A döntés

A döntés

A sötétnarancs színű függönyök majdnem teljesen be voltak húzva, ám az alkonyat napsugarai két vékony sávban mégis behatoltak a homályos szobába. Csend volt, a szél fújt csak egy kissé. A szoba bútorai elmosódottan látszottak a narancs-sötét fényben. Magas, karcsú lány állt az egyik fiókos szekrény előtt, háttal az ablaknak. Merev testtartással, rezzenéstelenül szemlélte a szekrény tetejére állított fényképeket, testének körvonalai valószínűtlenül ragyogtak. Néha-néha hosszan sóhajtott, egyik kezével szórakozottan babrálta a fiók gombját. Mintha valamire várt volna. Egyre mélyebbre merült gondolataiban, már szinte nem is látta a fényképet maga előtt, melyen egy jóképű fiatalember és egy fekete hajú, komor lány karolt egymásba.
A felerősödő szélfúvást sem vette észre rögtön. A heves légmozgás szétcsapta a függönyöket és kivágta az ablakszárnyakat is. A csapódásra már felkapta a fejét. Mire a szél végre elcsitult, már a falat nézte eltökélt pillantással, s keserű mosoly jelent meg arcán. Meg sem rezdült, mikor valaki hirtelen megszólalt mögötte.
-Netán zavarok?
A lány nem fordult meg. Kihúzta magát, s kérdéssel válaszolt.
-Mit keresel itt?
-Téged. –hangzott a felelet.
A lány, kezében a képpel, egy hirtelen mozdulattal megpördült. Gyilkos pillantást vetett a hívatlan vendégre, aki tett is egy lépést hátrafelé.
Az ablaknál álló férfi talpig feketében volt, s arcvonásai is árnyékban maradtak. Mégis egész testtartásában, minden mozdulatában valami visszafojtott ravaszság és gőg látszott. Ennek a benyomásnak ellentmondott a hangja, valószínűtlenül őszinte és lágy hangsúllyal beszélt. A lány és közte szinte tapintható volt az ellentét, a különbség. A férfi elegáns volt, veszélyes és szenvedélyes, a lány törékeny, szomorú és tétova. Minden rezdülésükkel egyszerre taszították és vonzották egymást.
A lány előrelépett, így a beszűrődő napsugarak fehéresszőke hajára hullottak.
-Megegyeztünk valamiben. –mondta elhaló, gyenge hangon. Sóhajtott, és a férfira nézett.
A másik is közeledett egy kicsit, de úgy, mintha valami tolná is közben visszafelé. A lány látta, hogy a fényképet nézi.
-Fáj a múlt? –kérdezte a férfi, szinte együttérző hangon.
-Neked nem? –vágott vissza a lány. A másik most újra feléje lépett, a vállára tette a kezét és mélyen a szemébe nézett. A lány elkapta a tekintetét, bőrét égette a férfi érintése, szemébe könnyek gyűltek.
-Angyal vagy, tudod? –suttogta a férfi. A lány majdnem felnevetett, de aztán inkább keményen összeszorította a száját.
-Mégis, mit akarsz még tőlem? –sziszegte. Arcuk veszélyesen közel volt egymáshoz. A lány ráeszmélt hibájára, de akkor már késő volt. A férfi átkarolta őt, magához szorította és hosszan megcsókolta...
Remegés futott át a világon. Valami halkan elpattant, de ezt szinte senki nem vette észre.
Aztán a következő levegővétel alkalmával a lány feleszmélt és ellökte magától a csábítót. Dühösen toppantott, mondani akart valamit, de hang nem jött ki a torkán.
-Én tudom, mit akarok. –szólt helyette a férfi. Tekintete most kétségbeesett volt. –Neked kell dönteni!
-Döntöttem! –kiáltott a lány. –Már megtettem! De... –itt maga elé meredt egy pillanatig –...igazából nem is volt választásom...
A férfi a fejét csóválta. Örömtelenül elmosolyodott.
-Még van lehetőség... Én szeretlek, ezt tudod. Választhatsz másként...
-Igazán? –a lány hátat fordított neki és visszaállította a képet a szekrény tetejére. Nézte a fekete hajú, komoly lányt. –Nem hiába lettem az, ami. Kötelességeim vannak. Feladataim. Ha megtenném..., ha otthagynék mindent, talán mi boldogok lennénk, de mit tennénk a világgal? Mi lenne az emberekkel?
-A világ nem érdemli meg, hogy vigyázzunk rá! –mondta dühösen a férfi. –Engem nem érdekelnek a következmények. Nem tennénk semmi olyat, ami előbb-utóbb ne történne meg az emberekkel. Ők tulajdonképpen már most halottak. Mit sajnálsz? Mit adott neked a világ?
A lány a képre pillantott, sokáig nézte a mosolygó fiatalembert. Feltámadt benne a düh.
-Hagyj engem békén! –kiáltott megint. –Tűnj innen! Nem áldozok fel ennyit értünk!
A férfi hosszan a lányra meredt. –Te tudod. –mondta végül erőtlen hangon. –De tudd meg, nem fékezem magam, ha tényleg így döntesz.
-Zsarolni akarsz? –kérdezte a lány. Nem kapott választ.
Mire megfordult, hogy mondjon még valamit, már csak egy kevés szürke füstöt látott ott, ahol korábban a férfi állt.
Még nézett maga elé egy darabig, majd komótos léptekkel az ablakhoz ment. Szélesre tárta az ablakszárnyakat. Odakint szinte már teljesen besötétedett, felerősödött a szél.
-De hiszen nem áll rajtam semmi. –motyogta a lány. –Én nem dönthetek erről, Lucifer.
Azzal egy újabb mély sóhajtást követően lehunyta a szemét, kitárta fehér angyalszárnyait és kiröppent a baljós éjszakába...

