Remény mindhalálig

- Álom ez! - suttogta a lány, és gyengéden megérintette Melaran karját - Ne félj semmitől! A fiú szólni akart, de a lány a szájára tette kezét.
- Css… ne most, inkább álmodj velem! Gyere, megmutatom a kedvenc rejtekhelyemet!
Kézen fogta és megindult vele az ajtó felé. Melerant jéghideg érzés töltötte el, de mégis minden olyan nyugodtnak és biztonságosnak tűnt.
- Melaran! A fiú megfordult és egy fehérbe öltözött férfit pillantott meg a szoba másik sarkában.
- Ha vele mész - szólt - az álom valósággá válik, de olyan valósággá, ahonnan többé nem térhetsz vissza ide. Gondold meg!
Melaran kérdőn fordult a lányhoz, de ő mosolyogva tekintett vissza rá!
- Minden álom megszűnik egyszer – mondta - mint ahogyan ez is. Ne hagyd, hogy félelmet ültessen szívedbe! Ne is törődj vele, gyere nyugodtan! - és gyengéden húzta ki a szobából.
- Várj még! – szólt ismét a fehérruhás alak. – Ha velem maradsz, ez hamarosan véget ér és felébredhetsz. Emlékezz szeretteidre!
A fiú gondolataiban homályos képek jelentek meg. Emlékek talán, de túl távoliak ahhoz, hogy tisztán láthassa őket. Egy csata képei. Szerteszét halottak, sebesültek hevernek. Önmagát nem látta, de érezte, hogy ott fekszik valahol ő is… és egy lány. Egy lány botladozott a testek között.
Egy gyöngéd, de hideg kéz simított végig az arcán és a kép azonnal szertefoszlott.
- Ezek csak elméd szüleményei, nem többek – szólt a lány mosolyogva. – Na gyere, apám már vár reánk, – s nevetve vonta maga után a fiút ki a szobából a folyosóra. Melaran kérdezni akart, de egy hang sem jött ki a torkán.
A folyosó falán végig tömött sorokban képek függtek, s a túloldalon ugyan az a fehérbe öltözött ember állt, mint aki a szobában és a képekre mutatott.
- Nézd! Képek, emlékek az életedből. Lemondanál róluk? Miért cserébe?
Melaran feltekintett a falra. Ismeretlen embereket látott ismeretlen tájakon. Szinte mindegyiken ott látta magát is, de mintha bele sem illett volna a képek környezetébe. Az egyiken ismét megpillantotta azt a lányt, aki egyszer már feltűnt gondolataiban. Most sem ismerte fel, de a szívét furcsa érzés kerítette hatalmába. A hideget egy pillanatra felváltotta a melegség, de mennie kellett, mert a kar nem engedte el, s húzta-húzta kifelé.
Kiértek az utcára, amely csendesnek és elhagyatottnak tűnt. Hideg volt, de Melaran mégsem fázott. A lány kezéből áradó hideg lassan már az egész testét eltöltötte. Lényévé vált és nem tudott tőle szabadulni. Sietve mentek végig az utcákon a néma házak között. A lány néha rámosolygott Melaranra, s ez a tekintett, ez a mosoly minden kérdést eloszlatott benne. Olyan biztonságban érezte magát, mint még soha.
Hirtelen, oldalt ismét megpillantotta a fehérruhás alakot, de az nem őket nézte, hanem visszafelé tekintett, mintha búcsúzna valamitől. Kíváncsiságtól fűtve a fiú is hátranézett, s kissé távolabb az úton megpillantotta a lányt a képről. Melaran váratlanul torpant meg és kicsúszott a fagyos kéz szorításából. Azonnal emlékek ezrei tódultak az agyába. Felismerte a képek ismeretlen alakjaiban szüleit, testvéreit, ismerőseit és felismerte a távolban álló szerelmét is.
- Melethril – suttogta, de hátulról ismét fagyos hideg érintette meg.
- Add a kezed! – csendült mögüle a lány hangja kissé ingerülten. A fiú félreugrott a felé kapó kéz elől.
- Ne… hagyj! – kiáltotta. Most vette csak észre, hogy a lány talpig feketében van. Félelemmel tekintett rá, s a hidegtől vacogni is kezdett.
- Gyere, menjünk – szólt a lány most már újfent mosolyogva – Add a kezed!
- Nem - kiáltott Melaran – Nem! Távozz tőlem! – és megfordulva futni kezdett visszafelé. Háta mögött vérfagyasztó sikoltás hangzott fel. A halál kiáltása. A fiú félelmétől hajtva rohant visszafelé. Úgy látta, mintha a házakból árnyak bújtak volna elő, s mind őt üldöznék. Sem szerelmét, sem a fehérruhás alakot nem látta már, s ez még nagyobb félelmet keltett benne. Nem tudta miért, de a felé a ház felé futott, ahonnan elindult. Valami ismeretlen erő vezette arra. Nem hitte, hogy elérhet odáig, mert az árnyak már a sarkában voltak, de valahogy mégis csak beesett az ajtón és futott végég a folyosón. Hirtelen azonban valami megragadta a lábát, majd a vállát is. A sötét árnyak végül utolérték és húzták visszafelé. Kétségbeesetten ragadta meg az ajtó kilincsét és egy utolsó erőfeszítéssel nagy nehezen berántotta magát a szobába. A sarokban megpillantotta a fehérruhás férfit és ijedten bújt oda hozzá. Arcát fehér köpenyébe temetve sírt és könyörgött hozzá.
- Ments meg Uram! Segíts!
- Ne félj Melaran! – válaszolta – Inkább ébredj fel! Ébredj!
- Ébredj, ébredj! – szólt egy lágy női hang valahonnan a távolból. A fiú kinyitotta a szemeit és egy ágyban találta magát. Szerelme magasodott föléje.
- Melaran, Istennek hála, már azt hittük meghaltál! – borult a lány zokogva a mellére.
- Én is, - suttogta a fiú – én is.

