Néhány gondolat a csillagközi űrhajózás problematikájáról

Tudományos-fantasztikus könyvek, játékfilmek, novellák, képregények témája a világűrben történő utazás, ami általában kalandos, izgalmas formában történik, látványosan, de a tudományos alaposságot rendszerint nélkülözve.
A dolog tudományos, fizikai, matematikai, asztronautikai oldalához csak kevéssé tudok hozzászólni, inkább a kérdés emberi vonatkozásait szeretném itt felvetni - ezt gondolom most, aztán meglátjuk, az írás lendületében mi lesz belőle...
A világűrben iszonyatosan nagyok a távolságok - ezzel most marha nagy újdonságot mondtam...:)
Emberi elmével elképzelhetetlenek, felfoghatatlanok azok a méretek, amelyek ezekben a regényekben, filmekben szerepelnek, és a szerzők, a rendezők általában kínosan kerülik is a tudományos részletekbe való belemenést.
Az első probléma, hogy hogyan jutunk el egy távoli égitestre, a földi technikai lehetőségekkel.
Nagyon sokáig tartotta magát az az elmélet, miszerint fénysebességgel haladó űrhajókat kell készíteni, lassabb járműnek eleve semmi értelme.
Szerintem ez nem teljesen így van, ugyanis például a Naprendszerben való közlekedéshez nem feltétlenül van szükség fénysebességre. (Távolabbra igen...:)
Viszont.
Bár nem vagyok szakértő, de annyit még én is tudok, hogy fénysebességgel haladó űrhajókat lehetetlen építeni, mert ellentmondana a fizika törvényeinek.
Ugyanis semmilyen tárgy, aminek "tömege" van, nem érheti el a fényebességet. Ez a dolog tehát kiesik a szóba jöhető lehetőségek közül.
De!
Ha - egy pillanatra félretéve a fizikai törvények által behatárolt lehetőségeket - eljátszadoznánk a gondolattal, hogy valamilyen (ma még elképzelhetetlen) technikai újdonságnak köszönhetően mégiscsak megvalósulhatna a fénysebességgel történő utazás, azzal sem mennénk túl sokra.
Hiszen, ha csak egy "csekély", 150 fényévnyi távolságra lévő égitestet szeretnénk elérni, akkor is százötven évig tartana az út odáig, és, ha vissza is szeretnénk térni, hogy beszámoljunk a földi tudósoknak utunk eredményeiről, az újabb százötven évig tartana.
Nem beszélve az ott tartózkodás időtartamáról, bár az lényegesen kevesebb időt venne igénybe.
Tehát, csak maga az út 300 évig tartana.
Az űrhajó személyzete természetesen hibernált állapotban tenné meg ezt a hosszú utat, de a szervezetük azért valószínűleg még így is megsínylené az utazást.
De az igazi kérdés nem ez.
Hanem az, hogy mi történne ezalatt a Földdel, az itteni emberekkel, társadalmakkal, és amikor az űrhajó visszatérne a világűrből, milyen állapotokat találna itt.
És ne feledjük, most még csak egy tőlünk kb. 150 fényévnyire lévő égitestről beszélünk!
Mi történne, ha mondjuk, egy kétszázezer fényév távolságban leledző égitestre szeretnének elutazni az űrhajósok?
Annak lenne-e kézzelfogható értelme?
Szerintem az égvilágon semmi.

A fénysebességgel történő csillagközi utazásról tehát egyszer, s mindenkorra letehetünk.
Megvalósíthatatlan és totálisan értelmetlen.

Marad a tudósok és a sci-fi írók által újabban kitalált-feltalált "ugrás".
Ami - úgy tudom -, nagyjából annyit jelent, hogy az űrhajó úgynevezett féreglyukakon keresztül közlekedne az Univerzumban, méghozzá úgy, hogy belépne a féreglyuk kapuján, és a következő pillanatban a világűr egy teljesen más pontján találná magát.
Akár többszáz millió fényévvel arrébb.
Ez szerintem baromi jó ötlet, nekem nagyon tetszik, egyetlen problémám van vele, hogy - állítólag - a legközelebbi féreglyuk a Földtől nagyjából harmincezer fényévnyire található. (Lukács Béla fizikus-csillagász mondta a tévében.)
Odáig hogy jutunk el???
Nagyon úgy néz ki, hogy ezt megszívtuk!
(Most már csak az érdekelne, hogy ha léteznek UFO-k, ők hogy a bánatba' tudnak idejönni hozzánk?!)

Sajnos, azt kell mondjam, hogy - szerintem - a földi emberek számára maximum a Naprendszerben való közlekedés elképzelhető, de még az is nagyon távoli dolognak tűnik a mai technikai fejlettségünket figyelembe véve.

Hát igen, a technika...
Eszembe jutnak azok a jelenetek, amiket az elmúlt években többször láttam a tévében, hogy ember nélküli űrrakétákat az indulás előtt néhány másodperccel - visszaszámlálás közben - állítottak le, mert a számítógép egy 2 centiméter hosszú repedést fedezett fel az űrhajó felszínén.
Ha ennyire sérülékenyek az űrhajóink, akkor mi lenne, ha - mondjuk - repülés közben valahol a világűrben meteoritzáporba kerülnének, ahol kisebb-nagyobb kőzetek csapódnának a burkolatnak?
Úgy robbanna szét millió darabra a hajó, mintha valaki egy vödör jégkockát zúdítana a világűrbe? Látványosnak látványos lenne, az biztos.
De attól a probléma még megmarad...
Tehát valamilyen páncélzatra mindenképpen szükség van.
Aminek baromi vastagnak kell lennie, és a legkeményebb anyagból kell készülnie, ami csak található a Földön.
Ez viszont annyira megdrágíthatja egy ilyen űrhajó építését, ami valószínűleg nem érné meg.
Ráadásul, annyira megnövelné az űrhajó súlyát, hogy nem is tudna felszállni a talajról, tehát a világűrben kellene megépíteni - mondjuk 500 kilométer magasan -, az összes héjat, lemezeket, berendezéseket fel kellene oda szállítani űrrepülőgépekkel, és szkafanderbe öltözött munkásoknak kellene ezeket odafönt összeszerelni.
Néhány évtizedig biztosan eltartana az űrhajó elemeinek és alkatrészeinek legyártása, felszállítása, és odafönt történő összeszerelése egy kb. Margitsziget nagyságú csillaghajónak.
Mert kisebb méretű űrjárművel kezdeni eleve nincs értelme.

De, ha a vastag páncélzat ötletét elvetjük, egy ugyanolyan hatékony, valamiféle elektronikus, vagy másféle sugárzásokból összeálló védelem akkor is szükséges lenne.
Egy teljes védelmet nyújtó héj, burkolat, elektromos páncélzat, vagy valami hasonló.
Ennek feltalálása egyelőre még gyerekcipőben jár.
Ha rendelkeznénk ilyennel, arra már régen lecsapott volna a katonaság, jó szokása szerint.

Aztán ott van a fegyverek problémája.
Mindenképpen szükség lenne nagyon hatékony hajóágyúkra, vagy más tüzérségi eszközökre, hogy az űrhajó felé közelítő nagyobb kőzeteket, meteorokat szét lehessen lőni velük, mielőtt telibe találják a hajót, és a "talált, süllyedt" mondást a gyakorlatban alkalmazva elküldik az expedíciót a képzeletbeli roncstelepre.
De ez még csak a békés alkalmazása a fegyvereknek.
Mi van akkor, ha szabályos űrcsatában kellene helyt állnia az űrhajónak, idegenekkel, valószínűleg sokkal fejlettebb technikai színvonalon álló idegenekkel való ütközetben?
Lenne-e a legparányibb esélyünk arra, hogy győztesként kerüljünk ki egy ilyen csatából?
Nagy dilemma, mindenképpen foglalkozni kell vele.
Viszont.
Ahhoz, hogy idejében ki lehessen szúrni bármilyen nagyobb tárgyat, vagy éppen alattomosan közelítő, rossz szándékú idegen űrjárművet, tele iszonyatos külsejű szörnyetegekkel - ahogyan ezeket általában a filmeken ábrázolni szokták -, egy olyan kamerarendszert kellene beleépíteni a burkolatba, ami a legutolsó négyzetcentimétert is szemmel tudná tartani a hajó felszínén.
Megint csak nem kis feladat.

