Inasok

 Kreg a tűzbe bámult, bal keze szinte magától kezelte a fújtatót. Lassan mozgott, fel-le, fel-le. Már csak ezerkétszáznegyvenöt maradt hátra. Van, aki birkákat számol elalvás előtt, pedig a szög sokkal hatékonyabb. Becsukta a szemét, izzó széndarabokat és félkész szögeket látott, kinyitotta, és akkor is. Igaz, a csukott szemes szög nem szikrázott, mint egy csillagszóró…

– Ó a francba! – eszmélt fel a fiú, és elhajította az elégett vasdarabot, ami a hátralévő szögek számát ezerkétszáznegyvennégyre csökkenthette volna. Újabb vasat tolt a tűzbe. Már csaknem sikerült megint elbóbiskolnia, mikor a műhely ajtaja kivágódott.

– MI A FÉSZKES FENE FOLYIK ITT?! ANYASZOMORÍTÓ BANDA, MAJD ÉN MEGMUTATOM, HOL LAKIK AZ ÚRISTEN!

Kregben megállt az ütő mestere káromkodása hallatán. Összezavarodott. Azt mondta, négy napra megy el! A fáradtság és a monoton munka festette szögek eltűntek, aztán az a vasdarab is, amit a kezében tartott, és most a lábára ejtett. Az ajtó mögül kócos hajú, vigyorgó fej bukkant elő.

– Húzz a francba, Skazz! – mordult rá mérgesen Kreg. Fogott egy piszkavasat, lehajolt, és megpróbálta kihalászni az elgurult vasat a satupad alól. Mire felnézett, már négyen ácsorogtak vigyorogva a műhely közepén. Más esetben Kreg örült volna a haverjainak, most viszont a pokolba kívánta őket. Fogadott Skazzal, hogy kibírja három napon át a tűz mellett dolgozva, alvás nélkül. A bor beszélt belőle, így két legyet ütnek egy csapásra, mert az is kiderül, hogy tényleg a borban-e az igazság. Kreg elhatározta, hogy nem adja fel. Soha nem veszített el egyetlen egy fogadást sem, leginkább azért, mert általában józanul fogadott. Hát, valamikor el kell kezdeni – gondolta. A mestere négy napra elutazott a családjával, a műhelykulcsot pedig inasára, Kregre bízta, annyi munkával együtt, amennyit biztosan nem lehet négy nap alatt megcsinálni. Ennél jobb alkalom nem lesz soha.

– Azért gyűltünk ma össze, – kezdte Skazz, és megköszörülte a torkát – szóval azért gyűltünk ma itt össze, hogy ünnepélyesen átvegyük tőled a szögek elkészítésének nemes feladatát. Ja, és ha már úgyis ott kotorászol, kiszedhetnéd azt is, amit tavaly én hagytam el.

– Húzzatok a francba!

– Ne, várj! Hadd mutassam be hű társaimat! Ez itt Falk, az anyaggyűjtőnk! – mutatott Falkra, aki erre kényszedetten elvigyorodott.

– Húzzatok a francba! – ismételte meg Kreg, miután sikerült visszaszereznie az elgurult vasdarabot. Skazz zavartalanul folytatta.

– Mögötte áll bátor kalapácsosunk, Samu, kinél hatalmasabb és erősebb embert még nem hordott a hátán e föld!

A megnevezett bátor kalapácsos, aki vasággyal együtt sem lehetett több ötven kilónál, erre elpirult, és lesütötte a szemét. Valamit hebegett, de egy szavát sem lehetett érteni.

– De ne feledkezzünk meg Agdáról sem, hű pálinkásunkról, aki a tüzelőről gondoskodik!

– Nem feledkezem – gúnyolódott Kreg. – Miatta kell güriznem, amikor aludhatnék is.

Skazz, mintha meg sem hallotta volna, ünnepélyesen folytatta:

– Fiúk, bemutatom küldetésünk kulcsfiguráját, Kreget, a kardkovácsot!

