Félelem a haláltól

Félelem a haláltól
Mit tennénk ha valaki azt mondaná nekünk életünk utolsó óráján hogy már nincs ránk
szükség és itt az idő hogy továbblépjünk?
Vajon meglepődnénk? Vagy a rémület lenne úrrá rajtunk? Esetleg makacsul
ragaszkodnánk hogy ugyan, hiszen még millió dolgunk van, nem mehetünk pont
most el!
Persze lehet hogy mind a három, ebben a sorrendben előjönne, pont úgy ahogy a
gyásznak is több szakasza van, ahogy az agyunk és a lelkünk feldolgoz valamit,
amivel addig nem találkozott és amit olyan nehéz elfogadni.
És hogy honnan is jött ez a téma? Igen egyszerű: álmodtam. És mint bármely más,
igazán megrázó álom, ez is bennem maradt és elgondolkodtatott, ezért megosztom
azokkal akiket esetleg érdekelhet.
De ne számítson senki semmi izgalomra, ez nem az a műfaj (valójában fogalmam
sincs miféle műfajba tartozhat ez) de kezdetnek talán megteszi, hiszen józan ésszel
belegondolva, ezt legfeljebb a barátaim olvassák csak.
Tudom, most azt kérdezik magukban, akkor miért nem az a cím hogy: „Egy fiatal
elme ismerkedése és próbálkozásai az írással” ?
A cím sokszor meghatározó lehet és annak is kell lennie, hiszen manapság sokan az
alapján vesznek kézbe egy könyvet a boltokban, ha a cím elnyeri tetszésüket. És ezzel
igazán semmi baj sincsen.
De ha már a címmel kiadom magam, és vállalom hogy csak próbálkozom, ugyan ki
venné meg amit alkottam?
És mivel a mondanivalóm lényege valóban a haláltól való félelem, ezért nem is
akkora csalás amit művelek. De nem a halálfélelem a téma, mert az megint csak
más....
Ez a nap is pont úgy kezdődött, mint a többi. Egy hatalmas birtokon dolgoztam, egy
igen tehetős embernek, csakúgy mint a többi 40 ember. Voltak itt kertészek,
szobalányok, karbantartók, pincérek, állatgondozók, séfek és még sorolhatnám.
Szorgalmas, hűséges és istenfélő emberek dolgoztak itt, mert a jó munka alapja ha az
elme és a lélek tiszta, a kéz pedig ügyes és dolgos.
Itt nem volt helye panasznak, aki itt akart maradni, annak mindig tele kellett lennie
energiával és ha éppen gondok adódtak az életében, azt félre tudta tenni, mert csak
visszahúzta volna attól hogy igazán hatékony legyen.
Megfordultak itt az évek alatt több százan is már és javarészt mind elbuktak, és
távozniuk kellett.
Nem mintha a körülmények rosszak lettek volna és nem lettek volna eléggé
ösztönözve, hiszen a fizetés kiváló, a bánásmód pedig legalább annyira megfelelő
amennyire egy munkahelyen azt el lehet várni.
A problémát az emberi hozzáállás és az értékek hiánya okozta. Ugyanis nagyon ritka
az olyan ember aki elszánt, őszinte, hűséges és a többi.... A gyarló emberek mind
bepróbálkoztak, hiszen az összeg amit ajánlottak, olyan kecsegtető volt hogy nem
hagyhatták ki, de sajnos igen hamar ki is estek.
És hogy ki vagyok én és mit is keresek itt? A nevem Mary, és akár hiszik, akár nem,
nagy kockázatot vállaltam hogy ebbe az üzletbe belementem.
Akkor most szólnék a negatív oldalról is pár szót, mert az is volt, és talán hihetetlen
hogy ilyen feltételek mellett bárki is elvállal valamit, de vannak akiknek egyszerűen
nincs más választásuk. Mert léteznek olyan emberek, akik nem csak a saját jövőjükért
dolgoznak, és aggódnak. Őket hívják szülőknek.
Nekem pedig van egy lányom, Lily. Már nem él velem, az apjával maradt, de attól
még szüksége van rám és felelőséggel tartozom érte. Ezért is mentem bele ebbe az
ördögi megállapodásba.
A feltételek egyszerűek és könnyen elfogadhatóak. Az ember, ha elég jó a főnök
számára, dolgozik ahogy kitelik tőle és cserébe annyi pénzt kap amennyire csak
szüksége van. Ez a jó oldala, mint látják. És a trükk? A rizikó? Ha az Úr úgy érzi, már
nem hasznos az alkalmazott, mennie kell. De nem akárhogyan, nem úgy mint egy
megszokott munkahelyen. Itt nincsen felmondási idő, sem utolsó havi bér kifizetése.
Ha valaki már haszontalan, örökre távoznia kell.
Most gondolom nem értik miért jó ez. Miért vállalja bárki is azt hogy esetleg elbukik
és aztán meg kell halnia. Egyetlen engedmény van, ami kevésbé ijesztővé teszi ezt az
opciót, ezt a végső és elkerülhetetlen lépést. Hogy a halál fájdalommentes lesz.
Persze arról nincs szó, hogy mi van a félelemmel. Arra nem térnek ki, mert ennyi
jóság már nem fér a dologba. Viszont ha valaki ellenszegülne és megtagadná a
dolgot, ha úgy dönt, megszegi a szerződésben mondottakat, a halált elkerüli ugyan és
mehet ahová akar, de amint eléri a végzet a külső életben, a lelke azé lesz akinek
dolgozott.
Szóval az ördöggel lepaktálni talán nem tünik túl jó megoldásnak, de mégis, van aki
belemegy.
Mint említettem, és hogy félreértések ne essenek, voltak a munkára alkalmatlanok, és
a próbaidő itt is érvényes volt. Akinek egy év alatt nem sikerült beilleszkednie, nem
ismerte meg a dolgok valódi mivoltát, nem lett mindenbe beavatva, különben
elfecsegi és az nem lett volna éppen jó. Szóval aki egy éven belül el lett bocsájtva,
annak semmi de semmi baja nem esett, arra nem vonatkozott a lélek eladásáról szóló
pont. Mert ezt a sátáni üzletet végül azzal kötötték csak meg aki bizonyított hogy
érdemes a földi javakra.
Talán bolondnak tartanak hogy pont én, akinek gyermeke van, miért is vállal el egy
ilyen munkát. De sajnos a mai világban, ha az ember jót akar annak akit szeret és akit
féltve óv, annak kockáztatnia kell. Kockáztatni és hinnie hogy jó döntést hozott és
hogy a lehető legtöbbet nyeri ezzel a lépéssel.
Én imádom a lányomat és ha ahhoz hogy mindene meglegyen, a lelkemet kell
felajánlanom, hát ez van, megteszem. Hiszen én csak egy apró kis pont vagyok az
életben és nem tudhatom mi lesz velem ha egyszer a földi pályafutásomnak vége.
Nem garantálja semmi hogy a másik oldalon majd boldogság és béke vár. És hogy
majd valaki aki engem teremtett, majd megdícsér és megjutalmaz amiért jó ember
voltam, amíg éltem.
A bizonytalanság, a félelem és a másikért érzett aggodalom sok buta dologra
késztethet egy édesanyát.
És hogy mit mondtam az apjának, Bennek? Hogy honnan a sok pénz amit minden
hónapban utalok a lányunk számlájára lekötve, amit csak a 21. születésnapján vehet
ki, és külön az övére is, a mindennapi életre? Eléggé merész ötlet lett volna beavatni
és valószínűleg kinevet vagy őrültnek néz, esetleg sajnálkozva rámpillant és azt
mondja: „drágám, nem kell ez a mese, ne szégyelld, ha prostituált vagy, én megértem
azt is.”
Néha elképzelem amint ez a beszélgetés lezajlik köztünk és mindig olyan vicces és
egyben szánalmas véget ér a párbeszéd hogy nevetésben török ki. De nem tehetek
róla. Szükségem lenne beszélnem erről valakinek, hogy a lelkem megnyugodjon, és
nem mintha visszajelzés kéne, vagy megnyugtatás , esetleg egy mentőöv, amibe
belekapaszkodva megszegek minden szabályt és kiléphetek végre. Mert nem akarok
semmit, nem akarok változni vagy változtatni. Csak jót tenne ha valaki meghallgatna.
Egy pap, egy pszichiáter, egy vadidegen, vagy akár a volt férjem. Mert olyan az
emberi lélek, hogy ha valamit magunkban tartunk, az egyszer megbosszulja önmagát
és pusztítást végez. Persze a munka is megköveteli az egészséges lelki világot,
különben, mint mondtam, nem mehetünk máshová, csakis a biztos halálba.
