A pokolba vezető út

  Maggie Black, este kilenc óra tájban felkelt a számítógépe mellől. Már fájt a szeme az egész napos munkától, és alig várta, hogy az éjjeli járattal elrepülhessen innen. Boldogtalanul gondolt vissza eddigi életére, és annyira vágyott rá, hogy minden visszatérjen a normális kerékvágásba, hogy tegnap már majdnem úgy döntött,  mégsem utazik. A haláltól való rettegés azonban erősebb volt a vágyainál, és kis kofferével kilépett az épület előtti taxiállomásra. Útban a reptér felé még felhívta a legjobb barátnőjét, hogy tudassa vele, épp most indult el a gépe felé, és minden rendben van.

  Három nappal korábban még együtt mulattak a kedvenc klubjukban, vedelték a tequilát és pusztították az értékes agysejtjeiket. Mindketten az Omega labor vezető kutatóiként, már négy éve egy nagy hatótávolságú rakéta atomtöltetének fejlesztésén dolgoztak. Az éjjelt és a nappalt is együtt töltötték, és élték a 30-as szinglik gondtalan életét. Szerepelt a nevük New York legjobb klubjainak vendéglistáján, és bejáratosak voltak a legjobb körökbe. Szép és rendkívül okos nőkként bármelyik férfit megkaphatták, akire csak vágytak. Nem is szerénykedtek, ha alkalom kínálkozott.

  Maggie, orosz származása ellenére, azonnal zöldkártyát kapott, amint az államokba lépett. A labor pedig, ahol már lassan tíz éve dolgozott, a második otthonává vált. A saját lakását alig használta, mert a munkahelyén steril ruha és fürdőszoba is volt, így gyakran előfordult, hogy egy átmulatott éjszaka után irodája kanapéján aludt, és a labor zuhanyzójában készült fel a következő munkanapra. Ez az élet tökéletesen megfelelt neki, és sosem értette fiatalabb kolléganőit, akik arra panaszkodtak, hogy a munka mellett, nincs idejük a családalapításra. Maggie úgy érezte, hogy neki mindenre van ideje, előtte az élet. Ám a sors nem arról híres, hogy lassú patakocskaként mindig egy mederben csordogál. Sodrása Maggiet is utolérte, méghozzá akkor, amikor a legkevésbé számított rá.

  Aznapra, mikor fenekestül felfordult az élete, pizzázást és sörözést beszélt meg a barátaival. Ám tudta, hogy ez a buli teljesen máshogy fog alakulni. Nem szerette lelőni a poénokat, de mivel akkor volt a 36. születésnapja, biztosan tudta, hogy meglepetés parti várja otthon. Még csak délelőtt 11 óra múlt, de nem reggelizett, és görcsölt a hasa. Ezért úgy döntött, hogy hamarabb megy ebédelni. A labor étkezdéjébe lépve gőz csapott fel az egyik kiadó ablakon, és abban a pillanatban a lány szédülni kezdett. Remegő térdekkel négykézlábra roskadt, és eközben úgy érezte, hogy a feje szilánkokra hasad. Sose kapta még el így rosszullét, délután tehát a parti helyett orvoshoz ment. Minden atomkutató rémálmának legrosszabbikától rettegett. Tudta, hogy a sugárszennyezéstől megvédi az ólomruha, de mi van a daganatokkal, amik már a labor nyolc munkatársát ragadták el két év leforgása alatt? Míg az orvosra várt, átgondolta, hogy mennyi mindent nem csinált még az életben, pedig már 36 éves. Például sosem élt a pihenőnap lehetőségével, mióta itt dolgozik. Így történt, hogy a halál fenyegetésétől megrettent Maggie, kivette élete első szabadságát, és taxival robogott a Las Vegas-i járat felé, a New York-i reptérre. A vizsgálati eredményekkel nem óhajtott még szembesülni. Akart egy igazi jó kalandot, mielőtt fel kell ébrednie az álomvilágból.

  Az elkövetkező idők viszont pihenést nem hoztak a számára. A gépen megismerkedett egy jóképű ügyvéddel, aki hosszú hétvégére utazott, és a Piramis Hotelben szállt meg. A lányt hamar levette a lábáról, és úgy alakult, hogy az egész hétvégét együtt töltötték. A jóképű, kellemes, egyedülálló férfi nagy hatást tett a nőre. Maggie számára a „férjhez menni, és gyereket szülni” kérdés hirtelen aktuálisabbnak tűnt, mint bármikor korábban.

Szerencsére újdonsült szeretője meghosszabbította a Vegas-i tartózkodását, így együtt bejárhatták a Grand Kanyont, a sivatagot és a környék legjobb kaszinóit. Hétvégén befizettek egy disco partira, és hajnalban úgy döntöttek, hogy őket egymásnak teremtette az ég. Ennek örömére szerelmüket egy kis házasságkötő kápolnában szándékozták megpecsételni, és őrült ötletükről még Maggie barátnője sem tudta lebeszélni őket, aki telefonon értesült a nagy eseményről.

