Amikor a hold eltakarja a napot

Honfy Ágnes Ilona

Amikor a hold eltakarja a napot

Az egyik körbejár, pontosan, mindig ugyanúgy.
A másik szeszélyes, folyton változik.
Örök társak az égbolton, örök ellenfelek.
És néha a hold eltakarja a napot.

A barátom volt. Nem tudtam róla, mi a kedvenc itala, mikor van a születésnapja, vagy mondjuk azt, hogy tüsszög-e a kutyaszőrtől, és azt hiszem, ezzel ő is ugyanígy volt velem kapcsolatban. Túl ritkán találkoztunk ahhoz, hogy ilyen jelentéktelen dolgokról beszélgessünk.
Mégis jobban ismert engem bárkinél, s én is mindenki másnál jobban ismertem őt.
Szinte mindenben különböztünk, ezért a beszélgetéseinket inkább ádáz vitáknak kellene hívnom. Ő szenvedélyes volt és szórakozott. Én szerettem magamat nyugodtnak és összeszedettnek tudni. Ő lelkesedett mindenért, ami régi. Én mindenért, ami új. Engem megkereszteltek, őt nem. Én hitetlen felsőbbséggel csak nevettem mindenféle vallásos áhítaton. Ő minden vallásból összecsipegette magának, ami épp a kedvére való volt.
Egy dologban azonban nagyon hasonlítottunk: egyformán makacsul védtük a magunk igazát. A találkozásaink rendszerint úgy végződtek, hogy az egyikünk – általában ő – dühösen felpattant, és köszönés nélkül faképnél hagyta a másikat.
Egy este, amikor körülöttünk a társaság nagyszerűen mulatott, mi pedig még elég józannak éreztük magunkat az újabb összecsapáshoz, letelepedtem mellé, és vártam.
– Besötétedett – mondta nagy sokára.
– Igen, általában ez szokott történni a nap végén. Vagy ma másra számítottál?
– Azt hiszem, mi emberek valaha szerettük a sötétséget – ringatta magát abba a lírai hangulatba, ami annyira jellemző volt rá. – Éjszaka volt, a hold világított nekünk. Vadásztunk, táncoltunk és szeretkeztünk a holdfényben. Azután valaki elvetette az első magot, és onnantól kezdve a napot kellett imádni. Nem volt már tánc a csillagok alatt, csak kemény munka nappal és kimerült alvás éjjel. Elfelejtettük, milyen puha és biztonságos az éjszaka. Elfelejtettük a holdat.
– Dehogy felejtettük. Nézd csak! – mutattam körbe a seregnyi csillogó szemű, a zene ütemére egymás karjába simuló párra. – Vadászunk, táncolunk, szeretkezünk ma éjjel. Illetve én nem, mert most éppen mindháromhoz túl fáradt vagyok, és egy kicsit be is vagyok csípve.
– Ugyan! – legyintett. – Ez az éjszaka még halványan sem emlékeztet arra, amilyen régen volt, az első emberek idejében. Ma már félelemmel teli az éj.
– Éppen fordítva! – lepődtem meg. – A félelem egy atavisztikus ösztön, ami harmincezer éve még nagyon is jó szolgálatot tett a holdfényben ugrabugráló ősembereknek, amikor az első gyanús hangra hanyatt-homlok menekülniük kellett.
Ő a szokottnál is szelídebben hallgatott.
Megvontam a vállamat, és folytattam:
– Ma már nincs okunk félni a sötéttől. A félelem érzése persze még bennünk él. Van a jó félelem, ami hasznos, mert a közeli veszélyre figyelmeztet. Ez volt az övék, az ősöké. Belőle korcsosult el a miénk: az ismeretlentől való félelem, aminek az egyetlen oka a buta babonákban rejtőzik, amiket mi gyártottunk magunknak, és amit az okos ember, mihelyt kinövi a gyerekkori fantáziálásokat, le is tud győzni magában.
– Az olyan okos ember, amilyen te is vagy, igaz? – gyulladtak gunyoros fények a szemében.
– Igen. Az oktalan félelem nem fog rajtam – jelentettem ki határozottan. – Rajtam ugyan nem.
Megint hallgatott egy darabig, hogy alaposan megfontolhassa a következő mondatait. Közben olyan áthatóan nézett rám, hogy zavaromban önkéntelenül is visszatartottam a lélegzetemet.
– Mi van akkor, ha a sötétségtől való félelem, amit a zsigereinkben érzünk, jogos? – kérdezte végül. – Ha az ösztöneink olyankor arra figyelmeztetnek, hogy nálunk erősebb, ügyesebb lények vadásznak ránk?
– Erősebbek és ügyesebbek is az embernél? – mentem bele a játékba. – Ha léteznének ilyen lények, tudnánk róluk, hiszen a közelünkben kellene élniük, hogy vadászhassanak ránk.
– Igen! Köztünk vannak, csak nem ismerjük fel őket, annyira hasonlítanak ránk. Mert ezek olyan lények, amik belőlünk lettek.
Már sejtettem, mire akar kilyukadni, és úgy véltem, csak tréfál, a türelmemet teszi próbára.
– Elindultál valami rég meghaladott jungiánus elképzelésből, ahonnan hova máshová vezethet az út, mint a homályos miszticizmusba? – nevettem fellengzõsen. – Állj meg, mielőtt emberfeletti teremtményeket, vérszívókat és más élőhalottakat kezdesz nekem emlegetni!
A legnagyobb meglepetésemre komolyan vette, amit mondtam, és komolyan is válaszolt:
– Nem állítom, hogy ilyen lények léteznek. Csupán azt kérdezem, hogy miért zárjuk ki eleve a létezésüket? Nappal eszünkbe sem jutnak, de ha eljön az éjjel, történeteket mondunk róluk, csodáljuk őket, és ha fura neszek ébrednek a sötétben, félősen meglapulunk…
– Én aztán nem – vetettem közbe.
– Sok hihetetlen dologról kiderült már, hogy igaz. A Föld gömbölyű, a mesebeli Tróját kiásták, a jógik megállítják a saját szívüket.
– Most meg Hamletet játszol, és én lennék a te Horatiód. Máskor kerülni szoktad az ilyen közhelyeket. Sokat ittál, menj haza!
Ő azonban még maradt, és tovább beszélt:
– A holtak feltámadása a nyugati vallások alapvető eszméje. Nem aposztrofálhatod buta babonaságnak, ami száz- meg százmillió ember számára mindennapi valóság.
– Pedig azt teszem – feleltem. – Az Ószövetség a korabeli történelmi események és az akkoriban divatos hiedelmek ügyetlenül összeforrasztott elegye. Az Újszövetség pedig nem más, mint ókeresztény propaganda.
A barátom lehunyt szemmel ingatta a fejét.
– Tudod, mi a legszomorúbb, te napimádó? – kérdezte halkan. – Hogy csak a szavakra figyelsz, és nem a mondanivalóra.
Ez volt az utolsó, egyben a legrövidebb és a legkülönösebb vitánk. Egyszer sem emeltük fel a hangunkat, nem csapkodtuk az asztalt, és a végén egyszerűen elhallgattunk mind a ketten.
Ő felállt, csendesen jó éjszakát kívánt, az ajtó felé indult.
– Vigyázz, el ne marja a torkodat odakinn egy éjjeli vadász! – kiáltottam utána csípősen.
Egy pillanatig habozott, a keze a kilincsen, de nem fordult hátra. Csak szó nélkül eltűnt az éjszakában.

