelezte még senki, hogy így lenne, de mindig ezt mondom.) Ha nem, akkor ajánlom a magyar nyelv cifrább kifejezéseit, egészen szép bekezdéseket lehet belőlük fűzni. Írd le, írd be válasz hozzászólásba, majd ne küldd el, hanem töröld. Az ilyen levezeti a feszültséget. Káromkodni nem szégyen, attól félj, aki nem szokott! (Én nem szoktam. Félj tőlem.)

Kezdjük a véleményt (én írom, te olvasod, ketten vagyunk, jogos a többes szám) a címmel. Szép latin szállóige, éljenek a közhelyek, mi köze ennek az íráshoz? Semmi, ez annak az írásnak a címe, ami az után következik, amit te megírtál. Nem szólok rád, hogy keress mást, de fontold meg, hogy ez nem a legjobb választás. Főleg azért sem, mert mi értelme a latinnak? Ad valamit a műhöz? Nem. Ad valami pluszt úgy amúgy? Nem. Fontos szerepet tölt be a latin (vagy bármely klasszikus nyelv) az írásban? Nem, fantasy világ, talán nem is ismert a latin nyelv, vagy nincs "helyi" változata. Akkor? Csak jól hangzott, de jó hangzás alapján hottentotta is lehetne. Elég a magyar. Ha lényeges lenne a klasszikus műveltség, ha fontos lenne a mű megértése szempontjából, akkor meg elég lenne a latin, de mivel nem szükséges ehhez az íráshoz, ezért simán elhagyhatod.
Fitogtatnám a remek megérző képességemet, hogy "ah, úgy érzem, kedvesem, hogy te ezt egy hosszabb műnek szántad, talán regénynek, azért ilyen a címe", de nem fogom, nekem is jár a Google, láttam, hogy eredetileg regénynek szántad, aztán ennyi lett. Mondjuk látszik is, de most nem ez a lényeg. Szóval hosszabb mű - igen, az magyarázná a címet. Ehhez az epizódhoz nem klappol. (Hosszabb műhöz sem feltétlenül jó ötlet a latint bent tartani, szóval ha tetszik a cím, maradjon a magyar verzió.) Talán ez még nem akkora hiba, csakhogy itt sikerült lefelezned az amúgy sem hatalmas olvasótáborodat, tehát megint csak ismételni tudom magamat: a cím legyen más.

Most, hogy eleged van a címadásból (hová megy a katica?), térjünk át az írásra. Szeretném kiemelni, hogy jó kategóriába küldted be, ez egy kis ünneplésre ad okot. Nem mindenkinek jön össze. (Szolid, gyerekpezsgős koccintás a háttérben, Roah majd hoz zenét, a társaság nagyja készülődik a táncparkettre, hogy folytassa a kánkánt.) Ez tényleg egy fantasy novella, remek, nem ígér mást, mint ami.
Másrészt ez tényleg egy átlagos fantasy novella. (Hová megy a katica?) Sren - másik szerkesztő az oldalon - az ilyenekre mondja azt, hogy utálja, mert nem tud mit mondani. Nem az ő világa. Tiszta szerencse, hogy én találtam meg ezt az írást, mert én meg imádom a fantasyt, és kiválóan tudok félőrült hisztériákba átmenni, ha valaki rosszul műveli. Ez ne aggasszon, az írás ilyen. Egy olvasód mindig lesz, aki a padlót is feltörölné veled, mert félreütöttél egy billentyűt.
Magával a zsánerrel nincs baj, és a mű is illeszkedik bele. (Hová megy a katica?) Kardozós-kalandozós fantasyt ígér a végén, de ez csak a hangulati aláfestés. Emiatt kissé... sótlan. Mondjuk ez nem feltétlenül hiba, ha hosszabb mű része, mert abban kell ilyen epizód, de önállóan... hmm... jó, menthető. Epizódnak úgyanis jó. Van eleje, vége, közepe (meglepő, kevés műnek van), van motiváció, némi történet, szóval helyre kis jelenet, akár még önmagában is.
Ne aggódj, azért elrontottad. (Gondolom nem aggódtál, hogy jót írtál. Az ember ilyenkor inkább büszke.) (Hová megy a ktica?) A végét nem így kellett volna megoldani. Az egész írás, hiába E/1-es narráció, irodalmi nyelvezetű. A karakter igenis narrálja a történteket, nem a szó klasszikus értelmében mesél. Nincs kiszólás, nincsenek utalások, és iszonyú hosszan beszél a lényegtelen semmiről. Azzal, hogy a végén ezt az egészet átrakod jelen idejű elbeszéléssé, egyfajta segélykéréssé, hiteltlenné teszed az előtte álló sorokat. Ez az írás a szó szoros értelmében írás. Írott formában van létjogolsultsága. Nem élőbeszéd, főleg nem egy zaklatott apa története arról, mi lett a fiával. Bárdok nem mesélnek így! Ezzel az egyszerű csavarral tönkrevágtad az addigi sztorit, hitelességet, hangulatot.
Ne érst félre: maga a csavar ügyes! (Na, hová megy a katica?) Jól is áll nem egy írásnak. Ennek speciel nem, mert nem olyan a stílusa, hangulata, hogy az olvasó elhiggye, ezt most nekem mesélik, itt egy kétségbeesett férfi visszaemlékszik, segítségért kiált, és ne legyen a nevem Hangzatosistennyila fia/lánya Tudomisén, ha nem ragadok kardot, íjat, mágiabotot (bármely egyéb Diablo fegyvernemet, és éljenek a Necromancerek) azon rögvest! Érzed a különbséget? Ha az apa elbeszélésévé tennéd az írást, sokat kell átírni. Ha elhagyod azt a keretet, nincs vége - de szerencsére azt a részt is át lehet írni úgy, hogy a múlt idejű elbeszélésbe beilleszted. Ez jár a legkevesebb munkával, én ezért ezt javaslom, de itt minden tőled függ, te vagy a szerző. Ha neked ez a fajta visszaemlékezős-mesélős történetvezetés jobban tetszik, mert ez volt a koncepciód, lelked rajta, akkor úgy szerkeszd át! Egyik sem jobb a másiknál. Én csak a legkisebb ellenállás felé terellek.

