Csüngök a neten

Ülök a padon. Kedvenc megyejogú városom plázája mögötti beton fél karéjába szorulva. Embernyi mozgó tömeg nyugvópontjaként. Az idő estébe hajlón, a hőmérő visszahúzódik húsz fok közelébe. A szellő felfedezi arcomat magának. És körbe rak a közeli virágágyások pompázó növényeinek illatával. Mintha udvarolna kicsit. Lehet, hogy idegen vagyok?

A város ajándékát használva ki, csüngök a neten. Egy portál rabjaként. Megfogott magának. A gondolatok megjelenítésére használt eszközök milyenségével. A képek festésének nem magamutogatásával. Amilyen egységet mutat felém… Pimaszul belémkarol, fülembe súgva elindul velem, és mire észreveszem, már magával visz a világába. Mielőtt arra gondolnék, balek vagyok, esetleg pancser, már kíváncsiságom látni véli benne kincseit.

Netbukom képernyője előtt feszengek, mint tinédzser leányka a megmunkált meztelen férfi test látványába kapaszkodva. Csak kezem a gombokon játszik.

Milyen sok ember ír! S csak néhány azért tekinthető amatőrnek, mert nem kap pénzt érte! A nyelv kincsei az értelem, és az érzelem számára. Tudatom lépeget a mások által határolt lépcsőfokon. És bámulja az elé táruló világ csodáit. Nem vájkálok. Nem féltékenység beszél belőlem olvasás közben. Nem osztályozom; jobb, mint én, gyengébb, közepes. Rácsodálkozom mutatott világára, és tarisznyámba rakom kincseit. Jó lesz még valamire gondolattal. Teszem, mint ember, s mint alkotó.

A hazugokat, magamutogatókat, fecsegőket könnyen szűröm. Viszont az áltatókat, a hamis prófétákat már nehezebben. Ami lehangoló, az már fáj. Nem látok igaz embert. Olyat, akinek hite és alázata sugárzik írásaiból. Alkotása és embertársai felé. Nem divat ma már Prófétának lenni. Se Jézus hasonlóságára építeni. És lehajolni embertársunkhoz. Meghallgatni, célra emelni tekintetét. Táplálni hitemből alázattal.

Nem jó helyen vagyok?

Vagy türelmetlenül sürgetem az időt?

Más portál lehet hogy többet ad?

Zseni és őrült szindróma csupán?

Kezd hajszolni a testi éhségem a szagokon át?

Engedjek a fülembe bújt dallam szövegének… péntek az én napom, testem a zenére hangolom…

És valóban; miért írnak az emberek versnek, vagy prózának nevezett írásokat, ha pénzt nem kapnak érte?

Ülök a padon. Kedvenc megyejogú városom plázája mögötti beton fél karéjába szorulva. Embernyi mozgó tömeg nyugvópontjaként. És telik vélem az idő. Ma sem lettem én a legokosabb. Csak több információm van a tagnapitól. Viszont, megerősödött tudattal építem magam, hisz Istenhez hasonló vagyok. És nem csak azért, mert Mihálynak hívnak.

A pad magányosságából a szellő is tovább áll. Itt hagyva az illatfelhő virágait. És ez jobb, mint a sziszegő szappan csodája.

 

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2012-02-22 14:47 Sren

Sren képe

 Ez szép. Komolyan. Ez megérint, nincs tele túllőtt szóképekkel (kivétel a megmunkált férfitest, de hát ízlések és pofonok); elgondolkodtat - megbocsáss, nem témájában, hanem hangulatában, lelkületében. Kicsit "oda tudtam ülni melléd a padra". Köszönöm a percnyi nyugalmat. 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2012-02-22 17:34 Hegeda

Köszönöm!

Ezért érdemes itt lennem; tanuljak!

Hoppodrom... zöld az ég, kék a a fü... az élet így gyönyörü

sze, 2012-02-22 17:52 polgarveronika

polgarveronika képe

Szerintem jó helyen vagy itt.Ez az írás  valóban egy gondolat. A szó nemes értelmében. És való igaz: sok a hitvány és értéktelen alkotás. Jó szem kell ahhoz, hogy felfedezzük az értéket.És való igaz: mély, nagyon mély alázat kell az alkotáshoz. Ez az, ami manapság csak ritkán szürelmlik át az "alkotó" tollából.

De legyél kivétel!

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2012-02-22 20:26 Obb

Hát igen, Mihály csak egy van :), régi szép emlékek tódulnak fel bennem.

És hát igen, talán a szép a legjobb szó, ez szépre sikeredett.

sze, 2012-02-22 23:16 brana

5

Kedves Hegeda! Azért ír az ember, mert szeretne érzelmeket, tapasztalatokat, történéseket megosztani másokkal. Olyan "muszáj ezt megírnom" érzés.

Te igencsak jó helyen vagy itt, és ahogy a neten szétnéztem ez a legjobb. Számomra elképesztő, hogy milyen sokan vagyunk, akik szeretnek "mesélni". Ez döbbenetesen jó érzés.

Amit írtál, nagyon tetszett :-)

Üdv, Brana