A jóslat

A jóslat

Sziturnia, Artemisz papnője szótlanul tűrte, hogy végigráncigálják a köves tengerparton, és belökjék az apró gályába.
A harcos, aki végül legyőzte őt, magas volt és izmos, akárcsak Árész többi papja, de tekintete szokatlanul lágyan siklott végig foglya arcán. Szemében elismerés tükröződött, és még valami más… Az ifjú papnő tudta, hogy napok óta figyelik, amint öblös amforával a vállán megjelenik az erdő fái között, és vízért siet a gyors folyású patakhoz. Amikor az árnyékban lapuló végre elszánta magát, és a forrás fölé hajló fűzfa takarásából kilépve támadott, a lány nem adta könnyen a szabadságát. Bár varázsolni nem volt alkalma, hisz támadója gyorsabb volt nála, de így is komoly ellenfélnek bizonyult. A két rövidkard csengve csapott össze az árnyas fügefák között. A férfi, fizikai fölényét kihasználva kiverte a fegyvert a papnő kezéből, és diadalmasan villantotta rá hihetetlenül sötét szemét. A fegyvertelennek tűnő lány csillogó, fekete hajából hegyes tűk kerültek elő és az önelégülten mosolygó harcos testébe vágódtak. Árész papja felszisszent, kitépte mellkasából a nevetségesnek tűnő fegyvert, és dühösen előre lépett...

4.333335
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.3 (12 szavazat)