Idővihar

Középkorú férfi lépked a késő esti őszi utcán. Bágyadt fényű rosszul világító lámpa fényköréből kiérve az esőtől feketén csillogó kerítés mögül hirtelen a szemébe vág egy lakóház konyhaablakában felkapcsolt fény. Hirtelen széllökéstől lehullottak a közelben álló fa maradék levelei, közben a férfi bent találta magát a konyhában.

Az ajtóban állt, szokatlanul erősen világított a mennyezeti lámpa. Ruhájáról lecsepegő vízcseppek szinte azonnal felszáradtak.
A konyhaasztalnál egy csinos harmincas háziasszony tésztát gyúr, mellette fiúcska kockás ingben lekváros kenyeret majszol egy hokedlin ülve. Meg akarta kérdezni, hol van és főleg, hogy kerülhetett ide. Nem jött hang a torkára majd észrevette nem is látják őt, de ő mindent lát és hall. Valahonnan figyelemre méltó furcsa zene szólt, egyszer halkabban aztán mintha erősödne, úgy mintha valaki azzal szórakozna, hogy egy rádiót közelít vagy távolít a hallgatótól. Megfordul, a hang irányába hátha talál valakit, aki valamilyen magyarázattal tudna szolgálni erre a nem mindennapi jelenségre. Kilépett a konyhából elindult egy ajtó felé, amit nem tudott kinyitni mert a közelébe érve az hirtelen megsemmisült, átlátszóvá lett.
Döbbenetes kép tárult elé. Egy szobabelső színhamis fénnyel megvilágítva. A szoba minden tárgya különböző korokból származik. Egy barokk stílusú ágy, mellette az ötvenes évekből egy kerek asztal, egy huszadik századi éjjeli szekrény, a kecskelábú asztalon végre megvan a hetvenes években gyártott rádió. Ebből ömlik az a csodálatos hipnotikus zene.

A férfi szeretné felhangosítani a zenét, oda akar lépni a készülékhez, de hirtelen a szőnyeg mintázatából emberi alakká formálódik egy nemtelen alak. Ezt a zene teszi gondolta a férfi, szürreális kígyóbűvölés? Azt gondolta lassan elé kerül és elmondja mennyire szeretné, ha ez a csodálatos zene jobban, hangosabban szólna. Megteszi az előkészületet rá, lassan megkerüli az előtte álló szőnyegembert, közben az alak fejére fixálja a tekintetét. Arra számít, hogy most egy fülnek kellene következni, majd egy járomcsont jön egy orral együtt, és egy szem, de a lénynek nem volt arca.

Most ellépett a borzalmas jelenségtől, felhangosította a rádiót és nem akart visszanézni. Felnézett a nagy fali tükörben meglátta saját arcát, abban a pillanatban eltűnt a szőnyegember.
A tükör már nem tükör mintha ajtó lenne. A háziasszonyt látja a konyhában, de mintha ez a konyha nem ugyanaz a konyha már. Más lett modern berendezéssel, csillogó világítással. A kisfiú már nem ül a hokedlin a nő gyönyörű, egészen furcsa ruhában van, feketén csillogó különös anyagból készült. Már nem a tésztával foglalkozik, csak áll és maga elé néz. A zene újraindul de most úgy szól, mintha a férfi agyában lenne ez a furcsa zenekar, az egész zenekar!
A konyha felé lép, eléri a nőt és abban a pillanatban, mint egy lassított felvételen egymás szemébe néznek, megállt az idő.
csend van. A férfi, a nő és a konyhában minden mozdulatlanná válik, mint rajzlapon a ceruzarajz.

Elhallgat a hipnotikus zene. Ez a zene az idő gyújtózsinórja.

Most a tér feltöltődik fehér zajjal és egy másik időben egy óriási televízióban összeáll a kép. Konyhai jelenet, a két ember egymással beszélget, körülöttük minden átlátszóvá válik. Megszűnik a fehér zaj újra szól az a különös zene.

Több évvel később.

Késő októberi esős estén fiatalok jókedvű társasága a járdán egy rosszul világító utcai lámpa fényénél furcsa jelenségre lesz figyelmes.
Egy pár férficipő mellett karcsú női lábbelik egymás mellett lépkednek, vizes talpukról színes foltokban szerelmes filmek csordulnak le a vizes járdára. Tovalépve a jelenetek lassan elnyújtózva, elhalványodva eltűnnek.

A város internetes oldalán egy tudós a színes járdajelenséget egy banális időviharnak tulajdonította.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2017-04-09 20:34 Stalker

Stalker képe

szo, 2017-04-15 17:25 Sren

Sren képe

Helló, Stalker, üdv a Karcon! :)

A szürrealista jellegből adódóan nem sokmindenbe kötnék bele. Iszonyú sok viszont a vesszőhiba és – ami rosszabb – az igeidők önkényes váltogatása. Az első bekezdésben még jelenben írsz, a másodikban már múlt időben.

A kollegák bizonyára írnak Neked hibalistát, figyelj rájuk, ritkán ütnek mellé.

Összességében megkapó, tetszenek a hangulatképek, átjössz a vásznon, de… ha tudatos írástechinkával tennéd, akkor lenne csak igazán tagló.

Mondanám, hogy a realista stílus jobban áll Neked, de nem mondom – ezért van a Karc, hogy mindenki kedvére próbálgassa a szárnyait. Várjuk a további alkotásaidat!

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2017-04-17 16:14 Stalker

Stalker képe

Szia Sren!

Köszönöm visszaolvasom és javítom. :)

cs, 2017-06-08 11:16 Borika

Borika képe
3

Szia. :)
Tudja a csuda, nekem ez bejövős is lehet, akár… :)
Álomszerű, meg olyan Salvador Dali fílinges az egész, meg még DeLillo Fehér zaja is beugrott, és furcsa módon nem éreztem disszonánsnak a dolgot, megvolt benne az esszencia, elkapható a lényeg, csak azt azért fenntartanám, hogy a terjedelem túl rövid mindahhoz, amit át akartál adni. Nem tudom ezt jobban elmagyarázni, de olyan, mintha csak a vázát, vagy csak a kezdő akkordját látnánk egy komplexebb valaminek, és így hiányérzetet kelt bennem. (pl. szőnyegszörnyre adott reakció nem hiteles, ott azt a részt szerintem jobban ki kellett volna dolgozni)
Az igeidők váltakozása akár elfogadható is lenne, ha profi célt szolgálna – értem én, hogy valamiféle kamera ki/be zoom dolgot szerettél volna, vagy felerősítést-lehalkítást, ahogy a rádió szimbóluma is mutatja – de így még egy csöppet gyakorlatlannak, bizonytalannak tűnik.
Központozás, nyelvi bibik, szóismétlések: a többiek úgyis megmondják a tutit, oszt egy idő után meg úgyis kinövöd, ha sokat gyakorolsz. Egyszóval összességében nem volt rossz ez, hajrá, csak így tovább!

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

http://hetedhetorszag.blogspot.com/