A hajtómű a legnagyobb probléma, aminek a feltalálása a tudósok feladata, méghozzá a legfontosabb, mert anélkül hajítófát sem ér az egész okoskodás.

A magasztos gondolatokon túl - az emberiség jövője érdekében történő nemes küldetés, idegen civilizációkkal való kapcsolatfelvétel, a Föld "sikeres" tönkretétele után új, élhető bolygók keresése - engem sokkal jobban szokott érdekelni a dolgok gyakorlati oldala.

Például a kaja.
Milyen élelmiszereket és mennyit kellene felvinni a hajóra, ha mondjuk 1000-1500 főből állna a hajózó személyzet - valahogy úgy, ahogy nagyobb repülőgéphordozó anyahajókon már manapság is kb. ennyi a létszám.
De egy igazán nagyméretű űrhajón ennél sokkal többen is szolgálhatnának.
Ennyi ember számára lehet-e elég ételt tartalékolni, vagy a sokszintes fedélzeten valahol növényeket kellene termeszteni - mesterséges fénnyel megvilágítva - és állatokat, mondjuk csirkéket, bárányokat kellene tenyészteni, hogy időnként húsétel is kerüljön az űrhajósok asztalára?
Vagy pedig mesterséges, adalékanyagokkal telepumpált granulátumokat, sűrítményeket kapna a legénység, amitől egy hét múlva többen bekattannának, és fegyveres lázadás törne ki a hajón?

Aztán az ivóvíz. (Az egyik legfontosabb kérdés).
Többezer ember számára egyszerűen nem lehet elég vizet biztosítani - több száz tonna, tartályokban, műanyag palackokban tárolt ivóvíz is elfogy egyszer -, tehát mindenképpen szűrő, tisztító és visszaforgató berendezésekre van szükség.
Lelkileg, pszichológiailag mennyi idő kell ahhoz, hogy mindenki elfogadja a tényt, hogy adott esetben egymás vizeletét, vagy a szennyvizet fogják meginni, természetesen megtisztított formában?

Szerelem, szexualitás.
Egy hosszújáratú csillaghajón mindenképpen kívánatos a nemek megfelelő aránya, tehát női űrhajósoknak is nagy számban a személyzet tagjainak kell lenniük.
Az emberek lelki egyensúlyának és testi egészségének megőrzése érdekében pedig az érzelmi, és a szexuális élet megtárgyalása sem maradhat a háttérben.
Viszont itt rögtön felmerül egy nagyon fontos kérdés.
Kusza szerelmi kapcsolatok és az intenzíven gyakorolt nemi élet nem veszélyezteti-e a küldetés komolyságát, és eredményességét?
Ha a földi tudósok úgy gondolják, hogy nem, tehát lehetőleg a földi élethez minden szempontból hasonló körülményeket kell biztosítani a hajózó személyzet számára, - a földiekkel lehetőleg minél jobban megegyező ételekkel, a testi kapcsolatok elősegítésével, sportolási lehetőséggel, könyvekkel, filmekkel, - akkor nincs semmi baj.
Viszont, ha az a vélemény, hogy "a küldetés fontossága" mindent felülír, tehát az összes egyéb szempontot annak kell alárendelni, akkor mi a következő lépés?
Mesterségesen, mindenféle gyógyszerekkel a nullára kell csökkenteni az űrhajósok libidóját, vagy ennél is radikálisabb megoldásra van szükség?
Műtétekkel kell eltávolítani az emberek szervezetéből - férfiakéból és nőkéből egyaránt - azokat a belső nemi szerveket, amik a szexuális vágyért felelős hormonokat termelik, a külső nemi szerveket pedig úgy kell átoperálni - levágni, bevarrni, lekicsinyíteni, beszűkíteni, te jó ég! -, hogy lehetetlen legyen a fizikai érintkezés a két nem között?

Ezekkel a feltételekkel ki lesz olyan hülye, hogy űrhajósnak jelentkezzen egy ilyen expedícióra?
Ha - pestiesen szólva - élete hátralévő részében még csak nem is ehet, és nem is dughat egy jót?
Maga a "kaland", a felfedezés izgalma, az idegen világokkal való megismerkedés lehetősége lehet-e annyira vonzó, hogy sokakban felülírjon minden egyéb szempontot?
Esetleg - mint utolsó megoldás -, az űrhajósok itt maradó családjának, földi rokonainak lehet-e olyan sokat fizetni, olyan kedvezményeket ígérni, amelynek tudatában az űrhajós "feláldozza" magát, és a küldetés nagyszerű érzésétől áthatva, fanatikus arckifejezéssel, üveges szemekkel elrepül valahová a világűr másik végébe, mindenféle sanyargatásnak kitéve magát? (Szar kaja, no szex, az utazás legnagyobb részében dögunalom, és még a visszatérés sem biztos...:)

Ha minden kedvezményt megadnak az űrhajósoknak, akkor mi lesz például a megszületendő gyerekekkel? (Ha lesznek ilyenek.)
Ezek a gyerekek ott fognak felnőni, az űrhajó fedélzetén fognak szaladgálni, gördeszkázni, jó értelemben rosszalkodni, játszani, az anyjuk pedig - a különböző szinteken lévő irdatlan távolságok miatt - fedélzeti mobiltelefonon, vagy a skacok sisakjába épített fejhallgatókon fogja őket ebédelni hívni?
És a gyerekek milyen iskolába fognak járni?
A megfelelő időben majd beléjük operálnak néhány mikrochipet, amikben minden tudás benne lesz?
És azért, hogy valami fogalmuk legyen a földi életről, olyan filmeket fognak nekik levetíteni, amik a nagyvárosokat, a tengerpartokat, az utcákon robogó autókat, a kirakatokat, a cukrászdákat, a tengerparti naplementéket fogják mutatni?
És a földi állatokat és növényeket is ezekből a filmekből fogják megismerni a lurkók?
Vagy a tudósok néhány cicát és kistermetű kutyát, papagájokat, akváriumi halakat azért fel fognak engedni a fedélzetre? (Ami megint rengeteg újabb kérdést vet fel.)

Aztán, talán a legkényesebb kérdés.
Egy hatalmas, csillagközi utazásokra alkalmas űrhajó több ezres legénysége valószínűleg több nemzetiségből fog állni - ez mindenképpen kívánatos lenne.
A fedélzeten egy ujjpattintásra, minden nemzetiségi probléma, vallási, etnikai feszültség meg fog szűnni - a Földtől való távolodás arányában az összes ilyen probléma elveszíti a jelentőségét -, vagy a felszín alatt, lappangva ugyan, de azért megmarad, mert sokkal régebbi eredetű ellentétekről van szó?
Hogy fog kijönni egymással a zsidó, a keresztény, a muzulmán vagy a buddhista, a magyar és a román, a szikh, a tamil és a szingaléz, az észak-ír és az angol, az orosz és az ukrán?
Hogyan fognak egymáshoz viszonyulni Afrika és Ázsia hihetetlenül bonyolult kapcsolatrendszerben élő népei, nemzetiségei, vallási felekezetei, és hogyan fog alakulni ezeknek az európai és az amerikai emberekhez való viszonya?

Szerintem, ha lemondunk a csillagközi utazás magasztos gondolatáról, a Naprendszer is tartogat a számunkra éppen elég meglepetést, újdonságot, felfedezni való kis-és óriásbolygót.

