Párbaj az éjszakában

Párbaj az éjszakában

Connor verítékben úszva, levegőért kapkodva riadt fel rémálmából az éjszaka közepén. Elkínzottan zihált, és a lelke mélyén úgy érezte, hogy valami rettenetes fog történni. Általában jelként fogta fel, ha lidércnyomásból ébredt, amit felsőbb akarat megnyilvánulásának tartott.
Olyan nesztelenül ereszkedett le a priccséről, mint egy vadászó leopárd. Nem akarta felverni a házigazdáit éjnek idején, akiket szívélyességükért cserébe minden bajtól szeretett volna megóvni.
Az izmos és fiatal Connor felvette kék kockás kiltjét, rövid ujjú inget húzott izmos felsőtestére, majd derekára kötötte ősei kardját, amely apáról-fiúra szállva nála fejezte be vándorútját. Miután felszerelkezett, Connor a hálókamrája ajtajához osont, és kisurrant a konyhába. Óvatosan kinyitotta a helyiség elreteszelt ajtaját, aztán zajtalanul kilépett a sejtelmes éjszakába.
Kék szeme a házak közti átjárókat fürkészte.
Tekintete mozgást keresett, vagy egyéb gyanús dolgot, de úgy tűnt, semmi sem töri meg az éjszaka nyugalmát. A kis településre csend borult. Az ég sötét volt – még a Hold és a csillagok fénye sem látszott.
Connor mereven, ugrásra készen várakozott, mert úgy érezte, támadásra számíthat.
Kardforgatóként korán megtanulta, hogy bíznia kell az ösztöneiben és a megérzéseiben, különben nem sokáig marad életben szülőföldje havas bércei között. Gyakran már az előtt tudta, hogy veszély fenyegeti, mielőtt bekövetkezett volna. Eddigi tapasztalatait figyelembe véve biztosra vette, hogy hamarosan történni fog valami.
A következő pillanatban vakító fénypont jelent meg az égbolton, és száguldani kezdett a föld felé. Nagyon gyorsan közeledett; a végéből lobogó lángnyelvek csaptak ki, mintha valamely ősi isten tüzes szekere lenne. Ellipszist mintázó körvonalai felsőbb hatalomra utaltak, miközben közeledő alakja mind nagyobbra nőve töltötte be a kardforgató tág pupilláját.
A mereven álló férfi először üstökösnek vélte a jelenséget, de annak sebessége és határozott iránya rácáfolt az elképzelésre. Az égi vendég zajtalanul leszállt a falu közepén, mintha szándékosan a település szívét választotta volna ki célpontként. A harcos rohanni kezdett az idegen jármű felé, amelyen kis idő múlva széles ajtó nyílt az odabent várakozó látogató előtt.
Connor még sohasem találkozott különösebb lénnyel, mint amely előbújt az égi hajóból.
A teremtmény hatalmasabbnak tűnt, mint a legnagyobb termetű északi; földöntúli erő és hideg gyűlölet áradt belőle.
Felegyenesedve járt, mint a humán lények, de visszataszító szörnypofát viselt. A harcos hátán jeges borzongás futott végig a rettenettől, mert még soha nem látott rémségesebb élőlényt a förtelmes bestiánál, melynek visszataszító ábrázata nem tartozhatott a Teremtő alkotásai közé.
Connor szemében a látogató békaszerű torzszülöttnek tűnt – pokoli démonnak, melynek sárgán csillogó agyarai kegyetlen halált ígértek.
A förtelmes alak vastag, kötélszerű varkocsokba fonva viselte hátközépig érő haját, melyek hidrafőhöz tették hasonlatossá koponyáját. Robosztus alkatát testhezálló páncél fedte, amelynek ezüstös csillogása elárulta, hogy nem lesz könnyű sérülést ejteni rajta.
A szörny övéről fehéren világító emberi koponyák csüngtek, ami arra vallott, hogy a rémálomba illő teremtmény trófeaként gyűjtögeti a levágott fejeket.
A harcos kivont karddal nézett farkasszemet a démonnal, és még mielőtt a rémség gonoszan izzó tekintete összekapcsolódott volna az övével, már tudta, hogy nem mindennapi küzdelem vár rá.
