Angyal a ködből / regényrészlet 1.

Röviden a regényről:

A világ szinte semmit sem változott a középkor óta, köszönhető ez az egyháznak, hisz vasmarokkal tartja kezében az emberi civilizációt. Bár a történelem szerint már a viktoriánus kori Angliában járunk, a babonaság, a boszorkányoktól, démonoktól, no meg az inkvizíciótól való félelem határozza meg az emberek életét. A varázslás tudományát kizárólag egyházi személyek gyakorolhatják, másokat, kik erre az útra lépnek, könyörtelenül elpusztítják, máglyára küldik.
Ebbe a világba születik a kis Cailie Jacobs, akiről már igen korán kiderül, hogy nagyon különleges fiú. Testvére, Yvonne, éveken át őrzi öccse titkát, ám bárhogy igyekszik is, egy nap az inkvizíció tudomást szerez létezésükről. Cailie élete pillanatok alatt megváltozik. Családját megölik, őt magát üldözik, és minden bizonnyal szörnyű kínhalált halna az inkvizítorok kezei közt, ha életét nem menti meg egy furcsa kis társaság.
Brodrick Walters két ifjú társával, Jewval, a tolvajlánnyal, és Quentinnel, az énekmondóval járja a városokat, falvakat, szekerükről hamis gyógyitalokat árulnak minden bolondnak, aki az útjukba kerül. Vándorlásaik során szert tesznek két utasra is, Eline, a furcsa, felfegyverzett asszony és Dorien, az elf fiú csupán néhány hét erejéig vennék igénybe a szekér nyújtotta szolgáltatásokat, aztán persze minden másként alakul, mint ahogy azt eltervezték.
Mindannyiuk élete gyökeresen megváltozik, mikor a társasághoz csatlakozik Cailie Jacobs, a fiúval pedig olyan terhet vesznek a vállukra, amit amúgy a hátuk közepére sem kívánnának. Egyrészről az egyházmegye lovagjai loholnak a nyomukban, másfelől meg a gyermek személye is számtalan titkot rejt. Útjukat egy sötét árny kísérti, ami valójában az ifjú Cailie nyomában jár, ám az út során mindenki más is lelepleződik, ki titkokat rejt. Bár sorsuk nem értik, az idő előrehaladtával mindannyian érzik, hogy valami különös oknál fogva rendeltettek erre az útra.
De kicsoda is ez a fiú valójában? Vajon jól döntöttek annakidején, mikor magukhoz vették? Vajon a fény, vagy a sötétség uralja-e az ifjú Cailie sorsát? Miért vonzódnak hozzá oly nagyon egy elfeledett istennő teremtményei és szent állatai, a farkasok? Ki az a titokzatos angyal, aki mind gyakrabban bukkan fel az álmaikban? Mindennek mi köze van a Vatikánhoz és a közelgő pápaválasztáshoz? Mert maga a szentatya személye is titkot rejt, sötét titkokat.

