Idétlen idézés

Idétlen idézés

 

 

Dragomert de Warchow – a Mocsárrét földbirtok kizárólagos uralkodója, a központi nyilvántartásba hivatalosan is bejegyzett fekete mágus – magányosan, mondhatni egyedül tengette életét a hatalmas kastélyban. Azaz ezt mondhatnánk, ha nem számítanánk a várban dolgozó csontvázakat, élőhalottakat és a tényleg társtalan Badremet, az inasként szolgáló egyetlenegy zombit.

De számítjuk.

Dragomert összehúzott szemöldökkel, elmélyülten figyelte az ebédlőben elhelyezkedő pentagrammát. Sejtette, hogy valami nem volt rendben a tervrajzzal, hiszen a megidézendő alvilági démon helyett csak egy alig húszhüvelykes démonmanó guggolt a belső kör közepén. Hegyes fülén apró lángocskák hajladoztak, hosszú, villás farkát pedig a vállán átvetve hordta. Szeme kikerekedett, ahogy megrettenve körbenézett. A fekete mágus ismerte ezt az érzést, ő is hasonlóan meglepődött, amikor egy rosszul sikerült teleportálás után a konyhai főzőüstben találta magát. Ráadásul fortyogó vízben…

– Badrem! – suttogta vérfagyasztóan Dragomert, de ez halk szó bejárta az egész kastélyt, és láthatatlan szigonyként állította bele a migrénes fejfájást az inasba. Badrem, a kezében tartott mosogatórongyot elhajítva, egyenletes futólépésben sietett a gazdájához. Bár az egyenletes szó nem teljesen fedi a valóságot, mert a bal lábfeje tegnap beleakadt egy korhadt létrafokba. Legnagyobb sajnálatára nem a létra volt az engedékenyebb.

– Igenit, Őkedetlentége!? – toppant be a kétszárnyú ajtón. Nehezen kapkodta a levegőt, ami csak három dolog miatt volt furcsa:

Egy: A szépen, egyenletesen rohadó mellkasán keresztül akadálytalanul jutott a levegő a tüdejébe…

Kettő: …és onnan néhány szemmel is látható rés hathatós segítségével távozott.

Három: Mi szüksége van egy zombinak levegőre?

– Badrem! – fordult meg a mágus lassan. – Azt hiszem, határozott utasításokat adtam neked a gyertya anyagával kapcsolatban…

– Igenit, Őfélelmetettége – hajbókolt a zombi, egészen addig, amíg a szemöldöke, megunva a folyamatos le-föl ingázást, nem önállósította magát. Badrem rutinosan kapott utána, és berakta a belső zsebébe. A másik mellé.

– … halotti viasz – kezdte a felsorolást Dragomert, ügyet sem vetve a közjátékra –, holdtöltekor elégetett boszorkány parazsa, kutyanyelv és macskagyökérfű.

– Őzordtága – sütötte le a szemét Badrem, majd kinyújtotta a nyelvcsonkját –, kuttanyelv nem volt.

– De kimondottan erre a célra hozattam egy vérebet!

– Igenit, cak hát egész nap kergette a contvázharcoszokat. Mire ők tétkacabolták.

– Mire te?

– Mire én odaértem…

Dragomert de Warchow a plafon felé fordította a fejét, és megszámolta a faragott intarziákat, mind a százat. Egyesével.

– Miért ilyen kétballábasokkal vagyok körülvéve?

– Cak mászfél… – dünnyögte maga elé sértődötten Badrem.

Dragomert egy hirtelen felindulásból elkövetett tűzgolyót vágott hozzá. Majd a lángok elharapózása miatt egy fagyos leheletet fújt a sarokban heverő inasa felé.

– Kötönöm, Őféktelentége – verte le magáról a jeget Badrem, majd sajnálkozva hajolt le a mellizmáért.

– Őőő, elnézést! – szólalt meg az idáig némán figyelő, pentagramma közepén guggoló lény. – Ha nem rám van szükség, én már mennék is…

Dragomert oda sem figyelve, egyetlen mozdulattal emelte a varázskör intenzitását, ami egy kékes lobbanással ragyogott fel.

–… de persze maradhatok is – helyesbített azonnal a démonmanó, és kelletlenül a földre kuporodott.

