A Láthatatlan Körhinta

   

   A Láthatatlan Körhinta
   Brandy Cooper tollából

 

    A hatvanas évek második felét azért érzem sorsfordítónak az életemben, mert akkor lettek először igazi barátaim.

   Missouri-ba költöztünk. A vakáció első napján érkeztünk Village Weston-ba, egy öreg Forddal. Apám könyvelőként helyezkedett el a helyi textilgyárban. Ez az üzem látta el munkával az egész környéket. Egy háromszobás ház bérletére futotta a család jövedelméből. A tapéták penészesek, a bútorok kopottasak és régimódiak – erre apám előre figyelmeztetett bennünket. A múltunk bőröndökbe hajtogatva zötykölődött a csomagtartóban Florida óta, és fáradtan, egykedvűen bámultuk a változó tájat. Ám ahogy közeledtünk új otthonunk felé, egyre inkább eluralkodott rajtunk a várakozás örömteli izgalma. Amikor kikászálódtunk a hosszú út során egyre kényelmetlenebbé váló ülésekből, és megláttuk a völgyet körbeölelő, kéklő hegyeket, akkor igazán úgy éreztük, hogy hazaérkeztünk. Az utazás fáradalmait hamar kipihentük, és – apám nem mutatott különösebb tehetséget az ácsmesterségben – a szomszédok segítségével sikerült lakhatóvá tenni a Rover street-i házunkat. Néhány hétre a nyugalom beköltözött hozzánk.

Ahogy megszoktuk a környezetet, és elmúlt az izgalom, anyám boldogtalansága kezdett érezhetővé válni. Ugyan alig töltöttem be a tízet, fejletlen elmém mégis összefüggést talált hirtelen költözésünk, és a gondosan rejtegetett üvegei között, amikre rendszerint rábukkantam a ház különböző pontjain. Akkoriban azonban még elhittem, amit apám az új helyzetünkkel kapcsolatban mondogatott: „Minden rendben lesz, új életünk van, boldogok leszünk.
Ami engem illet, meg is tettem minden tőlem telhetőt, hogy igaza legyen. Jártam a környék erdőit, békákra vadásztam, fürödtem a közeli patakban. Igyekeztem otthon nem láb alatt lenni. Találkoztam más gyerekekkel is, akik ahelyett, hogy kővel meghajigáltak volna, mint régen odahaza, befogadtak maguk közé. Megmutatták a titkos bunkerüket, amit egy régi játszótér ütött-kopott csúszdája alatt rendeztek be. Mike, Joey, Will, Joe, Barnie meg én elválaszthatatlanok lettünk. Amikor este hulla fáradtan hazaestem, csak távoli mennydörgésnek hatott apám ordítása, ahogy az össze-vissza karattyoló anyámat próbálja jobb belátásra bírni. Ha pofon csattant, én már a szobám rejtekében semmit nem hallottam belőle. Kimaradtam a családi jelenetből. Ilyenkor éreztem magam a legmagányosabbnak.

 

   Doraval a textilgyárban találkoztam. Anyám szendvicsekkel megpakolt kosarával tanácstalanul ácsorogtam az üzemcsarnok kapujában, ahova a portáról küldtek. Hiába forgattam a fejem, az automata szövőszékek rítustáncában, a festékes dézsákból felszálló, bűzös párában, meg a mángorlók szüntelen, dobhártyaszaggató zakatolásában teljesen elfelejtettem, melyik lépcsőn kell felmennem az irodához. Csak álltam tátott szájjal, és bámultam a rengeteg csodamasinát, meg sürgő-forgó embert.
Egy fekete kislány lépett a látóterembe, és széles vigyorával elvonta megbűvölt tekintetemet az üzemcsarnok furcsaságairól.

   – Kit keresel? – kérdezte a fülemhez hajolva. Próbálta túlkiabálni a zajt.