Most, hogy adtam pár jó tanácsot az egészre nézvést (hová megy a katica?), nézzük az írást részleteiben. Itt jön a humorosabb(nak mondott) rész. Ehhez rakj be valami zenét, én Les Frictiont hallgatok épp (Louder Than Words), de általában akármilyen posztapokaliptikus zene vagy számlista megteszi. A posztapok fontos hangulati elem, érezed magad úgy, mint aki most élte túl az apokalipszist. (Csak viccelek, szóljon a GnR teli torokból!)
Oh, mielőtt belekezdenél: emberek (mármint további karcosok), valaki szóljon, hogy ez csupa jószívűség, meg az írás szeretete, meg segíteni akarás, ha ártani vagy kötözködni akarnék, akkor bele sem kezdek, satöbbi! Köszönöm. (És persze a kérdés: na, hová megy a katica?)
Kiegészítés: imádom a kifogásolt hibákat magam is elkövetni. Meg a költői kérdéseket. Te nem? (Ó, hová megy a katica?)

Feltételezve, hogy az egész egy visszaemlékezés, a fél hangulati világot ki lehet dobni. Feltételezve, hogy nem, maradhatnak.
"Egy téli éjszakán történt, amikor már a kunyhóm felé tartottam, a szokásos erdei sétámból." - Az utolsó vessző nem kell. A mondat önmagában elég körülményes. Semmi nem tudunk meg cserébe arról, miféle szokásos erdei sétája van a jóembernek, és miért éjszaka teszi ezt. De lehet, hogy messze van a budi.
"Szűkös ösvényen haladtam, a szél karján apró pelyhekben hullt alá a hó, fehér lepellel vonva be a tájat." - Na, most képzeld el, hogy ezt hat marcona katonának előadod egy kocsmában... Középföldén sem kaptak ilyet az arcukba az emberek, ez még a tünde dalnokoknak is sok lenne. De lehet, hogy itt ment ki a fél társaság. Ha hiteles élőbeszédet szeretnél elérni, olvasd fel magadnak a szöveget, vagy mindjárt egy kisebb társaságnak. Ahol elegük van mindenből, ott már sok.
Egyébként szépen fogalmazol (ez a dicsérő formanyomtatvány, amit ilyenkor előhúznak a kalapból az emberek), de minek... Téli erdő - haza - szűk ösvény - hull a pelyhes fehér hó. Maradj fókuszban! Egy mondat, egy rész. Megy haza este. Szűkös az örvény, törnek a gallyak. Pull a pelyhes, fehérlik a táj. Sötét az ég, szép a kontraszt. És hová megy a katica?
Szeretném megjegyezni, hogy látod magad előtt, mit szeretnél, van annyi olvasottságod is, hogy eléred azt a hatást, csak vagy bátortalan vagy, vagy túl sok amatőrt olvastál már. Az előző mondatodból ennyi jó: "a szél karján apró pelyhekben hullt alá a hó" - és a többit kihúzni, mert elszívják a levegőt ettől a kiváló tagmondattól! Érezd, mi a jó, minden más meg mehet a kukába. (A végén kapsz egy expresszionista kavalkádot, nezed ki versnek, tedd a fiókba és legyél rá büszke. Egyszer valaki felfedezi. Szóval azért maradjon sztori is. Ja, kérdezem még, hová megy a katica?)
"Csizmám alatt meg-megroppant a friss réteg." - Mi? Hó. Miért nem írod ki? Mert szóismétlés lenne. Mi ez? Mesterkélt szerencsétlenkedés. Mit jelez? Felesleges mondatot. Javítható? Persze, ha az előző kétharmadát kihúztad, ebből a mondatból mindent húzz ki az első nagybetűtől a pontig. Olyasfajta hangulati időhúzás, aminek totál semmi értelme. Mint az, hogy hová megy a katica?
"Már egészen besötétedett, így lámpásomat meggyújtva folytattam utamat." - Mert ha csak félig, akkor félvakon botorkál. Tiszta sor. A katonák még nem egyenesen járni képes többsége itt hagyta el az ivót.
Hová megy a katica? Na, hová? Az idegeidre! Velem együtt.
"A hideg éjszakával körülvéve másra sem tudtam gondolni, csak a feleségem, Elluin friss levesére, amely gőzölögve várja készítőjével együtt, hogy hazatérjek és felmelegedjek." - A felesége is gőzölög?! (Ezt írtad, olvasd csak vissza.) Spontán emberi öngyulladás a szerelemtől, vagy mifene? (A katonák visszasorjáznak, mert ezt hallani kell. Meg amúgy is, csajok.)
"Gyönyörű kisfiunk, Beron már az ágyában aludt, a fáradtságos nap után." - Kész szerencse, hogy nem nagyobb a család, mert mindenki nevét külön meghallgatni a rokonsági kapcsolattal együtt kicsit fárasztó. Lényegesek a nevek? Nem. A nőé egészen biztosan nem, a gyerek még valahol menthető. Nála a cselekvés nem lényeges: aludt, oszt jó napot! Illetve ne fájjon, hogy háromnál kevesebb szótagú határozókat használsz, nem beszél mindenki úgy, mint egy Shakespeare-színész.
"Elluin születésnapja közeledett, mi pedig az ajándékát csinosítottuk ki a műhelyemben." - Mint később kiderül, nem csak csinosították, elkészítették, de adjuk meg a lehetőséget, hogy már csak a végső simítások voltak hátra. Azt is le lehetett volna írni így (miszerint csak a végső simítások voltak hátra). Függetlenül attól, hogy kellett a karakterszám, hol fontos ez? Sem a sztori szempontjából nem lényeges, sem a hangulathoz nem ad sokat, még csak nem is magyaráz semmit. Totál felesleges függelék. (A katonák elaludtak a sarokban. Az egyik harcos halkan horkol.)
"Anya olyan boldog lesz mikor meglátja, hogy rögvest bele is ül olvasni, esetleg köt nekünk valamilyen szép holmit." - Ilyenkor szoktak a paródiákban beleszőni pár megjegyzést arról, hogy az előadó elmorzsol egy könnycseppet, és hasonló giccses hülyeségek.
"Szerettük nézni amikor pihen." - Vessző az amikor elé. (A katonák közül az egyik felébredt, megigazította a sisakját, majd visszaaludt.)
"Napközben a házban sürgött, Beront tanította olvasásra vagy a kertben talált magának elfoglaltságot." - Értjük, anya mindent csinál. Apa mivel foglalkozik?
"Este viszont leült a legegyszerűbb hokedlinkre, amitől aztán hamar fájlalni kezdte a derekát, és ott fogott hozzá a kötéshez, horgoláshoz, vagy hímzéshez." - Ezt úgy írod le, mintha anya mazochista lenne, direkt a legegyszerűbb hokedlire ül, amitől tudja, hogy fáj a háta, de dafke azon kézimunkázik. (Ezt a szót kerested: kézimunkázik. Köt, horgol, hímez. Esetenként csipkét ver, makramézik, fon, esetleg a szövést is ide veszik egyszerűbb esetekben.) Apa keserves munkával faragott neki egy trónt, de nem, anya csakazértis a legegyszerűbb hokedlin fog ücsörögni. Minek ennek a nőnek egy hintaszék?