Ezután hosszú ideig nem láttam őt. Valóban eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Hiányzott.
Mígnem egy reggelen – egy korai nyarat ígérő, verőfényes reggelen – szembe nem találtam magam vele az utcán. Elment mellettem. Tétova lassúsággal, szinte a falhoz simulva haladt, a válla meggörnyedt, a fejét a földre horgasztotta, és a friss, tavaszi meleg ellenére hosszú télikabát volt rajta.
Nem, ez nem lehetett az én barátom.
De a kabát, a mozdulat, ahogy a két kezét a zsebébe dugta, a lépteinek ritmusa mind-mind ismerős volt. Megfordultam, a nevén szólítottam – meg sem hallotta. Pedig ő volt, most már biztos voltam benne. Utánaeredtem, magam felé fordítottam.
– Jesszusom, borzalmasan nézel ki! – szakadt ki belőlem.
Laposan, alulról pislogott fel rám, karjával ernyőt formálva a homloka elé. A haja fésületlenül hullott a szemébe, árnyékba borítva sápatag arcát. A szája vértelenre fakult, olyan erősen szorította össze. A ruhái szánalmasan lógtak rajta, mintha ki tudja, mióta koplalt volna. Vállára tett tenyerem alatt az egész teste fázósan reszketett.
– Csak nem vagy beteg? – kérdeztem aggódva.
– Jól vagyok – suttogta rekedten, amivel végképp meggyőzött az ellenkezőjéről.
– Merre tartasz?
– Haza… Már haza kellett volna érnem.
– Elkísérlek – közöltem ellentmondást nem tűrően.
Egy régi, aprócska házban lakott egy hasonlóan apró kert közepén, amiben gazdagon burjánzott a borostyán, és a bejárathoz vezető lépcső legalsó kőfoka omladozott. Bent sűrű félhomály fogadott, de a barátom nem engedte, hogy széthúzzam a súlyos függönyöket.
– Kissé érzékeny a szemem mostanában – magyarázta.
Az otthona menedékében már korántsem tűnt olyan elveszettnek, mint odakint. Akár egy macska, magabiztosan kerülgette a szanaszét heverő székeket, asztalkákat és a földre hányt könyvkupacokat.
Egy pohár vízzel tért vissza. Előrenyújtott karral botladoztam felé a sötétben. Ő megkönyörült rajtam, lenyomott egy fotelbe, és felkattintott egy sárga fényű olvasólámpát.
– Ez minden, amivel megkínálhatlak – nyújtotta nekem a poharat. – A konyhám teljesen üres.
– Pedig nem ártana enned valamit – jegyeztem meg.
– Igen, igazad van – villant rám a szeme. – Éhes vagyok.
Hirtelen felém hajolt, én óhatatlanul hátrahőköltem előle. Karmokká görbülő ujjai lecsaptak a csuklómra, és egy végtelen pillanatig maradtunk így: én a karosszék támlájához préselve, ő pedig közel, nagyon közel, az arca az arcom mellett, hogy forró lélegzetem hideg bőrének ütközött, és onnan áramlott vissza énrám.
– Jobb lenne, ha most elmennél – húzódott lassan hátra.
Elfordult, a szemét lehunyta, az előbb még az ínyére vont ajkait megint összetapasztotta.
Kapkodó sietséggel tápászkodtam fel, és minden méltóságomat hátrahagyva botorkáltam az ajtóhoz. Igyekeztem közben nem venni tudomást a szívem ijedt dobogásáról.
A kinti napvilágba érve azonban erőt vett rajtam a menekülésem felett érzett szégyen és a baráti kötelességtudat. Visszanéztem: ő a mély árnyékban állt erősen hunyorogva, az ajtó fájába kapaszkodva. Én kint a fényben, köztünk a nyitott ajtó.
– Ne maradjak mégis? Nincs szükséged valamire?
Megrázta a fejét.
– Csak menj el gyorsan a közelemből, kérlek!
Elindultam, de minden második lépés után megfordultam.
Ő nem mozdult az ajtóból, míg a kertkapuhoz nem értem.
– Hűtlenek lettünk a holdhoz és az éjszakához, és meglakoltunk érte – hallottam fáradt hangját. – A sötétség már új gyermekeket dédelget. Menj innen, napfény fia, és vigyázz nagyon magadra!

