Johnny és a vicas

Esteledett, Johnny nagyot nyújtózott az aprócska lakásban, érzékei kiélesedtek. Készülődött az esti vadászatra. Kiment a konyhába készített magának egy kávét miközben a gyomra megkordult. A vér utáni sóvárgás elemi erővel tört rá –, már nem emlékezett pontosan mikor ivott utoljára, talán egy hete?
Megvárta amíg a nap lebukik a házak mögött, és lila árnyék borul az utcára, majd leszaladt a lépcsőn. A mocskos kapualjban még komótosan elszívott egy cigarettát, majd eltaposta a csikket, és a rozoga kukák fele passzolta tornacipős lábával.
– Igen, most márt biztonságos, irány a 6. sugárút!
Hosszú szőke haját gumival szorosan összefogta hátul, és fekete mackófelsőjének kapucniját mélyen a szemébe húzta –, arca így félig takarásban volt.
– Remélem nem felejtettem el a kontaktlencsém! – nem akarta, hogy vörös szemeitől halálra ijedjenek az emberek.
Az éhség hajtotta –, gyorsan haladt nesztelenül a falakhoz lapulva, mint egy macska. Közben ide-oda forgatta a fejét, nem lát-e valamelyik mellékutcában egy magányos hajléktalant vagy egy kóbor részeget, bár mostanában finnyás lett –, legjobban fiatal lányok vérét szerette fogyasztani, ilyenkor a vériváshoz némi szexuális izgalom is társult. Bekanyarodott egy mellékutcába –, szemét és tócsák bármerre néz –, milyen lepra ez a külváros! Egy fekete kóbor eb ment át előtte: odafutott hozzá, óvatosan megszagolgatta majd továbbállt.
– Na ne! Állatvért végképp nem iszom!
A következő utcában végre szerencséje lett, egy szakállas koldus aludt a kukák mellett, nejlon zsákokkal körbe bugyolálva.
– Próbáljuk meg, azt mondják tűzoltásra moslék is jó!
Undorát leküzdve odahajolt az öreg fölé, de az hirtelen kinyitotta a szemét és felült.
– A jó Isten áldjon meg, csak pár centet adjál, napok óta nem ettem!
– Ismerős érzés! – nevetett Johnny miközben elkapta a fejét, megérezve az öreg fogatlan szájából előtörő bűzös leheletet.
– Adj annyit, amennyit tudsz –, segíts egy beteg öreg emberen! Szépen kérlek!
Ahogy jobban megnézte rájött, hogy az öregnek a fél karja hiányzik.
– Nem vagyok dögevő hiéna!
Johnny éhes volt, de mégse tudta rászánni magát, hogy ebből a szerencsétlen emberből csillapítsa éhségét. Amilyen gyenge valószínűleg túl sem élné.
– Tessék itt van egy kis apró, vegyél magadnak valamit! És használj szájvizet!
– Isten fizesse meg a jóságodat!
Na mára megvolt a jócselekedet –, gyerünk tovább –, bár ez a vámpíroknál nem tudom mennyit számít…
Órák óta sétált, igaz fáradságot nem érzett, de dühe és vérszomja egyre jobban kínozta. Épp egy parkon haladt át, amikor a telehold előbújt a felhők mögül, és megvilágította a környéket. Johnny nem hitt a szemének: Pont előtte, az egyik padon fiatal lány ült. Hosszú szőke haja zuhatagként omlott a hátára, világos színű inget, és rövid bordó szoknyát viselt, hosszú fehér lábai kísértetiesen világítottak a gyér holdfényben.
– Mit csinál itt egyedül ilyen későn? Talán vár valakit? ¬– tűnődött Johnny, miközben fejében megszólalt a sziréna, de az éhség és a düh elnyomta a józan észt.
Inni! Inni! Inni! Mintha valaki folyamatosan ezt ismételgette volna. Meglapult, majd halkan elindult a lány fele. Már szinte érezte a lány bőrének selymes illatát, szeme fehér nyakára tévedt, ahol az ütőér ritmikusan vert. Hátulról elkapta, majd maga fele fordította –, ám ekkor valami furcsa dolog történt. A lány ugyanazzal a lendülettel fordult meg, de a várt csinos arc helyett egy csupafog száj nézett vele farkasszemet. A vicas felhördült és Johnny felé harapott. Egy embernek annyi lett volna, de Johnny vámpír volt, és sokkal gyorsabban mozgott, mint az emberek. Azonnal elhajolt, majd hirtelen a vicas mögé került, miközben egyik kezével hátra csavarta a karját a másikkal pedig a nyakát kapta el egy fojtó fogással. A vicas meglepődött –, eddig úgy látszik csak emberekkel találkozott –, de mire rájöhetett volna, hogy mi történik vele már halott volt. – Johnny egy erős rántással kitörte a nyakát. Ismerte a vicasokat, párral már találkozott régebben –, ostoba gonosz lények, alakváltók, akik általában fiatal lánynak, vagy gyereknek álcázzák magukat. – Elhagyatott helyeken tűnnek fel, aztán a gyanútlan áldozatokat megölik és megeszik. Zöld ragacsos vérük ivásra sajnos nem alkalmas.
– Kár. Peches egy nap.
Pirkadt, a látóhatár már vörös fényben úszott – itt az ideje hazamenni, nem szerencsés egy parkban megvárni a napfelkeltét, ha nem akar csúnya égési sérüléseket szerezni. Futott hazáig, miközben a város lassan ébredt körülötte. Fent a lakásában lehúzta a redőnyöket, töltött magának egy kis whiskyt majd bekapcsolta a tv-t és ruhástól ráhuppant az ágyra. Az órára nézett –, mindjárt kezdődik a reggeli műsor. Nagyon éhes volt. Hirtelen eszébe jutott az a szállítmány vér, amit a múlt héten a Regionális Véradó Központból zsákmányolt. Talán van még belőle! Kisietett a konyhába és turkált kicsit a fagyasztóban –, szerencséje volt talált még két zacskóval.
– A-Rh pozitív! –, ha nincs más ez is jó lesz, jobb mint egy vicas, vagy egy büdös hajléktalan.
Visszament a szobába miközben tűhegyes fogait a műanyag vérzsákba mélyesztette. A Reggeli Show elkezdődött és Johnny pár perc múlva már teljesen belefeledkezve figyelte.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2020-08-03 21:02 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Érdekes, itt ötletszerűvé vált néha a központozásod. Ne siess, vagy nézd át jobban. Az előzőnél ugyanezt nem tapasztaltam - de az rövidebb is volt, ez tény.
Éjszakai Őrség - olvastad? (Jó, ez Roah szövege, nekem nem megy...) Az elején pont egy hasonló helyzetet vázol és old meg egészen furán egyedi módon. Bár Johnny kijelenti, hogy állatvért nem iszik, szóval ez nem feltétlenül lenne neki megoldás.
Másrészt... hmm... nekem is volt egy vámpíros írásom annó dacumál, amit arra a rendkívül eredeti és hihetetlenül poénos alaphelyzetre húztam fel, hogy azért a HIV-pozitívok vére nem biztos, hogy a legjobb élelemforrás drága vámíprjaink számára. Meg a leukémia... Szóval csak csínján, szegény Johnny, lesz ez durvább is. Vagy írj erről te is.

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2020-08-08 19:07 n13

Szia! Igen, a központozásomon még dolgoznom kell. Éjszakait még nem olvastam, de most kíváncsi lettem. :)