Riválisok

 

Az igazi orgyilkost mindenki látja, de senki nem veszi észre, az igazi orgyilkos szavai betöltik a teret, mégsem hallja őket senki, az igazi orgyilkost, ha felismered, már késő.

 

Snare lovag vagy Snare úr – szemtől szemben általában így nevezték. Féltek tőle. Egyesek próbáltak udvariasan viselkedni vele, mások kerülték a pillantását, és mihelyt lehetett, odébbálltak. A háta mögött fejvadásznak, orgyilkosnak csúfolták. Mindig is úgy gondolt magára, mint a legjobbra egy olyan szakmában, amely hivatalosan nem létezik, és amíg a törvény uralkodik, nem is fog soha.

Az első orvgyilkosságra a néhai Enhart király vette rá. A feje akkoriban még tele volt mindenféle téveszmével az igazságról, és a "nagyobb jóról".  Másodjára a családja megélhetéséért ragadott tőrt – vagy legalábbis utóbb így magyarázta magának a történteket. A harmadik esetre már nem is emlékezett pontosan, mint ahogy az azt követő több tucatra sem. Ő lepődött meg a leginkább, mikor visszahallotta, hogy túl van a harmincadikon. Nem voltak komolyabb lelkiismereti problémái. Eleinte mindig volt valamilyen mentsége, később meg már nem foglalkozott a miértekkel. Ez is csak egy munka, amit tökéletesen kell elvégezni. Jó akart lenni valamiben, fel akarta hívni magára a figyelmet. Csak a dolgát végezte, mint bárki más.

Már éppen azon volt, hogy abbahagyja. Hatékonyságából mit sem veszített, de legbelül érezte, lassan eljár felette az idő. Időközben annyi aranyat felhalmozott, hogy abból akár egy kisebb királyságra is futotta volna. Ám ekkor egy ismeretlen gyilkos bukkant fel a városban. Snare már az első bűntett után felismerte benne a vetélytársat. Bosszantotta, hogy valaki más tör a babérjaira, de ezzel együtt lelkesítette a tudat, hogy újra van miért küzdenie.

Egyetlen nagyszabású munka hiányzott, hogy végérvényesen felülmúlja titokzatos riválisát. Tetteiről már most is legendák terjengtek, olyan gyilkosokkal említették egy napon, amelyekkel korábban álmodni sem mert. Mégis, úgy érezte, tennie kell valamit, hogy neve örökké fennmaradjon.

Csaknem egy tucatnyi ajánlatot kapott, zömüket névtelen nemesektől, akik valamelyik jelentéktelen vetélytársuktól kívántak megszabadulni. Snare egyikkel sem foglalkozott. Pályája kezdetén még bármelyikért összetette volna a két kezét, de most nem alacsonyodhatott le odáig, hogy a ranglétra aljával foglalkozzon.

Az Örökösről először egy kocsmai beszélgetés során hallott. Nem voltak ivócimborái, de néha-néha kiválasztotta valamelyik asztaltársaságot, és leült közéjük kártyázni. Persze általában felismerték, de mert féltek tőle, és mert mindenkinek fizetette az italát, megtűrték maguk között. Még most is pontosan emlékezett a részeg lovag szavaira:

– Pedig úgy van, ha mondom! – csapta le dühösen korsóját. – Van neki örököse! Örökbe fogadott örököse! Értitek? Örökbe fogadott örökös!

Akkor még képtelenségnek tűnt ez az egész örökös história, de aztán szárnyra kapott a szóbeszéd, hogy Aarus Uralkodó a halálán van. Törvényes utódja nem volt, és ezek szerint már nem is lesz soha. Vajon képes lenne felrúgni a szabályokat, és tényleg magához vette valami senkiházi gyermekét? Snare igyekezett utánajárni a dolognak, de sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudta a titokzatos Örökös létét. Még a nemesek között is sokan akadtak, akik biztosak voltak benne, hogy Aarus így próbál utódról gondoskodni. Ha tényleg ez a helyzet, akkor ebből még lázadás is lehet.

Aarus minden erejével azon volt, hogy leendő örökösét elrejtse az ellenséges tekintetek elől. Soha nem vitte társaságba, még csak be sem mutatta senkinek. Snare embereinek azt is csak hosszas nyomozás árán sikerült kideríteniük, hogy a Palota egyik tornyában őrzik, az Uralkodó magánkönyvtárával szomszédos dolgozószobában. Az orgyilkos ekkor kezdett ténylegesen hinni az Örökös létezésében. A dolgozószobát valóban őrizték, és ahol őrök vannak, ott valaminek lennie kell.

Egy napon ágaskodó lovat ábrázoló pecsétes levelet kapott. Rögtön felismerte a város leghatalmasabb nagyurának jelképét. Már azelőtt is biztosan tudta, mi áll benne, hogy felbontott volna. A rövid üzenetet olvasva akaratlanul is elmosolyodott. Végre megkapta a munkát, amire vágyott.

Aznap délután Aarus magához hívatta. Az orgyilkos kétségbeesetten keresett valamilyen kibúvót. Máris lebukott volna? Az is megfordult a fejében, hogy elhagyja a várost, de végül sikerült megnyugtatnia magát. Az Uralkodó nem tudhat semmiről.

– Megmérettetés előtt állunk! – mondta Aarus. Snare a kőpadlón térdelt előtte, szemét a földre szegezte. Az Uralkodó szavait követő kínos csend végül arra késztette, hogy felnézzen. Aarus tényleg betegnek tűnt. Szeme fáradt, mozdulatai erőtlenek. Vörös ruhája csak még inkább kiemelte arca fakó színét.

– Ha nem vallasz kudarcot, magam mellé emellek – folytatta a nagyúr.

Tehát nem tudja, vagy legalábbis nem biztos benne! – nyugodott meg az orgyilkos. Egy pillanatra még azon is elgondolkozott, vajon nem kellene-e engednie a „megvesztegetésnek”? Hamar elvetette az ötletet. Vagyona van elég, a nemesi rang nem érdekli, mást meg mit adhatna Aarus?

Az Uralkodó összekulcsolta ujjait maga előtt. Arcán kényszerű mosoly játszott. Az orgyilkost bosszantotta, hogy állandóan vigyorog.

– Apám – Aarus itt zavaróan hosszú szünetet tartott – mindig is nagy véleménnyel volt rólad. Most elmehetsz.

Snare felállt, meghajolt az Uralkodó előtt, és nyugodt léptekkel megindult a kijárat felé. Három lépést sem tehetett még meg, mikor Aarus utánaszólt:

– Remélem, hozzám is olyan hűséges leszel, mint hozzá!

Az orgyilkos erre ledermedt. Nem tudhatja, hogy ő ölte meg Enhartot! Az Uralkodó, ha észre is vette pillanatnyi megingását, ennek semmilyen jelét nem adta. Snare áldotta szerencséjét, amiért háttal állt neki, és az Uralkodó nem láthatta elsápadó arcát. Megfordult, még egyszer biccentett, aztán kisietett a teremből.

Végre minden figyelmét a gyilkosság megtervezésének szentelhette. Az Örökösről továbbra sem tudott meg semmi használhatót, még a nevét sem sikerült kiderítenie. Szeretett tájékozódni célpontjairól, hiszen a siker legtöbbször ismeretein múlott. Sokszor heteket töltött azzal, hogy kifigyelje áldozata szokásait. Ez a mostani munka egészen más lesz. Egyetlen esélye van, ha sikerrel jár, nevére örökké emlékezni fognak, ha kudarcot vall, egy élet munkáját veszíti el.

A toronyba bejutni már-már megalázóan könnyen ment. Régóta tudott egy titkos bejáratról, amely a tetőről egyenesen a könyvtár előszobájába vezetett. Tartott attól, hogy őrizet alatt áll, vagy már befalazták, de aggodalma alaptalannak bizonyult.

Aarus könyvtárszobája egyetlen hatalmas, félkör alakú teremből állt, mennyezetét számtalan vaskos oszlop támasztotta alá, melyek kövébe üregeket faragtak a könyveknek. Közöttük hosszú, fából készült könyvespolcok szabdalták folyosókra a tágas teret, körülölelve a középen álló asztalokat.  Snare már csaknem egy órája gubbasztott az egyik könyvszekrény tetején. Rejtekhelye távol esett az olvasóasztalok felett elhelyezett, gyertyákkal teletűzdelt, kovácsoltvas csillártól; innen szemmel tudta tartani az őröket, láthatta a könyvtár két bejárati ajtaját, az ablakokon át még a város egy-két ismerős épületének pislákoló fényét is ki tudta venni. Odakint tombolt a vihar. Mennydörgés rázta meg a tornyot, aztán csak a szél süvítését és a záporozó esőcseppek ütemes kopogását lehetett hallani.

Tizenkét állig felfegyverzett katona őrizte a könyvtárat, illetve pontosabban a könyvtár mögötti dolgozószobába zárt örököst. Fehér egyenruhájuk felett láncinget viseltek, melyek réz és acél szemekből álltak. A fényes sárga rézszemeket úgy helyezték el, hogy a szürke alapon ágaskodó oroszlánt ábrázoljanak. Mindegyik őr övén díszes hüvely lógott, benne hosszúkard. Hatan hordtak magukkal pajzsot, a másik hat számszeríjat rögzített a hátára. Kettesével járőröztek, így minden csoportba jutott egy pajzsos és egy számszeríjas.

A bérgyilkos megvárta, amíg a következő őrpáros elmasírozik alatta, és finoman a földre huppant a hátuk mögött. Puha bőrcsizmája alig keltett zajt a kövön. Merengve nézte a két katona láncinggel védett hátát, keze önkéntelenül is az övébe szúrt hegyes tőr felé mozdult. Aztán mintha hirtelen ráeszmélt volna, mit is tesz éppen, megrázta a fejét, felegyenesedett, és elindult az előszobából a könyvtárba nyíló ajtó felé. Ha az őrök nem változtatnak hirtelen járőrözési szokásaikon, akkor két és fél percig senki nem fogja zavarni.

A bejárati ajtó vastag keményfa deszkákból állt, két hatalmas kapupánt tartotta sarokvasain. Csaknem az egész ajtószárnyat átérték, végüket levél alakúra kovácsolták. A zárat az ajtó másik oldalára szegelték, bentről csak a kulcspajzsot és a díszes, csigában végződő kilincset lehetett látni. Snare meggyőződött róla, hogy senki nincs a közelben, és a hátára szíjazott tokból előhalászott egy alkarnyi hosszúságú vasrudat. Beékelte a kilincs szára és fogantyúja közé, kivárta a megfelelő pillanatot, majd egyetlen határozott mozdulattal letörte a kilincset. Az ekkor felhangzó menydörgés moraja elnyomta az elpattanó vas zaját. Az orgyilkos visszatette a helyére a rudat, köpenye zsebéből előhúzott egy kis tégelyt, meg egy kilincset, amely pontos mása volt annak, amit az előbb tört le. Felnyitotta a tégelyt, és a benne található ragacsos anyaggal a helyére rögzítette az álkilincset. Hátrébb lépett, hogy fel tudja mérni munkája eredményét. Az ő szeme azonnal kiszúrná a változást, de az őrök valószínűleg nem lesznek ennyire alaposak. A vasból kiálló vékony, méregbe mártott tűt ilyen távolságból még ő sem látta. Az őrök nem hordtak kesztyűt, ha valamelyikük megpróbál kimenni, meghal.