A kardforgató gyorsan és feltűnés nélkül akarta elintézni a különös teremtményt, amely, ha nem vele akad össze először, pillanatok alatt lemészárolta volna a helybelieket. A minden kényelemmel elhalmozott vendég úgy érezte, hogy adósa a falu lakóinak, amiért befogadták, miközben fájón villant fel lelkében rokonainak arca, akik elkergették, mert az ördög cimborájának vélték. A száműzött nem akarta, hogy újdonsült barátai találkozzanak a pokoli lénnyel, amely a külső sötétségből érkezett – mint ahogy azt sem szerette volna, hogy az ő rejtett képességeiről tudomást szerezzenek.
Ellenfele vadul támadásba lendült. Karmai közt fényesen pulzáló bumeráng jelent meg, amely suhogva szállt Connor torka felé. A fiatal férfi higgadtan várt, és csak az utolsó pillanatban hajolt félre, miközben a halál suhogva elsüvített a füle mellett. Mikor a gyilkos szerszám visszafelé tartott, a kardforgató könnyed mozdulattal elkapta, és pályájáról letérítve tulajdonosa ellen fordította.
A kreatúra döbbenten felhördült, és hasra vetette magát, mielőtt saját fegyvere választotta volna le a fejét a törzséről.
Connor hatalmas levegőt vett, bent tartotta, aztán ugrott. Minden idegszálával a halálos csapásra összpontosított. Jól tudta, hogy a földre vágódott ellenfél a legkiszolgáltatottabb. Ha már egyszer odakerült, nem engedhette lélegzethez jutni.
A buta hegyi martalócok többségénél bevált volna ez az taktika, ellenfelét azonban nem anya szülte.
Connor még a levegőben suhant lefelé tartott kardheggyel, amikor a teremtmény hanyatt perdült.
A szörny valamilyen varázslat révén fekvő helyzetből repült fel magasba. Félúton ütközött össze a barbárral, ég és föld között – hajfonatai dühös kígyókként tekeregtek körülötte.
A harcos ezt a lehetőséget nem kalkulálta be, és mire észbe kapott, a felé száguldó szörnyeteg csizmája pörölyként robbant az arcába. Connorban bennrekedt a levegő, ahogy széles ívben elrepült. Vér öntötte el az ajkát, mert az acélkemény lábbeli kitörte néhány fogát.
A rúgás hasító fájdalma az idegeibe hatolt, ráadásul alaposan megszédült tőle. A következő pillanatban kősziklaként csapódott a porba, amitől úgy érezte, hogy darabokra törnek a csontjai.
A szörnyeteg karmos ujjai babráltak valamit a csuklópántján. A szerkezeten fények gyulladtak ki, a külvilágot szabályozó, isteni törvények pedig minden átmenet nélkül megszűntek létezni.
Connor mázsás súlyt érzett a mellén. Tehetetlenül hevert a hátába nyomódó göröngyökön, és elképedten nézte, ahogy a szörnyeteg átfordul a levegőben, aztán zuhanórepülésben felé száguld, mint a vadászó ezüstsólyom.
Ezúttal a falu védelmezője került kiszolgáltatott helyzetbe, és úgy tűnt, ellenfele is tisztában van a hanyatt fekvő préda gyengeségével.
Connor megpróbálta összeszedni magát, de mozdulni sem tudott. Úgy érezte, hogy hatalmas, több mázsás dolmen nehezedik a mellére. Tehetetlenül, acsarkodva bámulta a rázúduló szörnyeteget. Legszívesebben farkasként üvöltött volna dühében.
Támadója sziklagörgetegként temette maga alá, csuklópántjaiból borotvaéles pengéket ugratva elő, hogy a testébe hasítson velük. Connorban bent rekedt az üvöltés, miközben a démon könyörtelenül zsigerelni kezdte. A teremtmény kései egy mészáros szenvtelenségével sújtottak le. A férfi hangszálait megbénította a rettenet, kiömlő vérét szomjasan itta be a föld.
Connor tekintete elhomályosult, mikor a kín helyét hideg vette át.
Ugyanaz az üresség tört rá, amit akkor érzett, amikor Cullogh mezején lesújtott rá az ellenség szarvas sisakot viselő fővezére.
A kardforgató lélekben messze járt a vendégszerető falutól, és a múlt ködébe veszett összecsapás színhelyén találta magát, ahol ellenfele kíméletlenül felhasította mellkasát.
