HIDEG NAPOK

- Gyere már, fiam. Ott is van egy, ni. Hajolja le, ne sajnáld magad.
Ude letette a méretes kosarat, és letérdelt a kemény földre.
- Nehezen enged, apám – a fiú feszegette egy darabig, mire ki tudta tépni a tököt.
- Belerohadtak, phejj – köpött ki az öreg. Botjával kotorászta maga előtt a talajt, úgy haladtak tovább.
- Széttaposták mind – szólt nem sokkal később, botjával a paták nyomait karistolva.
- Majdnem az egész föld ilyen, apám – Ude felsóhajtott, letette a kosarat és lehuppant a levéltelen, száradó fa tövébe. Az egyetlen fa volt az, amelyet nem taroltak le az utóbbi hetekben.
Az öreg szép komótosan leült, elővette zsákjából a kenyeret, kettétörte, adott belőle fiának és így szólt:
- Egyél, Ude. Még itt leszünk egy darabig.
A fiú elvette az ételt, de mielőtt beleharapott volna, még nagyobbat sóhajtott. Az öreg lecsukta fáradt szemeit.
- Hogy állunk?
- Fele sincs tele – rúgott a kosár oldalába Ude. – Ami nem rohadt el, azt széttaposták – körbenézett, de a napszítta göröngyökön, meg pár varjún kívül mást nem nagyon lehetett látni.
- Ez is hozzátartozik.
- Hányan lehettek?
Az öreg megvonta a vállát.
- Grollin király csapata biztos sok lovasból áll.
- Én is az leszek – vágta rá a fiú.
- Király?
- Dehogy. Harcos. Fegyverforgató, a királyt fogom szolgálni, mint… - megakadt az utolsó kenyérdarab a torkán, ahogy az öreg tarkón vágta.
- Tökfölded lesz, ha én meghalok. Ezt csinálta apám, és az ő apja is.
- De én nem akarok tököt termeszteni! – csattant fel Ude. – Nem akarok attól rettegni, hogy ha nem a katonák, akkor a holdsakálok okozzák a vesztem.
- A holdsakál csak az ételre jön. Emberre nem támadnak.
- Turalekék húgát is egy olyan falta fel.
- Bah! Mesebeszéd. Nem kellene mindent elhinned. Jut eszembe, hogy van Anyrah?
Ude nagyot nyelt.
- Meghalt, apám.
- Anyád nem is mondta.
- Három napja. Éjjel. Elvitte a láz.
- Hm – az öreg botja végével egy kis gödröt kapart a lábánál. Fogta maradék kenyerét, füstös rongyba csavarta, és betemette. – A húgodnak is hagyunk valamit.
Ude nem szólt.
- Na, szerinted terem nekünk itt még valami?
- Mehetünk, apám – felelte a fiú lelkesen, és már talpon is volt.
Nem sokkal azután, hogy e szavakat kimondta, lovasok érkeztek a keleti határvégről.
- Nocsak – szólt az öreg nyugodtan, s kényelmesebben elhelyezkedett. – Társaságunk lesz.
- Hóóó! – a legelöl haladó utasítására a többiek is lefékeztek. Nem lehettek többen egy tucatnál. – Szép napot, uraim.
- Inkább szebbet – válaszolt az öreg.
- Hát maguk meg mit tökölnek itt, öreg? – az egyiküknek kiváltképp tetszett a rossz szóvicc, ostobán felröhögött.
- Hát nem sokat.
Nem szólt senki.
A legelöl álló lovast Ude valami vezérszerűségnek gondolta. Nézte, ahogy a harcos fészkelődött a nyeregben, hanyagul, egy kézzel fogva a gyeplőt. Ennek oka az volt, hogy másik kezéről hiányoztak az ujjak.
- Tudják – folytatta az ujjatlan –, már egy napja, hogy elszakadtunk a csapatunktól, és azóta úton vagyunk. Jó lenne, ha a kis élelmüket megosztanák velünk.
- Jó lenne, ha lenne mit – felelte az öreg higgadtan.
- Élelem nélkül jöttek volna?
- Nem rég fogyasztottuk el, épp lecsúsztak róla.
- Nem mondja, hogy ebben a zsákban nem lapul már semmi?
- Pedig éppen azt mondom – kitapogatta és magához húzta a zsákot.
A lovas csak ekkor vette észre, hogy az öregember vak.
- Na, uraim, lehet ezt másképp is csinálni – előhúzta egykezesét és lelógatta maga mellett. – Vagy önszántukból átadják az ételüket, vagy Grollin király nevében, erőszakkal elvesszük.
- És milyen jogon? Én itt nem látok sereget csak pár koszos banditát – Ude szólalt meg, mire meglepettségében mindenki odakapta a fejét. A fiú övéből előhúzta fakardját és ügyetlen harci pózba vágta magát.
- Na nézzenek oda! – harsant az ujjatlan lovas hangja a pusztában. – Cseppet sem tartasz a Szeletelőktől, kölyök?
Ude megrázta a fejét.
- Lovas uram, biztosan meg tudunk egyezni valahogy, békésen – az öreg nehezen feltápászkodott ültéből. Ahogy felegyenesedett, a lovas egyetlen vágással a fejét vette.
Ude eldobta a kardot és hangosan zokogva az öreg testére borult.
A lovasok átkutatták a zsákot, szétrugdalták a kosarat, s miután semmi ételt nem találtak, a legelöl haladó kiadta a parancsot az indulásra.
- Megfizettek rohadékok! Ezért még megfizettek! A saját kezemmel öllek meg benneteket!
- Hentes. Ha keresnél a Szeletelők között, ezt a nevet keresd – szólt vissza az ujjatlan, majd a csapata élén kacagva tovább állt.
Ude sírt egészen addig, amíg le nem ment a nap. Megfogadta, hogy kitanulja a fegyverforgatást, nagy harcos lesz belőle, és ha eljön az idő, megbosszulja apját.
Üres kézzel tért haza. Másnap neki is látott az edzéseknek, és eltervezte, hogy félre fog rakni annyi aranyat, amennyit csak tud, hogy kardot és páncélt vehessen.
Pár héten belül anyját is elvitte a láz, és Ude egyedül maradt. Az edzésekre nem maradt ideje, és örült, ha annyit tudott termelni, hogy ne haljon éhen. Rosszul ment neki a gazdálkodás, nem tudott úgy bánni földdel, ahogy az öreg. A beköszöntő hideg napok miatt a tökök maradéka is tönkre ment.
Egy hónappal azután, hogy anyja meghalt, Udét a tökföldön érte a halál, mikor elszundított a fa alatt, ahol a kenyeret elásták.
Állítólag a holdsakálok végeztek vele.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2019-02-22 17:15 Kelvin