A szavai még sokáig ott keringtek a fejemben. Mit jelentsen ez? – töprengtem. A magyarázat, amit találtam, cseppet sem volt az ínyemre, igyekeztem hát nem gondolni rá.
De amit nappal tagadtam, álmaimban szabadon kísértett. A barátom arca nemsokára már úgy lebegett előttem, mint halvány hold a koromfekete égen. Menekülj előlem, nap szolgálója! – nevetett rám.
Ez az álomkép észrevétlen alattomossággal az ébrenlét józanságába is belopta magát, és elnyomott maga mellett minden más gondolatot. A külvilág történései lassacskán nem voltak képesek átverekedni magukat hozzám a zavaros képzelgések ködfüggönyén.

Néhány nap múlva különös csomagot kézbesítettek nekem. A nevemet a barátom cikornyás betűivel írták rá. A meglepetéstől le kellett ülnöm, a hosszúkás dobozból ugyanis egy feszület és egy kihegyezett karó került elő.
Azon az éjjelen megint vele álmodtam. Holdarca leszállt hozzám a magasból, és mohó, sárga szemfogakat villogtatva kapott a nyakam felé. Verejtékben úszva ébredtem, az összes lámpát felkapcsoltam, azután hajnalig éberen virrasztottam a feszületet és a karót szorongatva.
Tudtam, miért küldte őket. Hogy megvédhessem magam tőle, ha az éhsége legyőzi az akaratát, és eljön értem.
Az ablaküveg mögül lestem a napkeltét. A gyenge sugarak végiglopóztak a város szűk utcáin, egyre erősödő tüzükkel ébresztgették az alvókat.
Akkor elhatároztam, hogy még aznap leszámolok a félelmeimmel, és meglátogatom a barátomat. A feszületet és a karót is magammal viszem, szigorúan csak azért, hogy visszaadjam neki ezeket a furcsa ajándékokat. Valójában persze biztonsággal töltött el a tudat, hogy a kezem ügyében lesznek, ha a dolgok rosszul alakulnának.
Erőltetett elszántsággal lépdeltem át kertjének elvadult ágyásain. A ház ablakait bedeszkázták. Az ajtót nyitva találtam. Résnyire belöktem, bekiáltottam – semmi. Elköltözött volna?
Nagy levegőt vettem, beléptem.
A villanykapcsoló tompán kattant, fényt nem gyújtott. Mégsem honolt vak feketeség a szobákban. Gyertyák lángja lobogott szeszélyesen. Eszerint ő még itt lakott. A szeme pedig már a lámpafényt sem bírta.
Szobáról szobára jártam. A barátságos rendetlenség, a szertehagyott, kedves limlomok nem voltak sehol. Komor hangulat uralkodott a házban, mintha egy ravatalozóban lettem volna. Hideg kúszott felfelé a gerincemen, azon voltam, hogy sarkon fordulok, és szégyenszemre elfutok.
Hatalmas döngéssel valahol a hátam mögött becsapódott a bejárati ajtó.
Összerezzentem, feszülten a csöndet füleltem.
Az ő szépen zengő, testetlen hangja szólított meg:
– Üdv, Horatio! Szellem jár tán a várfokon?
Rémülten fordultam körbe. Nem láttam, hol van. Ugyanakkor egymás után ellobbantak körülöttem a gyertyák.
– Tehát hajlandó vagy végre hinni nekem. Késő, sajnos már késő… – hallottam.
Ott volt a szobában, velem!
Megdermedt az ereimben a vér. A lábam alig engedelmeskedett, de sikerült kihátrálnom a szoba ajtaján. Bevágtam magam mögött, és nekivetettem a hátam.
– Miért jöttél vissza? Hiszen adtam neked egy esélyt. Figyelmeztettelek.
A hang karnyújtásnyi közelből jött, és ebben a helyiségben is kezdtek kialudni a lángocskák.
– Sajnálom, amit tenni fogok veled, de éhes vagyok. Tudod te, milyen az, folyton éhezni?
Szomorú sóhajt és lágy érintést éreztem az arcomon. Az utolsó gyertya fényénél észvesztve iramodtam a bejárathoz vezető folyosó felé. Nekimentem egy könyvszekrénynek, székeknek, a falnak, áttörtem a szárnyasajtó üvegét. Fájdalmas horzsolásokat szereztem, az üvegszilánkok összevagdostak és ezernyi vérpatakot fakasztottak rajtam, de diadalmas kiáltással értem ki a napfényre, ahova, tudtam, nem követhet.
Megfordultam, és megkönnyebbülve, csúfondárosan mosolyogtam rá.
Ő is mosolygott, és az égre mutatott.
Tökéletes volt az időzítése. A napot, az órát, a percet, az egészet előre kitervelte. Ismert engem, tudta, hogy jönni fogok. Ő volt a vadász, én a vad, és besétáltam a csapdájába.
Odafenn a hold a nap elé kúszott.
A vadász csak erre várt. A déli szürkületben elindult felém.
Vékony kabátom alatt a kezem a feszületre fonódott. Előrántottam.
– Istentől elátkozott teremtmény, pusztulj a szemem elől!
Csodálkozás és derű keveredett az arckifejezésében.
– Hát ezt is magaddal hoztad? És istent emlegeted, te, az örök hitetlen?
Egyre közeledett, remegő kezemből hanyag mozdulattal söpörte ki a keresztet.
– Legyen most már vége a játéknak! – nevetett. – Nem akarlak tovább kínozni, én szegény, halandó barátom.
Felordítottam, és ebben az ordításban benne rezgett az üldözött préda halálsikolya, a zsigereim mélyén megbúvó ősi rettegés, a végső, tehetetlen elkeseredés.
Belédöftem a karót.
A hold mögül kibukkant a nap. Lángsugarai végigcirógatták a földre rogyó testet.
Vörös volt a vére, vörösen, melegen bugyogott elő a melléből.
Nem voltak nagy, hegyes szemfogai, nem a hold fagyos lehelete hűtötte halott-hideggé a bőrét, nem égette őt hamuvá a napfény. Sosem akart bántani engem.
A barátom volt. Élt, és én megöltem.
Fátyolos szemét rám emelte, utolsó lehelete alig hallhatóan rebbent felém:
– Azért, valld be, féltél egy kicsit…