***

Régen, a korai időkben istentelen, hatalmas démonoknak szentelt templomot emeltek az erdő mélyén, ezt mindenki tudta. Az ősi szentélyből mára csak romok maradtak, egy tisztáson azonban különös építmény állt. Mivel csak kevesen merészkedtek a közelébe, mindenki úgy vélte, valami kútféléről lehet szó. A falu papja váltig állította, hogy az maga a pokol kapuja, bárki, aki csak a közelébe merészkedik, azon nyomban szörnyet hal. Ja, és persze kísértetek is látogatják, azon szerencsétlenek szellemei, akiket a pogány időkben áldoztak fel, a kútba hajították őket. Így a tisztás és a különös építmény kiváló találkahellyé vált azon személyek számára, akik tilosban jártak. Mivel az ópium és különféle kábítószerek a nagyvárosokban élő emberek privilégiuma volt, itt, vidéken, legfeljebb azok járhattak tilosban, akik szerelmi légyottot forgattak a fejükben.
Bonnie Siggs már nem először járt a régi kút közelében, mondhatni, majd minden második nap látogatását tette a kicsi tisztáson. És hát igen, nagyjából a lovagjait is ilyen gyakran váltogatta. Már amennyiben lovagnak lehet nevezni azokat, akik rögvest rátérnek arra a bizonyos lényegre. Meg kell hagyni, valóban gyönyörű lány volt, a legszebb az egész faluban. Telt idomai mindenki figyelmét felkeltették, Bonnie Siggs pedig köztudottan nem fukarkodott a bájaival. Hogy a csendes, istenfélő közösség miért tűrte meg mégis? Egyrészről azért, mert sosem tudták rajtakapni, pedig féltékeny feleségek nem egyszer követték figyelemmel éjszakai kiruccanásait… Talán az erdőbe már nem mertek utána menni. Másrészről pedig, és ez volt a nyomósabb érv, a lány olyan titkot őrzött, ami egy életre biztosította, hogy senki nem vádolhatja őt, sem boszorkánysággal, sem szajhálkodással. Ez a titok pedig nem volt más, mint hogy a jóravaló Mr Wooton, a falu lelkésze pontosan milyen pozíciókat kedvel ama bizonyos eseménynél. Szegény Wooton atya amúgy jámbor, jólelkű férfiú volt, csak hát az évtizedeken át tartó önmegtartóztatás… a Bonnie lány duzzadó keblei az első padsorban… ez még neki is sok volt. Bonnie Siggs azóta is majd kipukkadt a nevetéstől, mikor arra a félórára gondolt, ott hátul, a paplak kertjében. Talán aznap este is ez járhatott a fejében, mert hirtelenjében minden ok nélkül felkacagott, lámpását pedig a kút szélére tette. Szép, telt arca ezúttal csúf maszkká torzult a sötétben, derékig érő, mézszőke fürtjei nem különben. Cseppet sem meglepő hát, hogy a fák közül előbukkanó, apró kis alak halálra rémült tőle.
– Héj! Ne szaladj el! – kiáltotta a lány és lámpásával egyenesen a fák közé világított, bár a gyereknek már csupán a hátát látta, így is felismerte Yvonne Jacobsot, a fazekasmester idősebb fiát. – Héj! Yvo! Én vagyok, Bonnie! Mit keresel itt?! – a fiú hirtelenjében megtorpant, majd csigalassúsággal visszafordult. Szemeiben olyan rémület játszott, mintha valóban kísértetet látna. Mindezek mellett igen vicces látvány is lehetett, mert Bonnie a hasát fogta nevettében. – Úgy nézel ki, mint aki mindjárt maga alá húgyoz! – kacagta a lány. Kedvtelve nézett végig a fiún, mindig is tetszettek neki a szemei, tudta, csinos fiatalember lesz belőle. Azt pedig még inkább, hogy pár éven belül vele is találkozni fog, itt, a régi kút mellett. Ezen elgondolás miatt ezt is hozzá tette, pedig tudta, hogy a fiú semmit nem ért belőle. – Kicsit korán jöttél, kedveském. – Yvonne valóban csak ácsorgott, szemeiben könnyek csillogtak, végül kitört belőle az, ami már órák óta nyomasztotta:
– Bonnie, kérlek, segíts! Eltűnt a testvérem! Már órák óta keresem! Kérlek, segíts!
– Hogy mi? Eltűnt? Mikor?
– Még a délután…
– És mi a manót csinálsz egyedül a sötétben? Hol az apád? Hol vannak a többiek? – pár pillanatra átfutott benne, hogy esetleg mások is leleplezhetik éjszakai kiruccanását, bár nem igazán érdekelte. Szegény Yvonne pedig ezúttal valóban elsírta magát:
– Nincs senki… csak én… Bonnie, kérlek, segíts! – a lány arcáról ezúttal lehervadt a mosoly, cseppet sem volt ínyére, hogy randevúja helyett egy taknyos kölyköt kelljen kísérgetnie. Már pedig az ifjú Jacobs eltévedt, segítségre van szüksége, ez nyílván való. Bár… Igazság szerint Billy Clementsszel, a helyi írnokkal találkozott volna aznap este. A fiúból nem sokat nézett ki, ráadásul már régóta várt rá. Talán beijedt és nem is jön. Magára vessen, ha eztán mégis idedugja a képét… vagy a micsodáját. Így Bonnie hamar döntött, az ifjú Jacobs mellé sétált, azzal a vitathatatlan szándékkal, hogy kalauzolja őt az éjszakai erdő útvesztőjében.
