Az idő

– Anya!
– Mi az Szépségem?
– Olyan nehéz megérteni.
– Mit kislányom?
– Azt, hogy idővel jobb lesz és már nem fog hiányozni ennyire Gréta. Ő volt a legjobb barátnőm és most elköltözött.
Mit jelent az, hogy idő? Annyira sok érzés kavarog bennem, mikor kimondom ezt a szót.
– Elmesélek neked egy történetet esti mese helyett, gyere, kuckózz be mellém!
Tudod, minden ember életében van egy olyan férfi vagy nő, akibe nagyon szerelmes volt de sosem lehetett az övé. Rengetegszer belegondol abba, milyen csodálatos is lenne vele. Becsukja a szemét és egész nap csak ábrándozik, egy másik Univerzumba álmodja magát, mert a valóság túl reális ahhoz, hogy abban próbáljon meg élni, hiszen ott a te arcodat simogatja, itt pedig egy másik lány kezét fogja. Az álmok világa ugyan szép de sokkal fájdalmasabb, mint a valóság. Tudod az álmodozás bizonyos ponton túl már csak méreg a léleknek, mert lehet a jelenedet megédesíti, de a jövődet tönkreteszi, így hát nincs más lehetőség csak a felejtés, de az szörnyen nehéz. Főleg az elején, amikor szerelmed alanya olyan, mint egy káros szenvedély. Túl nehéz leszokni és nevetségesen könnyű visszaesni vagy ahogyan az egyik kedves barátnőm mondta mindig: "Elég nagy szívás eljutni a GYSEV-vel a Plútóig."
Itt aztán nem segítenek az internetről leszedett életbölcsességek, a bonbonok hada, a szomorú zenék és a javíthatatlanul romantikus filmek sem. Ilyenkor a család, a barátok, de legfőképp az idő gyógyít.....
– Akkor az idő orvos?
– Mondhatjuk így is. Három évvel később már egyetemistaként ültem az ágyamon és nosztalgiáztam a Facebook-on a gimis képeim között és azon agyaltam, hogy mennyit is változtam azóta, hogy jó vagy rossz irányba azt nem tudom, de az biztos, hogy rengeteget változtam. Szinte hihetetlen visszagondolni, hogyha találkoznék a középsulis énemmel az utcán talán fel sem ismerném.
Hiába na.... az idő.
Pár perccel később kaptam egy messenger üzit az egyik kedves barátnőmtől az alábbi szöveggel: "Te láttad? Nincs már neki barátnője és tudod, hogy mindig is tetszettél neki."
Többször is visszaolvastam az üzenetét és vártam, de nem jött az égvilágon semmi. Megpróbáltam, de nem éreztem még csak töredékét sem annak, amit éreznem kellett volna, pedig érezni akartam. Azt mondják az érzelmek sokszor fájnak. Szerintem ebben a szituációban nincs fájdalmasabb a teljes közönynél. Annyira rosszul esett, hogy mindenáron próbáltam érdeklődést kicsikarni magamból. Majd ha találkozgatunk, gondoltam.
Aztán pedig mindenkinek magyarázkodtam valami hülye indokkal miért is nem sürgetem, hogy újra felvegyem vele a kapcsolatot.
– És mégis miért?
– Mert már nem éreztem semmit iránta. Talán az egyik legnagyobb dilemma az életben rájönni, hogyha egy érzés elmúlik, már sohasem jön vissza. Egy másik érzés talán de ugyanaz sohasem és én azt az érzést szerettem! Azt a fiút azzal a mosollyal, illattal. Én őt akartam, de a mosolya mára elhalványult az illata pedig réges régen elillant és ma már ő nem az a fiú. Ő már egy másik férfi, akit nem ismerek. Foggal körömmel ragaszkodunk a múltunkhoz, mert nem hisszük el, hogy már vége és annyira kapaszkodunk hogy közben nem vesszük észre, hogy sebes a kezünk.
Olyan ez mintha egész életedben a legnagyobb álmod az lenne, hogy megnyered az ötöslottót és egyszer csak csodával határos módon meg is nyered. Igen ám, de ma már te vagy mondjuk maga Bill Gates és egyáltalán nincs rá szükséged. Mennyire szörnyű felismerni, hogy előfordulhat, hogy egykori álmaink már nem a vágyaink többé.
Látod, Kincsem mi történt velem? Az idő történt velem. Az idő számomra egy csodálatos misztikum.
A nincs lehetetlen és bármi megtörténhet jelképe. Megszépít emlékeket, megváltoztat embereket és elfeledtet érzelmeket, de abban biztos vagyok, hogy ezt a lehető legjobb szándékkal teszi.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2017-07-03 08:10 Kentaur

Kentaur képe

Üdv az oldalon!