Kregnél kezdett betelni a pohár, pedig Agda most nem volt abban a pozícióban, hogy bármit is tölthessen bele.

– Na, ki vele, mit akartok?

– Szent feladatunk, hogy elkészítsük…

– Ööö… Skazz!

– Igen, bátor kalapácsosom?

– Elmondhatom neki én? Belőled már úgyis egy életre elege lehet.

Kreg időközben már az üllő szarvánál állt, és dühét egy izzó vasdarabon vezette le. Levágta a kihegyezett munkadarabot, és visszalökte a tűzbe.

– Szóval, arról van szó, hogy a kovács még három napig nem jön vissza, ezért úgy gondoltuk, esetleg… szóval…

– Bökd már ki – türelmetlenkedett Kreg, és előkészítette a fejezőt a félkész szöghöz.

– Kardot akarunk készíteni.

A kard szó mintha még mindig ott visszhangzott volna a műhelyben. Átsuhant a satu pofái között, visszapattant az ablakról, majd az üllőn gellert kapva képen vágta Kreget. Nem egy mezei kardról volt szó, hanem A Kard-ról. A Nagy Álomról, azóta, hogy Agda a boroshordók feliratai mellett a hős Ateniusz utazásait is olvasni kezdte. Hányszor ábrándoztak arról, hogy kardot kovácsolnak, és útnak indulnak, mint Ateniusz a második fejezetben? Az útnak indulásból már kiábrándultak, de a kardkészítés az már más tészta. Persze képtelenség, Zöldorongon soha, egyetlen kovács sem készített baltánál vagy lándzsánál komolyabb fegyvert, és ez így is lesz, amíg világ a világ, de az álom ettől még álom maradt.

– Nincs rá anyagunk, és nem is tudunk szerezni – szögezte le Kreg.

– És itt jön a képbe Falk, a hű anyaggyűjtőnk – nyerte vissza a hangját Skazz, és előrelökte a hátrasettenkedő Falkot.

– Emlékszel arra a hintóra, ami bezuhant a Kormos-szakadékba, és ripityára tört? – kérdezte Falk.

– Hogyne. Csak pár darabját találták meg, mert a többit magával sodorta a Sebes-patak…

– Magával sodorta a mi hű anyaggyűjtőnk! – helyesbített Skazz. – Másfél éve várjuk ezt a pillanatot, kölyök! Van egy szekértengelyünk, amit askaloni acélból készítettek!

– Ne nevezz kölyöknek! – mérgelődött Kreg, izgatottságát palástolva. A lefejezetlen szeg csendben, szikrázva égett halotti máglyáján.

– Ha nem haladok a munkával, a Mester saját kezűleg fojt majd meg.

– Majd én kezelésbe veszem azokat a szegeket – mondta gyorsan Skazz. – Te csak koncentrálj a kardra!

– Nincs elég szén. A Mester eltörgeli a kezeimet, ha több fogy el a kelleténél.

– És itt jön a képbe hű pálinkásunk!

– Négy zsák elég lesz? – kérdezte Agda. Józannak tűnt, de nála soha nem lehetett tudni. – A faszénégető azt mondta, van még bőven, ha akad, ami csurran-cseppen.

– Soha nem készítettem kardot! – ellenkezett Kreg. – Talán ha lenne egy minta, akkor más lenne, de így? Egy igazi kardot hosszú évszázadok próbái alakítottak. A miénk selejt lesz.

Skazz most sem fogyott ki a válaszokból:

– Ami azt illeti, Agda nem csak szenet kölcsönzött pálinkáért. Ne aggódj, lesz minta.

– Kaptál egy kardot? – fordult Kreg gyanakodva Agda felé. – Pontosan mennyi időre kaptad kölcsön?

– Hát, gondolom keresni fogja, ha kijózanodik – vélte Agda. Hirtelen felderült az arca, és hozzátette: De arra még várni kell egy darabig!

