Az arcodat keresem - Keresed az arcom

18 éven felülieknek!

 

 

Az arcodat keresem – Keresed az arcom

 

 

       Ismerem, és ő is ismer engem.

     Bitek és byte-ok világában összefonódott lelkünk végre egymásra talál. Legalábbis remélem. Este elszóltam magam a chatszobában, hogy másnap suliba megyek. Ő már régen megígérte, ha egyszer ott leszek, odajön, és figyelni fog. Persze ez abszurd. Hogyan vehetne észre a pályaudvari forgatagban? Hiszen azt sem tudja, hogy nézek ki.

       Másnap mégis remegő térdekkel lépek le a vonat lépcsőjéről, és szinte azonnal magamon érzem szúrós tekintetét. A hömpölygő tömeg magával sodor.

       A villamoson fülledt meleg van.

      Rövid nyári szoknyám alatt bekúszik egy hűvös áramlat, és végigcirógatja combomat. Lágy szellemujjak izgatják bőrömet.

       A testek egymásnak préselődnek, a jármű elindul. Feszeng a tömeg, próbálok félreeső helyet keresni, ahol nem lépnek a lábamra. Ekkor valaki szándékosan nekidől a hátamnak, és megérzem a leheletét, ami végig csiklandozza nyakszirtemet. Biztos, hogy ő az! Nem tudok megfordulni, mert kevés a hely, pedig érzem az állát, ahogy hozzámér. Aprót sóhajtok, az izgalomtól enyhe légszomjam támad.

      Szeretnék ordítani, hogy ragadjon meg a derekamnál, és húzzon magához, engedelmeskedjen állati ösztöneinek, mert ez minden vágyam. Tépje le a bőröm, szaggasson ezer darabra, mit bánom én, csak érezzem, hogy akar! Sikítanék: – Falj fel! Idd a vérem, hatolj belém! Tégy magadévá mindenestül! – de mégsem teszem. Csak állok a villamoson, és lúdbőrzök a harminc fokos melegben.

       Ahogy jött, úgy illant el mögülem.

      Át kell szállnom a metróra. Itt kevesebben vannak ugyan, de még mindig bizsergek, biztos, hogy ide is követni fog. Az alagút szele fellibbenti szoknyámat, de szégyellősen utána kapok. Árny tűnik el egy oszlop mögött. Talán látta az egészet... leeresztem a kezem... akarom, hogy lásson. Akarom, hogy a látványtól hörögve rám vesse magát.

        A metrón mellém ül valaki.

       Nem merek ránézni, nincs elég közel, nem lehetek biztos benne, hogy ő az. Talán igen. Szemben, az ablak vibráló tükörképében sem látom tisztán az arcát, csupán az enyémet. Vágytól vöröslő ajkam csillog a nedvességtől, el is pirulok a látványától, meg a rám törő helytelen gondolatoktól.

        Az iskolában alig tudok figyelni.

      Csak fészkelődöm, a nyitott ablakon keresztül az utcát kémlelem, hátha meglátom. Remegek, az altestem lázban ég, a kezem jégcsap. Szaporán lélegzem, néha megszédülök. Próbálok másra figyelni, mint arra, aki űz a város dzsungelében, és próbálok nem törékeny prédaként gondolni magamra, aki mindegy, melyik utat választja menekülésére, úgysem kerülheti el a végzetét. És nem is akarja elkerülni. Sürgeti, elébe megy; pusztulni vágy, elégni az erkölcstelenség és a bűn tüzében.

       Vége az órának, a tanár még beszélni akar velem pár szót, de lerázom azzal, hogy sietnem kell a buszhoz.

        Kilépve az utcára egy pillanatra megállok, és körbetekintek az alkonyatban.

        Akárki lehet Ő. A fiú az újságos stand mellett, a pasi az étteremnél, vagy az a férfi, aki átsiet előttem a zebrán. Vagy, aki most megy el mellettem, szemérmetlenül végigmérve dekoltázsomat. Gyorsan indulok el, remélve, ha elég gyors vagyok, ő is sietni fog, és akkor elárulja magát.

        Beesteledik, az óráim sokáig tartottak.