3.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.7 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2007-11-14 17:59 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Le kell szögeznem, hogy nem a cím miatt húztuk ennyit a mű kikerülését - de próbának nem rossz... vajon kibírod, hogy ne tegyük fel? Remény mindhalálig, hogy felkerül... :P Bocsáss meg, tényleg nem direkt csináltuk. :)
Pár percem van csak, lássuk, mire elég. Van benne pár vesszőhiba, főleg az elejéről: "Kézen fogta és megindult vele az ajtó felé." - Például. Mást nem jelzek, még egy volt, viszont nem írtam ki előszörre, most meg nincs időm, hogy megkeressem. Aztán egy pont lehagyása: "suttogta a lány, és gyengéden megérintette Melaran karját" - A végére kéne az a bizonyos. ;) És még az utolsó mondat: "Én is, - suttogta a fiú – én is." - Ebben nem vagyok biztos, de valaki azt mondta nekem egyszer, hogy ilyenkor, meg zárójeleknél a vessző a zárójel/gondolatjel/idézőjel/stb. után kell.
Ezek csak elütések. Legrosszabb esetben figyelmetlenségek. Nem hibák, de ha már véleményezek, akkor leírom, ne emiatt érjen támadás.
A történetről: az eleje a teljes káosz időszaka, majd a végére tisztává válik a kép. Nem szeretnék hazudni, mikor először olvastam bele, pont a zavaros "ki?mi?hol?merre?hányméter?" érzés miatt hagytam abba. Aztán most úgy döntöttem, várakozó álláspontra helyezkedek, ha képes vagy tisztázni a helyzetet, akkor jó, ha nem, akkor még mindig itt a lehetőség, hogy elmondd. Szerencsére az előbbi teljesült, az írás végére már nem néztem csodálkozó szemekkel, hogy miről van szó. De az elején még igen... (áh, folytatom, ha hazaérek, most azonnal mennem kell, színház, bocsánat...)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