„Akkor vesztettem el otthonomat, és helyemet a nemzetségben” – villant agyába a felismerés.
Cullogh mezején is ez a jeges hideg öntötte el, csak akkor tajtékos csatalovak kavargó patái töltötték be a látóterét…
A szörnyeteg érezte, hogy zsákmánya lelke útra készen áll a másvilág felé.
Végső csapásra emelte késeit, hogy megadja a kegyelemdöfést.
Connor teste ívben megfeszült, mikor a pokolbéli fenevad megvillanó pengéi átjárták a szívét.
A győztes egy pillanatig még áldozatán feküdt, aztán mikor biztosra vette, hogy ellenfele halálba ernyedt, könnyedén talpon termett. Tűnődve szemlélte áldozata örökkévalóságba dermedt arcvonásait. Jól láthatóan nem volt olyan szép példány, mint eddigi trófeái, de az idegen úgy vélte, elég bátran harcolt, hogy koponyája a gyűjteményébe kerülhessen.
Ekkor a tagbaszakadt démon zajt hallott a háta mögül, és egy aprócska kiskölyök rémülettől kitágult szemével találkozott a tekintete.
A gyermek kővé dermedt a félelemtől, hisz még soha életében nem látott szörnyet. A fiút William Wallace-nak hívták, és a falu vezérének elsőszülött gyermeke volt. Véletlenül riadt fel a küzdelem neszére, és csak azért jött ki a házból, mert nem tudott ellenállni sürgető vizelési ingerének. Tátott szájjal bámulta a fölé magasodó rémséget, észre sem véve a lába körül keletkező tócsát.
A szörnyeteg nem akarta bántani, mivel sosem ölte meg sem prédái kicsinyeit, sem azok nőstényeit. Az tette elégedetté, ha a kölykök felnőttek, és a legerősebbekkel életre-halálra megküzdhetett. Nehezen talált volna okot arra, hogy ritkítsa a szaporulatot, amely időnként elismerésre méltóan harcias egyedeket produkált.
Ekkor a sátáni vadász olyasmit vélt felfedezni William tekintetében, ami rossz érzéssel töltötte el.
Örömet látott felvillanni a gyerek szemében, és az ránézve csakis veszélyt jelenthetett.
A lény hitetlenkedve perdült meg, de már elkésett.
Connor kardja a Végzet szenvtelen kíméletlenségével száguldott felé.
A borotvaéles penge egyetlen tökéletes csapással választotta le a visszataszító fejet a vastag nyakról.
Az idegennek felfogni sem maradt ideje, mi történik vele.
Az idomtalan koponya a kővé dermedt William lába elé gurult.
Connor MacLeod, a felföldi szétterpesztett lábakkal állt a megölt teremtmény fölött, rádöbbenve, hogy hiába várja a Jutalmat.
Ezúttal nem Halhatatlant ölt meg, hanem a Pokol egyik démonát, aki nem részese a Párbajnak, ami kiválasztottak közt zajlik évszázadok óta, és aminek a végén csak egy maradhat.
A hegylakó megvetően meredt a szörnyeteg zöld színű vérére, és a görcsbe merevedett pofára.
– Menj vissza a házba, William! – mondta Connor a döbbenten álló kisfiúnak. – Most már nyugodtan alhatsz.
A kölyök szófogadóan bólintott, aztán hátat fordított a kardforgatónak, és csendesen visszahúzódott otthona megnyugtató falai közé.
Connor elgondolkodva nézett utána, aztán a közös istálló felé vette az irányt. Úgy vélte, a kölyök úgysem tudja magában tartani, hogy látta visszatérni a halálból. Jobbnak látta, ha elejét veszi a kellemetlen kérdéseknek, melyekre maga sem tudja a válaszokat. A vége ugyanaz lenne, ami a szülőfalujában, amikor Kurgan gyilkos csapása után visszatért a másvilágról. Újdonsült barátai ugyanúgy köveket ragadnának, mint a rokonai, hogy elpusztítsák, amit nem értenek.
Fekete csődöre felhorkantott üdvözlésképpen.
A felföldi megsimogatta a paripa nyakát, majd kivezette az állatot az istállóból.
– Ideje tovább állni, pajtás – mondta Connor, aztán a nyeregbe pattant, és hátra sem pillantva örökre búcsút vett a kicsiny falu lakóitól.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2009-07-04 15:44 Blade