De valójában Ben csak annyit tud hogy egy gazdag öregúrnak vagyok a
társalkodónője, aki hálás a figyelmemért és pár jó szóért, és senkije nincsen a világon
akinek adhatna a vagyonából. Azt mondtam, a barátnőm ajánlotta ezt a lehetőséget, és
neki is egy ismerőse adta le a drótot, és persze csodálkozik hogy pont én találtam egy
ilyen anyagi forrást, de végül is egész hihetően adtam elő a mesét, mert hát a
munkaadóm öreg is, gazdag is, férfi képét vette magára és örül ha néha mesélek neki
a kinti életről. Valójában egészen jól bánik velünk és soha egy panasz nem hangzott
el miatta. Tudom, érdekes az ördögről így beszélni, mert valójában mindenki azt hiszi
gonosz és csak ártani tud. Végeredményben valóban árt és a feltételei noha
betarthatóak és korrektek, azért mégis azt kéri hogy az életünkről ő dönthessen.
Hiszen ahogyan tapasztalta, sokan félnek és inkább odaadják a lelküket, csak még pár
évet élhessenek. Tiszta haszon. Neki már ennyi is éppen elég és amit megad érte, neki
csupán aprópénz, nekünk, földi halandóknak viszont egy kész vagyon.
Minden nap igyekszem jól végezni a munkámat, a késést, hanyagságot nem nézik el,
a lustaságot, fáradtságot pedig messziről megérzi rajtunk, tehát tényleg bele kell adni
apait anyait.
A munkabér mellett biztosítanak mindenkinek szállást és étkezést, teljes ellátást. A
birtokot bármikor elhagyhatjuk, saját felelősségre mi osztjuk be a szabadidőnket, és
ugyan ki mer packázni a gonosz sötét urával? Ha vétkezünk, ha mondjuk részegen
valakinek mesélünk, aki hisz is nekünk és félő hogy kitudódhat a dolog, annak
azonnali és fájdalmas halál az ára.
Tehát mindenki óvatos, szorgalmas és próbál mindennek megfelelni.
Nem mondom, voltak olyanok akik nem bírták betartani amit ígértek és eljárt a
szájuk. Még akkor is mikor már én itt voltam, nem csak előttem. Hogy honnan
tudom? Onnan hogy mindenkinek elmesélik ha ilyen eset történik, elrettentés céljából
és persze hogy lássuk, nem csak a levegőbe beszél a Főnök.
Itt sokat lehet tanulni, fejlődni és ha nem csak az van előttünk hogy eljön majd a nap,
amikor már nem leszünk hasznára az Úrnak, egészen jól el lehet élni.
Van magánéletem, vannak férfiak is mellettem ha az a vágyam, és a gyermekemet is
látogathatom, nincs megvonás. Ebből a szempontból nincsenek korlátok, sem
határok. Az Urunk látni akarja és néha hallani milyen is az életünk, mert kíváncsi és a
saját véleményem szerint azért irigy és féltékeny is ránk, halandókra.
És akkor következzen az, amiről azt hittem, csak sokkal később fog eljönni, hiszen
élnek a házban sokan 60 év felettiek is, azt hittem én is megérem az öregkort. De
tévednem kellett..
Előbb eljött a végzet számomra mint hittem.
Éppen a birtokon voltam, tettem a dolgom – szobaasszonyként dolgoztam – amikor a
szünetemben odajött hozzám a Főnök jobb keze, Susan. Ő volt a titkárnő a pokolból,
azelőtt sosem láttam, csak a hírét hallottam és tudtam hogy most igazán bajban
vagyok.
Senkihez nem ment oda csak úgy és ő volt az aki a külső világban egy pszichopata
gyilkos szerepét is felvehette volna. Mert őt sosem látta senki sem kétszer.
Éppen dohányoztam, tudom rémes szokás, de úgy voltam vele, amíg itt vagyok,
úgysem a tüdőrák visz el, jó vicc,igaz?!
És épp hogy rágyújtottam, amikor megláttam Susant. A cigi rögtön kiesett a
kezemből, a füstölgő rúd a murván landolt és mintha mi sem történt volna, csak izzott
tovább. Normális esetben rátaposok, és felveszem mert hát szemetelni aztán végképp
nem akartam, meg egyébként is pedáns ember vagyok.
De abban a pillanatban valahogy nem éreztem fontosnak. Odaállt elém és így szólt:
-Mary, a Főnök úgy döntött, nincs rád szükség többé, gyere velem kérlek.
Teljesen össze voltam zavarodva és halálra rémültem. Csak akkor vettem észre hogy
folyik a könny a szememből, mikor a kertész megragadta a karom, hogy mozduljak
már. A segítségével elvittek a Végrehajtó Szobába, és higgyék el, nem az volt életem
legszebb napja.
Nem értettem miért történik ez és hogy miért nem kapok magyarázatot. Elvégre ez
lett volna a minimum ha már meg akarnak tőlem szabadulni. Hogy mondanak egy
indokot. Akármilyen banális dologgal, ürüggyel beértem volna, mert tudtam hogy ez
eljön egyszer és minden reggel úgy ébredtem hogy talán ma lesz a napja hogy az
életemnek vége.Hiába vigyáztam és voltam óvatos és adtam bele mindent, azért
annyira naiv nem voltam, hogy azt higgyem, talán nekem örök élet jár, csak mert
néha elmeséltem mi történt a lányommal a hétvégén. Persze érdekes előadások
voltak, amik kimondatlanul is benne voltak a munkámban, szórakoztatni a Főnököt.
Bent voltam a szobában, leültettek egy székre és odajött egy ember hozzám. Azt kérte
nyugodjak meg, mert nem tudja végrehajtani a műveletet. Próbált nyugtatni,
elkezdődött a folyamat, az elmémben éreztem de csak zokogtam és ellenkeztem és
aztán kiszakadtam annak az embernek a tudatának befolyása alól, és csak annyit
hallottam:
-Nem! Még nem mehetek el! Hát a lányomnak szüksége van rám! Még annyi dolgom
van az életben!
És rájöttem hogy ez én vagyok...
A Végrehajtó próbált rábeszélni hogy ez volt megbeszélve és ne féljek, nem fáj,
megúszom minden nélkül, csak hagyjam hogy tegye a dolgát és hamar vége az
egésznek.
De akkor és ott, hiába az ígéret hogy fájdalommentes lesz és gyors, rettegtem és
ragaszkodtam az élethez. Nem tudtam hová megyek és az igazat megvallva, nem is
akartam menni. Túlságosan jó volt az életem semmint így, minden ok és magyarázat
nélkül eldobjam, elengedjem.
A Végrehajtó feladta és azt mondta, neki így nem megy és Susan bosszúsan
elviharzott a szobából. Nem tudtam hová vagy miért, nem voltam tisztában azzal ami
körülöttem zajlik és nem is igazán érdekelt. Csak a lányom járt az eszemben és az
hogy soha többé nem láthatom, nem ölelhetem őt, és nem lehetek mellette amikor
szüksége lesz rám.
Pár perc múlva megjelent Susan és mögötte jött a Főnök. Bosszús volt picit ugyan de
próbálta leplezni, hiszen azzal nem segít ha még ő is csak rámijeszt.
Ezért odaült velem szembe, és kedves, megnyugtató hangon beszélt hozzám:
-Mary, ugye tudod, hogy ez volt megbeszélve? Ne rettegj gyermekem, nem fog fájni,
hiszen a szavamat adtam, ahogyan te is arról hogy parancs esetén kiiktathatlak.
Hagyd hogy megtörténjen.
De nem igazán figyeltem rá, mert a halál előtt állva nem voltam magamnál, és nem a
szemem előtt lepergő képeket figyeltem, mert az nem volt, csak éreztem hogy a
szívem mennyire hevesen ver a félelemtől.
Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra hogy eszem ágában sincs most
meghalni.
Most azt kérdezik, hogyan született meg ez a történet, ha én lepaktáltam az ördöggel
és ő úgy döntött, meg kell halnom, miért vagyok még életben?
Emlékeznek arra a kitételre, hogy fel is bonthatom a szerződést, azzal a feltétellel
hogy a halálom esetén a lelkem a régi Főnökömé lesz?
Nos, most egy kocsmában ülök, mellettem whisky, jég nélkül, egy régi füzetbe írom
le ezt a sztorit és reménykedem hogy a halál, bármit is szabott meg nekem Isten, vagy
aki ezt az egészet irányítja, messzire elkerül még egy jó ideig...
Vége