cs, 2007-11-15 18:29 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"De az elején még igen..." Aztán a fehérbe öltözött férfinél már tisztult a kép. Ode kéne még gy kötőjel is, válaszd el a dilaógust a narrációtól. ;) Noha a jéghideg érzés kifejezés már kecsegtet egy egyszerű magyarázattal (mint kiderül, azzal, amiről valóban szó vabn, vagyis a halál-allegóriával), de azt itt még elvetettem. Ugyan, nem fogod elcsépelni! Nem is tetted, ügyesen oldottad meg a helyzetet (kit érdekel, hogy erről már Szerb Antal is értekezett az Utas és holdvilágban, és ott is klisének nevezi?).
"Ha vele mész - szólt - az álom valósággá válik" - Ide kell egy vessző (Kiírom a hibákat is, ha már itt vagyok). Szép megfogalmazás volt, előre vetíti a végét. De a biztonság kedvéért még csodélkoztam rajta egy keveset, hgy miről lehet szó - egy valódi álom, vagy menjek át szimbolikus síkra? Aztán a következő sorban rájöttem, hogy az álom egyben szimbolikus is, tehát azt az utat választottam.
Utána jöttek a csata képei - hirtelen - és nagyon jó érzékkel - váltottál az anyagi világba, az érzékelés szintjére. Ez kicsit megzavart, de az újabb képes jelenet, ahogy "lepereg előtte az élete" már visszabillentett az eredti meggyőződésembe. Ezek után már nem inogtam meg. Más érdemi dolgot a történettel kapcsolatban nem tudnék elmondani - ügyes. Jó a fogalmazás, egyszerűek, tiszták a képek, régi, de jól feldolgozott alapötlet.
Elnézést a széteső fogalmazásért, de van még pár hiba, amit nem jeleztem. Vesszők. Csak. :) Még egyetlen dolog, ami egy picit zavart: "Hideg volt, de Melaran mégsem fázott. A lány kezéből áradó hideg lassan már az egész testét eltöltötte." - Értem, értem, helyén való itt, hogy hideg árad a "lány" kezéből, és kint is hideg van, de ha belül és kívül is fogvacogtató mínuszok röpködnek, nem kellene mégis fáznia? Ez a két mondat - az én olvasatomban - ugyanis azt mondja, hogy bár odakint hideg volt, Melaran mégsem fázott, mert a lány kezéből áradó hideg teljesen eltöltötte (mint a "jóleső melegség"). Ez pedig így nem egészen értelmes, elvégre ha hideg van odakint, az ember normális esetben fázik, ehhez még jön egy jégcsókos királynő, aki megfagyasztja az ereiben a vért, vagyis a főhősnek duplán kéne dideregnie. Át kéne írnod (ne, ne írd át! csak mondj egy alternatív megoldást, vagy magyarázd meg, hogy én tévedtem) ezt a két mondatot úgy, hogy az jöjjön ki belőle, hogy habár odakint hideg volt, de Melaran ezt mégse érzékelte, mert a lány kezéből áradó hideg teljesen eltöltötte. Vagyis nem azt írod, hogy nem fázott, hanem azt, hogy nem érzete a hideget, mert megfagyott, érzéketlenné vált rá, kijegecesedtek a hőérzékelő receptorai, stb. Mit szólsz az ötletemhez? Vagy maradjak meg magamnak? (Huh, tudom, hogy az illető most regisztrált, de ne sértődjön meg, nem bántásnak szántam, csak úgy jött. Nyugi, nem Rólad van szó, máshoz beszéltem.)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2007-11-14 18:56 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Nekem csak egy bajom volt vele: már az elején tudni lehetett, hogy mi lesz a vége. Na jó, választhatta volna a másik alternatívát is, de az sem lett volna nagy különbség. Az nagyon jó volt, hogy a női alak volt a halál és az elsőre talán ellenszenves (mert a nőhöz képest színtelen) alak a megmentő, de amikor a valódi kedves képe megjelent, már egyértelmű volt a befejezés.
Talán jobb lett volna, ha a csábító hölgy képében tetszelgő halál fonalát vitted volna tovább. Érdekes lett volna, ha a végén a hős, miután szerelembe esik, pofára esik, amikor meglátja, hogy a nő maga a zord kaszás. Az lett volna csak a kiábrándulás!
De igazából ehhez nem sok közöm van. A te stílusod ez, az enyém az. Én jobb szeretem a pesszimista, depresszív befejezést, de na hegyd magad általam befolyásolni!

__________________________

Süti! Süti! Süti!

cs, 2007-11-15 20:49 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Na jó, átgondoltam a dolgot, és talán neked van igazad. Jobb ez így. Én egy kiábrándult barom vagyok, nem kell, hogy más is az legyen! Szóval éljen a Happy End! Elvégre egyszer nekem is voltak álmaim. Csak tudod, én a főhős helyében gondolkodás nélkül követtem volna a nőt.

_______________________

Süti! Süti! Süti!

h, 2008-10-13 19:00 Gheldene

Szinte teljes mértékben egyet értek, én biztos hogy a nővel mentem volna, illetve így írtam volna, de ettől függetelenül nekem nagyon tetszik, főleg az egészet átfogó megfogalmazás!

sze, 2007-11-14 18:57 Viola

Viola képe

Kiegyensúlyozott a szóhasználatod. A történet még nem túl merész, inkább csak tapogatózó. Szép kezdés!
(Tetszettek a nevek.;))
-------
„A ráncok csupán azt jelzik, hol a mosoly helye.”