Blade képe

"de annak iránya rés még mielőtt rácáfolt az elképzelésre" - azt hittem, tudok magyarul, de ezt nem értem...;)

Kisebb ellentmondás:

"Az idegennek felfogni sem maradt ideje, hogy mi történik vele.
Az imént még halott barbáron semmiféle sérülést sem látszott, futott át utoljára az agyán..."

Predator vs Hegylakó? Ráadásul fűszerként a Rettenthetetlen? Túl sok amerikai filmet nézel...:)

Amúgy a kiskölyök csak névrokon lehet, mert megrettent...

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

h, 2009-07-06 05:19 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Javítottam, nem tudom, hogy került bele ilyen baromság.
Mondjuk biztos úgy, hogy én írtam bele.
Bevallom, filmélményeim jelentős része amerikai. :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

v, 2009-07-05 10:47 Obb_régi

Ha a mix nem lenne teli hibával, akkor ötös is lehetne így csak négyes.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

h, 2009-07-06 05:21 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Köszi a négyest!
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

v, 2009-07-05 18:16 Mickey Long

Mickey Long képe

Jók így összekeverve a karakterek :D , nekem tetszett. De valami nekem hiányzott belőle... 4*
---
"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." /Morpheus/

h, 2009-07-06 05:22 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
De ugye nem az MK? :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

v, 2009-07-05 18:59 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Az elején ingattam a fejem, nagyon barbáros volt, de a Predátor és Macleod... Hál' istennek Connor már annyira gyakori akciószeplő, hogy nem estett le, ki az, amig nem írtad a teljes nevét.
Pár tipikus predátorfegyvert elbírt volna, amúgy jó ötlet volt. Ha az elején nem lett volna meg az a "nagyonbarbár" érzés, nemtudom, direkt volt-e, ötöst adnék.
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

h, 2009-07-06 05:24 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Direkt volt, Lidércfény pályázat ;)
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2009-07-06 07:44 Obb_régi

Általában sokat segítesz másoknak, neked pedig nemigen szoktak, megpróbálom, nem kell velem egyetérteni, de szerintem ezek hibák:
*
"Általában jelként fogta fel, ha lidércnyomásból ébredt, mert felsőbb akarat megnyilvánulásának tartotta sugallatait." - már mint minek a sugallatait, a lidércnyomásét? Nem kell oda a sugallatait.
*
"Az izmos, fiatal férfi felvette kék kockás kiltjét, rövid ujjú inget húzott izmos felsőtestére, majd derekára övezte ősei kardját, amely apáról-fiúra szállva nála fejezte be vándorútját." - nincs olyan hogy derekára övezte, csak olyan, hogy derekát övezte. Legyen: derekára kötötte. Ja és hirtelen az sem világos, hogy Connorról van szó.
*
"Miután felszerelkezett, Connor a hálókamrája ajtajához osont, aztán zajtalanul kilépett a balzsamos nyáréjszakába." - ritkán nyílik egy hálókamra ajtaja a szabadba.
*
"Az aprócska településre csend borult." - a közegbe inkább a kis település vagy esetleg az apró illik, aprócska meg egy mesébe.
*
"Kardforgatóként korán megtanulta, hogy bíznia kell az ösztöneiben és a megérzéseiben, különben nem sokáig marad életben szülőföldje jeges bércei között." - havas vagy eső áztatta bércei jobban passzol a Skót felföldhöz.
*
"Tökéletesen szabályos, ellipszist mintázó körvonalai" - nincsen tökéletesen szabályos ellipszis, kör van, de ellipszis nincs.
*
"de annak iránya rés még mielőtt rácáfolt az elképzelésre." - ezt már Bladenak is megígérted, hogy javítod. Nem jöttem rá mi akar lenni és hol lehet az elütés.
*
"Connor még sohasem találkozott annál különösebb lénnyel, mint amely előbújt az égi hajóból." - nem kell az annál.
*
"Látszólag emberi külsővel bírt, de arc helyett visszataszító szörnypofát viselt. - Connor szemében a látogató békaszerű torzszülöttnek tűnt" - most emberi vagy békaszerű?
*
"A kardforgató gyorsan és feltűnés nélkül akarta elintézni a különös kreatúrát," - egyszerűen teremtményt, miért kell kreatúrának nevezni? De ez még beleférhet nem úgy mint a következő.
*
"A száműzött nem akarta, hogy újdonsült barátai találkozzanak a pokoli entitással" - az entitást már kevesebben ismerhetik, jó a pokolbéli lény nem kell bonyolítani, csak megakadnak az olvasók, meg szebb is.
*
"karmai közt fényesen pulzáló bumeráng materializálódott" - nehezen érthető, de sikerült sokadszorra megérteni. Mert elsőre úgy értelmeztem, hogy valami fényes dologból alakult ki a bumeráng, és akkor az lenne a helyes, hogy bumeránggá materializálódott.
*
"A kreatúra döbbenten felhördült, és hasra vetette magát, - Minden idegszálával a halálos csapásra összpontosított. Jól tudta, hogy a földre hullt ellenfél a legkiszolgáltatottabb." - ha vetette magát akkor nem hullt, földre vágódott vagy került, a hullt lágy, lassú, puha földre érkezés.
*
"Vér öntötte el az ajkát, mert az acélkemény lábbeli kitörte néhány fogát. - A rúgás fájdalma az elviselhetőség határán belül maradt, attól eltekintve, hogy alaposan elszédült tőle." - na azért megnézném azt is akinek kirepül pár foga és mégis elviselhetőség határain belülinek tartja azt a rúgást.
Na ez így kb. a fele, ha igényeled esetleg tovább is mehetek rajta.
Üdv:
Obb