– Badrem, azonnal keríts elő valahonnan egy kutyanyelvet! – adta ki az utasítást a mágus, majd a minidémon felé fordult. – Te pedig ne aggódj, majd kitalálom, mire használhatlak.

– Éppen ezért aggódom – motyogta fásultan az apróság, és lekonyuló fülével eltakarta a szemét. A gyomra mélyéről halk moraj hallatszott, majd a túlvilági részecskék, megszabadulva börtönükből, fenséges látvánnyal égtek el a levegőben.

A démonmanó rászellentett a sorsára…

Dragomert elmélyülten kopogtatott a művészien kidolgozott varázsbotjával, és időnként egy-egy apróbb tűzvillámot lőtt szolgája felé.

– Badrem! – hasított az inas fülébe a fekete mágus hangja, közvetlenül együtt azzal a komóddal, amit Dragomert egy tárgymozgató varázslattal vágott hozzá.

– Igenit?

– Még mindig itt vagy? Nincsen valami halaszthatatlan dolgod?!

Badrem lecsukta a szemét, és várta az ilyenkor menetrendszerűen megérkező dorgálást, amely általában egy-egy nehéz tárgy képében fejezte ki gazdája rosszallását. De a várt ütés elmaradt. A fél szemét óvatosan kinyitva látta, amint a nehéz, tölgyfából faragott ebédlőasztal néhány inchre tőle, a levegőben lebeg. Dragomert de Warchow pedig kétkedően forgatja a tenyerét, amit egy kékes fénysugár kötött össze a bútordarabbal.

– Hmm, pedig jól mondtam a varázsigét, és a kéztartás is jó volt… – dünnyögte maga elé a mágus, aki még mindig nem értette, hol hibázhatott.

Nem figyelt fel a pentagramma közepén kuksoló démonmanóra, akinek még a farka is ökölbeszorult a megterhelő, mentális erőfeszítéstől.

Badrem – most már nagyobb bátorsággal – kinyitotta a másik szemét is. Sőt, olyan vakmerővé vált, hogy ha lett volna harmadik szeme, azt is kinyitja. De nem volt.

Ámulattal nézte a gyöngyöző homlokú démonmanót, aki apró keze lassú mozdulatával irányította le az ebédlőasztalt a padlóra. Majd pihegve a megerőltetéstől, cinkosan a teljesen elképedt zombira kacsintott.

Badrem is megtanult már annyit a gazdája mellett, hogy az idéző körnek minden efféle mutatványt meg kellene gátolnia. Így elképedésében elfelejtett visszakacsintani, ami viszont megmentette a szemgolyóját egy halálugrástól. Figyelmesen körbenézett, amíg a mágus még mindig a sikertelen varázslat problémáján rágódott, és észrevette, hogy amikor a villámok elől ugrált, véletlenül elmaszatolta a külső rúnakört. Feltűnés nélkül hátrált, közelebb lépett az asztalhoz, és megfogta a halántékát.

– Au! – kiáltotta élesen.

Dragomert elégedetten pillantott fel, abbahagyva a tenyere tanulmányozását.

– Na végre! – mondta boldogan, és elmosolyodott.

– Elmendem a nyelvéd… – indult el Badrem az ajtó felé, de a kicsapódó ajtószárny megpörgette a tengelye körül.

– Gazdám! – rontott be ajtóstul egy csontvázharcos. Fejét egy zöld penészes sisak takarta, egyik kezében kopott címeres pajzsot viselt, a másikban pedig egy bordacsontot, amin észrevehető volt néhány nyom. Néhány kutyaharapás nyom. – Mocsári orkok közelednek a láp felől!

– Vidd a századot, és tipord el őket! – adta ki az utasítást a mágus, egy legyintés kíséretében.

– Cakaszt… – suttogta minden meggyőződés nélkül a lassan tántorgó Badrem.

– Igen, csak azt vigye! – fordult felé apró villámokat szóró szemöldökkel Dragomert.

– Úgy éttem: cakaszt – artikulált lassan Badrem. – Már cak egy cakasz maratt. Húsz contvázharcosz…

– Miiii! – tépte a haját a mágus. Mármint a szolgáét.

– Éhesz volt a véreb…

Dragomert de Warchow egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy hozat egy másik kutyát a lápvidékről, ami csak a húst szereti. Egy kicsit romlott, lassan mozgó húst. Egy kicsit bicegős húst.