4.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.5 (22 szavazat)
Megjegyzés:

2004.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2006-11-03 10:41 Blade

Blade képe

Wow, remek írás, gratula! Hibátlan, teljes, érdekes és figyelemfelkeltő. Régóta nem adtam 5 csillagot - várjuk a további írásaid!

A címe nem tetszik, de annyi baj legyen. ;)
----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

p, 2006-11-03 11:23 Raúl

Raúl képe

Szia! Egészen pazar írás! Az eddigi legjobb, amit itt olvastam! Ötösre értékeltem, bár "hatosra" szerettem volna! Eszméletelen pöpec, és eszméletlenül tudok azonosulni a sráccal!
Nincs negatív mondanivalóm... Örülök, hogy ezt megmutattad nekünk! :)
____________________________________________________

"Ember vagyok; semmi, ami emberi, nem idegen tőlem."

Terentius Afer

p, 2006-11-03 13:19 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Akkor olvasgassál még! Aki keres talál.
De ne tőlem, ennél jobbat még én sem küldtem be. :)
Gratulálok az írónak!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Senki sem tekinti magát a legkevésbé is adósnak, ha időt kap, holott ez az egyetlen, amit még az sem tud visszafizetni, aki hálás érte.
(Seneca)

p, 2006-11-03 13:35 Raúl

Raúl képe

Hidd el, nem a levegőbe beszéltem, vagyis írtam. ;) És nem csak azt olvastam, amit véleményeztem! Ez ne vezessen félre. De persze még nem fedeztem fel a terepet teljesen. Amit ismerek, az alapján viszont ez a legjobb!
____________________________________________________

"Ember vagyok; semmi, ami emberi, nem idegen tőlem."

Terentius Afer

p, 2006-11-03 20:49 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Aha, értem. Én találtam jobbat is, de ez mindenképp az elsők között van.
Holnap tolok rá egy részletesebb véleményt is.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"A regényírásnak három szabálya van. Sajnos, senki nem tudja, mik ezek."
W. Somerset Maugham

p, 2006-11-03 11:43 Eternaldeath

*****
Most jönne az, hogy a szerkesztő, aki feltette az írásodat, az szól a kollégáinak, és ajánlja nekik ezt a novellát :-) (remélem e gondolatommal nem vagyok egyedül).
Ezzel részemről el is mondtam a véleményemet a munkádról.
Gratulálok!
:-)
Eternaldeath

p, 2006-11-03 11:59 Blade

Blade képe

Azon már túlvagyunk, buzgó úr :)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

p, 2006-11-03 12:14 Eternaldeath

Vettem a lapot.
Eternaldeath

p, 2006-11-03 13:21 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Srácok! :-?
Nyugalom!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Senki sem tekinti magát a legkevésbé is adósnak, ha időt kap, holott ez az egyetlen, amit még az sem tud visszafizetni, aki hálás érte.
(Seneca)

p, 2006-11-03 12:15 Anumerol

Ehh. Meg kell, hagyni ez igen. Nem szokatam dícsérni, de most megteszem. Gratulálok. Ez nekem is tetszett. Közben zenét hallgattam. Uhh. Így együtt nagyon "adta". Az első fele alatt:
Kőrössy János, (Ablakos) Lakatos Dezső: "8" Blues ment, uhh, egyszer próbáld ki így is elolvasni. Ha gondolod, msn-en vagy email-ban elküldöm ha nincs meg.
________________________________________
Vita nihil aliud quam ad mortem iter est

p, 2006-11-03 13:25 Honfy Ágnes Ilona

Köszönöm kedves mindannyiótoknak. Örülök, hogy olvastátok ;)