3.333335
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.3 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2014-04-19 11:40 Para Celsus

Para Celsus képe

Oké, kedves Parducbaby (nálam egy ilyen név mínusz egy csillag), sokat gondolkodtam, kitegyem-e az írásod, mert - valljuk be - rengeteg benne a hiba. Afféle állatorvosi ló ez a novella, megvan benne minden, amit a kezdők véthetnek. Úgyhogy - ahogy egy kedves ismerősöm mondaná - tanulságként igenis kikerül az írás. Okulj belőle te is, és okuljanak a többi kezdők! :)
Justify - sorkizártra állítsd legközelebb, légy szíves, a szöveget. Zavaróak ezek az egyenetlen sorok. (Ha segítség kell, pördülj meg háromszor a sarkadon, kiáltsd el magad, hogy "hipp-hopp, karcos szerkik, segítsetek!" aztán jön a helpdeszk. A központozás tekintetében pedig olvasd el a GYÍK-ot. Itt fenn, látod?)
A címet elég egyszer, a "Cím" mezőbe beírni, nem kell külön a szövegtörzsbe is beilleszteni.
"
Mit tennénk ha valaki azt mondaná nekünk életünk utolsó óráján hogy már nincs ránk szükség és itt az idő hogy továbblépjünk?" - az és elé vessző kell, mivel új tagmondatot kezd. És ugyanez ismétlődik még kábé három tucatszor, egy csomó "és" és "hogy" előtt.
Amúgy az az érzésem, hogy írás közben találtad ki, toldoztad-foldoztad a sztorit, egy csomó közbevetett, magyarázkodó (fél)mondat utal erre - tele a sztori ellentmondásokkal is, pl. először: "hiszen józan ésszel
belegondolva, ezt legfeljebb a barátaim olvassák csak." majd "De ha már a címmel kiadom magam, és vállalom hogy csak próbálkozom, ugyan ki venné meg amit alkottam?" Egyrészt nem értem, hogy akkor most haverok-buli-hanta, vagy könyvesboltokba katapultáló bestseller, amit írni akarsz? Aztán - ehem, ehem - a szakmai alázat - igaz, hogy narratívában szerepel a duma a megvételről, de kérdem: hol a szakmai alázat, héj? Első novi, nem is a legjobb, de már eladás meg megvétel? cöcö :)

