Örökké

„És boldogan éltek, mindörökké" – olvastatta fel velem minden este. A mondatok mintha a lelkembe ivódtak volna. Volt, hogy valójában a történetben nem is szerepelt hasonló szövegrészlet, de én már csak azért is odabiggyesztettem, reményt adva mind magamnak, mind neki. Nem tudom, hogy ez hazugságnak számított-e azokban a nehéz időkben. Persze, ő is jól tudta, hogy minden szó, mely elhagyja ajkamat, nem állnak közel a valósághoz, csupán dédelgetett ábrándok. De nem szólt semmit, csak hümmögve bólogatott.

Amikor sötétség borult a városra, csak a történeteinkbe tudtunk kapaszkodni. Aprócska gyertyalángok voltak, melyek szívünk mécsesét melengették. Egyszerre voltak édesek, mint a méz, és savanyú, mint a citrom. Facsargatták szívünket, könnyeinkre szomjaztak, de mi inkább csak mosolyogtunk, s csókot leheltünk egymás könnyáztatta orcájára. Míg szavaink szólama játszott, elnyomta a rakétát, bombák hangját. De néha csend is volt. Mély, komoly csend. Ilyenkor csak meredtünk magunk elé egymás kezét szorongatva, vagy összebújtunk, s egymás tincseivel játszadoztunk. Valahol máshol voltunk, messze ettől a világtól.

Történeteink életre keltek, szavaink formát öltöttek, s kedvesen öleltek körbe bennünket. Színeik üvegtükröket festettek szemeink elé, melódiájuk lelkünk húrjait pengették, s édes érintéseik, pedig álmokat szőttek a csillagtalan éjszakáink egére. Örök tüzük lángja égett, a parázs pattogzott, s szívünkre vaspáncélt olvasztott. Gyengeségeink rút gúnyáit meghintették virágporral, s esővízbe áztatva mosták ki belőlük összetört álmaink szilánkjait. Mégis e meghitt örökkévalóság elfeledtetett velünk valami egészen fontos dolgot.

Még éltünk. Ott. A semmi közepén.
Nem voltunk se boldogak, se igazán élők.
S nem voltunk örökké.
Egy pillanat voltunk a pusztulás tengerén.
S a tenger habjai lassan felénk emelkedtek...

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2018-08-18 09:49 craz

craz képe

„ És boldogan éltek, mindörökké" – olvastatta fel velem minden este. / Akármiből is olvastatta, elég gáz szöveg lehet, szerkesztőt, korrektort tuti nem látott. ;) Az és elé nem kell szóköz, a mondat végén - hiszen az és nagybetű, nem csak egy pár kiragadott szót olvastat fel veled az a valaki - pedig lemaradt az írásjel.

A mondatok mintha a lelkembe ivódtak volna. / Ez csak egy mondatnak a része vagy max egy mondat, ha csak ennyi. Így nem jogos a többesszám.

Volt, hogy valójában a történetben nem is szerepelt hasonló szövegrészlet, de én már csak azért is odabiggyesztettem, reményt adva mind magamnak, mind neki. / Oké, ez legalább ad egy alaphangulatot, és kíváncsivá tesz, az elbeszélő kinek olvassa fel, vele milyen kapcsolatban áll.

Nem tudom, hogy ez hazugságnak számított-e, azokban a nehéz időkben. / Ha azt nézed, minden mese hazugság. :) Nincsenek sárkányok, törpék, csillámpónik, és persze nem élnek boldogan mindörökké - pláne nem ebben a párhuzamos valóságban. ;) Ja a második vessző nem kell.

Persze, ő is jól tudta, hogy minden szó, mely / mely - brrr, ha lehet, inkább ami - ez a szó általában csak giccsessé teszi, lerontja a szöveget.

Persze, ő is jól tudta, hogy minden szó, mely elhagyja ajkaimat / ajkamat - páros testrészek

Persze, ő is jól tudta, hogy minden szó, mely elhagyja ajkaimat, nem állnak közel a / rossz az egyeztetés elhagyja-állnak egyesszám-többesszám

Persze, ő is jól tudta, hogy minden szó, mely elhagyja ajkaimat, nem állnak közel a valósághoz, csupán dédelgetett ábrándok, de nem szólt semmit, csak hümmögve bólogatott. / így - pláne egy egypercesben - túl hosszú egy mondatnak. A de-től lehet új.