Úticéljukat illetően egyáltalában nem sikerült dőlőre jutniuk. A lány úgy tervezte, hogy haza viszi a fiút, Yvonne viszont folyvást az erdő sűrűje felé kalandozott, el-eltünedezett a fák közt és megállás nélkül az öccse után ordított.
– Hagyd már abba! – mondta Bonnie, nem félt sem az erdőtől, sem a sötéttől, azt azonban még ő maga is érezte, éppenséggel nem tanácsos felverni az éjszaka csöndjét. – Ha az öcséd valóban eltűnt, akkor majd az apádék megkeresik. Bár szerintem, ha haza mész, otthon találod majd az ágyikójában.
– Nem! Eltűnt! Nem ment volna haza egyedül! – ordította a fiú, legalább olyan erővel, mintha a testvére után kiáltozott volna. – Otthagyta a játékait… és láttam a nyomait… az erdő felé vezettek…
– Ha így is van, mi semmit nem tehetünk.
– Meg kell keresnem! Odahaza megölnek!
– Szóval nem is miatta aggódsz, hanem magad miatt. – a fiú erre már nem válaszolt, újból ordított, ahogy csak a torkán kifért. Ám hirtelenjében az ifjú Jacobs is elhallgatott, fáradt szemeit hatalmasra meresztette, miközben az éjszaka neszeit fürkészte.
– Te is hallottad? – suttogta a fiú és egész közel húzódott a lányhoz, no meg a fényhez. Bonnie lenézett a mellette vacogó kis alakra.
– Miről beszélsz?
– Farkasok…
– A farkasok nem jönnek le a hegyekből, csak télen. Mikor nincs mit falniuk. – a lány kihúzta magát, úgy gondolta, rendkívül bölcsen szólt. Valóban, farkasokkal soha nem akadt gondjuk, csupán a hideg évszak beköszöntével. Énekük csak és kizárólag akkor hallották, mikor odakint megfagyott minden, a hold fénye pedig a frissen esett havon csillogott. Csak télen… Ám ekkor a lány is meghallotta. Bonnie összerezzent, ismerős, bús dallam szállt tova a széllel.
– Farkasok… – ismételte Yvonne. A lány ezúttal nem szólt semmit, csupán megszaporázta lépteit a falu irányába. Hogy a fiú követi-e, már az sem érdekelte. Bonnie Siggs, talán életében először gondolt arra, hogy meghalhat. Bár talán nem is maga a halál ténye rémítette meg annyira. Ezek a vadállatok… széttépik, elevenen felfalják… ez még a halálnál is rosszabb…
Yvonne, bár még mindig nem tett le arról, hogy megkeresi testvérét, követte Bonnie lépteit, hisz lámpása, a fény volt egyetlen kapaszkodója az éjszakában. Együtt haladtak hát, szinte futottak. Ám hirtelenjében megtorpantak. A fák közt mozgott valami, hatalmas, erős és gyors. Egyenesen feléjük tartott, sem a lány, sem a fiú nem tudták, mit tehetnének. Csupán álltak, dermedten, szótlanul. A hatalmas állat pár pillanaton belül kiért a fényre, vagy legalábbis a félhomályba, hisz az apró lámpás igen kevés világosságot adott. Az óriási farkas, mert valóban az volt, nagyon különösen viselkedett, egyáltalán nem félt a fénytől. A következő meglepetés akkor érte őket, mikor az állat hátára pillantottak. Szürke, vastag bundáján egy apró fiúcska feküdt, szemei csukva voltak, kezeit ökölbe szorította, holtnak tűnt. Ez volt az a pillanat, mikor Yvonne szívében a düh felülkerekedett a félelmen, felkapott egy vastagabb ágat és a feje fölé emelte. Ez a szörnyeteg megölte a testvérét! Bonnie rémülten nézte, mit csinál pártfogoltja, de szólni nem mert. A farkas a fenyegető mozdulat láttán sem rezzent meg, szemei zölden megcsillantak a lámpás fényében, majd fogta magát és a hátán lévő terhet egyszerűen a földre csúsztatta. Oly vigyázva, hogy azt egy ember sem tehette volna gyöngédebben. Ezután ismét a fiúra és a lányra nézett, majd amilyen hirtelen jött, olyan hamar el is tűnt a fák közt. Bonnie ezután sem mert mozdulni, Yvonne viszont rögvest öccse testéhez futott, zokogva magához szorította a kis Cailiet… A fiúcska azonban nem volt sem véres, sem hideg, sőt, még halott sem… Mihelyst bátyja kezei közé került, kinyitotta a szemeit és nyújtózott egyet, mintha csak hosszú álomból ébredt volna.
– Miért vannak itt fák? – motyogta a kisfiú, láthatólag nem érette, miként került az erdő a szobájába, a házukba. Yvonne nem tudta, mit mondhatna neki, még arra is képtelen volt, hogy megszólaljon. Bonnie végül összeszedte magát és a fiúk közelébe óvakodott, a kis Cailie hunyorgott a lámpás gyenge fényében.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2008-02-24 15:33 Blade