Tekintve, hogy időnként - borús, esős időben, vagy télen, amikor leesik az első hó - még az is emberpróbáló feladat szokott lenni egy pesti ember számára, hogy autóval, vagy busszal eljusson a Bosnyák-tértől a Ferenciek-teréig, valószínűleg ezekre a hozzánk legközelebb lévő égitestekre elrepülni sem lesz olyan könnyű...:)))

Még szerencse, hogy amikor egy sci-fi író nekilát megírni egy novellát, vagy regényt, ami a világűrben játszódik, esze ágában sincs, hogy ilyen földhözragadt, racionális gondolatokkal foglalkozzon, mint amiket én most ide leírtam.
És ez nagyon jó, mert így születhetnek meg azok a remekművek, világsikert arató filmklasszikusok, amik nélkül szegényebb lenne az életünk...

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2016-03-14 19:32 Kelvin

Kelvin képe

Nem kell embereket küldeni sehova. Mire tudunk olyat építeni (szeretem ezt a többest ilyen témákban, pedig én aztán a rohadt életben egy csavart sem fogok hozzáadni egy űrhajóhoz sem :D), ami elmegy olyan messzire, már nyilván lesznek erre alkalmas robotok is. Bár valószínűbb, hogy addigra kipusztítjuk magunkat, legalábbis remélem, mert ezt a gusztustalan, invazív fajt nem kéne rászabadítani a világegyetemre.
Lukács mondott még olyat is, hogy ha minden igaz, akkor elméletileg építhető egy olyan gép, szonda, amit normális, mármint számunkra elérhető sebességgel elrepítünk a Tejútrendszer közepében lévő kurva nagy fekete lyukhoz, azt megkerüli, vagy mi, aztán még pár millió évnyi utazás után megérkezne hozzánk a jövő héten. :) Csak nincs olyan szerkezeti anyag, ami kibírná az utazást.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2016-03-14 20:18 AvatáR

AvatáR képe

Az ufok Állítólag tudnak féreglyukat generálni.
Mi van a teleportációval? A hipertérrel? :)

"A két legerősebb harcos a Türelem és az Idő"

h, 2016-03-14 20:57 Ovidius

Ovidius képe

Jó nagy gondolatcsomagot összeszedtél.. :D

- A fénysebesség időparadoxonával nincs gond (persze, ha elfogadjuk Einstein elméletét).
Az első része az, hogy a fénysebességet elérő bármilyen részecske, vagy kvantumcsomag tömege végtelenné válik. Ezt csak nulla nyugalmi tömeg esetében lehet elképzelni.
Van viszont ennek egy másik része. Az idő. A fénysebesség elérésekor megáll. Ezért van egy fekete lyuk eseményhorizontján az a paradox állapot, hogy a külső szemlélő számára egy adott objektum valamilyen elkenődött alakzatban, de megáll. Soha nem fogjuk érzékelni, mikor lépi át az eseményhorizontot. Az idő megállása miatt teljesen mindegy, hogy a fénysebesség egyszeresével, vagy ezerszeresével halad valami, nem telik el semennyi idő.
Ezért értelmezhetetlen az egész fénysebesség feletti utazás időproblémája.
- Lukács fekete lyukkal kapcsolatos felvetése a normál (négydimenziós) téren túli dimenziószámokkal igaz. Értelmezhetően csak akkor lehet az általunk elképzelt idődimenzió mentén visszatérni egy adott pontra, ha felsőbb dimenziók mentén mozoghatunk. Erről jelenleg nincs tudomásunk. Ugyanis alapvetően a jelenleg érzékelt világunk ok-oksági (kauzális) viszonyáról van szó.
- A generációs úrhajók technikai-közösségi problémáit elég érzékletesen mutatja be Kim Stanley Robinson Aurora című sci-fije. Amit felvetettél az írásodban, az összeset körbejárja, és elfogadható, de pesszimista válaszokat ad rá. Itt értelmezhető a távolság és sebesség viszonya is. A könyvben szereplő Tau Ceti 11,2 fényévre van a Földtől. Több generációs út még akkor is, ha el tudjuk érni a fénysebesség tíz százalékát (nem felejtendő el a gyorsítási-fékezési szakasz időtöbblete).
- És akkor a féreglyukak. Az is egy dimenzionális probléma. Azt, hogy a létrejöttéhez mennyi energia kell, a fene se` tudja... :D Rengeteg, ezért jelenleg csak a természetes kialakulását tudjuk valamennyire elképzelni, mondjuk fekete lyukak által generálva.
- Egy űrhajó méretének, tömegének, képességeinek elképzelése még fantáziaszinten is problémás. Clarke Rámája -- igaz hatvan évvel ezelőtti elképzelés -- nemcsak erős (kb. egy km vastag falazat --, de az anyagjellemzőit is változtatni tudja. Egy másik könyvében többlépcsős védelmi rendszert képzel el. Több kilométer vastag jégkúp a kisebb testek ellen, és érzékelőkamerás rendszer az űrhajó előtt a nagyobbak ellen.
A részecske- és elektromágneses sugárzás elleni védelemről még nem is beszéltünk.

- Egyébként teljes mértékben osztom Kelvin hozzászólását... :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2016-03-14 21:01 Sednol

Sednol képe

Csak egy dologhoz szeretnék hozzászólni, mert nekem úgy tűnik, hogy nem követed a világ történéseit.
Hogy ki vállalna egy olyan utazást, ahonnan nincs visszatérés?
Elég sokan.
Régen is voltak vállalkozó szellemű tengerészek, és most is vannak ilyen emberek. A kíváncsiság, a hírnév és a megmérettetés sarkalta/sarkalja az embereket a nagy cselekedetekre.
Amikor kiírták a Mars-expedíciót, ami a tervek szerint négy év múlva veszi kezdetét, közel százezren jelentkeztek.
Gyorsan rákerestem ezt találtam.
http://www.hirado.hu/2015/02/20/mars-expedicio-a-jegy-egy-utra-szol/
Az előzetes hírek szerint nem a kőműves Jóska fog felmenni, hanem többdiplomás emberek.
A NASA évtizedek múlva látja csak a Marsra szállás lehetőségét, az oroszok években gondolkoznak, és amikor megkérdezték őket, hogy tervezik a visszautat, azt felelték, hogy nem akarnak visszajönni.
Az élet megóvása, sok dologban meggátolja az emberiséget. (szerintem)

Hol marad a térhajtómű?

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2016-03-14 21:06 Ovidius

Ovidius képe

"Hol marad a térhajtómű?"
Pillanatnyilag még Szergej Sznyegov képzeletében... Az istenemberekben már működik... :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2016-03-14 21:08 Sednol

Sednol képe

Keresem az ide vonatkozó német fizikus nevét, de csak ezt találom.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Alcubierre-meghajt%C3%A1s
Nem adom fel. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

k, 2016-03-15 07:00 Gitáros

Gitáros képe

Kedves Sednol, engedelmeddel, hosszabban idézek tőled, mert érdekes a felvetésed:
"Csak egy dologhoz szeretnék hozzászólni, mert nekem úgy tűnik, hogy nem követed a világ történéseit.
Hogy ki vállalna egy olyan utazást, ahonnan nincs visszatérés?
Elég sokan.
Régen is voltak vállalkozó szellemű tengerészek, és most is vannak ilyen emberek. A kíváncsiság, a hírnév és a megmérettetés sarkalta/sarkalja az embereket a nagy cselekedetekre.
Amikor kiírták a Mars-expedíciót, ami a tervek szerint négy év múlva veszi kezdetét, közel százezren jelentkeztek."

Nna!
Azt hiszem, ebben az esetben egy nagyon picit figyelmetlen voltál, már abban az értelemben, ami az írásom lényegét illeti.
Tengerészek, felfedezők, Mars-expedíció...
Mi a közös bennük?
Eddig mindenki a Földön utazott, hajózott, vagy - a Mars-expedíció esetében - a Földhöz viszonylag közel fog majd létezni.
A Mars a Naprendszeren belül van, aki tehát oda utazik, a hatalmas távolság ellenére is úgy érezheti, hogy belátható messzeségben van a Földhöz, a szeretteihez, barátaihoz, a hazájához. (Még akkor is, ha nem akar visszajönni onnan...:)
És, ami a lényeg, rádió, vagy akár videoüzenetet is lehet onnan küldeni a Földre, még ha néhány percet várni is kell arra, hogy az üzenet megérkezzen, és a válasz is elmenjen.