       Ahogy befordulok az egyik sarkon, hirtelen sötétség vesz körül. Elvétem az utcát, kihalt sikátorba jutok, ahol nincs közvilágítás. Vissza akarok fordulni, de hátulról megragad valaki. Kemény markában cukorként olvad fel a karom, és tudom, megtalált végre. Kérges keze végigsimít a hátamon, ismét remegni kezdek. Félresimítja tincseimet, nyakamra puha csókot lehel. Helyén égni kezd a bőröm, a folytatást követeli. Beletúr a hajamba, és hátra rántja a fejem. A meglepetéstől meg sem tudok szólalni. Ajka már az arccsontomon kalandozik, halad egyre lejjebb. Borostája horzsolja bőrömet, de ez csak fokozza a vágyamat. Szorosan tartja a fejem, hogy ne láthassam az arcát.

        Keze lesiklik szoknyám széléig, ujjával végigsimítja a combom belső felét, egész a lágyékomig. Egyre hevesebben kapkodja a levegőt, erre a kéjes hörgésre vágytam. Másodpercekre vagyok az elhatározástól, hogy mégis megpróbáljak szembefordulni vele, és rávessem magam a szájára. Testem sikolt az aktusért, a józan eszem cserben hagy. Középső ujja becsusszan a bugyim alá, és felfedező útra indul. Hirtelen meggondolja magát, és elenged. Megkövülten állok. Mire megfordulok, eltűnik.

         Csak játszik velem, mint macska az egérrel.

         A testem, ez a hűtlen és állhatatlan rabszolga elárulta érzelmeimet. Tudja, hogy akarom, minden vágyam odaadni magam neki.

         Gőgösen hátravetem összekuszálódott hajam, és sértett felsőbbrendűséggel az állomás felé veszem az irányt.

          Többé nem dőlök be neki. Nem kell nekem, nincs szükségem rá! Sőt gyűlölöm, még bizarr emlékét is kitörlöm az agyamból! Megfertőzött az állandó kutatás okozta gyötrő kényszerrel. Talán egyszer, mások okulására, papírra vetem azt, amit velem tett.

           Vajon ő az ott, a buszállomáson?

           Esetleg az az öltönyös fazon?

           Vagy az a biztonsági őr, aki utánam hozza padon felejtett retikülömet?

           Miért van az, hogy minden arcban őt keresem?

           Miért tette ezt velem?!

 