Blade képe

Mostanában annyi regényrészletet küldtök, hogy arra gyanakszom, rajtam kívül mindenki írt már legalább egyet...hogy is van ez? ;)

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

v, 2008-02-24 15:42 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Hihi! Már én is írtam, de nem tettem fel. Lehet, hogy tényleg igazad van. Talán mindenki az Aranytollra pályázik.
(E.K., sőt nem is E.K., hanem Béla: KORPA. Hm. Talán hajat kellene mosnom? :) )
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

v, 2008-02-24 18:18 isslac

És rajtam kívül. De ez már nemsokáig lesz így :P

v, 2008-02-24 18:38 isslac

Jó kis történet! Így az elsö részletnél még nem derül ki minden, ebben a részletben talán nincs is olyan dolog aminek ki kéne derülni, csak az hogy miért nem bántják a fiút a farkasok, és miért segítenek neki.

Béla: amily , hehe, de mi van akkor ha az E.K. nőnemű?

v, 2008-02-24 18:53 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Lehet-e egyáltalán neme egy ivartalan, tudatára ébredt mesterséges lénynek? Ha talán a személyiségét megvizsgálva megtalálnánk benne egyfajta nemi identitásra utaló jegyeket, akkor esetleg lehetne nemekről beszélni. Esetleg megkérdezhetnénk tőle, hogy milyen nevet szeretne. Nos, kedves Ellenőrző Kód barátunk, hogyan szólítsunk?
És itt most kérem a segítségét mindenkinek! Figyeljétek légyszives a kódokat, és azonnal szóljatok, ha egy név ugrik elő. Mindenféle, még idegen szavakat is hasznbál a program, előbb-utóbb talán bead egy nevet is. Hívjuk hát úgy, ahogy ő akarja, azaz, amilyen nevet először megjelenít. :)
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

v, 2008-02-24 22:12 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Nekem pár perce egy másik hozzászólásnál FRICS volt az EK!
(Most NANDU. Ez férfinév?)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-02-25 17:26 Sütiszörny

Sütiszörny képe

A nandu egy madár, a fricset nem tudom, mit jelent, de nem hiszem, hogy név lenne. Az én kódom most: BILI. Névként ez két ll, és y. Így teljesen mást jelent.
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

v, 2008-02-24 19:15 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Ígéretesnek ígérkezik, de én mindig gondban vagyok a regényrészletekkel. Végigolvasni úgysem tudom, mivel nem jelent meg nyomtatásban, a gép előtt meg nem szívesen "rágnám át" magam egy regényt. Ha viszont tetszett a részlet, akkor bosszant, hogy úgysem olvashatom el. Nagy dilemma ez, s emiatt gyakran inkább bele sem kezdek egy részletbe.
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!