Úton

Kietlen, szürke tájon vezet az utam. Lépteim nyomán puha hamu verődik fel a sötét földről. Követem az előttem lévő ösvényt, melynek két oldalát fák szegélyezik. Korhadt törzsükön férgek vájta járatok százai. Kopár lombkoronájuk fakú ágai kísértetiesen merednek a koromszínű ég felé.

Hangos morgást hallok. A hang irányába fordulva egy több sebből vérző, habzó szájú, véreres szemű farkaskutyával kerülök szembe. Vicsorogva bámul rám, lassan közelít felém. Egy hosszú pillanatig mozdulatlanul figyelem az állatot, majd elfordulok és folytatom az utamat. Egy darabig még hallom, hogy a farkaskutya követ engem, de ahogy az erdő vége felé közeledek, megáll, és visszamegy a fák közé.

Tompa, monoton hangok ütik meg a fülemet. Az előttem lévő út szélén egy romos kőfejtőt pillantok meg. Egy csapat férfi szakadt, koszos ruhákban, a kezükben lévő hatalmas pörölyökkel csapkodják a szikladarabokat. Mogorva tekintetükből primitív düh árad. Mikor közelebb érek hozzájuk, látom, hogy testüket szőrméből készült ruha takarja, cípőt egyáltalán nem hordanak, a legtöbbjük arcán hosszú, ápolatlan szakáll. Ahogy meglátnak, megtorpannak, minden lépésemet meredten figyelik. Néhányan fenyegetően felemelik a pörölyt. Nem foglalkozom velük.

Egy kisebb tóhoz érek. Lassan belegyalogolok a hideg, koszos, acélszínű vÍzbe. Alig fodrozódik a felszíne, ahogy átkelek rajta. Szinte hangot sem ad.

Magam mögött hagyva a tavat, elérek az ösvény végéhez. Fehérre meszelt, egyszerű faajtó zárja le az utat, oldalán szürke kilincs. Nem furcsállom a jelenlétét. Az a célja, hogy itt legyen, nekem pedig az, hogy átmenjek rajta. Lenyomom a kilincset és kinyitom az ajtót. Vakító fehérség csap a szemembe, majd egy hosszú másodpercig teljes súlytalanság lesz úrrá rajtam. Egy pillanattal később újra szilárd talajon vagyok.

Kietlen, szürke tájon vezet az utam. Lépteim nyomán puha hamu verődik fel a sötét földről.

 

2.833335
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.8 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2013-05-17 22:22 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Szívem szerint átpakolnám a gondolatok kategóriába, hogy ne kelljen véleményeznem, de félek, hogy az neked nagyon nem tetszene. Azért szabad? Oda pont jó, olyan... gondolatébresztő-filózgatós-beszéljükmeg írás.

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2013-05-18 08:57 Frostler (nem ellenőrzött)

Persze, hogy szabad, semmi probléma! Már át is tettem a gondolatok közé. Őszintén szólva kicsit én is vaciláltam a beküldésnél, hogy melyik legyen, egyperces vagy gondolat, de ezek szerint az utóbbi jobban jellemző rá. :)

Köszi, hogy olvastad! :)

szo, 2013-05-18 20:17 Kázmér

4

Jó a hangulata.
Nekem a Kraftwerk Autobahn-ja jutott róla az eszembe. ( Ne kérdezd, hogy miért, nem tudom!)

Két dolog zavart egy picit:
"Egy kiseb tó keresztezi az ösvényt." - A helyesírási hiba ( kisebb) egy dolog. De szerintem egy tó nem tud egy ösvényt keresztezni. Legfeljebb fordítva, bár még úgy is necces. Nagy valószínűséggel a tó régebb óta van ott, mint az ösvény, és a helyét is nehezebben változtathatná meg. Egy szoba sem áll az utadba, hanem te mész keresztül rajta. A vasútvonal szeli át a prérit, nem a préri áll az útjába...

"Korhadt kérgükön férgek vájta járatok százai." - Inkább "korhadt törzsükben. A férgek nem csak a kérget vájják, és egy járat a természeténél fogva nem lehet valaminek a felszínén, mint ahogy felszíní barlang sincs.

Egyébként tetszett.

szo, 2013-05-18 20:34 Frostler (nem ellenőrzött)

Szia!