Honfy Ágnes Ilona

p, 2006-11-03 15:31 Ritus

Ritus képe

Itt már annyi szépet, s jót mondtak Neked a többiek, h. csak csatlakozni tudok hozzájuk. ;)
Érik a bronztollad... Tőlem is megkapod az öt csillagot! :)
_________________________________
"Szólj, gondolj, tégy jót,
s minden szó, gondolat, tett
tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád!"
(Vörösmarty)

p, 2006-11-03 16:17 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Remélem, hogy ez a remek írás a többieknek is meghozza az alkotókedvét :)
Gratula a szerzőnek! :)

p, 2006-11-03 16:56 Brother T

Brother T képe

Nem rossz...
___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___
"The Earth will shake
The World will shiver!"
- ANGERFIST -

p, 2006-11-03 17:24 Hematith

Hematith képe

Rendben van ez az írás nagyon...
Ami bökte a csőrömet, az a legvége. A filmekben, operában látni olyat, hogy a szíven döfött szereplő még benyögi a végszót. Nekem kicsit hiteltelen volt ezért ez a halál.
Ennek ellenére egérdemli az ötöst. Gratulálok!

p, 2006-11-03 19:37 Monic

Nekem semmi bajom a végével, tökéletes az egész. Én is zenét hallgattam, míg olvastam - jó kis fílinget teremtettem saját magamnak. :)
____"I can't stand this emotional violence, leave in silence."

p, 2006-11-03 20:51 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Szerintem ide a legjobb a Dead Can Dance... :>
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Senki sem tekinti magát a legkevésbé is adósnak, ha időt kap, holott ez az egyetlen, amit még az sem tud visszafizetni, aki hálás érte.
(Seneca)

p, 2006-11-03 22:29 Honfy Ágnes Ilona

Bevallom, eléggé idegenül mozgok még az ehhez hasonló honlapokon. És mivel a webstatisztikákban nem bízom, ugyane novellámat elküldtem két másik ilyesféle oldalra is, hogy a saját bőrömön (írásomon) tesztelhessem, összehasonlíthassam, hogyan működnek. Eddig itt kaptam a legtöbb figyelmet. És ezt megint csak köszönöm.

A véleményekhez nem szólnék hozzá, sem az eddigiekhez, sem az ezután következőkhöz, mert gáznak tartom, ha a szerző magyarázni kezdi a művét.

Talán csak egy megjegyzés: zenével olvasva biztosan jobb, mint nélküle.

És most jó éjszakát mindenkinek :roll:

p, 2006-11-03 23:02 Hematith

Hematith képe

Ez szimpatikus hozzáállás. Komolyan.

szo, 2006-11-04 08:38 Blade

Blade képe

Sztem nyugodtan szólj hozzá a véleményekhez, ezt anélkül is megteheted, hogy magyarázkodnál.

Ja és nézd meg a felső menüsor harmadik pontját ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

szo, 2006-11-04 08:57 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Én mindenképpen jelölöm bronztollra :)

szo, 2006-11-04 13:54 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Én pedig - ennél többet tenni úgysem tudok, lévén nem vagyok szerkesztő - támogatom az ötletet :)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Az optimista kijelenti, hogy a lehetséges legjobb világban élünk, a pesszimista tart attól, hogy ez igaz."
James Branch Cabell

szo, 2006-11-04 13:57 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Tényleg szimpatikus hozzáállás.
Hiába, jó oldal ez a Karcolat! ;)
Nyugodtan szólj hozzánk, fejsd ki gondolataid, az nem számít magyarázkodásnak.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Senki sem tekinti magát a legkevésbé is adósnak, ha időt kap, holott ez az egyetlen, amit még az sem tud visszafizetni, aki hálás érte.
(Seneca)

szo, 2006-11-04 15:02 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Na, végül nagy nehezen elkészültem.
A fogalmazásba nem is nagyon tudnék belekötni; ettől függetlenül egy-két határozót ki lehetne szedni, mert fölöslegesek. Pl.:
"kiáltottam utána csípősen." - ki kell derülnie a szövegből, hogy az most gunyoros hozzászólás volt, nem kell külön jelölni.
Általában rám szoktak szólni, hogy prózában nem illik alliterációt használni (általában Eternal tesz így :) ), ezt most továbbadom neked, pl. itt: "ma másra", vagy itt: "buta babonaságnak". :)
"Én aztán nem – vetettem közbe." - itt hiányzik egy felkiáltójel! :)
~
Szenvedélyes-szórakozott-lírai hangulat - ezek számomra nem jönnek össze. Egy ilyen rövid novellában a karakretek kidolgozására nem nagyon van lehetőség (vagy hely), ezért jobb ha azok egyértelműek. Ha valaki általában lírai hangulatban ül neki a vitának, nem szokott dühöngve távozni.
~
Ahhoz, hogy a barát hitelesen alakítsa a vámpírt, az kellett volna, hogy addig csak éjszaka - alkony után - találkozzanak. Ha ez így volt, akkor jelezned kellett volna, ha nem így volt, akkor a főszereplő jobban kételkedett volna barátja vámpírságában.
~
Végül: érthető, hogy a drámai végkifejlethez szükség volt a barát halálára - kb. a novi harmadánál tudtam, hogy ez lesz a végkifejlet - mégis a bennem élő realista azt kell mondja, hogy igen nehéz valakit hirtelen felindulásból szíven szúrni egy kihegyezett karóval. Az átlagember még azt sem tudja pontosan megmutatni, hol a szíve... jó, valahol a mellkasban. Több sikertelen próblkozás után azt kell mondanom: szinte lehetetlen valakit egy karóval szíven döfni, ha az illető áll, pláne képes védekezni (jó, az én kezemben ropi volt, nem karó :lol: ).
Ide kívánkozik: egy ismerősöm őrparancsnok volt, és mivel a barátnője megcsalta, öngyilkos akart lenni. Úgy gondolta szíven lövi magát. Tizenegypár töltényt lőtt ki, egy részük átment a mellkasán, a többi szétlőtte a felkarját és a fürdő csempézetét. A szívét egy sem találta el. Összefoltozák, pár hónap mulva leszerelték. Ma is él. Szóval nem olyan egyeszerű valakit megölni.
~
Mindent összevetve jól megkomponált írás ez, a fogalmazás tökéletes, olvasmányos, gördülékeny, egyedül a fent elített logikai problémákon akadtam fenn. Ha a többi is ilyen jó, akkor küldjed!
Gratulálok hozzá!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Az igazság nem tűr meg semmi álnokságot, nyíltan szól az emberekhez, éppen ezért népszerűtlen."
Lukianosz