A lába előtt heverő törött vasat az egyik könyvespolc alá rúgta. Reggel hatkor lesz őrségváltás, ha szerencséje van, addig senki nem nyitja ki az ajtót kívülről. Léptek zaja riasztotta fel töprengéséből. Oldalra vetette magát, és még éppen sikerült besurrannia a könyvespolcok takarásába, mielőtt megpillanthatták volna. Megvárta, még a két őr elhalad, majd a nyomukba eredt. Egyikük sem vette észre, nehéz csizmáik kopogása elnyomta a settenkedő orgyilkos lépteinek halk neszét. Mikor már elég messze jártak az ajtótól, Snare felzárkózott egészen a hátuk mögé. A két férfi suttogva beszélgetetett, egyikük sem figyelt különösebben a környezetére.

– …előfordult már, hogy nem értettem Aarus nagyúr szándékát – csípett el az orgyilkos egy mondatfoszlányt. – De ez akkor is botrányos!

Snare elővett két fúvócsövet, sorra a szájához emelte őket, célzott, és fújt. Az őrök szinte egyszerre torpantak meg, majd buktak előre. A pajzsos az egyik könyvespolcnak esett, a számszeríjas hangos csattanással zuhant a kőre.

Két másik fegyveres éppen ekkor fordult be egy oszlop mellett. Snare azonnal a könyvespolcok fedezékébe vetette magát. Valaki felkiáltott, de az orgyilkos nem tudta eldönteni, vajon csak a hullákat vette észre, vagy őt magát is. Nem mintha sokat számítana. Megszaporázta lépteit, majd, mikor egy kellően árnyékos részhez ért, felhúzta magát az egyik szekrényre. Innen jól látta, ahogy az őrök vezetője hármas csoportokra osztja embereit, egyik katonáját pedig elküldi, hogy jelentse a történteket, esetleg erősítést hozzon.

Leszökkent a földre, és gyors léptekkel megindult a szekrények között. Mikor elérte a terem falát, behúzódott két könyvespolc közé, előhalászott egy ököl nagyságú agyagbábut, és egy üvegcsét. Az apró figurát a földre állította, majd ráöntötte az üveg tartalmát. Először semmi különös nem történt, aztán a bábu növekedni kezdett, míg akkora nem lett, mint egy tízéves kisfiú. Az orgyilkos levette fegyverkabátját, és a figurára borította. Zsebe mélyéről előhalászott egy vékony zsineget, visszasietett a folyosóra, két végét egy-egy szekrény lábához kötözte, aztán visszatért a különös eszközhöz.

A fal menti folyosóra ráforduló három őr csak annyit látott, hogy egy fekete alak siklik elő a szekrények közül. Nyílvessző suhant az idegen irányából, csak hogy ártalmatlanul pattanjon le az egyik katona pajzsáról. Egy másik őr azonnal célba vette a támadót, és lőtt. A fekete alak hátrabukott, és a padlóra zuhant. Csak a csizmája talpa látszott, a többi részét a ruha teljesen kitakarta. Volt benne valami furcsa, mintha merevebb lett volna a kelleténél, de a sötétben nem lehetett pontosan látni. A három férfi óvatosan közelített a földön fekvő alak felé. A számszeríjas őr lehajolt, hogy megvizsgálja a fekvő alakot, a másik kettő igyekezett úgy helyezkedni, hogy pajzsával fedezze őt, bárhonnan is érkezzen a támadás. Ebben a pillanatban a mellettük álló könyvszekrény megbillent. A két pajzsos azonnal oldalra szökkent, a harmadikat viszont maga alá temette a hatalmas szekrény.

Snare a földre ejtette a feszítővasat, amivel felborította a könyvespolcot, és előhúzta egyik tőrét. Követhetetlen sebességgel váltott fogást, és a legközelebbi őr torkába állította. A második dobással már nem volt ekkora szerencséje. Ellenfele felkészült a támadásra, a tőr a pajzsába fúródott. Az orgyilkos sarkon fordult, és a futásnak eredt. A pajzsos katona átszökkent a kidőlt szekrény felett, már-már úgy tűnt, beéri ellenfelét, mikor lába megakadt valamiben. Elveszítette az egyensúlyát, és előrebukott. Snare azonnal megfordult, és elhajította harmadik tőrét is.

Az orgyilkos közelebb lépett utolsó áldozatához, összegyűjtötte tőreit, és elvágta a zsineget, amit a szekrények között feszített ki. Megkereste a vasrudat, és visszatette a helyére. Cseppet sem lepődött meg azon, hogy senki nem sietett ide a csatazajra. Az őrök most már pontosan tudják, hol van, és azt is, hogy merre mehet. Erősítésért egy pajzsost küldtek, tehát még maradt négy számszeríjászuk. Mostanra már elhelyezkedhettek úgy, hogy akármerre próbáljon kitörni, lelőhessék. Akaratlanul is elmosolyodott. Most dől el minden. Ha jól időzített, kap még egy esélyt. Ha nem, meghal. Ebben a pillanatban leszakadt a csillár, a gyertyák kialudtak, a könyvtár sötétségbe borult. Az orgyilkos elmormolt egy halk imát. Bízott az alkimistájában, tudta, hogy a ragacsos anyag előbb-utóbb kikezdi a csillárt rögzítő vasláncot, de abban csak reménykedhetett, hogy erre még időben kerül sor.

Snare arcán ördögi vigyorral indult előre a könyvespolcok között. Most jött el az ő ideje. Úgy ismerte a terepet, mint a tenyerét. Azt is pontosan tudta, hol helyezkedhetnek el a lövészek. Az elsőt rögtön megtalálta, pont a legnyilvánvalóbb helyen rejtőzött. A férfi még észre sem vette az orgyilkost, és máris halott volt. A másodikba csaknem belefutott, szerencséjére ellenfelét váratlanul érte a találkozás, mire célra emelhette volna fegyverét, Snare dobótőre bal szemébe fúródott. A harmadik és a negyedik együtt próbált eljutni az ajtóig, őket a lépteik zaja alapján találta meg. Mögéjük lopakodott, és leszúrta őket.

Már csak egyetlen egy őr maradt, egy pajzsos, valószínűleg a vezető. Viszonylag hamar ráakadt. Háttal állt az egyetlen ablaknak, amelyen fény szűrődött be. Szeme a sötétséget pásztázta. Snare előhúzta kardját, és közelebb lépett. Ellenfele úgy helyezkedett, hogy az ablak közte és az orgyilkos között legyen.

– Ki a fene vagy te? – nem is beszélt, szinte köpte a szavakat.

Az orgyilkos nem válaszolt. Egy kicsit mintha elbizonytalanodott volna. Ki nem állhatta a nyílt küzdelmet.

– Mennyit fizetnek értem? Megduplázom az összeget, ha…

Snare éppen erre a pillanatra várt, előrelendült, és szúrt. Ellenfelét készületlenül érte a támadás, éppen az utolsó pillanatban sikerült félrelöknie az orgyilkos pengéjét pajzsával. Snare kardja követhetetlen gyorsasággal cikázott. A réseket kereste, folyamatos védekezésre kényszerítve ellenfelét.

Az őr eleinte nem mert visszatámadni, könnyűszerrel hárította az orgyilkos csapásait, de mindegyik mögött cselt sejtett. Végül mégiscsak félrecsapta Snare kardját, és ellentámadásba lendült. Kardja felhasította az orgyilkos mellkasán a ruhát és a bőrt. Snare felszisszent, de ezt leszámítva szinte fel sem vette a sérülést. Hátraszökkent, innentől kezdve minden figyelmét a védekezésre fordította. Ellenfele pár vágás után félrecsapta kardját, és végső csapásra emelte fegyverét. Az orgyilkos egyetlen folyékony mozdulattal pördült ki a vágás elől és hasított bele az őr bal vállába. A férfi felkiáltott, pajzsot tartó karja lehanyatlott.

– Ne hidd, hogy fél kézzel nem tudlak legyőzni – hörögte.

– Nem hiszem – nyugtatta meg Snare. Dobásra emelte kezét, melyben mintha a semmiből jelent volna meg egy tőr. Az őr próbálta maga elé rántani pajzsát, de sérült karja felmondta a szolgálatot, a fegyver a bal szemébe fúródott. Felüvöltött a fájdalomtól, a kard kiesett a kezéből, megpróbált előrelépni, aztán a padlóra rogyott.

Snare megkönnyebbülten sóhajtott. Hirtelen izgalom lett úrrá rajta. Munka közben mindig meg tudta őrizni hidegvérét, de amikor éppen nem kötötte le semmi figyelmét, kételyei újra rátörtek.

Valaki éppen ezt a pillanatot választotta arra, hogy kinyissa a könyvtárba vezető ajtót. Snare felkapta a fejét, izgatottsága pániknak adta át a helyét. A résnyire nyitott ajtó mögül fény szűrődött be. Sötét alak lépett át a küszöb felett a terembe, a ruházata alapján őr lehetett. Rögtön kiszúrta az ajtó előtt heverő társát, aki még mindig a kezébe szorította a kilincset. Az orgyilkost nem vette észre.

Snare agyában egymást kergették a gondolatok. Ha a fickó visszafordul, és erősítést hív, minden terve dugába dől. Hirtelen ötlettől vezérelve előkapta a hátára rögzített vasrudat, és teljes erejéből nekihajította az ablaknak. Az üveg szilánkokra tört, szél söpört végig a könyvtáron, mintha maga a vihar akarna bejönni. A huzat bevágta az ajtót.

Az őr felkapta a fejét a váratlan zajra. Vissza akart rohanni, de az ajtó bevágódott előtte. Dörömbölni kezdett, aztán éles fájdalmat érzett a tarkóján, és elveszítette eszméletét.

Snare átsétált a könyvtár másik ajtajához, és lenyomta a kilincset. Természetesen zárva volt. Elővette álkulcskészletét, és nekiállt feltörni a zárat. Csaknem negyedórájába tellett, mire sikerült kinyitnia. A sötét nem zavarta, ahol dolgozott, ott úgysem láthatott semmit.

