Ellentmondás

Nálam a karácsonyi várakozás izgalma két dologban testesül meg: a menü összeállításában és az ajándékok kiválasztásában.
Ami a főzést illeti: gyakorlatilag kora ősztől bújom a szakácskönyveket, kombinációkat állítok össze, esetleg bedobom egy kalapba a lehetőségeket, és úgy húzzuk ki, mi kerüljön végül is az ünnepi asztalra.
Valami hasonlót követek el az ajándékok kapcsán is. Már hetekkel karácsony előtt cetlik hevernek melóban az íróasztalomon, hogy kit mivel szeretnék meglepni. Hosszú listáim aztán gyakran eltűnnek, és kezdhetem az egészet elölről.
Azt mondom, „hosszú listáim”, pedig az évekkel valójában egyre rövidebbek. A miértekbe nem könnyű belegondolni.
Eszembe jut az is, hogy míg régen, a kisebb fizetésből egy-egy könyvre, krémre futotta azoknak, akiket a legjobban szeretek, ma már bátran válogathatok butikban blúzokat, vehetek mellé könyvet, parfümöt – amit csak hasznosnak gondolok.
Aztán, amikor idén felhívom a nagymamámat, hogy van-e bármi elképzelése, amit szívesen kapna karácsonyra, és azt mondja, én csak a papát szeretném visszakapni, akkor rájövök, milyen kurva igazságtalan is ez az egész.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2016-01-22 17:42 Blade

Blade képe

Nem biztos. Inkább csak nem értjük meg.

Mi leszokóban vagyunk az ajándékozásról. Nem kell az...illetve nem az kell.

p, 2016-01-22 17:57 Dana

Dana képe

Tudod, amikor három nappal valamelyik nagyszülőd (szülőd, bárkid) születésnapja előtt azon töröd a fejed: mit vegyél neki, és semmi ötleted nincs, aztán váratlanul elmegy -- és csak utólag esik le, hetekkel később, hogy ezen már nem kell gondolkodni, de bárcsak gondolkodhatnál még. Vagy amikor lenne pénzed megvenni bármit, de amire a legnagyobb szüksége van -- na, azt nem lehet pénzért megvenni. Meg utálod a családi összejöveteleket a kötelező mosolygással, aztán rájössz, hogy a nagyszülő azért ragaszkodik hozzá még mindig, mert ki tudja, meddig láthatja még együtt a rokonait, unokáit. Vagy amikor azt hiszed, hogy van még időd, hogy a dédunokát még odateheted a dédi karjába, aztán a végén azon izgulsz, hogy még legalább egy legyen életben, hogy láthassa... Káromkodni tudnék meg csapkodni. Bocsánat.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2016-01-22 18:04 Sednol

Sednol képe

Sajnos az élet döcögő kerekét megállítani nem lehet.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

p, 2016-01-22 18:04 Roah

Roah képe

Felénk mindenkit életben tartanak - emlegetik őket, egyszerűen azon kapom magam, hogy jelen időben beszélnek a rokonok azokról, akikről már múltban kellene, hogy legyenek, és eleinte ettől kettő-hússzal mentem volna a plafon, vagy akár az ég felé.
Nálunk is ez megy, hogy örökségekről beszélnek az orrunk előtt, hagyatékról, meg végrendeletről, mialatt te lapátolnád befelé a mennyei húslevest. Birkózom a kanál verzusz csúszós, házi metélttel, érted, fújom a gőzölgő kaját, kérdik, "Finom lett?" és utána hasítják a sódert arról, hogy őt idetemessék, ne oda, megvették a sírhelyet amott, és a régi temető jobb széle milyen csúnya, mert ott fekszenek a pogányok - máig! -, szóval, te, azt hiszem, ez az élet rendje.
De csinálhatnak, amit akarnak, ezt nem igazán lehet megszokni.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2016-01-22 18:20 Dana

Dana képe

...és még milyen sok mindenhez nem.

