Elmélkedés

Reggel van, a Nap süt és én letekintek az ablakomból a világra. A vakító reggeli napfény egy téli napon valahogy oly ellentmondásos, mintha kontrasztot adna a világnak. Mintha a rideg valóságba egy kis melegséget, a realizmusba egy kis optimizmust csempészne. Ilyenkor valahogy a gondolkodás is egyszerűbbnek tűnik. Mintha a napfény az emberi tudatlanságban a tudásvágyat szimbolizálná. Egy ember önmagában lényegében nem tud semmit, de az emberiség tudása a világban mégis számottevő.
Úgy gondolom, hogy a tudás egyszerűségével ellentétben áll az érzelmek komplexitása. Hisz mi lehetzne egyszerűbb a tudásnál, hiszen az csak az ismeretek összessége. Ezzel szemben az érzéseket sohasem lehet teljesen megismerni, vagy akár egyik pillanatról a másikra meg is változhatnak. Nekünk mégis inkább érzelmekre van szükségünk hogy boldogok lehessünk. Mégis a boldogságunk elsősorban nem rajtunk áll, hanem más embereken, akik fontosak nekünk, akik iránt érzelmeket táplálunk. Mikor ilyeneken gondolkodok, akkor eszembe jut az a pár ember akik iránt én magam is érzelmeket táplálok. Ott vannnak a szülők, akik szeretetet, törődést és gondoskodást nyújtanak és úgy érzem, hogy az irántuk érzett szeretetem feltétel nélküli. Aztán jönnek a barátok. A barátokkal való kapcsolat valahogy sokkal bonyolultabb, hiszen őket te magad választod meg. egy barátot nem feltétel nélkül kell szeretned, ők az idő múlásával elnyerik a bizalmad és a szereteted.Az ember kiskorában minden problémájával a szüleihez fordul és tőlük vár tanácsot azoknak a kezelésére. Később ezt a szerepet átveszik a barátok és már inkább velük beszéljük meg a problémáinkat. Majd idővel találunk egyetlen személyt, aki fontos nekünk, akivel törődünk és akibe beleszeretünk. Szerintem messze ez a legkomplikáltabb az érzelmi kapcsolatok között. Mégis ha kijelentjük, hogy az életnek célja van, akkor ez a cél mi más lehetne, minthogy megtaláljuk azt az embert, akit feltétel nélkül tudunk szeretni? Aki boldoggá tesz és aki mellett a világ problémái számunkra megszűnnek létezni. Tehát egy egyén önálló és legfontosabb céljának ezt határozhatnánk meg.
Ugyanakkor ha nem egyénben, hanem társadalomban gondolkodunk, akkor az egyén céljai elhanyagolhatóak lesznek a társadalom fejlődését illetően. Az emberiség egészét nézve a fő cél csakis a tudás halmozása és a folyamatos fejlődés lehet. Hiszen mi a szerelem az éhezés megszüntetéséhez, vagy esetleg a technológia fejlődéséhez képest? Vagyis a szerelem egy embernek a világot jelenti, de a világnak nem jelent semmit.
Vagyis ha én a saját boldogságomat és vágyaimat a világ elé helyezem, akkor én önző vagyok?
Ha a világ vezetői a saját jólétüket a világ elé helyezik akkor lehetne azt mondani rájuk hogy rosszak?
Esetleg a saját magunk szügségleteinek előtérbe helyezése egyszerű emberi ösztön?
Ugyanakkor vajon ha az egyén boldogsága beteljesült, akkor jobban hozzátenne a világ előremozdulásának elősegítésében?
Ha az egyén boldog és ezáltal a világ is jobbá válik, akkor vajon nem az emberi boldogság lenne a világ célja?

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2019-01-17 15:01 Kelvin

Kelvin képe

Nem jutottál sokra a legutóbbi óta. Legközelebb azért nézd át, ne küldj be ilyet.
Amúgy meg:
"Mert megengedem én, kérem, hogy mindenféle költők tollán szebb a "szerelemkelyhe", vagy a "harmatos liliom", vagy éppenséggel a "cunika". Efelől semmi kétség. Vagy ahogy a nótában is meg van mondva: na, hogy is... "Lennél te rózsa-rózsa bimbó, lennék a méh... la-la-la döngi-döngicsélve szállnék feléd..." De ez csak úgy mondva van. Bizony. Udvarlásból, meg illedelemből. Mer' a legtöbbje ez alatt a kimondott pinát érti és gondolja. Értöl engem? A pinát! Mert idefigyelj, Vendel. Énnekem van egy nézetem: hogy nem a pina forog a világ körül, hanem igenis a világ forog a pina körül."
Jó film.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2019-01-17 15:44 Mayer

Szia!

A tartalmat illetően azért merültek fel bennem kérdések. Biztos, hogy az életnek feltétlenül értelme kell legyen? Gyakorlatilag egy kódolt program az élőlényekben, ami ha hasznos, ha nem, végig fut. A természet nem azért pusztít ki fajokat, mert értelmetlen a létük, hanem a fejlődés átlépte az ő szakaszukat, vagy egy kataklizma volt. Nem volt minden dínó haszontalan, gonosz, vagy élhetetlen, mégsem maradt egy sem.
Az erkölcsöt próbálod az élettel párhuzamba állítani. Mégis az önző érdek a fontosabb, vagy az éhezés megszüntetése? Belegondolva, ha bármilyen nemeset teszel a közösségért, bárkiért, az ismét csak szín tiszta önzés lesz. Amit tettél, attól neked lesz jó érzésed és ez a jutalom. Ez egy önző érdek. Ha az erőszakban leled örömöd, már nem etikus, de neked boldogságot ad, tehát teszed. Biztosan könnyebb az általánosan elfogadott erkölcsi normák mentén megtalálni a saját boldogságot, mert nagyon sok direkt megerősítést kapsz. Igen, helyesen cselekedtél. Gyárthatsz magadnak is törvényeket és erkölcsöt, de lehet, azzal ellenszenvet vívsz ki. Ki kedvelne egy filozofáló sorozatgyilkost, aki nem lát kivetni valót a tettében? Pedig ilyenek is vannak!

cs, 2019-01-17 17:38 Ovidius

Ovidius képe

Ez egy didaktikus írás. Az ilyen megoldásoknál a tisztázatlan cél és gondolatmenet -- no meg a kiforratlan stilisztika -- még nagyobb gond , mint a dramatizált műveknél.
A kritikák erről szólnak.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!