Belökte az ajtót, és belépett. Egy kis szobában találta magát, melyet a szemközti falra erősített lámpás sápadt fénye világított meg. A vastag, hímzett szőnyegen szanaszét gyermekjátékok hevertek, a rumlikupacon túl baldachinos ágy állt. Átlépett egy halom fabábú felett, és félrehúzta az ágyat takaró függönyt. A párnák között egy kisgyermek aludt, kezét a takaróján nyugtatta. Egy levelet szorongatott. Snare óvatosan kihúzta ujjai közül, közelebb tartotta a lámpáshoz, és döbbenten olvasta a cikornyás betűkkel írt sorokat:

 

Mindig is egyenrangúként tekintettem rád, azt hittem, méltó riválisom vagy. Most, hogy e sorokat olvasod, mindkettőnknek be kell látnia: tévedtem. Kudarcot vallottál, soha nem veheted fel velem a versenyt.

Részvéttel:

a  legnagyobb orgyilkos

Aarus

 

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2012-10-02 14:53 Blade

Blade képe

"Egyesek próbáltak udvariasan viselkedni" - ...a társaságában
"nagyobb jóról" - van kisebb jó is meg közepes, mint a fakopáncsokból? ;)
"a Palota legfelső tornyában őrzik" - túlságosan elcsépelt elem, túl meseszerű
"magánkönyvtárának dolgozószobájában" - és még milyen szoba van a könyvtárban? pláne, hogy ezt írod: "Aarus könyvtára egyetlen hatalmas, félkör alakú teremből állt" , ugyanakkor még előszoba is van...ez a rész nagyon zavaros

A hent részbe nem akarok belekötni, azt bevallom, csak átfutottam. Sok olvasót nem érdekel, hogy a tökéletes, szuperképzett katona hogyan gázolja le a többi rettentő bénát. A poén nem teljesen világos, miért kell az utalkodónak (bér)gyilkosnak lennie?

k, 2012-10-02 15:44 Nimretil

Nimretil képe

Kösz, hogy átnézted. Most nincs sok időm, de mindjárt megnézem a kiidézett részeket.

A "hent" részhez annyit fűznék hozzá, hogy éppen arról szól, hogy semmivel sem jobb, vagy ügyesebb mint a többi. Többször a szerencse menti meg, nyílt küzdelemben még egyet sem tud tisztességesen legyőzni. Szóval nincsenek szuper képességei, max a leleményességére tud építeni. Remélem azért nem jött le, mert azt a részt csak "átfutottad".
Vmit nagyon elcsesztem akkor, a vége egyáltalán nem poén. Lehet én nem bírok akkor értelmesen fogalmazni, de ezek szerint a történetből semmi nem ment át.

k, 2012-10-02 16:28 Nimretil

Nimretil képe

"nagyobb jóról" - van kisebb jó is meg közepes, mint a fakopáncsokból? ;)

Pedig ezt nem én találtam ki. Ez helytelen akkor?
"A nagyobb jó nem más, mint a zsarnokság kaméleonja."

""magánkönyvtárának dolgozószobájában" - és még milyen szoba van a könyvtárban? pláne, hogy ezt írod: "Aarus könyvtára egyetlen hatalmas, félkör alakú teremből állt" , ugyanakkor még előszoba is van...ez a rész nagyon zavaros"

Ezt átírom.

""Egyesek próbáltak udvariasan viselkedni" - ...a társaságában"
Ok. "Vele" jó?

k, 2012-10-02 16:30 Nimretil

Nimretil képe

Igazából az zavar, most nem tudom eldönteni, te nem olvastad el, vagy én vagyok ilyen hülye, hogy nem tudok úgy megfogalmazni valamit, hogy rajtam kívül más is értse.

Mindegy, ha valaki megérti, fizetek neki egy sört. (Hogyha nem kell senkinek, hát az ördög issza meg.)

sze, 2012-10-03 08:10 Blade

Blade képe

Mi az, ami elkerülte a figyelmemet?

sze, 2012-10-03 12:52 Nimretil

Nimretil képe

Elég hülyén adná ki magát, ha külön magyarázatot kellene írni egy novellához. Lehet ez nagy kérés, de ha leírom, mit akartam írni, megmondod, miért nem sikerült?

sze, 2012-10-03 19:26 Blade

Blade képe

Nem tudom, miért nem sikerült. ;)

k, 2012-10-02 20:43 paralel

paralel képe

Jelentem, én végigolvastam.Az elejétől az őrök végiggyilkolásán át, a levélig.
És nem értem! Ez most nagyon gáz? :-D

 

Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták.

Lukács György

sze, 2012-10-03 12:39 Nimretil

Nimretil képe

Ha szereted a sört, akkor igen. :-D

sze, 2012-10-03 23:25 paralel

paralel képe

Gondolod, a sör tömérdek vitaminjától megokosodnék, és megérteném? :-D
Sajnos a bort szeretem.

 

Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták.

Lukács György

cs, 2012-10-04 05:53 Nimretil

Nimretil képe

Nem hinném, csak ígértem fentebb egy sört. Gondolom valami minőségi bort kellett volna, hogy te is megértsd. :D

cs, 2012-10-04 18:42 paralel

paralel képe

Háááát, lehet, hogy nagyon sok kellene hozzá! ;-)

 

Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták.

Lukács György

sze, 2012-10-03 08:25 Kentaur

Kentaur képe

Noss, kezdjük a kezdetén...

"Az igazi gyilkost mindenki látja, de senki nem veszi észre, az igazi gyilkos szavai betöltik a teret, mégsem hallja őket senki, az igazi gyilkost, ha felismered, már késő."

Itt most nagyon rossz a sima "gyilkos" megfogalmazás, gyilkos az lehet Juli néni is, aki túl nagyot csapott oda a sodrófával, és mindenki, aki embert öl, igazi gyilkos.
A tökéletes-jobb szó lenne az igazi helyett, a gyilkos helyett meg orvgyilkos vagy más pontosítás. Mert így tényleg a sarki pszichopata is is llehetne, rá meg nem igazán jók ezek.

A fura, gondolom régiesnek szánt szavakon megakadtam, és ha megakadtam, akkor feltűnőek, tehát nem jól vannak használva.

Miért akarta abbahagyni, amikor jól ment, és nem volt lelkiismeretfurdalása?
Innen erősen hiányzik néhány indok és egy erősebb karakterábrázolás. Itt lenne a helye, hogy beleéljük magunkat.
"Rejtekhelye távol esett az olvasóasztalok felett elhelyezett, gyertyákkal teletűzdelt, kovácsoltvas csillártól, innen szemmel tudta tartani az őröket, láthatta a könyvtár két bejárati ajtaját, az ablakokon át még a város egy-két ismerős épületének pislákoló fényét is ki tudta venni" - Pontosan ide kéne a pontosvessző nevű találmány, a csillártól-szó után, de még a kettőspont is jó lehet.

"Éjfél körül járt az idő, odakint tombolt a vihar." Huhúúú, baljós hangulat! Pont éjfél és pont vihar tombol pont most...hmmm, picikét giccs, elkezdtem gyanakodni, hogy ez paródia, de nem. Vagy igen?

"Fehér egyenruhájuk felett láncinget viseltek, melynek mellrészére fűzött réz szemei ágaskodó oroszlánt ábrázoltak." -kis képzavar, a láncszemek adtak ki oroszlánt? Akkor ez azt jelenti, hogy valahol nem olyan sűrű, ami láncingnél elég gáz, plusz a szórend meg a megfogalmazás elég faramuci. Inkább legyen rajta dombormű, úgy egyértelműbb.
"A bérgyilkos megvárta, amíg a következő őrpáros elmasírozik alatta, és finoman a földre huppant a háta mögött." - a hátuk mögött, ketten vannak.
"Snare meggyőződött róla, hogy senki nincs a közelben, és a hátára szíjazott tokból előhalászott egy alkarnyi hosszúságú vasrudat. Beékelte a kilincs szára és fogantyúja közé, majd egyetlen határozott mozdulattal letörte." -itt most azt mondod, hogy letörte a beékelt vasrudat, nem pedig a zárat!
"és egy páros láb alakúra faragott talpból álló eszközt" - he? Ez megy hogy nézhet ki?

Szóval, ha jól értem, akkor egyszerűen annyi, hogy a másik orvgyilkos megelőzte, és az ágyban fekvő gyerek halott.

Hm, hát...nem is tudom, sok hűhő semmiért, ami még okés is lehetne, ha megkedvelnénk közben a csávót, de hát nem.

Kérem a sört!

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

sze, 2012-10-03 12:50 Nimretil

Nimretil képe

A fogalmazási hibákért köszönet, mindjárt javítok mindent.
A végkövetkeztetés ("Szóval, ha jól értem, akkor egyszerűen annyi, hogy a másik orvgyilkos megelőzte, és az ágyban fekvő gyerek halott.") teljesen elhibázott, de annyi hibát kiszedtél, hogy megérdemled a sört. Köszönöm, hogy szántál rá időt.

"kis képzavar, a láncszemek adtak ki oroszlánt?" - ez úgy néz ki, hogy a réz szemek elütnek a vastól, ez adja ki a mintát. Mindjárt kitalálom, hogy lehet úgy leírni, hogy az is értse, aki nem látott még ilyet. Az ilyenekkel az a gáz, hogy nekem teljesen természetes, amit meg akarok fogalmazni, aztán simán nem veszem észre, hogy értelmetlen amit írok.

"a hátuk mögött, ketten vannak" - ezen gondolkoztam, azt hittem, azért kell egyes szám, mert a párosra vonatkozik, és már előzőleg is egyes számot használtam. Rosszul okoskodtam? (a páros háta mögött)

"A tökéletes-jobb szó lenne az igazi helyett" - az igazinak jelentősége van a történet szempontjából, a gyilkost mindjárt átírom

"A fura, gondolom régiesnek szánt szavakon megakadtam, és ha megakadtam, akkor feltűnőek, tehát nem jól vannak használva." - mondanál pár példát? Szándékosan nem követtem el ilyesmit, véletlen kerültek bele.

"Miért akarta abbahagyni, amikor jól ment, és nem volt lelkiismeretfurdalása?
Innen erősen hiányzik néhány indok és egy erősebb karakterábrázolás. Itt lenne a helye, hogy beleéljük magunkat." - akkor ezen pontosítok. Amúgy nem akarom, hogy szimpatikus szereplő legyen.

cs, 2012-10-04 14:30 Kentaur

Kentaur képe

Hüh, hát ez nagyon nem jön le akkor, hogy ez a csavar. Amiket felsoroltál, hogy miért kéne gyanús legyen, azok a dolgok csak simán zavaróan hatnak és nem értjük, miért kerültek oda, de nem gyanúsak. Sőt,a király neve is csak egyszer hangzik el, ezért még az aláírásnál sem esik le, talán ha nem lenne ennyire sablon-fantasy neve szegénynek.

Régiesnek tűnhető, zavaró:pl "mihelyst". Nem egyértelműen régies, de mégis... Valahogy kilógnak az ilyenek a szövegből.

