A halálmenet

Apám Debrecenben született és ott is nőtt fel.

Rengeteget mesélt a gyerekkoráról, többek között a háborúról is.
A bombázásokról, a nélkülözésekről, a vonat tetején utazásokról, a teherpályaudvaron a vagonokból történő éjszakai szénlopásokról.
És arról is, amikor a nyilasok összegyűjtötték, és hosszú menetben a vasútállomás felé terelték a debreceni zsidókat, hogy a halálba induló tehervagonokba zsúfolják őket.
Talán hat-hét éves lehetett akkor, és tudatlan, rövidnadrágos, a világra rácsodálkozó fiúcskaként bámészkodott az út szélén.
Nézte, ahogy a feketeruhás, kalapos, szakállas férfiak és a fejkendős zsidó asszonyok batyukkal a hátukon, kisebb-nagyobb bőröndökkel a kezükben elvonultak előtte, egészen fiatal, géppisztolyos, karszalagos nyilas suhancok kíséretében.
És egyszer csak, valami gyerekes gondolattól vezérelve - talán megismert valakit a gyaloglók között, erre már nem emlékszem pontosan -, beállt ő is a zsidó emberek közé, és együtt ment tovább velük.
Aprócska lábaival nagyon igyekezett, hogy lépést tartson a többiekkel.
- Menj innen, kisfiú! - mondták neki többen is, nehogy a kajánul vigyorgó keretlegénynek eszébe jusson, hogy ha már ez a gyerek annyira akar, hát menjen ő is a zsidókkal együtt a halálba.
De apám - a dolog súlyát felfogni nem tudó kisgyerekként - csak ment, és nem értette, hogy miért akarják őt elküldeni ezek az emberek maguk közül.
Ekkor hirtelen valaki hátulról olyan erővel lökte meg, hogy kizuhant a sorból, egyenesen az út szélét szegélyező bokrok közepébe.
A tüskék és a vékony ágak összevissza vagdosták az arcát és a karjait, és jó alaposan megszaggatták a ruháját is.
Sírva szaladt haza, és nagyon haragudott ezekre az emberekre.

Évekkel később jött csak rá, hogy megmentették az életét...

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2016-02-07 08:14 Dana

Dana képe

Ilyen nálunk is volt, legalábbis hasonló: rokont az út széléről az orosz egyszeűen behúzta a sorba, mert hiányzott egy fő a létszámból.

A végén rövidre, pattogósra veszed a mondataidat -- talán az egészet érdemes lenne ebben a szellemben megírni: rövidebb, kevésbé összetett mondatokkal.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-02-07 12:14 Gitáros

Gitáros képe

Köszi, hogy kitetted, az átíráson - újra íráson - meg el fogok gondolkodni, bár még nagyon friss a dolog, egyelőre nem szeretnék hozzányúlni.:)

Miki

v, 2016-02-07 12:19 polgarveronika

polgarveronika képe

Ez a történet megérné egy más formába öntve. Mondjuk, novellaként. És a végén pedig ott van egy jó ütős mondat. Nem kell több hozzá.Megtalálod. És akkor kapna egy jó fanyar gellert az egész.
Tedd át E/1 be vagy ha nem akarod, maradhat, csak vedd elő az irodalmi elemeket.....

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

v, 2016-02-07 12:32 Gitáros

Gitáros képe

Tulajdonképpen jó az ötlet, köszönöm, egy bibi van vele, hogy ez valóban megtörtént.
Pont emiatt nem is akartam vele sokat vacakolni, már ami az irodalmi részt illeti, mert nem azért írtam meg, hanem csak el szerettem volna mesélni apámnak - még gyerekként - a halálból való megmenekülésének a történetét, minél egyszerűbben.
Ezért is tettem az "egypercesek" közé.
Írjam át?
Gondolkodom rajta.
Kösz az ötletet.:D