" De ilyenkor is csodálatos dolgok folytak a kezek alól, amelyek még pihenés közben sem voltak képesek megállásra." - Anya vogyanoj vízműves. Miéville befigyel. ("Folyik a hímzés?" - pislant fel az egyik harcos. "Ja, a gyereket is biztos folyóírásra tanítja" - jegyzi meg egy másik.)
"Boldogok lehetünk és vagyunk, amiért az Anyaföld megajándékozott minket egymással. Életünk napjai szeretetben, boldogan és dolgosan teltnek." - A semmiből jelenre váltottál, plusz hogy jön ez ide? Oké, imádja a feleségét, de ennek tényleg semmi köze a történetnek még ehhez a vonalához sem. (A katonáknak valami egészen más jár közben a fejében, de ez nem korhatáros portál, inkább nem is írom le.)
"Tisztelettel tekintettünk az erdő vadjaira, így a betevő falatot a kertben termesztett zöldségek és gyümölcsök jelentették." - Rendben. Mi köze ennek a többihez - már megint? Oké, ott élnek egy erdő közepén és vegák, tőlem... De azért elég masszív egy teleknek kell lennie, ha el tud látni egy családot mindennel, ami komoly erdőirtást jelent. A fákra nem szeretnének tekintettel lenni? De mindegy, egyelőre valami idilli kis világot szerettél volna láttatni, ahol az erdész família nem bántja a vadakat (azok meg tisztelik a területüket és nem eszik meg a zöldségeiket, vagy nem is tudom), imádják egymást és télen fényen élnek, mert a hó alatt ritkán terem a gyümölcsös.
Nézd, mindez szép, aranyos, kislányos, giccsesen nyálas és lényegtelen, ismerve a sztori végét.
"Hirtelen ágak reccsenésére lettem figyelmes." - Egy erdőben, főleg, ha hó alatt roskad, ez gyakori. Talán ha egy növendék fa dőlne ki, vagy bokrok roppannának, az ad akkora hangot, hogy gyanús legyen (hótól is függ).
"Hunyorogva pásztáztam az erdőt a lámpám fényénél, ám a zajok okozóját nem találtam meg." - Mert a valóság nem úgy működik, mint a filmek, hogy ha magasabbra tartod a lámpát, messzebb világít. A hangok áthatóbbak az esti erdőben, mint amekkora körben egy lámpás bevilágítaná a teret, és aki ilyen környezetben él, ismernie kell az erdei neszeket. Valószínűleg megállna hallgatózni, miután körbekémlelt. A lámpást is érdemes eloltani, ha veszélytől tart: ő nem lát vele (csak korlátozottan), de őt bárki látja. Ha nem tart veszélytől, akkor sem sok hasznát veszi.
"A baljós csendbe iszonyú szarvasbőgés hasított." - A szarvasbőgés nem pont az, amire te gondoltál, te egye fene, maradjon, jobb egyszavast én sem tudok hirtelen.
"Nem törődve az ösvénnyel, elindultam a sűrű rengetbe, hogy segítsek a talán bajba jutott jószágon." - Ööö... "talán bajba jutott"? Talán?! Most vagy hallotta, hogy a szarvas kínjában sír, vagy tudja, hogy nem. Ez az ember feltehetően évek óta az erdőben él! (Különben miből lenne gyümölcsöse?) Talán itt született. Nem tudja megkülönböztetni a szarvasok bőgéseit? Nem tudja, mikor szenved egy állat, mikor rémült, mikor van szarvasbőgés? Ilyen nincs.
Mellesleg "rengeteg", nem "renget", de szerintem ez a Word hibája lesz. Azonban a "rengetbe" sem lehet benne a szótárjában, szóval nézd meg, talán régebben rosszul rögzítetted a szót, és az maradt bent.
"A fák gyökerein, fagyott, halott levelein hatoltam egyre beljebb és beljebb az erdőben." - Felesleges mondat. Plusz éjszaka pont kiváló ötlet eltévedni. Illetve nem csak a gyökerein, de bokrokon keresztül, hófoltokon, némi aljnövényzeten meg persze a fákat kerülgetve hatolt beljebb. Ha már precíz akarsz lenni, legyél tényleg az. Vagy hagyd ki nyugodtan, a hangulatot nem az jelenti, hogy felsorolsz mindent, ami egy erdőben található, az biológia tankönyv. (Oké, az sem sorol fel mindent.)
"Nemsokára egy roppant, öreg tölgyhöz értem." - Itt elbizonytalanodtam, de tételezzük fel, hogy ezt így akartad, és akkor jó. Ha nem így, akkor a vesszőt elvitatom.
"Törzsének rejtekében pillantottam meg az állatot, s még valamit, aminek láttán reszketni sem voltam képes." - Ah, nagy szavak! Mire ő megpillantotta egyáltalán a tölgyet, az az izé már rég látta őt - te is láttad volna a helyében, a jóember lámpával közlekedik egy sötét erdőben. Ha valami elkap egy szarvast, az tud futni, jó a hallása és a szaglása is. Látnia sem kell ahhoz, hogy tudja, mi közeledik. Vagy ez a lény épp étteremben volt, és a pincér hozta elé a szarvast? Szabadnapos, most nem vadászik?
"A fiatal szarvas fölé egy hatalmas, fekete lény hajolt." - Kérdés, mennyire hatalmas. Ez lenne a lényeg, de kihagytad. A "hatalmas" egy elég általános jelző, lehet ez farkas, medve, de akár embernemlátta vérfarkas-ocsmányság is.
"Ocsmány pofájából hegyes tépőfogak mélyedtek újra és újra a friss húsba." - A dög áll nyugodtan a préda fölött, a tépőfogak meg önálló életre kelve mélyednek a húsba, visszahúzódnak, kitüremkednek, visszahúzódnak... Jó, ez ijesztő. Saját életet élő fogsor.
"A farkasszerű szörnyeteg megtermett testét fekete szőrzet borította." - Az előbb írtad, hogy fekete volt, feltételezzük, hogy még mindog fekete, és nem váltott színt, miközben bámulják. A színváltó, különélő fogsorú vérfarkas egészen egyedi ízt kölcsönöz a fantasy világának.
"Apró pelyhekben hullott alá a hó, a hideg szél vérszagot hordozott." - A kamera körbepásztáz. Leonardo DiCaprio elvonszolja magát a háttérben. A hús tépődik. Halk nyögések. Sejtelmes, baljós zene. Irodalmiaskodó nyelvezet. Éssss... reklám!
"Csontomig hatolt a félelem." - A vérszagtól vagy az apró pelhyes fehér hótól? Ha utóbbi, az a hideg lesz.
"A kedves kis erdő, a vidék, a házunk többé nem adhatott biztonságot." - Felkiáltójel? Elég felindult egy mondatnak kéne lennie. Egyébként miért nem ad biztonságot a házuk? Szalmából épült, és a farkas elfújja? Buta kismalac.
A kedves kis erdő a valóságban nem egy Disney-mesefilm kedves kis erdeje, de a szereplőd nagyon úgy tesz, mintha az lett volna. Az a zöldségeskert elég sok gondot okozhatott (a vadat nem írod, hogy bárki irototta volna, nagyragadozó sincs, logikus, ha elszaporodik és rájár a kertre, szóval reálisabb, ha a karakternek elege lett volna mindenből, ami él és mozog).