A csontvázharcos döngő léptekkel viharzott ki a teremből. Fekete fellegek gyülekeztek a kastély felett, ahogy a varázsló dühében minden mágikus erejét összesűrítette az ebédlőben. A zombi pedig esdeklő szemekkel nézett a tűzmanóra. Aki lemondóan megvonta a vállát, és a pentagramma épen maradt köreire mutatott.

Badrem lassan kinyújtotta a lábát, elkezdte maszatolni a krétanyomokat. A démonmanónak felcsillant a szeme, kiegyenesedett a füle, és apránként közelebb kúszott a szabadulást jelentő részhez. Amikor az utolsó krétanyom is csak halvány foltként terült el a padlón, óvatosan, mindenre felkészülve dugta ki villás farkát. Lesunyta a fülét a szemére, majd pedig, minthogy nem történt semmi, kiloholt a résen.

Dragomert elkerekedő szemmel bámulta a futkározó démonmanót. Az elmúlt kétszáz évben nem történt meg vele, hogy a megidézendő lény vidáman trappoljon végig az ebédlőben.

– Öhm – szólalt meg halkan, felidézte magában a tűztől védő és a teleportáló varázsigét. – Azt hiszem, nincsen semmi akadálya, ha távozni kíván.

Az apróság kíváncsian félrehajtotta a fejét, villás farkát az égnek emelte, és kicsiny kezével bonyolult mozdulatokat tett.

– Az előbb te idéztél meg – mondta vékonyka hangján. – Azt hiszem, most viszonzom a szívességet, és meginvitállak az én létsíkomra!

Dragomert még javában keresgélte emlékei közt az ellenvarázst, amikor a mögötte megjelenő démonkapu már beszippantotta az ülepét. A homlokán kidagadtak az erek, ahogy megpróbált koncentrálni és felcsillant a szeme, amikor eszébe jutott a varázsige. Az arcán viszont megszaporodtak a ráncok, amikor rájött, hogy a fekete borzasfüvet – ami elengedhetetlen hozzávalója a mágia ezen formájának – múlt héten használta ízesítésnek a vadkanpörkölthöz. Még emlékezett azokra a dühös mozdulatokra, ahogy apránként belecsipegette a forró lébe. Most ugyanezen mozdulatokkal tépte a haját.

A sötét, csillagtalan űrre nyíló átjáró átmenet nélkül berántotta, lassan bezárult mögötte, egy alig párhüvelykes rést hagyva. A démonmanó habozás nélkül ugrott be a nyílásba, majd visszanézett. Hegyes fülén a lángok fellobbantak, ahogy a megszokott közegébe került. Villás farka pedig peckesen meredezett mögötte.

– Badrem, van egy ajándékom a számodra! – cincogta magas hangján, és egy félköríves mozdulatot tett a kezével. Mielőtt az átjáró bezáródott volna, még integetett a meglepődött zombinak.

Badrem csodálkozva nézett a teste körül megjelenő szivárványszínű burokra. Lángok lobbantak fel körülötte, de nem az égető forróságot érezte, nem is máglyán égető hőséget, amit csak egyszer tapasztal a halandó, hanem azt a szívet melengető tüzet, amit csak ritkán él át az ember.

A szolga teste elkezdett átalakulni: a rothadó szövetek egészséges rózsaszínbe öltöztek, a hiányzó részek visszanőttek, újra megjelent a szemöldöke – mind a kettő –, és a vállig érő fekete haját meglengette a váratlanul feltámadó szél. Badrem végigtapogatta magát, örömmel érezte tenyere alatt az élő húst, élvezettel időzött el a szíve felett, ahonnan az évtizedek óta már elfelejtett ütemes lüktetést észlelte. Az idáig padlón heverő varázsbot engedelmesen röppent a kezébe, mintegy jelezve, hogy elfogadja újdonsült urát.

Ekkor elkomorodott az arca, végignézett az üres ebédlőn, felidézte magában a kihalt kastélyt, a környéken tengődő csontvázharcosokat és élőhalottakat.

– Igazából egy kutyát szerettem volna… – dünnyögte halkan.

 

"A sötét varázslók élete nem csak játék és szórakozás című V. Lidércfény pályázat humoros próza kategóriájának II. helyezett alkotása."