   – Az apámhoz jöttem, Edmond Cooper-nek hívják, és a 113-as irodában dolgozik – harsogtam vissza. Afrofonatos hajának mézillata volt. Szó nélkül intett, hogy kövessem. Az iroda a második emeleten volt. Amikor átadtam anyám kosarát, és kiléptem az ajtón, a lány még mindig ott állt, ahol elváltunk.

   – Lejárt a műszakom, és hazafelé be kell mennem a zöldségeshez… esetleg elkísérnél egy darabon?
Nagyvonalúan megrántottam a vállam – „felőlem aztán teljesen mindegy” –, de valójában majd kiugrottam a bőrömből, mert rettentő kíváncsi voltam erre a feketeszemű, fekete bőrű, angyali mosolyú lányra, akinek kéklett a tenyere a vászonfestéktől.
Hazafelé köveket rugdostam a cipőm orrával, ő meg szüntelen csacsogott. Elmesélte, hogy a szülei néhány éve meghaltak, amikor a gyár munkásszállóján tűz ütött ki. Azóta a nagymamájánál lakik, akinél ijesztőbb emberrel még sosem találkozott. Hallotta, mi Miami-ból költöztünk ide, és mindent tudni akart a városról. Biztosított felőle: egyszer ott fog lakni, ha lesz elég pénze elköltözni a nagyijától. Elmagyaráztam neki, hogy ott se jobb, mint máshol, de mintha meg sem hallotta volna. Nem akarta meghallani. Én pedig ott és akkor nem is bántam ezt: úgy gondoltam, Doraból majd filmcsillag lesz (hisz olyan szép…), és akkor megnyílnak előtte a nagyvárosok, nem kell egy nyomorúságos, lezüllött gettóban álmodoznia a boldogságról, ahogy apám tette a költözésünk előtt.

 

**

 

   A vakáció vége közeledett. Új pajtásaim közül Dora volt a legszórakoztatóbb. A mindig eleven, csupa vigyor kislány folyton kitalált valami tréfát, amivel úgy elmulattuk az időt, hogy azután iszkolhatott haza. A nagymamája kegyetlen bosszút állt, ha Dora akár egy percet is késett a vacsoráról.
Nálunk nem sokszor akadt főtt étel, sőt attól sem kellett tartanom, hogy valaki észreveszi, ha nem vagyok a szobámban. Szüleim a saját malomköveik közt őrlődtek, rám nem maradt energiájuk. Nekik az elégnek bizonyult, ha nem csuktak börtönbe a csínytevésekért. Ha nem várt volna a Village weston-i gyereksereg minden reggel, bizony elég magányos kölyök válik belőlem. A bunkert, a folyópartot, az erdei hancúrozásokat meg a tutajépítést nem adtam volna semmi pénzért.

 

   Egy augusztusi nap vándorcirkusz érkezett a városba, és birtokukba vették a Zoe Étterme mögötti elhagyott kaszálót. Másnapra sátorkupola és egy óriáskerék emelkedett a város fölé. Titokzatos módon hirdetőtáblák jelentek szerte a városban, amelyek cirkuszi előadást, és vidámparkot hirdettek. „Gyerekeknek fél áron.” A lakókocsikkal körbeálltak, és kordont vontak, így nem láttunk sokat a mutatványosokból. Rögtönzött karámban lovak és szamarak legelésztek békésen tevékkel, és disznóröfögés meg kutyaugatás hallatszott a ketrecek felől. Aznap éjjel félelmetes nyögések zaját verték vissza a környező hegyek. Hosszas unszolásomra apám elmondta – talán csak hogy végre lerázzon magáról -, egzotikus állatok hangjait halljuk. Egyszer már látott olyanokat, még gyerekkorában. Tigriseket, oroszlánokat, és ki tudja még micsoda vadállatokat rejtegetett a cirkusz…

 

Alig vártuk a reggelt. Amilyen hamar csak tudtunk, szaladtunk a mutatványosokhoz, és szinte egész nap a körülöttük sertepertéltünk. Dorat éjjeli műszakra osztották, így maradt néhány órája velem játszani. A keresetét ugyan az utolsó penny-ig le kellett adnia a nagyanyjának, de a Június 4-i túlórapénzről nem tudott. Ebből váltotta szegény kis barátnőm a jegyét, és bár a bűntudat árnyéka végig az arcára vetült, a színes fények és a finom illatok mégis elvonták figyelmét félelmeiről. Tudtam, mit tartogat a nagyanyja a rosszgyerekeknek, de elhatároztam, bármi lesz is, megvédem Dorat.

