Akaraterő és öngyógyítás

Angyal nyugtalanul masírozott be a kis terembe, ahol rajta kívül 4 ember heverészett széles fotelokban. A terem fala fehér volt, mint a frissen esett hó és enyhe virágillatot árasztott. Fényforrást nem lelt egy sarokban sem, sem a plafonon, a falak, mintha magukból sugározták volna a fényt. A terem berendezése hét darab széles, kényelmes fotelből állt, vastagon kipárnázva, tiszta, zöld lepedőkkel letakarva. Angyal a legtávolabbi fotel felé vette útját. Ahogy elhaladt egy férfi sem nézett rá, mindegyik szeme le volt hunyva, egyenletes és lassú légzésük alvásról árulkodott, de Angyal tudta, hogy egyik sem alszik. Valójában mindegyikük erősen koncentrál és összpontosít a feladatára. Nem csoda, hisz az életük függ tőle. Angyal letelepedett a fotelra és mielőtt lehunyta volna a szemét, rögzítette magában a környezetének minden apró részletét. Megfigyelte a szoba geometriáját, a fotelban terpeszkedők testtartását, aztán a hangokra koncentrált. Az egyetlen hang amit hallani lehetett az a saját és társai légzése volt. Ezt az információt is elraktározta agyában, majd mélyen beszippantotta a fotel kellemes illatát, kiélesítette érzékeit, olyan élesen érezte a fotel alakját, a lepedő gyűrődéseit a bőre alatt, mintha egyenesen a húsával érintkezne a szövet. Hátradőlt, a fejét leeresztette és kezdte ellazítani a testét. Először a fekére koncentrált, akaratlagosan ellazította az arc izmait, majd lefelé haladt, mikor nyakizmait is ellazította észrevette, hogy előtte milyen feszült volt, a feje máris oldalra gördült, most hogy nem tartotta egyenesben. Az ember számtalan izmát használja úgy, hogy közben észre sem veszi. Lefelé haladt, párosával, a jobb és bal csuklói egyszerre lazultak el, ujjai elernyedtek, tenyere kitárult. Ahogy lába minden izmát elernyesztette lejjebb csúszott a fotelban de még így is jól ült, gondosan elhelyezkedett az izomlazítás előtt. Mikor végzett ezzel elképzelt maga elé egy hatalmas szüke alakot. Az alak gigantikusnak tetszett, képzelete óriásira varázsolta. Az alak csillogott és a szürke árnyalataiban játszott. Egy szám volt az, egy gigantikus tizes. Számolta lassú szívverését, és mire ötöt dobbant a szíve a szám kilencesre váltott. Majd nyolcasra. Mire nullához ért, Angyalt a tökéletes nyugalom és harmónia ölelte körbe, a kezdeti nyugatalnság homályos emléknek tetszett. Kipróbálta erejét. A jobb kézfejére koncentrált, elképzelte amint egy vödör jeges hideg vízbe mártja. Olyan élesen próbálta maga elé idézni a fagyos, libabőröző érzést amilyen erősen csak tudta. A jobb keze lassan zsibbadni kezdett. Jó, nincs gond. Áttért, a csípője bal oldalára, ahol tegnap megsebezték. A vágást össszevarrták és megkezdték begyógyítani, de még mindig pokolian fájt és ez csökkenti a győzelem esélyét a következő harcban. Angyal a sebre koncentrált, képzeletben felgyorsította az időt, látta amint a seb belselye összeforr, a hús összekapcsolódik majd eggyé válik, végül maga a seb is összeforr és csak egy heg marad a helyén. Majd elképzelte saját szervezetét, mely mikor felismerte önmagában a hibát - a sebet -, megkezdi a javítást. Mint egy apró társadalom, itt is megvannak a munkások, melyek a hibák kijavítására hivatottak. A szervezet belekezd önmaga gyógyításába, a sejtek összekapcsolódnak, mint egy csatárlánc, hidat képezve a szakadék felett mely maga a seb. És ez annyiszor lejátszódik, amíg a seb lassan beheged.
Angyal érezte a csípőjén a bizsergést, mely a korábbi fájdalomból alakult ki. Már nem fájt, a seb környékén meleget érzett, ha megnyomta csak kis szúrást érzett. Kész volt. Megfeszítette izmait, csak bemelegítés képp, majd lassan felkelt a fotelből és kiballagott a szobából. Nagy összecsapás lesz a mai és minden erejére szüksége lesz.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2005-04-27 16:49 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nos, (milyen jó ezzel a szóval kezdeni, ez olyan... tudományos) önmagában nem rossz novella. Csak az "Angyal"-t nem értem, de majd gondolkozok rajta. Viszont vannak benne hibák (melyik műben nincsenek? Mitnha azt mondtam volna, hogy a Szuezi-csatornában víz folyik.) és nem is kevés. (Itt útközben volt egy vessző, de az a sok zárójelezés mellett nem mutat jó képet.) Számvetést adok, ugye nem baj?
Elírás: 2db.
"Először a fekére koncentrált" - fejére.
"egy hatalmas szüke alakot" - szürke.
Nyelvtani egyvonalas hiba (vesszőhiba, rossz tördelés, nem megfelelő sorrendű szavak):ööö... itt elfogyott a türelmem. 1,2,sok. :)
"Olyan élesen próbálta maga elé idézni a fagyos, libabőröző érzést amilyen erősen csak tudta." - ez csak egy példa volt. Az "amilyen" elé kell egy vessző.
Stilisztikai hiba: vegyük azt, hogy nem számoltam. Jórészt a szóismétléssel van baj, pl. mindjárt ott van erre az utolsó bekezdés, konkrétan a "Már nem fájt, a seb környékén meleget érzett, ha megnyomta csak kis szúrást érzett." mondatot emelném ki, ebben tisztán látni. Ajánlom, ha elfogadsz egy jótanácsot, hogy sokkal több szinonimát használj, ha meg egy sem jut eszedbe, a Szinonima szótár meg magasan van, akkor valahogy csempéssz be a két tagmondat közé egy "semmi értelme, de foglalja a helyet és nem tesz érdemit a történethez" segédmondatot. Ez segíthat. :) (De psszt, ez titok, ne mond el senkinek! ;) )
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2005-04-29 16:43 Mirk