Köszönöm szépen a véleményt és a csillagot is! :)
A hibákat kijavítottam, a "törzsükön" tényleg jobban hangzik. :)

Örülök, hogy tetszett!

szo, 2013-05-18 22:00 Kázmér

A "törzsükben" még jobban hangzana.
Szerintem.
:-)

v, 2013-05-19 09:07 Obb

Ha azt mondjuk, hogy a novella egy kegyetlen műfaj, akkor én azt mondom, hogy a gondolatok közlése még kegyetlenebb, talán a legnehezebb jól és igényesen tálalni.
Az egyik legegyszerűbb módja, ahogy én is tettem, egy rövidke történet végén odavágni a gondolatot, ami foglalkoztatja az embert. Azután jön, amivel te próbálkoztál, kialakítani egy érzést az emberben, olyat mint amit te érzel, és ami körül forognak a gondolataid, ehhez meg kell alkotni egy komplex képi világot, és odarepíteni/belehelyezni az olvasót. Azután van a legnehezebb, amikor direktben kitárulkozol a világ előtt, na ez az, ami már százból vagy ezerből egyszer ha sikerül valakinek.

Ha ilyenre vetemedsz, nem árt pár dolgot szem előtt tartani.
Ne társíts összeférhetetlen dolgokat, hacsaknem az a célod, hogy ellentétes érzelmeket válts ki.
"Egy hosszú pillanatig mozdulatlanul figyelem az állatot" - egy pillanat pont azért egy pillanat, mert rövid
"Tompa, monoton hangok ütik meg a fülemet" - a tompa és monoton hang, nem üt

Ne helyezz be olyan dolgokat, élőlényeket, cselekményeket, amik hiteltelenné teszik a képi világodat.
farkaskutya más néven német juhász kutya, semmi keresnivalója az erdőben
"Ahogy meglátnak, megtorpannak," - megtorpanni menet közben szoktunk (itt megjegyzem, hogy az ahogy-ot általában nem jól használod)
"Lassan belegyalogolok a hideg, koszos, acélszínű vÍzbe." - az acélszín nem koszos szín, csak hideg/rideg
"Alig fodrozódik a felszíne, ahogy átkelek rajta. Szinte hangot sem ad." - a fodrozódást nem hallani, a szelet igen
"Fehérre meszelt, egyszerű faajtó zárja" - a mész nem kompatibilis a fával, bár ha arra gondolok, fertőtlenítés végett elképzelhető

Továbbá számomra érthetetlen, hogy apokaliptikus tájon kezdődik, kiégett/leégett környezetben, akkor a fák miért maradtak relatív éppen, korhadtan, miért nem szenesedtek el, hiszen sokkal könnyebben lángra kaphattak volna, mint az egészséges vízzel telt fák.
Azt sem nagyon vágom, hogy az ősembernek beállított kőfejtőkkel mi a cél, ilyenkor általában az időtállóságra törekszünk, és nem próbálunk korhoz kötni, simán meg lehetett volna anélkül oldani, hogy ennyire megkösd, itt pl. még az sem érthető, hogy miért csak legtöbbjük visel szakállat.
Valamint nem nagyon értem a körforgás mibenlétét, oké elindulunk, hogy ugyanoda érkezzünk, okés, csak ezzel ellent mond az ajtó utáni fogadtatás, ezért nem értem, miért a huszonkettes csapdájába érkezünk a legvégén.

Szóval szerintem az ilyen hirtelen felindultságból elkövetett írásoknak nem sok, de azért van létjogosultságuk, adnak egy minimális hangulatot, ami tovább gondolható. Én szeretem ezeket, csak jobban gondold át.

v, 2013-05-19 09:49 Frostler (nem ellenőrzött)

Szia!

Köszi a hosszú véleményt! :)

Az írás nem hirtelen felindulásból született, sokat gondolkoztam rajta. Az "egy hosszú pillanatig" szóhasználattal már annyi regényben és novellában találkoztam, hogy megszámolni sem tudnám, szóval nem hinném, hogy hibás szóösszetétel lenne. :)

A kőfejtős résszel egyetértek, azt talán jobban is kifejthettem volna, hiszen az általam használt szimbólumok nem teljesen érthetőek. Sajnos az ilyen fajta történeteknél ez megesik. Mondhatnám, hogy a te hibád, ha nem érted teljesen, de mindketten tisztában vagyunk vele, hogyha egy történetet magyarázni kell, akkor azzal a történettel valami baj van, szóval a hibát sokkal inkább bennem kell keresni.