Én azonban a csillagközi utazásról írtam.
Ahol olyan irdatlanok a távolságok, hogy teljesen kizárt, hogy valaki onnan hazatérjen belátható időn belül, kommunikálni egyáltalán nem lehet a Földdel, tehát, ha egy ilyen űrhajó elindul a világűr ismeretlenségébe, gyakorlatilag egyszer-és mindenkorra elvész a tudomány, és az emberiség számára.
Egy ilyen utazáshoz tehát igenis, hatalmas feladat lenne vállalkozó szellemű űrhajósokat találni, mert nagyon nagy pszichológiai teher egy ember számára a tudat, hogy végleg el kell hagynia a bolygót, ahol született és élt, és végleg el kell szakadnia a szeretteitől, és minden olyan dologtól, amit megszokott az addigi életében.

A különböző, íróasztal mellett kitalált elméletekről - térugrás, térhajlítás, féreglyukakon át történő közlekedés, stb. - meg az a véleményem, hogy baromi jól hangzanak ugyan, csak éppen teljesen használhatatlanok a gyakorlatban.:D

Miki

k, 2016-03-15 07:02 Sednol

Sednol képe

A válaszom igaz lesz a csillagközi utazásra is.
Habár hülyék vagyunk, és hajlandóak vagyunk bevállalni egy több éves utazást az ismeretlenbe, de annyira azért nem, hogy nekiálljunk utazgatni évszázadokon át.
Valószínűleg egyszerűbb építeni egy olyan hajtóművet, ami a fénysebesség többszörösével halad, mint létrehozni egy önfenntartó rendszert pár ezer fős legénységnek.

A vizeletivással nincs semmi baj, a nemzetközi űrállomáson tisztában vannak vele, mégsem tört ki a lázadás. Ha megnézed a terek méretét, amiben valaki képes eltölteni egy évet, akkor simán el lehet képzelni egy ilyen utazást.

Jelentkező lesz bőven, hogy mi fog történni a hajón? Az már más kérdés. De jelentkező az lesz tutira.
Minden feladat elvégzésére lehet találni embert, még a halál biztos tudata sem zavarja a fajtánkat.
A Mars-expedícíó sokat fog dobni az űrutazáson, mivel senkit sem akarunk magára hagyni, ezért egyre több pénzt, időt, tudást fognak beleölni.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

k, 2016-03-15 18:33 Gitáros

Gitáros képe

"Valószínűleg egyszerűbb építeni egy olyan hajtóművet, ami a fénysebesség többszörösével halad, mint létrehozni egy önfenntartó rendszert pár ezer fős legénységnek."

Egyszerűbb építeni egy olyan hajtóművet, ami a fénysebesség többszörösével halad???
Hát... Ha te mondod, biztosan így van...:)))

Miki

k, 2016-03-15 08:31 Howel

Először itt van ez:
https://www.youtube.com/watch?v=cLxx_saZEGY

Ha ez megvan, jöhet ez:
https://www.youtube.com/watch?v=Pcr5KUHCiyc

-------------------------------------

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

k, 2016-03-15 09:26 Blade

Blade képe

Mint átlagembereknek, túl kevés az információnk ahhoz, hogy bármit is hozzá tudjunk adni az űrutazáshoz. Értsd: képzetlenek, tanulatlanok, túl egyszerűek vagyunk. Hogy miért, az más kérdés...valószínűleg az ember úgy lett kitalálva, hogy ne legyen mindenki tudós, az átlag maradjon csak a kapálásnál és a kocsmázásnál.

Szóval marad a fantázia. ;)

A gondolat gyorsabb, mint a fény. Csak még nem tudjuk, hogyan hat a távoli helyre.

k, 2016-03-15 10:03 Niszel

Igaz.
Lehet, hogy a távoli már kihunyt csillagok fényét, csak mi látjuk...gondolatban.
A hang és fény sebessége között szerintem nagyon nagy a különbség. Olyan nagy, hogy még le is tudjuk közben mérni. Azonban a fény és az idő nagyon közel van egymáshoz. Túl közel. Megeshet, hogy a fény felgyorsul hatalmas mértékben, és eléri a fényrobbanás szintjét. A közelség miatt felrobbanthatja az időt is.
Ismerek egy ősi legendát mely szerint Hó népe egyszer tévedésből felrobbantotta az időt.

k, 2016-03-15 13:06 Ovidius

Ovidius képe

Kedves Niszel!

"Lehet, hogy a távoli már kihunyt csillagok fényét, csak mi látjuk...gondolatban."
- Ez nem lehetségesség kérdése. Minden észlelési momentum az időtengelyen elfoglalt
helyétől függ. Észlelői helyzetünk függvénye. Az, hogy valósan érzékeljük, vagy csak
gondolatainkban van jelen, filozófiai kérdés. Szolipszizmussal kapcsolatos igen, vagy nem.

"A hang és fény sebessége között szerintem nagyon nagy a különbség. Olyan nagy, hogy még le is tudjuk közben mérni."
- Ez igaz. Kicsit esetleges megfogalmazásnak tűnik a "nagyon nagy", de igaz. Jelenlegi
elfogadott értéke 299 792,458 km/sec vákuumban. A hang terjedési sebesség
levegőben 331 m/sec.Tényleg nagy különbség, miután jelenlegi ismereteink szerint mindkét
entitás mérhető.

"Azonban a fény és az idő nagyon közel van egymáshoz. Túl közel."
- Sokféle közelség létezik. Azért a fizikai fogalmakat máshogy szokták megközelíteni, még a
közelség szempontjából is. A fény az elektromágneses hullámok egyik szinonim kifejezése,
létező fizikai megnyilvánulása az általunk érzékelhető világnak. Az idő egyrészt elvont
természetfilozófiai fogalom, másrészt elfogadott természettudományos eleme érzékelhető
fizikai világunknak. Összekapcsolásuk ebben a formában ambivalens.

"Megeshet, hogy a fény felgyorsul hatalmas mértékben, és eléri a fényrobbanás szintjét."
- Ilyen nincs. A fény lehetséges sebessége határérték. A fenti, nagyobb hozzászólásomban
leírtam miért. Nem akarom ismételni.

"A közelség miatt felrobbanthatja az időt is."
Az idő nem dinamit. Fizikai tulajdonságai összefüggnek a téridő, tömeg által meghatározott változásaival. Az idő belső, tehát érzékelési tulajdonsága természetesen lehet robbanásszerűen gyors, de az szubjektív (lelki) probléma.

"Ismerek egy ősi legendát mely szerint Hó népe egyszer tévedésből felrobbantotta az időt."
- Ezzel semmi probléma. A legendák meghatározott szimbólumrendszerbe foglalat természet-
vagy társadalomértelmezési elemei világunknak. Őket egész életemben nemhogy
szerettem, de egyszerűen imádtam. A fantázia transzcendens képességünk, és nélküle nem
emberek lennénk a Mindenségben, hanem valamik a valamiben.

Elnézést, hogy ilyen részletesen szétszedtem hozzászólásodat. Én az eredeti Gitáros cikket tudományos-technikai gondolatmenetként érzékeltem, és az szerint kezeltem...
Persze sok filozófiai kérdést is felvetett, és azt is ki kellene beszélnünk... :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

sze, 2016-03-16 08:59 Niszel

Szia, Kedves Ovidius!

