Függőség

Amikor a kezembe veszek egy új könyvet, néhány percig csak álldogálok a polc előtt, elgondolkodom azon, vajon függőségnek számít-e a túlzott irodalomszeretet. Lelki szemeim előtt rendre megjelenik egy különös, némely arcvonásában plüssállatra emlékeztető teremtmény, amely megszállottja a szavaknak, történeteknek.

A lény szobája első ránézésre groteszk műhelynek tűnik, a szerszámosládák helyén különféle alakú tolltartók sorakoznak, tartalmuk egy korábbi sietős keresgélés közben a padlóra és az asztalra borult. Ám ha jobban szemügyre veszem a helyiséget, inkább szentélyre hasonlít, a roskadásig tömött szekrények meghatározott pontjain egy-egy gyertya ég, fényüknek nem sok hasznát lehet venni.

A mester, a pap az asztala mögött ül, hangosan szuszogva körmöl valamit egy gyűrött papírdarabra. Ujjait számtalan folt tarkítja, kézfeje minduntalan megremeg, versekkel és párbeszédekkel díszített homlokán − mintha csak félig szólították volna elő − veríték gyöngyözik. Az apró cseppek lemarják a tintát a bőréről, lassan mozgó sötétkék erekként csordulnak alá. Az elvonási tünetek szolgálatra jelentkeznek.

Hiszen ez is egyfajta függőség: kétségbeesetten a szájába tömi a teleírt lapot, mintha hosszú hetekig éhezett volna, szeme fennakad a hirtelen jött gyönyörtől, amint megízleli a papírra rótt történetet. Ismét a tollért nyúl, feltűri tintafoltos ingének ujját, most a karjára rittyent egy-két rímes sort − akárha injekciózná magát. Minden porcikáján más alkotás virít, némelyik betű egészen olvashatatlan, de az már nem számít.

Szánalommal gondolok rá, sajnálom, hogy így kell élnie, valahol mélyen mégis megértem őt. Csupán a történetek iránti csillapíthatatlan szenvedélye és imádata vezérli. Akár én is lehetnék ilyen megszállott, emberi mivoltát félig levetkőzött szófaló, egyszerre több és kevesebb, mint a monotonon zúgó tömeg.

A fal mellett könyvszekrények állnak, tengernyi érzelem pihen a polcokon. És a teremtmény fél. Retteg, hogy kárt tehet szeretett olvasmányaiban; olyan, akár egy vérre szomjazó szörnyeteg, legszívesebben rávetné magát a tintával gazdagon beszőtt lapokra, tépné, marcangolná a kezében tartott kincs torkát, míg végérvényesen tönkre nem tenné a számára legfontosabb, legértékesebb dolgot. Ez a plátói szerelem egyenes út a magányhoz, a szomorúsághoz.

Ilyen gondolatok kavarognak bennem, amikor egy új világ vizeire hajózom, a szélcsendben eszembe jut, mit hagyok magam mögött.

Kinyitni egy könyvet olyan, mint rövid időre némasági fogadalmat tenni, megvakulni és megsüketülni; az álomvilágban megered a nyelvem, elcsodálkozom a megannyi csodán, ami körülölel, kedvem támad a vándormuzsikusok mellé pattanni. És minél többször megteszem, annál jobban irtózom a hideg, szürke valóságtól.

Szükségem van a színekre, az éneknek beillő szavakra, a melegségre, ami végigsöpör rajtam, ha megérint egy varázslat. Vágyom a történetek semmihez sem fogható ízére, még a hétköznapok unalmas perceiben is azon kapom magam, hogy itt-ott tollnyomok díszelegnek a karomon − néhány gondolatfoszlány, semmi több, azonban ráébreszt, mi után sóvárgok.

A tükörbe nézve egy embert látok, egy fiatal lányt, tekintete kíváncsiságtól és új felfedezések izgalmától csillog. De jól tudom, hogy ha ez az üvegdarab a lelkemet mutatná, egy olyan teremtmény állna előttem, akinek a bőrét belepik a mesék és a rímbe szedett sorok.

Nem tudom meghatározni, ki vagy mi ez a lény. Talán ő maga is történetté vált az idők folyamán, mondatkannibállá lett, aki sosem csillapíthatja az éhségét.

1
Te szavazatod: Nincs Átlag: 1 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2013-11-14 20:27 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Minimalista napot tartok, és a gondolatokat nem kell véleményezni. :D
(Amúgy próbáld ki a szerkesztőskködést egy napig, utána valahogy nem éreznéd ezt az egészet át. Nekem a függönyöm már pirosabb és elevenebb, mint a legtöbb papírra dermedt álomvilág. De valami akkor is visszahoz ide... talán a remény, hogy jön egy olyan, ami megint bebizonyítja, hogy nem.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2013-11-14 20:37 Dokesz

Dokesz képe

Kell a lelki táplálék!

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"