"El kellett menekülnünk. A legközelebbi város azonban mérföldekre volt tőlünk." - Felkiáltójelekkel még mindig nem vagy jóban. Miért pont a legközelebbi városba mentek? Falu nem volt a vidéken? És miért kéne azonnal menekülni, emrt jött egy ragadozó? Elég vad lehet az erdőben, az bőven elég préda lenne neki.
Ja, várj, értem! Ez az Izé az Erdő egy szelleme. Az Erdőnek nem tetszett ez a kis család, akik fogták magukat, beköltöztek, kivágták a fákat, nem tisztelték a növényeket, kihajtották az állatokat a kertjükből, és esténként ki tudja, miféle sétákat tettek, szóval elküldte az egyik védelmező szellemét, hogy megtanulják a leckét. A karakter ezt tudja, tehát a menekülés az első gondolata. Hmm... kellemetlen.
"A bennem lakozó édesapa, férj és férfi egyszerre kezdtek veszett tombolásba." - Értem, mit akartál, de kérlek, ne írj ilyeneket. Ha kiemeled, hogy a benne lakozó férfi (biztos transznemű) tombolásba kezdett, az nagyon hülye asszociációs láncokat indít el, aminek a vége Az erdő vadjai című, korhatáros (18!) felnőttfilm lenne.
"Vissza kellett mennem. Fel kellett készülnöm a fenevad ellen." - Minek? Nincs esélyük. Meneküljenek, ember!
"Kaszát, kapát ragadni, és szembe nézni vele. S talán én is veled pusztulok, átkozott fajzat, de a családom közelébe nem engedlek." - Éljenek a felkiáltójelek! Amúgy érdekes a kiszólás meg az időváltás, de ha letagriából dühbe csapó indulatot szeretnél ábrázolni, jobban meg kéne értened ezt a folymatot. Nem mondom, hogy menj verekedni, de egyszer próbáld megfigyelni a saját dühödet. Nem lehet azt egy mondatban leírni, holmi veszett tombolással. Ha hangulatnovella - legyen az! Írd le a hangulatot! Ne csak a havat.
"Ám amikor hátra léptem, fejét felkapva egyenesen rám nézett." - Megvacsizott, megmosta a mancsát, megtörölte a száját a szalvétával, a pincér elvitte a rendelés maradékát, szép borravalót is hagyott, és csak most néz fel. Mások ennyi idő alatt gyereket szülnek.
"Belebámultam rettenetes pofájába, amelyről sűrű vér csöpögött a hótakaróra." - Meg a tölgy törzsére és a maradék szarvasra. De azt nagyon epikusan, belassítva. (Bullet-time vércsöpögés.)
"Mélyen ülő szemei vörösen izzottak a sötétségben." - A zöld szerintem félelmetesebb, mert reálisabb, ám legyen. Szemafor.
"Hosszasan meredtünk egymásra, majd minden izmomat megfeszítve futásnak eredtem az ösvény felé." - Vagy amerre csak látott. Minek fut vissza az ösvényre, toronyiránt a házhoz, más esélye nem lenne! Plusz a farkas is udvarias, hagy némi előnyt. Ez tényleg nem éhes már. Ha az lett volna, már háromszor megeszi.
"Ágak csapódtak átfagyott arcomba, Ő pedig a nyomomban volt." - "Ő"? Nagybetűsen? Ennyire ne tisztelje, kivétel, ha tényleg egy erdei szellem, ahogy mondtam. Ha csak egy farkasfajzat, ami félelmetes, meg minden, az. Tudod, az ő leginkább értelmes lénynek jár. (Mondanám, hogy embernek, de itt lehetnek más entitások is, amik megérdemlik.)
"Végre kiértem az ösvényre, s éles kanyarral a kunyhónk irányába rohantam tovább." - Mint mondtam, akkor semmi értelme visszatérni az ösvényre, hanem mehetett volna egyből a kunyhóhoz. Hiszen ismeri az erdőt, mint a tenyerét, különben már rég eltávedt volna.
(Megadom a lehetőséget: az tényleg egyedi befejezésként ült volna a történet végén. Megy, eltéved, a farkas megtalálja és megeszi. Tanulság: ne legyetek hülyék, gyerekek, az erdő nem játék.)
"A túlélés, a védelmezés késztetése elhatalmasodott bennem, kisebesedett arcomat a fagyos szél ádázul ostromolta." - Megmenteni mindenkit, majd szél. Érdekes a hirtelen váltás. Mi köze ehhez a szélnek? Semmi. Hagyd el, ha épp az életéért fut, a szél lesz a legkisebb baja. Üldöztek már igazán? (Kérlek, mondd, hogy nem...)
"Hátrapillantottam. Már kiértünk, a rengeteget hátra hagytuk." - Az erdőben vannak végig. Nyiladék lehet, vagy tisztás, ahol a kunyhó áll, de az is a rengeteg része.
"Mégis mintha az erdő sötétje vettette volna utánam magát, egy ilyen ördögi lény képében, a hóban gázolva." - Miért, lámpa áll minden sarkon az erdőben is, hogy akármilyen tiszta az ég, nincs sötét, csak a fák alatt? (Ez vagy Narnia, vagy nem tudom. A katonák szorongva néznek egymásra, mert kezdik sejteni, hogy rossz világba csöppentek.)
"Sietségemet megértette, amikor felrohantam a lépcsőn és meglátta üldözőmet." - Az, hogy felronaht, húzható. Attól értette meg a sietséget, hogy meglátta az üldözőt. A lépcsőn felrohanásnak ehhez semmi köze. Láthatóan szeretsz egyszerre bekövetkező, de egymástól független eseményeket egy mondatba passzírozni.
"Karon ragadva segített be az ajtón, majd egyetlen bejáratunkat hangos csattanással zártuk be magunk mögött." - Fontosak a határozók, ha nem írod le, hogy hangos csattanással vágta be az ajtót, bocsánat az egyetlen bejáratot, senki nem lesz képes átélni a történetet. A határozók teszi élővé, kizárólag.
"Abban a pillanatban négy láb dübörgött végig a gyönge deszkákon." - Igen, a karakter meg a felesége befutottak a szobába. Ja, amúgy a szörnyeteg is ott volna valahol, ami négy lábon nem tud lefutni egy kétlábút, de egy szarvast igen. A szereplőd Usian Bolt közeli rokona lehet.
"A súlyos test alatt fájdalmas nyikorgásuk hallatszódott." - A fák is siratják... ja nem, rossz szám. Szóval a deszkáknak is fáj, ez annyira félelmetes szörny.
"Beron szemében nemsokára nyoma sem volt álomnak." - Azért jól alszik, ha eddig nem ébredt fel. Apuka tekintettel volt rá, és nem üvöltözött visszafelé futtában teli torokból, hogy "asszony pakold a cuccokat és kapd fel a fejszét"? Apuka udvarias. (A karcosok kezdik összedobni a maradék aprót egy újabb rund sörre, mert ezt éledő józansággal nehezen viselik.)
"A fejszém és a többi, Beron számára veszélyes, távoltartandó eszközök a kamrában voltak." - Ezért kellett volna előre szólni a nőnek. Késő bánat, eb gondolat. Marad a négy kés. De miért nincs sehol egy vadászkés, ha szükség lenne rá? Oké, gyerek, de elég nagy ahhoz, hogy olvasást tanuljon és faragjon az apjával, akkor elég nagy ahhoz, hogy ne vágja le az ujjait akár a baltával sem. Nem teljesen értem, az apa miért rejt el mindent. Egy erdőben élnek, ha más nem, hát kidőlhet egy fa, elzárhatja az utat a kamrába, érdemes lett volna egy kisbaltát kéznél tartani.