Én olyan szinten nem értek a fizikához, hogy azt el se tudod képzelni.
Csak fantáziáltam, azt írtam le, ami Gitáros írásával kapcsolatban eszembe jutott.
Az idő szerintem felrobbanhat, akkor is, ha nem dinamit.
Miért is gondolom így: Talán a legendában lévő valóság elemek miatt.
Nagy bajban vagyok egyébként, mert én is hasonló témájú írást kezdtem el a napokban.
Sajnos "Nagy Űr" van a tudásunkban is.:D
Egyébként kösz, hogy véleményezted a hozzászólást, mert már megint tanultam valamit.

k, 2016-03-15 10:45 Para Celsus

Para Celsus képe

El kell gondolkodni azon, hogy mi lenne az egyszerűbb: olyan űrhajókat építeni, amelyek képesek ellátni a tökéletlen emberi testeket oxigénnel, vízzel, élelemmel, megvédeni őket a sugárzástól, az űr hidegétől... vagy módosítani az űrhajósok testén.

"Kim tudja, az első lépés az űr felfedezése felé az, ha a humán alany esetében azokat a biológiai változásokat tartjuk szem előtt, amelyek alkalmasabbá teszik az űrbéli körülmények és az űrutazás elviselésére... Mintha vízi lények volnánk, amelyek fölnéznek a szárazföldre meg a levegőre, és azon tűnődnek, hogyan maradhatnának életben ebben az ellenséges közegben. A víz, amelyben élünk, az Idő. Az idegen közeg, amelyre az időn túl tekintünk, az Űr. És oda tartunk. Kim elolvassa az összes tudományos-fantasztikus művet, amelyet csak talál, és döbbenten ébred rá, hogy mindezek az írások nem szabják az űrutazás feltételéül az alapvető változást.
Istenem, ezek fényévekre a Földtől krikettet és baseballt néznek a képernyőkön (el tudják képzelni, hogy megőrzik ostoba időtöltéseiket az űrben?). Igen, uram, mondta a hal, csak kitolok egy kis akváriumot a szárazföldre, minden benne van, ami kell nekem.
Nekünk túl sok minden kell. Itt van mindjárt a súly kérdése. Egy átlagos humán alany 80 kilót nyomhat. E lélegző, evő, ürítő, alvó, álmodó humán alanynak egész környezetét magával kell vinnie, hogy nehézkes életfolyamatait megfelelően működtethesse."

(William S. Burroughs - A halott utak vidéke)


"The Rainmakeeeer!"

k, 2016-03-15 11:51 Howel

Dan Simmons Hyperion sorozatában efféle problémát feszeget, és le is írja, hogy a számkivetettek is emberek, csak nem úgy néznek ki, mint akik a Hegemóniában élnek.

Szerintem Blade majdnem jól mondja. Az egyetlen, amiben téved, hogy alábecsüli a képzeletet.
Vannak az egyszerű (?) emberek, akik elképzelik a jövőt, és vannak a tudósok, akik e képzelgések alapján megalkotják azt.

-------------------------------------

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

k, 2016-03-15 15:02 Blade

Blade képe

És te melyik vagy a kettő közül?

k, 2016-03-15 20:50 Howel

Inkább a képzelgős fajta. Nem nevezném magam tudósnak.

-------------------------------------

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

k, 2016-03-15 11:57 Niszel

Én inkább az űrhajót módosítanám, talán a test magától is változik.

k, 2016-03-15 18:57 Gitáros

Gitáros képe

Kedves Para!
Nagyon ciki, de ezúttal kénytelen vagyok a saját "írói munkásságomra" hivatkozni.

2000-ben, a Cherubion kiadó "Holtak galaxisa" című antológiájában az "A Night in Tunisia" című kisregényemben pont ezzel a problémával foglalkoztam.
Nevezetesen, hogy az emberi test, az emberi szervezet tökéletesen alkalmatlan a hosszútávú csillagközi utazásra. Elfárad, megöregszik, sérülékeny, milliónyi szükséglete van - evés, ivás, alvás, lélegzés - ezeken kívül pedig az élettartama (ideális esetben 120 év) nevetségesen kevés ahhoz, hogy érdemben számolni lehessen vele.
Tehát, mesterséges testre van szükség - nagyon hosszú élettartamú, fémekből, műanyagokból készített, mesterséges testre -, ami mindent kibír, bármilyen szélsőséges körülményekkel bíró bolygó felszínére is gond nélkül kiszállhat, de, hogy mégse robotok legyenek ezek a teremtmények, emberi agyat és gerincvelőt kell beléjük operálni.
Tehát mindegyik önálló egyéniség, személyiség, gondolkodó, érző ember, csak éppen egy gyakorlatilag elpusztíthatatlan, majdhogynem örökéletű, mesterséges burkolatba van beépítve.

Ez egy sci-fi novella volt ugyan, de szerintem az alapötlet használható, más formában - ismerve az emberi szervezet sebezhetőségét, élettartamát - nem nagyon tudom elképzelni a csillagközi utazást.
A dolog egyéb technikai akadályairól most nem beszélek, eléggé részletesen megpróbáltam kifejteni fentebb.:)

Miki

k, 2016-03-15 19:17 Ovidius

Ovidius képe

"Tehát, mesterséges testre van szükség - nagyon hosszú élettartamú, fémekből, műanyagokból készített, mesterséges testre -, ami mindent kibír, bármilyen szélsőséges körülményekkel bíró bolygó felszínére is gond nélkül kiszállhat, de, hogy mégse robotok legyenek ezek a teremtmények, emberi agyat és gerincvelőt kell beléjük operálni.
Tehát mindegyik önálló egyéniség, személyiség, gondolkodó, érző ember, csak éppen egy gyakorlatilag elpusztíthatatlan, majdhogynem örökéletű, mesterséges burkolatba van beépítve."

Ez teljesen jó lenne, és csak egy egészen picit hibádzik... :D

Abban teljesen igazad van, amit az emberi test öregedés miatti alkalmatlanságáról írsz.
De miért emelted ki ez alól az agyat és gerincvelőt? Ha van kényes, és sérülékeny -- akár biológiai, akár fizikai szempontból -- része a testnek, az pont a fenti kettő. Ugyanis az öregedés biológiája a fizikai-kémiai folyamatok termodinamikai törvényszerűségeire épül. Visszavonhatatlannak tűnő kopási mechanizmusok, meghibásodások kötelező megjelenése. Anno tanultunk is róla. Entrópia...
Ehhez még annyit, hogy például a gyorsulás fizikai terhelésének görbéje ugyanolyan életveszélyes egy ponton túl az agyi és gerincvelő állományra, mint a többi testrészre.
Íróként Lem éppen a Kudarc című könyvében fejtegeti ezt. Már pedig az ő pesszimista szemlélete eléggé garancia arra, hogy nagy hülyeség ne jöjjön ki belőle...
Clarke a Találkozás a Medúzával című hosszabb elbeszélésében éppen ezt a kiborg jellegű megoldást választja a Jupiter emberi megközelítéséhez. Elképesztően jól megírt, és hihető mű. De még itt is csak egy határ átlépését sejteti Clarke, mert ez a test is sérülékeny.
Persze azért már más, mint a mi kocsonyás állagunk...
Jelenlegi fizikai ismereteinket figyelembe véve az emberi tudat átemelése valamilyen elpusztíthatatlan formába lenne a megoldás. És számomra itt van az ügy eseményhorizontja...
Mi az emberi tudat, és mennyire karakteres függvénye az emberi testnek?
A halál és a sérülékenység megléte eleve determinálja a tudatunkat, minden szellem-lelki aspektusával együtt. Az a tudatnak nevezett entitás, amely halhatatlan, egészen más, mint mi most vagyunk...
Nehéz dió ez... :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2016-03-15 19:51 Gitáros

Gitáros képe

Igazad van, én az agy és a gerincvelő mesterséges, strapabíró testbe történő átültetését tulajdonképpen az űrhajósok egyéniségének megőrzése miatt gondoltam.
Nem vagyok tudós, sem fizikus, sem biológus, tehát biztosan több ponton támadható az elméletem, vagyis inkább, az elmélkedésem a kérdésről.
Ha valahogy meg lehetne állítani az agy és a gerincvelő öregedését, vagy valahogy el lehetne érni, hogy állandóan új sejtek képződjenek az öregedők, vagy elpusztultak helyébe, talán az lehetne a megoldás.
Persze, akkor már a halhatatlanság kérdése is felmerülhetne, illetve, kézzelfogható közelségbe kerülne.