– Miért nem te csinálod? – kérdezte Kreg Skazzt.

– Mert imádok szögeket kovácsolni – ironizált Skazz. – Mert neked kell három napon át egyfolytában dolgoznod, féleszű, azért!

Kreg elengedte a fújtató karját, csak most döbbent rá, hogy végig pumpálta a levegőt. A tűzhely felé pillantott: a szén mindjárt elég, a szög meg már távozott a kéményen át. Elvigyorodott. Hirtelen rátört a kalandvágy, próbálta szavakba önteni, amit érzett, de semmi értelmes nem jutott az eszébe.

– Ám legyen! – rukkolt elő végül egy klasszikus Ateniusz szólással.

– Ám legyen! – visszhangozták a többiek, és azzal munkához láttak.

Agda és Samu behordta a négy zsák szenet, Skazz kilépett a mintának szánt kardért, amiről időközben kiderült, hogy szablya. Kreg elgondolkodva forgatta a kezei között. Látott már ilyet, a tanirói kereskedők testőreinél, de soha nem vizsgálhatta meg közelről. A pengéje aránylag rövid, enyhén ívelt, a végén a fokélnél kicsit kiszélesedik. A markolathoz közel erősre hagyták az anyagot, hogy ne törjön el, és jó legyen a súlyozása, a hegye felé elvékonyították, a tövétől a fokéles részig vércsatornát ütöttek bele. A bőrözött markolat farészébe egymástól szabályos távolságra kis vájatokat reszeltek, ezekben sodrott drótszálak futottak. A tüskét rászegecselték a gerinclemezre, ezért Kreg nem tudta szétszedni, de nagyjából így is fel tudta becsülni, minek milyennek kell lennie. A markolatkosárra még lett volna ötlete, de a gerinclemez elkészítésével kapcsolatban teljesen tanácstalan volt. Végül úgy döntött, egyelőre elég, ha a pengét lekovácsolják, megköszörülik és beedzik, a többi ráér később.

Agda és Samu felsorakoztak az üllő mellett két nagykalapáccsal, Skazz széthúzta a tűzpartokat, hogy nagyobb legyen a tűz, megpakolta faszénnel, bekészítette a tengelyrudat, és nekiállt fújtatni.

– Mi lesz a szögekkel? – kérdezte Kreg.

– Nyugodj már le! – intette le Skazz. – Már kétnapnyit leütöttél. Mindjárt folytatom, csak megnézem, hogy boldogultok.

Ami azt illeti, pocsékul boldogultak. Kreg közben rájött, miért hárult rá a feladat: Skazz ügyesen dolgozott, de csak egyedül. Három évet inaskodott, de soha nem volt lehetősége ráverőkkel dolgozni. Bár a „ráverő” talán egy kicsit erős kifejezés Agda és Samu esetében. Samu saját ritmusra dolgozott, fittyet hányva arra az ütemre, amit Kreg, a vezető kovács adott. Ha egyszer sikerült lendületbe hoznia a kalapácsot, már nem lehetett megállítani. Agda túl mereven szorongatta a nyelet, jókor ütött, de rossz helyre, rossz szögben. Kreg szerint egy kis célzóvíz megoldhatta volna a problémát, de ha eltúlozzák a mértéket, akkor szegény Agda nem tudja majd eldönteni, melyik vasat üsse.

Kreg még mindig csak az üllőn próbálta jelezni az ütemet, két ráverője össze-vissza kalapált. Skazz a fejét vakarta.

– Nem lesz ez így jó fiúk – mondta, mikor Kreg visszadugta a tűzbe a vasat. – Agda, lazíts egy kicsit, Samu, nem baj, ha nem ütsz olyan nagyot. Figyeljetek Kregre! Minden kiskalapács után jön egy nagy. Ha így folytatjuk, elkopik Kreg kalapácsa az üllőn, mielőtt egyet üthetne a vasra.

Eleinte Kreg biztos volt benne, hogy egyedül is gyorsabban haladna, de aztán kezdtek belejönni. Egy idő után Kreg is nyugodtan be tudott lépni, kiskalapácsával mutatta, hova, mekkorát üssenek. Lassan egységesedett a ritmus, a kalapácsok csengése zenévé állt össze. Egyre lazábban dolgoztak, Agda már nem görcsölt, Samu vigyorogva ütötte a vasat. Kreg is belelendült, időnként cifrázott, az üllő különböző pontjait ütötte, hol a kalapács fejével, hol a nyelével.

– Elég a szórakozásból fiúk! – szólt közbe Skazz. – A vasat is üssétek, szép hangja van annak is!

Ügyesen haladtak, de a kezdeti lelkesedés idővel elmúlt, Kreg pedig egyre fáradtabb lett. Jól bírta az éjszakázást, hat ébren töltött nap volt a rekordja, de egészen más alvás nélkül elvegetálni, mint megállás nélkül dolgozni a tűz mellett. A kalapácsát visszatette a helyére, hozott magának egy széket, és csak az anyagot forgatta az üllőn, hogy Agdáék tudják nyújtani. Samut maga mellé rendelte, hogy fújtasson Skazz helyett, és ébressze fel, ha már meleg a vas.

Skazz ígéretéhez híven a szögekkel dolgozott, déltájt elugrott, hogy rendbe tegye az állatokat a kovács tanyáján, és ebédet hozzon. Délutánra Agda elígérkezett az öregéhez, először Skazz állt be a helyére, aztán megérkezett friss utánpótlásként Agda öccse, és felváltotta. A szén rohamosan fogyott, a harci kedvvel együtt, a szekértengely nyúlt, a szögkupac egyre nagyobbra duzzadt. Mire Agda visszatért a vacsorával, odakint már kezdett sötétedni. Ettek pár falatot, közben Skazz megetette az állatokat, és bezárta a tyúkokat.

– Engem vár az ágyam – kacsintott Skazz Kregre, és hatalmasat ásított. – Holnap innen folytatjuk, rendben?

– Én itt leszek – mondta fogcsikorgatva Kreg. Alig állt a lábán, szédült, a tenyere sajgott, de akaratereje még nem hagyta cserben. Másfél napja dolgozott, a felén már túl volt, de a neheze még csak ezután jön.

– Én is maradok – jelentette ki Samu. Kreg nem mert volna fogadni rá, hogy még egyszer fel bírja emelni a kalapácsot.

– Én elküldöm az öcsémet – csatlakozott Agda.

Reggelre végeztek a nyújtással, bevállazták, és leütötték a markolattüskét, már csak a penge leélezése és a vércsatorna hiányzott, aztán jöhet a köszörülés. Skazz hajnalhasadás előtt visszatért, és magára vállalta az élezést, mondván, hogy az úgyis egyemberes munka. Samu felfeküdt a satupadra, és azonnal elnyomta az állom, Agda öccse hazament, Kreg a fáradtsággal küzdve járkált fel és alá. Nem mert leülni, attól félt, rögtön elaludna, és elveszítené a fogadást. Nézte egy darabig, hogyan boldogul Skazz, aztán kilépett, hogy kiszellőztesse a fejét, és ellássa az állatokat.

Délre végeztek a kovácsolással. Ebédre Agda marhapörköltet, friss, ropogós kenyeret, és valami ínycsiklandó, krémes süteményt hozott. Mindnyájan kimerültek, mégis, volt bennük valami fiatalos erő. Tekintetük azt sugallta, a test talán kimerülhet, de a lélek soha.