Igen rosszul okoskodtál, így kéne egyes számban: a páros háta mögött.
De ha nem mondod ki közvetlenül akkor, hogy páros, akkor az két ember. Végül is nem testrészek vagy zoknik szegények. :-)

Nem akarod, hogy szimpatikus legyen...hmmm, egy bizonyos hossznál, mondjuk az egypercesen túl, főleg, ha egy személyes drámát akarsz bemutatni, akkor egyszerűen muszáj, hogy bele tudjuk élni magunkat a főhős dolgaiba, különben érdektelen.
Lehet egy szemét aljadék, pszichopata állat, de akkor is közel kell kerüljünk hozzá, ezt hívjuk ilyenkor kedvelésnek, nem azt, hogy pozitív szereplő.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2012-10-04 14:38 Nimretil

Nimretil képe

Közben én is vettem a lapot, és újraírtam az elejét.
A mihelysteket mindjárt megnézem akkor, meg hogy mi lóghat még ki.
Az okoskodós résznél megbíztam benned és már elsőre átírtam.

Ezt a rokonszenves/ellenszenves dolgot akkor félreértettem, ezen még filózok.

Kösz a segítséget!

sze, 2012-10-03 13:22 Nimretil

Nimretil képe

Javítottam a Blade és Kentaur által jelzett hibákat, köszönöm a segítséget.

sze, 2012-10-03 13:27 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Leírom nekem mi jött át, aztán meglátjuk. Ha viszont beletrafáltam a sörről lemondok, inkább mézet adj. :)

Tehát: a gyermek él, az uralkodó maga is az orvgyilkos szakma nagyjai közé számít. Hősünk ott hibázik, hogy nem néz utána alaposan mi is áll a megbizatásának hátterében. Innen érthető a mesés körülmény is: leendő áldozatát egy torony legfelső szobájában őrzik. Ez legalábbis gyanús, mint ahogy az örökbefogadás is. A gyilkosunk kissé magabiztosan, de hebehurgyán vág neki a feladatnak, mely személyére szabott csapda. Ez derül ki az uralkodó leveléből, aki maga a vetélytárs. (Én ezt a címet adtam volna :) )

És még egy! Hősünk csak a levélből ismeri fel az igazi orvgyilkost. Ha a tét nem a szakmai önbecsülése, hanem az életet lett volna, bizony már halott.

sze, 2012-10-03 15:13 Nimretil

Nimretil képe

Még pár dologgal ki lehetne egészíteni (már azt illetően, hogy ezzel mit akartam volna mondani), de az események valóban így történnek.
Legyen mézsör? A kompromisszum kedvéért?

sze, 2012-10-03 13:40 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Eszembe jutott még valami. Nézd el nekem, és ne sértődj meg. Az a helyzet, hogy amikor az ember ilyesmiket olvas:

„A fiúról szinte semmit nem tudott. Aarus minden erejével azon volt, hogy elrejtse az ellenséges tekintetek elől. Soha nem vitte társaságba, még csak be sem mutatta senkinek. Snarenek azt is csak hosszas nyomozás árán sikerült kiderítenie, hogy a Palota egyik tornyában őrzik, az Uralkodó magánkönyvtárával szomszédos dolgozószobában.” – hajlamos azt képzelni, az író ennyire pancser. Kitalál egy abszurd helyzetet, és nem gondol arra, hogy egy uralkodó, ha utódot fogad örökbe, azt igen is bemutatja és megmutatja. Ellenkező esetben hogyan lehet igazolni, hogy a gyermek a kiválasztott? Az eszébe sem jut, hogy – amennyiben jól értem – ez a helyzet az orvgyilkos felületességét hivatott érzékeltetni. Ettől csapda a csapda.

Egyébként úgy rejtetted el a lényeget, mint egy ügyes bűvész. A felszínen megjelenő jelentek olyan látszatvilágot teremtettek, amely nem csak a hősödet, de az olvasókat is megtévesztettik.

sze, 2012-10-03 15:18 Nimretil

Nimretil képe

Nem sértettél meg. Ez a bűvészes dolog tetszetős, de az a bűvész elég pancser, aki olyannyira elrejti a galambot, hogy a nézők sosem találják meg. :D (Sőt, itt még durvább, mert senkiben fel nem merült, hogy egyáltalán van valahol galamb. Már téged leszámítva, ezek szerint.)

sze, 2012-10-03 19:59 Kasimir von Baradlay (nem ellenőrzött)

Jó lehetne a sok logikai és egyéb göröngy nélkül. Pl. jóindulattal elfogadom, hogy a nagyúr gyilkosságokból gazdagodott meg. De: "(Snare) Már éppen azon volt, hogy abbahagyja. (...) Ám ekkor egy ismeretlen gyilkos bukkant fel a városban."
Vagyis a dúsgazdag, éppen halálán lévő (!) Aarus (nagyúr, uralkodó) egy ilyen léthelyzetben pénzért (mert az orvgyilkosok felteszem kapnak, mint ahogyan kapott Snare is) kezd embereket ölni. Ráadásul megöleti a saját őrségének az embereit, hogy aztán Snare eljusson az (ál?-) örököshöz, akinek a kezébe nyomott egy levelet. Hiszen számít arra, hogy a rivális átrágja magát néhány hullán. (Sőt a féltve őrzött gyermeket is kockázatos helyzetbe hozza.) Szerintem itt összpontosul a legtöbb logikai következetlenség, amit egy alternatív befejezéssel könnyen módosíthatnál. Pl. ha nem akarsz benne túl nagy döbbenetet okozni a végén és helyettesíted Aarust egy ködösítéssel.
Mondjuk: "... Mindig is egyenrangúként tekintettem rád, azt hittem, méltó riválisom vagy. Most, hogy e sorokat olvasod, mindkettőnknek be kell látnia: tévedtem. Soha nem veheted fel velem a versenyt.

Részvéttel:

Ω., a legnagyobb orgyilkos,

aki várja, hogy megfordulj és beteljesíthesd szánalmas sorsod..."

sze, 2012-10-03 20:58 Nimretil

Nimretil képe

Köszönöm, hogy átnézted. Pár dolgot átgondolnál a kedvemért? Ne érts félre, nem kötekedésnek szánom, kérlek szólj vissza, ha hülyeséget írok!

"Pl. jóindulattal elfogadom, hogy a nagyúr gyilkosságokból gazdagodott meg." - a nagyúr beleszületett a pozíciójába(ugye elvileg örökösödési rendszer van), nem pénzért ölet embereket (az a bérgyilkos, aki pénzért öl. Amennyire én tudom, orgyilkos bárki lehet, aki orvul öl, nem?). Elvileg arra a következtetésre lehet jutni, hogy a riválisait teheti el láb alól, vagy kedvtelésből ölet meg embereket. Ez nem tiszta, de nekem ezek tűnnének logikusnak, ha olvasnám a novellát.

"Vagyis a dúsgazdag, éppen halálán lévő (!) Aarus (nagyúr, uralkodó) egy ilyen léthelyzetben" - amit Aarusról, és az állítólagos örökösről lehet tudni, az elméletileg mind irreális. Elvileg azért bukik meg a teszten a főszereplő. Mert nem foglalkozik a körülményekkel, és ész nélkül belemegy vmibe. Vagyis nyakló nélkül mindent bevesz, amit Aarus ilyen-olyan módon megpróbál elhitetni vele. Nem jár utána a dolgoknak.
Miután az egész egy teszt, valószínű, hogy Aarus nem százas, de ez végül is lényegtelen.

A cél az lenne, hogy az akcióhős, agyatlan orgyilkos figurát szembeállítsuk valamivel, ami inkább orgyilkosszerű. Az elején a leírásnak is Aarusra kellene passzolnia, szem előtt van, vmilyen formában mindig felbukkan, de mikor lelepleződik, már késő. Szóval a végéig azt kellene hinni, hogy egy agyatlan akcióhős orgyilkos sztorit olvasunk, és akkor kellene az egésznek átfordulnia. Ez szerinted hogyan megvalósítható? Gondolom ha következetesebb lennék a reális és irreális elemekkel, akkor érthetőbb lenne.

Még valami: "Sőt a féltve őrzött gyermeket is kockázatos helyzetbe hozza." - ez az, amit elvileg nem lehet reálisnak tartani semmiképpen. Mármint az abszolút hülyeség, hogy a szabályok ellenére magához vesz egy akárkit, aztán bezárja egy toronyba. Ez képtelenség, ha tényleg meghalna, ki foglalkozna egy toronyszobába zárt gyerekkel? Még ha elvileg örökös is. Senki nem látta korábban, akárkit odatehetnének helyette. Másrészt mitől jó az neki, hogy egy senkiházi gyereke uralkodik utána? Még ha valami rokona, vagy ismerőse lenne, akkor oké, de így. Na mindegy, az a lényeg, hogy ez reálisan nem tud igaz lenni. Nem lenne szabad elhinni. Szerintem. Tehát logikusan nem lehet az örököse ténylegesen.

Elhiszem, hogy jó lehetne a ködösítéssel, amit írtál, de akkor semmi köze nem lenne ahhoz, amit eredetileg akartam mondani.

sze, 2012-10-03 21:19 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Én is ilyesmire gondoltam, és erre is céloztam fentebb. Nevezetesen, hogy Aarus minden tette és tulajdonsága díszlet csupán. A király nem haldoklik, nem állít örököst, csak megtéveszti vetélytársát és az olvasót. Ezek nem következetlenségek, csupán nem jön át, hogy itt a főhőst (és az olvasót) félrevezetik. Ezen a helyzeten az segítene, ha ezeket a körülményeket nem a narrátor ismertetné, hanem mondjuk megjelenne egy szereplő, a megbízó, és ő mondaná el. Ebben az esetben még élesebben kibukna a főhős által elkövetett hiba.

A másik, mi is a szándéka Aarusnak. Attól függetlenül, hogy százas vagy nem. Az egyik őr biztos benne, hogy valaki meg akarja öletni. Megkérdezi, hogy mennyit fizettek, mert a kétszeresét adom, vagy valamin ilyesmi. A gyerek sem örökös, ő is csak díszlet.