És persze, nagyon fontos, amit te írsz:
"az emberi tudat átemelése valamilyen elpusztíthatatlan formába lenne a megoldás."
Ezzel tökéletesen egyetértek, úgyhogy az előttünk álló évtizedekben-évszázadokban is lesz elég feladatunk...:)))

Miki

k, 2016-03-15 20:19 Ovidius

Ovidius képe

Gondolom emlékszel a 2001. Ürodisszeiának arra a részére (itt a könyvre gondolok), ahol Clarke arra a felsőbbrendű értelemre utal, amely David Bowmant ama a hosszú útra viszi...
Egy kis mese formájában elmondja, hogyan költöztek át mindig erősebb testbe. Egy idő után már ők voltak az űrhajók, akik járták a teret, aztán átvitték tudatukat valamilyen módon a téridő szövetébe. Most már finom energiafátyolként hatolnak át téren és időn..., gyakorlatilag halhatatlanok és mindenhatók... :D
Ez ragyogó fantázia, de jelenleg még konkrét elképzelés sincs rá, mit jelent... :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2016-03-15 20:51 Gitáros

Gitáros képe

És ezzel tulajdonképpen visszatértünk az írásom, és a hozzászólások kiinduló pontjához.

A racionálisan, tudományos alapokra helyezett csillagközi utazás - ez mindnyájunk gondolataiból kiviláglik - belátható időn belül nem megvalósítható, a tudományos-fantasztikus írók által birtokolt fantázia viszont végtelen lehetőséget biztosít bármilyen elképzelésnek.
A mi feladatunk tehát az, hogy írjunk, és legalább ilyen formában kiéljük magunkat - ezzel mutatván fityiszt az egy helyben toporgó tudósok tehetetlenkedésének...:DDD

Miki

k, 2016-03-15 20:56 Ovidius

Ovidius képe

DDD... Jól beszélsz...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

sze, 2016-03-16 09:50 Para Celsus

Para Celsus képe

Lehet, még cikibb, de akkor én is hivatkozom egy saját novellámra. :D A Lector magazinban jelent meg, A doktor játékai a címe, és központi témája az evolúció esetleges erőszakos felgyorsítása, egy "nagy ugrás" végrehajtása.
( https://issuu.com/zoradesign/docs/lector2013_2 )

De hogy merészebb gondolatokat is felvessek: szerintem az élő szövet a fémvázon (vagy vice versa :D ) még mindig elég antropomorf megközelítés - miért lenne szükség egyáltalán fizikai testre az utazáshoz? Will Burroughs már idézett könyvében a főszereplő úgy véli, asztráltest formájában lehetne a legkönnyebben átutazni a galaxist.


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2016-03-16 13:30 Gitáros

Gitáros képe

Köszi a belinkelt novellát, technikailag egy kicsit nehézkes elolvasni, de mindenképpen sort kerítek rá.
A második gondolatod - "miért lenne szükség egyáltalán fizikai testre az utazáshoz?" - érdekes, de inkább filozófiai, mint racionális válaszokat generál.
Én általában - nem lévén túlságosan jártas a tudományokban - a logikát, a praktikumot, a minél egyszerűbb megoldást próbálom megtalálni, amikor valami hasonló kérdés felmerül.
Egy csillagközi utazásnak valami értelme, célja kell(ene), hogy legyen.
Új, élhető bolygók megtalálása, felfedezése, esetleg idegen életformákkal, intelligens lényekkel való kapcsolatfelvétel.
Ami azt is jelenti, hogy az utazáson túl, nekünk, embereknek, fizikai jelenlétre van szükségünk ott - le kell szállni az idegen bolygón, fel kell fedezni, be kell járni a felszínét,
fel kell mérni a terepet, meg kell vizsgálni a légkört, stb., - és bár mindezekre alkalmasak lehetnek az erre specializált robotok, a végső döntést, a minden adatból levont következtetést - szerintem - mindig is emberek, fizikai valójukban létező emberek fogják meghozni.
Ezt soha nem fogjuk átengedni holmi robotoknak, akármilyen fejlettek és intelligensek is lesznek a jövőben, ennyi hiúságot joggal lehet feltételezni rólunk, emberekről.
Az asztráltest létrehozása, és gyakorlati használata pedig ugyanannyi kérdést generál, mint bármi, amiről eddig szó volt.
Meg lehetne-e csinálni, működne-e, stb.
Nehéz kérdések ezek...

Ja, még egy utánlövés.
Ha történetesen valahol a világűrben idegen civilizációkkal találkoznánk, mindenképpen az emberi formánkat, az eredeti külsőnket kellene nekik megmutatnunk, hogy tudják, kikkel állnak szemben.

Miki

sze, 2016-03-16 18:08 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Azt hiszem, ehhez a témához kapcsolódik Greg Egan Diaszpóra c. regénye. Mondanám, hogy ajánlom mindenkinek, de pont, hogy nem ajánlom, mert nagyon hard SF. Ő amúgy az "asztráltest" mellett teszi le a voksát, de az a regény cselekményéből következik. (Viszont nem hülye ötlet, sőt! Csak napjainkban még nem kivitelezhető.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2016-03-22 08:43 atti9995

atti9995 képe

Nagyon jól jött ez a kis összefoglaló, mivel pont egy ezzel kapcsolatos könyvön dolgozom, A Bárka címmel. Persze, még nagyon az elején vagyok, és még egyenlőre egy gyerek szemszögéből írom a dolgokat, tehát szegény nem tud még semmit a dolgokról.
A vízellátás stimmel, így is terveztem, a végtelenségig ujrahasznosítani, de mi van a kajával. Most elvetemült amit írni fogok, de még ha vannak hidropónikus kertek, egy csepp tápanyagot sem szabad elpazarolni. Tehát létre kell hozni egy teljesen zárt rendszert, tehát mindent újra kell hasznosítani, MINDENT. Igen, ebbe benne vannak a nagybácsik nagynénik, akik kimultak és sorolhatnám, de megengedhetjük azt a lukszust, hogy egyszerüen kidobjuk őket az űrbe? Kétlem. És ehhez persze egy igen nagy elkölcsi gombócot kell lenyelni, de a szükség szült már rosszabbat is.
Tovább megyek. Hihetetlen szigorú születésszabályozásra van szükség, amit persze meg lehet oldani, a genetikáról nem is beszélve. Biztos láttátok a Gattaka c. filmet, ami jól ábrázolja ezt a dolgot.
De kérdem én, mert én sem tudom a választ, lehetséges egy ilyen világot létrehozni? Egy mobil Földet? Egy belső világot?

Az írás számomra nem több, mint az ujjaimmal való gondolkodás.

k, 2016-03-22 08:57 Niszel

Szia!
Szerintem egyedül csak az idő problematikáját kell megoldani, ha ez sikerül, akkor bekajálhatsz felszállás előtt. Esténként haza érkezel :D
Időigényes dolog az élelem termelés, az ivóvíz meg minden, de az idő, ha átjárható megoldja a gondokat. A mesterséges föld felesleges, ha találsz másikat, ami élhető, csak idő kell hozzá.

k, 2016-03-22 09:43 atti9995

atti9995 képe

Na ja, de mivan ha ezt nem lehet megoldani, vagy mi van, ha mondjuk valami rákényszeríti az emberiséget arra, hogy arrébb álljon. Ilyenkor biztosítani kell a lehető legjobb körülményeket megteremteni az emberek számára, amit jelen esetben én egy ilyen Bárkán képzeltem el, ami hasonló mesterséges gravitációval mőködik, mint a randevú a rámával c. könyvben.
Tehát jelen esetben nincs idő arra, hogy megvárjuk, amíg majd valaki feltalálja a féreglyukas térugrást vagy hasonló dolgokat.