Az én zsebem is csilingelt: a szüleim szeretete lapult benne, aprópénzre váltva.

Felültünk az óráskerékre, ettünk vattacukrot, és a céllövöldében ellövöldöztem a maradék zsebpénzemet – persze sikertelenül. Sose fogtam puskát azelőtt. Már éppen indulni készültünk, amikor Dora észrevett valami furcsa fényt, kicsit távolabb a zsibvásár forgatagától. Közelebb sétáltunk. Az erdő a rét szélénél kezdődött, és a fák között mozgást láttunk. Cinkosan összenéztünk. Biztosak voltunk benne, hogy valami tiltott dologra bukkantunk. Legnagyobb meglepetésünkre azonban egy bohóc lépett elő az egyik fa mögül. Utáltam a bohócokat, ettől mégse ijedtem meg. Barátságos, sokat sejtető mosoly terült el különös, festékmaszatos arcán. Integetett, menjünk közelebb. A füléből előhúzott egy hatalmas zsebkendőt, amin a következő felirat díszelgett, aranyozott betűkkel: "Láthatatlan Körhinta!"

   – Ez nagyon jól hangzik, Brandy, képzeld csak el! Ó, milyen kár, hogy vattacukorra költöttem az utolsó penny-met! – kiáltott fel Dora elkeseredetten. Sajnos az én zsebpénzem is a céllövöldében végezte.

   – Csak tessék, csak tessék! Jó gyerekeknek, ma és mindörökké, ingyen! Gyertek a Láthatatlan Körhintához, és nincsen többé félnivalótok! – mosolygott a bohóc. Vidámnak tűnt, de tekintetében szomorúság bujkált. Két aranyszínű jegyet nyújtott felénk. Félénken elvettük, és ámulva forgattuk ujjaink között. Meseszépen ragyogtak a körhinta meg a céllövölde fényében.

   – Minden bátor szív és őszinte lélek, megérdemel egy helyet a hintán. Nincs többé három műszak a gyárban, fájó derék, mérgező gőzök, sem pedig nyirkos spájz és derékszíj a rosszaságért. – A bohóc kacsintott, aztán rám tekintett, és így szólt:

   – A körhintán nem hallod anyád részeg rikácsolását, és nem fáj többé, hogy senki nem törődik veled.
Levegőért kapkodva hátrahőköltem. Nem tőle rettegtem, sokkal inkább attól, amit mondott. Barátnőm mélyen hallgatott, gondolatai messze jártak, közben meredten nézte a kezében tartott jegyen szereplő feliratot: „Csak oda.

   – Ha ezzel a jeggyel örökre elmehetünk ebből a pokolból azon a körhintán… – szólalt meg végül komoly hangon – akkor ez a Mennyország kapuja. – Fejét felszegte, szeme lázasan csillogott. – És te egy angyal vagy!
Én pisszenni sem mertem. A jegyárus csak mosolygott, és olyan bizonyosság sugárzott belőle, hogy másként nem is lehetett, csak ahogy Dora mondta. Barátnőm döntött, láttam a szemében. Jegyét szorongatva elindult a fák között párába burkolózó, titokzatos fények irányába.

