Kiforratlan

Mi az élet? Egy döntés. Könnyű kiszállni. Könnyű kiszállni? El is lehet futni. Vagy játszani, ez a három út van. Ha elbújsz, bezárkózol, az is olyan, mintha elfutnál. De futni sem lehet a végtelenségig, egyszer meg kell állni, szembenézni, különben meghalsz vagy beleőrülsz, esetleg mindkettő. Eddig két utat próbáltam. Most bujkálok éppen. Próbálok nem tudomást venni róla, hogy szembe kéne nézni. Lassú halál. Szépen, alattomosan felemészt, miközben a legapróbb lépést is egyre nehezebb lesz megtenni.

Ma nem mertem kimozdulni. Féltem, hogy összetalálkozom valakivel, szégyelltem édességet venni. Még a pénztárosnő előtt is. Amikor kidobok egy-két ezret csokira, mindig eszembe jut, mennyit ül ő ott a minimálbérért. Nem is költ ennyit csokira… Szar ügy. Az a rossz abban, ha az ember otthon ül, és képtelen tenni a dolgát, hogy gyakorlatilag várja a halált. Nézz csak meg egy hajléktalant. Ő már nem játszik. Ott ül egy kibaszott nagy váróteremben, és várja a halált. Az rosszabb, mint a halál. De persze ezt nem tudhatom.

Kipróbáltam, és jobbat még nem találtak ki. Be kell engedni az embereket, és hagyni, hogy segítsenek. Én nem mindig hagyom. Pedig egyedül nem lehet játszani. Néha emberek vagyunk, néha birkák. De együtt minden könnyebb, együtt minden jobb. Még a halált várni is. Ha nem csinálsz semmit, ha elkezdesz unatkozni, üres leszel. És várni fogsz. Semmit sem fogsz érezni. Se jót, - és egy idő után – se rosszat. Ekkor dönthetnél úgy, hogy kiszállsz. De nem mersz, vagy el van még rejtve valahol jó mélyen a zsebedben valami kis reménysugár. És akkor vársz tovább. Tudod jól, hogy nincs ez így jól. Hogy közben egyre inkább gyökeret ver benned a magány. Hogy elmegy melletted siker, munka, karrier, autó, lakás, otthon, pici kis földdarab, és másoknál gazdára talál. Hogy egyre távolabb kerülsz a képtől, amin görcsösen látni akarod magad, amiért görcsösen imádkozol, amiért úgy érzed, hogy játszottál. Tudod a következő lépést, de képtelen vagy megtenni. Elengedted a gyeplőt. Mire vársz? Mitől félsz? Mit akarsz? Akarsz még valamit egyáltalán? Vannak még álmaid, vagy már semmi nem hat rád?

Tudod mit? Kezdj el egy listát. Sorolni, hogy miben vagy kiváltságos. Lista arról, amit kaptál. Az enyém hosszú lenne, igen, és ahogy haladnék, egyre jobban elszégyellném magam, hogy ideírtam ezt az írást… Kutyakötelességem. Ha magamat ennyire nem megy szeretni, akkor másokért. Muszáj. Csak elhatározni nehéz. Lépni már nem.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2014-06-23 15:28 Blade

Blade képe

Kissé depresszív. Focivébé (és hideg sör) idején ilyet nem ér.

Sokaknak segít amúgy a filozófia, az életmagyarázás. Csíkszentmihályi?
Másoknak a gyerekáldás, mert akkor nem érsz rá annyit gondolkodni, okoskodni.

Megint másoknak a célkitűzés: pl. segíteni másokon (minibéreseken).

h, 2014-06-23 16:46 Howel

Howel képe

Gondolatok, gondolatok, nem kritizálunk, csak véleményezünk, merengünk, igaz?

A 3 mehetne három-mal, szebb lenne tőle az egész.
Merengek.

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

h, 2014-06-23 19:56 lehel

lehel képe

Az első négy mondat megalapozta a mű hangulatát, de utána nem sikerült ezt az irányt megfelelően kidolgozni. A továbbiakban már nem kellene alkalmazni a körbenforgást. A másik dolog, nem sikerült a problémákat elég mélyen érinteni. Felszinesnek éreztem, általánosnak, és én ettől többet vártam volna. Szerettem volna, ha mélyebben és igényesebben ásod bele magad a témába. Viszont csak óvatosan, mert minden írás magát az alkotót érinti a legintenzívebben, ezért ha a mű depresszív hatású, az kifejezetten az írót fogja a leginkább megviselni. Nem jó kifejezetten ilyen koncentráltan öszpontosítani a problémákra. Javasolnék egy hosszabb történetet cselekménnyel, szereplőkkel, élethelyzettel, ahol imitt, amott elő tudnak jönnö a gondok, de szerves részeként a sztorinak. Ez egész jó motiváció lehet, és magára öltheti az ihlet szerepét. Továbbá hatásosabban segít eljuttatni az üzenetet is, mint egy tömör információbomba.

k, 2014-06-24 07:58 Roah

Roah képe

Merengő kettő. Eleinte.

Aztán eszembe jutott Bálboá.
Illetve az, mennyire könnyen lehet Rockyval, a hétköznapi hőssel azonosulni, mennyire egyszerű és jó az az irány, amit a története bemutat - hogy egy nő mit csíphet ki magának ebből a bokszolóból?
Édrient.
Talán maradi vagyok, talán túl egyszerű? Lehet, de engem nem zavar.
Rockyn keresztül látni a feleségét, látni a múltat és a jövőt is.
'Míg idáig eljuthat egy ember...?
Azt hiszem, sok listát összeírhat. ;)

http://www.youtube.com/watch?v=MwPb7g_BlXQ

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2014-06-25 17:17 Révész

Révész képe

Üdv!

A részletek ismerete nélkül nehéz bármilyen hasznos tanácsot adni. Az emberek aszerint értékelik a dolgokat, hogy mennyi jut nekik. Azért olyan baromi drága a nemesfém, mert kevés van belőle. Az életből pedig csak egy jut mindenkinek, nagyon meg kell becsülni.
Átérzem a helyzetet, éreztem magam már haszontalannak... kutya egy érzés. Nekem a célkitűzések segítettek. Kicsikkel kell kezdeni, egyszerre csak egyel, aztán jöhetnek a nagyobb falatok. Idővel rájön az ember, hogy jó valamiben, onnantól kezdve el kell felejteni mindenkit, aki ennek az ellenkezőjét állítja, és csak arra kell koncentrálni. Ha pedig elér valaki a nagy célig, egy idő után a szavak, a gondolatok, a fogalmak elvesztik értelmüket, nincs min töprengeni, elmélkedni. Csak csinálni kell.

szo, 2014-06-28 08:34 Obb

Hát, mit ne mondjak, ez a gondolat is kutya gyenge, tudom nehéz műfaj, mégis sokan azt gondolják, hogy pár mondattal világot váltanak :(