Szakmai fejlődés
Unottan bámultam a virtuális papírt. A kurzor monoton villogása megbabonázott. Távoli hósapkás hegyek képe derengett fel képzeletemben, aztán egy barbár boszorkány kuporgott a tűz mellett, a barlang mélyén. A természetes kürtő DNS molekula stilizált formájában szippantotta ki a füstöt, messze szállt a gonosz rontás. Lehetne a helyszín egy kegyetlen kősivatag, a megtépázott karaván naplementekor éri el az hűsítő oázist, vidám mosoly az elgyötört vándorok arcán, friss víz mindenkinek. Pedig ha sejtenék az ébredő gonosz jelenlétét, akkor nyílván nem is kerekedne történet, hiszen gyorsan odébbállnának. Vajon ezért írtam? Hogy mindenható lehessek a saját világomban?
Újra és újra nekiláttam. Azon aggódtam, hogy ne legyen sablonos, sokkalinkább formabontót szerettem volna alkotni. Tudtam nincs könnyű dolgom, de megéri a fáradságot. Lehet olyan Fantazit írni, ami fittyet hány a Kelta mitológiának? Talán igen. De ki a fene foglya azt elolvasni? Merítsek más mitológiából, esetleg többől is? Vagy találjak ki egy teljesen újat?
Millió kérdés és néhány válasz. Az is bizonytalan. Talán Dél-Amerika ősi civilizációi. Inkák és maják, akkor azt gondoltam beleásom magam ebbe a témába, nem is hittem volna mekkorát tévedtem. Másnap újra egy vámpíros sztorin dolgoztam. Ez már a sokadik és mindenki zabálja. Anyagot kellett gyűjtenem, minden létező irodalmat elolvastam, mindegyik szakértőt felkerestem, számtalan ötletetemet lejegyeztem. Minden másodpercét élveztem a munkának, ez az én igazi elemem. Ők az én igazi hőseim! Hősöket csináltam az antihősökből, angyali magasságokba emeltem a sötétség gyermekeit.
Közel egyévnyi kemény munka után, a kezembe foghattam az új könyvem első példányát. Mégsem voltam boldog. A lázas munka véget ért, én pedig mintha révületből ébredtem volna, rácsodálkoztam az újabb sikerre. A toplisták élére került a regényem, mintha a lelkem egy darabját adtam volna el.
De mindez már nem számít. Túllőttem a célon, mindezt készakarva, nagyon zavarta őket. Túl harsány színekkel festettem, elég lett volna egy szín: az éjfekete.
Most már csak az éhséget érzem, a mardosó éhséget. Eljött a prófétájuk és a testvérükké tett. Azt mondta; majd most megértem, megértem létezésük természetét. Mert nem fekete angyalok ők, hanem pusztító szörnyetegek.
Ma éjjel megízlelem az istenek eledelét. Mert istenné váltam, mindenhatóvá az emberek világában!
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
-
Megosztás
p, 2012-08-03 11:24 Kelvin
Átraktam a Gondolatok közé, de talán még annak is kevés. Kritikán aluli, legközelebb gondold végig, mit szeretnél írni.
"...Lámpámba az éjnek
pilléje repdes,
Gyász vergődik a falon..."
p, 2012-08-03 11:52 Könyvsárkány
Tiszteletem!
Tudom, gondolatot nem szokás véleményezni, viszont ahogy olvastam, emellett nem tudtam elmenni: ,, De ki a fene foglya azt elolvasni?" gondolom itt egyáltalán nem arra gondoltál, hogy kinek a rabja fogja majd elolvasni ezt a történetet.
Ha egy örök klasszikust írhatok erre:
,,Foglár fogán fog-lyuk van, nosza, tömni fogjuk!
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk."
,,megértem, megértem létezésük természetét" szerintem ide nem kell az ismétlés. ,, Fantazit írni, ami fittyet hány" ha el szeretnéd kerülni, az angol leírást, akkor már inkább fentezi mert így még rá lehet mondani, hogy elgépelted és y helyett i lett.
,,A természetes kürtő DNS molekula stilizált formájában szippantotta ki a füstöt" itt valahogy nem tudtam elképzelni a kettős hélix formában tekeredve, csavarodva, söndörödve és pöndörödve szívódik ki a füst. Lehet, ez az én képzeletem korlátoltsága.
A gondolatról összességében: nekem azt jött le, hogy voltaképpen a karaktered az nem más, mint az a valaki akit nem nevezünk nevén. Nem tudom, hogy ez volt-e esetleg a cél, de az, hogy a vérszipolyozókat angyali magasságokig emelte, valamint ,,Túl harsány színekkel festettem" nekem ezt mondja. Lehet, még mindig közrejátszik korlátolt képzelőerőm.
Üdv:
S.