Skazz kilágyította a pengét, aztán belefogtak a köszörülésbe. Kreg hajtotta a követ, Skazz köszörült. Időnként cseréltek, Kreg pedig hamar rájött, hogy nem a szögkészítés a legmonotonabb munka a világon. Agda és Samu közben a tűznél bohóckodtak, minden áron folytatni akarták a szögkovácsolást, amíg Kregék a karddal dolgoznak. Aznap éjjel egyikük sem ment haza. Közelebb jártak a győzelemhez, mint amiben valaha is reménykedni mertek. A fáradt arcokon mosoly ült, mindenki összeszedte maradék erejét, ha másért nem is, hát legalább azért, hogy ezzel buzdítsák a többieket. Közben Kreg és Skazz kitartóan dolgozott. Nem sikerült minden revefoltot kiszedni, de végül úgy döntöttek, jó lesz úgy, ahogy van, csak sikerüljön még reggeli előtt beedzeni, mert délre visszaér a kovács, és addigra el kell tüntetni a nyomokat. Még belegondolni is szörnyű, mit tenne, ha rajtakapná őket.

Mindnyájan tudták, hogy az edzés lesz a munka legkritikusabb része. Ha valamit elrontanak, a kard eltörik, és minden eddigi munkájuk kárba vész. Kreg pontosan három napja semmit nem aludt, de a holtponton már átbukott, úgy érezte, kész a feladatra. Hosszasan vitáztak a hőkezelés mikéntjéről. Skazz csak az éleket edzette volna, hogy a vastagabb részekről vissza tudjon melegedni a penge, Kreg viszont ragaszkodott ahhoz, hogy anyagában hőkezeljék, hűtsék le teljesen, és majd a tűz felett eresszék meg. Skazz végül feladta, így a feladat Kregre maradt. Két lapos fogóval tartotta az acélt, lassú tűzön, óvatosan melegítette, míg enyhe vörös nem lett. A többiek feszülten figyelték minden mozdulatát. Kreg elfordult a tűztől, és a vizes vályú felé lépett.

– MI A FÉSZKES FENE FOLYIK ITT?! ANYASZOMORÍTÓ BANDA, MAJD ÉN MEGMUTATOM, HOL LAKIK AZ ÚRISTEN!

– Ne most, Skazz – dühöngött Kreg oda se nézve, de aztán elhallgatott. Túl nagy volt a csend, szinte érezni lehetett a feszültséget. Lassan hátrafordult, és szembetalálta magát a mesterével.

A penge és az inas arca elszürkült, ellenben a kovácsé egyre vörösebb lett. Tekintete a szablyáról a szögkupacra, majd a szekértengely megmaradt részére ugrott.

– SAJÁTKEZŰLEG FOJTALAK MEG MINDAHÁNYÓTOKAT!

Kreg dermedten állt. Ha ezután a vízbefojtás jön, akkor még van remény, ha a kezek törgelése, akkor mindennek vége.

– ELTÖRGELEM A KEZETEKET, HA EZT MÉG EGYSZER MEGLÁTOM!

Akkor ennyi – törődött bele Kreg. Az egyetlen kiút, ha megnyílik alatta a föld, és elnyeli mestere izzó tekintete elől.

– Az askaloni acélt nem lehet vízben edzeni – folytatta kissé higgadtabban a kovács. – Skazz fiam, ugorj ki Agdával az olajért, de el ne tévesszétek a hordót! Hadd edze be Kreg azt a szablyát.

Kreg nem hitt a fülének. Teljesen lebénult a sokktól és a kimerültségtől, de végül csak leesett neki a tantusz. Bambán mesterére vigyorgott, aztán ájultan zuhant a padlóra. Később csak azt bánta, hogy mire felébresztették, Skazz már rég beedzette a pengét. Azóta tartja a mondás Zöldorongon, hogy jól hőkezelni csak alvó inas mellett lehet.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2013-01-06 16:39 craz

craz képe

Mert neked kell három napon át egyfolytában dolgoznod, félszű, azért! / féleszű (?)
és azonnal elnyomta az állom, / álom
mégis, volt bennük valami fiatalos erő./ nkv