"Visszamentem és a családomra néztem. Tekintetem két ijedt, könnyes szempárral találkoztott." - Ez van, srácok, itt halunk meg mind - mondtam nekik. Nem könnyebbültek meg tőle.
"Képtelen voltam gondolkozni. Kudarcot vallottam. Családommal együtt ez a szörnyű teremtmény fog lemészárolni." - Nem fogja, egyelőre a tornácon toporog és szerintem a csillagokat nézi, miközben az élet hiábavalóságán töpreng. Csak szerette volna megosztani valakivel a filozófikus gondolatait, erre futnak előle. A tudós farkasok élete csupa elutasítás, ezért választotta a sztoikus irányzatot.
"A körmök kopogása, a nyikorgás elhalt." - Mondom én, aminek körme van karom helyett, az kultúrlény féléletet él (a másik fél egy szörny, de erről nem ő tehet).
"Ablakunk szilánkjaira hullt, s szanaszét repült a szobában." - Massízv ablak, amit eddig tartott betörni egy akkora állatnak. És masszív ablak, ha így törik. Szerintem megpróbálta felfeszíteni, majd előszedte a vadászpuskát, amit apuka a tornácon hagyott, és lőtt vele.
"Fekete bundájáról lerázta a havat, a hideg szél süvített meleg otthonunkon keresztül." - Megint a szél, aminek semmi köze az egész mondathoz, de előjön. Szeles egy írás.
"A szőnyegen elszórt üvegdarabok csendesen ropogtak a talpa alatt, de nem ejtettek rajta sebet." - Ha a természetfelettit szeretted volna érzékeltetni, nem így kellett volna.
"Ott állt előttünk Ő, ugrásra, ölésre készen." - Ezt már megbeszéltük, használ más névmást.
"Kapkodva néztem körbe, bármilyen apró segítség után" - Vessző nem kell. Elvileg van nála nágy apró kés, más nincs a házban. (Piszkavas sem, kihegyezhető merőkanál sem, semmi.) Mit keresgél még?
"Ezt azonban nem vette észre." - Hm?
"Testemmel védtem a feleségemet és a gyermekemet. A fenevad figyelmét viszont egész más kötötte le." - Ideoda cikázol: a farkas, a karakter, a farkas, a karakter... állapodj meg, írd le, majd ugorj a másikra, ha ennyir ki akarod emelni mindkét szereplődet.
"Beron a kezemet szorította félelmében. Ekkor fény csillant a vörös szempárban." - Rossz kötőszavakat használsz, emiatt rossz az időrendiség. A szörny végig Beront figyeli, ezt sejteti a leírás, szóval nem akkor villan vörös fény (szemafor) a szemében, mikor a gyerek megszorítja az apja kezét, hanem megvillan a szeme, majd lecsap a dög. Helyette te igen körülményesen, de leírtad, hogy az apa keresgél, a szörny áll a semmi közepén és nem tudja, mit akar (filozófiáról beszélgetni meg egy sakkpartit lezavarni, szerintem), aztán Beron megszorítja az apja kezét, és a dögben ekkor, de csak ekkor ébred fel a gondolat, hogy "hé, én ölni jöttem".
"Ez vajon mit jelenthet? Egy pillanatra felütötte fejét a kíváncsiságom." - Az érzelmi vihart sem tudod leírni, sajnos. Kár, mert az ötlet adott volna némi ízt a jelenetnek, persze, ha a karakter rendes hátteret kap, hogy állandó kíváncsiság lakozik benne minden iránt, de így csak egy teljesen életképtelen szereplőt látunk, aki ahelyett, hogy épp a családját védené, megpróbálna birokra kelni a farkassal, hülyeségeken töpreng. Tényleg le kellett volna ülniük beszélgetni, mindent megold.
"Hirtelen egy erőteljes ütéstől ocsúdtam fel, ami a bal karomat érte." - Ezért nem mélázunk el a harc közepén, gyerekek.
"Elluint is magammal sodortam, így mindketten a szőnyegre zuhantunk." - Itt mindenki csak áll és van (oké, épp zuhan)?
Lehet, hogy a te fejedben ez egy dinamikus jelentnek tűnt. Szerintem még a megírása mözben is. Valószínűleg teljesen másképp láttad magad előtt, Roah mondja erre, hogy "moziztál a fejedben", és ez megmaradt írás közben is. Nem azt olvastad vissza, amit leírtál, hanem amit írni szerettél volna. Mert mi mit látunk? Egy statikus, elnyújtott jelenetet. Nem gyors, nem dinamikus. Nehéz elhinni, hogy itt bárki veszélyben volt, az életéért remegett vagy volt esély arra, hogy harc bontakozzon ki. Nem izgulunk a szereplőkért. Biztosan nem ezt akartad.
"A kis kéz már nem szorított, gazdája már a szörnyeteg karmai között volt. Feleségemmel ordítva vetettük magunkat utána." - Az első két olyan mondat, aminek van értelme és dinamikája.
"Az erős karok azonban nem engedtek." - Ezt talán nem kellett volna. Ha a szörny elragadja a gyereket, azzal a mozdulattal fordul és már megy, nem fog leállni a szülőkkel közélhúzást játszani.
"Lelki szemeimmel még láttam, ahogyan Beron apró kis kezével a szegeket adogatja nekem. Széles mosollyal, csillogó szemekkel. Térdre zuhantam és könnyeim patakzottak végig véres, izzadt arcomon. Némán ültünk pirkadatig az asztalunknál." - Itt már látszik, hogy belejöttél a dinamikába, de a harcosokat ez hol érdekli? (Itt már látja az olvasó is, mi lesz a vége.)
Kb. Beron elrablásától van bárminemű élet az írásban! Ami előtte található, mind ki lehet dobni. Sőt, nem csak amiatt, mert túl vontatott, hanem mert nem releváns.
"Hallgatóságom a legmélyebb csendben ízlelgeti mondandómat" - Psszt, jóember: alszanak. Nem ízlelgetik, simán csak elaludtak.
"Arbengwaith harcosainak legvitézebbike áll fel és szól az itt lévők nevében." - Az igeidők keveredése érdekes.
Nézd, ha az apa segítséget szeretett volna kérni, a következőket kellett volna tennie: belép a kocsmába, feláll az első padra, elüvölti magát, hogy "kuss!", majd annyit mond: "a fiamat elragadta egy erdei szörnyeteg, egy természetfölötti erejű, hatalmas farkas! ki segít nekem visszahozni, vagy ha megölte, bosszút állni?". Viszont akkor egy bekezdés az egész történet, és nincs mit írni.
"Én, Dagron fia, Dorven" - Ezek a nevek... (dragon, khm, á, nem látok bele semmit, dehogy).
"Kardom a tiéd, Baran fia, Berenur." - Mit tud a hapsi, hogy így ugranak a szavára? Ennyire uborkaszezon van kalandozóéknál? (És megint a nevek...)