"Kevésre és sokra, mindenre és semmire képes; nem angyal, nem állat: csak ember."
p, 2012-08-03 12:15 Dokesz
Azt hittem meg lehet ezt jól írni egyperces novellának, most már látom hogy annak túl mély a mondanivalója, így nem is ment átt az a hangulat amit szerettem volna áttadni.
A karakterem az lett volna: aki meg akarja ismerni a sötét és gonosz oldalt, aztán amikor ez sikerül neki azt baromira élvezi. Sajna direkt sürítettem az egészet ahelyett hogy jobban belemélyedtem volna.
p, 2012-08-03 12:42 Könyvsárkány
Ha megnézed:
,,Most már csak az éhséget érzem, a mardosó éhséget. Eljött a prófétájuk és a testvérükké tett. Azt mondta; majd most megértem, megértem létezésük természetét. Mert nem fekete angyalok ők, hanem pusztító szörnyetegek.
Ma éjjel megízlelem az istenek eledelét. Mert istenné váltam, mindenhatóvá az emberek világában!"
ez az össz. ami arról szól, amit fenebb írtál a karakteredről. Ebből nem jön át, hogy ő is a sötétség gyermekévé akart változni.
A történet többi része, az csak kutatómunka. Esetleg még lehetne mondani, hogy esetleg ez: ,,Minden másodpercét élveztem a munkának, ez az én igazi elemem. Ők az én igazi hőseim!" is utalás rá, de ha megnézed, azt írod, újra vámpíros történetet írt, vagyis azért az ő hősei, mert őket már megalkotta. Ezért élvezetes számára a kutatás, és a történet írása, nem pedig azért mert ő is azzá akar válni. Persze ezek mind az én saját meglátásaim, lehet, ha másvalaki olvasná, akkor mást értene belőle.
De ha meg akarja ismerni a sötét oldalt, akkor miért hiteltelenül adja vissza? Lehet azt mondani, hogy azért, hogy előcsalogassa a prófétájukat, de erre én azt mondanám már, hogy csak belemagyarázom a történetbe, mert keresem azt az értelmét, amit te akartál átadni a történettel.
Amit én, mint egyszerű Olvasó láttam a történetből, azt leírtam eggyel feljebb.
"Kevésre és sokra, mindenre és semmire képes; nem angyal, nem állat: csak ember."
szo, 2012-08-04 12:55 craz
"Azt hittem meg" :O
Ugye te nem írtál a vámpíros pályázatra?
- - - -
A szépség belülről fakad. - Hasfelmetsző Jack
szo, 2012-08-04 08:36 Obb
"Unottan bámultam a virtuális papírt. A kurzor monoton villogása megbabonázott." - jó kezdés :), bámulhatjuk-e azt unottan, ami megbabonáz?
"barbár boszorkány" - mitől vagy miért barbár az a boszorkány, gondolom csak azért, hogy szépen alliteráljon, csakhogy ez nem vers
"A természetes kürtő DNS molekula stilizált formájában szippantotta ki a füstöt" - akkor itt fordítok:
A természetes kürtő dezoxiribonukleinsav molekula díszítői célzattal egyszerűsítve ábrázolt formájában szippantotta ki a füstöt.
Hát, mit ne mondjak, így nehéz lesz a címhez közelebb kerülni.
----
De ez csak én vagyok, és lehet hogy nem is lényeges.
*
De nem a győzelem, a részvét, hanem a fontos fontos.
cs, 2012-08-09 18:14 2bro2b
Üdv!
Szerintem várj még a publikálással!
A helyesírásod csapnivaló. Ezzel nem is akarlak tovább zrikálni. Egy dolog vigasztaljon: nem rosszabb, mint a fogalmazási készséged! :-)
A mű hosszát bőven meghaladó terjedelmű részletes hibajegyzéket írhatnék, de elég két példa:
„Lehet olyan Fantazit írni, ami fittyet hány a Kelta mitológiának?”
A „Fantazi” mitől nagy „F”? Miért „Fantazi”, és nem fantasy?
Nem mitológiának, hanem mitológiára.
„Túllőttem a célon, mindezt készakarva, nagyon zavarta őket.”
Hogy lehet a célon készakarva túllőni?
Hiszen ha készakarva lősz túl, akkor éppen a túllövés a célod – vagyis nem is lőttél túl.
És a harmadik tagmondatnak mi köze van az első kettőhöz? Talán ha lenne ott még pld. egy „ami” vonatkozó névmás…
De a kritikák ne elkeserítsenek, hanem inspiráljanak!
Olvass rengeteget, és ne csak vámpíros történeteket!
Olvass szépirodalmat is, és akkor a saját vámpíros történeteid nem csak koppintások lesznek.
Publikálás előtt ( még ha csak egy ilyen szűk közösségről is van szó), nézd át százszor az írásod! Még jobb, ha van néhány ember, akiknek meg tudod mutatni, és akiknek a véleményére hallgatsz.
Lesz ez jobb is, én szurkolok neked.