Amúgy ilyennel a másik nagymamám is kábított. Egyrészt ellőtte a poént, hogy az anyukáját és a nagypapámat is hazahozta, mert nem volt pénze fizetni a sír meghosszabbítását -- szóval most ott figyelnek felcímkézve a szekrénybe. És majd a Dunába szórják őket mind, ha neki is vége van. Mamikám, Neked is boldog karácsonyt!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2016-01-22 18:22 mészégető

mészégető képe

Apám húsz éve halt meg. Nincs nap, hogy eszembe ne jutna.Amikor a kezem látom, amikor a lábam, a mikor a fiam fülét, vagy a másik srác hangjat hallom. Olykor meg csak úgy.

p, 2016-01-22 18:31 Roah

Roah képe

Nekem tizenhetedik éve - ismerem az érzést; nincs nap, hogy ne gondolnék rá. Azt hiszem, ezért tartják őket életben, talán úgy könnyebb.
Hisz' ott élnek, bennünk, noha Apu halálát soha sem fogom kiheverni. Ő is érezte az időt, a szívéről mindig úgy beszélt, hogy motor, gyakran mondogatta, hogy "egyre nehezebb a motorom, Picikém".
Aha - és jól elbőgtem magam. Pedig csak pillanatra éreztem, mennyire hiányozna.
És hiányzik is. Minden nap. Minden áldott nap.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2016-01-22 18:14 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,

kérdeztem idén karácsony előtt kisnyugdíjas nagymamámat, hogy mit szeretne karácsonyra. Új hősugárzót, vagy vastag takarót, pizsamát, állólámpát?
Azt kérte, hogy menjünk haza minél hamarabb, és maradjunk sokáig.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

p, 2016-01-22 18:19 Dana

Dana képe

*****
Köszönöm.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2016-01-22 18:43 polgarveronika

polgarveronika képe

Ma elmentem hozzájuk. Jól leteremtettem mindkettőt, amiért megléptek mellőlem. Hogy ők csak egymásnak...akkor meg miért édesgettek magukhoz annyi évtizeden át?...
Nem szép dolog ám így itthagyni egy gyereket csak úgy bele a világba. Hiába vagyok már annyi éves amennyi, nekem mégis csak ők a szüleim, és én igenis most is szeretnék odabújni hozzájuk, és jó lenne hallani a hangjukat, és várni őket a vasárnapi ebéddel, mert egy idő után már fordítva mennek a dolgok: én viszem a bevásárlókosarat, én szedem le a függönyt, én készítem a karácsonyi vacsorát, én hívok orvost és én adom be a gyógyszert. És én temetek. És én sírok.

Hallgattak. Azt hiszem, nagyon szégyellték magukat.

 

_______Tertium non datur ______

p, 2016-01-22 18:51 Dana

Dana képe

Hm... Láttam a fordítottját is sajnos. Amikor szülők temették el mindkét gyereküket. Az egyiket jobban ismertem a kettő közül. Aznap, amikor meghalt, apró ajándékot akartam neki vinni, de kerékpárral tudtam volna csak meglátogatni, és viszonylag sok időbe telt volna. Szóval nem mentem. Azóta eljutott "hozzá" az ajándékom, talán még mindig ott áll a műhelye ablakában. Gondolkodom néha, hogy ha elviszem időben, akkor is így történtek volna-e a dolgok. Valószínűleg, de...
De hát ugye a "ha" az a dolog, amin már nem lehet változtatni.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2016-01-22 18:53 Obb

Nem éri könnyeket csalni a szemembe egy sima januári este.
Nálunk mindig ez a menü:
Halászlé
Rántott ponyt, krumpli/sajt saláta
Sült kacsa, párolt lilakáposzta, hagymás vagy petrezselymes törtkrumpli.
Töltött káposzta.
Mákosguba.
Egész nap pörgünk a feleségemmel, általában elég késő van már, mire végzünk.
Az idén feltűnt, hogy a nagyobbik lányom csak turkálja a kaját, kérdeztem, hogy miért.
- Hát nem gyanús, hogy már húsz éve ezt főzitek minden karácsonykor, pedig a húgom és én sem szeretek ezek közül igazán semmit.
- Bakker! - böbbentem le. - Akkor jövőre más lesz a menü.
- Nem, Apa, maradjon csak ez.