Összegezve: átlag fantasy, csak nagyon elhúztad és nagyon kislányos-ábrándos világból indultál ki. A végére egy picit beindul, épp ott, ahol véget kell érnie. Kár, lehetett volna jó is. Csak az egész koncepciót kell ahhoz helyből elvetni.

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2017-03-07 19:23 Helondale

Szia!
Igen, elnézést kérek, nem gondoltam végig ezt a javított dolgot..
Írtad, hogy bántónak tűnhet a kritikád. Elkezdem kigúvadt szemekkel olvasni, halál komoly arccal, aztán végül jókat nevetgéltem. Azért..jól megkaptam a magamét, ha így belegondolok:/
Minden esetre köszönöm szépen, hogy ennyit fáradtál vele, mert a szigorúság ellenére tényleg hasznos volt és igazán van még mit tanulnom, fejlődnöm.

cs, 2017-03-09 18:26 hamarjában

hamarjában képe

:( Az adott ábra azt mutatja, elfecsèreltèl pár órát az èletedből, sajnos szokott ez így törtènni.

na ja (Obb)

cs, 2017-03-09 18:52 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Irigyellek titeket, értitek miről van szó. Én találtam itt néhány levelet, kedélyes megjegyzésekkel, írást semmit. nem baj, jó ez így, legalább nem esek kisértésbe.

k, 2017-03-07 19:37 hamarjában

hamarjában képe

Köszönet, drága Dóra!
Ès ha már nem jegyezted meg, szólnèk, hogy a kezdőmondat vesszőhibás. Azaz, docsánat, szóltál èrte.

na ja (Obb)

k, 2017-03-07 21:06 polgarveronika

polgarveronika képe

Dóri!
Annyi bájjal, kedvességgel és humorral mutattad meg az utat az ifjú Karcos szerzőnek, hogy ha ebből nem tanul (de tanul, mert látom, hogy érti, miről beszélsz), akkor semmiből. :D

Így jön meg az írói kedv.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

p, 2017-03-10 19:24 Sren

Sren képe

Drága szíveim, testvérek! Húgaim, anyáim, nővérek! Pántlikás álmunkból ím nem lesz hamu…

Ja, ez nem az. Bocs.

Szóval, hőn imádott karcostársaim, életem értelmei, hogy szőrösödnétek meg napjában tízszer, ki a fészkes fene törölte a művet?