A harmadik. Ha a dolgot egyértelműbbé teszed, az egész túl átlátaszó lesz, és jöhetnek azok a kérdések,hogy érdemes-e egy novelát elolvasni, ha a tizedik sor után tudni lehet mi is a vége. ;)

cs, 2012-10-04 06:08 Nimretil

Nimretil képe

Próbáltam olyan következetlenségeket belerakni, ami arra készteti az embert, hogy újra átgondoljon mindent, mert valami sántít.
Pl.:
"– Mennyit fizetnek értem? Megduplázom az összeget, ha…" - ennek semmi értelme nincs, ha az őr tudja, hogy az örököst őrzi. (Vagy legalábbis elég valószerűtlen.) Elvileg emiatt gyanúsnak kéne lennie, hogy az örökös-sztori sántít. Ehhez még ráad ez is:
"– …előfordult már, hogy nem értettem Aarus nagyúr szándékát – csípett el az orgyilkos egy mondatfoszlányt. – De ez akkor is botrányos!"
Ha ezen elkezd filózni az ember, akkor innen elvileg el lehet jutni erre a következtetésre:
abból, hogy az örökös duma kamu, meg a levél tartalmából valószínűsíthető, hogy ez valami teszt. (Ugye arról van szó, hogy melyik a jobb.) Aarus nem akarhatja ilyen módon eltenni láb alól, mert ha ez lenne a célja, sokkal könnyebben is megoldhatta volna (pl. letartóztatja).
Ha innen megy tovább az ember vissza, akkor megint jön pár dolog: "Ez a mostani munka egészen más lesz. Egyetlen esélye van, ha sikerrel jár, nevére örökké emlékezni fognak, ha kudarcot vall, egy élet munkáját veszíti el." - elvileg ebben lenne benne, hogy most nem járt utána a dolgoknak, hanem vakon rontott be. Tehát itt hibázott, ezért nem felel meg az orgyilkos teszten. Ha kideríti, mi a helyzet, soha nem megy a könyvtárba.
Itt még mindig át lehetne gondolni, hogy ha kamu az egész, akkor vajon tényleg halálán van-e Aarus? Illetve az fsz. szempontjából talán az a legfontosabb kérdés, hogy mi a kudarc ára?

Én úgy terveztem, hogy a vége miatt felül kell értékelni azokat, amiket eddig tényként kezelt az olvasó, mert úgy volt leírva. Közben rájöttem, hogy ezeknek a "tényeknek" az ismertetésén kellene variálni, ahogy Te is mondod, ne egy narrátor mondja el, hanem egyértelmű legyen, hogy ez a verzió a fsz. fejében van, meg honnan veszi. Meg gondolom az is segítene, ha a tényleges tényektől könnyen elkülöníthető lenne.

sze, 2012-10-03 21:58 Kasimir von Baradlay (nem ellenőrzött)

Az elsőnél arra gondoltam, hogy azt még elfogadnám, ha Aarus szerencselovagként tett volna szert hatalomra, és nem örökösödés útján. (Ennek a világnak az atmoszféráját, mikéntjeit talán nagyobb terjedelemben kellene kifejtened, mert hogy milyen itt és most nem derült ki egyértelműen - a számomra.)
Az orgyilkosságnak pedig tényleg az a jelentése, amit mondasz, de folyamatosan az az érzésem, mintha csupán bérgyilkosokról lenne szó. Ezekere a mondatokra gondolok:
"Az első orvgyilkosságra a néhai Enhart király vette rá. A feje akkoriban még tele volt mindenféle téveszmével az igazságról és a nagyobb jóról. Másodjára a családja megélhetéséért ragadott tőrt – vagy legalábbis utóbb így magyarázta magának a történteket. A harmadik esetre már nem is emlékezett pontosan..."
"Hatékonyságából mit sem veszített, de legbelül érezte, lassan eljár felette az idő. Időközben annyi aranyat összeharácsolt, hogy abból akár egy kisebb királyságra is futotta volna."
Ezekből arra asszociáltam, hogy az írás orgyilkosai (akár a király is) pénzért, esetleg a hatalom utasítására ölnek.
A hozzászólásodban azt írod:
"Elvileg azért bukik meg a teszten a főszereplő. Mert nem foglalkozik a körülményekkel, és ész nélkül belemegy vmibe. Vagyis nyakló nélkül mindent bevesz, amit Aarus ilyen-olyan módon megpróbál elhitetni vele. Nem jár utána a dolgoknak."
No, ezt sehol sem láttam benne, sőt az események azt sejtetik, hogy Snare-ben nincs semmi "agyatlanság", ugyanis az utolsó pillanatig minden összejön neki:
"Általában szeretett tájékozódni célpontjairól, hiszen a siker legtöbbször ismeretein múlott. Sokszor heteket töltött azzal, hogy kifigyelje áldozata szokásait."
Arra sincs benne utalás, de még sejtetés sem, hogy Aarus bármit is próbálna vele elhitetni, csak Snare (igenis, "agyas"!) tájékozódási szokásairól. Aarusról voltaképpen semmit sem lehet tudni.
Ha a célod az volt, hogy a két figurát úgy ábrázolod, ahogyan írtad, akkor jó lenne karaktert szabni a számukra, mert amit szerettél volna az (ismét mondom) sejtetés szintjén sem volt benne a történetben.
"... hogyan megvalósítható?"
Nem is tudom. Karakterábrázolással, olykor a szájbarágástól sem tartva, máshol pedig finom, nem túlságosan egyértelmű atmoszférateremtő képekkel. És figyelned kell arra, hogy amit írni szeretnél az legyen is benne, mert a hozzászólásod után az az érzésem, hogy valami egészen mást írtál le, mint amit szerettél volna. (Sajnos ezt a hibát én is gyakran elkövetem, ezért írtam ilyen hosszan, talán egy kicsit magamnak is. :))

cs, 2012-10-04 05:49 Nimretil

Nimretil képe

Köszönöm, így már van pár ötletem, mit hogyan variáljak. Most hagyom egy kicsit, aztán megpróbálkozok a témával még egyszer, esetleg más szereplőkkel, történettel.

cs, 2012-10-04 05:52 Nimretil

Nimretil képe

Köszönöm, így már van pár ötletem, mit hogyan variáljak. Most hagyom egy kicsit, aztán megpróbálkozok a témával még egyszer, esetleg más szereplőkkel, történettel.
Arra valahol én is gondoltam, hogy a világ ismerete nélkül nehéz logikus következtetéseket levonni, de ha mindent kifejtek, akkor nagyon hosszú és nagyon szájbarágós. Biztos van aranyközépút, majd megpróbálom azt belőni.

sze, 2012-10-03 20:35 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Hmm... orvgyilkos? A dőlttel szedett részekben már helyesen orgyilkos. Orvhalász és orvlövész van, orgyilkos viszont v nélkül támad orvul. :)

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2012-10-03 20:38 Nimretil

Nimretil képe

Hülye v betű! De már komoly összeget tűztem ki mindkét szárára, rövidesen elteszik láb alól.

sze, 2012-10-03 21:30 Gucs

3

"Snare lovag, vagy Snare úr – szemtől szemben általában így nevezték Egyesek próbáltak" - Úgy látszik a "v" betűt nem, de a pontot sikerült eltenned láb alól. :)

"Fél évnek kellett eltennie, mire magkapta a feladatot, amire vágyott." - A fél évet is eltetted láb alól? :D

"Jó tudták," - Újabb betűt tettél el láb alól.

"Ez a mostani munka egészen más lesz. Egyetlen esélye van... Ez a mostani munka egészen más lesz. Egyetlen esélye van" - Furcsák, ezek a múlt-jelen váltakozások, de előfordul, hogy becsúszik egy-egy ilyen. :)

"A vihar elnyomta az elpattanó vas zaját." - A vas hangját úgy gondolom nem nyomja el egy egyszerű vihar. Pláne ha egy nagy, visszhangos teremben van. De lehet tévedek.

"A két férfi suttogva beszélgetetett," - Miért suttognak? Ha attól félnek, hogy a többiek esetleg elárulják Aarus-nak, hogy miről beszélgettek, akkor nem lehet túl nagy összetartás abban az őrségben. Egyébként csak most vettem észre, ahogy bemásoltam a szöveget pirosan aláhúzott egy hibás szót. :) "beszélgetetett"

"...aztán ráakasztotta bokáig érő kabátját." - Na ezt most nem teljesen értem. Az övéről lecsatolt két rudat, amik egymásba voltak csúsztatva. Aztán belerakta őket a csizmába, ráakasztotta a kabátját, és az őrök azt hitték, hogy egy ember áll ott. Kérdés: Milyen hosszúak voltak azok a rudak, hogy elfértek az övön (még egybecsúsztatva is nehézkes vinni két, embernagyságú rudat)... vagy rosszul értelmezem?

"Ebben a pillanatban leszakadt a csillár, a gyertyák kialudtak, a könyvtár sötétségbe borult." - Micsoda véletlenek. :)

Nos, a vége pedig érdekes. A mű rendben van, de az a levél furcsa. Snare végül is eljutott célpontjához, és az őröket is sikerült likvidálnia, tehát a többiek nem keresték. A válasz csak az lehet erre az egészre, hogy ez az Aarus fickó bolond, és nem tudja miket beszél (ez esetben ír).

A vége logikátlan volt, de a többi része tetszett. :)

cs, 2012-10-04 06:12 Nimretil

Nimretil képe

Örülök, ha a többi része tetszett, azt igyekeztem úgy írni, hogy a te ízlésednek is megfeleljen. Régebben beígértem neked egy olyan orgyilkosos novellát, ami neked is bejön. Ez az, csak közben elszállt velem a ló.

cs, 2012-10-04 15:28 Gucs

A fogalmazás teljesen rendben volt, a történetet kellene még egy kicsit átgondolni. :)

sze, 2012-10-03 23:08 DannyKay

DannyKay képe

Nimretil, hadd nyugtassalak meg, hogy nekem tökéletesen átjött, amit írni akartál, habár elgondolkodtam még azon is, hogy nem a gyerek-e a másik orgyilkos, mert az ütne a legnagyobbat, hogy tulajdonképpen saját magához vezeti el.
Amúgy kellemetes kis írás, habár valóban vannak benne klisés elemek:
"– Ki a fene vagy te?
– A halálod"
Itt azért fogtam a fejem :D De a lényeg az, hogy sztorit már jól tudsz alkotni, úgyhogy már csak néhány dolgon kell javítanod, és ott leszel a top karcolat novellák írói közt :)

***

"Yeah, being an asshole is not illegal" - American Horror Story

cs, 2012-10-04 06:13 Nimretil

Nimretil képe

Köszönöm, ennek örülök. A fejfogós részt átírom akkor. :D

Ez a gyerekorgyilkos dolog megfontolandó. :D

cs, 2012-10-04 08:30 Nimretil

Nimretil képe

Amennyire tudtam, újraírtam az elejét. A teljesen átírt rész előtt és után beraktam egy üres sort, ha esetleg valaki követi a változtatást, így könnyebb dolga lesz.

v, 2012-10-07 08:56 Obb

Snare lovag, vagy Snare úr – nkv

„Egyesek próbáltak udvariasan viselkedni vele, félelmüket leplezendő, mások kerülték a pillantását, és mihelyst lehetett, odébbálltak.” – dirr, és már el is vetted az ember kedvét az olvasástól, mintha Jókait olvastatnál egy ovodással

„A háta mögött – amikor azt hitték, nem hallhatja őket – fejvadásznak, orgyilkosnak csúfolták.” – felesleges a közbeékelés, csak hülének nézel vele minket

„Mindig is úgy gondolt magára, mint a legjobbra a szakmában. A legjobbra egy olyan szakmában, amely hivatalosan nem létezik, és amíg névleg a törvény uralkodik, nem is fog soha. – csúnya ismételgetések tömege (is-is, legjobbra-legjobbra, szakmában-szakmában), a névleg a törvény uralkodik pedig megér egy misét

„ A feje akkoriban még tele volt mindenféle téveszmével az igazságról és a nagyobb jóról.” – mert a kisebb jóról fogalma sem volt?