Miki

v, 2016-02-07 13:03 polgarveronika

polgarveronika képe

Miért baj az, ha egy megtörtént esetet dolgoz fel valaki? Miért?
Ott van az eszköztár, válogass közöttük! Élvezni fogod az alkotást.
És nem kell agyon turbózni. Egyszerűen is lehet írni.
Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

v, 2016-02-07 14:02 Gitáros

Gitáros képe

Oké.
Az ötletedet - ami az átírásra vonatkozik - nem értem egész pontosan, elnézést.
Arra gondolsz, hogy úgy írjam át, mintha velem történt volna meg a dolog?
Tehát, mintha én lennék az a szájtáti kölyök, akit kilöknek a sorból, és ezzel megmentik az életét?
Mert akkor teljesen át kellene állítanom magamban az egész novella nyelvezetét, és sok minden mást is.
Nem tudom, nagy dilemma...
Azt még el tudnám képzelni, hogy Dana ötletét megfogadva, rövidebb, szikárabb mondatokkal újraírnám a történetet, bár az sem könnyű.
Gondolkodom a feladaton...

Miki

v, 2016-02-07 15:17 polgarveronika

polgarveronika képe

Az irodalomban, mint minden művészeti irámyzatban, az a szép, hogy szabadon engedi a fantáziát.
Megírhatod ezt a történetet bármilyen formában. Akár személyes élményként, akár narratív módon. Szikáran és érzelemdúsan, rövidebben, vagy bővebben, as you like it.
Persze, át kell állítani az agyat.De hát valamennyien azt csinálják, akik írnak, nem?:D

Üdv: V:

 

_______Tertium non datur ______

v, 2016-02-07 15:25 Gitáros

Gitáros képe

Igazad van, mint általában.
De ez apu története - valós történet, nem én találtam ki -, tehát valószínűleg így marad.
Majd írok mást, amiben kiélem a fantáziámat, meg bemutatom az írói eszköztáramat, - ha egyáltalán van nekem olyan...:)DDD

Üdv: Miki

Miki

v, 2016-02-07 19:26 Sren

Sren képe

Miután személyes jellegű, máskor inkább "Gondolatok" kategória. Most így hagyom, ha át akarnám tenni, vért izzadtatna velem az oldal, a végeredmény pedig kétséges maradna.

Verának annyiból igaza van, hogy el kellene döntened, személyes napló legyen-e egy emlékeken, régi családi anekdotán alapuló írás, vagy tényleg irodalmi szinten megírt, a műfajnak megfelelő novella. Mert ez biz eléggé a kettő közt van.

A magam részéről inkább húznék a "Gondolatok" felé, lévén, hogy az irodalmiassá tett személyes drámával igencsak tele a padlás... De a Gondolatoknak meg az a hátulütője, hogy nem igazán véleményezzük, mivel személyes; ergo nem kapsz érdemi visszajelzést.

Kérdéses tehát, mennyire érdemes foglalkozni ilyesmivel. Ha érdemes, ha szíved szerint fontos és kell, akkor nincs kérdés, itt a Karcon az említett formákban lehetőséged van erre. De tényleg meg akarsz állni ennyinél? Tudom, durva kérdés. Ne haragudj, kérlek. Egyszerűen csak nem szeretném, ha másodjára-harmadjára majd' mindenki látványosan unná az olyan történeteket, amik Neked (vagy bármely szerzőnek) zsigerekig hatolóan fontos, szívbe-lélekbe égett emlékeken alapul. (Na, ezért nem fogunk ehhez kapcsolódó kategóriát nyitni az oldalon.)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-02-07 20:25 Gitáros

Gitáros képe

Jó kérdésfelvetés, el is gondolkodtam rajta.
Nem tudom a választ, egyelőre csak tépelődöm...

Ez az írás most az "egypercesek"-ben szerepel.
Nem akartam hosszabban megírni, egy poénra, egy csattanóra épül - ha ilyet lehet mondani evvel a történettel kapcsolatban, anélkül, hogy tiszteletlen lennék bárkivel, aki a szereplője volt -, egy elgondolkodtató pillanat, ez lett volna a szándékom vele.

Annak a megmutatása, hogy milyen apróságokon, nüanszokon múlik, hogy életben maradsz-e, vagy sem, egy adott helyzetben.
Szerintem ennyi volt benne, szerettem volna elfogadható színvonalon megírni, de szándékosan nem úgy ültem le hozzá, hogy megírom "életem novelláját", mert ez most nem arról szólt.
Elnézést, ha "nem az jött át", amit szerettem volna...