Aprócska gyertyalángok voltak, melyek szívünk mécsesét melengették. / giccses, nyálas, indokolatlanul csillámpónis

Egyszerre voltak édesek, mint a méz, és savanyú, mint citrom. / lehagytál egy névelőt

Facsargatták szívünket, könnyeinkre szomjaztak / ööö, a történetek? :O

Facsargatták szívünket, könnyeinkre szomjaztak, de mi inkább csak mosolyogtunk / inkább? először úgy írod, mintha egy külvilágtól elzárt titilány olvasna valami csillámpónis babahercegnős szart, ami úgy hat rá, mint akácmézlerakat a szlovákiából idecsavargott medvére - csak behülyíti a gondolatait, félreviszi a valóságtól. Az inkább meg választási lehetőséget sugall, tudatos döntés lehetőségét.

Facsargatták szívünket, könnyeinkre szomjaztak, de mi inkább csak mosolyogtunk, s csókot leheltünk / Hát, ha még susogsz is hozzá, akkor nagyon gáz.

Facsargatták szívünket, könnyeinkre szomjaztak, de mi inkább csak mosolyogtunk, s csókot leheltünk egymás könnyáztatta orcájára. / Hát nem semmi egy mondat - persze nem is jó. De most már kíváncsivá tettél, ki a két szereplő, és milyen kapcsolatban áll egymással. Mert az azért nem mindegy, hogy pölö egy fiú és egy lány (remélem nem csillámpónis hercegnő) vagy mondjuk egy gyerek-szülő vagy unoka-nagyszülő kapcsolat. Ja és eddig még a háttérvilágról se derült ki semmi, arról se tudunk semmit, hogy miért viselkednek így; valami tragédia van a háttérben (történelmi?, személyes?).

Míg szavaink szólama játszott, elnyomta a rakétát, bombák hangját. (Na a fentit jókor írtam. :D Legalább ennyi kiderült.) szavaink szólama játszott :O Hát az elbeszélő karakter fejét már tuti megnyomta egy-egy elsuhanó rakéta szele, ha ilyet kimond. :( A végén meg inkább hangjait. A kettő eleve különbözik, plusz mindkettőnek változik is a hangja más ha pl repül és enyhén más becsapódáskor.

De néha csend is volt, mély, komoly csend. / Ez is inkább két mondat.

egymás tincseivel játszadoztunk. / Na jó, ez már szűkíti a lehetőségeket, mindazonáltal bizonytalanná is tesz. :P (Na tessék, azt írtam, mindazonáltal, ez tuti miattad van. A gyertyaláng, a szívmécses, a facsargatás, a csókot lehelés könnyáztatta orcára (orkára viccesebb lenne), meg az essezés miatt. :D

Történeteink életre keltek, szavaink formát öltöttek, s kedvesen öleltek körbe bennünket. / Oké ez így menekülés a valóság elől, de még mindig nem tudjuk, ki a két szereplő és milyen kapcsolatban áll egymással. Engem pl eléggé zavar - már azon kívül, hogy eddig mennyi hiba volt az írásban.

Színeik üvegtükröket festettek szemeink elé / Nemá'! Most direkt szívatsz? :O Ez mit jelent? A színek mégis hogy a francba festenek tükröket? Ha a szemünk előtt van, akkor a tükör része a festett - és így nem látunk benne semmit - vagy a hátoldala? Annak meg mi értelme?

Színeik üvegtükröket festettek szemeink elé, melódiájuk lelkünk húrjait pengették, s édes érintéseik, pedig álmokat szőttek a csillagtalan éjszakáink egére. / És még mondja valaki, hogy a szavaknak nincs hatalma - ha ennyi mindent meg tudnak csinálni. Nálam mosogatni kéne. Az is megy nekik? :D Ja, a harmadik vessző nem kell.

Örök tüzük lángja égett, a parázs pattogzott, s szívünkre vaspáncélt olvasztott. / Azt mondtam már, hogy eltúlzol dolgokat?

Gyengeségeink rút gúnyáit meghintették virágporral / Tuti, direkt szívatsz minket!

Gyengeségeink rút gúnyáit meghintették virágporral, s esővízbe áztatva / Ez meg a hatodik s!