Másnap, pedig nem akart megvirradni. Valahogy nem jött el a holnap, mintha eltűnt volna minden, ami a világot eddig irányította. Seszínű volt az égbolt, a házak, a fák, az emberek látszottak ugyan, de csak épphogy kivehetően. Minden összezavarodott, senki nem tudta, mi történt. Összekeveredtek a jótettek és a gonoszságok, a döntések és a szándékok. A világ a feje tetejére állt, és nem volt visszaút.
Aztán mielőtt minden végképp elsötétült és megszűnt volna, a káosz közepén még páran látni véltek két magas alakot egy sziklaszirt tetején. Egymásba karolva vártak, majd ők is egyre halványodni kezdtek.
A világgal együtt, amely nem bírta ki egy angyal és egy ördög döntését.

4.333335
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.3 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2005-11-16 10:37 Blade

Blade képe

Egészen hangulatos kis írás, jól sikerült. Kicsit rózsaszínű, de annyi baj legyen ;)

Hibát pedig nem láttam benne, ez is dícséretes.

Írj még, jól kezdtél!

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

sze, 2005-11-16 16:44 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Szia, Orsy! Rendben, kíméletes leszek! :D
Blade-del ellentétben nekem nem tetszett annyira az írásod. Rózsaszínnek rózsaszín - és, hogy egy kicsit megmutassam szőrös lelkemet - eléggé nyálas. :)
Nem túl sok írástechnikai hibát találtam, bár a központozási hibák eléggé zavaróak és igazán nyomhattál volna egy szpészt a gondolatjelek után.
Ha a gondolatjel után nem igével folytatod a mondatot, akkor nagybetűt írj!
Egyébként nem rossz írás, de ha legközelebb bővebben írsz,legyen egy kerekebb, átfogóbb története (magyarul, szóljon is valamiről)!

sze, 2005-11-16 18:46 Orsy

Orsy képe

Rózsaszín?? Na jó, tényleg az. Nem vagyok egy sötét látásmódú ember.
:)
A szpészeket megfogadom ezentúl! Ez csak az én feledékenységem, meg még nem áll rá a kezem sem.
Köszönöm a kíméletességet, igyekszem tökéletesíteni magam. Aztán majd meglátjuk. Remélem, még láttok itt engem! :P (Ez burkoltam azt jelenti, remélem, a közeljövőben rám jön az alkothatnék még. Mert az nálam nem úgy megy, hogy leülök, és elkezdek írni...)

sze, 2005-11-16 19:59 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Helyes! Ne is törődj semmivel! Csak ülj le és írj! A többi szép lassan kialakul :)

h, 2005-11-21 16:29 Orsy

Orsy képe

:) Azt teszem.
Ja, és találtam egy kellően rózsaszín képet a rózsaszín látásmódomhoz. :P