p, 2016-01-22 18:57 Dana

Dana képe

Köszönöm. A gondolatodat is.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2016-01-22 22:05 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Én annyira jól tippelem meg, hogy kitől mit kapok, hogy általában nem is bontom ki az ajándékot. Mármint elsőre. Aztán annyira kérlelnek, hogy műmosollyal kibontom, és meglepetést színlelek (Oscar gyanús alakítás).
Hát persze, hogy az van benne, amire gondoltam(és amire abszolút nincs szükségem).
Az idén az egyik családtag úgy döntött, hogy egy szimpla dobozba teszi bele az ajándékomat (trikó-zokni tusfürdő mágikus trió). Ez egy olyan Lidl-s doboz volt, amiben valami görögös élelmiszert tároltak. Gyakran járok ezen üzletlánc boltjába, nekem is tetszett ez a doboz, mindig is le akartam nyúlni egyet. Sosem tettem meg.
A Jézuska elhozta nekem. Örültem, mert kék tetejű fehér görög házak, tenger, tiszta ég van a dobozon, mármint képileg. Pont ilyen látványra van szükségem télvíz idején.
Ez jutott eszembe a kedves írásodról.

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

szo, 2016-01-23 06:02 Dana

Dana képe

Akkor most viszont őszinte volt a mosolyod :-). Esetleg olyan lettél, mint a húgom kiskorában: az ajándék nem érdekelte, de órákon át eljátszott a csomagolással.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2016-01-22 22:27 Howel

Howel képe

A szüleim minden évben elmondják, hogy ne számítsunk (testvéreim, tavalytól már barátnőm is) nagy és sok ajándékra, és hogy tuti el fog férni az asztalon. (a fa elé kis üvegasztalt teszünk, arra meg az ajándékokat, mert a kamerával különben csak fenekeket filmeznénk)
Én pedig minden évben elmondom, hogy nekem nem az ajándék kell, hanem a családi vacsora.
Aztán valahogy mégis megtelik az asztal, sőt, mellé is kerül valami (mi is viszünk ám, hej!), és anyukámtól kötött sálat kapunk, színváltósat, érzékeny bőrüeknek való fonálból készültet, hogy életem szerelme bőrét se szúrja, és a vacsoránál mindenki boldog, hogy együtt lehetünk. Basszus, nagyon megható érzés.

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

szo, 2016-01-23 06:04 Dana

Dana képe

Kis ajándék, nem is kell -- ilyen nálunk is elhangzik mindig az egyik rokon szájából, de aztán ő húzkodja a legjobban a szemöldökét, ha tényleg azt kap... :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-01-23 00:04 Sren

Sren képe

Nab*szki, megint nem alszom hajnali egyig, holott holnap is tolni kell a szekeret, és persze nem a sajátomat.

Káromkodj, csillagom. Az legalább őszinte. És soha ne kérdezd, ki mit szeretne ajándékba. Ha közel áll hozzád, nagyjából úgyis fel tudod mérni, mire lehet szüksége, egyébiránt pedig: bárminek örülni fog. Tudom, nehéz megállni, hiszen az ember szeretne olyat, ami szép is, hasznos is… és főleg nehéz megállni a legszebbet is: hogy azt tudj adni, amit kér…, hiszen az csodálatos, már-már isteni dolog. De nem vagyunk istenek. Emberek vagyunk. És ha sikerül megállnod, hogy ne kérdezz ilyet, vagy ne pont tőle, akkor nem csak adsz, de el is veszel valamit jóságosan: a lehetőséget, hogy olyasmi után vágyakozzon, ami lehetetlen.

Aztán telnek az évek, tudod, és hajszálnyit állítódik majd az optika, panorámásabbra. Lesz gyermeked, könnyebben átlátod majd a generációk titkait, bölcsességét. A hiány mindig kísérni fog, de a gyász elmúlik. Egy idő után már nem csak a „lehetetlen” fog az eszedben járni, hogy istenem, bár élne még… hanem a „lehetséges” is, hogy istenem, csak élhessek ÉN soká-soká, vigyázhassak magamra, hogy itt lehessek azoknak, akik szeretnek.

Addig pedig gyűjts kedves, szívmelengető dolgokat. Kincset érnek! Akár ide:
http://karcolat.hu/blog/sren/hetkoznapi_megtortentek

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2016-01-23 06:20 Dana

Dana képe

Karcos anekdotagyűjtemény.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen