Csend-(elm)élet

A csend, a mélységes csend… akár egy sötét szakadék. A halál szakadéka. Mert csendje csak a halálnak van. Vagy az elmúlásnak.
Az életnek mindig hallod a hangját, ha mást nem, a saját szívverésedet. Még az éjszaka csendjében is szakadatlanul zümmög, motoszkál milliárdnyi apró élet.
Csendet csak a halálban lelünk. A mozdulatlanság, az időtlenség és a némaság fájdalmas csendjét, mely hideg, mint a tél az esztendő végén, s mély, mint a pokol. Ez a csend pokla!
Csendben eltávozik. Olyasvalakire mondjuk ezt, aki szinte észrevétlenül tűnik el közülünk. Csak akkor keressük őt, ha már véglegesen elveszítettük. A hangjára nem figyeltünk, de a csendjét rögtön meghalljuk. Nem láttuk, mikor értünk cselekedett, de az utána maradt űrrel nem tudunk mit kezdeni. Távozásakor nem hallottuk lépteit, de nyomai örökre megmaradnak a lelkünkben.
A csend félelmetes. Oly síri. Ráébreszt önnön magányunkra és kisszerűségünkre. Félünk, rettegünk tőle, ezért kapcsolunk be tévét-rádiót otthon, a munkahelyen, vagy a plázákban, ezért szórakozunk a mobil-csengőhangokkal, ezért tömködjük be fülünket az mp3 fejhallgatójával, nehogy véletlenül észleljük önmagunk csendjét.
Sokféle csend létezik.
Vihar előtti csend. A szorongás csendje. A feszült várakozásé… ahol minden egyes szó olyan, mint égő kanóc a puskaporos hordó mellett.
Fojtogató csend. A keserűség, a gyűlölet csendje. A sejtjeidet fájdalmasan feszítő vágyé, hogy megtörd e kínzó némaságot, az értetlenség és az értelmetlenség süket börtönét.
Kínos csend. A szégyen csendje. A bűntudaté. A szenvedésé, mikor legbelül esdekelsz a megbocsátásért és a megváltásért.
Döbbent csend. A sokkhatás csendje. A váratlanságé. Lélegzetvételnyi szünet a közelgő morajhoz.
A látható csend. Mert én láttam! Egy fekete-fehér fényképen, amelyen egy ismeretlen fotóművész mutatta be a csend borzalmát feketén-fehéren. A kép egy fejbelőtt lányt ábrázolt, valamelyik polgárháború áldozatát. A lány öltözete egyszerű, szegényes volt, talán egy kis faluból származott. Homloka közepén fekete lyuk, vére elborította arcát és haját. Nem sokkal halála után fényképezhették le. Üres tekintetén még látszódik a frissen kioltott élet lenyomata, az életé, melyet elvettek tőle, megfosztva őt emberi, női mivoltától, végérvényesen a csendbe taszítva.
Végül mindnyájan e feneketlen, tátongó, néma mélységbe hullunk! Nem marad utánunk más, csak a csend, a mélységes csend…

4.75
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.8 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2009-09-28 17:55 Styra

Styra képe

No ez jó kérdés, majd megtárgyaljuk :)
Az írás jó.
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

k, 2009-09-29 13:55 Cyrus Livingstone

Cyrus Livingstone képe

Arra gondoltam, ha most visszateszem, az egy jogi "kiskapu".;) :) De akárhogy dönt a szerkesztőség, elfogadom. A csillagokat pedig köszönöm szépen! :)
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
"Az írás nehéz mesterség. Rengeteg műveltséget és tintát igényel."
R. J.

h, 2009-09-28 18:13 Ndy

Ndy képe

Nem vagyok szerk. de ha csak meg fog jelenni, és most kintvan, akkor szerintem jár érte az aranytoll. Mindenki tudja, ha meg fog jelenni valamilyen írása (na jó, rajtam kívül, de én klinikai eset vagyok :D )
EK: TUFA. Nem, ek, egyszerűen néha basznak szólni, engem miért is értesítenének, hiszen csak a szerző vagyok :D

k, 2009-09-29 05:49 Sólyom László

Sólyom László képe

Tetszett! Részemről egy nagy 5*!
_________________________________________
Minden célon túl ott vár a következő.

k, 2009-09-29 10:51 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Nem rossz, kicsit sok benne a szóismétlés, de mivel a csendet járod
körül, elnézem neked :D
Mondjuk, most nem érzem túl feldobottnak magam, rájöttem, hogy én is félek
a csendtől :(
Már csak azért megérdemled az ötöst, hogy szembesítettél ezzel a ténnyel :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

szo, 2009-10-03 13:26 De Profundis Clamavi

Gratulálok és sok sikert a Sikolyban (de fura: sikeres sikoly)
Érdekes, hogy miért egyértelműen negatív nálad a csend. Érdekes megközelítés, hogy a csend a halál, a fájdalom stb. de miért nem csend a nyugalom, a csendes boldogság, a szépség csendje. A béke csendje, amikor ott ülsz szeretteid között és csend van, az összetartozás csendje. Nem kell bizonygatni, felesleges megtörni a csendet, mert az jó csend.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
A mélységből kiáltok...

szo, 2009-11-14 19:37 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Hát ez sem éppen egy vidám történet/gondolat, bár gondolom ezzel nem mondtam újat ;) Amit hiányoltam, azt asszem előttem már említették: hol a pozitív csend (pl karácsonykor -> igaz nálunk nem szerencsés ünnep, mert mindenki akkor halálozott el a családból :P talán én vagyok az egyetlen kivétel, aki meg akkor született :D de ennek mégsem tudunk annyira örülni :( ) Szóval e kis kitérő után, gratulálok a megjelenéshez, de nem tudom a műhöz hozzákötni a pocsolyában derengő templomtornyot :P Összegezve, nekem kicsit sok a borongós kép, viszont az üresség csendjét én is éreztem már sokszor... Erre talán egy négyest tudnék adni, mert bár nagyon lírai, olyan, mintha az éremnek csak egyik oldalát akartad volna megmutatni, és az csalás! ;)