   Amikor Maggie Black ott állt vőlegényével a picurka oltárnál, és egy Elwis Presley imitátor lelkész áldását adta a frigyükre, a legboldogabb embernek érezte magát a világon. Nem volt hátra más, csupán az aláírások, mellyel hivatalossá vált a fogadalom, amit ennek a remek férfinak tett. A nászindulót dúdolgatva gyorsan aláírta az elé tett papírt.

Ebben a pillanatban a föld megmozdult a lába alatt. Biztos volt benne, hogy földrengés rázza meg a várost, csak azt nem tudta, hogy mekkora. A körülötte állókra kiáltott, hogy fussanak, ám mindenki sóbálvánnyá merevedett, és természetellenes csönd borult az egyre vészjóslóbban remegő épületre. Aztán hirtelen az egész kápolna, a bennük tartózkodó emberekkel együtt, apró darabokra hullott, és hatalmas lángnyelvek csaptak fel mindenfelé. Maggie nem akart hinni a szemének,  de az arcába csapó forró levegő meggyőzte arról, hogy ami itt történik, az a valóság.

A mindent körbeölelő tűzből vagy féltucat lény lépett ki. Testük azolvadt lávához hasonlított, és törzsük hatalmas szárnyakban végződött. Szemgödrükben is lángnyelvek lobogtak, és erős bűzt árasztottak magukból. A nő térde úgy reszketett, hogy alig bírt lábon maradni. Összeszedte minden bátorságát, és a legnagyobb lávalényhez fordult, mert feltételezte, hogyha ezek igaziak, akkor ő lehet a vezérük. Feltette az első értelmes kérdést, ami az eszébe jutott, bár elég nehéz volt ilyen körülmények között higgadtnak maradni.

 - Hol vagyok? - cincogó hangját elnyomja a tűz vad ropogása, de azért remélte,  választ kap.

 - A pokol birodalmában! - kiáltotta a lávalény, és szavait színpadias mozdulatokkal kísérte. Maggiet az ájulás kerülgette, de legalább már tudta, hogy a kérdéseire választ kap.

 - Akkor ezek szerint halálos betegségem volt, és máris meghaltam... - motyogta az orra alá, majd fennhangon folytatta: - Miér kerültem ide?

 - Mert aláírtál egy határozott idejű munkaszerződést. 1028 évre, egész pontosan. Ha nem hiszed, nézd meg magad!

A lény a szárnyával a nő felé intett, aki meglepődve vette észre, hogy egy vaskos aktát szorongat a kezében.

 - Én nem írtam alá semmit! Tévedés történt!

 - Nincs tévedés, épp az imént, egy Las Vegas-i házasságkötőnél írtad alá a szerződést! - bömbölte a lény diadalmasan.

 - De én azt hittem, hogy az anyakönyvi kivonat!

 - Hinni, gyermekem, egészen máshol kell - a lávalény gúnyos pillantást váltott a társaival.

 - De én csak egy atomfizikus vagyok, mi a csudának kellenék én neked, nincs hasznom idelenn...

 - Ez a pokol. Szerinted mire kellhet nekünk egy atomfizikus, aki képes atombombát gyártani? Természetesen a háborúink elengedhetetlen kelléke, még talán a Föld leigázásához is felhasználjuk majd a tudásodat - a szörnyeteg bátorítóan bólogatott, és szemében a lángok kék színűre váltottak. Talán az eljövendő atomháborúk látomása lebegett a szeme előtt, talán nem. Maggienek azonban hirtelen támadt egy mentőötlete. Ha ezek itt lenn ilyen bürokratikusak, hogy embert is csak szerződéssel rabolnak, akkor talán ezt fel lehet ellenük használni.

 - Van egy kérésem, illetve követelésem! - nyelt egy nagyot, és folytatta – Ez egy nagyon hosszú szerződés. Át akarom nézetni az ügyvédemmel, mert nem szeretnék veletek munkajogi perbe keveredni később!

 - Felőlem nézesd át az ügyvédeddel, szíved joga. Előlem úgysem tudsz hova szökni, bármikor, bárhol megtalállak. Most visszaküldelek a Földre, és jegyezd meg, hogy egy olyan munkamániás, mint te, kész főnyeremény itt a pokolban, úgyhogy bárhova elmegyek érted - azzal csettintett, és a lány eltűnt. Ekkor az egyik ocsmány lávalény átalakult egy glóriás szentté, és így szólt:

 - Uram, Jézus! Tudod jól, hogy terhesség esetén a szerződés érvényét veszíti! Ha a nő visszamegy az orvoshoz, azonnal rájön, hogy többé nincs veszélyben, és akkor felesleges volt minden erőfeszítés!

 - Tudom Péter, tudom. Mégis abban reménykedem, hogy ez a kis bemutató elveszi a kedvét az atombomba kutatástól, és hasznosabb dolgokkal tölti majd az idejét. Persze az Atyám ellenzi ezeket a radikális módszereket, de ezekre a karrierista nőkre egyre nehezebb hatni... - majd nagy sóhajok közepette a szentek nekiálltak kitakarítani.