A tanulságot minden esetre levontam, és valószínűleg egy jó darabig nem fogok családi történetekre, zenész sztorikra épülő írásokat beküldeni - akár szomorúakat, akár vidámabbakat -, mert senkit nem szeretnék fárasztani ezekkel, untatni meg pláne nem...:)

Miki

v, 2016-02-07 20:52 Gitáros

Gitáros képe

Kedves Sren!

Jelentem, sokat rövidítettem rajta, és - engedelmeddel - áttettem a "Gondolatok" közé.
Könnyen ment, pedig nem vagyok a technikai dolgokban túlságosan járatos.

Üdv: Miki

Miki

v, 2016-02-07 20:00 polgarveronika

polgarveronika képe

Egy dologról beszélünk Sren-nel. Vagy személyes és tiszteletteljes történeti hűséggel előadott emlékezés (Gondolat kategória,no komment, legfeljebb hümmögés stb) vagy novella.
Ha novella, akkor elő kell venni a fantáziát, a szükséges eszközöket, lehet eltérni a valóság pontos másától, lehet kiegészíteni vagy szűkíteni, színesíteni vagy szálkásítani, szóval ha tánc, akkor legyen az!

Gondolom érted, miről szóltunk.
(bocs Sren, hogy hivatkoztam rád)
Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

v, 2016-02-07 20:54 Gitáros

Gitáros képe

Értem, miről szóltatok, meg is fogadtam a tanácsokat - azt hiszem -, és húztam belőle, hogy még annál is sallangmentesebb legyen, mint amilyen eredetileg volt.
És áttettem a "Gondolatok" közé, de ezt már megírtam Srennek is.

Üdv:M.

Miki

v, 2016-02-07 20:53 polgarveronika

polgarveronika képe

Asszem, félreérted a dolgot. A legjobb írások a családi legendáriumokból kerülnek ki. Itt csak arról van szó, hogy a jó sztorikat nem elmesélni, hanem megírni kell.

Mert pl éppen ennek a történetnek a példáján látható, hogy ebben a formában ez O. M. személyes ügye. Ha viszont megfelelően tálalod, akár lehet egy igen ütős irodalmi alkotás, amely mindenkihez szól. Nincs új a nap alatt, ezt a témát sokan és sokféle módon feldolgozták, és ha jól van "megcsinálva", senkit nem fog untatni.
No, mára ennyi:)
Üdv: V:

 

_______Tertium non datur ______

v, 2016-02-07 20:57 Gitáros

Gitáros képe

Mindegy, ezzel most már így jártam.:)
Üdv:M.

Miki

v, 2016-02-07 21:12 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Az előttem szólók már lehordtak, amiért ezt a jó történetet ilyen egyszerűen írtad meg, úgyhogy én már nem teszem. Ha van még( tudom, hogy van), akkor kérünk téged, hogy add közre, de tegyél hozzá annyit, hogy jó novella legyen belőle.
Simán meg tudod csinálni!
Hát lehet, hogy ezt még egyszer kölcsönkérem Blade Replika játékához.
Majd, persze
Tetszett a történet, de...

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

v, 2016-02-07 21:22 Gitáros

Gitáros képe

Ha már annyian rágjátok a fülemet - pedig nem ropogósra sütött malacfül, legalábbis remélem... -, akkor most már komolyan elgondolkodom azon, hogy meg kellene írnom hosszabban.:)

Egyébként meg vedd kölcsön nyugodtan a Replika játékhoz, ezek után kifejezetten érdekel, hogy te mit tudnál kihozni belőle.:D
Üdv! M.

Miki

cs, 2016-02-18 19:36 Templomos

Kedves Gitáros!

Szerintem is tedd majd meg.:D
Esetleg beágyazhatnád egy valós vagy kitalált kerettörténetbe, amikor édesapád elmondja neked először (akár még gyerek voltál/vagy, a tanulságod te vonod majd le a magad módján..)

