Tom

Lágy szellő kerekedett a házak felett. Az ébredező városból merítette erejét, a kocsisok ordításából és a friss péksütemények illatából. Az illatoktól és hangoktól megduzzadva, magabiztosan vetette be magát a szűk sikátorokba. Gyorsan elsiklott a szegénynegyedek bódító bűze elől, és a gazdagabb utcák szövevénye felé vetette magát. Gazdag kereskedők házai előtt siklott el, majd megtorpant. Kis ház lapult fényűző társai között, megbújva azok árnyékában a kelő nap sugarai elől. Sikoltás hallatszott és a szellő kíváncsian surrant be a lengőajtón.

Az ajtón beáramló szél gyengéden borzolta Tom haját. Kedvesen simogatta arcát, akár egy félénk szerető. Enyhe fűszerillatot hozott magával. Valami édeskés is volt a levegőben, talán vanília lehetett. A fuvallattal együtt a fény is utat talált magának a kis helyiségbe. A hajnal félénk sugarai óvatosan törtek be a nyíláson, mintha tartanának a benti félhomálytól. Tom néha jót mulat a fény és a szél játékán. A felkavart porszemek haragos táncot lejtettek a pad felett, hasztalan, nem volt esélyük, az őket gúnyoló páros ellen.
Egy rövid pillanatra mintha egy mosoly árnyéka suhant volna át arcán, de a varázs megtört, és Tom ismét halottsápadtan, könyörgő tekintettel pillantott ki az ajtón.
A gondosan karbantartott asztalos szerszámok éppolyan fényesen csillogtak, mint az Ayra torkának szorított tőr. Tom lánya zokogott. Könnyei bőséggel hulltak alá szakadt ruhájára, teste rázkódott az őt szorító kéz alatt. Esdekelve tekintett apjára, de az tehetetlen volt. A Tomot sakk bantartó kés az előzőhöz hasonló volt. A penge már átvágta nyakán a bőrét, a vér kis patakban indult le a mellkasán. Öten voltak a kis helyiségben. Két ember tartotta Tomot és Ayrát, egy másik a szoba közepén állt. Szakadt ruhájuk volt és csak tőrökkel fegyverkeztek fel, a szaguk maga volt a nyomornegyed átható bűze. Egy percnyi néma tusakodás után Tom feladta a harcot az őt szorító férfival, nem volt ellenfél a nagydarab támadónak. Végre megszólalt a középen álló férfi.
- Tom... ha nem tévedek. Hadd mutatkozzam be: Inore vagyok.- Mély, magabiztos hangon szólalt meg, szinte megnyugtatóan.- Nyilván nem tudod miért is ez a felfordulás - mosolygott kedvesen -, de biztosíthatlak hogy semmi köze hozzád. Csak szeretnénk tudni valamit.
Tom gyűlölködve nézett a jókedvű rongyos férfira.
- Akkor mégis minek kell kést szorítani a torkunkhoz? - kérdezte remegő hangon.
- Ez csak egy kis bíztatás... agyafúrt fickó hírében állsz és nem szeretnék sok időt itt tölteni, ezért ki is mondom. Hol van Karman?
Tom elhűlt e név hallatán. Hát persze hogy ő kell nekik, miért is nem jöttem rá előbb??
Karman ork volt és Tom legjobb barátja. Százszor is megmentette az életét még fiatalkorában, mikor kalandozó akart lenni, nem sok sikerrel. Mikor úgy döntött, inkább a városi életet választja, Karman maradt, de nemrég feltűnt a városban és egyből Tomhoz sietett. Azt mondta, üldözik néhányan és jó lenne ha meghúzódhatna itt, egy kis időre. Azóta Tomnál bújkál. És épp hazafelé jön.
Inore nyilván észrevette Tom arcán a változást, ezért bíztatóan így szólt.
- Mondd csak el hol bújkál a büdös ork és távozunk, esküszöm. Nem esik bántódásotok.
Az Ayrát fogva tartó férfi ugatva felröhögött és a lány karját csavargatta. Tom tudta hogy Inore hazudik. Amint kimondja, megölik őket egy szó nélkül. Valamit tennie kell. Talán ha ideérne Karman...
Megpróbálta felbecsülni a mögötte álló ember testhelyzetét. Ha elég gyors, talán meglepheti őket és...
- Tom vettem új késeket, ahogy kérted és... - Karman az ajtóban állt elakadó lélegzettel. Egy pillanatra mindannyian megmerevedtek és bámulták a kis nyílást betöltő hatalmas testet, amint tétován álldogál.
Tom kapcsolt először.
- Karman! - kiáltotta és közben kifordulva a meglepett férfi szorításából hátrakönyökölt, egyenesen az orrába. A nagydarab támadó vért fröcskölve hullott hátra. Ayra sikoltott. Küzdeni próbált a kéz ellen mely a torkát próbálta elvágni, mikor az ajtó felől, ezüstös villanással egy kés vágódott a szemébe. A férfi holtan esett össze, Ayra pedig lerázta magáról a tőrt markoló kezet. Inore kétségbeesetten próbált a lány felé kapni, de egy erős kéz ragadta meg a torkát. Sípolva szaladt ki a levegő a tüdejéből, látása kezdett elhomályosulni. Erőtlenül püfölte a torkát msrkoló ork kezét eszébe sem jutott a tőre után kapni.Végül abbahagyta az ütlegelést, rongybabaként lógott a szorításban. Karman a földre dobta az eszméletlen testet majd Tomhoz fordult.
- Jól vagytok? Sajnálom Tom mondtam, hogy vadásznak rám... Azt hiszem ideje továbbállnom. - mondta leverten.
Tom a remegő Ayrát átkarolva nézett Karmanra. Lassan bólogatott, tudta, hogy ez lesz a vége.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2005-11-26 19:36 Styra