 

 

4.944445
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.9 (18 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2010-06-23 19:30 Styra

Styra képe

Csak előjöttek itt is a kutyák :)

Mivel már meggyőztél ezzel egy zsűrit, most csak átszaladtam rajta, a többiektől úgyis megkapod a magadét, ha van miért :)

És grat ;)

 

__________________________________________________

Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra

Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

sze, 2010-06-23 20:48 Mickey Long

Mickey Long képe

Köszi!
( Szeretem a blökiket... :D )

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

sze, 2010-06-23 20:29 Ndy

Ndy képe
5

:DDD

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2010-06-23 20:49 Mickey Long

Mickey Long képe

Köccce! :D

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

sze, 2010-06-23 20:47 Liliana

Liliana képe
5

Hát ez tényleg idétlen idézés volt! :)

"– Cak mászfél… – dünnyögte maga elé sértődötten Badrem." - itt lett végem. :)

Köszönöm, jól esett!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

sze, 2010-06-23 20:53 Mickey Long

Mickey Long képe

Köszi!
(Badrem kiejtésével sokat szenvedtem.)

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

sze, 2010-06-23 20:58 Kelvin

Kelvin képe
5

Badrem a legnagyobb király! :D

Ez nagyon nagy volt, Mickey!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2010-06-23 21:04 Mickey Long

Mickey Long képe

Köszönöm, Kelvin!
( Szerencsémre Badrem karaktere már a fejemben kóválygott egy ideje)

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

sze, 2010-06-23 21:35 Bloody Dora

Bloody Dora képe
5

Na most már tényleg kíváncsi vagyok, milyen lehet az, ami ezt is képes volt legyűrni?

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2010-06-23 21:42 Mickey Long

Mickey Long képe

Köszönöm a csillagokat, Dóri!!! :D

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

sze, 2010-06-23 21:54 craz

craz képe
5

Üdv néked ledőzőm, cakaszt ceretném mondani, hogy glatulálok teneked.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2010-06-25 06:32 Mickey Long

Mickey Long képe

Köcönöm cépen! :D

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

sze, 2010-06-23 23:10 Sólyom László

Sólyom László képe
5

Jó kis mosolyogtatós novi:) 5* természetesen!

_________________________________________

"a leírt szavakban rejlik az igazi varázslat"

p, 2010-06-25 06:32 Mickey Long

Mickey Long képe

:D :D :D

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

cs, 2010-06-24 07:55 Roah

Roah képe
5

Imádnivalóan lökött Badrem figurája!:D:D Írj még ilyet, Mickey, elképesztő érzéked van ehhez a műfajhoz.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2010-06-25 06:35 Mickey Long

Mickey Long képe

Köszi, Roah! :)
 

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

cs, 2010-06-24 08:42 Sren

Sren képe
5

Imádnivalóan lökött Badrem, meg az imádnivalóan lökött írója... :DDD

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2010-06-25 06:37 Mickey Long

Mickey Long képe

Köszönöm, Sren! Ez jólesett!

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

cs, 2010-06-24 09:43 Maggoth

Maggoth képe
5

Naggyon mókás volt, köszönöm :))

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2010-06-25 06:38 Mickey Long

Mickey Long képe

Én köszönöm!

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

cs, 2010-06-24 19:03 brana

5

Nagyon jó volt! Én is kíváncsi lennék az első helyezettre :-))

Gondolom, Badrem csak varázsolt magának egy kutyát :-)

 

Üdv, Brana

p, 2010-06-25 06:41 Mickey Long

Mickey Long képe

Köszi, Brana!
Remélem Badremnek is eszébe jutott a dolog... ;)

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

cs, 2010-06-24 19:36 Hematith

Hematith képe

 Jó lett, grat:)

p, 2010-06-25 06:42 Mickey Long

Mickey Long képe

:D

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

h, 2010-06-28 17:54 Obb_régi

5

Moct mit ragocam, köcc :)

h, 2010-06-28 18:41 Mickey Long

Mickey Long képe

:D :D :D

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

h, 2010-06-28 18:10 Urbatorium

Urbatorium képe
5

Természetesen csak azért adok 5*-ot, mert én is szeretem a kutyákat. :DD

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

h, 2010-06-28 18:44 Mickey Long

Mickey Long képe

Direkt raktam bele blökit... :D Köszi, Chim!
Azt hiszem még nem volt ilyen írásom, ami ilyen csillaghullást ért volna meg! :D
 

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

h, 2010-06-28 18:57 Urbatorium

Urbatorium képe

Mindenki (najó, már aki)Badrem jól eltalált szerepkörét dícséri, de szerintem ők is úgy értik, hogy amikor a kutyás részekről mesélt, az ért meg ennyi embernek 5*-t. :)

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

h, 2010-06-28 19:10 Mickey Long

Mickey Long képe

:)

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

k, 2010-06-29 09:28 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Jó!