Kelvin képe

Kicsit gyors volt a lezárás, nem? :) Meguntad?

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

szo, 2019-02-23 15:11 Kurinnyo

Kurinnyo képe

Korántsem. A lezárás a lényeg :) Jó dark fantasyhez méltón, szerettem volna szembe menni a konvenciókkal - ezek szerint sikerült.
Ha további történetek érdekelnek: http://www.alluryaiszakadarok.hu

v, 2019-02-24 10:00 Tim

Összezavartál.
Szóval, az a premisszád, a „jó” dark fantasy legfőbb ismérve, hogy szembemegy a konvenciókkal?
Ugyanakkor tudvalevő, hogy a szerzők jellemzően arra törekednek, minél jobb/emlékezetesebb/hatásosabb művet alkossanak. Mondhatni, náluk ez a konvenció. Ám te azt állítod, szándékosan mész szembe a konvenciókkal. Sőt, mi több, szerinted egyenesen ettől lesz jó egy dark fantasy.
Akkor – ha jól értem a gondolatmenetedet – az a konklúziód, hogy minél rosszabb egy dark fantasy (vagyis minél jobban szembemegy a konvenciókkal, beleértve a minőségre való törekvést is), annál jobb.
Tehát ha eleve az a cél, hogy gyenge legyen egy mű, akkor végül is logikusan hangzik, hogy csak el kell rontani, és máris sikert érünk el.
Zseniális!
Ezzel a kifordított logikával egy csapásra sikeres szerzőkké tetted a kutyaütőket! Imádni fognak érte!

Kurinnyo doktrina:
„Nem vagy sikeres szerző konvencionális értelemben? Vagyis a szakma sem ismer el, olvasóid sincsenek? Semmi baj! Tűzz ki más – kevésbé konvencionális – célokat! Írj rosszul, és máris elérted a célodat! Ergo sikeres leszel a magad módján, a nem konvencionális értelemben.”

Az utókor méltán lesz hálás neked, amiért felszabadítottad a tehetségtelen szerzőket a megfelelési kényszer alól!

v, 2019-02-24 13:11 bupber 81-Szomb...

Elnézést Timtől, hogy ugyanazt mondom. Már tegnap akartam írni, de csak most van egy fél órám. Én azt valahogy úgy akartam fogalmazni: ha a házat fejjel lefelé építed, az rajtad kívül senkinek se fog tetszeni, sőt egy idő után neked se. Amire gondolsz, szerintem az az egyediség lenne, az pedig úgy érhető el, hogy valami új dologgal rukkolsz ki (ha még létezhet ilyen) a történetszövésében, és ami elfogatható is.

Ez írásod viszont figyelmetlenségről és íráskészség hiányáról árulkodik. Ráadásul fantázia szegény az egész.
Ha sikeresnek nevezed egy dark fantasy végére egy szépirodalmi mondatot tenni, (mert ez olyasmi, mint amikor anyja sírjára borulva fagy meg a gyerek), akkor én ráhagyom.

Ráadásul annyira unalmas volt neked, azt se tudtad a végén, mit írtál az elején:
Gyere már, fiam. Ott is van egy, ni – és aki ezt mondja, arról már a közepén kisül, hogy vak.

h, 2019-02-25 17:03 Roah

Roah képe

"Ott is van egy, ni. Hajolja le, ne sajnáld magad."

'Hajolj' vagy 'hajoljá' le', és felszólító mód, mondat végére felkiáltó jel.