 

**

 

   Ma, felnőtt fejjel, szégyellem bevallani, de amikor bizonyossá vált, hogy egyedül maradtam azon a különös estén, elfutottam. Az aranyszínű jegyet a markomban szorongattam, mintha attól félnék, ha elveszítem, elveszik a világ is körülöttem. Semmi nem tűnt valóságosnak, csak a félelem, ami görcsösen szorította torkomat. A fejemben még visszhangzott a bohóc kiáltása: „Ha egy gyerek igazán megérdemli, az erdő szélén feltűnik a Láthatatlan körhinta!

Otthon a szobám biztonságos rejtekében reszkettem a takaró alatt, és arra gondoltam, örökre megváltozik az életem. Azonban, bármilyen hihetetlennek is tűnt, nem változott meg azután sem, csupán Dora nem volt benne többé. Az a kis ártatlan fény is eltűnt, ami még pislákolt abban a nyomorúságos városkában.

Néhány nap múlva a seriff beugrott hozzánk. Anyámék készségesen beszélgettek vele időjárásról, politikáról, és műmosoly mögé rejtették sötét titkaik. A férfi mellékesen rákérdezett, tudunk-e valamit az eltűnt néger kislányról, akit a nagyanyja nevel. Arcán az érdeklődés legkisebb jelét sem láttam.

Amikor elég idős lettem, saját házba költöztem. Állást kaptam a helyi iskolában, tanárként. Sokszor el akartam hagyni a várost, de valahogy sosem sikerült magam rávenni. Az aranyszínű jegyemet eleinte mindig magamnál tartottam, gondosan a zsebemben. Tudtam, bármikor felhasználhatom, ha akarom.
Később új helyet találtam neki a pénztárcámban, majd az éjjeliszekrényem fiókjában. Aztán ahogy teltek az évek, a gardrób felső polcára került egy dobozba, régi emlékekkel összezsúfolva, és kis híján megfeledkeztem róla.

 

**

 

   Most reszkető kezemben tartom, és egy őzszemű fiúcskának nyújtom. Nyakán véraláfutások gyógyuló nyoma kéklik. Kabátkája alatt a bőrét vágásnyomok csúfítják – láttam eleget az óráimon. Kinőtt pulóvere ujja feljebb csúszott, amikor a számtanpéldát írta fel a táblára. Senki nem segített rajta, egyedül volt a világ ellen. Mint régen az a feketeszemű kislány.

   – Jó gyerekeknek, ma és mindörökké, ingyen! – Mosolygok a kisfiúra, és megsimogatom a buksiját. – Csak keresd a Láthatatlan Körhintát. Bátor szív, őszinte lélek, megérdemel egy helyet. Örökre elmehetsz innen.
A fiú csak néz rám, ámulva és zavartan, de szemében bizalom csillog. Most is bízik a felnőttekben. A jegyet zsebre vágja. Az ajtó felé iramodik, de visszanéz az osztályteremre. Talán szép emlékek jutottak eszébe, és búcsúzkodik a helytől. Tudom, most látom őt utoljára. És tudom, helyesen cselekszem, mert ha egy gyerek igazán megérdemli, az erdő szélén tényleg feltűnik a Láthatatlan Körhinta.

 

 

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (8 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2012-10-11 17:27 Sren

Sren képe
5

Jó volna most valami marha okosat mondani. De okossággal hajigálózni manapság bárki tud...
Teccikötös nálam nincs, ugye tudod? Szóval ez az írás jó; aki nagyon akar kukacoskodni a helyesírással-miegyébséggel, ám tegye.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2012-10-11 18:15 Zora

Zora képe

Akkor valami haszna csak volt, hogy végre jól ki tudtam aludni magam. :) Hiányzott már ez a láblógatás, kár, hogy mindjárt vége a szabinak. :O

------------------------------------------

cs, 2012-10-11 20:42 craz

craz képe
5

Nem tetszik, mert már megint Amerika, meg Majami. :P

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

cs, 2012-10-11 21:57 Zora

Zora képe

A következő már tényleg egy Bács-Kiskun megyei zsáktelepülésen játszódik, ígérem! :D

------------------------------------------

cs, 2012-10-11 22:42 craz

craz képe

Na azért! ;)

A bohóc kitől kapta a jegyet?