Styra képe

A történet nem rossz, bár a pályázat kiírásától annyiban eltér, hogy nem igazán kerül szembe az ork és az ember. A végkifejlett inkább a szembekerülés elkerülése :)

Két kis hibát találtam benne (bocs, de én folyton csak kukacoskodom, pedig én is egy csomó mindent elírok):
-"A Tomot sakk bantartó kés" -gondolom egyértelmű, mi a probléma :)
-"Tom néha jót mulat a fény és a szél játékán." -kiestél a történet idejéből, mindent múltidőben írsz, kivéve ezt az egy mondatot, ez kicsit zavaró.

Ami viszont nagyon tetszett, az az, ahogy az elején a szélről írtál. No az tényleg nagyon jó volt. Szerintem :)
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

szo, 2005-11-26 19:50 Mirk

Ááá... sakk bantartó.......
Leesek a székről mindjárt.... na mind1

v, 2005-11-27 21:52 Ritus

Ritus képe

Érdekes kis történet, a Styra által említett hibákra én is felhívtam volna a figyelmed, de így már nem teszem meg. ;) Még annyit fűnék hozzá, h. időnként az E/3 személyben írt mondataidban nem mindig derül ki egyértelműen, h. éppen ki is az alany. Olvasd át még egyszer, és szerintem Te is könnyen megtalálod ezeket a helyeket! :)
_________________________________
"Szólj, gondolj, tégy jót,
s minden szó, gondolat, tett
tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád!"
(Vörösmarty)

sze, 2005-11-30 14:32 Blade

Blade képe

Ez tényleg jó: "sakk bantartó" :)

"Két ember tartotta Tomot és Ayrát, egy másik a szoba közepén állt." - Az nem másik, hanem harmadik.

" - Akkor mégis minek kell kést szorítani a torkunkhoz? - kérdezte remegő hangon." - A kérdés maga kötekedő hangnemű, de a remegő hang nem erre utal...ez kicsit fura volt.

"fiatalkorában" - ezt nem külön írjuk?

"mikor kalandozó akart lenni, nem sok sikerrel. Mikor úgy döntött," - szóismétlés, mikor

"Ayra sikoltott. Küzdeni próbált a kéz ellen mely a torkát próbálta elvágni, mikor az ajtó felől, ezüstös villanással egy kés vágódott a szemébe." - kinek, Ayrának?

A köv pár mondatban még 3x szerepel a "kéz" szó.

Rengeteg a vesszőhiba. Én fel sem tettem volna, annyi van benne. Majd beszélek az illetékessel ezügyben..khm, khm. :)

Nem érzem úgy, hogy ez a mű a pályázatra készült. Nem mutattad be a barátságot két faj közt, nem szálltak szembe egymással, és nem volt megoldás sem.

Sztem tegyük át a fantasy-ba ;)...persze csak akkor, ha kijavítottad a hibákat. :!:

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

sze, 2005-11-30 15:34 Mirk

A sakk bantartónál biztos részeg voltam :D A többinél meg... a többinél is :D
Lehet ám kötekedni remegő hangon. Amikor valaki bátrabbnak akar látszni annál amilyen valójában.
Szegény Ayra úgy küzdött, de úgy, mégis kés ment a szemébe... eredetileg annak ment volna aki ellen küzdött csak biztos eléugrott( de az is lehet hogy rosszul írtam) ;-)
a végén láthatod a megjegyzésekbe oda is írtam hogy nem vagyok biztos benne. Csak nem tudtam, hogy jönne ki az, ha a pályázat közben berakok valamit aminek nagyjából azonos a témája...

p, 2005-12-02 08:37 Blade

Blade képe

Akkor tegyük át a fantasyba?

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

h, 2005-12-05 15:31 Mirk

Tegyük

cs, 2005-12-01 23:11 Max

Max képe

Jól indúl, de egy bárdcsapással végetér. Úgy értem túl hirtelen fejezted be. A végét kicsit jobban is ki lehetett volna dolgozni. A műből tényleg nem igazán derül ki az ork, és az ember kapcsolatának milyensége.
________________________________________________________________
"És mi lesz, ha nem lesz több sárkány? Akkor felkopik az állad! És engem csak úgy megölsz passzióból?"
Draco