v, 2006-11-05 07:17 Honfy Ágnes Ilona

Köszönet ezért a hosszúért. Hogy ropival gyakoroltál, azt még inkább. (Pedig szíven szúrásról nem is volt szó.) Tetszik, hogy ilyen komolyan vetted a véleményezést.

Ágnes

v, 2006-11-05 08:22 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Ha megnézel más műveket is, találsz még hasonló komoly véleményezést :)
Köszönet Corneliusnak a munkáért!

v, 2006-11-05 08:53 Blade

Blade képe

Cornelius, csak így tovább ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

v, 2006-11-05 13:53 Misaerius

Misaerius képe

Bezzeg a vadkacsában szegény kislány egyből eltalálta.
Amúgy elég furcsa ismerőseid vannak... tizenegyszer... szerintem én már a harmadiknál besokalltam volna, és főbe lőttem volna magam, ha másért nem, hát azért mert ilyen szerencsétlen vagyok.
Egyébként ez elég nevetséges. Rajzfilmek jutnak eszembe, pl. amikor Tomból kifolyik a tej... meg ilyenek. Azért tartott pihennőt, igaz? Mondjuk az 5.-6. körül.
És megtudhatom, hogy mivel lőtt 11x? AK-val? Nem értek a fegyverekhez. Tudom, hogy te voltál katona, szóval mondjuk... shotgunnal is gyakorlotatok?
__________________________________________________________________

Amíg nem látod a korlátaid boldogtalan, miután megláttad átlagember vagy.

v, 2006-11-05 17:03 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Ne ingerelj! AMD-65-el lőtt (ami az AK-47 modernizált verziója), és sorozatlövésre állította a fegyvert. Az egyik hüvely keresztbe állt a závárzatban, azért csak ennyit tudott lőni. Az egész pillanatok alatt történt, lévén, hogy az AMD-65 elméleti lőgyorsasága olyan 600 lövés/perc körül van. Egyébként a katonák (sorkatonák) csak géppisztollyal és géppuskával lőttek, a tiszteknek volt pisztolylövészet is.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Senki sem tekinti magát a legkevésbé is adósnak, ha időt kap, holott ez az egyetlen, amit még az sem tud visszafizetni, aki hálás érte.
(Seneca)

v, 2006-11-05 17:54 Misaerius

Misaerius képe

Hidd el, nem állt szándékomban ingerelni, de az eredeti formában nevetséges volt.
Így viszont brutális, magasztos és groteszk. Wow.
__________________________________________________________________

Amíg nem látod a korlátaid boldogtalan, miután megláttad átlagember vagy.

v, 2006-11-05 17:55 Hematith

Hematith képe

Vegyél a szádba egy korty vizet, aztán a fegyver csövét, és bumm...
Nem kipróbálni! :)

v, 2006-11-05 21:19 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Te már tudsz valamit, leülhetsz köreimben! :)
Így van. Ha tényleg öngyilkos akart volna lenni, akkor ezt teszi. A többi csak önálltatás.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Senki sem tekinti magát a legkevésbé is adósnak, ha időt kap, holott ez az egyetlen, amit még az sem tud visszafizetni, aki hálás érte.
(Seneca)

v, 2006-11-05 21:38 Misaerius

Misaerius képe

Miért, akkor leszakadt volna a feje? Mire kell a víz?
__________________________________________________________________

Amíg nem látod a korlátaid boldogtalan, miután megláttad átlagember vagy.

h, 2006-11-06 07:17 Brother T

Brother T képe

Eccerű!

Hidrosztatikai sokknak hívják :D Ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a lövedék a testbe csapódáskor akkora energiát ad le, hogy a szövetekben lévő víztartalmat ezredmásodperc alatt sokszor tágulásra-összehúzódásra készteti. És gyakorlatilag szétrobbantva vele a sejteket, brutális roncsolódást okozva a szövetekben...

(Attól függetlenül én sem nagyon vágom, hogy minek a plusz víz?? :oops: Egy fejlövéstől a normál halandó egyből ott marad...)

