Mindhalálig szóljon az ének

Mindhalálig szóljon az ének

(Soltész Rezső – S. Nagy István: Szóljon hangosan az ének (dal)szövegének felhasználásával)

Ütemes és gyors koppanások zaja hallatszott a szűk, macskaköves utcán. Az oszlopok csúcsain elhelyezett kandeláberek gyönge fénnyel világítottak meg két lélekszakadva rohanó alakot, kik rövidesen zihálva húzódtak be egy rejtekadó kapualjba.
– Vajon leráztuk őket? – kérdezte az egyik.
– Biztosan – felelte társa. – Egyelőre biztonságban vagyunk. Kétlem, hogy követtek volna bennünket a Fogadónegyedbe. Jobban tartanak a Kobráktól, mintsem hajtóvadászatot rendezzenek a területükön.
– Akkor a Kobrák mészárolnak majd le. Hogyan lehetnénk biztonságban? A klánunkból sikeresen kizárattuk magunkat, a szabadúszó zsebmetszőket pedig sehol sem tűrik meg. Nekünk befellegzett! Mire volt jó ez az egész? Miért kellett neked pont a Főnök nőjét megdöntened?
– Honnan tudhattam volna, hogy az övé?
– Mondjuk, hogy az ágyában feküdt.
– Az még nem jelent semmi! Ettől még lehetett volna bárki. Például valami cselédféle, aki éppen az ágyát vetette.
– Mindezt anyaszült meztelenül?
– Ha egyszer melege volt!
– És az sem tűnt fel, hogy korábban kéz a kézben sétálgattak?
– Biztos féltette, mert jó szolgáló volt. Vigyázni akart rá.
– Akkor mivel magyarázod, hogy Cuncimókusnak és Dörmimacinak szólította a Főnököt?
– Na, és? Én Baromarcúnak nevezem a háta mögött, mégsem vagyok a hitvese! – háborgott. – Különben is, mit vagy úgy oda? Mintha te nem ott vártad volna a sorod az ajtó előtt kigombolt gatyában!
– Na, igen, ebben van valami – vallotta be. – De mihez kezdünk most, Fütykös?
– Mi mást tehetnénk, Mazsi? Velünk így nem bánhatnak! Bosszút állunk! Az egész rohadt klánon! De addig is meghúzzuk magunkat. Gyerünk Torozonhoz!

A már-már erődítménynek is beillő taverna kétszárnyú, kovácsolt ajtaján belépve meglepő látvány fogadta a két férfit. A szokásos tivornya helyett, most hangtalanul meredtek maguk elé a vendégek. A fogadóterem közepén hevenyészett színpadot emeltek, melyen egy kényelmes karosszékben középkorú nő ült, keresztbe tett lábbal, hosszú, bokáig érő, csipkés ruhában. Kezében nyitott könyvet tartott, melyből mély átéléssel olvasott fel az átszellemült közönségnek. A sokaság szabályosan itta minden szavát, és tetszését ujjaik gyors csettintgetésével nyilvánította ki.
– Ekkor José Armando Sanchez lelkéhez eljutottak kedvese szerelmes szavai – olvasta könyvéből az előadó. – Szívébe új reménység költözött, s ez erőt adott elcsigázott izmainak.
– Mi a túró folyik itt? – fakadt ki kissé túlságosan hangosan Fütykös.
– Sss! – pisszegték le mindenfelől, mutatóujjukat szájuk elé tartva.
Az asszony folytatta: – Én is szeretlek téged, drága Esmeraldám! – A férfi felpattant. Izzadó testéről leszaggatta az átnedvesedett selyeminget, s eltökélt tekintettel felkiáltott: – Ide lőjetek! Inkább halljak meg, mintsem szerelem nélkül tengődjek!
– Ó, ez olyan gyönyörű! – zokogott fel egy sebhelyes arcú törpe, majd könnyeit bozontos szakállával szárította fel, melybe aztán nedvedző orrát is belefújta. – Ne haragudj, hogy tegnap tuskóagyú meláknak szólítottalak! – ölelte át megindultságtól remegő karjával a mellette ülő nagydarab, félmeztelen, ágyékkötős férfit.
– Te se haragudj, hogy a pult mellett a fejedre állítottam a söröskorsómat! – viszonozta amaz meghatódva az ölelést.
– Itt mindenkinek elment az esze? – őrjöngött Fütykös.
– Sss!
– Uram, – lépett elé egy brutális tekintetű izomkolosszus – vagy leül, és szépen végighallgatja a műsort, vagy távozásra kell felszólítanom!
– Jól van, na! – vonult félre a hajdani tolvaj, magával húzva társát.
Egyenest a söntéshez tartottak, s helyet foglaltak a pult mellett sorakozó székeken.
– Csapos, két sört!
– Sajnálom, uraim, most nem szolgálunk fel alkoholt – felelt a megszólított.
– Mi az, hogy nincs alkohol? Mi a jó fene történik itt? – háborgott.
– A tulaj legújabb hóbortja – sóhajtotta amaz. – Felolvasó estet tart. Valami kultúra, vagy mi a frász! Azt mondja, az ital gátolja a művészet befogadását. Ezért nincs most pia. De később úgyis mindenki félholtra issza magát, hogy bepótolja a lemaradást, így nem lesz kiesés.
– De akkor mi a fenét isznak?
– Mindenféle hülye szárított levelet és füvet szórnak forró vízbe, s azt kortyolgatják.
– Rémes! – hüledezett Fütykös. – Mit szólsz hozzá, Mazsi? – bökte oldalba barátját.
– Haggyá’má’! Nem hallod, hogy éppen most forr össze az ajkuk? – mérgelődött.
– Kiknek?
– Hát José Armando Sancheznek és Esmeraldának!
– Mi van, már te is kezded? – legyintette nyakon a fickót.
– Fiúk, ti rendes tagoknak tűntök – szólt a csapos. – Itt van két korsó sör, de aztán tűnjetek el valamelyik sarokban, észre ne vegye valaki nálatok!
– Kösz szépen! Hálánk üldözni fog. – Rézpénz csörrent a pulton, s a két férfi egy távoli asztal felé vette az irányt.
Időközben az előadás véget érhetett, mivel szinte szűnni nem akaró csettintésvihar vette kezdetét, s virágcsokrok röppentek a hajlongó művésznő felé.
– Esténk utolsó előadójának személyében – jelentette be a teremszolga – Jalica De Carinart, Ellana papnőjét tisztelhetjük. Kérem, fogadják őt szeretettel!
Gyönyörű, tökéletes idomokkal megáldott, fiatal nő lépett fel a színpadra, s foglalt helyet a karosszékben. Áttetsző ruhájának széles nyakkivágása szabad utat engedett a kíváncsi tekintetek számára, amikor az előadó mélyen a térdére fektetett könyv fölé hajolt. Hullámzó keble fürdött a kéjsóvár pillantások tengerében. A teremben beállt halotti csendben már-már a sarokba piszkító pók neszezését is hallani lehetett.
Kizárólag a távoli sarokban pusmogó és sörét kortyoló két férfi nem láthatta előnytelen elhelyezkedése miatt az érzéki jelenést.
– Egyszerűen visszamegyünk, mindenkit kardélre hányunk, felpakoljuk a szajrét, aztán eltűnünk a búsba – vázolta fel tervét Fütykös. – Annyi pénzzel bárhol új életet kezdhetünk.
– Vagy, téged ismerve, elverjük pár hónap alatt – akadékoskodott partnere.
– Az is megeshet. Lényeg, hogy a jelszót tudjuk. Mit sem sejtve beengednek minket, aztán meglepjük őket, és mienk a cucc.
– Sajnos azt a részt kihagytad, amikor megküzdünk ketten közel negyven csirkefogóval. És a jelszót is megváltoztathatják.
– Ezért kell gyorsan cselekednünk. Mielőtt még módosítanák.
– És mi lesz a gyilokkal? Semmi esélyünk.
– Ez igaz. Ki kell ötöljünk valamit!
Miközben a fejüket törték, s egyik eszement tervet a másik után vetették el, Ellana, többek között a szerelem és a kéj pártfogójának papnője felolvasással szórakoztatta a közönséget. Érzékien búgó hangú előadásának csupán foszlányai jutottak el a két gondolataiba mélyedt férfihoz.
„Bimbaja érett cseresznyeként keményedett meg, ahogy a pajzán nyelv körkörösen csiklandozni kezdte.”
– Hogy mi? – kapta fel fejét a kitagadott tolvaj.
– Nem szóltam – mondta Mazsi.
– Mintha… Mindegy, biztosan csak képzelődtem.
„Szája még lejjebb vándorolt, s megízlelte a gyönyör kapujának édes zamatát, miközben párja csöndesen nyöszörgött.”
– Mit ízlelt meg? – Fütykösre fullasztó köhögésroham tört a meglepetésében félrenyert sör miatt. – Mit hadovál ez a tyúk? – kérdezte, miután társa hátba veregette, s ennek köszönhetően ismét levegőhöz jutott.
„Vesszeje rögvest doronggá duzzadt, amint azt a lány húsos ajka közé vette.”
– Kezd egész érdekessé válni ez a műsor!
– Úgy gondolod? – kérdezte Mazsi. – Nem kellene inkább a tervvel foglalkozni?
– Az ráér. Most inkább művelődjünk egy kicsit!
– De az előbb azt mondtad…
– Örökké egy tahó akarsz maradni? Ideje lenne egy kis kultúrát magunkra szedni! – mérgelődött.
„Ritmikusan, egyre gyorsuló ütemben hullámzott izzadt testük egymáson. A sikamlós nedvek cuppogását elnyomta feltörő, kéjes sikolyaik hangja.”
– Ez aztán a művészet! – ámult Fütykös.
– Nem igazán értem a dolog lényegét. Most mit dugtak hová? – vakarta meg társa értetlenkedve saját tarkóját.
– Te tényleg ilyen hülye vagy? – háborgott. – Ezt úgy hívják: romantika.
– Nekem az előző inkább tűnt annak.
– Az csak valami csöpögős, giccses baromság volt – legyintett.
„Arcukon a kielégültség mámorító érzésével, jólesőn elfáradva nyúltak el egymás mellett az összetúrt ágyon.”
– Na tessék! Hála neked, most lemaradtam a katarzisról!
Ellana papnője hangos ováció, tapsvihar és virágeső kíséretében távozott. Férfiakból álló, fellelkesült közönsége ezúttal nem elégedett meg tetszésének egyszerű csettintgetéssel történő kinyilvánításával. Miután a művésznő elhagyta a helyiséget két, feltűnően jóképű és láthatóan tehetős rajongója társaságában, hogy szentélyébe visszatérve, istennője oltárán gyönyörteli áldozatot mutathasson be, a taverna teremszolgája bejelentette a felolvasóest végét, s ezzel párhuzamosan a söntés újbóli megnyitását.
Hamarosan minden visszatért a megszokott kerékvágásba, s a sörcsapok szünet nélkül ontották a nedűt.

Az ivóba ekkor egy teli torokból, de meglehetősen hamisan éneklő, s lantja húrjait szorgalmasan pengető férfi lépett be. Ruházata tetőtől talpig vakítóan fehér volt, és csillogó flitterekkel gazdagon kirakott. Alul hosszúszárú, haranglábú nadrágot, felül kigombolt, rövid kabátot viselt. Haja, mint valami kakastaréj meredt a homloka felé. Dalát szünet nélkül zengte:
„Nem is olyan rég, ha jól emlékszem még”
– Te jó Noir! – fohászkodott döbbenten istenéhez Fütykös. – Ki ez a futóbolond?
– Ne törődj vele! – felelt cimborája. – Ő csak Rezsó, a bárd.
– Nem lesz hosszú életű, ha állandóan így ordítozik.
– Éppen ellenkezőleg. Meglep, hogy még sohasem hallottál róla.
„Született egy dal, mely senkit sem zavar”
– Méghogy senkit sem zavar? – háborgott Fütykös, mivel az illető éppen az ő asztaluk felé közelített. – Mindjárt meglincselik a szerencsétlent, ha így folytatja.
– Ki bántaná? Itt már mindenki megszokta, nem törődik vele a kutya sem. – És valóban, a tagadhatatlanul fülsértően hamis és hangos dal ellenére füle botját sem mozdította senki.
– Nem hiszem el, hogy csak engem ingerel ez a figura! Miért nem tekeri már ki valaki a nyakát?
– Mert nem mennének vele semmire. Figyelj, szemléltetem! – mondta, s ezzel egyidejűleg felállt, előhúzta kését, és minden teketória nélkül a férfi nyakába döfte azt.
Fütykös már látni vélte lelki szemei előtt, ahogy a fickó torkából spriccelő vér vörösre színezi hófehér ruháját, s beteríti környezetét. Már kezdte érezni saját nyakán a hurok szorítását, s hallani a bakó kárörvendő kacaját. Azonban mégis más zaj ütlegelte dobhártyáját.
A dalnok, kinek önnön vérétől kellett volna fuldokolnia továbbra is átszellemülten énekelt, sőt a következő sor végét alaposan elnyújtotta és cifrázta. Fütykösnek a lélegzete is elakadt.
– Látod? – vigyorgott Mazsi. – Ő sebezhetetlen. Egy napon valami nagyhatalmú lény teljesítette egy kívánságát ellenszolgáltatás fejében. Hogy mit vihetett véghez számára ez az énekes kabóca, azt nem tudom, azonban azt kérte, örökké dalolhasson, míg világ a világ. De figyeld a folytatást!
„Szóljon hangosan az ének, ameddig csak
élek
Énekelek én”
– Érted? – folytatta. – „Ameddig csak élek, énekelek én”. Az a szemét átverte: örökké énekelnie kell.
– És mi lenne, ha egyszer mégis elhallgatna?
– Nem tudom, valószínűleg nyomban beadná a kulcsot. Vagy lehet, nem is tudná ezt megtenni. De addig is halhatatlan. És hiába akarnád befogni a száját, a hangja éppúgy szállna. Már próbáltam – vonta meg vállát. – De ne hagyd magad emiatt felidegesíteni! Inkább nótázz te is velünk! Én már rég kívülről fújom a dalt! – rikkantotta, s bekapcsolódott az éneklésbe.
Maga sem értette miért, de Fütyköst egyszeriben elöntötte a méreg, ahogy látta, amint barátja énekelni kezd ezzel a számára idegesítő alakkal. Agyára dühítő vörös köd telepedett, s hirtelen felindulásból, teljes erőből, ököllel orrba vágta társát.
Haragja azon nyomban döbbenetbe fordult, amint észrevette, hogy Mazsi arca a sérülés legapróbb jelét sem mutatta, dacára az erőteljes ütésnek. Saját keze azonban fájdalmasan sajgott, s bütykén felhasadt a bőr, utat engedve csordogáló vérének.
Egy képtelennek látszó terv bontakozott ki elméjében. Szája ravasz mosolyra húzódott.

– Ki az? – A vaskos faajtón tenyérnyi kukucskáló nyílás húzódott el, mögötte gyanakvó tekintetű szempár jelent meg.
– Megsz…megszentellenesség…izé…megszemtelenségeskedő… – próbálkozott Fütykös hasztalanul egykori tolvajklánjuk bejárata előtt a jelszó helyes kiejtésével.
Hű barátjával és újdonsült társukkal igyekeztek olyan pozíciót felvenni, hogy az ajtónálló ne láthassa arcukat, s így elkerülhessék az idő előtti lebukást, bár Rezsó folyamatos dalolása meglehetősen rontotta esélyeiket.
– Figyelj, cimbora, ezt a szót nem lehet kimondani! – győzködte a másikat. – Tudod, mit akarok, azt a szentséges izét. Ez a jelszó, vedd úgy, hogy hallottad végig, és engedj be, légy szíves!
– Márpedig a jelszó nélkül kint maradtok! – szögezte le. – Egyébként ki gajdol ott mellettetek, mint valami bagzó macska?
– Csak felöntött egy kicsit a garatra a haver – szólt közbe Mazsi. – Egyébként megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért.
– Na, látjátok, megy ez! – Zárt kattant, és a súlyos ajtó megnyílt befelé. Ám mielőtt még teljesen feltárulhatott volna, a két kívül álló tolvaj az előre megbeszéltek alapján teljes erejéből belerúgott, így az fellökte a mögötte lévő személyt.
A két barát nagyot sóhajtott, majd csatlakozott a dalnok énekéhez.
„Most itt vagy velem, újra együtt igen”
Hangosan nótázva toppant be a trió az előtérbe. Közülük csupán egy volt az, kit eközben nem mardosott a kétely a terv sikerét illetően.
Dobótőrök suhantak feléjük követhetetlen sebességgel. Mazsi és Fütykös egymás kezét szorongatva, mégis dalolva várták a halált, ám az reményeikhez híven elkerülte őket. Dacára a pontos célzásnak, sértetlenek maradtak. Támadójuknak nem maradt ideje sokáig csodálkozni, két kard járta át mellkasát.
A sebezhetetlenség biztonságában, ajkukon jókedvű nótaszóval törtek előre a kardok, kések, íjak valóságos tengerében. Testüket szabályosan felkínálták az ellenséges fegyverek számára. Mellüket kidüllesztették, s mozdulatlanul álltak meg, valahányszor valaki íjával, vagy dobótőrével célba vette őket. Ajkuk azonban rendületlenül mozgott. Máskor táncoltak, csúfot űztek ellenfeleikből, mielőtt végeztek volna velük. A dalnok közben szünet nélkül pengette lantja húrjait. Ő nem ragadott fegyvert.
– Hahaha! Legyőzhetetlenek vagyunk! – kiáltott fel Mazsi fellelkesülve, miután felnyársalt egy haramiát. A pórul járt fickó egyszerűen nem értette, miért nem rogyott a földre a betolakodó véres buborékokat gurgulázva, annak ellenére, hogy pengéjét fültől fülig elhúzta a torkán. Azonban ezek után erről legfeljebb már csak a túlvilágon elmélkedhetett.
Mazsi azonban végzetes hibát vétett feltörő kacajával: nem énekelt. Balszerencséjére, ekkor indult útjára egy pontosan kilőtt nyílvessző, s a rövid utat egyetlen pillanat alatt megtéve, akadálytalanul fúródott a testébe. Az előbb még sérthetetlen férfi döbbenten vágódott el.
Fütykös, látva barátja elestét, mérhetetlen haragra gerjedt. Dalát vad dühvel ordítva, a pusztítás megveszekedett démonaként rontott előre. – „Szóljon hangosan az ének”! – üvöltötte, és osztotta a halált; szeme vérben forgott. Uwel, a bosszúálló isten bizonyára örömét lelte látványában.

Csupán fél óra telhetett el, mire a volt tolvaj befejezte féktelen tombolását, és visszatért társa földön heverő testéhez. Az imént még őrjöngő férfi arcát, kezét, ruháját halott ellenségei vére áztatta. Dühe mostanra csillapodott, s egy keserű könnycsepp csordult végig állán, miközben cimborája mellé térdelt. Ajka már nem zengte a dalt, helyette inkább összeszorítva remegett a pótolhatatlan veszteség fájdalmától gyötörve.
Csupán a mellette álló halhatatlan dalnok búgta mélabúsan énekét. Mintha hangulata öltözékére is átragadt volna, a ruháját borító flitterek színtelenül csillogtak, s a hófehér szövetet mások kiontott vére mocskolta be. Dallama fájdalmasan lelassult, ujjai szívszaggatóan pengették lantja húrjait.
Ám ekkor az élettelennek tűnő, elernyedt kéz megmozdult, Mazsi felnyögött, s felnyitotta elnehezült szemhéját.
A nyílvessző nem ért létfontosságú szervet. A szerencsés fickó csupán a fájdalom, s az ijedelem okozta sokk következtében vesztette el eszméletét.
Fütykös hangosat kurjantott örömében, melyhez az örökké éneklő dalnok is csatlakozott egy vidám felkiáltással:
– Ez aztán a szerencsés befejezés! – rikoltotta, aztán egy olyan személy ábrázatával, mint aki az imént jött rá, hogy elfelejtett valami életbevágóan fontosat, holtan esett össze. Utolsó mondata megszakította dala évszázados ismétlődését.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2009-08-31 20:11 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ezt már olvastam, szóval a véleményemet ismered.
EK meg téged ismer, mert azt mondja: huri. (Neki tetszett. De mióta iszlám vallású?)
_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2009-08-31 20:42 Sren

Sren képe

Pár vesszőhiba, pár központozási, pár bicegő mondat, a hosszához képest elenyésző. Ahhoz képest meg pláne, hogy derékig ülök a könnyeimben, és legalább háromszor leköptem a monitort - mindezt a nevetéstől. (Akadt olyasmi, amin máskor fanyalognék, de mostanában könnyű megnevettetni, egy paródiát meg hiba lenne hóttkomolyan venni, szóval, summárum: betegre röhögtem magam, kérek görcsoldót, mert fáj a képem!) :D

h, 2009-08-31 21:44 Kreeteeka

Kreeteeka képe

Úgy kifárasztott az olvasás, hogy nem jut eszembe semmi értelmes... :D Jó volt olvasni, olyan Sütis az a papnős rész, meg úgy az egész, jókat nevettem. Grat! :)
-------------------------------
Kata, aki soha, semmilyen nagy és fontos cselekedetet nem vitt véghez, csak a járda közepére tévedt kicsi csigákért hajol le, hogy odébb, a fűben rakja le őket.

k, 2009-09-01 07:46 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Köszi mindhármótoknak! :)
Igen, Dóri, ismerem a véleményed: idióta! :D Úgy imádom, mikor ilyeket mondasz nekem! :D
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

k, 2009-09-01 07:54 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Szerintem is idióta vagy, Soltész Rezső a M.A.G.U.S.-ban enyhén szólva
irreális - ami fantasyban nagy szó -, de azért hatalmas! Valami apróság hiányzik
csak, talán egy váratlan csattanó a végén vagy valami, hogy ötös legyen,
remélem a négy csillagért nem küldesz átkot rám.
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

k, 2009-09-01 07:55 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Az utolsó bekezdés a csattanó. :D Amúgy köszi! :)
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

k, 2009-09-01 08:08 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Tudom, de nem volt váratlan, én azt mondtam, valami váratlan.
Amúgy szívesen.
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

k, 2009-09-01 08:12 Valentina (nem ellenőrzött)

Na, végre volt alkalmam végigolvasni, mivel - ahogy azt bűnbánóan be is vallottam a múltkor - a saját példányomat elveszítettem valahol.
Hát, mit is mondjak? Olyan Sütis, tudod... Tetszett, de most már igazán szeretnék tőled valamit komolyabbat is olvasni (mikor kapom meg a legújabbat? :-))
...találkozunk a Titkok Városában...

k, 2009-09-01 08:31 Kentaur

Kentaur képe

Ha ezt be is küldted, akkor nem csodálkozom,hogy nem válaszoltak...
Juj ez gonosz volt... , csak szivatlak ám! :-D
De azért megnéztem vona az arcukat olvasás közben.
Nagy marha vagy, édes fiam, de jól áll.

"– Na, és? Én Baromarcúnak nevezem a háta mögött, mégsem vagyok a hitvese! Különben is, mit vagy úgy oda? – háborgott. – Mintha te nem ott vártad volna a sorod az ajtó előtt kigombolt gatyában!
– Na, igen, ebben van valami – vallotta be. – De mihez kezdünk most, Fütykös?"
-az elsőnél a komment nyugodtan lehetne előrébb. A másodiknál meg hiányzik, hogy ki mondja, és mivel az előzőt a másik...

"Az asszony folytatta: – Én is szeretlek téged, drága Esmeraldám! – A férfi felpattant. Izzadó testéről leszaggatta az átnedvesedett selyeminget, s eltökélt tekintettel felkiáltott: – Ide lőjetek! Inkább halljak meg, mintsem szerelem nélkül tengődjek!"
Itt el kéne valahogy választani a felolvasást az élő páreszédtől, mondjuk idézőjellel, mert totál összefolyik.

----------------------------------------------------------------
"Az írás olyan, mint a herpesz:tünetmentes lehetsz, de gyógyult nem!"

k, 2009-09-01 09:23 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Igen, igazából én is arra lettem volna kíváncsi, milyen képet vágnak közben! :D
Javítás:
Az első kommentet előrébb írtam, ahogy parancsoltam Úrnőm, avagy a démoni Vörös Dög! ;>
A másodikhoz ellenben nem érzem szükségesnek, hogy odaírjam ki mondja. Párbeszéd. Ha az előtte lévőt az egyik mondta, a következőt a másik. Ez következetesen váltakozik a két embernél.
A felolvasós rész tényleg sántít, de az idézőjel is csak tovább kavarná szerintem. Inkább a dőlt betű segítene a dolgon, de azt itt nem tudom, hogy kell. :|
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

k, 2009-09-01 12:29 Kentaur

Kentaur képe

Igen, egyértelmű lenne, hogy ki mondja, ha nem raknád oda, hogy "mondta..." Mert ha már odaraktad, akkor alany nélküli lett az a rész és akkor az előző mondat alanya lesz az alany, aki tök más... Szvsz. Nem?
Az Úrnőd, avagy a a Démoni Vörös Dög szerint igen. :-D
Egy darab idézőjel még nem kavar be, de te tudod!
eK:lakat
a számon.

----------------------------------------------------------------
"Az írás olyan, mint a herpesz:tünetmentes lehetsz, de gyógyult nem!"

sze, 2009-09-02 18:39 Mickey Long

Mickey Long képe

Hááát, Süti ez nem lett az igazi. "nem szeretem sem a MAGUS világát, sem a regényeit," ez sajnos nagyon látszik. Nekem volt szerencsém nagyon korán megismerkedni a M.A.G.U.S-sal, és be kell vallanom, hogy van néhány olyan könyv amit rongyosra olvastam. Ha paródiának szántad akkor jó lett volna kicsit elmélyedni Erion világában, a tolvajcéhek hierarchiájában és törvényeiben. Hiszen (szerintem) csak akkor lehet jó a paródia, ha tudod, hogy mit parodizálsz.
Az biztos, hogy Soltész bevonása egy fantasy noviba, tényleg meghökkentő volt. ( Kalapom emelem :D )
De inkább nem pontoznék...

---
"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." /Morpheus/

cs, 2009-09-03 08:12 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Lehet meglep, de évekig játszottam a MAGUSsal, és éppen ezért láttam bele az otromba hibáiba. Erion rendszerét, és főleg a tolvajklánok egymáshoz viszonyított helyzetét különösen rossznak találtam. Nem is tudom, látszik, hogy nagyot akartak alkotni, de valahogy mégis értelmetlen lett.
Tény, hogy a MAGUS volt a nagy úttörő a magyar szerepjátékban, és ebből a szempontból mindenképpen dicséretes és becsülendő, de akkor sem igazi, és ez kiüt magukra a történetekre is. Én eleve viszolygok attól, amikor egy szerepjátékot valaki túlságosan komolyan vesz. Ez egy játék. Én képes vagyok végigröhögni egy vampire játékot is egy tourette szindrómás vámpír karaktert irányítva (Elképzelheted milyen érdekes az, amikor az árnyak között lopakodó ragadozó éktelen káromkodásba kezd! :D ), vagy hülyét csinálni a varázslókból az Ars Magicában, elnevezni a konventust Halvány Lila Gőznek, és feltölteni a környező városok őrültjeivel, mondván elmegyógyintézetet alapítunk, titokban meg ők lesznek a munkaerő. :D (Már, aki használható. :D )
De a MAGUSt mindenki annyira komolyan akarja venni, és süt róla ez az erőltetettség, (Mondjuk a vampire fanatikusok is szerintem rövid úton meglincselnének engem. ;) ) annak ellenére, hogy oltári bakik vannak itt-ott benne.
Nem tudom, engem már taszít az egész. Maga a MAGUS, és főleg a légköre, az egészhez való hozzáállása az alkotóknak és a játékosoknak is. Erőltetettnek, sőt humortalannak tartom.
Erion a meglátásom szerint pedig tényleg egy olyan város, ami csak azért van benne, mert ott minden össze van kutyulva, így a kalandmesternek nem kell gondolkodnia, hová helyezze a történetet. "Legyen Erion és meg van oldva!" De ugyanez érvényes a kocsmákra. A kalandok jó 90%-a egy kocsmában indul. Mert itt a legegyszerűbb összehozni a karaktereket. Szerintem ez már unalmas és elcsépelt. Ettől már az is jobb, ha azt mondja a kalandmester (a későbbi időkben, a sokadik mesélés után bevallom már én is így tettem, de ez már tényleg a fantáziátlanság netovábbja), hogy nem érdekel hogyan és miért, de itt és itt, és együtt vagytok. Éppen ezért nem tartottam a pályázati kiírást sem jónak. Eleve Erion, ráadásul pont egy kocsma? Na itt veszítettem el végképp az érdeklődésem, és írtam inkább egy viccnek beillő novellát. Nem is érdemes úgy tekinteni rá, mint MAGUS történet, ez tény. Ha ettől elvonatkoztatsz, vagy eleve nem is ismered a MAGUSt, akkor teljesen más az egész hatása. Tudom, mivel ez egy MAGUS pályázat volt, ez nem igazán elfogadható érv, de az én szempontomból tényleg nagyon nem jött be ez a kiírás. Hogy miért írtam rá mégis? Nem tudom, talán éppen tiltakozásképpen.
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

cs, 2009-09-03 09:45 Mickey Long

Mickey Long képe

Oxa :D

---
"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." /Morpheus/