Igyekszem máskor kicsit konkrétabb lenni, bár ne mtudom, mikor írok legközelebb, ilyen témájú novellát. :)

v, 2013-05-19 11:21 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Obb nem azt mondta, hogy hiba (sőt, kiemelte, ha olyan a cél, kifejezetten használható eszköz), csak pongyola kifejezés. Ennél cifrábbakat is olvastam már regényben-novellában-neten-könyvben, mégsem állítom, hogy helyesek lennének. :) Bár igaz, hogy itt talán a legkevésbé problémás rész pont ez, mondjuk én belső nézőpont esetén nem értem a "hosszú pillanat" értelmét, ti. azt érzi, hohy relatíve hosszú, de honnét tudja, hogy valójában tényleg csak egy pillanat volt? (Külső nézőpontnál egyszerűbb az ilyen.)

Hogy én is hozzájáruljak a túljelzőzés és a redundáns mondatok elleni heroikus küzdelemhez (ah, költőiség, ne hagyj el... szóval nekem ez a mondat nem tetszett): "Követem az előttem lévő ösvényt, melynek két oldalát fák szegélyezik." - Én a minimalista, száraz stílus híve vagyok. Minél rövidebb a mű, annál inkább. (Általában ez jó, mert mindent megnyírbálok, aztán a szerző úgyis visszaoltja a szóvirágait, de így legalább nem fog "túlnőni". Azért mindent tőlem sem szabad elfogadni és úgy hagyni.) Szóval itt javaslom a "két oldalát fák szegélyeik" helyett a sima "az ösvényt, melyet fák szegélyeznek" formát. Nem érdekes, hogy mindkettő oldalán fák vannak egyenletes eloszlásban, átlagosan 2,5 méterenként (szórás +/- 0,9 méter), hanem csak... fák vannak mellette. Itt-ott, egyik oldalt, másik oldalt, néha csak az egyik. Nem a nagy, sötétlő erdő, csak egy fás allé, kitaposott ösvény.

(Amúgy olvastad a Setét torony című "regényfolyamsorozatot"? Mert King mániái az ajtók, és nekem pont ez jutott eszembe, mikor először láttam a művedet. De persze ezzel lehet, hogy mellélőttem. Azért Dante benne van, nyugtass meg. :) Még ha önkéntelenül is, de a szimbolikára sok mű hat.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2013-05-19 11:40 Frostler (nem ellenőrzött)

Szia

Ismerem a Setét Torony sorozatot, de nem olvastam, szóval nem gyakorolt rám hatást, ahogy Dante sincs különösebben benne. :)

Lehet, hogy furcsa, de a novella ötletadója egy Limbo nevű fantasztikus PC játék volt. Aki nem ismeri, nagyon ajánlom, hogy próbálja ki. :)

v, 2013-05-19 11:56 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Limbo alapján?! Oohh, de jó ezt olvasni valakitől! :D
Imádom a játékot, egyszerűen zseniális, nem is csoda, hogy az ihletett, tényleg nagyon hasonló.
Mindjárt végig is nyomom még egyszer... :)
Off: Binding of Isaac megvan? Ha a Limbot csíped, javaslom azt is, ill. a "The basement collection"-t Edmund Mcmillentől. Nem tudom, mi lehet a pasas fejében, de zseniális játékokat készít.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

v, 2013-05-19 11:57 Frostler (nem ellenőrzött)

Nekem is nagy kedvenc, alig várom a folytatását! :)

Nem, még nem hallottam róla, de mindenképpen utána fogok nézni. :)