Jah, csoda, hogy túlélte az öngyilok kisérletet... (És mindezt egy AMD-vel, hála istennek egyszer sem lőttek rám, és meg, de nekem egy darab 7.62-es is nagyon tudna fájni, nem hogy 11! 8O )

(((Nagyon zárójelben Misaerius: Magyar katona csak akkor lát shotgunt, ha elviszik vadászni... nálunk az nincs rendszerben [És nem is volt])))
___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___
"The Earth will shake
The World will shiver!"
- ANGERFIST -

h, 2006-11-06 09:18 Blade

Blade képe

Sztem nagyon eltértetek a témától.

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

h, 2006-11-06 09:33 Brother T

Brother T képe

Igazad van... tegyük zárójelbe az előző hozzászólásom. (Vagy töröljétek)

___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___
"The Earth will shake
The World will shiver!"
- ANGERFIST -

h, 2006-11-06 19:22 Hematith

Hematith képe

Mindkettőtöknek: nagy korty, és nem lenyelni. A lövés pillanatában keletkező nyomás így tutira szétviszi a fejet, a víz összenyomhatatlansága miatt.
Csak a tisztánlátás végett.

v, 2006-11-05 13:01 Styra

Styra képe

Leszámítva, hogy egy helyen két mondatot egybeírtam volna, nem találtam benne kivetni valót, jó volt :), megérdemli az ötöst.
Cornelius: vámpírnak nem csak születni lehet, azzá is lehet válni. A szívet meg hát igen, általános tévhit, hogy baloldalon van, pedig nem is annyira :)
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

v, 2006-11-05 18:21 Tim Shaw (nem ellenőrzött)

Na, gyerekek, mehetünk a sunyiba… :(
Íme egy ÍRÓ!
Mi itt mindannyian – lássuk be! – csak írogatók vagyunk (ki ügyesebb, ki kevésbé), de csak lelkes amatőrök.
Huh, magasra került a mérce!
(Egyetlen helyen tudnék belekötni, de ott is csak a szórendbe. És azt is csak az irigységem mondatja velem. Meg nehogy má’ ne tudjak belekötni bármibe! :D )
Na, én is beszállok öt ponttal az „érik a bronztoll, pedig lehetetlen elérni” játékba.
(Bakker, nem láttátok a hosenträgeremet? Muszáj felkötni valamivel a gatyómat.)

v, 2006-11-05 18:27 Blade

Blade képe

Ezt azért nem gondolod komolyan...mármint azt, hogy mehetünk a sunyiba ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

v, 2006-11-05 18:31 Tim Shaw (nem ellenőrzött)

Eh, csak az elragadtatásomban mentem ilyen messzire. csak én megyek a sunyiba, jó? ;)

v, 2006-11-05 18:35 Blade

Blade képe

Ugyan...a kocsma jobb hely :)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

v, 2006-11-05 18:37 Tim Shaw (nem ellenőrzött)

Való igaz. :D
De tényleg, ki ez a csaj? Teljesen felcsigázott...

v, 2006-11-05 18:44 Blade

Blade képe

Hát akkor kérdezd meg tőle :)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

v, 2006-11-05 18:49 Tim Shaw (nem ellenőrzött)

Nem merem. Szégyenlős vagyok... ;)

Azé' sunyin, titokba' csak utána néztem, és... ja? Jaaa? Preyer Hugón első hely? Jaaa? Bocsi, má' itt sem vagyok. Nincs több kérdésem. ;)

h, 2006-11-06 10:45 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ha a bronztollad azon bukna meg, hogy én, ki tudja, milyen okból, nem tudtam értékelni a történetet, mert megint eltüntek az értékelő csillagaim, akkor itt szólok, hogy részemről egy ötös.
Már azt hittem, megint egy uncsi vámpíros sztori... de a vége jó. Mivel olyan sok dicsérő vélemény érkezett a művedre, gondoltam, hogy valami hasonló lesz a vége. De azért megleptél, és tetszik. ;)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

h, 2006-11-06 18:47 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Ha Ilona a hamarosan megjelenő könyvéből feltenne ide részletet, ezüsttollas is lehetne. Bár nem értem, ha profi, mit keres ezen a honlapon.

h, 2006-11-06 19:17 Brother T

Brother T képe

Eve remélem ez költői kérdés volt és nem kell rá valaszolni... ugye?
___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___
"The Earth will shake
The World will shiver!"
- ANGERFIST -

sze, 2006-11-08 07:53 Blade

Blade képe

Sztem semmi baj azzal, ha néha egy publikáló író is felbukkan nálunk, sőt.

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

h, 2006-11-06 18:57 adriandraco

adriandraco képe

Az, hogy megjelenik egy könyve, nem feltétlenül jelenti azt, hogy profi, csak tehetséges, vagy jók a kapcsolatai...esetleg mindkettő :)

Gratula egyébként a megjelenő könyvhöz!
__________________________

h, 2006-11-06 19:23 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Tehetséges. Erre utal többek között a Preyer Hugo 1.helyezése, magánkiadásban kiadott elbeszélés stb. Vagyis nem számít amatőrnek, mint a Karcolaton jelenlévők nagy része.

h, 2006-11-06 19:31 adriandraco

adriandraco képe

Lényegében az számít profinak, aki ebből él, de azok kevesen vannak, szóval nyugodtan elfér a karcon, nem?:)
__________________________

h, 2006-11-06 19:33 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Ki mondja, hogy nem fér el? Eszednél vagy?!
Éppen azt nem értem, mire jó ez neki? Ezen már régen túl van.