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2012-10-12 00:41 Zora

Zora képe

A Télapó nyomtatta neki az Északi sarkon. Vagy Micimackótól kapta egy csupor mézért cserébe. ;)

------------------------------------------

szo, 2012-10-20 02:20 craz

craz képe

Nono, a télapó nem a sarkon lakik, csak a sarkkörön túl - lásd Bam Margera kapcsolódó dokumentumfilmjét, amiből az is kiderül, hogy szükség esetén helyettesíthető egy finn alkesszal. ;)
(Mármint nem a dokumentumfilm és nem Margera, hanem a télapó.) (Nesze neked lineáris kohézió Progtyca koncert és hangyaléptékkel ipari mennyiségű sör után.;))

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

szo, 2012-10-20 11:45 Zora

Zora képe

Én tegnap Nexus koncerten voltam, zúg is a fejem, és asszem tartós halláskárosodást szenvedtem. :D De csak kólát ittam... az is megártott, most is piros mikulások táncolnak a szemem előtt. :O

------------------------------------------

p, 2012-10-12 10:22 Kentaur

Kentaur képe

Bővebb hangulat is belefért volna,de eddigi legösszeszedettebb írásod.
A kislány neve most Doreah vagy Dora? Hol így hívod, hol úgy. Vagy az a becézése?

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2012-10-12 11:23 Zora

Zora képe

Pedig ez a legegyszerűbb novellám. A letisztultság jegyében írtam, szinte minimalistának szántam, ezért nem is mentem bele a hangulatba, hiszen azt a nagyok előttem már megírták. (King, Koontz, stb) Elhagytam kedvenc fogásaimat, úgy mint időcsavarok, több szálon futó cselekmény, a karakterek pszichés zavarainak "kivetítése", a tér- és idő jelentőségének szimbolikus megjelenítése a történetben, és elhagytam a hangulatfokozó elemeket is.

Arra jöttem rá, hogy ha a korábban felsorolt elemek túl sokszor szerepelnek, akkor egyszerűen nem lesz más az írás, csak egy olvasmányos mondatkupac az Olvasó számára. Nem szabad túlzott gondolkodásra kényszeríteni az embert, ha novellát olvas. A regény az más, ott van is idő kifejteni egy-egy csavart vagy megmagyarázni hogy miért van jelentősége egy-egy helyszínnek például, ahol a cselekmény zajlik. Van idő kifejteni a karaktereket, megfesteni a hangulatot, stb.

Úgyhogy remélem, hogy a legegyszerűbb eszközökkel most sikerült elérnem azt a hatást, amit korábban a teljes fegyverarzenál felhasználásával talán nem. :)
Doreah, és Dora a becézése, de szerintem leegyszerűsítem mindenhol Dora-ra, mert tényleg zavaró, nem először merült fel a kérdésed.
Köszi az olvasást!

------------------------------------------

p, 2012-10-12 13:26 craz

craz képe

Ott elsőre én is valami csavart vártam, minimum egy skizó kiscsajt, aki egyszer Doreah, máskor Dora, és ettől függően viszonyul az olyan kérdésekhez, mint például, pontosan hogyan ölje meg a bohócot, felakassza, felnégyelje, vízzel teli lufit húzzon a fejére, vagy megetesse a cirkusz elefántjával vagy oroszlányával vagy svéd vasgyúrójával. De jó, hogy nem így lett, mert elterelte volna a figyelmemet a novella fő kérdésétől, azaz miért pont Majami? :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2012-10-12 14:02 Sren