Hangulatos, jó kis írás. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

szo, 2013-01-12 07:53 Nimretil

Nimretil képe

Köszönöm, mindjárt javítom.

v, 2013-01-06 17:26 Para Celsus

Para Celsus képe
5

Fasza. Komolyan, finnyás pöcs vagyok, nem szórom az ötösöket, de ez jól sikerült - és ahogy craz is említette - hangulatos írás, érezni, hogy nem a szokásos "adjunk hülye nevet mindenkinek, attól fantasy", hanem valóban értesz is a fémmesterségekhez.
Itt-ott kisebb hibák, de kicsire nem adunk, engem az összkép érdekel.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2013-01-12 07:54 Nimretil

Nimretil képe

Kösz!

v, 2013-01-06 21:49 Kentaur

Kentaur képe

Valóban nagyon hangulatos, és biztos jól utána néztél a dolgoknak. Még egy kis karakterábrázolás nekem még hiányzik, akár a szakszerűség kárára is, na de nem lehet mindent egyszerre egy viszonylag rövid műben.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

szo, 2013-01-12 07:56 Nimretil

Nimretil képe

Őszintén szólva ahol tudtam, igyekeztem megvágni a történetet, az első két oldal után így is attól féltem, hogy túl hosszú lesz. Persze gondolom egy-két apróságot így is be lehetett volna csempészni. Köszönöm az olvasást és a véleményt!

h, 2013-01-07 11:26 Obb

5

Na ez már benned volt :)
Nekem ez tetszett a legjobban tőled, megvan minden, ami egy jó novellához kell. Visz magával, jól van felépítve, nem bicsaklik, dinamikus, stb.
Azért találkoztam számomra pár stílusidegen szóval, de nem vészes.
Az ilyeneket azért mellőzd: "Ez itt Falk, az anyaggyűjtőnk - mutatott Falkra" - gondolom a miért itt nem igényel bővebb kifejtés

szo, 2013-01-12 07:58 Nimretil

Nimretil képe

Húha, kösz! Ha ezek után még sikerül összeraknom valamit, amin Blade nem alszik el, akkor teljesítettem Karcolatos célkitűzéseim zömét. :D

Az ilyeneket mindjárt javítom.

h, 2013-01-07 11:44 Vist

Vist képe

Nekem különösen tetszettek a szavak, amik a kovácsoláshoz kötődnek.
A való életben hogy állsz ezzel a mesterséggel? Esetleg már kardot is? :)

szo, 2013-01-12 08:05 Nimretil

Nimretil képe

Igen. :D Ilyen szempontból egy kicsit csalás is, lévén, hogy semminek nem kellett utánanézni. A nehézséget az okozza, hogy ugyan mesterek mellett dolgoztam valamennyit, ezért a gyakorlati rész úgy-ahogy rendben is van, de az elméleti tudásom helyenként elég hiányos. Pl. a középkori vaskohászatról csak halvány elképzeléseim vannak, itt is csak onnantól tudtam felvenni a fonalat, hogy az acél a műhelybe kerül.

v, 2013-01-13 12:46 Welmyr Tasferd

Welmyr Tasferd képe

Szemétség, hogy nem hagyták aludni szerencsétlen Kreget. Értem én, hogy fogadás meg helytállás, de akkor is bosszantó egy hangyányit, hogy a végén befejezték helyette a kardot. Ettől függetlenül tetszett nagyon. Gratula hozzá! :)

"A jó könyv arról ismerszik meg, hogy akárhányszor olvassuk, mindig más." - Anderson Hays Vanderbilt Cooper

v, 2013-01-13 12:53 Nimretil

Nimretil képe

Köszönöm! Szemétség-szemétség, de csak nem lett volna jó ötlet tovább bosszantani a mestert, és elszalasztani a lehetőséget. .D Nem baj, a következő részben Kreg minden nap délig alhat kárpótlásul. Sőt, fogadni fog, hogy ebéd előtt nem kel fel. :D