Hosszú út fog elötted állni, és nem tudom, végig akarod-e jáni, vagy csak hobbiszinten ellenél. Merthogy ez nem egy hobbioldal, inkább írói műhely, úgyhogy cincálni szoktunk, de mielőtt fölös energiákat ölnénk bele, már rutinosan megkérdezzük, hogy a delikvens ezt akarja-e. :-)

Elsőre egyébként a hiteltelen és inas-szobalány párbeszéd szúr szemet, mint hiba, de csak akkor fejtem ki, ha érdemes. :-) Másodikra, miután elolvasta az ember, feltűnik a rossz beküldés. Ez bizony nem egy egyperces, talán inkább "gondolatok", vagy maximum "egyéb". Éppen ezért a tartalma fölött nehéz véleményt mondani. Nekem minden esetre túl sablonos, kicsit olyan erőltetett életbölcsesség-szerű. De biztos lesz olyan, akit pont megérint.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

h, 2017-07-03 11:32 F.Bogi

F.Bogi képe

Cincalhatsz nyugodtan, abbol tanulok ;) A formai es helyesirasi hibaimrol tudok, illetve utolagosan eszrevettem oket :) Javitani fogom oket :)

h, 2017-07-03 15:09 Gitáros

Gitáros képe

Szia, Bogi!

Az első dolog, ami feltűnik az olvasónak, hogy szinte az egész írásodon végighúzódik egy komoly tördelési hiba. Mutatom:

"– Azt, hogy idővel jobb lesz és már nem fog hiányozni ennyire Gréta. Ő volt a legjobb barátnőm és most elköltözött. Mit
jelent az, hogy idő? Annyira sok érzés kavarog bennem, mikor kimondom ezt a szót."

A második sorban hirtelen eltűnik a mondat folytatása, és a harmadik sor elejére kerül, mintegy új bekezdésként.
Talán a Word lett rosszul beállítva, nem tudom, de ezt mindenképpen javítsd ki, mert rendszeresen, újból és újból előfordul.

Aztán:

"– Elmesélek neked egy történetet esti mese helyett, gyere kuckózz be mellém!
– Tudod, minden ember életében van egy olyan férfi/nő, akibe nagyon szerelmes volt de sosem lehetett az övé."

Itt mindkét, egymást követő mondatot az anya mondja, te pedig - a gondolatjellel és az új bekezdéssel - úgy írtad le, mintha ketten beszélnének! Félreérthető, kezdőkre jellemző hiba, ezt is javítsd ki, kérlek!

A tartalom:
A benne leírt gondolatok tulajdonképpen nem rosszak, szépek, elgondolkodtatóak - amolyan "csajos" az egésznek a hangvétele, romantikus, nagy érzelmek is megjelennek benne - szerelem, fellángolás, csalódás, stb - ugyanakkor ez semmiképpen sem "Egypercesek" kategória, sokkal inkább megfelelne a "Gondolatok" közé.

Arról már nem is szólva, hogy - ha magát a beszélgetést nézzük, akkor - egy anya és a lánya soha az életben nem beszélget így egymás között, ilyen magasröptű gondolatokkal, filozófiai fejtegetésekkel, mert teljesen irreális.

Én értem, hogy valamilyen formát választanod kellett ahhoz, hogy a gondolataidat papírra vesd, de ebben az esetben - talán - szerencsésebb lett volna, ha a beszélő egyedül töprengve mondja el nekünk a gondolatait, vagy, ha ketten beszélgetnek, akkor picit oldottabb az egész, és természetesebb, az élőbeszédhez inkább hasonlító mondatok hangzanak el.

Összefoglalva:
az írás tartalmával nincs különösebb gond, de formailag nagyon sok javítanivaló van rajta.

Üdv!

Miki

h, 2017-07-03 15:43 F.Bogi

F.Bogi képe

Szia!

Javítottam köszi, igen nem vagyok vagyok túl ügyes a gépelés terén, de tényleg köszi, hogy szóltál nekem fel se tűnt. Eredetileg amúgy töprengésnek készült, de később átírtam. A párbeszéd így utólag tényleg hiteltelen és magasröptű, de írás közben nagyon a megjelenő érzelmekre koncentráltam és nem a szituáció valóság tartalmára. Köszönöm észrevételeid! :)

h, 2017-07-03 16:16 Kentaur

Kentaur képe

Az inas-szobalány párbeszéd:
"– Mit kislányom?
– Azt, hogy idővel jobb lesz és már nem fog hiányozni ennyire Gréta. Ő volt a legjobb barátnőm és most elköltözött."

Egyszer láttam egy filmet, egészen pontosan az első tíz percét, ott ugyanis a következő zajlott le:
Fiatal lány a felé siető idős úrnak:
- Á, apám régi kollégája és mentorom! De örülök, hogy látlak, apám helyett apám vagy most, hogy az igazi eltávozott!

Na itt hagytam abba a filmet, olyan sebességgel, hogy levertem a poharat, csak hogy kikapcsolhassam. :-D Fenti pár mondatod is ilyen hatást kelt, nem ennyire durva azért, de sokkal fnomabb módja lenne az információadagolásnak, ha mindezt mondjuk onnan tudnánk meg, hogy a kislány szomorú, az anyja meg mondjuk megkérdezi, hogy Gréta volt a legjobb barátnőd, ugye? Azért nem a világ vége ám, hogy elköltözött, majd meglátogathatod, és elhívjuk hozzánk a nyáron...etc.,etc.

"Mit jelent az, hogy idő? Annyira sok érzés kavarog bennem, mikor kimondom ezt a szót." - ez meg itt az abszolút hiteltelen rész mintapéldája. Az ember nem szokott így beszélni, felnőtt, nagy szókincsű ember sem igen, legalábbis nem ebben a környezetben. Egy nyitóbeszéden már talán, de este az ágyban fekve tuti nem. Még velem sem fordul elő, pedig író lennék, vagy mi a szösz (egyesek szerint inkább mi a szösz). Na most egy gyerektől ugye...

Vannak még vesszőproblémák, például a megszólítás után mindig kell (gyere, kuckozz be mellém),vagy "hogyha egy érzés elmúlik (vessző, akkor) már sohasem jön vissza" a legdurvább ez a rövid mondat, amiből két vessző is hiányzik:
"Látod (megszólítás, vessző)Kincsem (rejtett "hogy", vessző) mi történt velem?"
-de ezek apróságok, amikbe majd belerázódsz, ha elkezdesz nyitott szemmel olvasni. Ajánlok valami nagyon jó minőségű művet, amit azonban nem szeretsz külöösebben. De kell hozzá a "szerkesztői szem" kialakulása is, ami meg csak úgy képződik, hogy az ember nagyon sokat javít, lehetőleg másokét is.

"Tudod, minden ember életében van egy olyan férfi/nő" - párbeszédből kilógó elem. A perjelról van szó. Aranyszabály, hogy iorodalmi alkotásban nem használunk semmi nem odaillő jelet, azaz csak a vessző, pont és társai megengedett, ha nem évszámról vagy hasonlóról van szó, akkor számot is betűvel írunk ki, tilos még a pénzjel is, egyenlőségjel és az összes többi, beleértve a perjelet. Írd ki szépen, hogy "vagy", nem olyan sok betű az!
Ugyanígy csúnya a csurom nagybetű, kivéve, ha valamiféle nagyon-nagyon indokolt eset van, egy kis kiemelés nem elég indok.: "legfőképp az IDŐ gyógyít" - itt az idő nem szimbólum, csak szimplán az idő, elég elvont az magában is (elhesegeti a kvantumfizikai asszociációkat), szóval az olvasód itt kezdi úgy érezni, hogy hülyének nézik azzal, hogy így akarják manipulálni, idenéz, hát ez aztán MARHA FONTOS. :-D
Plusz a netes korszak óta a nagybetű kiabálást jelent, még egy indok, hogy inkább ne használd. Korábban a betűszónál jogos volt, bár én kétlem, hogy egy ilyen szarkasztikus beszólást biztos megért az a kölök, mint a Plútós.

Leginkább olyan az egész, mintha elképzelted volna, hogy majd hogyan magyarázod el a gyereknek. Csakhogy az írásbeli gyerek "adja alá a lovat", a szituáció tökéletes, a szereplő ellenben nem él, mindezektől az egész helyzet sem él. Nem tudjuk elhinni egy percre sem, ezért aztán nem is hat meg, sőt, nem is érdekel különösebben. Nem a téma rossz, mert minden író örök témákat boncolgat. De ez még nem mesélés, nincsenek valódi karakterek, nincsen hangulat, és a történet is meglehetősen zavaros, már az, hogy miért segítene ez a kislánynak (a kislány inkább csak egy "nyuszi a kalapból", arra való, hogy elmondhatsd, kifogás, és ez bizony látszik is rajta. Ilyet egy olvasó nem vesz ám be.)

Ne szontyolodj el, írni tanulni kell, méghozzá nem is egy hétvégi tanfolyamot. Látszik, hogy próbáltál odafigyelni, például gondolatjeleket használtál a párbeszédben. A formai dolgokba nagyon hamar bele lehet rázódni, viszont a mesélés fonalát, az ízét, a történeteket,a karakterek szívdobbanását, na, azt érezni kell. Adj madnak még egy kis időt ahhoz, hogy ráérezhess.
Rövid a dolog, és persze nincs is akkora mondanivalója, hogy érdemes legyen hosszabba. Ámde az egyperces vagy a karcolat nem azt jelenti, hogy nincs mit mondani, csak azt, hogy a többi a sorok mögött van. Te mit hagytál a sorok mögött, amit élszrevehetünk, amin gondolkodhatunk, ami mefog? Ha van mit mondanod, csomagold is be, és meséld el.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

k, 2017-07-04 09:54 F.Bogi

F.Bogi képe

Szia!

Az általad észrevett stilisztikai hibákat javítottam. Nekem mint laikusnak pl fogalmam sincs róla, hogy perjelet nem használunk szóval köszönöm. Igen a szituáció valódisága megkérdőjelezhető és ebben igazad lehet, hogy a gyereket csak eszközként használtam, hogy elmondassam vele a történetet, talán túlzottan a leírt gondolatok szépségére koncentráltam és nem arra, mennyire tűnnek valóságosnak benne a szereplők. Kicsit elcsépelt valóban. Talán ahogy te mondod a tipikus amerikai filmekből indultam ki, ahol a gyermeknek elalvás előtt egy konkrét élettörténetet mondanak el, ami nem túl hihető, de ezen nőttünk fel.... Azzal viszont nem értek egyet, hogy nincs mondanivalója. Valóban nem hagytam a sorok között semmit, de itt most nem is ez volt a lényeg, hanem, hogy egy konkrét történetet magyarázzak el. Egyébként köszönöm. Sokat segítettél észrevételeiddel! :)

k, 2017-07-04 12:44 Kentaur

Kentaur képe

Azt írtam: nincs rejtett mondanivalója. Azaz túlságosan szájbarágtál, mindent előre pépesítve, túlságosan is ezüsttálcán szervíroztál. A mély filozófiai mondanivalók felszínessé válnak, amint ilyen nyilvánvalóvá tesszük őket. Plusz a kezdők gyakori hibája, hogy nem gondolnak az olvasóval, még túlságosan magadnak írsz, ami természetes is az elején. Ebben segít, ha elképzeled, hogy valakinek mesélsz, számítva a reakciójára, arra, hogy együtt játszik veled, interaktív. Azaz hagyod neki, hogy ő maga jöjjön rá bizonyos dolgokra, amikre te csak utalsz vagy csak érzékelteted, egy képpel vagy egy hangulattal, egy félig elharapott mondanivalóval, de nem mondod ki egy az egyben. Ezt hívják "a rejtély felvillantásának", és meglehetősen fontos, mert kíváncsivá teszi az olvasódat, ami azért elég alapvető ahhoz, hogy tudni akarja a végét. Több módszer is van rá, egyik, hogy az elején utalsz valamire, és vezeted az olvasót a megoldáshoz vagy üzenethez, ami a végén ki is van mondva, de ott már csak mintegy igazolásképpen. A másik gyakorlottabb írót igyénel, itt nincs is kereken kimondva, akár több alternatív megoldás is létezik.
Bármelyiket használod, a lényeg, hogy számíts az olvasódra, vele együtt írj, ne hagyd ki, mert ki szeret olyat olvasni, ahol nem számoltak vele? Ha filozófiai mondanivaló van, az értő olvasód jártas lesz benne, azaz azoknak írsz, akik maguk is átéltek ilyet, rájöttek már erre, vagy legalábbis igényük van rájönni. Nekik kell valami újat, mást mondanod, vagy inkább rávezetned őket.
Egyszóval az íróvá válás első lépése, hogy ne magadnak írj, erre mondtam azt, hogy "mesélni" kell.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

sze, 2017-07-05 20:03 F.Bogi

F.Bogi képe

Mindenkeppen szem elott tartom eszreveteleid ! :-) Nem talalom oket jogtalannak :-)