Gyengeségeink rút gúnyáit meghintették virágporral, s esővízbe áztatva mosták ki belőlük összetört álmaink szilánkjait. / Vagyis akkor a gyengeséged rút, szakadt bugyija immár szilánktalan (ez fontos dolog a mindennapi viselet során), ámbár sárga trutyis a virágportól. AHA: Mondjuk, ha nem egyszál bugyiban flangálsz, akkor nem látják a többiek. ;)

Mégis e meghitt örökkévalóság elfeledtetett velünk valami egészen fontos dolgot. / Na végre! Kérem a magyarázatot, a lezárást! :)

Még éltünk. Ott. A semmi közepén.
Nem voltunk se boldogak, se igazán élők.
S nem voltunk örökké.
Egy pillanat voltunk a pusztulás tengerén.
S a tenger habjai lassan felénk emelkedtek... / Ez miez? :O Ezt most miért? Ezt érdemeltem, hogy végigolvastam? :(

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

szo, 2018-08-18 15:34 Dana

Dana képe

Kétszer hosszabb a javítás, mint a szöveg? Jaj! :-(

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2018-08-18 18:18 Suana

Ó, virágpor! Drága csodaszer!
De vizes ruhán valóban nem több egy sárga trutyinál.
A mécses melengetés is rezgeti a lécet. Meg sok más is, amiket craz kiemelt neked.

:)

Nagylevegő, nagyvigyor, és a következő sokkal jobb lesz!

Üdv: Sz

szo, 2018-08-18 15:54 Dana

Dana képe

Szia Lisa! Mit szerettél volna elmondani ezzel a történettel? Mi a célod? Mivel akarsz az olvasó érzelmeire hatni? Mi a dráma?
És kérlek, felejtsd már el az egyperces kategóriát: Neked kell egy legördülő menüből kiválasztani, de csak azért, mert rövid, még nem egyperces.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2018-08-18 21:12 Sren

Sren képe

Édes istenem...

Bocs, de az Elbeszélések kategória, az komoly, többrészes művek feltöltésére vagyon kitalálva.
http://karcolat.hu/cikkek/hirek/regenyreszlet_helyett_elbeszelesek

(Részemről aztán innen jön is a régi kérdés, hogy aki arra sem képes, hogy végigzongorázza egy portálon, hogy mely kategóriáinak mi is a célja, az.....??)

Átteszem a Gondolatokba. A közeli jövőben pedig erőst szűrve lesznek a nem megfelelő helyre feltöltött írások. Is.

Karc. Szerk.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2018-08-19 04:51 Dana

Dana képe

Bízom benne, hogy valamelyik művedben egyszer csak meglátom majd, hogy megfogadtad a tanácsokat, amiket itt kapsz. Ha ez hamarost nem mutatkozik meg, nem fogsz tanácsokat kapni többé, és akkor írhatod tovább az ugyanilyen, de sajnos nem jó szösszeneteket.
Túlírás. Logikátlanság. Nyelvhelyességi hibák.

„És boldogan éltek, mindörökké" --> Én nagyon sok mesét olvastam gyerekként, de ilyen mondat egyiknek sem volt a végén. Ráadásul ebben a formában ez nem is mondat. --> "Boldogan éltek, míg meg nem haltak." // "...és boldogan éltek mindörökké." – olvastatta fel velem minden este.

"mindörökké" --> Honnan szedted, hogy ilyen létezik? Vámpírok? Hiába a "Sose halunk meg", tudjuk, hogy ez nem igaz.

A mondatok mintha a lelkembe ivódtak volna. --> Egy mondattöredékkel nyitsz, nem mondatokkal. Milyen mondatok? Már a második mondatban elveszítetted a szövegkohéziót, logikátlanná válsz.

olvastatta fel velem minden este. Volt, hogy valójában a történetben nem is szerepelt hasonló szövegrészlet, de én már csak azért is odabiggyesztettem, reményt adva mind magamnak, mind neki. --> Az a baj, hogy máris itt a következő hiba. Nincs öt másodperce, hogy azt írtad, "olvastatta fel velem minden este", majd közlöd, hogy egyébként néha csak kitaláltad, hogy ott van ez a "szövegrészlet" -- ami egyébként egy marha esetlen kifejezés. Szóval ez megint egy ellentmondás. Mi a fenének hangsúlyozod, hogy felolvastatta, ha néha csak odabiggyesztetted? -->

"...és innentől kezdve boldogan éltek." – fejeztem be az aznapi mesét. Ez volt az én mantrám: akkor is így zártam le a történetet, ha még csak hasonló sem szerepelt benne.