**

 
           „Ott van!” – Az izgalom felhorgad bennem, csaknem felhorkanok, mint egy vadló. Első pillantásra észreveszem a tömegben, talán valami beépített ösztönradar segít, hogy rögtön rátaláljak. Gyomrom görcsbe rándul, az ereimben adrenalin szimfónia dübörög.
           „Ne!” – Figyelmeztetem magam. – „Ne bámuld sokáig!”
           Itt vagyok. És ő tudja. Idegvégződései érzékeny műszerek, éppen rám hangolva. Várja, hogy leleplezhessen. Látom a mozdulatain. Minden porcikája jelzi, elkaplak! Veszélyes játék. Egyszerre vagyok a zsákmány és a vadász is, akárcsak ő. Minden azon múlik, melyikünk bizonyul gyengébbnek.
            Tegnap a hálón lógtunk. Ahogy mindig. És elszólta magát! Továbbképzésre jön. Azt mondtam: lehet, hogy ott leszek, de nem ismerhet fel. Hitte is meg nem is. Izgalma átsütött a monitoron.
             És most itt van.
            „Keresd az arcom!” – gondolom gúnyosan.
             Amikor mellém ér, leguggolok, mintha a cipőfűzőmet kötném; tekintetem egy pillanatra végigfut a lába vonalán. A karcsú, csodás izmok fürge állatokként játszanak a bőre alatt, legszívesebben benyúlnék a miniszoknyája alá, végigsimogatnám a combját. Mindez csak villanásnyi, örökkévalóságba dermedt pillanat, de olyan vadul rántom meg a cipőfűzőt, majdnem elszakítom.
            Lüktető szívvel követem, amikor villamosra száll, megpróbálok a közelébe furakodni, de túl nagy a tömeg; márkás parfümök illata keveredik mosdatlan testek sűrű kipárolgásával, fullasztó a forróság.
            Egy pasas egész szorosan hozzásimul, leheletével simogatja a nyakát, és ő hagyja, mert azt hiszi, én vagyok. Elborul az agyam, vöröset látok mindenütt. Azt a fickót… szemrebbenés nélkül megölném.
            Ugyanakkor lázas erekcióm támad. Hiszen én vagyok neki az idegen. Ma minden ismeretlent velem azonosít. Nekik adja magát, hogy az enyém legyen. Látom apró, szaggatott sóhaját, ahogy a „helyettesem” álla hozzáér, érzem a lába között a nedvességet.
           Verítékcseppek gyöngyöznek a homlokon. Legszívesebben üvöltve félrelöknék mindenkit, leteperném a padlóra, és ott helyben a magamévá tenném, mint egy vadállat. Széttépném rajta a falatnyi ruhát, eszelősen meghágnám, mit sem törődve a közönséggel.
              Átszáll metróra, követem oda is.
             Itt kevesebb az utas, nehezebb a háttérbe húzódni. Az egyik oszlop mögül figyelem, az alagútból érkező huzat fellibbenti a szoknyáját. Érte nyúl, de a mozdulat hirtelen megtörik…
             Azt akarja, hogy lássam, a szemem beigya minden porcikáját, ha nézem. Lázasnak érzem magam, a fogam úgy csikorog, mintha valaki malomköveket dörzsölne össze. Nem ülök közvetlenül mellé, akkor nem tudnám türtőztetni magam…
             Vele átellenben helyezkedek el, úgy, hogy kiessek a látóteréből. Egy hétköznapi, biztosítási ügynök külsejű fazon sokkal merészebb nálam, leteszi magát mellé, kiguvadt szemmel a mellét bámulja.
            Nem néz rá, a szemben lévő ablaküvegből próbálja kivenni a férfi arcvonásait. Az ajka érzékien csillog, ahogy megnyalja izgalmában, kipirultan zihál, a homlokára vannak írva a gondolatai. Az első jöttmenttel üzekedne, ha tudná biztosan, hogy én vagyok… Megvetem magam azért, amit csinálok, de a vágyam felülírja az önutálatomat.
           Amikor elnyeli a komor iskolaépület, megkönnyebbülök, végre némi lélegzethez jutok.
            Egy közeli bérház kapualjába húzódva úgy teszek, mintha a kezemben tartott újságba mélyednék. A gondolataim kavarognak, nem tudom, mihez kezdek, amikor kijön. Ha rágondolok merevedésem támad, mintha sok éves börtön után szabadulva ő lenne az egyetlen nő a városban. Ez őrület, férfi vagyok, nem valami tejfelesszájú! Hogyan vetemedhetek ilyen játékokra?
            Amint újra megjelenik, kukába dobom az újságot. Vérszagot szimatoló kopóként a nyomába eredek. Az dübörög elmémben: „Meg kell őt kapnom!”
             Kutatóan vizsgál az utcán mindenkit: a fiút az újságos standnál, egy öltönyös alakot a túloldali étteremnél, az előtte áthaladó nagydarab férfit a zebrán. Tekintete a mellette álló tarka inges egyetemistára vándorol, a srác a mellét bámulja, míg a zöldre vár.
             Amikor a lámpa vált, megriadt vadként előreszökken. Azt akarja, gyorsítsak én is, áruljam el magam. Kis híja volt, majdnem bejött a csel. Ha nem kapaszkodnék az önuralom morzsáiba, nekilódulnék.
             Alkonyodik, befordul egy sötét sikátorba. Közvilágításnak nyoma sincs, előtte rogyadozó téglafal jelzi a zsákutca végét. Megfordulna, de elkésett. Nem szalasztom el az alkalmat. Megragadom a karját. Végigsimítok a hátán, a teste vágytól szűkölve remeg. Meg sem próbál megfordulni. A haját félresimítva csókot lehelek a nyakára, beszívom a bőre édes illatát. Utána vadul a tincseibe túrok, hátrarántom a fejét. Szám az arccsontját simogatja, a vére az enyémmel együtt dobol. Szorosan tartom, nem tud rám nézni, a lélegzete felgyorsul…
            A kezem a szoknyája alá siklik, combja feszes izmaival játszik. Aztán megérintem a szeméremdombját, az izgalomtól hörgök. Tudom, menyire szeretne megfordulni, legszívesebben hagynám, mohón falva az ajkát. Ehelyett a középső ujjam bugyija vékony anyaga alá feszítem, megérezve a forró nedvességet. A csiklóját simogatom, szétrobbanok a követelőző vágytól. Érzem az öle tágulását, hallom a nyöszörgését, a szerszámom feszülve lüktet, hogy belehatoljon…
          Hirtelen elengedem. Elhátrálok tőle, ő meg dermedten áll. Minden porcikámban érzem a csalódottságát. Pánikszerűen menekülök, elillanok, mint szellemek a ködben. Több utcával arrébb is hallom a gondolatait. Azt hiszi, csak játszottam vele, ahogy macska az egérrel. Gyűlöl a megfutamodásért, legalábbis úgy érzi, hogy gyűlöl. Azontúl mindenkiben az én arcomat fogja keresni…
            Amikor hazaérek, még mindig remegek belül. A hideg zuhany sem segít, a lelkem sajog. Anne…
           Iszonyatosan nehéz faképnél hagyni őket, elhagyatott mellékutcák sötét mélyén. Kívánatosak, a beteljesülésre várnak. Ellenállhatatlanok. Mindegyikük maga a szerelem. Csak épp sosem válik valóra. Emésztő fájdalom az egyénnek, csodálatos remekmű a világnak. Így megy ez…
            Még mindig remegek. Leülök a gép elé, és kitörlöm Anne-t a listáról. Soha többé nem beszélek vele, ahogy a többivel sem. Lehunyom a szemem, várakozok. Megnyíló ablakok ugranak fel a monitoron. Nők, akik beszélgetni akarnak. Semmi sem mozdul meg bennem. Aztán egyszer csak bevillan…
             Lillian White, fehér bőrű, huszonhárom éves… Legalább akkora festő lesz belőle, amekkora írónagysággá Anne válik. Csak egy apró lökésre van szüksége. A csalódás inspirációjára, ami felszabadítja a lelkében a tehetséget…
             „Óh, istenem?” – gondolom keserűen. – „Miért pont én?”
              Kinyitom a szemem, és rákattintok az ablakocskára.
             „Szia, Lil” – írom be. – „Van kedved beszélgetni velem?”
             Tudom, hogy igent mond. Mindig azt mondanak. A kérdés végén smiley vigyorog, míg az arcomon könnycsepp hullik alá.
              Nehéz múzsának lenni…