Sren képe

Hát nem tudom, én elsőre vágtam. Nem vártam/gyanítottam csavart, trükközést a nevekkel, ilyesmiket; ez egyszerűen nem az a mű. Világosan kirajzolódik a fővonal, szép, majdnem elegáns ív; annyi van hozzáírva, amennyi pont elég, minden más csak sallang lenne. De ez szub, én egyszerűen így látom.
Nagyon tetszett, Anna. Szép, mint a "Jó, hogy itt voltál", csak ez már jóval összeszedettebb.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2012-10-12 17:50 Zora

Zora képe

Még azt is összeszedem, megígértem, és mindig állom a szavam. :)

------------------------------------------

p, 2012-10-12 15:08 Kelvin

Kelvin képe

117 olvasás? Hol vannak a kommentek?
Egyéni hülyeségem, hogy simán meghallgatom a Fuck the USA nótát a plojtedtől, miközben hamburgert eszem, és büszkén gondolok rá, hogy meg tudok inni két liter kólát egyszerre. (Eddig csak egyszer jött rám a fosás tőle, sajnos pont az Obiban.) Szeretem ezt az amcsis hangulatot, na, nagy autókkal, néger lányokkal, poros utakkal, egészségtelen kajákkal, nagy, csillogó dolgokkal. Ebből nem kaptam sokat, mintha az amcsis hangulat csak a fejedben indult volna el, később már elnyomta a történet. Pedig olvastam volna részletesebben is. Különben minek játszódik ott? Semmi baj se lenne a káposztásmegyeri lakóteleppel, a feka lány helyett meg lehetne cigány, és mivel dolgozik, máris tettél volna valamit a romaintegráció jegyében, feltéve, hogy ez egy szó. Szóval több glükóz-fruktóz szirupot, zselatint, keményítőt, színezéket, tartósítószert, aszpartámot kellett volna belecsurgatni, hogy amcsis legyen.
A másik gondom az ugrás. Minek? Olyan jó lett volna a fiú további szenvedését olvasni! Ott egy nyár, eltűnt csajé, barátok, alkesz anya... Cajjmár! Pontozzam, hogy mást írtál, mint amit olvasni akartam? :D

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2012-10-12 17:48 Zora

Zora képe

Nos, ha eléggé felpiszkáltalak, akár kedvet is kaphatnál egy igazi, röfögős amcsi horror prezentálására. :P Ez a sztori nem Amerikáról szól. Ezért is mindegy, hogy Káposztásmegyeren vagy Missouri-ban játszódik. De Pesttől jelenleg ráz a hideg, ráadásul 10 éves koromban laktam utoljára lakótelepen, azt is vidéken. Az aszpatárok meg glükózok meg fruktózok a Te világod, de mondjuk ha a lassú öngyilkosságról szeretnék írni, akkor tuti a segítségedet fogom kérni. :D

------------------------------------------

p, 2012-10-12 17:56 Kelvin

Kelvin képe

Bátran. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2012-10-12 22:14 Kentaur

Kentaur képe

Igen, azokat az írásaidat nem bírtam kibogarászni, hogy most mi van...
A ló túloldala még mindig jobb novellában, de előbb-utóbb megtalálod a középutat. A túlírásról és túlbonyolításról már leszoktál, most már csak azok a pici kis ütős képek kellenek, tudod.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

szo, 2012-10-13 00:01 Zora

Zora képe

Tudom, csak nem akarok leszokni. :D Inkább műfajt váltok, mert ha nagyon hozzászokok a novella kereteihez, sose szabadulok. :) Nem a novella az én műfajom, de az idő nagyon korlátoz, hosszabb íráshoz elő kell készülni. Azért is bajlódok mindig, mert túl sok a mondanivalóm.Csak ehhez a novellához legalább 20 ezer karakteres háttértörténetem lenne, amibe például pontosan benne foglaltatik, hogy miért is éppen "Majami". :D És más apróságok. Tele a gépem efféle ötletekkel, előbb utóbb majd csak lesz annyi szabadidőm, hogy kihozzam magamból azt, amit igazából tudok, és amivel én is elégedett leszek. Addig meg igyekszem ezt a kis terjedelmet nem túlbonyolítani. :D