Persze, ő is jól tudta, hogy minden szó, mely elhagyja ajkamat, nem állnak közel a valósághoz, csupán dédelgetett ábrándok. -->Ez nagyon fáj. Ha pici energiát fordítasz az átolvasásra, rájössz, hogy ennek a mondatnak semmi, de igazán semmi értelme. (Egyébként engem olvasóként itt el is veszítettél, sőt abban sem vagyok biztos, hogy értelme van tovább javítani. Ezt a szerkesztés fülre kattintva egyébként magad is megteheted, hogy gyakorolj!)

--> "...és innentől kezdve boldogan éltek." – fejeztem be az aznapi mesét. Ez volt az én mantrám azokban a nehéz időkben: akkor is így zártam le a történetet, ha még csak hasonló sem szerepelt benne. Mindketten tudtuk, hogy ez csupán dédelgetett ábránd – én mégsem hagytam el, ő pedig nem szólt érte.

Amikor sötétség borult a városra, csak a történeteinkbe tudtunk kapaszkodni. Aprócska gyertyalángok voltak, melyek szívünk mécsesét melengették. Egyszerre voltak édesek, mint a méz, és savanyú, mint a citrom. Facsargatták szívünket, könnyeinkre szomjaztak, de mi inkább csak mosolyogtunk, s csókot leheltünk egymás könnyáztatta orcájára. Míg szavaink szólama játszott, elnyomta a rakétát, bombák hangját. De néha csend is volt. Mély, komoly csend. Ilyenkor csak meredtünk magunk elé egymás kezét szorongatva, vagy összebújtunk, s egymás tincseivel játszadoztunk. Valahol máshol voltunk, messze ettől a világtól. --> Fájdalmasan túlírt, semmitmondó, szükségtelen. Figyu, a dráma attól még dráma, hogy Te cukorkáspapírba csomagolod. Ha túl sok a cukorkáspapír, a dráma nem fog meghatni, és abszolút nem éred el a célod. Szóval ha bedobsz nekem némi bombát, akkor dobd már be úgy, hogy együtt reszkessek ezekkel a gyerekekkel (?), és keressem velük együtt a kiutat a történetek vagy egymás hajtincseinek a bodorgatása révén.

"...és innentől kezdve boldogan éltek." – fejeztem be az aznapi mesét. Ez volt az én mantrám azokban a nehéz időkben: akkor is így zártam le a történetet, ha még csak hasonló sem szerepelt benne. Mindketten tudtuk, hogy ez csupán dédelgetett ábránd – én mégsem hagytam el, ő pedig nem szólt érte.
A légópince oltalmában a történetekbe kapaszkodtunk. (Ezen a ponton azért azt szeretném megjegyezni, hogy kicsit fura, hogy háború idején van veletek könyv, amiből felolvastok. Persze lehet, csak esélyes, hogy a szüleitek már eltüzelték, hogy megfőzzék az aznapi krumplit. Bocsi, ez újabb logikátlanság.) Fényt hoztak a sötétségbe, reményt csepegtettek a lelkünkbe. Néha, miközben a bombák fütyülése felerősödött odafent, a bizakodás vaknak tűnt, mi mégsem adtuk fel...

Bocs, de... feladom. Lehetetlen normálisan átírni. :-(

Aprócska gyertyalángok voltak, melyek szívünk mécsesét melengették. --> Ne... csak gondold végig... a lángnak tényleg az a dolga, hogy melengessen egy mécsest? Ugye, nem? :-(

Olyan szinten túlírsz, annyira próbálsz művészi lenni, hogy az én esetemben például pont az ellenkezőjét éred el: rendesen szenvedek, miközben próbálok valami emészthető mondatot farigcsálni abból, amit leírtál. Nem baj ám, ha ilyen a stílusod, de kell némi arányosság. Nálad most 90 százalék giccs és ciráda, 10 százalék mondanivaló. Ez így eléggé rossz arány. Facsargatja a szívemet, a könnyeimre szomjazik... (Bocs, muszáj volt így írnom. Remélem, érzed, hogy mennyire nem a valóságnak megfelelően fogalmazol.)

