Gondolatok

A világ sosem áll meg, minden változik. A változás nem jó, nem rossz, egyszerűen csak szükséges. Tudom, hogy nekem is változnom kéne, hisz semmi sem állandó, de néha a változás nehéz. Mindig is azon gondolkodtam, hogy mi lehet az élet értelme, próbáltam célt találni magamnak, de akármit csinálok, mindenre hamar ráunok. Minden ember legbelül arra vágyik, hogy valami nagy dolgot vigyen véghez, de engem ez nem izgat, mi értelme, hisz a vége ugyan az. Halál. Utána már nincs semmi, nem létezel többé, minden emléked szertefoszlik, akkor mégis mi értelme van bárminek? De ezek a gondolatok nem fedik le a valóságot, hisz maga a halál ad értelmet az életnek. Hisz ha mindnyájan örökké élnénk, akkor nem lenne semmi, amit fontosnak találnánk, hisz csak a mulandó dolgokat értékeli az ember, általában valamiről csak akkor tudjuk meg milyen fontos volt nekünk, ha az már nincs többé. Én sosem értékeltem igazán semmit, és mindig olyan dolgokat, személyeket áhítottam amik, vagy akik nem lehetnek az enyémek. Hiszen ezeket a dolgokat tudok csak felnézni, de ezekre is csak addig, amíg véletlenül meg nem kapom. Utána egy kis ideig minden jó, de hamar ráunok, hisz ha már megkaptam, akkor az valóságos lett és nem tudok többé vágyakozni utána. Úgy gondolom, hogy nem az a lényeg hogy megkapj valamit, hanem az, hogy vágyakozz utána, hiszen ez pillanatnyi értelmet ad, de ha megkapod, akkor ez a kicsiny cél is eltűnik és a helyét megint az üresség veszi át.
Úgy érzem, hogy igazából semmi sem tud boldogságot nyújtani, csak pillanatnyi örömöt vált ki belőlem minden és utána visszasüllyedek az értelmetlen, reménytelen valóságba. Vajon más is értelmetlennek tart mindent, más is ilyen elcseszett mint én?
Gondolkodom, én mindig csak gondolkodom, ha meg akarok tenni valamit, akkor elkezdek gondolkodni és a gondolataim csak úgy áramlanak bennem, mint kábelben a töltések. Ezeknek a gondolatoknak mindig ugyan az a vége. Sosem teszem meg amit meg akarok, mindig olyan következtetéseket vonok le, ami meggyőz arról, hogy túl nagy kockázattal jár megtennem azt, amit meg akarok tenni. Inkább maradjon minden ugyanúgy. Most lehet, hogy nem jó, ha megtenném lehet hogy boldog lennék, de ott van a kockázat, hogy minden rosszabb lesz. Nem biztos hogy elviselném ha rosszabb lenne, ezért mindig minden ugyan olyan marad, nem teszek semmit ellene. Mindent ugyan úgy hagyok, ahogy vannak. Mindig azt mondom magamnak, hogy túl okos vagyok, hogy azért nem kockáztatok, mert az eszemre hallgatok, de mi van akkor, hogyha ez egy nagy hazugság? Mi van akkor, ha azért nem csinálok semmit, mert túl gyáva vagyok bármit is tenni? Eddig még nem sikerült rájönnöm, hogy okos, vagy inkább gyáva vagyok. Azok a legboldogabbak, akik nem elég intelligensek ahhoz, hogy a döntéseik következményeit átlássák.
Nem tudom, hogy helyes e az a következtetés amit levontam, de én úgy gondolom, hogy a tudás a boldogság ellentéte. Vajon ha az embereket megkérdeznék, hogy tudást akarnak, vagy boldogságot, akkor hány ember lenne, aki a tudás választaná? Sajnos ezt sosem fogom megtudni, de azt tudom hogy ha választhatnék, én akkor is a tudást választanám. El sem tudom képzelni milyen szörnyű lehet a tudatlanság, és a legszörnyűbb az, hogy ők nem is tudnak róla.
Az élet egyetlen értelmének mindig is az ismeretek felhalmozását tartottam. Mindig előbbre helyeztem az intelligenciám mint az érzelmeim. Sosem voltam igazán boldog, de mindig is tudtam, hogy nem akarok átlagos lenni. Lehet, hogy van valaki, akit szeretek, de az érzelmek alsóbbrendűek, mint a tudás. Hiszen az embert, mint fajt mindig is a tudás határozta meg, ennek köszönhetjük, hogy mi vagyunk az evolúció csúcsa. Tudatosan alkotunk meg nagyszerű dolgokat, gyönyörű építményeket, zseniális találmányokat. Hol vannak ehhez képest az érzelmek? Érezni az állatok is tudnak, de alkotni, erre csak az ember képes. Mégis, ahogy ezt kimondom magamban, ugyanolyan ürességet érzek, mint mindig, amikor levonom a következtetéseim. Nem tudom eldönteni, hogy ez depresszió, vagy egyszerűen csak egy gondolatmenet végigfuttatása. Hiszen a depresszió is egy érzelem és én nem érzek semmit, minden érzelmem el van zárva. Nem érezhetek semmit, hiszen a racionalitás legnagyobb ellensége az érzelem.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2017-07-12 07:53 Kelvin