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (14 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2010-05-16 10:18 Blade

Blade képe

Íme a bizonyíték, hogy a fantázia szót sokféleképp lehet értelmezni. ;)

v, 2010-05-16 10:30 Mme Morgue

5

Jesszus... Én persze kezdő vagyok, és a véleményem igazán nem megbízható, de nem emlékszem, mikor olvastam - nem profi írótól - ennyire jót... (Nem mondanám ki szó szerint, milyen élettani hatást gyakorolt, de szerintem sejthető... :P) De főként az tetszik, hogy: 1. mindkét fél szemszögéből bemutattad, 2. nem volt öncélú az egész, volt mondanivalója, kvázi csattanója is, 3. nem az elején szoktam kezdeni az olvasást, beleolvasok, s ha megtetszik egy mondat, nekilátok az elsőtől. Most is így kezdtem el, és az ötödik szó tájékán tudtam, hogy nekem ez KELL...

De kár, hogy csak ötöst lehet adni...

v, 2010-05-16 10:39 Roah

Roah képe

Zora, izomból nyomogatom az öt csillagot, de a biztonság kedvéért le is írom: 5! Nem szokásom újjongani, meg verítékezni a monitor előtt, és a túlfűtött, buja erotikába mártott cselekményektől sem esem az asztalra, de a novellád...Az ötlet brilliáns, a kidolgozás eleven, a fiú karakered pedig egy olyan érzést váltott ki belölem, mintha ismerném.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2010-05-16 10:48 Zora

Zora képe

Szívből örülök, hogy tetszett! :) Kár az a 18-as figyelmeztetés az elején, tuti, hogy ez idevonz minden fiatalkorút. :D