Továbbra sem értem, mit szerettél volna elmondani ezzel a történettel.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2018-08-20 10:48 Roah

Roah képe

De szeretheted a szavakat, de szerethetsz te írni...

Versekkel hogy állsz? Költészetből?

Olyan a nyelvezete, az egésznek, hogy aki ezt elkövette, az a nap huszonnégy órájából minimum napi kettőt vers-olvasással tölt el.

Hát, nem nagyon tudtam eldönteni, hogy ez hepiség vagy az elmúlás akart-e lenni.

Azt mondják, hepi ember nem nagyon tud írni, úgy nagyjából semmit, mert miről írjon? Hogy kék az ég és zöld a fű, hm?
És amikor elkezdtem ezt olvasni, azt gondoltam, jééé, mégis csak tud hepi ember írni a hepiségről, még ha csak gondolatokban, kissé túltolt stílben, ilyesmikben is. Aztán a vége, alaktanilag is olyan fura ottan, jött a dark, a pusztulás, a magas hullámok, halál, meg a többi fincsiség.

Kettősség.

Szóval akkor ez most valami jó vagy rossz dolog?

Nem tudom, de itt hagyok valamit. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=w3h_0UCsaks

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2018-08-31 19:17 damienyukii

Tudjátok, rólatok egyvalaki jut eszembe.
Brian Griffin. Csak akkor tudtok véleményt írni, ha a másik véleményét utánozzátok le, egyetlen egyedi gondolat sem volt ezekben a kritikákban csak egy kezdő író szekálása, hogy éreztessétek magatokkal azt, hogy milyen nagyszerű alkotók vagytok. Lehet van könyvetek kiadva, vagy népszerüek vagytok egymás körében, de a csaj ezzel a puritán egyszerűséggel is lehúz itt titeket a wc-n. Ennyit akartam. .

https://youtu.be/ZYM-lUmGxOE

p, 2018-08-31 23:14 mandarin

mandarin képe

Ne haragudj meg, de egyik-másik hozzászólás közel olyan hosszú volt, mint maga az írás. Ezek az emberek nem csak elolvasták, de részletesen elemezték is a művet (segítségből bazmeg). Ez rengeteg idő és energia ingyen, jó szándékból. A szó, amit keresel, az a köszönöm.
Én, (bár tiszta kíváncsiságból elolvastam) egy szóval nem fogom illetni ezt az alkotást mert ugye, minek.
Nem tudom, hogy a szerző vagy másik néven, vagy csak egy barát, de utóbbi esetben ugye minek neki ellenségek.
Btw egy datab kiadott művem sincs, ha ez számít.
További jó írást, jó éjszakát.

"És veled mi van?"

szo, 2018-09-01 07:33 Dana

Dana képe

Szia! Köszönjük az építő jellegű kritikát. Segíthetnél rávilágítani a hibáinkra azzal, ha a kritikákban felhozott érveket ellenérvekkel "támadnád meg". Mindannyian tévedhetünk, és a közösség nagyobb része képes is elismerni, ha hibázik. A bántó szándékot pedig eleve igyekszünk szűrni. Ezért én például kíváncsi vagyok nagyon, hogy a művet kritizáló kommentekben hol a hiba, mit láttak/látunk rosszul. Sokat segít az ilyesmi -- nemcsak szerkesztőként, de íróként is. (Bár én nem tartom magam annak, sőt kiadott könyvem sincs.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2018-09-01 21:43 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Túl azon, hogy tiszteletben tartom a véleményed és bizonyára igazad van, hadd emeljek ki valamit:
"a csaj ezzel a puritán egyszerűséggel is lehúz itt titeket a wc-n".
Nem, Lisa írásai - sem ez, sem a többi -, nem a "puritán egyszerűség" megtestesítői. Olyan szinten barokkosan cizellált stílust használ, ami ennek tökéletes ellentettje. Kifejezetten sértő a jelzőhalmozásait akár puritánnak, akár egyszerűnek nevezni, mert komoly munka és tudatos szerkestés áll a szóképei mögött.
Természetesen jogodban áll megvédeni, bár nem szándékoztunk megbántani, de láthatóan sikerült, mert ő maga nem válaszolt eddig. De miközben a védelmedbe veszed, legalább ne állj be közénk, és ne bántsd meg te is.

_____________________
Dr. Bloody Dora