sze, 2007-11-14 20:55 Nimdraug

Nimdraug képe

Nos...először is köszönöm a véleményeket. Örülök, hogy elfogadhatóra sikerült.
Idővel remélhetőleg majd a vesszők és pontok is a helyükre kerülnek.
A tartalmát illetően: Én őszintén szólva pont azt akartam elérni, hogy az elején az olvasónak fogalma se legyen arról, hogy ez mi is valójában. És még azt sem akartam, hogy túl hamar kiderüljön.
Bevallom eredetileg én is úgy terveztem, hogy Melaran elmegy a halállal, de aztán valamiért mégis a másik utat választottam. (De talán így jobb is :))
Tehát még egyszer hálás köszönet a meglátásokért. És ha lesz időm, akkor kijavítom és begépelem egy másik novellámat is ami talán még ennél is "zűrösebb" :D.
Jah…és természetesen várom azt a bizonyos folytatást Bloody.
________________________

"Gondolkodj mielőtt beszélsz, mérlegelj mielőtt cselekszel"

cs, 2007-11-15 17:29 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Most értem haza... áh, csak viccelek, este 11-kor, és akkor már fáradt voltam. Az egyetemről értem most haza, ahová reggel 7-kor indultam. :) Természetesen befejezem azt, amit mondani akartam, de 1: elfelejtettem, 2: a saját hülyeségemből elcsúsztam a zh-n, emiatt nem lesz megajánlott jegyem, vagyis vizsgáznom kell, és ettől hisztis, morcos, ideges, kiábrándult és szomrú vagyok. Ilyenkor írnom kell egy csúnya kritikát, és helyrebillen a lelki egyensúlyom. Készülj: véres lesz a folytatás!
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

cs, 2007-11-15 23:19 Nimdraug

Nimdraug képe

"Készülj: véres lesz a folytatás" :)...annyira nem is volt vészes. Én, így utólag jóval több hibát találtam még benne, amit persze megtartok magamnak, hátha észre sem vettétek( bár valószínűbb, hogy csak nem akarjátok már az első novella után elvenni az "életkedvemet"...na jó ez azért túlzás...
Szóval: "Hideg volt, de Melaran mégsem fázott. A lány kezéből áradó hideg lassan már az egész testét eltöltötte. Lényévé vált és nem tudott tőle szabadulni." Ezt a kijelentést eredetileg a novella elején lévő mondatból következett volna:"Melerant jéghideg érzés töltötte el, de mégis minden olyan nyugodtnak és biztonságosnak tűnt." De persze nem következik, tehát egyértelműen hiba.
Magyarázata az lett volna, hogy a lány hidege(csúnyán mondva) ugye már lényévé vált,tehát már nem csak egy kellemetlen, borzongató fagyos érzést kelltett a fiúban, hanem ő maga kezdett kihülni.Tehát ehhez képes a kinti hideg már nem volt számára változás.(De ha fázott volna sem hederített volna rá, mert annyira elbűvölte a lány.) Hát nem tudom válaszoltam-e a kérdésedre? :roll: Nem ugye? De így tizenegy után most nem igazán tudok jobbat.Be kell érned vele:D
De azt azért elmondom, hogy most éppen olyan korszakban vagyok, hogy ha írok valamit(bármit) az egy(max kettő) hónap múlva tuti, hogy már nem fog tetszeni. Szegény verseim is mind így jártak, kivéve pár jobbat. Ja igen,mert hogy eddig verseket írtam (nagy buzgalommal), tehát a novella nekem minden szempontból új műfaj. Na jó...elég a hablatyból...nagyon köszönöm mindenkinek a hasznos kritikálat.
__________________________________________________

"Gondolkodj mielőtt beszélsz, mérlegelj mielőtt cselekszel"

p, 2007-11-16 10:49 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Megválaszoltad azt, amit értettem. Én a szóhasználatot kifogásoltam, nem a tényt. Vagyis elmondtuk kétszer ugyanazt, más szavakkal. :) A problémám csak annyi volt, hogy nem "fázott", hanem "érezte a hideget" (vagy mit írtam, nem emlékszem), mivel fázni csak akkor szabadott volna neki, ha addig melegebb lett volna, de már addig is, fokozatosan, hűvösödött (kívül-belül :D ).
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2010-03-26 08:32 Obb_régi

Központozás végig hibás.

Felesleges igekötők használata.

Szórendi bibik.

Vessző gubik (rengeteg).

Képi problémák.

Felesleges kötőszavak.

Elütés.

Szóismétlés közeli dolgok.

Gondoltam megnézem, hamár beszóltál :) de nem is azért olvastam el, hanem mert egy városból valóak vagyunk, valszeg nem egy generáció, mert akkor névről beazonosítottalak volna :) Ha van rá igényed kiszedhetek példákat is rájuk. Elég régi, megnéznék újabbat is tőled :)