„Soha nem gyötörte a lelkiismeret. Eleinte mindig volt valamilyen mentsége, később meg már nem foglalkozott a miértekkel.” – logikátlanság, ha nem gyötörte a lelkiismerete, akkor nem is keresett volna mentségeket

„Időközben annyi aranyat összeharácsolt,” – a szavaink jelentésével nem árt tisztában lennünk

„Tetteiről már most is legendák terjengtek, olyan hősökkel említették egy napon,” – hogy a harácsol jelentésével nem vagy tisztában, még csak-csak megbocsátható, de hogy a hősével nem, az már nemigen

„ Akkor még képtelenségnek tűnt. Szárnyra kapott a szóbeszéd, hogy Aarus Uralkodó a halálán van.” - nem kellene egy névelő segítségével egy mondatot alkotni?

„Snare úgy döntött, mélyebbre ás. Régebben ez rengeteg munkával járt volna, de mostanra jól szervezett kémhálózata révén neki magának elég volt a gyilkosság megszervezéséről gondoskodnia. Emberei sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudták a titokzatos Örökös létét. Még a nemesek között is sokan akadtak, akik biztosak voltak benne, hogy Aarus így próbál utódról gondoskodni. Ha tényleg így van, ez akár lázadáshoz is vezethet.” – vagy én vagyok a hülye, vagy te ne azt írod le amit kellene

„ A dolgozószobát valóban őrizték, és ahol őrök vannak, ott célszemélynek is kell lennie.” – miért is? - lehetnek ott akár fontos iratok is, amit őrizni kell

„Egy napon levelet kapott egy névtelen kézbesítőtől.” – hahó! érdekel valakit a kézbesítő neve?

„Rögtön felismerte a város leghatalmasabb nagyurának pecsétjét. Fel sem kellett törnie ahhoz, hogy tudja, mi áll benne.” – üdvözöljük a látnokok birodalmában

„Tehát nem tudja, vagy legalábbis nem biztos benne! – nyugodott meg az orgyilkos.” – ez gondolat? – mert akkor hiányzik a jel

„– Apám – itt zavaróan hosszú szünetet tartott – mindig is nagy véleménnyel volt Rólad. Most elmehetsz.
Snare felállt, meghajolt Aarus előtt, és nyugodt léptekkel megindult a kijárat felé.
– Remélem, hozzám is olyan hűséges leszel, mint hozzá!” – nem ártana közölni, a beszélő személyét, oszt vesző is kellene

„Az orgyilkos erre ledermedt. Nem tudhatja, hogy ő ölte meg Enhartot!” – who the fuck is Alice?

„Általában szeretett tájékozódni célpontjairól,” – általában?

„Éjfél jócskán elmúlt már, odakint tombolt a vihar. Mennydörgés rázta meg a tornyot, aztán csak a szél süvítését és a záporozó esőcseppek ütemes kopogását lehetett hallani.” – pár perc, és megjelennek a vérfarkasok is

„hogy a szürke alapon ágaskodó oroszlánt ábrázoljanak. Mindegyik övén díszes hüvely lógott, benne hosszúkard” – az oroszlánoknak volt öve és kardja?

„Aztán, mintha hirtelen ráeszmélt volna” – nkv

„Snare már csaknem egy órája gubbasztott az egyik könyvszekrény tetején. (ez az előzmény) „és elindult az előszobából a könyvtárba nyíló ajtó felé.(ez történik most)” – miután egy órát guggolt a könyvtárban egy szekrény tetején, elindul ugyanoda?

„A vihar elnyomta az elpattanó vas zaját.” – bizti, gipszkartonból voltak a falak

„nehéz csizmáik kopogása elnyomta a settenkedő orgyilkos lépteinek halk zaját.” – csak lírában alkoss olyan újszerű fogalmakat, mint a halk zaj, hiszen a zaj nem halk

„A pajzsos a könyvespolcnak esett,” – persze apróság, de nem határozott itt a névelő

„Egy másik páros éppen ekkor fordult be egy oszlop mellett.” – ez olyan, mintha egy párostánc-versenyen lennénk

„Menet közben leakasztott övéről egy egymásba csúsztatott rudakból álló eszközt és egy pár kitömött csizmát. Mikor elérte a terem falát, behúzódott két könyvespolc közé, a földre helyezte a lábbeliket, és mindkettőbe beleállított egy-egy csövet, aztán ráakasztotta bokáig érő kabátját.” - ???

„és előhúzta egyik tőrét. Követhetetlen sebességgel váltott fogást, és a legközelebbi őr torkába állította.” – azé ezekre is gyúrni kell még keményen

„Ebben a pillanatban leszakadt a csillár, a gyertyák kialudtak, a könyvtár sötétségbe borult.” – a csillárok mindig időben szakadnak, ezt ne is firtassuk

„A fickó még észre sem vette az orgyilkost, és máris halott volt.” – ez a fickó szó mi a bánatot keres itt

„ A másodikba csaknem belefutott, szerencséjére ellenfelét váratlanul érte a találkozás, így könnyűszerrel végzett vele.” – kezd nagyon széthullani a dolog

„és nekiállt megbütykölni a zárat” - könyörgöm, nem bütyköljön, mert én nyírom ki!

Mit ne mondjak, az egyik leggyengébb írásod.

v, 2012-10-07 10:13 Smilezolika

Smilezolika képe

Ez meg lett szakértve.

v, 2012-10-07 14:27 Nimretil

Nimretil képe

Ha számolási problémákkal nem küszködök, akkor 31 észrevételedből 27 után átírtam a novella szövegét. Látom keményen megküzdöttél vele, ne vesszen kárba a munkád. Apropó, te szereted ezt a stílust? Már nem a novellára gondolok, hanem a hsz-edre. Nekem bejön, ezentúl hszeket fogok olvasni, sőt, igyekszem én is megragadni a feelinget. Ha van kedved javíthatod azt is.

"who the fuck is Alice?" - "Az első orvgyilkosságra a néhai Enhart király vette rá." Most Aarus az uralkodó. Üdv a memóriabajnokok és az értőolvasók táborában!

"nem ártana közölni, a beszélő személyét, oszt vesző is kellene" - itt egyértelmű, ki beszél. A vesszőt az "apám" után gondoltad? Oda nem kell, mert nem megszólítás. Ha máshova, akkor bocs. Hüle vagyok és/vagy neked van érdekes értőolvasási technikád?

"pár perc, és megjelennek a vérfarkasok is" - a múltkor azzal volt baj, hogy éjfél körül jár az idő. Milyen időpont felel meg neked akkor? Mindegy, kiszedtem. Remélem az eső eshet legalább.

"miután egy órát guggolt a könyvtárban egy szekrény tetején, elindul ugyanoda?" - ezt nem értem. A szekrény tetején gubbasztott, aztán elindult az ajtó felé.

"nagyobb jó" - ezt már Blade is felhozta, vissza is kérdeztem, de elfelejtődött a dolog. Szóval akkor ilyen nincsen? Már csak azért kérdem, mert a többi nyelvújítástól eltérően, ezt itt nem én találtam ki, több helyen is olvastam így. Nekem mindegy, hogy helyes-e vagy sem, csak jó lenne tudni, mi a helyzet.

Ez is rossz? " A nagyobb jó nem más, mint a zsarnokság kaméleonja. Évezredek óta változtatja a színét, hogy kielégítse az éppen aktuális ura politikai és spirituális hatalomvágyát." - Karen Marie Moning

v, 2012-10-07 15:40 Smilezolika

Smilezolika képe

"pár perc, és megjelennek a vérfarkasok is" - a múltkor azzal volt baj, hogy éjfél körül jár az idő. Milyen időpont felel meg neked akkor? Mindegy, kiszedtem. Remélem az eső eshet legalább.

Múltkor privátban a humorról beszéltünk. Csak jelzem, hogy az én értelmezésemben ez a hozzászólás például az. Egyébként Obb elemzése is nagyon király.

v, 2012-10-07 14:29 Nimretil

Nimretil képe

- Harács: Török eredetű szó, jelentése adó. A törökök által megszállt vidékeken az adóbehajtás erőszakkal történt, ezért a harács szó sarcolást is jelentett. Manapság is használatos, a mohó pénzszerzés, a korlátlan mohóság jelzője a harácsolás.

- Harács: (arab, török) A török időkben a nem-mohamedán lakókra kivetett adó volt. Erőszakos behajtásának emlékét őrzi a harácsol ige: harácsoló (= rabló, fosztogató) katona. Mai értelmében: mohón, erőszakosan, eszközökben nem válogatva szerez néhány év alatt.
"Nagy vagyont harácsolt össze".

Miért nem illik ide? Nem volt mohó? Nem volt erőszakos? Talán válogatott az eszközökben? Vagy nem rövid idő alatt szerezte az aranyakat? Vagy szerinted mást jelent a szó mai értelme?
Ilyen esetekben sokkal egyértelműbben kellene megfogalmazni a kritikát, mert tévútra vezetheted azt a kezdőt, aki bízik benned (mint én :D).

v, 2012-10-07 16:48 Obb

Nagyon szépen kigugliztad a harács szó jelentését, ezért nem is értem, mit nem értesz, összegezve: adóbehajtás, sarcolás.
„Ilyen esetekben sokkal egyértelműbben kellene megfogalmazni a kritikát, mert tévútra vezetheted azt a kezdőt, aki bízik benned (mint én :D).” – mit is kellene egyértelműen fogalmaznom? vagy nem érted mi a különbség a sarcolás, behajtás és a bérezés között?
Ő bért/fizetséget kapott a gyilkosságokért, nem pedig rabolt, fosztogatott, nem mások vagyonának kárára szerezte a vagyonát, stb.

v, 2012-10-07 17:35 Nimretil

Nimretil képe

Naná, hogy kigoogléztam, miután szóltál, nem tudom, mit jelent. Egy ilyen kaliberű fickóval, mint amilyen Te is vagy, kezdőként legfeljebb forrásra hivatkozhatok. Másfelől hiába tudom, hogy ide nem jó, ha lövésem sincs, mit jelent. Szóval akkor tanulok csak a hibajelzésedből, ha utánajárok a szó valódi jelentésének.

Légy szíves, engedd meg, hogy még egyszer bepróbálkozzak. Ezúttal igyekszem csupán a lényeget kiemelni.

"MANAPSÁG is használatos, a MOHÓ PÉNZSZERZÉS, a KORLÁTLAN MOHÓSÁG JELZŐJE a harácsolás."

"MAI ÉRTELEMBEN: MOHÓN, ERŐSZAKOSAN, ESZKÖZÖKBEN NEM VÁLOGATVA SZEREZ NÉHÁNY ÉV ALATT.