-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

h, 2009-07-06 08:09 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Naná, hogy igénylem - én mindig a tökéletesség megközelítésére törekszem,
és örömmel veszem, ha ebben valaki a segítségemre van. Szívesen tanulok a
hibáimból, főleg mivel gyakran nincs rá szemem, hogy a magaméimat kiszúrjam.
Nem tudok megfelelően elvonatkoztatni az írásaimtól.
Megköszönöm, ha rám pocsékolod az idődet.
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2009-07-06 11:33 Obb_régi

"A rúgás hasító fájdalma az idegeibe mart - ha hasít akkor nem mar, inkább az idegeibe hatolt, szúrt. Vagy: A rúgás hasító fájdalma az idegekig ért.
*
"Tehetetlenül, acsarogva bámulta a látóterét betöltő szörnyeteget." - nem acsarogva, acsarkodva, és ott van a látóterét szó később is használod, az inkább olyan kiváltó szó, szerintem ilyen rövid szövegben nem jó kétszer is használni.
*
"A borotvaéles penge pontosan a nyak és a váll találkozásánál mart a kreatúra testébe, és egyetlen tökéletes csapással választotta le a visszataszító fejet a vastag nyakról." - mint írod a penge a nyak és a váll találkozásánál szelte ketté, akkor, hogy lehet az, hogy leválasztotta a nyakról a fejet? Az írásod szerint a vállról választotta le a nyakat fejjel együtt. Itt sem vagyok kibékülve a mart szóval, egy kard szúr, vág, szel, hasít... nem igazán mar.
*
"Az idegennek felfogni is alig maradt ideje, mi történik vele.
Az imént még halott barbáron semmiféle sérülést sem látszott, futott át utoljára az agyán," - erre az ellentmondásra Blade is felhívta a figyelmed.
*
"– Menj vissza a házba, William" - ez egy felszólító mondat.
*
"Jobbnak látta, ha elejét veszi a kellemetlen kérdéseknek, melyekre maga sem tudja a válaszokat." - pár sorral feljebb fejtetted ki, hogy azért tudja a válaszokat, tud a Párbajról, Jutalomról, s arról, hogy csak Egy maradhat.
*
Ez még az elejéről: "balzsamos nyáréjszakába." - nem igazán egy, barbár, kaszabolós, idegenlényes sztoriba illő, inkább lányregénybe. Tejfölködös éjszakába vagy simán a ködös éjszakába, esetleg sejtelmes éjszakába, vagy ilyesmi.
*
Néha próbálsz, túl választékosan fogalmazni, amit a történet igazán nem kíván meg.
Nem igazán sok hiba ez, meg nem is egetverő, mégis ront szerintem az élvezhetőségen.
Üdv:
Obb

-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

h, 2009-07-06 11:43 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Már javítom is, kösz szépen, hogy a vadászatra szántad az időt.
Így utólag belátom, hogy tényleg egy pirinyót túlírtam. Gyakori és
visszatérő hibám - kösz, hogy emlékeztetsz rá.
Jól tudom, hogy a kevesebb több, és hogy egyszerűségben az erő, időnként
mégis visszaesem.
Még egyszer, kösz a segítséget!
Számítok rád a továbbiakban is, ha időd engedi :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2009-07-06 15:39 Smilezolika

Smilezolika képe

Eléggé belehergelted magad ebbe a szörny feelingbe. Ha jól értem, egy alapvetően humanoid, agyaras, hajas békáról van szó, aki főállásban démon, ergo a pokolból jön, de annyira, hogy végül a világűr felől érkezik.
Erős a gyanúm, hogy egy borzasztóan, rettenetesen, gyalázatosan, feháborítóan félelmetes szörnyet szerettél volna alkotni, amit ennek érdekében annyira telezsúfoltál iszonyú vonásokkal, hogy így kissé a saját paródiáját is megírtad egyben. Csoda, hogy Connor nem röhögte el magát harc közben. Persze az embernek nem mindig van kedve kizsigerelve röhögcsélni, még akkor sem, ha foglalkozására nézve hegylakó.