:-)

 

( Öt csillag.)

k, 2010-06-29 19:26 Mickey Long

Mickey Long képe

Öt csillag???
Tényleg öregszel, Venyigeszu... ;D 

Köszönöm szépen!

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

k, 2010-06-29 20:23 Ndy

Ndy képe

Hullanak a fogai, a körme is törik...

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

k, 2010-06-29 20:46 Mickey Long

Mickey Long képe

De a szeme, mint a sasé! :D

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

k, 2010-06-29 20:54 Ndy

Ndy képe

...mint a denevéré... Gondolom, így akartad írni :DDD

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

k, 2010-06-29 20:59 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

5

:-)

sze, 2010-06-30 23:57 Soregi

Soregi képe
5

Gratulálok!

Szívesen elolvasnék néhányat a nem díjazott írások közül is, de azt hiszem, a zsűri nem tévedett, amikor ezt a legjobbak közé tette. Nagyon szórakoztató, mennyire máshogy közelítette meg mindenki az adott témát.

Mennek a csillagok! (Ha még odaférnek egyáltalán...)

cs, 2010-07-01 13:34 Mickey Long

Mickey Long képe

Köszönöm szépen, Soregi! :D

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

cs, 2010-07-01 09:57 KRONAUTA

4

Hát ez finom volt :) Egy kicsit még a gumimacik Tódija is eszembe jutott róla :) Gratulálok, remek munka. Démonok ugyan ne legyenek jó fejek, főleg ne fordítsanak vissza egy zombit emberré, de amúgy kerek, kifejezetten szórakoztató történet ^^

cs, 2010-07-01 13:41 Mickey Long

Mickey Long képe

Köszi, Kronauta!
Bár nem értem, a démonok miért nem lehetnének jó fejek?! ( Mindig ezek az előitéletek... ;)  )

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

cs, 2010-07-01 13:43 Ndy

Ndy képe

Amúgy is, inkább kutyát akart :D

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2010-07-05 07:37 KRONAUTA

Tényleg sztereotípia, de a démonok mindig védőkörbe érkeznek, és ez gondolom nem véletlen. Én a bűnök gonosz manifesztációjának tekintem őket, így nehéz belegondolni, hogy jófejek is lehetnek. Talán egy sucubbus... :). (Hölgyeknek természetesen incubbus ;)

Viszont második olvasatra leesett a slusszpoén, valószínűleg fáradt voltam korábban. Így még nagyobbat üt :p

h, 2010-07-05 16:23 Mickey Long

Mickey Long képe

Védőkörbe...védőkörbe... De  kit védenek kitől? Írtam már feleséget kereső Halálról, munkanélküli zombiról, a Sánta Clausról, szerelmes robotról. A sablonokat nem szeretem, és igyekszem megcsavarni a sztereotipiákat.
Viszont örülök, hogy mégegyszer elolvastad! :D

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

cs, 2010-07-01 21:46 Lord Lotrien

Lord Lotrien képe
5

ez ütött. ez jó nagyot ütött..

ez iszonyúan jó lett, grat Mickey é köszi ;)

A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.

 

p, 2010-07-02 06:34 Mickey Long

Mickey Long képe

Köszönöm! :D Nagyon köszönöm!
Ilyen sok csillagot még nem kaptam írásomra... Még a végén elbízom magam... :)

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

k, 2010-07-06 12:22 Dom Wolf

Dom Wolf képe
5

Igazából már korábban olvastam, de akkor nem tudtam okosat mondani. Most is a csak akkor meg nem adott ötöst tudom legurítani - amiből viszont mostanában annyi fogy, hogy lassan fel fog menni az ára, mert nem marad készleten. De ez nem tartozik ide. Nekem egyedül az nem tetszett, hogy a kutyus lerendezte a csontvázgárda jórészét, ez miatt túl gyengének tűnnek az élőholtak. Amúgy baromi jó volt :D

h, 2016-01-25 17:19 Urbatorium

Urbatorium képe
5

Még mindig abszolút adja! :D

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor