Egy oldal hiányzott

A fogadó fáklyafüsttől terhes levegőjébe hamarosan a frissen sütött csirke, és a forrón gőzölgő kenyér illata keveredett. A helyiség méreteihez képest igen ritka zsúfoltság uralkodott az ősöreg épület ivójában. Főleg az egyik roskadásig pakolt asztal környékén, ahol megszámlálhatatlan borostömlő és fakupa hevert őskáoszra emlékeztető összevisszaságban a puccos ruhákban kakaskodó kalandozók előtt. Az őket hallgató helybéliek tátott szájjal bámulták a színpadias mozdulatokkal kiszínezett jeleneteket előadó lovagot, az íja húrját pengető félelf daliát, és a zsákocskáiban kotorászó mágust.
A mulattság, melyet a falut felszabadító kalandorok tiszteletére rendeztek, már lassan fél napja tartott. Talán s töménytelen mennyiségű alkoholnak, vagy az is lehet, hogy a hinni akaró parasztok tudatlanságának volt betudható, de eleddig senkinek nem szúrt szemet, hogy az elhangzott hőstettet mind a három kalandozó más és másképpen adta elő. Most éppen a lovag volt soron.
- ... azután egy kézbe fogtam a pallosom ... – ordította, hogy még a falak is beleremegtek. - ... majd egy hatalmas csapással elválasztottam a jobb kezét a testétől.
A félelf, aki mindeddig a pincérlányok kerekded idomait fürkészte, egy hirtelen mozdulattal felugrott a helyéről – közben sikeresen ráborított egy korsó vérvörös bort a hófehér selyemnadrágjára -, majd cérnavékony hangján sipítozni kezdett.
- Kedves testvérbátyám ... – támaszkodott a lovag vállára, amit a jóhiszeműebbek baráti ölelésnek is vélhettek volna. - ... el ne felejtsd megemlíteni a mi tiszteletreméltó vendéglátóinknak, hogy ezt megelőzően mit is tettem azzal a szörnyfajzattal!
- Mit is? – nézett fel rá a teljes vértbe öltözött nemesi származású.
- Hát azt! – jelentette ki magabiztosan az egyik lábáról a másikra billegő ifjú.
Azonban látva az álmosan pislogó lovag értetlen tekintetét, a félelf egy halk böfögést követően folytatta.
- Hát azt, hogy mielőtt oly borzalmas módon levágtad a kezét, én előtte lelőttem mindkét fülét, majd egy precízen kivitelezett célzással az egyik fához szegeztem a rút dögöt.
- Hah... – hördült fel az asztalfőnél ülő mágus, miközben szórakozottan egymásra öntötte ezer színben csillogó varázsporait. - Addigra én már régen kettészakítottam azt a rusnya pokolfajzatot egy elemi erejű villámvarázzsal.
A félig-meddig tányérjában szendergő lovag erre mérgesen kapta fel fejét. Azonban még a hajából szerterepülő csirkebőr, és főzelék darabok sem voltak képesek kizökkenteni az élménybeszámolójába belemerült varázslót.
- De hogy őszinte legyek önökkel ... – kezdte büszke mosollyal az arcán. - ... a mesteremtől kapott könyv nélkül nem menthettük volna meg önöket ettől a démonivadéktól.
Ezzel hátizsákja mélyéről előrántott egy foszladozott peremű, ránézésre évszázadokat megélt könyvet, s az asztal közepén árválkodó köretes tálak közé dobta. Egy pillanatra minden tekintet a lepusztult kötetre szegeződött.
- Ebben öreg tanítóm részletesen leírta, miként kell tőrbe csalni az ilyen undorító fenevadakat! – hangja úgy zengett, mintha emberek ezreinek szónokolna.
Az egyik leittasult vendég, aki egyébiránt a falu papja és kovácsa is volt egy személyben, hanyag mozdulattal a mágus felé legyintett a kezében tartott borospohárral. Bárhol a világban ez volt az elfogadott jelzés, ha valaki szót akar kérni magának egy leittasult társaságban.
- Gondolom arra gondol az úr, hogy elégették annak a veszett bestiának a tetemét,... – felszólalása hallatán mindenki heves fejbólogatásba kezdett. Mindenki, kivéve a három kalandozót. - ... hiszen ha nem így lenne, a troll már újraéledt volna a darabjaiból. És ráadásul minden részéből egy teljesen kifejlett példány sarjadt volna ki.
Az újonnan avatott hősöknek már csak egy értetlen pillantásra futotta, mert ebben a szemvillanásban a fogadó ajtaja hangos robajjal beszakadt, s kétembernyi magas, fakószürke bőrű rémek özönlötték el az ivót. A félelemtől – és persze az alkohol okozta kábulattól – mozdulni is képtelen lakosoknak sikoltani sem maradt idejük. A mészárlásnak percek alatt vége volt. Nem kíméltek senkit, s hamarosan a friss hús örömeit élvező trollok csámcsogásán kívül egyetlen, alig hallható hang keringett csak a teremben. A köretes tálak színes kavalkádjában a mágus mellkasig feltépett hassal, sokkos állapotban suttogott az elázott lapú könyv felé.
- Egy oldal hiányzott ...

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2005-06-20 17:00 Blade

Blade képe

Az ötlet nem olyan frenetikus, de jól megírtad.

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

sze, 2005-06-22 18:35 adriandraco

adriandraco képe

Tényleg nem frenetikus az ötlet, de azért nem rossz, és a kivitelezés is rendben van! :)
__________________________
http://adriandarco.atw.hu

sze, 2005-06-22 18:51 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Élmény volt olvasni.Mondhatni néhol lebilincselő.
Bogi

cs, 2005-06-23 04:24 Syom

Syom képe

Ez a novella életem egyetlen fantasy paródiája, s igencsak van még mit tanulnom a humor terén (morcos ember hírében állok). De köszi a biztatást, s ígérem következőleg jobb sztori ötlettel rukkolok elő! :)
________________________________________________________________

"A fák suttogtak a fülembe, a folyók vize beszélt hozzám, s a felkelő Nap zenélt nekem."

k, 2005-06-28 14:30 Rem

Rem képe

Hát ha ez paródia akart lenni, akkor kiderült nem igazán ismered a fantasy-t ;) mivel stílus paródiát nem találtam benne, és a kegyetlen befejezés sem jellemző a paródiákra. A Konyak a barbár vagy Skander Ground jobban megfelel a paródia elvárásainak, bár azok sem teljesen. Szerintem mielőtt paródiát próbálnál meg írni, előbb jobban ismered meg azt az irányzatot, amiről íród. Szerintem Petőfi Helység kalapácsa sem lett volna olyan sikeres, ha Petőfi nem tanulmányozta volna az eposzokat. ;)
______________________
Az öreg dobozoló sámán

k, 2005-06-28 15:51 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Én azzal a véleményezővel értek egyet, aki előttem már leírta a fantasya novelláriumban, hogy ez a műved simán elmehetne egy Cherubionos 100 miniben is :D
Nekem nagyon tetszett, írj még ilyeneket! :lol:

k, 2005-06-28 20:54 Syom

Syom képe

Kedves Rem!
A paródia valószínűleg tényleg nem a legmegfelelőbb jellemzés erre a műre. Csak hogy kielégítsem a pontosságot ígénylő elvárásaidat, moderáljuk át inkább "humoros írásnak". Egyébként fantasy-t 12 éve olvasok, így talán elmondhatom, hogy ismerem a műfajt! Azért köszi!

Eve Riegel: Köszi, sajna későn kaptam meg a pályázati kiírást. De a 200 mini fantasy-ra benevezek vele! :)
________________________________________________________________

"A fák suttogtak a fülembe, a folyók vize beszélt hozzám, s a felkelő Nap zenélt nekem."

sze, 2005-06-29 19:38 Rem

Rem képe

Akkor egy dologban megegyeztünk: paródiának tényleg nem lehet mondani. ;) Humoros írásnak elfogadom.
______________________
Az öreg dobozoló sámán

sze, 2005-06-29 21:21 Syom

Syom képe

:)
________________________________________________________________

"A fák suttogtak a fülembe, a folyók vize beszélt hozzám, s a felkelő Nap zenélt nekem."

h, 2009-06-01 10:07 Avion

Avion képe

Syom.
Nagyon szépen írsz. Olvasható, gördülékeny és szerintem az alaptörténet is jó.
Az első mondat különösen tetszett.
4*