Ha szerktárs volt, bocsi.

Ha a szerző, akkor:

Először is, üdv a Karcolaton! Ahogy Dórink kifejtette, ez egy barátságos portál. Miután ezt már tudod, nincs is más dolgod, mint ezt mindig emlékezetedbe idézni, ahányszor ráharapunk valamely érzékenyebb pontodra. :D

A Karcolat az a hely, ahol vagy működik valami, vagy nem, de ezt mindig úgy teszi, mint a világok őserői működtető, bölcs öreg mágusok, kik nevezetesen: sosem késnek, se nem jönnek korán, hanem mindig akkor érkeznek, amikor akarnak! De mert ők azok, akik, alapból illő feltételezned pár apróságot. Ezek közé tartozik az is, hogy látjuk a hozzánk címzett levelet akkor is, ha pont nem válaszolunk abban a percben, és esetleg másnap sem.

Feltételezni még azt sem lenne utolsó, hogy mint minden, magára valamit is adó portálon, itt is vannak szabályok, elvárások. Elvárás, pföj, de csúnya szó! De a felhasználó érdekében vannak, és nem azért, mert nekünk ettől fényes az arany makkocskánk. Elvárás helyett inkább azt mondom: szeretnénk. Szeretnénk, ha az ideérkező felhasználók pld kiolvasnák a Segítség és az Etikett menüpontokat, az aljas módon beléjük kódolt linkekkel együtt. Urambocsá, komolyan is vennék.

Így hamar kiderülne az is, hogy beküldött (és nyilvánosságra hozott) művet három hónapig tilos törölni. Erre komoly okaink vannak, és egy-két kivételes eset kivételével igen szigorúan lépünk fel, ha valaki önkényesen törölget anélkül, hogy mondjuk egy szerkesztőt megkért volna erre.

A Te eseted kivételes, de csak mert Dóri erőt, időt nem kímélve több kilométeres kommentet fűzött hozzá, és nem fogom semmissé tenni a munkáját. Viszont nyomatékosan megkérlek, nézd át alaposan a Segítség és az Etikett menüpontokat, ezek ugyanis nálunk NEM azért vannak, hogy legyen valami kötelező hivatalos rizsa az oldalon, hanem a Ti érdeketekben.

(Túl azon, hogy nem viccből hoztuk a szabályokat, meg lehet nézni a szerkesztői közbelépés nélküli eredményt is. Itt egy "mű". Az olvasó rákattint: kiderül, hogy marhára nincs ott semmi, ellenben könnyen gondolhatja: "no nézd, a sok hülye levelezget a nagy semmi alatt, aztán még ezek nevezik magukat írói műhelynek!" - Szerinted hogyan fest ez, és miért ragaszkodtunk régebben ahhoz, hogy az önkényesen törölt művet másolja vissza a szerző? - Most nem ragaszkodom, de tudd, milyen képet festesz magadról az olvasóközönség számára...Ki is volt a szerző a múltkori Nagy Nullánál? Na, akkor ha meglátom egy feltöltött írását, esetleg bele se nézek, biztos törölte már, mert talált egy elütést - gondolhatja az olvasó, és továbblapoz...)

Köszönöm a feltételezett megértést, további eredményes Karcolást kívánok! :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2017-03-10 19:39 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Köszönöm, Sren, ez nadon jó volt, és már mindent értek, csak a szerzőt nem, ha ő törölt. Mert az világos, ha a hont, kivont szablyával, bocs nem a hont, csak az írást és külön is elnézést kérek József Attilától, nem elég, hogy verscímeket lopok tőle, most még ez is. Szóval a harc az igen, de a megfutamodás? Ne haragudjatok, de et Viktor stílusa, Viktor Frankensteinné. Megteremteni valamit, aztán megundorodni tőle és cserben hagyni.

p, 2017-03-10 19:41 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Ez meg itt Ady lett, mért mondsz mindent kétszer? Mért mondsz mindent kétszer?

p, 2017-03-10 20:12 Sren

Sren képe

Töröltem a duplikátumot, és most húzok éjjelesbe, mert a vonat nem vár, meg a busz se. Off end. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2017-03-11 08:45 Roah

Roah képe

Vháó! :)))

Nem tudom, ki hogy van vele, de akármiért is visel tündeköpenyt az írás, van hozzá egy eredeti, orig Dóri-kritikánk, egy igazi, ami bárminél többet ér! Baromi sokan olvassák szerintem, hát ki bírja megállni, hogy ne bújjon bele? A hozzászólás önmagában is megáll, bárki, aki csak elolvassa, még az írás ismerete nélkül is tanulhat, profitálhat belőle, vagy tovább megy a százhatos busszal néhány megállót, ha telóról olvassa, ugye, vagy dudálnak rá a lámpánál, hogy menjen már a verdájával, zöld van, vagy nekibattyog egy járókelőnek, jobbik esetben, rosszabbikban valami másnak, mondjuk villanyoszlopnak, járdaszéli cölöpnek, kürtőskalácsbódénak a Nyugatinál...
És itt vannak a helyi Karcos tradíciók is, amik annyit tesznek, hogy elsőnek mindig, szinte örökké a hozzászólást olvassák el, csak utána jön az írás, így van bekötve a felhasználók és nemfelhasználók nagy része, fordítva, fonákul, tehát a magam részéről, mint Karcos, úgy érzem, igenis megérte dolgozni a beküldött művön - ha nem teszed meg, Dóri, soha sem látom ezt a véleményedet, és a többiek sem, szerintem ahogyan minden írás, minden hozzászólás, kritika Mindenkinek szól, aki a Karcon jár-kel, felhasználónak, vagy olvasóknak, akik nem is regiznek, valóban csak olvasnak a felületen: novellákat, blogokat, fórumokat, és a nagy kedvenceket, a hozzászólásokat, amik kifejezetten népszerűek a Karcon innen és a Karcon túl.
Legalább egyszer megszólalt a szerző is, ez is több a semminél. Karcosként nem értem a tündeköpeny használatát ugyan, továbbra sem, mert álláspontom szerint több szempontból is hasznos egy akármilyen írás megőrzése felhasználóként.