Egyébként úgy gondolom, hogy aki ide jár, annak a Múzsát mindenképpen ismernie kell. :)

------------------------------------------

v, 2010-05-16 10:48 Ndy

Ndy képe

Jópofa. Eredeti az ötlet; bővítve bevillant, hogy a nagy dolgok véghezviteléhez irgalmatlan inspiráció kell. Szerintem megfelel ennek a feltételnek az össze freudi-fajta :)

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

v, 2010-05-16 11:16 Györeizé

Györeizé képe
5

Basszus. Gondolkodom már vagy öt perce, hogy mi a bánatot írjak reagálásnak, de semmi konkrét nem jut az eszembe, csak rohangálnak a gondolatok és érzések. Öt csillag, gratula és kösz; az egyik legjobb írás, amit errefelé olvashattam.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

v, 2010-05-16 11:29 Zora

Zora képe

Ez biztos nincs így, de azért nagyon köszönöm az elismerő szavakat, és örülök, hogy a gondolatokat (is) megmozgattam. :)

------------------------------------------

v, 2010-05-16 11:31 Györeizé

Györeizé képe

Mint minden hozzászólás, az enyém is szubjektív. Szerintem az egyik legjobb, ne vitázz, ezt jobban tudom. :P

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

v, 2010-05-16 14:21 Zora

Zora képe

Értettem, de azért én kicsi és szerény maradok. :) (irul-pirul, és nagyon boldog)

------------------------------------------

v, 2010-05-16 16:53 Kentaur

Kentaur képe
5

Ba----meg!

Ez rohadt jó volt... na jó, úgy látszik, csak emelkedett cifrázás jönne ki a számon,ha bővebbet mondanék, inkább kussolok.

Most legszívesebben megkéném  a kezed... :-D

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2010-05-16 19:41 Zora

Zora képe

:DDD Házisárkány vagyok, rossz parti! :DD

------------------------------------------

v, 2010-05-16 20:10 Kentaur

Kentaur képe

Én is, úgyhogy nem gond, meg amúgy is szeretem a karakán nőket. :-)

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2010-05-16 20:20 Zora

Zora képe

Ok. Irány Las Vegas, Bébi :DD

------------------------------------------

v, 2010-05-16 20:38 Kentaur

Kentaur képe

 Tudtam, hogy a végén igent mondasz! Te is érzed, babám?! :-D

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2010-05-16 21:09 Zora

Zora képe

Oké, Karcolat, kezdhettek nászajándékra valót gyűjteni. Csak készpénzt fogadunk el. :D

------------------------------------------

v, 2010-05-16 17:52 Mickey Long

Mickey Long képe
5

Azt hiszem, ezt nem kell ragoznom:5*

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

v, 2010-05-16 18:11 Liliana

Liliana képe
5

Köszönöm szépen! :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

v, 2010-05-16 21:10 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ügyes, meg tetszik, meg minden, de ha nem rontanád el olyan gyermekségekkel, mint "beépített ösztönradar", meg hasonló falkaparó borzalmak, meg is adnám az ötöst. Így nem adok semmit, mert nálam egy nagyjóindulatú négyest ér ez az írás.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2010-05-16 21:26 Zora

Zora képe

Én a négyesnek is örülök, te jány, nyomjad nyugodtan!!! :) Amúgymeg mi baj az ösztönradarral??? Van repülőgépradar... van bálnaradar... miért ne lehetne ösztönradar is? :D

------------------------------------------

v, 2010-05-16 22:06 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Egyrészt mert csak, másrészt mert biológiailag nem fogom most ezt elmagyarázni, mert késő van, harmadrészt mert az egy kifejezetten rideg, semmilyen érzelmi töltéssel fel nem ruházható (mert lerázza magáról, figyeld csak meg!) szó, márpedig ez a novella nem épp a jéglogikára épít, ha jól vettem észre.