Egyébként is kidolgozatlan a cucc: miért ölné meg a boss - maga a devil - az alkalmazottakat? Szadiból? Jó pojén? Még a lelküket sem kapja meg, csak ha berosálnak a haláltól, és a szekönd opciót választják... Az ördög hülye egyébként is, erőlködés nélkül is annyi lelket gyűjthet a földön, amennyit csak akar :D

Néhol a szóhasználat sem a legjobb: "bepróbálkoznak", "Szükségem lenne beszélnem erről" ahelyett, hogy "beszélnem kellene", egy csomó töltelék "hát"... hát, ezen javítani kell. :D

Az anya-lánya kapcsolat a sztori egyetlen meglehetős eleme, bár ugye a pasi itt is pronyó. „drágám, nem kell ez a mese, ne szégyelld, ha prostituált vagy, én megértem azt is.” - hát nem tudom, egy épkézláb, tökös férfi aligha viselné a tudatot nyugodt lelkiismerettel, hogy a gyereke anyja prostiként dolgozik...

Első írás? Nem elkenődni! Gyakorolni! :D


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2014-04-19 12:14 Forsaken

Forsaken képe

Kár, hogy a kommenteket nem lehet értékelni, mert most kaptál volna tőlem egy ötöst :D Itt a Karcolaton néha jobbakat írnak a hozzászólások közé, mint amit beküldenek írás gyanánt.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

szo, 2014-04-19 13:23 Sren

Sren képe

A hipp-hopp normál nickkel működik, sokat sejtető nick esetén abrakadarabka kell.
Igaz, hogy nem kell cím a szövegtörzsbe, mert minek, ha egyszer van neki külön címsor, azonban Vége felirat sem kell! Rég kiment a divatból, manapság csak arcoskodásra használatos.
Mondjam el 956... izé, kilencszázötvenhatodszor is, hogy számneveket nem írunk ki számmal, mert az leginkább matekórán divat? Számjegyet csak akkor, ha mint adatközlés elkerülhetetlen. De ez is benne vagyon valahol a GyÍK-ban.
A többit inkább elhallgatom most, elég sokat súgtak a srácok. Remélem, a kedves szerző legalább beköszön nekik hálából; ha netán javításhoz is fog, esetleg én is súgok ezt-azt.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2014-04-19 12:13 Howel

Howel képe

Szia!

Kedves Parducbaby (tökmindegy ám, mi a nickneved), lássunk hozzá, mit szólsz?

Menjünk rá először a helyesírásra, a fogalmazás és a tartalmi hibák csak megfelelő helyesírás után válnak jól felismerhetővé, azaz ekkor javíthatóak megfelelően.

Úgy érzem, nem szereted a vesszőket, pedig nagyon hasznosak ám (:
Ahogy Para Celsus Kolléga Úr is figyelmedbe ajánlotta, érdemes elolvasni ebben a témakörben a Fürge GYÍK-ot.

De ne csak a levegőbe beszéljünk, lássunk pár példát a művedből:

"Mit tennénk ha valaki azt mondaná nekünk életünk utolsó óráján hogy már nincs ránk
szükség és itt az idő hogy továbblépjünk?" - Mit tennénk (felviszed a hangsúlyt=kell valami ide, ez a vessző), ha valaki azt mondaná nekünk életünk utolsó óráján (kiírt és elhagyott hogy előtt is kell vessző), hogy már nincs ránk szükség (és elé is kell néha vessző http://www.e-nyelv.hu/2013-11-18/vesszo-es-elott-10/), és itt az idő, hogy továbblépjünk?

" pont úgy ahogy" - az ilyet nem is igazán értem. Egy fél sorral ez után ugyancsak használod az ahogy kifejezést, de oda valamiért raksz vesszőt, ide pedig nem. :D Mindkét helyre kell, bízz magadban. Ha pl.: ahogy=1=kell vessző eléje, akkor más esetben sem lesz ahogy=2=nem kell eléje vessző.

"talán nem tünik túl jó megoldásnak" - nekem aláhúzza a tüniket. Oké, hogy a word néha mafla tud lenni, de alapvetően lehet hinni neki. Az tűnik.

"annak akit szeret és akit féltve óv" - Annak, akit szeret és féltve óv. Vagy. Annak, akit szeret, és akit féltve óv, de utóbbi esetben szétválasztod a két halmazt (szeret-féltve óv): valaki ebbe, valaki abba tartozik. Ha azt írod, hogy annak, akit szeret és féltve óv, akkor a két halmaz metszetét kapod, tehát azokat az embereket, akiket egyszerre szeretsz és féltve óvsz is. Nah, elég a matekból.

"ellenkeztem és aztán" - ez furcsa. Az és sok mindent kifejezhet. Pl egymás után történő dolgokat. Megettem a fagyit, és hazamentem. Ez majdnem ugyanaz, mint a Megettem a fagyit, aztán hazamentem. Az aztán erőteljesebben utal arra, hogy időben y dolog x után történt. De lényeg a lényeg, nem kell egyszerre használni az és-t és az aztán-t.

Nem javítottam ki minden hibát, csak szemezgettem, de ha gondolod, majd üzenetben elküldöm az összes hiba listáját a javításokkal együtt. (:
Első lépésként tanulj helyesen írni. Rá fogsz érezni, hidd el nekem.
Utána jöhet a többi.
Fel ne add!

-------------------------------------

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

szo, 2014-04-19 15:09 Black

5

Első írás? Akkor ez szerintem viszonylag ígéretes kezdés. :) Vesszőhibák tényleg adódnak, de egye fene, a témájához képest nagyon megragadtad a hangulatát. Csak így tovább!

Sitku Csaba

szo, 2014-04-19 18:43 Kaiser

Kaiser képe

Hm. A korai Frostler-féle értékelési metódus. Én ódzkodnék tőle.