------------------------------------------

szo, 2012-10-27 03:09 Ndy

Ndy képe

Kriszti, ne szórakozz. A gerincagy helyett próbáld az agyvelődet használni - kevesebb élvezet, viszont több intelligencia. :DDD (egyébként nem éri meg, komolyan, legyünk redneck állatok :DDD )

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

p, 2012-10-26 11:31 Liliana

Liliana képe

Nálam még mindig nem ez az írás van a tetszési listám első helyén a te műveid közül, de nincs messze tőle. Egyetértek Kentaurral, hogy egy-két erősebb érzelmi vonást még elbírna, de ettől függetlenül tetszett.

Számomra sántít a kötőjeles toldalékolás, lehet, hogy nekem nincs igazam, de pl.: Missouri-ba, Village Weston-ba, Cooper-nek. Ha így jó, akkor valaki világosítson fel, legyen kedves, hogy miért.

"Ha pofon csattant, én már a szobám rejtekében semmit nem hallottam belőle. Kimaradtam a családi jelenetből." - itt a nem helyett a sem hallatszana jobban

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

p, 2012-10-26 11:45 Maggoth

Maggoth képe

Nem kellenek a kötőjelek.

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

szo, 2012-10-27 03:11 Ndy

Ndy képe

Bilincs kéne, hogy elverjék a kövér segged :DDD (A kötőjelek szart sem érnek, apró ember azokat nem élvezi.)
Különben én szerkesztettem, lehet panaszkodni.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

p, 2012-10-26 11:56 Zora

Zora képe

Szió Lil! Rég jártál erre.
Nem kell bele több érzelem. Ha nem jön át ennyiből a lényeg, akkor nem jönne át többől sem. Az érzelemnek benned kell lecsapódnia, mint ahogy a történet tanulságát sem rághatom a szádba. Vagy átmegy, vagy nem.
Az idegenes írásmódú szavakhoz különböző módon kell toldalékot kapcsolni, legtöbb esetben azonban kötőjellel használatosak. Gondolom egyszer ezt valaki így találta ki. Nekem még általánosban tanították meg, de azt nem magyarázták el, hogy miért így kell, így én se tudom. :)
Na most gyorsan megnéztem. Village Westonnál kötőjelet használunk, mivel kéttagú földrajzi név. Coppernél nem kell kötőjel, de Miami-nál meg elvileg kell. Hát, nem tudom, Ndy mondja itt a szabályt, de az az igazság, hogy ezer éve használom az angolt, nekem teljesen összefolynak az angol, de magyarul leírt szavak, soha nem is tudtam megjegyezni. :)

------------------------------------------

p, 2012-10-26 12:17 Liliana

Liliana képe

Halika!
Tényleg rég volt, sajnos :(

Én is úgy tudom, hogy a kéttagú földrajzi névnél kell, de ott a Village Weston-i dolognál mindkét szó kisbetűs lesz, nem? Tudtom szerint a Miami-nál azért nem kell, mert minden betűt ejtünk, a többi helyen, ahol van "néma" betű, oda kell kötőjel, de mondjuk Hawaii melléknévként 'csak' hawaii lesz.
Bocs, hogy ebben kötekedek, de anno valami versenyen ezen úszott el csomó pontom, akkor megjegyeztem valamennyire, csak még mindig bizonytalan vagyok benne.

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

p, 2012-10-26 12:31 Zora

Zora képe

Én ezért nem nevezek versenyeken. Az a kritizálókat minősíti, ha elkezdenek a kákán is csomót keresni. Nem azért mondom, illik tisztában lenni a szabályokkal, de ha amúgy elégedett vagyok az írásommal, akkor éppen leszarom, hogy egy-két helyen rosszul van a kötőjel kitéve. Nem nyomtatásba megy, mert ha oda menne, a szerkesztő meg a lektor úgyis kijavítaná. :)

------------------------------------------

p, 2012-10-26 12:52 Liliana

Liliana képe

Ó, itt helyesírási versenyről volt szó, még általánosban, nem írói pályázatról.