Hibás forrásra bukkantam? Vagy minden bekezdésnek csak az első mondata számít?
Valaki nem világosítana fel, mi a helyzet a nagyobb jóval? Már itt furdal mióta a kíváncsiság.

v, 2012-10-07 20:49 Sütiszörny

Sütiszörny képe

A mohó pénzszerzés is harácsolás. Jól használtad.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

h, 2012-10-08 10:58 Obb

Örülök, Süti, hogy te sem vagy teljesen tisztában a szó mai értelemben vett jelentésével. :( Vagy legalábbis azzal, hogy mikor/mire/kire használjuk.

h, 2012-10-08 12:58 Nimretil

Nimretil képe

Csak annyit kérek, legalább vedd figyelembe, amit leírtam. Tehát: rossz, az a forrás? Mert a szerint azt jelenti. Nem írom ki még egyszer, már kétszer megtettem. Helytelenül határozza meg a szó jelentését? Ha igen, akkor hol tudom elolvasni az igazit? Feltételezem nem csak azok lehetnek tisztában a "harácsolni" szó jelentésével, akik ötösre szigorlatoznak a kelet irodalmából. Ha mégis, szeretnék én is bekerülni a "beavatottak" közé.

Közben felmerült bennem még pár kérdés:
- vmi rémlik, hogy szóismétlést használ szándékosan is a magyar, nyomatékosítás céljából. Amit kiírtál, azok közül az is-is nekem is lejött, hogy "durva szóismétlés", a másik kettőnél nem vagyok biztos. Ott mi a helyzet?
- az elején a Jókais példával annyira nem tudtam mit kezdeni, hogy nem is kezdtem vele semmit. Elmondanád, ez hogyan értelmezhető? Megítélésem szerint Jókainak elég jó írásai vannak, az óvodások olvasási szokásai pedig elég gyérek. Ezek alapján sehogyan nem tudom úgy összerakni a mondatodat, hogy passzoljon a szövegkörnyezetbe. Feltételezem nem állt szándékodban az írásomat Jókaihoz hasonlítani, mint ahogyan a karcolatos olvasóközönséget sem az óvodásokhoz.
- "a névleg a törvény uralkodik pedig megér egy misét" - ha megér egy misét, szeretném hallani, így lövésem sincs, mit akarsz ezzel
- "logikátlanság, ha nem gyötörte a lelkiismerete, akkor nem is keresett volna mentségeket" - tehát nem lehetséges, hogy van mentség a tettedre, ezért nem érzel lelkiismeretfurdalást? Nem lehetséges, hogy elfogadod, a cél szentesíti az eszközt? Vagy mi a gond?

Már ne haragudj, én próbálom értelmezni a javításodat, elkezdtem utánajárni azoknak a dolgoknak, amiket megjelöltél hibának, ahol tudtam, átírtam, legjobb tudásom szerint. Elhiszem, hogy ahhoz is hülye vagyok, hogy javítsak, de amiket felírtál, azzal nagyrészt nem tudok ténylegesen mit kezdeni. Azért írtam, hogy félrevezeted a kezdőket. Én ugyan ismerlek annyira, hogy tudjam, biztosan kizárólag a jó szándék vezérel, de ha nem így lenne, még talán azt hinném, hogy ez valami személyes.

Ja, még valami. A harácsolás mellett volt még 5 kérdésem, amire szintén elfelejtettél válaszolni. Remélem azokra is sort kerítesz. Kösz!

h, 2012-10-08 16:36 Sütiszörny

Sütiszörny képe

1.: Én sokkal szebb vagyok nálad, ezért akár tévedhetek is. :)
2.: Szerintem itt te tévedsz. De nem lehet mindenki tökéletes. Állítólag én sem. Persze, lehet, hazudnak. :)

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

h, 2012-10-08 13:11 sgtGiggsy

sgtGiggsy képe
3

Szerintem nem lett rossz írás, bár a csattanó az nem sikerült jól. Egyrészt ugyebár ott van az, hogy egy orgyilkosnak nem feladata a hírszerzés, neki a gyilkolás a munkája, amit minden esetben az elérhető információk alapján kell elvégeznie. Az írásod alapján nem kizárólag ő lett megvezetve, hanem úgy összességében mindenki más is és így mindent megtudott a célpontról, ami emberileg csak lehetséges volt. A másik meg, hogy mint mondtad egyik-másik dolognak gyanúsnak kellett volna lennie és az rávezethetne a megoldásra. Nos ez olyasmi ami az író fejében így szépen összeáll, de az olvasónál csak annyi csapódik le, hogy: "A legfelső toronyban őrzik az örököst? Hm, kicsit sablonos, de mindegy." Egyszerűen túlságosan sokszor használnak efféle csavarokat még akár kiadott könyvekben és hollywoodi filmekben is ahhoz, hogy az ember tényleges trükkre gyanakodjon és ne arra, hogy egy klisé háromszázezredik felhasználását látja.
Szóval így a novella a végéig szerintem jó, a csattanó viszont csak annyi kérdést hagy ezek után, hogy mi értelme volt az egésznek. Egyszer bárkit át lehet verni és attól még nem lesz az illető sem hülye, sem kevésbé jó a szakmájában. Igen, meglepő az, hogy az uralkodó volt a másik orgyilkos, ez még üthetne is, de önmagában azzal, hogy sikerült átvernie a főszereplőt, még semmit sem bizonyított. Az ellenség hírszerzésének összezavarása, dezinformálása az kémmunka. Némi rokonság ugyan van a két szerepkör között, de összességében elég távol állnak egymástól. A kém azt deríti ki, hogy kit kell megölni és biztosítja az ehhez szükséges információkat (mik az illető szokásai, mikor hol található meg, mennyien őrzik, stb), az orgyilkos pedig ezek felhasználásával eldönti, hogy hol, mikor, és milyen módon csap le a célpontra. A fenti esetben nem az orgyilkos hibázott, hanem a hírszerzése, ő a munka rá eső részét tökéletesen végrehajtotta.

h, 2012-10-08 13:26 Nimretil

Nimretil képe

Értem, hogy mire gondolsz, ez a hiba az átírás miatt jött be, majd kezdek vele valamit. A legelső változatban még teljesen egyedül dolgozott a fickó. Illetve a másik, hogy ezek szerint nem ártana tisztáznom, mi az orgyilkos feladata ebben a szituációban. Ha valóban annyi a dolga, hogy megöljön valakit, akkor tökéletesen igazad van. Ha neki kell előkészítenie a dolgokat, akkor viszont súlyos hibát követ el, mert ismeretlen terepen próbálkozik. Amúgy az a cél, hogy tisztázódjon, az orgyilkosság nem abból áll, hogy az ember akcióhősként bemasírozik valahová. Az igazi orgyilkos elteszi láb alól azt, akit kell, bármilyen eszközzel. Ehhez igenis látnia kell, mi a helyzet maga körül. A munkája miatt benne kell lennie a politikában. Ha a kezében tartja a dolgokat, akkor soha nem veszi be, hogy egy örököst tartanak bezárva a toronyba.
Ugye az egész arról szól, Aarus magához veszi-e orgyilkosnak, vagy sem. Ebben benne van az is, hogy beavatja terveibe, stb. (Az elején felajánlja, hogy "maga mellé emeli", jobb kezévé teszi, stb.) Ehhez nem elég, hogy be tud törni valahova.
Amúgy abban is igazad van, hogy egy átlag fantasyban tucatszám akadnak ilyen hülyeségek. Ezért olvassa el elsőre simán az ember, anélkül, hogy feltűnne neki. Ha sikerül meglepni a végén, és újraolvassa (vagy pontosan emlékszik), akkor másodjára már könnyű kiszúrni a bakikat.

Majd még kezdek vele valamit, de már annyira össze-vissza javítottam, hogy kezdek én is elveszni.

h, 2012-10-08 13:36 Nimretil

Nimretil képe

Elvileg most már akkor megint egyedül dolgozik. Majd kitalálok valamit az első dőlt betűs részhez, ami egyértelműsíti, milyen az igazi orvgyilkos. Így megfelel?

Ha így folytatom az átírásokat, a végén egy virágárusról fog szólni, akinek az üzletébe hirtelen berobban egy fagylaltos. Brutális jelenet, mindenki tocsog az eperfagyiban, virágszirmok repkednek szerte széjjel. Mindez délután négy órakor, azaz tizenhat órával a vérfarkasok után. Az ég gyorsan kitisztul, nehogy a baljós hangulat kliséjévé váljon. Süt a nap, de csak titokban, nehogy baj legyen belőle. Hurrá!

h, 2012-10-08 13:45 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

A hozzászólásokat nem lehet értékeléni? Ez itt nálam csillagos ötös, vagy ötcsillagos. Hullt a könnyem, úgy röhögtem...

h, 2012-10-08 14:31 Nimretil

Nimretil képe

Akkor már ketten vagyunk hsz olvasók? Üdv a klubban!

h, 2012-10-08 13:54 Obb

Látom már, hogy közmegnyugvásra, mint az oviban példával kell, bemutassam a harácsolást.
Ha egy kereskedő gyenge minőséget, mondjuk utánzatot árul nagy tömegben, nagy haszon reményében, nem törődve azzal, hogy így megkárosítja a vevőket, akkor harácsol.
Vagy ha nincs konkurenciája, és ezt kihasználva kegyetlen magas árat tartva kizsigereli a vásárlókörzetét, akkor harácsol.
Egy vállalkozó, ha átveri az alvállalkozóit, keveset fizet nekik, vagy csak lenyeli a pénzüket, majd csődöt jelent, később újat alapít, és kezdi előröl, akkor harácsol.
A lényeg, hogy a jogtalannak tartott pénzszerzés másnak anyagi kárral jár, amiért igazán nem dolgozott meg a harácsoló. Ezzel ellentétben egy bérgyilkos fizetséget kap a munkájáért, azaz megdolgozott érte, azaz nem harácsolással szerezte.
Szóval kb. ez a lényeg.

h, 2012-10-08 14:29 Nimretil

Nimretil képe

Azt hiszem, szükség lesz egy bölcsis magyarázatra is, mert még mindig nem értem.

Akkor egy törvényen kívüli bérgyilkos kifizetése nem minősül "jogtalannak", és akármennyit is kér, ez nem számít anyagi kárnak a megrendelőnél (és/vagy az áldozatnál)?

Ha egy kereskedő gyenge minőséget, mondjuk utánzatot árul nagy tömegben, nagy haszon reményében, nem törődve azzal, hogy így megkárosítja a vevőket, akkor CSAL. Ha ezzel a cselekménnyel nem szerez rövid idő alatt nagy vagyont, akkor nem is harácsol.
Amennyire nekem átjön, itt nem a te általad megadott feltételek adják a harácsolás lényegét, hanem a mohó vagyonszerzés. Ugyanilyen mohó vagyonszerzés lehet célja egy bérgyilkosnak is. Ebben az esetben a harácsolás alapja nem a csalás, hanem a gyilkosság.