Ezt most nem csak ezen írás miatt mondom, hanem általánosságban, a jövőre nézve is. Csak magamból tudok kiindulni: ha valaki a portálon marad, és itt rodeózik, keresztbe-kasul, mondjuk zenézik, vagy a mozifórumba les, esetleg filozófiai kérdések megvitatásába száll be egy blognál, netán sör fogyasztási kinyilatkoztatásokat követ nyomon, írástechnikai trükköket, kimondottan komolyban hasítható praktikák megosztását olvassa, és tanulja, tanulhatja meg, kódexünket, Karc-bibliánkat, a Gyíkot forgatja, könyvcímekkel seftel, sír egy novellán, és szipogva pézsék után kutat az íróasztalon, vagy farmerzsebbe matat, vagy úgy görnyedezik előre a röhögéstől egy történeten - vagy egy kommenten! :D -, mint akit tökön-rúgtak, a homloka csak úgy pattan vissza a klaviról - szerencsére a betűk nem, csak a billentyűzet néhány tagja hagy nyomot a bőrben, slungtól függ -, tehát aki a Karcon marad, azoknak különleges etalon olykor-olykor visszafelé nézni, és bele-bele olvasni az első, itt publikált írásába, megnézni, honnan is indult, és meddig jutott, nagy előnye még a magunk szórakoztatása - szellemi maszturbáció :D -, ugyanis pukkadásig lehet a korábbi munkánkon nevetni, na, akkor van kombinálva - felém, pölö :D -, hogy sírva nevetek, zokogok a címeres ökörségeimen, szerintem tök buli az egész, tanúságos is, tehát mindent összevetve csak profit marad, egy emlék, eszmei értékű csoda jó emlék, hasznos emlék, és valóban okozhat sok-sok kellemes pillanatot, percet, tarkókaparászást, merengést, hogy miért hittem például én, időszámításunk előtt, hogy egy mondatban párbeszédnél több pont is van, mint valami sormintában, érted, és hogy fel van találva a központozás hozzá, ami a mondatvégi írásjelek helyét irányítja, lokalizálja, té szerzőnek csak követni kell a tanokat, és a mutatvány úgy szolgálja a későbbiekben az írástechnikáját, mint a kis angyal, vagyis a központozás hókuszpókusza az írásért van, és nem a hóvirágért, szóval tényleg, hihetetlen, hogy mi, felhasználók, mikkel-mivel debütáltunk a Karcon annak idején, és ezeket látnunk kell néha, mert a sok-sok szempont, amire már fentebb utaltam, kiegészül(het) még annyival, hogy egy kezdő szerző erőt merítsen belőle, energiát, hogy igenis van látszatja a Karcozásnak, van változás, kicsit olyan, mint valami (ön) biztatási dopping szer, mondjuk akkor, amikor nehéz idők járnak a lázadókra, kesereg, vagy csak nem megy a banán, vagyis az írás, nem érzi eredményesnek az itteni munkáját, vagy alapból az alkotást, na, szerintem ha akkor előveszi a kezdetekben elkövetett akármiket, jókat nevethet, és saját szemével láthatja, hogy nem is eszik olyan forrón azt a kaját.
Tudod, milyen hangulata lehet egy ilyen szertartásnak? Hm. :))) Mint amikor előveszel egy kopott cipős dobozt, aminek sarkai már fehérlenek, leemeled a fedelét, és egy rakás fekete-fehér képet találsz benne. A múltból. Családi fotókat pillanthatsz meg, gyerekkori képeket, vicces, görbére nyírt frufrus portrét, vagy csokis kezet Nővéred felé mutató kertészgatyós kiscsoportosat, ami azonnal felidézi Tesód hangját, amint azt meséli, hogy nem a hóna alá kapott, ahogyan azt általában, nem a mosogatóhoz, vagy a fürdőszobába rohant veled azonnal, amikor terpeszsülésben így meglátott a szobája padlóján a szőnyegen, hogy kimossa a hajadból a tábla tejcsokoládét, hanem nevetve a fényképezőgépért indult, lázasan kutatta, és meg is örökítette első önálló, csokievési műveletedet.
Ilyesféle érzés lehet a régi írások megvizslatása is. :)))
Jó, sosem elmúló érzéseket okozhatnak - mosolyogtató. :)))
Legfőként magadon, magunkon mosolyogtató. :)))

És mindezektől függetlenül, Mindenkinek javaslom, aki a Karcot választja ahhoz, hogy bedobjon egy írást a netes közönség elé, aki itt veszti el a publikálási-szüzességét, hogy tényleg érdemes megőrizni a poros írásokat, valóban hasznos és kedves emlék is lehet, ne töröljenek, vagy töröltessenek, mert nagy eséllyel bánják meg később, nem tudván, mit is veszítenek, vesztettek el. (Tényleg csak és kizárólag nyomós indokkal kérjenek meg szerkesztőt erre a cselekedetre, alaposan fontolják meg a döntésüket.)

Nem tudom, Dóri, hogy számít-e, de én boldog vagyok, őszintén, szívből örülök neki, hogy igazi, orig, belevaló Dóri hozzászólást olvashattam végre, hosszú idő óta, és nem is akármilyet, és még ennyi év után is imádom, annyira imádom a stíled, és igen, akárcsak a többiek, akik olvassák, olvasták, felnevettek hangosan egyik-másik mondatodon mondjuk a...a...a Nyugati aluljáróban :D - tutira egy csomóan ám, csak nem vallják be! :D -, szerintem hatalmas űrt töltött be a Karcolaton.

Ezt a dalt itt kell hagynom neked, mert itt kiabál, hogy nyomjam meg a pléj gombot! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=o1tj2zJ2Wvg

Bloody Dór...

Krhm..krhm...(jól van na, nekem még gyakorolnom kell :))))

Szóval:

Bloody Dóra visszatért. :))))

Tisztelt szerző, nagyon sajnálom, hogy tündeköpenyt adtál az írásodra, remélem, elgondolkodsz néhány dolgon, a pompás hozzászólás és a Karcozás tekintetében is. :)))

Kapd össze magad, és gyere a fedélzetre vissza, mert Karcozni jó! :))) Segítünk ám, tényleg, meg minden - legjobb tudásunk szerint továbbadjuk, amit mi is kaptunk az itteniektől egykor, szóval gyere csak. :)))

Pacsi! ;)

...és ezt is itt hagyom. :)))

https://www.youtube.com/watch?v=TIhGz1BYzk0

Isten hozott a Karcolaton! :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."