h, 2009-07-06 15:58 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
A szörnyet konkrétan Predatornak hívják, és gyalázatosan félelmetesen szörnyű,
de lehet, ahogy én leírtam, az tényleg csak a paródiája az eredeti karakternek :D
Mindegy, a lényeg az, hogy így vagy úgy, de szórakoztató legyen :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2009-07-06 16:36 Obb_régi

Nos a gyanúd rossz, Maggoth nem alkotta, hanem elég jól vázolta, a Predátort, mellékesen nekem is bejött a második rész.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

h, 2009-07-06 18:49 Smilezolika

Smilezolika képe

Akkor viszont van egy másik gyanúm is. Nem vagyok túl jó predátorból.

h, 2009-07-06 18:54 Obb_régi

Hát hol élsz te ember? Kb. olyan mint a Pál utcai fiúk.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

h, 2009-07-06 19:09 Smilezolika

Smilezolika képe

Hm, Pál utcai fiúk, Predátor, úgy tűnik nem vagyok oda a P betűsokért. Így maradhatott ki a Pán Péter és a Passió is.

h, 2009-07-06 19:12 Obb_régi

Ezek szerint te vagy Pató? Mármint a Pál?
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

h, 2009-07-06 19:15 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Segítek, ej ráérünk arra még :lol:
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2009-07-06 19:48 Smilezolika

Smilezolika képe

Már látom, hogy mellényúltam ezzel a Predátortalansággal. Be fogom pótolni, és máskor, mielőtt belefolynék holmi észrevételek megírásába, mindig meg fogom kérdezni, hogy véletlenül nem a Predátor az, aki benne szerepel?

h, 2009-07-06 20:00 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Á, most már csak ráismersz majd, ronda izé, rastahajjal, pofon egyszerű
felismerni :D
De igazad van, biztos, ami biztos, nem árt, ha rákérdezel :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2009-07-06 18:26 Obb_régi

Alakul.
*
"Általában jelként fogta fel, ha lidércnyomásból ébredt, melyeket felsőbb akarat megnyilvánulásának tartott." -egyes szám, többesszám ütközés (jelként), melyeket helyett: mit.
*
"A mereven álló férfi először üstökösnek vélte a jelenséget, de annak sebessége és határozott iránya rácáfolt az elképzelésre. Az égi vendég zajtalanul leszállt a falu közepén, mintha szándékosan a település szívét választotta volna ki célpontként. A fiatal harcos rohanni kezdett az idegen jármű felé, amelyen kis idő múlva széles ajtó nyílt az odabent várakozó látogató előtt." - nem nevezünk valakit egyszer férfinak, máskor fiatal harcosnak. A férfi több, mint a fiatal.
*
"visszataszító fizimiskája nem tartozhatott a Teremtő alkotásai közé." - ez nagyon egyéni, de a fizimiska, kicsit nem jön itt be.
*
"A szörnyeteg karmos ujjai babráltak valamit a csuklópántján, ami bilincsként vágott rücskös bőrébe." - ez a bilincsként vágott bőrébe, olyan mintha rákényszerítették volna, mi alapjában véve nem lehet igaz, mivel egy segédeszköz, amit önként hord.
*
"A szörnyeteg nem akarta bántani, mivel sosem ölte meg sem prédái kicsinyeit, sem a nőstényeiket." - sem azok nőstényeit.
*
"Örömet látott felvillanni a gyerek szembogarában, és az ránézve csakis veszélyt jelenthetett." - minek a szembogarában, nem elég a szemében?
De ez csak én vok:
Obb
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

h, 2009-07-06 18:52 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Javítottam, köszönet! :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

k, 2009-07-07 06:43 Mickey Long

Mickey Long képe

Szerintem teljesen jól ábrázoltad a Predatort, aki szerette a filmet azonnal beugrik neki ;)
( Schwarzi azért bóklászhatott volna a háttérben... :) )

---
"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." /Morpheus/

cs, 2009-07-09 06:31 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Gondolkodtam Schwarzin, de ennyi léért végül csak a kiskorú
Rettenthetetlen vállalta el :D
Örülök, hogy ráismertél a Predatorra :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.