De, hogy ne csináljak magamból még nagyobb hülyét, folytattam a keresést:
"A harácsolás szó átvitt értelmű jelentései a harács beszedésének körülményeiből fakadnak. Maga a harács a török időkben a nem mohamedánoktól beszedett, mégpedig általában erőszakosan beszedett adót jelenti. Ennek egy jelentős része az azt behajtó uraknál maradt, tehát részben saját zsebre dolgoztak. Az erőszakos beszedés miatt a harácsolás egyik jelentésváltozata a sarcolásnak felel meg. Viszont ez az adónem lehetővé tette, hogy a beszedői rövid idő alatt jelentősen gyarapíthassák magán vagyonukat. Ebből fakad a szó másik jelentése: mohó vagyonszerzés. Miután a XIX. századot követően a sarcolás egyre ritkábbá vált, napjainkra szinte csak ez a jelentés használatos."

h, 2012-10-08 16:50 Smilezolika

Smilezolika képe

Kizárt, hogy a harácsol ige valaha is ekkora figyelmet kapott volna. Mostantól, ha valaki beírja a Google-ba, az első négyezer oldalon csak ez a hozzászólás gyűjtemény lesz látható, kiszorítva a Wikipédiát és az összes értelmező szótárt.
Már megérte.

k, 2012-10-09 14:32 paralel

paralel képe

Ezt imádom; itt mindig történik valami! :-DDD

 

Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták.

Lukács György

h, 2012-10-08 23:06 Zora

Zora képe

Nem is akarok ebbe beleszólni, csak annyit, hogy a köznyelv sokszor helytelenül ugyan, de átírja egy-egy szó eredeti jelentését, néha még változtat is rajta. Ilyen például a "zurück" német szó, ami azt jelenti: vissza, ugyanakkor a köznyelvben a "curikkolás" (Vas megyeieknek ismerősebb a dolog) mindenféle plusz jelentést kapott, és használják a visszakozástól a hátrameneten át a fülön pörgésig, mindenre.
A "nyűgöz" kifejezést a köznyelv mások csodálatának elnyerésére vagy valami hasonlóra érti, ugyanakkor a nyűgöz szó eredetileg lekötözést, megkötést jelent, elsősorban a közlekedési eszközök (ló, autó, repülő) lebiztosításánál használjuk.

A magyar nyelv folyamatosan fejlődik, épül, és bár a nyelvújítók nagyot lendítettek ezen az ügyön, de néhány török és más, idegen eredetű szó eredeti jelentését bizony ők másították meg. Talán másként fenn sem maradhattak volna olyan szavak, amelyeknek eredeti jelentése ma már nem köthető semmihez. (Pl. egy kihalt mesterség egy szakkifejezése) Ezért gondolom azt, hogy bár Obb-nak igaza van, hiszen a harácsol kifejezés eredetileg valóban az, amit ő mond, de a köznyelv (vagy a nyelvújítók, ki tudja?) felülírta (ez ismét egy modern, eredetileg helytelen, de itt helyesen használt kifejezés) a jelentését, és a harácsol egy pejoratív kifejezéssé vált arra, hogy valaki vagyont szerez. (Akárhogy is tette.)
Szerintem, és ez már szubjektív vélemény, a harácsol a kifejezést használó véleményét, és nem a pénzszerző módszereit fejezi ki. Vagyis ha én azt mondom: "te, barátocskám, jól összeharácsoltad a vagyonod", akkor ez az én rosszalló véleményemet fejezi ki, attól ő még szerezhette a vagyonát tisztességgel. A novellában használva, ilyen módon pedig, a narrátor vagy karakter véleményét tükrözi.

Ez egy érettségi tételben van:

"A legjelentősebb a Kazinczy vezette nyelvújítási harc, a XIX.század első két évtizedében. A nyelvvel, irodalommal foglalkozók táborán belül valóságos háború dúlt a hagyományőrzők(ortológusok) és a nyelvújítók(neológusok) között.
1813: Mondolat c. gúnyirat megjelenése.(ortológusok írták)
1815: Felelet a Mondolatra (Kölcsey és Szemere Pál)

Volt néhány szélsőséges újító, de alapjában véve a neológusoknak volt igazuk, mert a magyar nyelvnek szüksége volt arra a tudatos alakításra és gyarapításra, amit Kazinczyék csináltak.
Módszere: szógyarapítás
- forrása: a régi nyelv és a nyelvjárások szókészlete*számos elavult szót újítottak fel (hon, hős, dísz, terem, iker verseny, tartalom).
- módosították vagy bővítették a szavak jelentését (baj).
- tájnyelvi szók használata, irodalmi szóvá tevése. (betyár, hullám, poggyász, kelme, rimánkodik, bozontos, burgonya, hanyag, pata, szikár, sejt, zamat)
- a legtöbb új szót: - képzéssel:
- képzők: -aszt, -eszt, -kozik, -kezik, -ong, -eng, -öng, -ít, -z, -dék - kodik, -alom, -elem, -dalom, -al, -ék, -lék, -mény, -at-et, -ékony, -atag, -ár, -ér, -ály, -ény, -am, -cs, -sít, -zat,
(szavak: mulaszt, szórakozik, borong, lazít, jeleskedik, fogalom, irodalom, vonal, érzék, adalék, állítmány, fogékony, üzér)
- összetétellel: baloldal, hullócsillag, anyanyelv, hőmérő
- elvonással : (képző levágás): dac-os, nyomor-ú, óhaj-t, derű-l;
-és csonkítással alkották:(hosszú szavak rövidítése)árny-ék,cég-ér;"

------------------------------------------

k, 2012-10-09 12:02 Obb

Na tényleg ezután abbahagyom a harácsoláshoz fűzött véleményeim :)

Jól mondod, Zora, a harácsolással kapcsolatos dolgokat: "Szerintem, és ez már szubjektív vélemény, a harácsol a kifejezést használó véleményét, és nem a pénzszerző módszereit fejezi ki. Vagyis ha én azt mondom: "te, barátocskám, jól összeharácsoltad a vagyonod", akkor ez az én rosszalló véleményemet fejezi ki, attól ő még szerezhette a vagyonát tisztességgel. A novellában használva, ilyen módon pedig, a narrátor vagy karakter véleményét tükrözi."

Itt csak annyi, hogy igen, egy karakter használhatja az orgyilkosra, hiszen az az ő szubjektív véleménye, viszont a narrátor nem, hisz nem valósat állít akkor, és ilyen téren neki függetlennek kell maradnia.

sze, 2012-10-10 19:24 Zora

Zora képe

Hát igen, erre akartam kilyukadni a végén. :) Hogy hiába alakul ki itt vita, a harácsolás szót egy pártatlan narrátor nem is igen használhatná. Csak nem akartam tovább feszíteni a húrt. :D

------------------------------------------

h, 2012-10-08 15:57 Vist

Vist képe

Ez a vita kimondottan élvezetes, öt csillag az összes vitázónak :)

h, 2012-10-08 17:38 DannyKay

DannyKay képe

Ne haragudj, Obb, minden tiszteletem a tiéd, de lassan tényleg egyet kell értenem sgtGiggsy-vel, habár a stílusával valóban nem értek egyet. Ez a vita már nem a mű jobbá tételéről szól, hanem a saját igazad bebizonyításáról, amit - lássuk be őszintén - többen is megcáfoltak. Én nem látok itt óvodásokat, akiknek magyarázat kéne, mindenki tisztában van a "harácsol" vagy "harácsoló" szó jelentésével. Én óvodás viselkedésnek azt mondanám, ha valaki minden észérvet kizárva megpróbálná bizonygatni, hogy akkor is, de akkor is neki van igaza, még úgy is, hogyha ezzel megsért másokat. Ez a vita lassan nem méltó a karcolat közösségéhez, így könyörögve kérek mindenkit, hogy fejezzétek be.

Minden tisztelettel, DannyKay

***

"Yeah, being an asshole is not illegal" - American Horror Story

h, 2012-10-08 17:52 Obb

A viták azért vannak, mert az álláspontok nem egyeznek, ami mindenképpen méltó egy alkotó közösséghez, amit különben nem így hívnánk, hanem birkanyájnak, az hogy esetleg valaki a véleménye mellett magát is minősíti, már egy más kérdés, nem mondtam, hogy egyet kell érteni velem, csak azt, hogy mire használunk egy szót, ha valaki nem ért egyet vele, akkor használja arra, amire szerinte alkalmas, nem kell ennek nagy fenekecskét keríteni

h, 2012-10-08 19:57 Gucs

3

Elég nagy flame-war van itt, nem lehetne ezt egy blogban folytatni? Egy gyanútlan olvasó erre téved, megnézi a kommentek számát, és egyből arra gondol, hogy "Ez igen, itt aztán jön a sok vélemény és kritika", pedig csak a vita megy egy igéről és mások stílusáról. :)

k, 2012-10-09 14:46 Sren

Sren képe

Nem találtam törlésre ítélendő kommentet, de határesetet, amelynél igencsak viszketett a tenyerem, igen.
Megkérek mindenkit, hogy emberi hangnemben beszéljetek egymással!
Ha még egy sértődős hozzászólást látok, melyben valaki szándékosan félremagyarázza az őt figyelmeztető tag mondanivalóját, szó nélkül törölni fogom, azontúl pedig cenzúrázom a kommentjeit, amíg meg nem tanulja, hogyan is kellene válaszolni másoknak.

Ez a vita nagyon érdekes lehetett volna - sok helyütt az is -, ha egyesek nem kakaskodják el.

(Igen, ez egy szerkesztői figyelmeztetés. Erről a témáról minden továbbit meg lehet találni az Etikett menüpontban. ÉN tartani fogom magam az ott foglaltakhoz; remélem, Ti is.)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2012-10-10 18:03 Blade

Blade képe

Én viszont találtam és töröltem is olyan hozzászólásokat, melyek tele vannak személyeskedéssel és hát bizony a szerzőiket minősítik, újfent. Biztosan mindenki tudja, miről beszélek. Elhiszem, hogy járnak ide rettentő okos, művelt emberek, akik mindent jobban tudnak másoknál, de ezeket a témákat emailben is meg lehet beszélni ilyen stílusban.

Nimretilnek javaslom, alaposan válogassa meg, mire reagál és mit köszön meg csak szépen, ahogy illik.

sze, 2012-10-10 18:25 Nimretil

Nimretil képe

Mit csináltam rosszul?

k, 2012-10-09 20:13 Kentaur

Kentaur képe

Az biztos, hogy le a kalappal Nimretil előtt ahogy állta a sarat, a tudásszomjáért meg a kutatásért külön is.
Belőled még lehet valami, akár író is! :-)

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

k, 2012-10-09 20:37 Nimretil

Nimretil képe

Kösz. :D
Valami tuti lesz belőlem, idővel az is elválik, mi.