Az írás számomra nem több, mint az ujjaimmal való gondolkodás.

k, 2016-03-22 09:58 Gitáros

Gitáros képe

Ha egy másik, élhető bolygóra kellene átköltöztetni az emberiséget, az millió újabb problémát vet fel.
(Lehet, hogy erről is írok egy kisebbfajta tanulmányt, haha!...:)

Mindenkit elszállítunk a Földről, vagy csak a kiválasztottakat?
A kb. hét milliárdnyi, - vagy még több - embert hány űrhajóval lehet elszállítani?
Ha egy-egy űrhajó baromi nagy - mondjuk, darabonként tízmillió embert tud befogadni -, akkor is 700 db! ilyen űrhajó kell, hogy mindenki felférjen rá.
Mennyi idő alatt lehet ezeket mind megépíteni?
És még rengeteg egyéb megoldandó probléma, kérdés felmerül.

Akkora Bárkát, amelyikre mindenki felfér, nem lehet építeni, ezt tehát felejtsd el - ez persze csak egy baráti jótanács...:D

Miki

k, 2016-03-22 12:10 atti9995

atti9995 képe

Természetesen nem az egész Földet :D
Megközelítőleg kétszázezer ember lenne egy bárkán, hogy mennyi épülne arról még nem írtam. De úgy számoltam, hogy azért ekkora létszámú embertömegre meglehet tervezni egy csillaghajót.
Itt nem komplett költözésről szól a dolog, hanem egy faj megmentéséről. Genetikailag lennének kiválasztva az emberek, és nem úgy mint a 2012 c. khmm filmben. Igen, itt jön a kérdés, hogy voltak elázadások a kiválasztás alatt vagy hasonlók, ez már egy külön sztorit érdemelne, ezzel nem foglalkozom, nem is akarok egyenlőre, de érdemes ezzel is foglalkozni.

Az írás számomra nem több, mint az ujjaimmal való gondolkodás.

k, 2016-03-22 13:13 Niszel

atti9995!
Csillaghajó?
Csillagfény-hajó?
Kiválasztás? Az milyen megmentés? Visszamentés?

k, 2016-03-22 13:09 Niszel

Szia!
Kedves Gitáros, ha hiszed, hogy az űrhajót lehet lakhatóvá tenni, akkor egy bolygót miért nem? Hiszen ott még jobbak is a feltételek.pl.: van természetes gravitációja, talaja stb.
Miért gondolod, hogy csak űrhajóval lehet elhagyni a földet?
Az időt nem léphetem át a nappaliban?
Ha egész nap nem teszek semmit, csak ülök, akkor is átlépem az időt. Mert halad. A nappaliban ülve is.
Míg ti űrhajóztok én "szállok az idővel".
Ahogy elnézem " széllel szemben is talán".
( Miért akartok olyan könyvet megírni, amit mások már megírtak?)
Tovább lépek a képzelet határán, egy olyan világba, ahol van megoldás minden problémára.

k, 2016-03-22 13:32 atti9995

atti9995 képe

Ha akarsz írni egy történetet, akkor kell neki egy hiteles körítés, amiket itt említette, csak a burok, nem arról szól, hogy most akkor utazgatnak meg miegymás. Nem az a fontos, hogy mivel mennek, még nem is az, hogy hova, hanem az, hogy hogyan teszik, élik meg ezt az utat. Ha én most választok egy körítést, inkább olyat választok amit, meg is tudok írni, mint inkább olyat, amit nem.

Az írás számomra nem több, mint az ujjaimmal való gondolkodás.

k, 2016-03-22 16:04 Ovidius

Ovidius képe

Elbűvölő önbizalommal álltál neki az írásnak... :D
No, akkor kezdjük...

1./ Egy igazán hosszútávú űrutazás -- a korábbi hozzászólásaimban pár szempontot elmondtam -- elvileg abszolút zárt rendszerként működik. Ha nem úgy, akkor egy idő után győz az entrópia. Ennek a kivédése első szinten -- a fizika szintjén -- energia utánpótlás kérdése. Amíg elegendő energia áll rendelkezésre, addig minden működik, ha megfelelő technikai eszközök állnak rendelkezésre. Ugyanis energetikai szempontból -- ha van utánpótlás valahonnan -- minden megoldható. Ez alapvető fizikai probléma, ezért minden más (kémiai, biológiai) feladat utána jön.
2./ Ha egy író olyan generációs űrutazást ír meg, amely sok (valamennyi) ember együttlétét mutatja be egy zárt rendszerben, az tiszta társadalmi regény. Tudományos-technikai részei körítések. Annyi a különbség a Földön játszódó társadalmi ihletésű művekhez képest, hogy mások az erőforrások (általában mennyiségileg). Ezek elegendő, vagy kevés léte meg is határozza a történet ívét (feltéve, ha az alkotó történetvezetési logikára törekszik).
3./ Az elhunyt emberek testének sorsát betenni nehéz és veszélyes vállalkozás. Itt a Földön teljesen mindegy, milyen módon búcsúzunk el halottainktól, valamilyen fizikai formában visszatérnek a természet körforgásába. Földi szinten. Egy űrhajó zárt világ, a maga rendszerében megfelel a Földnek, mint teljességnek. Ha ebből a teljességből kiviszed az űrbe, mert hozott etikád ezt követeli, az egy megoldás. Ha nem, mert fel kell használnod minden atomját a többiek érdekében, az is egy megoldás. Csak ahhoz egy, a rendszerben működő etikára van szükség, amelyet az általunk ismerttől eltérő lelki misztérium határoz meg. Ezt felépíteni rendkívül nehéz vállalkozás... Az ehhez csatlakozó olyan "apróságok" mint születésszabályozás, már másodlagos kérdés. Az egész földi élet egyik fő meghatározója ez a szabályozás, csak az indoklást más preferenciák szerint határozza meg a vezető elv, az életben maradás, mind egyedi, mind faji szinten.
4./ Nem véletlenül írtam a kettes pontban azt, amit. Arthur C. Clarke Rámájában a rámaiakról szinte semmit sem tudunk meg. Clarke ugyanis tudós volt, nem mesélő. Az, hogy jól mesélt, egy más ügy. Ezt a megoldást (többek között ) azért is választotta, mert a rámaiak az értelmüket (civilizációs szinten) próbálták meg átvinni a Kozmosz bizonyos részén. Üzenni, hogy vannak. A történet végén nem tudjuk pontosan, hogy ez sikerült-e, de azért inkább igen... Mert a Ráma felvesz egy kis kozmikus benzint a Napunkból, aztán megy tovább az útján, nem tudni hova, milyen céllal... Minket vélhetően észre sem vett... Szerencsére...
5./ A négyes ponthoz... Igazán hosszú távú űrutazásnak számomra eddigi olvasmányaimból ez volt a legjobbnak tűnő megoldás. Építettek egy, csaknem elpusztíthatatlan űrhajót. Beleprogramozták civilizációhordozó értelmük esszenciáját. Belepakolták azokat az alapanyagokat, amelyekből otthonukban felépült fizikai valóságuk. Aztán útnak indították, tudva, hogy akik idejében ez történt, ezernyi generáción keresztül sem fogják megtudni, sikeres volt-e vállalkozásuk... Ez egy értelem-civilizáció- faj hite önmagában, és a mindenségben.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2016-03-22 17:57 Gitáros

Gitáros képe

Kedves Ovidius!

Nagyon jó gondolatokat vetettél fel, nekem mindössze egy kérdésem van, ami teljesen prózai, és nem a témához kapcsolódik:
Nekem, vagy másnak írtad ezt a hozzászólást?
Azért kérdezem, mert néha elcsúsznak a válaszok, nem lehet egyértelműen tudni, hogy kihez szólnak.
Üdv.
M.

Miki

k, 2016-03-22 18:48 Ovidius

Ovidius képe

Köszönöm!
Természetesen Atti9995-nek írtam. Nálam rendben vannak a hozzászólások kapcsolatai.