És nem, a négyest sem kapod meg, ha nem látod át, mi a gond. :P

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2010-05-16 22:23 Zora

Zora képe

Ha legközelebb találkozunk, lejátszuk még ezt a meccset. :DD Radar... igenis nem értem... én 16 éves korom óta repülök, pilóta vagyok. Nekem a radar szó nem egy semmilyen érzelemmel fel nem ruházható szó, hanem egy eszköz, aminek a segítsége nélkül nem tudnék tájékozódni, és rólam se lenne adat. Ugyanez a helyzet a beépített radarommal is... Miaz, hogy nem a jéglogkára épít??? :DD Itt mindenki logikai alapon gerjedt be, szóval nem értelek. :DDD

------------------------------------------

v, 2010-05-16 21:21 Viola

Viola képe
5

Az ember szinte gusztust kap.
Jó ideje nem olvastam már ennyire ügyeset, sodrót. :)

---------------

"...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét!" F. Scott Fitzgerald

v, 2010-05-16 21:28 Zora

Zora képe

Köszi. :)

------------------------------------------

v, 2010-05-16 21:54 Viola

Viola képe

Ha már egyszer finom érzékiség, akkor találtam neked egy ilyet:

Sensual Eruption by glimmm

---------------

"...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét!" F. Scott Fitzgerald

v, 2010-05-16 22:27 Zora

Zora képe

Nagyon szép. :)

------------------------------------------

h, 2010-05-17 08:28 Álfröðulson

Álfröðulson képe
5

Ez nagyon jó volt, és van benne igazság is, bár szerintem minden más érzelem lehet jó inspirációs alap.

Olvasás közben csak ez mondat tűnt fel hibásnak:

,,...úgy teszek, mintha a hónom alatt tartott újságba mélyednék. "

Ha a hóna alatt van, hogy mélyed bele? :-)

Kösz, hogy olvashattam!

h, 2010-05-17 09:10 Zora

Zora képe

Igaz, és javítom. :) Örülök, hogy tetszett! Nem, még sem javítom, zárolva van a novella, nem tudom szerkeszteni.

------------------------------------------

k, 2010-05-18 05:10 Gregor McSel

Gregor McSel képe
5

Nos, én is izomból nyomtam az ötöst. 
Régen olvastam ilyen jót, de ezzel a véleményemmel is csak gyenge visszhangja vagyok az előttem szólóknak.
A „középső ujj” matatása a bugyiban, kissé „túl” banálisnak hat. Szebb lenne, ha nemes egyszerűséggel csak a férfi kezéről, vagy ujjairól írnál. 

 

-----------

Az élet igazsága, igazságtalanságában rejlik.

 

 

k, 2010-05-18 09:54 Zora

Zora képe

Köszönöm a dícséretet, és a középső ujjal is igazad lehet. Túl részletekbe menő. :D Átgondolom hogyan lehetne alakítani. Köszi, még egyszer!

------------------------------------------

p, 2011-06-10 12:44 onsai

onsai képe

Láttam az egyik blogos hozzászólásodat, és találomra rákattintottam egy novelládra. A jót már elmondták róla, ami írástechnikai javítás még lehetne, hogy a második szakasz nem egy férfi szavai. Egy ürge nem így gondolkozik, nem így észlel. Amúgy fölös is az egész jelenetsort teljesen újraírni, 5-10 mondat elég lett volna az ő szemszögéből. Az olvasóben erősebb nyomot hagy, másrészt nagyobbat üt a csattanó.

további jó írást! :)

 

----------------------

Hogyan fessünk tökéletes képet?
Légy tökéletes. Aztán dőlj hátra, és fess.

p, 2011-06-10 13:26 Zora

Zora képe

Köszi, hogy elolvastad. :)

Persze, lehetne rajta pofozni, ma már máshogy is írnám meg. Kísérletezgetés a nézőpontváltással, az egyik a másik "tükre" legyen, ilyesmi. Plusz hatásvadászat. :))

A Pótkeréknél, ami már nincs kinn, szintén megjegyezte valaki, hogy egy pasi nem gondol olyasmit, mint amit leírtam. Egyszer a férfiak észjárását is megfejtem. ;)

------------------------------------------

p, 2011-06-10 16:20 lehel

lehel képe
5

Ez a novella fertőz!

Na, de azzal nem értek egyet, hogy egy férfinak nem lehetnek ilyen gondolatai. Nem jellemző, hogy egy átlagos hétköznapon ennyire elmélyedjünk a vágyak tengerében, de azért van rá példa, hogy egy kis érzékiségre vágyunk. Ne ítéljetek a látszat alapján. Mondjuk, olyan nincs, hogy ennyi izgalom után, ebben a helyzetben elszaladunk, ez teljességgel kizárt.