v, 2013-05-19 13:43 Sren

Sren képe

Nem feltétlenül minimalizmus ez – bár nevezhetjük annak is, de hadd bővítsem még ki annyival, hogy feltétlenül szükséges írástechnikai módszer is ugyanakkor. Nyírni, tépni mindent kegyetlenül, le a sallangokkal, ki a kukába mindennel, ami nem kell okvetlenül!
Mindez nem azt jelenti, hogy ne írhatnál tőle szép színesen, hangulatosan, vagy ahogy épp kedved tartja. Csak ügyelj arra, hogy a fő mondanivaló mindig sallangmentes, tiszta és világos legyen. (Egy-két öreg kimondottan harap a hóttfölösleges dolgokra, és okkal, mert a fővonalról terelik el a figyelmet. Kentát pl csúnyán be lehet rágatni az ilyenekkel, hogy „megcirógatta az ujjaival/kezével” stb. Naná, hogy azzal cirógatta meg, minek ezt kifejteni? Rizsa. Ha valamit mindenképp el akarsz mondani, ahhoz másképp kell fogalmazni. Ha nem tudod kihagyni az ösvény melletti fákat, tereld rájuk a figyelmet egy pillanatra, de más, tudatos kontextusban, mert alapból tényleg zavaró. „Követem az ösvényt. A két oldalát szegélyező fák ernyedten fölém lógatják ágaikat (mittudomén, amit a képzeleted és az írás jellege megenged). Ugyanígy egy cirógatós mondatba fölöslegesek az ujjak, de ha az író nagyon említeni akarja, megteszi a következő mondatban. „Megcirógatta a nő arcát. Ujjai úgy haladtak rajta, mint…” (és ide egy szép hasonlat, vagy bármi, amit ujjakkal lehet csinálni, no, ha például démon cirógat, akár még lángot is vethet az a bőr az ujjai nyomán).
Így érthetővé, tisztává, gördülékennyé válik a szöveg. Rászoksz ugyanis, hogy világosan fogalmazz. Aztán a köntös már lehet bármi, de az alapkép világos marad.
Aztán: idővel rögzül benned ez a készség, aminek köszönhetően könnyebben, gyorsabban megtalálod a megfelelő szavakat, jelzőket. Rövidebb lesz az utad a tudatos íráshoz.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2013-05-19 17:24 Frostler (nem ellenőrzött)

Köszönöm szépen a tanácsokat. :)
Értem, hogy mit szeretnél javasolni nekem, csak az a baj, hogy én már évek óta azzal a technikával dolgozom, ami az eddigi történeteimben is megjelent. Nehéz átálni egy másik technikára, szerintem teljesen soha nem is fog sikerülni, mivel a saját írásmódomhoz vagyok szokva - és szeretem is :) - de mindig igyekszem fejlődni.

v, 2013-05-19 17:11 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem ismerem, sosem hallottam róla. Érdekes... kép alapján nem az én világom, kicsit nyomasztó. (Viszont hogy arra a játékra hatással volt Dante, az biztos.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2013-05-19 10:12 polgarveronika

polgarveronika képe

Elolvastam.
Obb grammatikai és stiláris tanácsaival, megjegyzéseivel egyetértek. Továbbá azzal is, hogy ennek az írásnak valóban a GONDOLATOK között a helye. Ha lenne olyan kategória, hogy FEELING, akkor talán oda, mert abba még beleférnek azok a dolgok is, amelyeket esetleg a konkrétumokhoz /realitásokhoz való ragaszkodások alapján így nem értünk igazán, de egy érzésbe sok minden belefér.
Ámbár pusztán maga az érzés, mint önálló entitás, egy konkrét irodalmi műfajban való egyszeri megjelenítése nagyon nagyon nehéz. Mondhatni BAROMI nehéz, és csak jól szabad tenni. (Egy regényben, elbeszélésben stb, mint egy kitérő lehet szó egy érzés, hangulat, érzelem pár soros leírására, csakhogy előbbre lendítse a történet fonalát, vagy az olvasót elirányítsa valamerre.) Ehhez sok és türelmes tapasztalás, írás-olvasás, szöszmötölés, a kellő kifejezések gondos megválogatása szükséges. De éppen az a gyönyörű az írásban, hogy sosem mondhatjuk el magunkról, hogy "készen vagyunk", mert az alkotás a pillanat-szülte gyönyör leképezése, folyamatosan újjáteremt bennünket és újabb dimenziókat nyit meg előttünk, nem igaz? :)
Hajrá!

 

_______Tertium non datur ______

v, 2013-05-19 11:18 Frostler (nem ellenőrzött)

Szia!

Köszönöm szépen, igyekszem megfogadni a tanácsaidat! :)

Igen, én is pont ezért szerettem bele az írásba, mert számos ötlet valósítható meg gyakorlatilag végtelen formában. :)

v, 2013-05-19 10:31 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

"Kopár lombkoronájuk fakú ágai" - szerintem az ott fakó akar lenni :)

A farkaskutyával kapcs.: farkaskutyát az ember is tart, farkast már nem (házikedvencnek semmiképp). Ha egy kiégett erdőben vagy, oda jobban illik a farkas a kép ereje miatt. Így kicsit tényleg németjuhász szagú (de hülyén hangzik ez), bár nekem nem a németjuhász, hanem egy sima farkaskutya jut eszembe (pl. a jugoszláv farkasölő, mondjuk, az is elég erőteljes, de attól még szelídített)

"cípőt egyáltalán nem hordanak" - lehet ezt kötekedésnek venni, de hordani a ruhát tartósan szokás, (mondjuk szeretek feketét hordani vagy szakadt nadrágokat), de te csak meglátod őket, akkor nem feltétlenül hordják, csak viselik a ruhát ott, adott pillanatban. Szerintem ez nem a legmegfelelőbb kifejezés. Érted? :D

"Egy hosszú pillanatig" az elején;
"egy hosszú másodpercig" a végén. Ne ismételj ilyen rövid írásban szófordulatot. Talán csak engem zavar, de legyünk változatosak.

Nekem inkább a túljelzőzéssel voltak problémáim. Annyira bele akarod ültetni a fejünkbe a képet, hogy én konkrétan túltelítődtem az infóval, és ettől már nem is volt olyan érdekes az írás. Tök jó képei vannak, frankó szimbolikája, de egyszerűen sok volt nekem.

"Lépteim nyomán puha hamu verődik fel a sötét földről" - a hamu az puha, ne kelljen kiemelni
"Lassan belegyalogolok a hideg, koszos, acélszínű vÍzbe" - tényleg kell mind a három jelző? Ja és a vízbe első í-je nagybetűs maradt :) Meg ha koszos, akkor az inkább barnás, a bomló anyagok miatt, nem acélszínű, nem?

"Kopár lombkoronájuk fakú ágai kísértetiesen merednek a koromszínű ég felé." - kopár korona, kísérteties meredés, koromszínű ég. Sok ez együtt. Gondolom, így akartad átadni az infót, hogy a fák ilyenek, az ég olyan, és az egész hely ijesztő, de ez egy ilyen rövid mondatban... *csámcsog* túl sok együtt. Nem ízlik.

"A hang irányába fordulva egy több sebből vérző, habzó szájú, véreres szemű farkaskutyával kerülök szembe" - megint egy mondatban leírsz minden infót. Ne ömleszd ennyire, mert nem tesz jót az írásnak.

Szóval na, lehetne ezt még folytatni, de nem fogom, szerintem érted te, mire gondolok. Az írás mentségére legyen mondva, hogy legalább végig ilyen, nem csak hóbortból, mert épp olyan kedvű az író, jelzőkbe temeti az olvasót.

De hogy szépítsek, átmegyek mezei olvasóba: az írás tetszett a maga képeivel, igazából megragadott, mert elgondolkoztam rajta, mi is lehet ez. A farkas önmaga árnyéka, félelme, gondolom, vagy az első akadály, ami elé gördül. A kőfejtő bácsik viszont micsodák? Elnyomott férfiasság? Ösztön? Erő? Valószínűleg egy újabb megpróbáltatás, akár a férfivá érés szimbóluma is lehet.
A tó a tudatalattid, gondolom, vagy legalábbis egy belső mélység, amiben megmártózva továbbléphetsz a frissen meszelt, új helyre vezető ajtóhoz. Fejlődik a személyiséged. Ja, de mégsem, mert mégiscsak visszavezetsz ugyanoda. Ez a csavar tetszett benne. :) Újra meg újra el kell járni a köröket örökké és még tovább.
Egyedül a kőfejtők hibádzottak, de elsiklottam felette, végül is nem ismerlek, nem tudhatom, pont mire gondoltál.
Szóval nem rossz ez, a stílus kicsit túlzó, de maga az írás egész jó.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

v, 2013-05-19 11:20 Frostler (nem ellenőrzött)

Szia!

Köszönöm Neked is a véleményt, sok dologgal egyetértek, amit kiemeltél! :) Megfogadom a tanácsaidat!

Amúgy ügyesen megfejtetted a novella lényegét (a kőfejtős rész arra utalt volna, hogy a főszereplő először az állati, majd az emberi ösztönnel kerül szembe). :)

h, 2013-06-03 01:24 brana

Szia! Pont egy ilyen című írásom van itt. Pár évvel ezelőtt tettem fel. Mostanában nem jártam erre.......... naggggyon elfoglalt voltam :-) A cím miatt elolvastam. Olyan érdekes, hogy minden más. Mindig. Mindenkinek. Mást látunk, mást tapasztalunk, más az életünk. Ez jó. Érdekes. Gratula :-)

h, 2013-06-03 08:12 Frostler (nem ellenőrzött)

Szia!

Köszönöm szépen az véleményt! Hát igen, akadnak véletlen egybeesések. :)