Kelvin képe

Ezért találta fel az emberiség a kábítószereket.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2017-07-12 16:13 Roah

Roah képe

Hm.
Egész idáig...tudod, egész idáig azon küzdöttem, hogy mások életben maradjanak, hogy én életben maradjak, és ez odáig fajult, hogy úgy élek meg minden egyes napot, mintha az utolsóm lenne. Minden reggelt. Évek óta az összeset. Azért váltam nyíltabbá is, mert érted, mi van, ha kinyúlok, és valaki nem tudja, hogy szerintem az ő kertjében terem a világ legfinomabb málnája, és nála nyílnak a legszebb és legillatosabb jácintok, meg ilyenek, vagy ott vannak azok, akik lógnak a mély felett, vagy már benne vannak a vízben, a legaljáig merültek, simán ugrok utánuk, és vagy kicibálom, vagy együtt úszunk felfelé, szóval a fény irányába...

Talán unják, igen.
De...szerintem sokaknak luxus ez.

Tudod, mit tapasztalok inkább? Hogy sokaknak hiányzik (!) valami az életéből, valami, de nem tudják mi, valami, ami teljessé, vagy teljesebbé teheti, és ezért próbálkoznak annyi mindennel, hobbi, nők, házak, karrier, kinek mi, vagy a leggyorsabbhoz, legismertebbhez, legkommerszebbhez nyúlnak, dzsangához, kokainhoz, piákhoz, vagy a kettőt együtt ütik. A lényeg az, hogy valami pótolja ezt az űrt, legyen bódult, kába, vagy átmenetileg boldog, noha szerintem a 'kezelés' felszíni, az űr kitöltése, mert mi van akkor, ha nem a gyökerét szünteti meg ennek a hiányérzetnek, csak a tüneteket, tüneteit enyhíti, és ez utóbbi cuccok alkalmazása csodás függőséget, addikciót is előidézhet - ezt látom.

Én a hit-világot javaslom azoknak, akik keresik a helyüket, akik...nem tudják, hova tartanak, sokan még azt sem, honnan jöttek, kik ők. Szóval különböző hit-kultúrák tanulmányozását szoktam tanácsolni.

Ha szabad ilyet kérdezni: szív alakú aggyal próbálkoztál már?

Egyébként az írásod szerintem összetett, szokatlanul az, mintha nem az első lenne, nem is tudom, rutinosnak hat, gyakorlottnak tűnik.

A tematikát illetően vitatnék néhány dolgot, de csak akkor megyek bele, ha érdekel.

Ha már hit-kultúra, akkor itt hagyok egy ilyet. ;) (Ezt a fesztivált Budapesten is megtartják, tradicionálisan - az idei úgy...három hete volt a belvárosban. :)))

https://www.youtube.com/watch?v=jFtrDA9DnVs

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2017-07-12 20:41 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Ez depresszió.

A depresszió nem érzelem, épphogy ürességet és közönyt szül, méghozzá olyat, ami a fenti tüneteket idézi elő. Semmi sem érdekel, semmit sem akarsz csinálni, mindenbe beleunsz rövid idő alatt, az önbizalmad mélyebben van, mint egy régészeti lelet, és soha semmi sem változik.

Nem okos vagy, hanem gyáva. Nem bántásból mondom. Sosincs olyan, vagy akkora kockázat, ami a dolgokat olyan negatív mederbe lökné, ami rosszabb lenne és nem bírnád elviselni (már nyilván, ha nem extrém esetről vagy élethelyzetről beszélünk) Mindent ki lehet bírni és túl lehet élni.

Kezdd kisebb dolgokkal. Pici változtatásokkal, és nézd meg milyen eredményeket hoznak az apró változások. Ezek pedig hosszútávon elkezdik felépíteni az önbizalmadat, és bátrabban meg mersz majd tenni dolgokat. Amit még javasolni tudok, hogy szándékosan rombold szét a komfortzónádat és kényszerítsd bele magad egy helyzetbe (ne olyanba, amibe beleroskadsz, de vállald a kihívást), amit kénytelen vagy csinálni. Nekem ez segített a legtöbbet.

Ha minden próbálkozás kudarcba fullad, akkor szakembert tudok javasolni.

Ui.: Az intelligenciád szereted építeni, sőt, kedveled a tudás gyarapítását, amit kezdetben kihasználnék, és hobbiként éjjel-nappal azzal foglalkoznék - persze ezt kissé specifikusabbá kéne tenni. Persze, ha semmi ilyen nincs benned, és mindez csak egy szándékosan ilyen hangvételűre vett alkotás, akkor javasolnék egy hangyányival több egyediséget :)

sze, 2017-08-02 11:47 Kentaur

Kentaur képe

Csatlakozom az előttem szólóhoz: a depresszió nem érzelem, hanem betegség, egyféle tudatállapot, amiből nehéz kitörni. Ha magadról írtál (és nekem úgy tűnik), akkor depressziós vagy, azaz beteg. Kérj segítséget! Ne vesd el a gógyszeres kezelés lehetőségét sem, de először mindenképpen próbálkozz azzal, hogy segítséget kérsz a közvetlen környezetedtől, mivel a depresszoból azért nehéz kitörni, mert elhatározás, akarakraterő, kitartás kell hozzá - pont azok a dolgok, amik a megváltozott hormonháztartás miatt neked nem mennek, kell valaki vagy valami, ami rávesz a változásra. Feltétlenül kezdj el sportolni valamit, ez nagyon fontos! A mozgás megváltoztatja a hormonszintet, a depresszió legjobb ellenszere, ráadásul biztos nem káros. Itt az ideje elkezdeni valamit, amit mindig ki akartál próbálni!

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

sze, 2017-08-02 13:03 Blade

Blade képe

Az élet értelme a gyerek, gyerekek.

sze, 2017-08-02 15:44 Ovidius

Ovidius képe

A karc alkotója, vagy ismereti gondokkal küzd, vagy tudatosan meg akarja vezetni az olvasóit.
- Az intelligencia nem az értelem szinonimája.
- Az alkotó értelem nem zárja ki az érzelmeket.
- Nem keverendő az objektívitás és szubjektívitás páros az értelem-érzelem párossal. Más környezetben használjuk őket.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

cs, 2017-08-03 09:10 polgarveronika

polgarveronika képe

Ha a szerző nem megvezetni akarja az olvasót (ld Ovidius hsz-e), akkor csatlakozom Kentához: mielőbb szakemberhez! És sport, banán, csoki! És kitartás!

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2017-08-03 13:41 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Csokival csínján a nagy melegben, sporttal meg csak fokozatosan. De a banán nekem új - tényleg használ? (Komolyan kérdezem.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2017-08-03 14:29 polgarveronika

polgarveronika képe

Dóri! Igen a banán, főként mert bőséges ásványi sókban és vitaminokban, valamint jó energiaforrás (ami ugye depiben hiányzik) és egyes metabolitjai a csokihoz hasonló receptorokhoz (monoamin rec. kötődik. Persze a banán és a csoki nem gyógyszer, csak átmeneti hangulatjavító. Én sem úgy javaslom, hogy csak csoki és más semmi, és a mozgással is ilyenkor óvatosan, de tény hogy a mozgás felszabadítja a dopamint, noradrenalint (boldogsághormonokat).

De a depi egy nagyon ravasz betegség. A népesség jelentős része átesik rajta minimum egyszer, és a tapasztalat az, hogy a deprssziósok többsége, csak 5 év után kerül szakember elé.Addig jönnek a mindenféle próbálkozások, tanácsok, amelyek csak ideig óráig hatnak.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______