Értem a múzsázós részt, meg azt, hogy a lány úgy zárja le az esetet, hogy talán papírra veti, de a mű hangulatát ezek megtöri. Tartalmilag és ötlet szempontjából kiváló, de a hatás kárára megy. Soknak érzem a vágyak és a célszerűség ötvözését. Nem mondom azt, hogy rossz, csak talán csinálhatnál egy másik verziót is, amiből kimarad az írás és a férfi beszédének záró része. Főleg az, hogy sportot űz belőle. Inkább legyen egyedi eset. Ha választhatok a célszerűség és az élvezetek között, az utóbbit fokoznám a teljességig.

Ennek függvényében a továbbiakban az élvezetekre helyezném a hangsúlyt.

Az, hogy megemlíted az írást, azért nem jó, mert szeretnék magamtól eljátszadozni a gondolattal, hogy vajon az író csak a fantáziáját használta-e. A végén viszont a neved beleszövése a történetbe jó, akkorra már át tudom adni magam ennek a plusz információnak, felkészülök a befogadására, és még élvezem is.

Ha úgy gondolod, hogy a vágyak be nem teljesedésével fokozod az érzékiséget, és nem engeded, hogy bármi is történjen, akkor az legyen, mondjuk a játék miatt.

A fentiek arra az esetre vonatkoznak, ha ebből készítesz egy második verziót, amiben nem lesz más oka a történteknek, mint az izgalom (a csalódás helyett).

A továbbiakban maradok a jelenlegi verziónál.

Ha már egyszer azt írtad, hogy lázas erekciója támad az ipsének, akkor az újságos résznél ne azt írd, hogy „merevedésem támad”, inkább buzogjon benne a vér, vagy izzon az ágyéka, sok lehetőség jöhet számításba.

„megérezte a forró nedvességet” – megéreztem, kimaradt az m.

Nekem úgy tűnt, hogy a férfi nagyobb szövegrészt kapott, mint a nő. Nem tudom miért, mert elég egyformának tűnik a szöveg terjedelme, de azért nézd át, és próbáld meg azt az érzetet kelteni, hogy mindkettő ugyanannyit szövegel, mert akkor egyenlőbbnek tűnnének a játékban. A lány így is hátrányban van, mert nem tudja, hogy kit kell figyelnie.

Ha csinálsz egy olyan változatot, ami csak a játékról szól, akkor ne legyen beteges.

Pusszi!

 

p, 2011-06-10 19:24 Zora

Zora képe

Tehát burkoltan arra célzol, írjak még felnött tartalmú novellát, amibe lehetőleg szex is van. :))) Ejnye... nem mintha nem lenne ez is egy olyan terület, amit itt mostanában senki nem aknáz ki, de mi lenne úgy a rozsomák hírnevemmel? :))

------------------------------------------

p, 2011-06-10 23:19 lehel

lehel képe

Szerintem a rozsomák egy bűbájos teremtmény:D Az emberek csak azért félnek tőle, mert szűklátókörűek. Mutasd meg, hogy nem kell tőled félni! És, ha lehet, hét nem bánom, ha lesz benne egy kis szex is:)

 

k, 2014-11-18 10:05 Roah

Roah képe

Sosem tudom eldönteni, hogy ez a favoritom tőled, vagy a Régmúlt nyarakról álmodom. :))))

Ez még mindig háromdés, és baromi jó! Fúú, de szerettem. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2014-11-18 10:09 Maggoth

Maggoth képe

Hát igen, mindkettő fantasztikusan jó, de ez szerintem egy hajszálnyival zseniálisabb :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

k, 2014-11-18 10:16 Roah

Roah képe

Hajszálnyival, mi? ;) :)))

Mintha csak ma történt volna: úgy nyomkodtam anno az ötöst erre a novellára, hogy majd kitört az ujjam. :D

Az egyik legjobb Blade hozzászólás is itt hangzott el a kommentek elején, a fantáziáról. :))))

(Fúúú, annyiszor eszembe jut, amit akkor Blade mondott.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."