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

szo, 2014-04-19 20:42 Frostler (nem ellenőrzött)

Black pusztán a véleményét vállalta, semmi többet. Beleírta a hozzászólásába, hogy "szerintem", szóval ezek után nem lehet azzal vádolni, hogy tényként írná azt, amit. Egyszerűen megfogalmazta az írással kapcsolatos érzéseit, véleményem szerint a megjegyzés rovat pontosan ezt a célt szolgálja.

v, 2014-04-20 11:10 Black

Már megint miattam folyik a vita, egyébként nem foglalkozom autókkal. :) Nézzétek, mint Frostler is állítja, én csak a véleményemet írom meg egy-egy adott írásról, hogy más másképp látja, az már az ő dolga. Hogy eddig jónak értékeltem a műveket, az csak egy dolog, a kérdés inkább az, hogy lesz e- olyan, amire max két csillagot adok? És akkor az is meg lesz indokolva, hogy miért. Amúgy eddig A park kapta tőlem a legkevesebbet, de csak az utolsó mondatáért, mert azzal lett oda a varázsa. Jah, és már küldtem be írást (A Genesis fia (I.)), egy regénytrilógia első részének a bevezetőjét, csak valamiért a szerkesztők még nem tették közzé.

Sitku Csaba

v, 2014-04-20 11:12 Black

Hoppá, mégis kitették, sok köszönet érte. :D Nos, várom a véleményeket!

Sitku Csaba

v, 2014-04-20 11:16 Para Celsus

Para Celsus képe

Nem vita... és nem miattad... :))))
A szerkesztők azért nem tették közzé, mert háromszáznyolcvanezer plusz cafetériáért lóbálják a lábukat a medence partján, és sz.rnak az altokmányra.

OFF END. Kéretik mindenkit visszatérni a Félelem a haláltól elemzéséhez, értékeléséhez, véleményezéséhez.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2014-04-19 22:04 Forsaken

Forsaken képe

Jó, hát amúgy is tudod, hogy Black csillagainak mennyire lehet hinni :D

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

v, 2014-04-20 08:25 Frostler (nem ellenőrzött)

Talán ez meglep, de Black is ugyanolyan értékű felhasználója ennek az oldalnak, mint Te, vagy bárki Más. Joga van leírni, amit gondol egy írásról, hiszen amúgy is ez lenne az oldal lényege. Ha Ő úgy gondolja, hogy számára ez az írás ennyire jó volt, és ennek okait kulturáltan meg is tudja indokolni - amit meg is tett -, akkor semmi problémát nem okoz a hozzászólásával.
Nem szép dolog, hogy emiatt kigúnyolod.

v, 2014-04-20 10:15 Para Celsus

Para Celsus képe

Höhöhö... biztos-tuti én vagyok túl cinikus és gonosz, de akkor is kardot-pajzsot fognál Black védelmében, ha nem kaptál volna tőle habiszti ötöst a kivégzésre? :)))))

Egyébként szíve joga ötöst adni, másnak meg szíve joga cöccögni egy ilyen ötös miatt.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-04-20 10:28 Frostler (nem ellenőrzött)

Most élhetnék azzal az örök igazsággal, hogy Mindenki magából indul ki, de nem teszem, mert szerintem gyerekes lenne.

Igen, akkor is megvédeném - ezt vagy elhiszed, vagy nem, Rád bízom -, mivel nem tartom igazságosnak, hogy egy olyan oldalon, mint a Karcolat, amiatt néznek ki valakit, mert véleményt mert írni. Semmi bajom nem lenne azzal, ha mondjuk azt írták volna vissza, hogy "Rendben, elfogadom, hogy Te így látod, habbár nem értek egyet, mivel satöbbi. satöbbi..." Itt azonban nem véleménycsere történt, hanem egyszerű gúnyolódás, ráadásul olyan módon, amit minden más kommentelő is láthat. Tudod, én abban a hitben vagyok, hogy lehet vállalni nem népszerű véleményt is, ha megfelelően meg van indokolva. Itt így történt, ezért nem tartom jogosnak a reakciókat.

v, 2014-04-20 10:29 Forsaken

Forsaken képe

Nem Black felhasználói értékét fitogtattam (bár kicsit hitelesebbnek fogom őt is tartani, ha írással is jelentkezik, nem csak kritikával), csak ő olyan szempontok alapján értékel, ami a többiektől (köztük tőlem is) egy kissé idegen. Ha egy olyan oldal lennénk, ahol személygépjárműveket értékelnénk, akkor nagy részünk a sebességüket, a fogyasztásukat, a strapabíróságukat és a külcsínt nézné, de Black lenne az, aki alul értékel egy amúgy fullextrás kocsit azért, mert kevés adót lehet fogni a rádión. Nem mondom, hogy ilyen alternatív értékelőre nincs szükség, de valahogy kevéssé tudok azonosulni vele.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

v, 2014-04-20 10:36 Frostler (nem ellenőrzött)

Így már világos. A "Jó, hát amúgy is tudod, hogy Black csillagainak mennyire lehet hinni :D" hozzászólásból nem igazán ez a magyarázat jött le, de elhiszem, hogy így értetted. Szemléletes volt a példa. :)

v, 2014-04-20 13:52 Roah

Roah képe

Frostler, Black csak egy ötöst adott? Mér' nem már hármat, ha már kezdő és segítség, legyen kövér, nem de?
Így aztán végképp az jöhet le csóri kezdőnek, hogy tegye fel a lábát az asztalra, rágózzon, könyököljön, nehogy reálisan értékeljen, tanuljon, mert még a végén elsajátíthatja a központozás titkát, a történetvezetést, és többi pompás élményt, ami az írással összefügghet.
Úgy van, adjatok még vagy három ötöst, és ne segítsetek neki, csak nézzétek nagy elánnal, örömmel azt, hogy sorra adhatja ki a kezei közül az ilyen írásait!
Végül is csak egy írói műhelyben vagyunk - fejlődni?! A Karcon?
Minek is azt...

Frostler, gondolkodj már, kérlek.
Tisztában vagy/vagytok vele, hogy tulajdonképpen kinek ártasz ezzel?

Off end.
Befejeztem.
Elnézést, ha az "uccsóm" ilyen darabos, és szétszórt lett.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-04-21 05:53 Frostler (nem ellenőrzött)

"Így aztán végképp az jöhet le csóri kezdőnek," - Most nem az írást minősítetted le, hanem magát a Szerzőt. Gratulálok!

Fejlődni nem csak akkor lehet, ha az ember orra alá dörgölik a hibáit, sokszor meglehetősen cinikus hangnemben. Olyan vélemények, amik az esetleges erényekre hívják fel a figyelmet - még ha kissé túlozva is -, legalább ilyen fontosak. Mondok egy példát. gondolj a Rossz Pc Játékok Sorozatra - ha esetleg nem ismered, ajánlom, mert nagyon szórakoztató, sajnos már vége van. Ha az első videók után mindenki azzal támadta volna a készítőt, hogy "Jaj, de monoton a hangja, jaj, de határozatlanul beszél, jaj, de összeszedetlen a kommentár satöbbi, akkor folytatódott volna még évekig a sorozat? Nem valószínű.
Ha felkerül ide egy írás, amit Te negatívan, én pedig pozitívan értékelek, akkor tudod, mi lesz Kettőnk között a különbség? Az, hogy én nem foglak támadni Téged a véleményed miatt.

h, 2014-04-21 06:49 Sren

Sren képe

Ne keverd össze a leminősítést a sajnálattal. Ro esetében valóban utóbbiról van szó. És hogy van egy sajátos szlengje - nos, ha páran még AZT sem értik, illetve rossz szándékot keresnek benne - pont Katában, aki aztán tényleg szívvel-lélekkel az amatőrök mellett áll (mindig!) és ott segít, ahol csak tud (mint most is...) - akkor aztán jól kinézünk!
Szavakba kötsz bele, szavakba, holott a mondanivaló tiszta és világos. Szavakkal játsszunk inkább írások elemzésénél - ott nem csak lehet, de kell is.
És ez nem elfogultság, tudod jól. Ha bármi lenne a kommentjében, ami miatt szólni kell, szóltam volna.
Ami meg a szegény szerzőt illeti: eddig még csak válaszra sem méltatott senkit...

És most már tényleg elég legyen! Nagyon túlspiláztátok. Nem akarnám ezt a fórumot is Csak Olvashatóba tenni. Nyomatékosítom a kérést, amit eddig ügyesen semmibe vettetek: minden további kapcsolódó gondolatot blogba kéretik írni! Köszönöm.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2014-04-21 07:02 Roah

Roah képe

Frostler, az a kezdő, az az új regisztráló, akit teljességgel összezavarnak, az csóri lesz. Ti tettétek azzá!
Javították, segítettek neki!
A ti túlértékelő butaságotok arra jó, hogy ne igazodjon el azon, amit új felhasználóként itt lát.

Jó szándékból?
Most nem jönnék azzal, hogy a "pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve", pusztán csak annyit tennék hozzá, hogy ne vedd, ne vegyétek el az esélyt egy Párducbaby-től sem arra nézvén, hogy tanuljon.

Ha te csak annyit kaptál volna, hogy ez "szép volt, ötös", vagy "csak így tovább, ötös", hol tartanál, Frostler, hol?
Erre gondolj, a felelősségre, csak egy kicsit, légyszí'.
Aki javít, az soha, de soha nem bánt - aki ok nélkül dicsér, az torzít, és lebecsül.

Nem érdekelnek a Pc-ék; mázlista nő vagyok, egy csodás elméjű Nővérrel, aki ezt tanította nekem:

"Hiszem, hogy csak a jó tud jót teremteni, hiszem, hogy a dicséret épít, hiszem, hogy a jó példa jobbít."

Ha mindhárom adott, akkor egy titka van szerintem a jó szándéknak egy hozzászólásban: a stílus. Ezt kell (alaposan!) kidolgoznod, amikor egy kommentet írsz, ennek a háromnak a figyelembevételével lehet/kell javítani, segíteni, indokolni.
És kész.

Szerk.**
Rendben, Zsuzsi, elnézést, egyszerre írtunk.
Elnézést.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2014-04-20 12:35 Sren

Sren képe

Érdekes, tegnap este magam is írtam Black-nek holmi cöccögést. Aztán nem tettem ki, mert oké, igenis benne volt a kommentjében az a bizonyos „szerintem” – no meg mert nem lett volna időm figyelemmel kísérni a kibontakozó vitát.
Aztán jé, mire ébredek? Hogy mégsem csak engem zavart a dolog.
Tehát, Black, megkérlek: ha lehet, légy egy kicsit következetesebb. Elég hosszú ideje kommentelsz ahhoz, hogy az lehess. Enélkül ugyanis az olvasókat igencsak megvezethetik, elviszik az erdőbe a kontrasztok. Nemrég egy nagyon jól sikerült (majdhogynem kiadható) írásnál hármast adtál, holott százszor inkább ott volt a szeren, mint egy elsőírásos kezdő által kezdő által elkövetett, tipikus állatorvosi ló. Tudom én, biztatni kell a kezdőket – egykor mi is azok voltunk! – de hidd el, ha tényleg AKAR, ő megfogadja a tanácsokat és igenis írni fog. Ellenben ha ilyen kiugróan váltakozó kommenteléssel jössz, Téged, illetve az oldalon átgondoltabban kommentelőket nézhetik elfogultnak, személyeskedőnek az olvasók.

Vera, Ovidius: köszönöm a józan, következetes, széles látókörű véleményeket! Hanem, kedves „Fater”, elgondolkodtattál. „Ez a felület nyílt és nyilvános. Nem ír elő különösebb minőségi kritériumokat a megjelenés feltételeként.” – Ez még megváltozhat, ha sokat idegesítenek. :D
Máskor is szoktunk feltenni határeset írásokat „elrettentésül” (még mielőtt bárki kárhoztatna, gondoljon bele: ő kitenné-e saját írását is elrettentő példának?, mert én megtettem azt is, csak hogy segítsek vele…). Általában a nyilvánosság és a többfajta, terjedelmesebb és kifejtettebb vélemény ilyenkor többet segít a szerzőnek, mint ha simán csak kap egy visszadobós levelet a szerkesztőségtől. Ilyenkor viszont a szerkesztő magától értetődően vállalja, hogy figyelemmel kíséri a művet és az alatta kibontakozó esetleges vitákat, offokat, és szükség esetén közbelép. Para ezt meg is tette, szóval off end.:) Ha valakinek van még kapcsolódó gondolatmenete, egyebe, rakja blogba.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2014-04-20 13:22 Roah

Roah képe

És egy uccsó-uccsó, a későnek? Tényleg az lenne.

Az ilyen ötösök inkább megalázzák a szerzőt, mint segítik. Borzasztóan! Kegyelem? Nesze egy kis alamizsna?
Vagy hogy mondjam úgy, hogy ne másszak bele senki lelkivilágába?
Csak abban lehet bízni ilyenkor, hogy a szerző lát! Olvas, és megért.
Hogy van önkritikája (!), és helyén képes kezelni egy ilyen blődli értékelést, aminek se íze, se hamva, merthogy ebből egy mukkot sem fog tanulni, fejlődni.
Nem vagyunk egyformák, mint a tojások, ha már Húsvétolunk, vagy mi, és szívből sajnálom a szerzőt, hogy egy ekkora ötössel így megalázták...
Pfff...

Igenis kell, hogy olykor-olykor napvilágra kerüljön egy Párducbaby - Félelem a haláltól írás: Karcosok! Hisz' láthatjátok ti is! Egyszerűen nem elég, ha erős mezóban kezd valaki, nem elég, ha az itteni felhasználók rendre elmondják a helyi írástechnikai Bibliát, térképet adnak/adunk, hol, mit talál, nem elég, hogy bőséggel van kint írás, novellák is, mégsem tudják az erre látogató, frissen regisztráló felhasználók, kezdők, hogy merre hány méter.
Lépten-nyomon linkelünk, mutatjuk/mutatjátok az utat, kanyarokat a portálon, mégis beküldenek ilyes' írásokat.
Muszáj némelyiket kirakni, egyetértek Parával - aki aztán végképp javított, segített, ennél nagyobb alleluját nem lehet egy szerkesztőtől sem elvárni.
Para véleménye is egy orvosi paci, pont olyan összetett, mint amilyen jellegzetes kezdő hibákkal bír ez az írás. Hozzászólása végén ott van azért a biztatás, rendben, puszit nem mellékelt, de majd egy novellájában...:D Simán kinézem belőle. :)))

Az a gyanúm, hogy számtalan ilyen írást küldenek be, és el tudom képzelni, hogy a százakárhanyadik priv üzenet után egy szerkesztő már kínjában kirak egy Félelem a haláltól-t, annak reményében, hogy hátha...
Ez nem lehet gonoszság, ez egy amatőr írói felületen szerintem elkerülhetetlen.

Hol a határ?

No limit - mert ez is Karcolat működésének egy része. :))))
Amatőr írás ide vagy oda, az ilyen írásokat nem lehet beseperni a Karc nagy szőnyege alá, és nemhogy beszélni lehet erről a jelenségről, hanem kötelességünk is.
Szerintem.

Hepi Húsvétot Minden Karcosnak!

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2014-04-20 13:58 Howel

Howel képe

Szétoffoljuk szegény szerzőt, de majd megszokja :D

Szóval!
Egyetértek veled, Roah.

A magam nevében szólok:
Én sem olvastam el a GYÍK-ot, csak jóval azután, hogy idekerültem. Nem mintha olyan sok ideje lennék itt...
Lényeg a lényeg: én egy másik oldal szerkesztői révén kényszerültem rá a helyesírás fortélyainak elsajátítására. Az első könyvem néhány fejezetét küldtem be, ők pedig visszadobták fejezetenként úgy háromszor egy-egy hosszú hibalistával.
És ekkor megelégeltem a dolgot. Valahogy ráéreztem (megtanultam és megkedveltem), hogy mit mikor hogyan kell használni.
És ez a hasznomra vált. - Ne feledjük: az ő idejük, energiájuk révén.
Ha a szerző ennyire kezdő, akkor ennyire kezdő: noha nem vagyok Karcos szerkesztő (szóval nem értek hozzá annyira, mint ők), de bármikor szívesen segítek az ilyen kezdőknek is, mert pontosan emlékszem, én is onnan indultam, hogy leírtam első osztályban, hogy A. :D

A csillagozás: hamis énképet alakít ki gyermekében az a szülő, aki csak dicsérni tud - ennyit akarok hozzáfűzni.
Ja meg azt is, hogy:
Én kincsként őrzöm Obb Úr három csillagos véleményét az egyik novellám alatt.
Mert hiteles - na jó, nem, mert nem érdemelt volna annyit, de akkor is.
És pár szót a mű írójának:

Kedves szerző!

A Karcolat a legjobb hely, amit csak találhattál. Nem ígér, és nem ad csak úgy a nagyvilágba dicséretet, sőt, akkor sem ad, ha már-már kötelezni lehetne erre. Az ember mégis ösztönösen érzi, hogy itt valóban komoly és hozzáértő emberek vannak.
Köszönd meg nekik, és haladj az ő útmutatásaik szerint, mert megéri. Nagyon megéri.

-------------------------------------

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

v, 2014-04-20 13:39 Roah

Roah képe

Black, mit ártott neked ez a szerző?!
"Csak így tovább!" He?!
Azt kívánod neki, hogy maradjon ilyen? Erre biztatod?

Atya-Úr-Isten!

Esküdj, elmondok néhány Üdvözlégy Máriát, bármit, vuduzok, varázsolok, bevetem az összes hókusz-pókuszt, amit csak ismerek, hogy a szerző szíve dobbanjon, az elméje működjön, és még tréfából se "haladjon így tovább!"

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-04-19 20:12 polgarveronika

polgarveronika képe

Ritkán szoktam hozzászólni ilyen hangon egy-egy íráshoz, de talán érezhetik a többiek, hogy a színvonal korrekt megőrzése céljából teszem. Nem megyek bele a tartalmi, a grammatikai és a stiláris hibák elemzésébe, azt majd megteszik azok, akik késztetést éreznek rá (előre is köszönöm nekik).
Tiszteletben tartva Karcolat célkitűzését, miszerint alapvetően a kezdő írók támogatása az elsődleges, de érdemes azon elgondolkodni, hogy hol húzzuk meg a határt a "kezdő író" fogalomkörének meghatározásánál. Abban egyetértek, hogy mások hibájából sokat lehet tanulni, de itt már vétkekről van szó, amely nem csupán a szakma alapszabályait, hanem az itt karcolók munkáit is negligálja.
A vélemény és minősítés természetesen szabad, de abban az esetben kifejezetten káros és félrevezető, ha csupán lelkes buzdítás okán, a hibákkal való szembesítés nélkül történik.
Egy kulturális munkával foglalkozó lap/műhely/közösségi tér számára az igényesség az egyedüli garancia arra, hogy ide érdemes legyen becsatlakozni aktív szerzőként vagy akár csak időtöltés gyanánt feljöjjön bárki olvasgatni.

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2014-04-19 21:56 Ovidius

Ovidius képe

"...de érdemes azon elgondolkodni, hogy hol húzzuk meg a határt a "kezdő író" fogalomkörének meghatározásánál."
Talán egyszerűbb lenne bevezetni a "kezdő, de nem író" fogalmat... :D

"A vélemény és minősítés természetesen szabad, de abban az esetben kifejezetten káros és félrevezető, ha csupán lelkes buzdítás okán, a hibákkal való szembesítés nélkül történik."
Itt a baj. A vélemény egy szuverén, és általában ízlésbeli elemekre épülő meghatározás, ezért abszolúte szabad alkalmazása vagyon...
Ha ez itt egy írói műhely (és az), akkor a minősítés már nem teljesen szabad kategória. Legalább az alapvető irodalmi kritériumokban egyezség kell, és azokat azonos erővel kell alkalmazni. A legalapvetőbb, és talán legnehezebben végrehajtható kritérium az objektivitás. Teljesen elkülönülni a személyes érzelmektől. Márpedig azt baj nélkül alkalmazni, csak adott feltételek mellett lehet. Vagy pontos elképzelés akár látatlanban a másik képességeiről (ez kiemelkedő intellektust kíván), vagy olyan szakmai egyenlőség (tehetség és írástudás) szerencsés találkozása többeknél, hogy pontosan megértsék a másik értelmezését, és tiszteletben is tartsák azt.
A kommunikációnak is van megjelenési kultúrája. A szakmai keménységet és következetes kifejtését többféleképpen elő lehet adni. Más a nyerseség és más a durvaság. Más a sztaniolba csomagolt udvarias elutasítás és más a gyengeségből fakadó semmit feldicsérő jellemvonás.
Éppen a napokban olvastam a `70-es évekből az egyik Milford Műhelyes találkozó leírását Szentmihályi Szabó Pétertől. Olyan elképesztő kíméletlenséggel bántak egymás írásaival, hogy annak töredéke elég lenne ezen a felületen a halálos sértődésre. Ráadásul itt nemcsak a trollokra gondoltam... :D
Ez a felület nyílt és nyilvános. Nem ír elő különösebb minőségi kritériumokat a megjelenés feltételeként. Az viszont azzal jár, hogy (és most hagyjuk a trollokat) munkája nem más, mint gyémántot keresni szecskahalmazban. Nehéz feladat.
Most is azt tudom csak mondani az írópalántáknak, mint korábban: mielőtt belevágnak akármilyen mű megalkotásába, élesítsék ki jól azt a bizonyos fejszét.
Az íráskészség élesítése pedig az olvasás. Sok-sok olvasás, minél jobb művekkel.

Én személy szerint nagyon hamar megértettem itt (a különben rendkívül udvarias hangnemű) kapott kritikákból, hogy bármennyire olvasott vagyok, író-alkotó tehetségem nincs. Ennyi. Sem sértődés, sem más lelki bajom nem keletkezett. Kis sajnálkozással tudomásul vettem, és túlléptem rajta. Csakhogy ez egy koros, tapasztalt ember relatív bölcsességének eredménye.
Egy fiatal embernek nem kell, de nem is szabad feladnia a harcot, ha készséget érez az írásra. Tessék cselekedni. De ennek felelősséggel, gondossággal és igényességgel kell együtt járnia. Szemetet nem illik mások elé szórni.

Zárásul egy kis jót az írásról. Most olvasom újra Neil Gaimantól az Amerikai isteneket.
Nos kérem, ez írás. Csodálatos történet, ragyogó történetvezetés, remekül kidolgozott karakterek. Mindehhez fölényes íráskészség és elbűvölő mesélőképesség járul. No meg a Gaimanra jellemző elképesztően sötét, igazi angolos humor, amitől olyanok az írásai, mint valami csípősen fűszerezett jó étkek.

Már fogalmazódik is bennem egy recenzió, amit természetesen ide nem teszek fel, mert kicsit spoileresen szoktam megcselekedni eme dolgaimat, ráadásul ezen a felületen az itteni írásokról illik kritikát alkotni... :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

v, 2014-04-20 09:01 Kentaur

Kentaur képe

Hm, egyet kell értenem a határhúzással. Vannak kezdők, amivel semmi gond, mindenki volt, segítünk és elnézzük a visszatérő hibáikat egy darabig, hiszen fejlődni jöttek, mi is itt és így tanultunk.
És vannak olyan felhasználók, akik még félig gyerekek vagy más egyéb okok miatt nem érik el egy átlagos felnőtt ember helyesírási szintjét. Őket már nem kéne.
Egyszerűen túl sok a hiányosság. Mondhatni, hogy aki úgy jön a rajztanfolyamra, hogy nem tud kezet rajzolni, az rendben van, de aki rossz végén fogja a ceruzát, arra minden tanár azt fogja mondani, hogy ne már.
Elrettentő példának használni egy "művet" pedig enyhén gonoszság. Köszönjük, láttunk már eleget.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2014-04-20 10:24 Para Celsus

Para Celsus képe

https://www.youtube.com/watch?v=QW0ICn7X9GA
Jeee, én vagyok Evil Eddie. Somebody say evil.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-04-20 14:36 Forsaken

Forsaken képe

Jött egy új szerző, aki csak meg akarta osztani velünk a gondolatait irodalmi formában, és kíváncsi volt a véleményünkre, és szerencsétlent az fogadja, hogy mi megint jót vitatkoztunk irodalom- és pedagógiaelméletről, valamint a véleményszabadságról az írása alatt. :D

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

v, 2014-04-20 14:41 Howel

Howel képe

Én a helyében örülnék neki. :D
De igazad van, én abbahagytam.

-------------------------------------

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

v, 2014-04-20 14:49 Forsaken

Forsaken képe

Végül is lehet, hogy én is örülnék... elvégre Parducbaby nevét már az első írása után mindenki megismerte és megjegyezte a Karcon.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

p, 2014-04-25 18:50 Para Celsus

Para Celsus képe

Eltelt egy hét, de a szerző nem jelentkezett, nem javított, nem érvelt, nem vitatkozott, nem szólt vissza vagy be - így már én is azt hiszem, kár volt miatta kitenni. (Mások viszont továbbra is okulhatnak, ahogy egy kedves... mim is? fogalmazott :) )


"The Rainmakeeeer!"

p, 2014-04-25 19:05 Kelvin

Kelvin képe

Az ilyenektől tényleg agyfaszt lehet kapni. Miben reménykedett? Mit várt?
Ilyenkor néha megesik, hogy beesik (ehh...), és majd azt mondja, hogy nem volt ideje feljönni. Csak azért szólok már most, hogy senki se higgyen neki. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2014-04-25 20:43 Howel

Howel képe

Hagyjuk az általánosítást és az előítéletet.
Éppoly könnyen képzelhető el az is, hogy Parducbaby valamelyik profi író álakkja, és folyamatosan a markába röhögött, miközben csak jöttek és jöttek a hozzászólások :D

-------------------------------------

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."