A Te eredeti cikkedhez már korábban szóltam, de ez a téma még rengeteg aspektust mutat.
Nagyon jó tematika. Nálam azért, mert meglehetősen erős hard SF kocka vagyok... :D
Az hiszem még megnézem a hozzászólásokat, mert mintha valahol egy kis keveredést láttam volna a gravitáció által meghatározott súly értéke és a centrifugális erő okozta súlyérzet körül...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2016-03-22 19:36 Gitáros

Gitáros képe

Igen, én is észrevettem, hogy az ember minél jobban elkezdi kibontani ezt az egész témát, annál több újabb kérdés merül fel, a lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen.
Az viszont kissé ijesztő - természetesen idézőjelbe téve -, hogy te mennyire járatos vagy ezekben a tudományos vonatkozásokban.
Lehet, hogy neked kellene megírnod az ezzel foglalkozó történeteket...:D

Miki

k, 2016-03-22 20:14 Ovidius

Ovidius képe

Köszönöm!
Amatőr ismeretek ezek, csak elfogadható szinten... :D Egyszerűen azért, mert egész életemben rajongtam az elméleti fizikáért. Ahhoz viszont nem voltam elég jó, hogy ezen a téren érvényesüljek. Nincs elég jó (átlagon felüli) matematikai érzékem, márpedig a fizika igazi ismerete matek nélkül nem megy.
Azokat a bizonyos történeteket azért nem írhatom meg, mert nincs hozzá tehetségem.
Ami van, az az életem során elolvasott pár ezer könyv... :D Időm volt rá, mert -- remélem Blade nincs a közelben, mert mindig morog, ha megemlítem -- elég öreg vagyok.
Ez olvasásban hatvan évet jelent...
Karcolatos megjelenésem elején (2009-ben) megpróbáltam pár írást összehozni, de aztán rájöttem, hogy ez más, mint a műveltség. Tehetség, magasabb szintű íráskészség, történetalkotó- és vezető tudás, karakterábrázolás... Ezek mind kellenek a jó írásokhoz.
Marad az olvasás, és az elfogadható szintű -- általában lelkendező, mert lehúzósra nem vagyok vevő -- kritikák írása.
A témakört valóban érdemes lenne folytatni, de ehhez kellenek a többiek is...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2016-03-22 18:20 atti9995

atti9995 képe

Nem, ezt nekem írta, és nagyon köszönöm az elemzést, mert innen látszik, hogy nem lesz olyan könnyű dolgom, sőt.
Tehát itt az a kérdés, hogy lehet e egy ilyen történetnek a hátterét úgy kidolgozni, hogy logikus, hiteles legyen. A válaszodból azt vettem ki, hogy lehet is, meg nem is.
Az energiával nem lenne gond, és nem is ez a probléma, hanem az emberek berögzölésével, szokásaival. Én azt mondom, hogy megér egy próbát, ha meg nem sikerül, bajom nem lehet belőle.
Szóbahoztad még a nagyon-nagyon hosszú csillagközi űrutazást is. Azért nem ilyen hosszúra terveztem, de igen, én is hallottam ilyenről, sőt még a Csillagkapu sorozatban is volt egy ilyen rész.
Mégegyszer is köszönöm a hozzászólásodat. Jobb előbb rájönni, hogy logikailag ingatag a sztori, mint utólag újraírni az egészet. :)

Az írás számomra nem több, mint az ujjaimmal való gondolkodás.

k, 2016-03-22 20:55 Roah

Roah képe

Tudod, mi a híd? Ami áthidalhatja a tudományos hiányosságokat?
A képzelet ereje.

Ne azt írd, amit a 2012-ben láttál, ne azt, amit az Interstellar súgott, ne a Gattaca visszaútra nem gondoló végszavát, és végül ne lépd át a Csillagkaput. .)))

A saját világodat építsd fel, azt, ami csak neked lehet, neked van: a fantáziádat. Használd a fantáziádat, ha kell, téglánként. A jelenlegi tudomány állását érdemes olvasni, olvasnod, akár napi szinten is, aztán behunyni a szemet, és látni és látni, aztán leírni, felhasználni a legjobb irodalmi kézszéget, és megírni a megírhatatlant.

Nővérem azt mondta egyszer, legyek észnél, mit írok le, és hogyan - nehogy jöjjön egy őrült tudós és megépítse. Erre az egy dologra örökké oda fogok figyelni. Igen, a felelősségre célzott.

Túl kell, és túl lehet szerintem járni a tudós eszén - tudod-e, mi az a jountolás? ;)

De azokat a dolgokat, amiket a tudomány nem képes megoldani, pont a saját tudása okán, mert az előnyük magában foglalja a hátrányukat, ez a fal, azt olyan elképzelések törhetik át, amiket ez nem frusztrál, nem feszélyez - egész egyszerűen ahogyan nincs kanál, úgy nincs fal sem.

Hiszem, hogy olykor-olykor lehet egy történet szinguláris. ;)

A képzelet erejével utazhatsz világok között, dimenziókban, térben, időben, a tudomány hiányának réseit, ha jól írod, ki tudod tölteni vele.
Nem regényt javaslok, elsőre, hanem kisebb novellákat, erről a világról, a tiédről, mindig egy-egy gyakorlatra fókuszálva bennük, újra és újra.
Kitűzött célokkal, feladatokkal.

Hm...
'Az ujjaiddal való gondolkodással.'

Sehol sem véget érő fantáziát, mindent elsöprő képzelőerőt és sok sikert kívánok a munkádhoz! :)))

https://www.youtube.com/watch?v=_ME1Ts1aG6g

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2016-03-22 21:04 atti9995

atti9995 képe

Igen, így gondoltam én is, kis novellákkal, szépen lassan, felépítve a saját világomat. Tigris! Tigris! imádtam azt a könyvet :D

Az írás számomra nem több, mint az ujjaimmal való gondolkodás.

k, 2016-03-22 21:17 Roah

Roah képe

Kitűnő! Kitűnő! :)) Úgy van! Tigris...melyik fizika órán tanultunk a jountolásról? Ugye-hogy-ugye. ;) Mégis hihető. És hála az égnek nem jountolgat a nép. Az kéne még csak. :D De mekkora ötlet?!
Zseniális tálalásban. :)))

Gondolj a műfaj atyjára! Verne Gyulára. :)))
Hol volt még a Holdra szállás, és a tengeralattjárók?! Hol?! Honnan szedte Verne? Honnan szedhette? ;) És mikor építették meg sajátos találmányait? Kábé így hangzik most az, hogy test nélkül (!) szállhat a tudat. Tibetben ez nem is olyan vad dolog. ;) Az álomokra sincs semmi racionális magyarázat, az érzelmekre sincs képlet.
És hova vágyik egy sci-fi rajongó? ;)
Hát fel a csillagokba...

Nem hinném, hogy napjainkban létezne vadabb elképzelés, mint egy test nélküli utazás. Mikor írta Verne az Utazás a Holdba regényt? Ezernyolcszáz...ezernyolcszáz hatvan, vagy hatvanöt, vagy hat, nem tudom, de jó pár évnek el kellett telnie ahhoz, hogy a története valóság legyen, az elképzelhetetlen pedig elképzelhető, mi több, valósággá válható. :)))

Járj túl a tudomány eszén! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=E4iNB4UwS4k

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2016-03-22 21:50 Ovidius

Ovidius képe

Te vagy a múzsa, aki felemeli, én, aki aztán a realitás talajára húzza az alkotni vágyó ifjút. A fontosabb Te vagy. Valóban a szárnyaló fantázia a nemtője minden igazi alkotásnak, ezért a tudományos kritika másodlagos fontosságú. :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2016-03-22 21:57 Roah

Roah képe

És mi kell ahhoz, Drága Ovidius, hogy túl járjon egy szerző a tudós eszén? Hogy előtte legyen néhány lépéssel...vagy? ;) :)))
Egymásba karolva lehet príma páros. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2016-03-22 22:23 atti9995

atti9995 képe

És ezért is örülök, hogy köztetek lehetek! :) :)

Az írás számomra nem több, mint az ujjaimmal való gondolkodás.