Egyelőre mit szólnál ahhoz, ha az utolsó mondatot kivennéd, s valahogy kevésbé direkten utalná arra, amire csak később ébredt rá édesapád.

Pl. megmaradna, hogy a kisgyerek akkor nagyon haragudott ezekre az emberekre..

Temp-lomos

cs, 2016-02-18 19:51 Gitáros

Gitáros képe

Kedves Temp-lomos. (Hadd kérdezzem már meg - régóta érdekel, csak mindig elfelejtem -, hogy ezzel a kötőjeles névvel van valami célod, utalni akarsz vele valamire, vagy csak egyszerűen poénnak tartod?)

Ami a kérésedet-kérdésedet illeti: nem tudom...
Állandóan azon hezitálok, hogy mi legyen ezzel az írással. Mármint, hogy megírjam-e hosszabban, vagy hagyjam így, mindenféle változtatás nélkül.
Szerintem ebben pont a legegyszerűbb fogalmazás, a sallangmentesség, az "irodalom" szándékos kerülése a legjobb.
Az utolsó mondatot - a poént, a tanulságot - elhagyni?
Nem merem.
Esetleg egy másik mondatot kellene írnom az eredeti helyett, ahhoz meg most agyalnom kéne.
Jól feladtad a leckét.
Egyelőre így hagyom, aztán lehet, hogy később változtatok rajta.
Üdv.

Miki

cs, 2016-02-18 20:03 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,

Írd meg hosszabban, szépen, érzelmesen. Kár lenne érte. Már írni akartam neked, hogy jól áll neked a "mesélés", lehet, hogy most vagy ebben a korszakodban. :)

Láttad a Jób lázadása című filmet?
Na, ez az írásod ugyanazt a hatást gyakorolta rám, mint az a film. Minden évben egyszer, augusztusban újranézem, és minden alkalommal végigzokogom a végét. Az utolsó jelenet, tönkretesz, ahogy a kisfiú szalad a szekerek mellet....

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

cs, 2016-02-18 20:09 mészégető

mészégető képe

Hosszabb ideje nem merek hasonló targyú filmeket nézni, könyveket, történeteket olvasni. Olyan hatást gyakorol rám, hogy borzasztó. Azt mondják , hogy a pusztitás után nem szabad verset irni többé.

cs, 2016-02-18 20:32 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia mészégető,

Szeretem ezeket a történeteket, filmeket, megsiratnak, feltüzelnek, elgondolkoztatnak.
(pl.: A faun labirintusa).
Viszont A csíkos pizsamás fiú című filmet még nem mertem megnézni. Miért ne lenne szabad a pusztítás után verset írni? Akkor érdemes csak igazán..... Mondjuk nem mindegy, hogy ki írja.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

cs, 2016-02-18 20:36 mészégető

mészégető képe

Azért mert meghalt a vers is, a vers vigasztalás, de nem szabad megengedni a vigasztalast mert az feloldozast is jelent.Valahol olvastam erről, egy költö mondta a haború után.Jobbára egyetertek.Ezek a filmek ram erős hatassal vannak, ilEn volt konyvben a Diadaliv árnyékában pl, nem is tudtam egyszerre vegigolvasni, évente ujrakezdtem, kicsit tovabb jutottam azutan nem olvastam tovább.Bármikor fel tudom idézni a látott olvasott dolgokat.Olyankor mindig dühös és szomorü leszek.

h, 2016-02-22 22:42 Templomos

Az elválasztás csak szóviccc akart lenni, a szakrális (templomos) és a hétköznapiság, a pongyolaság, a rendetlensé (lomos) násza..

Mészégető! Nem hiába írta Pilinszky, hogy a század botránya...

S ha már eszembe jutott Pilinszky, s ez egy művészeti oldal, íme egy lírai karcolata:

Betűk, sorok

Megérdemelné a békés halált
minden írnok, aki az éjszakában
tollat fog és papír fölé hajol.

Kicsit modernizálva:

Ne kapjon golyót,
ki klaviatúrát ragadva,
szépet ad, s nem elvesz mástól..

Temp-lomos

k, 2016-02-23 13:45 mészégető

mészégető képe

Egyetértek :)