h, 2006-11-06 19:45 adriandraco

adriandraco képe

Amire neked is ;) Reklám, és visszajelzések...sztem okés, mert máshonnan nem sok visszajelzést kap egy megjelent írás után az ember..max. ismerősöktől.
__________________________

h, 2006-11-06 19:50 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Meg amire neked is, Adrian. A régóta áhított siker.

h, 2006-11-06 20:27 adriandraco

adriandraco képe

Hát, de nem...? :D Erre tökéletes a net. A korábbi megjelent novellámra se kaptam semmilyen visszajelzést, míg a netre felpakoltak közül mindegyikre. Nekem, meg a többi kezdőnek is szüksége van a visszajelzésre, és a gyakorlottabbaknak, sőt a profiknak is. Jó ez így...

No, de foglalkozzunk a novellával, megérdemli.
__________________________

k, 2006-11-07 07:24 Szléó

Szléó képe

ÉS ekkor Harry Seafear megemelte kalapját....

cs, 2006-11-09 13:22 Blade

Blade képe

Már csak két 5 csillagos értékelés kell és meglesz a bronztoll!

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

sze, 2006-11-15 20:12 Engelmann

"Most nézd meg, itt van ez a Lestat és állandóan azért rinyál, hogy így az öröklét, meg úgy az öröklét elviselhetetlen hosszúsága... Ennek ellenére képes lenne 10000 éven át elnézni egy gyertya lángját anélkül, hogy egy szót szólna."
_
Anne Rice például perelt be írókat azért, mert felrakták a saját történeteiket a netre, amikben az ő karakterei szerepeltek.
TEhát, Anne "neírjfanfictiont" Rice bezony bezony is a harsh mistress.
_
Naszóval.
Ahogy leírtam a 8(Hullámkörök) nél.
Ez egy egyszerű, "lovagoljuk meg a felfelé futó irodalmi divathullámot" szindrómás írás.
Kifejezetten fanmunka, ami egy büdös szót nem szól a vámpírokról, arról hogy miért, vagy miként vagy hogyan lettek azok amik, vagy arról hogy mi motiválja, vagy mozgatja.
Feltételezi, hogy mi ezt miiind tudjuk, és miiind elhisszük és miind őőőő...
_
mind bekapjuk a cumit?
_
Nos, nekem ehhez nem igazán fűlik a fogam.
Nem is tudom.
(
Ez sztem annak köszönhető, hogy nem olvastam Anne rice regényeket.
Én a "Darkos és gótikus vagyok de nagyon-nagyon" dolognak inkább a keményvonalas megvalósítását szeretem.
OTt van "A Fekete sereg" úgy kezdődik, hogy egy zsoldoscsapat beáll a gonosz elnyomókhoz.
Mert azok adnak többet, emellett kinyírták az előző munkaadójukat.
És bizony végig kitartanak a gonosz elnyomókkal, egészen addig, amíg el nem tiporják, a megmentők seregét.
)
_
Nopersze, ez az én magánvéleményem.
Bizoiny bizony fövet hajtok, hogy sikerült megírni a történetet, látszik hogy fektetett munkát rendesen a megvalósításba.
_
A tervezésbe viszont annál kevesebbet.
Kár.
_
De a tömeg zabájja.
Méghozzá azért, mert kiszolgálja az izlését.
Hm...
Bonanza banzáj: Induljon a banzáj.
_
Hozzá kell tenni, a szöveg alkalmas arra, hogy lekössön.
Kb 10 percig.
Utána elfelejthetem, hogy létezik, mert se hasznom, se károm nem származik belőle.
_
Ja, még valami. Nem feltétlenül hiba vagy előny, de a szöveg nem uniszex.
Kifejezetten női. Irányultságának tekintetében. Nemtom. Azért én nem hiszem hogy az ideális alkotónak lenne neme, vagy mindenféleképpen csak olyat kell tudnia írni amire a neme kárhoztatta.

cs, 2006-11-16 17:50 Nigel E. Newman

Nigel E. Newman képe

:D

___ Nigel E. Newman ___
[BD díjas ;>]

cs, 2006-11-16 18:15 Honfy Ágnes Ilona

Savanyú, mi?

v, 2006-11-19 07:10 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Engelmannak minden szőlő az.

szo, 2006-11-18 22:06 Cartwright

Cartwright képe

Mhhh... Csak mint halandó olvasó "tudok" véleményezni. Ez pedig a csillagozáSSSSSal végbe is ment ;)

Szerk.: Azért az 1 csillag nevetséges (vagy csak véletlen vót?), ez alapján az én két kis firkám mínuszban van...
---------------------------------------------------------------
"Ma is holnap fekszek, akár csak tegnap!"

v, 2008-08-03 22:16 kalozlány

Wow:D
nagyon érdekes... félelmetes és gondolatébresztő:D
zseniális:D
________________________________________________________________________
Egyetlen szabály van a következő: vagy képes vagy rá, vagy nem vagy képes rá.

v, 2015-02-08 08:59 Roah

Roah képe
5

Hogy miként kerülte el a figyelmemet ez a novella? Fogalmam sincs. Talán még nem voltam Karcos, talán nem lapozgattam akkoriban visszafelé, nem tudom, tényleg.
De most pótoltam. :)))

Annyira sajnálom, hogy már nem vagy aktívan a portálon - de ami fent van novellád, azokat elolvasom. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."