De hát a karakter vak, hogy az ördögbe látta?

"- Belerohadtak, phejj – köpött ki az öreg."

'köpött az öreg', nem kell szerintem a 'ki'.

"Ude felsóhajtott, letette a kosarat és lehuppant a levéltelen, száradó fa tövébe."

Levéltelen? Te, ezt vagy ötször olvastam el, annyira magyartalannak találom a szó használatát ide, meg magát a kifejezést is. Levéltelen.
Ruhátlan, oké, színtelen, szagtalan, az is, de levéltelen...? Oo?

"Az öreg szép komótosan leült, elővette zsákjából a kenyeret, kettétörte, adott belőle fiának és így szólt:"

Szép komótosan kommersz az egész megfogalmazás nekem. Ne haragudj.

Figyu, tudod, miként viselkedik egy vak?

Nagyon sajnálom, de nekem ez nem tetszett.
Alig van olyan mondat, amit ne emelnék ki; slampos megfogalmazások, szóismétlések, karakterek értelmetlen ölése, szóval a hatásvadászati kísérlet, miszerint júj, de kegyetlenek ezek az akárkik - kik is ők? semmi sem derül ki róluk -, akik lefejeznek egy vakot, aki lát egy tököt, nálam nem működtek egy szikrányit sem.

A lezárás meg azt a benyomást kelti, mint akinek nincs ideje egy sztorit elmesélni, csak ledarálja, sitty-sutty, valami bitang értelmetlenséggel.
Két észrevétel ezzel kapcsolatban:

- vagy nem volt idő írni
- vagy nem is volt ötlet, és ez sok mindent megmagyaráz az írással kapcsolatban.

Adnék egy bizalmi karót, egy elégtelent, meg néhány hónap intenzív gyakorlást a Karcolaton.

Ne haragudj, de ezt nagyon rossz írásnak tartom.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2019-02-26 07:28 Kurinnyo

Kurinnyo képe

Köszönöm az értetlenkedő hozzászólásokat, öröm tapasztalni, hogy a karcolat.hu még mindig egy belterjes, arc nélküli dühöngő, ahol a felhasználók kiélhetik magánéleti sikertelenségeiket, egyedül a kreatív gondolkodás hiánya lep meg, mert itt elvileg a sárkányos tündérmeséken kívül, mást is kellene olvasni :O
Roan tanár úrnak köszönöm az egyest, a gyakorlás lehetőségét majd az írószövetség tagjainak is továbbítom - magyartanár lévén magyartalan szavakat nem szokásom használni.

Elnézést a zavarásért, visszhúzódom elkorcsosult barlangomba, hogy a pár száz selejtes olvasómat tovább terrorizáljam tehetségtelenségemmel :D

k, 2019-02-26 10:51 polgarveronika

polgarveronika képe

naaa :(
ez nem túl barátságos.

 

_______Tertium non datur ______

k, 2019-02-26 20:59 bupber 81-Szomb...

Hova távozol? Az élet párbeszédes oldala nálad nem működik?
Mert ha már írsz, és azt másnak is orra alá teszed, nem gondolod, hogy annak a hulla fáradt olvasónak, aki szeretne valamivel kikapcsolódni a sok túlóra végén, vívmányod olvasására csak egy káromkodásra futja neki? Nem? Megmondom, miért igen:

Ude sírt egészen addig, amíg le nem ment a nap – ilyen mondatokat inkább a gyerekmesékbe.
Megfogadta, hogy kitanulja a fegyverforgatást, nagy harcos lesz belőle – hol?, mikor?, mert ebben a novellában nem.
ha eljön az idő, megbosszulja apját – ez lett volna a történet, de nem írsz semmit róla. Ezzel a nagy erőkifejtéssel azt is írhattad volna (egy urbán fantasyben), hogy az alany elhatározza: felkapcsolja a közvilágítást, mert ideje, de elalszik a széken és sötétben marad a falu (legalább dark) – szóval az olvasó VALAKI történetét szeretné elolvasni, nem azt, hogy a hős kifingik!
Annyi aranyat? – ebből a képből én még egy negyed aranyat se tudok elképzelni, nemhogy aranyakat villogtasson a tökgazdaság.

Az edzésekre nem maradt ideje, és örült, ha annyit tudott termelni, hogy ne haljon éhen. – Aha, megvan a magyarázat. Szóval ezt a mondatot kell én olvassam, mert a szereplőnek nincs ideje történetet íratni.

Amúgy az a lovasbanda is elég csóró tyúktolvaj sereg benyomását kelti. Szegények, mint a templom egere (arany???), koldusbotra jutott tájékozatlan pribékek. Tényleg nem tudják merre keressék vezérüket?

Minden erős, hírhedt vezérnek a katonái is azok!
Ezek néhány hiányosságok, amiről szólok, amit felrovok a szerzőnek, ha már úgy gondolja, megmutatja a művét.
Téged nem lep meg ezen írás kreatív hiányossága? Vagy ha én vagyok vak és nem látom, mint tanár, mutasd!
Hallgatom.
Isten hozott a Karcon!