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

cs, 2012-11-01 12:00 Dom Wolf

Dom Wolf képe
5

Sajnos semmi építő kritikát nem tudok mondani, mert úgy tetszett, ahogy van :D Nem akarok üres észrevétel-féleségeket pufogtatni, úgyhogy csak legurítok egy ötöst!

p, 2012-11-02 11:20 Zora

Zora képe

Én meg csak jól megköszönöm az olvasást. :) Túl sokat járok a Karcolatra: a legurítasz szónál azt hittem mást fogsz legurítani, nem egy ötöst. :D

------------------------------------------

v, 2013-11-03 08:08 Roah

Roah képe
5

Kár, hogy nem találkoztam gyerekként a karaktereddel, elkunyiztam volna a jegyét. Jól jött volna néha az ajándéka, amikor szobafogságra ítéltek hatodikban, és kiugrottam stikibe az első emeleti ablakból a barátokhoz. Még akkor is, ha nem bírom a cirkusz világát. (Az egyik legszörnyűbb olvasott élményem volt általánosban az az átkozott mű! És vagy ezért, vagy nem tudom, miért, de sosem tudom megjegyezni, hogy Örkény követte-e el, vagy más szerző. Se cím, se szerző! Egyszer régen, Ndynek is volt egy porondos alkotása, akkor se' ugrott be, és halálkomolyan mondom, képtelen vagyok megjegyezni az író nevét. Furcsa, mert a mű tartalma egy életre kiábrándított a cirkusz világából, fóbiás vagyok tőle, valami elképesztő keserűséget érzek, ha csak meglátok valahol egy vurslit.)

Nem tudom eldönteni, hogy pozitív, vagy negatív élményt hozott Dorának a Láthatatlan Körhinta - én féltem tőle.
Így:
http://www.youtube.com/watch?v=f8fUFmjqXZo

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2013-11-03 21:22 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Azt hiszem, ez lesz az:
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/karinthy/cirkusz...
Valószínűleg azért nem jegyezzük meg a szerzőt (én is gondolkodok rajta vagy egy percet), mert tőle valahogy mást várunk. Nem ezt. (Illetve én keverem Kosztolányi novellájával, A kulcs, mivel nekünk ebből a kettőből egyszerre volt óra, és a tanár egyszerre elemeztette. Egymás mellett is voltak a szöveggyűjteményben, K-K, a terjedelem sem hosszú...)

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2013-11-04 10:45 Roah

Roah képe

A hegedű...

Köszi, Dóri, igen, erre gondoltam. :)
Igazad van! Mindenben. És rémlik nekem is valami olyasmi, hogy több tanórán át diagnosztizáltatták, keresztül-kasul szedtük atomjaira minden szavát.
Nem szerettem; rossz emlék lett. :(

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2013-11-06 22:30 Zora

Zora képe

A körhinta kiragadja a rothadó posványból a gyerekeket, jó helyre kerülnek, távol a nyomortól, teljesen pozitív szimbólum, nem véletlenül egy angyal az, aki megmutatja nekik, mire való. Az igazán ijesztő és tragikus nem egy cirkusz, hanem az, ahogy egyes kölykök élnek, és felnőnek.
A cirkuszt én egyébként az állatkínzás miatt gyűlölöm, semmilyen negatív ideológiát nem képzelek mögé, egyszerűen csak ki nem állhatom, ha az állatokat bántják vagy olyasmire kényszerítik, amiket maguktól nem tennének.

------------------------------------------

szo, 2013-11-09 07:21 Roah

Roah képe

Áh! Mi pakolt ki a közelünkben? Na mi? Egy vándorcirkusz!
Körhintával. (?!)

Állatok terén is ugyanaz a véleményem, ami mindig is volt és megegyezik a tiéddel.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."