Rendben Dora nem mondom el a titkot senkinek ;-)
AZ a problem, hogy mindenki a helyesírási hibákon akad fenn, sztem az a legkevesebb:) Nem szoktam végén átnézni a hibákat azér kapok jóóu hosszú kritikát:) De akkor ezentúl át fogom:)

p, 2005-04-29 17:48 Rem

Rem képe

Én azt javaslom neked minimum kétszer, de így is maradnak benne híbák, ha magamból indulok ki. :lol:
______________________
Az öreg dobozoló sámán

p, 2005-04-29 18:39 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Én kb. tizenötször megyek át a novin, mielőtt feltöltöm.
és még így is van, amit nem veszek észre ;)

p, 2005-04-29 19:23 Mirk

Értem akkor asszem átmegyek majd hivajavítóba ezentúl:)

v, 2005-05-01 22:03 Rem

Rem képe

A helyesírási hibákat, már taglalta szerksztőtársnöm, én inkább másról beszélnék. A novella magában nem állja meg a helyét, leírsz egy alaphelyztet és kész. Nincs mondanivaló. Alapnak jó, de vigyél bele több mindent.
______________________
Az öreg dobozoló sámán

h, 2005-05-02 08:02 Mirk

Nem alaphelyzet, magáról a gyógyításró szól, ahogy azt a cím is mutatja. Egy eseméyről szól és azt az eseményt leírtam, nem tudom mit vársz még. ;-)

h, 2005-05-02 10:25 Rem

Rem képe

Több mögöttes tartalmat. ;)
______________________
Az öreg dobozoló sámán

sze, 2005-05-04 19:17 adriandraco

adriandraco képe

Részben egyetértek Remmel. Igaz nem kötelező a mögöttes tartalom, de szerintem sem túl erős a novellád cselekménye. Igaz, hogy a novella gyakran nem egy történetet, vagy részletesen kidolgozott sztorit mesél el, hanem csak egy alaphelyzetet vázol fel, vagy hangulatot teremt, de szerintem a te írásod valahol a határvonalon van. Mintha utalna valamilyen folytatásra (a harc), de úgy tűnik, hogy csak egy helyzet, egy aprócska esemény leírásán alapul, ehhez viszont nagyon erős hangulatteremtő eszközökre van szükség, amik itt nincsenek jelen (és nem is könnyű megvalósítani őket). Ennek ellenére, néhány apróbb hibán kívül nincs baj a művel, de én javasolnám, hogy legyél sokkal történetcentrikusabb, mert a hangulatteremtés nehéz dolog, és sokszor csak idővel tanulja meg az ember.
__________________________
http://adriandarco.atw.hu